Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-31 / 53. szám

Óév igéje Óév esti számadás 2 Kor 4, 15—18 Az esztendő végén mindenki számadást készít. A számadás­ban megállapítják az elmúlt év eredményeit, de számba veszik a hiányosságokat is. A számadás célja, hogy felkészültebben, az elmúlt év sikereiből okulva és a hibákat kiküszöbölve indul­hassunk el az új esztendőben, hogy a jövő évben életünkben több legyen az eredmény és a siker és kevesebb a kudarc és a hiányosság. Ma esti szentigénk arra indít bennünket, hogy ezt a számadást magunk, családunk, egyházunk, népünk és az egész emberiség számára Isten színe előtt végezzük el. AZ ELMÚLT ESZTENDŐ MINDENEKELŐTT HÁLAADÁS­RA INDÍT. Pál apostol Isten kegyelmének áradó bőségéről be­szél, amelyet nemcsak ö tapasztalt meg, hanem átélt a korin- tusi gyülekezet is. Istennek ez a kegyelmes szeretete az elmúlt esztendőben is bőségesen megmutatkozott. Mindenekelőtt az igehirdetésben, amely által bűneink bocsánatát és új életet nyerhettünk. De megmutatkozott a gondviselő szeretetben is, amellyel Isten az elmúlt évben is megoltalmazott bennünket minden veszedelemtől. Elsősorban a háború és pusztulás vesze­delmétől. Lefogta a háborús gyújtogatok kezét, megáldotta a jó- akaratú emberek törekvését, s így lehetővé tette, hogy az el­múlt esztendőben is békében élhettünk, építhettük népünk, csa­ládunk boldogabb jövőjét, bekapcsolódhattunk a gyülekezet szolgáló életébe. Amikor minderre emlékezünk, lehetetlen, hogy szívünkből fel ne fakadjon a hálaadás: Áldott légy Urunk ezért az irgalomért és szerétéiért! 2. AZ ELMÚLT ESZTENDŐ ARRÖL BESZÉL, hogy erre az irgalmas szeretetre nem mindig voltunk méltók. Az óember­rel vívott küzdelemben sokszor alul maradtunk, s ezzel mások­nak fájdalmat szenvedést okoztunk. Közvetlenül azoknak, akik környezetünkhöz tartoznak, de gyengeségünkkel ahhoz is hoz­zá járultunk, hogy a háború az elmúlt évben is szedte áldoza­tait Vietnamban, hogy a közel-keleti menekült táborokban mil­liók élnek hontalanságban embertelen körülmények között, hogy a világ lakosságának közel kétharmada éhezik. Mert ki merné állítani, hogy megtett minden tőle telhetőt, hogy egy­szer már az egész világon béke legyen, s ne legyen nyomorú­ság, könny és szenvedés? Amikor mindezt számba vesszük, le­hetetlen hogy a szívünk meg ne teljék őszinte bűnbánattal. Bo­csásd meg Urunk sok szeretetlenségünket és mulasztásunkat. 3. A SZÁMADÁS VÉGÜL a megújulás reménységével tölti el a szívünket. A keresztyén embernek az a tapasztalata, hogy az erőtlenség és gyarlóság ellenére van lehetőség a megújulásra. Egyének és közösségek egyaránt napról napra megújulhatnak Isten erejéből. Az evangélium üzenetének summája éppen az, hogy nincs reménytelen helyzet és nincs reménytelen élet. Is­ten meg tud újítani az odaadó szolgálatra, hogy szolgálatunk nyomában szűnjön a könny és a szenvedés, és az emberek szíve megteljék örömmel és boldogsággal. Ebben az ígéretben bízva azzal a reménységgel indulhatnak el az új esztendő felé, hogy az — Isten kegyelméből és erejéből — válóban boldog új eszten­dő lesz. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Maradj velünk, Urunk, mert jó nekünk veled lennünk. Jó a te beszédedet hallanunk, és közelséged erejét ércznünk. Jól tu­dod. Urunk, mennyire read szorulunk: egyedül elgyengül a hi­tünk, elhatalmasodik a bűnünk. Ezért, Urunk, hallgasd meg könyörgésünket, és maradj velünk, ámen. Újév igéje Jézus neve Csel 4, 1—12 „Jézus legyen jelszavunk, Midőn egy új évbe lépünk” — így kezdődik egyik XVII. századi énekünk. Nekünk is szóló bizta­tásként énekeljük és hallgassuk ennek az új esztendőnek első napján az éneket is, a mai igét is. A biztatás nem csupán arra buzdít, hogy Jézus nevét az ajkunkra vegyük, hangoztassuk. Jézus nevének ismerete nekünk, az ő tanítványainak, Jézus személyének ismeretét jelenti, életművének ismeretét. Nevének hangzotatása azt az elkötelezettséget is jelenti, hogy magatar­tásunkban komolyan igyekszünk keresztyének lenni. Döntő kérdés tehát számunkra, hogy 1973-ban miként éljünk es vi­selkedjünk, akik Jézus nevében kezdjük el az esztendőt. BIZAKODÁSSAL, JŐ REMÉNYSEGGEL INDULJUNK EL. Minden okunk megvan rá: meggyőz minket eddig megtapasz­talt sok áldása, eredményeink, sikereink, békés, munkás éle­tünk. Nemcsak igazságtalanok, hanem hálátlanok is lennénk, ha nem ismernénk fel mindezt. A feltámadott Jézus Krisztus ma is él, ura és vezetője egyházának. Benne bízhatunk ebben az évben is. Senki nem tudhatja mit hoz ez az új év. Sok szép és jó terv készült és fog készülni, amely kiteljesítheti életünket: jó kedvvel vállaljuk és dolgozzunk ennek érdekében. Lelkesítő és erőt adó olvasmány az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv első pár fejezete az új esztendő elején. Az apostolok és az első hívek hatalmas lendülettel és nagy örömmel, szinte futólépés­ben tették meg az egyház életútjának első szakaszát. A Szent­iéleknek ez az ajándéka még ma is, a leírásban is, magával- ragadó. De ennél többet is remélhetünk: Isten a mai egyházzal is megteheti, ott és akkor, amikor akarja. JÓZANUL ÉS TÁRGYIASAN MÉRLEGELVE A JÖVŐT, nehézségekre, bajokra, betegségre is kell számítanunk. Nagy hiba, súlyos bűn lenne az, ha az egyház szívét a világ bajai érin­tetlenül hagynák, ha az egyház nem érezné magát érdekelve a világ bajaiban. Szemet lehet-e hunynunk távoli országok há­ború és katasztrófa sújtotta százezrei előtt? Az apostoli kor gyülekezeti nem csak a kérő szóra nyújtottak segítséget, hanem megkeresték a rászorulót, felkutatták a szükséget szenvedő testvért. Meg kell tennünk nekünk is. ami rajtunk áll. Ne le­gyünk közömbösek, érzéketlenek, érdektelenek még a távoli testvér szenvedése iránt sem, hanem érzékeny szívvel figyel­jünk rá és keressük az utat hozzá. Jézus nevében. Ez méltó az ő nevéhez. EBBEN AZ ÉVBEN IS RAGASZKODJUNK JÉZUSHOZ. Jézus személye s mindaz, amit értünk tett, legbensőbb ügyünk­ké lett. Csak így lehetséges, hogy életerő származik belőle szá­munkra. Erő ebben az esztendőben is. Az élő Jézussal való kapcsolat igéje és az imádság útján lehet új erő ki nem apadó forrása ebben az esztendőben is. Ragaszkodjunk Jézushoz: él­jünk az egyházban, hallgassuk, olvassuk az igét, imádkozzunk el nem fáradva és részesedjünk az úrvacsorában. Egyszerű esz­közök, de mégis nagy ígéretek hordozói: a megtartó, gyógyító és üdvözítő Jézus Krisztushoz vezetnek és kötnek bennünket. Muncz Frigyes IMÁDKOZZUNK Urunk Istenünk! Veled és a Te áldásoddal szeretnénk elin­dulni az új esztendőbe. Te vagy erősségünk nemzetségről nem­zetségre. Maradj velünk továbbra is kérünk, mint ahogyan ez elmúlt évben is velünk voltál. Maradj Urunk, Istenünk és ke­gyelmes mennyei Atyánk az új évben is. hogy örvendhessünk és dicsérjünk most és örökkön örökké. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. december 31-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. (úrv) D. Kál- dy Zoltán. Fasor de. 11. (úrv) Ifj. Görög Tibor, du. 6. (úrv) Szirmai Zoltán, Dózsa György út de. fél 9. Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Ré- dey PáL Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 6. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly, du. 5. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre, du. 5. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, du. 6. Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Bízik László. Gyar­mat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Kertész Géza, du. fél 7. Benczúr László. Váci út de. 8. Kertész Géza, du. fél 7. Kertész Géza. Frangepán u, de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágli Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc, de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelcp de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de, 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél li, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (né­met), de. 11. (úrv) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. (úrv) D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, du. 5. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthi- degkút de. fél 11. Fidippinyi Já­nos, du. fél 6. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. Reuss András, de. 11. (úrv) Reuss And­rás, du. 6. (úrv) Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Visontai Róbert, du. 6. Visontai Róbert. Kelenvölgy du. 4. Vison­tai Róbert. Csillaghegy, de. fél 10. Csepel de. fél 11. du. 5. (úrv). Budapesten, 1973. Január 1-éa Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. (úrv) Veöreös Im­re. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Ká­roly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Sülé Károly. Zugló. de. 11. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél io (úrv) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Kertész Géza. Fran­gepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Újpest de. .10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston, Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis­tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) D. Koren Emil, de. 11. (úrv) D. Ko­ren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. 9. (úrv) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv) Gö­rög Tibor. XH., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csen­gődy László. Pesthidegkút de. fél. 11. Csengődy László. Modory út 6. de. 10. Filippinyl János. Kelen­föld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv). — MÓRICHIDA—ÁRPÁS. A gyülekezet tagjainak önkén­tes adományaiból vásárolt új, kisméretű elektromos orgona felavatása december 3-án volt a gyülekezeti teremben. — KONYHAI DOLGOZÓKAT (szakácsnő, kisegítő) keres felvétel­re az Evangélikus Teológus Otthon konyhája. Budapest VIH., Üllői út 24. alagsor. — SONETT DE LUXE orgona, 2 manuálos, 40 hangregiszteres, vib­rátorral. zengetővel, 17 hangú basz- szusláb pedállal, beépített 40 Wat­tos erősítővel 90 000.— Ft-ért kap­ható a Budapest VII., Rákóczi út 60. sz. alatti hangszerboltban. — BALOGH JOLÁN: Erdélyi re­naissance, Bethlen Miklós: önélet- leírás, Apor Péter: Metamorpho­sis Transsylvaniae, valamint egyéb erdélyi tárgyú könyveket, régi év­számos kerámiát, sérültet is ma­gas áron veszek. Ajánlatokat „Könyvbarát” jeligére a Kiadóhiva­talba leérem. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördelő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI„ Puskin u. 12, Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIH Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 72.4286 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mostan bocsátód el Uram a to szolgádat a te beszéded sze­rint békességben, mert látták az én szemeim a te üdvössége­det” (Lk 2, 29—30). VASÁRNAP. — *És íme én veletek vagyok mindén napon a világ végezetéig.” (Mt 28, 20 — Mai 3, 16 — Gál 4, 1—7 — Zsolt 71). Még néhány óra, s lezárul egy esztendő. Rende­zünk, összegezünk, tartalom- jegyzéket készítünk, végül be­csukjuk a „teleírt füzetet”. Közben pedig már előttünk is van az új: tiszta lapokkal, kel­lemes külsővel, reménysége­inkkel, fogadkozásainkkal. Eb­be a „füzetbe” szebben írom be a nevemet, jobban készü­lök fel, nagyobb igyekezettel felelek! De hol van a biztosí­téka annak, hogy mindez nem csupán elérhetetlen álomkép? önmagámban legkevésbé. HÉTFŐ. — „Vajha megis­merted volna te is, amik ne­ked a te békességedre valók.” (Dk 19, 42 — Ezs 53, 1 — Dk 2, 21 — Zsolt 121). Ügyünk a leg­jobb kezekben van! Jézusé­ban, aki nem azért állt be Is­ten ügyének szolgálatába, mi­vel máshol nem jutott hely ne­ki. Szívvel-lélekkel, élete oda- áldozásával végezte a reábí­zott szolgálatot. Erővel és ha­talommal beszélt Isten szere- tetéről: de azzal, hogy elmond­ta, nem tekintette a maga ré­széről befejezettnek az ügyet. Fáradhatatlanul cselekedte, s Jeruzsálemhez közeledve zo­kogott, a húsába nyilait a fáj­dalom, mert nem ismerték fel az órát, nem láthatta őket az Atya szeretetének melegében. Bárcsak ne okoznánk neki ek­kora fájdalmat az új eszten­dőben ! KEDD. — „Hát az Isten nem szolgáltat-e igazat az ő vá- lasztottainak, akik őhozzá ki­áltanak éjjel és nappal?” (Dk 18, 7 — Zsolt 4, 2 — 5 Móz 33, 26—29 — Dk 3, 1—14) Nem is hinnénk, hányszor hasonlí­tunk az „özvegyhez”. Sokszor még a gyülekezet is: lelassu­lunk, szűkül a látókörünk, fogy a lelkesedésünk, s elfára­dunk az imádkozásban. Van kilincselő özvegy is. aki nem nyugszik bele abba, ami van, amibe eltelnek napjai, hanem fáradhatatlanul kilincsel, s ez a kitartó munkája nem ered­ménytelenül fejeződik be, ha­nem meghallgatással, igazság­szolgáltatással. SZERDA. — „Ma lett üdvös­sége ennek a háznak, mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett" (Dk 19, 9—10 — Jer 32, 41 — Ezs 43, 16—19 — Dk 3, 15—20) A keresztyénség nem „majd-vallás”, amelyben az emberek mindent a jövőtől várnak. A jézusi mondat szinte belerobban a jelenbe: ma lett üdvössége, s ez azt jelenti, hogy Zákeus élete ma rendeződött, ma lett értelmes élet, ma ol­dódtak meg benne a problé­mák, s Zákeus ma lett más em­ber! CSÜTÖRTÖK. — „Amit kér­nünk kellene, nem tudjuk, de maga a Délek esedezik éret­tünk kimondhatatlan fohászko­dással” (Rm 8, 26 — Jer Sir 3, 14 — Józs 1, 1—2 — Dk 3, 21— 22) Az Isten útja, — mondja Pál — teljesen új, eddig isme­retlen lehetőségek és távlatok elé állít. Elesettségből, múlan­dóságból az Isten gyermekei­nek szabadságára! Nem csoda, hogy megtorpanunk: hogyan lehet mindezt az eddig ismeret­lent átlátni, megérteni, elin­dulni rajta, szétválasztani a mindent átszövő emberit az is­tenitől? PÉNTEK. — „A sokaság fel­kereső őt, hozzá ménének és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük” (Dk 4. 42 — Zsolt 42, 2 — Jk 4, 13—17 Dk 3, 23—28) Jézus jövetelére sokféleképpen lehet készülni. Készülni lehet rá, mint „kínos vizitre", amely­től nem várunk semmit, vagy ha mégis, akkor csak rosszat. S a végén csak egyet akarunk: baj nélkül megúszni. Figyelhe­tünk rá úgy is, mint „illendő vizitre”, semmit mondó szavak* üres gesztusok, s fellélegzés, ha vége van. S végül, készülhe­tünk rá szenvedélyesen is: nem várom meg, míg ő jön, eléje megyek, s egyetlen cél lebeg előttem: ne távozzék el tőlem! SZOMBAT. — „A csillag* amelyet napkeleten láttak, előttük megy mindaddig, amíg odaérve megáll a hely fölött, ahol a gyermek volt” (Mt 2, 9 — Dán 4. ”2 — Mt 2, 1—12 — Zsolt 72) Mit hallunk meg eb­ből a történetből felnőtt füllel? Az első dolog, ami felcsendül, az az, hogy Isten mindenkivel a maga nyelvén beszél. Csilla­gászokkal a csillagvilág jel­rendszerében, amelyben ottho­nosan mozogtak, szülőkkel a gyermekek, biológusoknak az élővilág, orvosoknak a betegek és gyülekezeti tagoknak a test­vér nyelvén. Krámer György Dózsa György sorsára jutott Ötszáz éve született a nagy parasztvezér, Dózsa György. Idén országos megemlékezés történt róla. Felidéztük az 1514-es eseményeket, forradal­mának tragikus bukását, s a nemesi bosszút, amely nemcsak a bukott forradalom vezéreit érte, de magát a parasztságot is. Werbőczi kegyetlen törvé­nye a hírhedt 14. artikulus az ország valamennyi parasztját „örök szolgaságra ítélte”, a ma­gyar jobbágy 1848-ig hordta homlokára sütve a „perpetum rusticitast”, az örök paraszt bé­lyegét. A 15—16. századbeli nagy pa­rasztmegmozdulásoknak vallá­sos színezetük volt. Szabó Er­vin írja: „A magyar paraszt- mozgalmakat tehát nem külön­bözteti meg a többi ország pa­rasztmozgalmaitól valami jó­zan közömbösség a vallás kér­déseiben. A magyar paraszt­mozgalmak ideológiája is val­lási ideológiai volt. Az 1437. évi parasztfelkelésnél (Budai Nagy Antal-féle, a szerző.) ez két­ségtelen ... És nem kevésbé kétségtelen ez a nagy paraszt­forradalommal kapcsolatban. El sem lehet képzelni, hogy az a forradalom, amelynek vezér­kara papokból és barátokból állt, a maga gazdasági és szo­ciális követeléseit ne olyan ér­vekkel indokolta volna, ame­lyeket vallásos ideológiából merített.. Az 1437-től 1514-ig levő pa­rasztfelkelések hátterében a huszitizmus ideológiája állt. Ez a csehországi vallásos mozga­lom lassan átszivárgott Ma­gyarországra s kimutatható, hogy egymás után mozgatójá­vá vált az elégedetlenségnek. Nyomon követhető, hogy amer­re a huszitizmus erőre kapott, égni kezdett a nemesség és a középkori egyház talpa alatt a föld. Kihatása még 1514 után is kimutatható. Bennünket kö­zelebbről most a Délvidék ér­dekel, ahol Gubecz Máté moz­galma kirobbant. A Délvidé­ken Szerém, Valkó, Verőce, Po- zsega, Baranya és Somogy me­gyék voltak a huszitizmus köz­pontjai. Innen sugárzott ki a Temesközbe és a Tiszántúlra. Nem célunk kimutatni, hogy a huszitizmus mennyiben ké­szítette elő a talajt a reforr máció számára, de tény. hogy tűzzel-vassal, inkvizícióval pró­bálták megfékezni és Marchia Jakab pl. sok tízezer eretnek megtérítésével dicskedett, vagyis akiket sikerült megtéve­désük ellenére az egyházhoz visszavezetni. Az egyszerű lel­kek azonban belekóstoltak egy új hitbe, s annak konzekven­ciája az volt számukra, hogy a szociális igazságtalanságot fogja megváltoztatni. A lutheri reformáció új ré­tege olyan időben rakódott a magyarság lelkére, amikor a szociális igazságtalanságot, a Werbőczi-féle kegyetlen törvé­nyeket felváltotta a hontalan­ság, száműzetés, a permanens háború következtében adódott létbizonytalanság érzete. A fáj­dalom érzete első fokon itt lep­te meg tehát a tömegeket. A háromfelé szakadt országnak alig akadt olyan szöglete, ahol a régi sebek sajogtak, de amely területet nem érintette a török, a parasztság elégedetlenségé­vel, forrongásával változatla­nul számolni kellett. Így ke­rült sor Biharban pl. a vitéz Karácsony György felkelésére. Ennek az epizódnak ő volt a „fekete embere”, a parasztok vezére, aki csodálatos erővel rendelkezett, s vállalkozása is tipikusan vallásos volt. Vallot­ta, hogy őt Isten hívta el a törökök kiűzésére, s a nép egy második Józsuét tisztelt ben­ne. Debrecen határában tanyá­zott s a városnak kellett eltar­tania seregét. Ez a sereg na­ponta háromszor dobszóra imádkozott. Amikor 1570-ben sikertelen volt a török elleni támadása és Debrecent meg akarta sarcolni, leverték és őt kivégezték. A lappangó elégedetlenség azután azon a vidéken robbant ki, ahol fél évszázaddal koráb­ban a huszitizmust nem tud­ták maradéktalanul felszámol­ni, ahol délvidéki központja volt. A hórvát határszélen egy sokkal veszedelmesebb pa­rasztfelkelés tört ki 1572-ben. A forradalmi megmozdulás sok vonásában hasonlított a Dózsa- féle forradalomhoz. Ez volt a Gubecz Máté-féle felkelés. Maga Gubecz Máté Tahy Fe­renc földbirtokos gazdatisztje volt. Tahy zsamokoskodását, erőszakosságát végleg megelé­gelte jobbágysága, amely a csá­szárhoz fordult segítségért. A mozgalom nehezen bontakozott ki. Hiszen a korabeli társadal­mi kötöttségek, a jobbágyság mozgásbeli korlátozottsága, fegyvemélkülisége és vezérte- lensége nagyon leterhelte szán­dékát. Minden erő azonban a leg­kisebb éllenállás felé hat. Így született meg az a gondolat, hogy a törökök ellen fordulnak a parasztok, akiktől uraik kép­telenek megvédeni őket. Gu­becz Mátét ekkor már kirá­lyuknak akarták kikiáltani. A forradalom Tahy susegradi bir­tokán kezdődött. Innen átcsa­pott a Száva és Kulpa folyók közti vidékre, majd mint a fu­tótűz átterjedt Stájer délvidé­kére és Felső-Krajna rokon­nyelvű lakosságára. Sok ezer paraszt gyűlt össze Gubecz ve­zérlete alá és útjuk hasonlí­tott Dózsa útjához. Gubecz Máté sorsában is sok volt a hasonlóság nagy mártír elődjéhez. Rosszul felszerelt paraszthadait stájer—horvát és magyar csapatok verték le 1573. február 8-án. A vezért, a parasztkirályt elfogták és Zágrábban ugyanúgy végezték ki, mint Dózsa Györgyöt. Tü­zes trónra ültették és elevenen megsütötték. Elbukott tehát ez a forra­dalom is, mint a többi annak ellenére, hogy a török sikerek alaposan megtépázták a nemes­ség illetve a feudális urak ha­talmát. Elbukott még olyan gyengén szervezett államhata­lommal szemben is, amilyen­nel Mohács után rendelkezett az ország. Zápolya már nem élt, de a ráruházott jogot vál­tozatlanul gyakorolták meg­torlásképpen : „Az elfogotta- kat lefejezni, vagy megnyúzat- ni, megsütni és tőlük telhető legnagyobb kínzásokkal meg­ölni.” így jutott erre a sorsra egy nevében ismeretlenebb, de szándékában Dózsát képviselő parasztvezér, Gubecz Máté 400 esztendeje. Századoknak kellett eltelnie, hogy a paraszt megszabadul­jon „büdös” jelzőjétől, jogfosz- tottságát jogra változtassa. A nép államában a munkásosz­tállyal együtt vezető osztály lett és ma már csak rossz ál­mában kísért a múlt, amely­nek fekete lapjait olykor fel­lapozzuk, dr. Rédey Pál f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents