Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-24 / 52. szám

XXXvn. ÉVFOLYAM, 52. SZÄM 1912. december 24. Ara: 4,— forint A Föld békéje 0 Es az em bér szívé ? KARÁCSONY A VILÁG­MÉRETŰ BÉKE ÜNNEPE. Is­ten akarta így. Az ószövetségi prófétáknak a jövendölései meghirdetik Isten békeakara­tát. Az idők végére vonatkozó jövendölések látomásában olyan korszak szerepel, amely­ben a „fegyvereket kapákká ko­vácsolják, a dárdákat pedig sarlókká, nép népre fegyvert nem emel és hadakozást .többé nem tanul” (Mik 4,3). E végső célnak a látása, s ugyanakkor az Isten iránti engedelmesség vállalása nagy erkölcsi ösztön­zést ad azoknak, akik Isten munkatársaiként akarnak élni a világon. A fegyver nélküli világ képe Isten békeakaratát fejezi ki. Ézsaiás próféta Jézus Krisztusban a békesség feje­delmét jövendöli meg. Ezek a próféciák most is irányítóan hatnak a keresztyén emberre, mert kifejezik, hogy a békes­ség fejedelmének követésében a keresztyén ember ma sem követhet más álláspontot, mint a békének a megvalósulásáért folytatott fáradozást. „E FÖLDÖN BÉKESSÉG” . . . — hangzik a karácsonyi kö­szöntés. Jézus Krisztus a bé­kesség programjával jött a földre, s azt hagyta itt min­den idők tanítványai, a földön élő egesz anyaszentegyház szá­mára. A békesség az ő terve, szándéka, célkitűzése a világ­gal. Mindig az emberi bún következménye, valahányszor fonákjára fordul együttélésünk rendje és eltér Jézus békeaka­ratától. Akinek béke van a szí­vében, annak fáradoznia kell, hogy béke legyen a világban. A népek között is békének kell lennie. A keresztyén szeretet meglátja feladatait a népek egymáshoz való viszonyának és az egész emberiséget érintő kérdéseknek az összefüggésé­ben is. VILÁGOT ÁTFOGÓ, a tör­ténelmet átölelő méretben gon­dolkodik Isten. így helyezte eb­be a tervösszefüggésbe Jézus Krisztus földi születését. így indította el egyházát a tör­ténelem vándordíján, hogy a mindenkori Jézusban hi­vő nép, Krisztus teste, az egyház folytassa Jézus mű­vét a földön, mind ama na­pig. amíg el nem hozza az új földnek és új égnek a színről színre látásnak az időpontját. A karácsonyi evangélium drá­ga kincse azt jelenti, hogy Is­ten világot átfogó szeretetét hirdeti meg. Istennek nem tu­dunk másként szolgálni, mint embereken keresztül. Aki a pa­rancsolatok első tábláját követi, amely az Isten iránti szolgálat­ról szól, annak szükségképpen kell a második tábla szerint él­nie. amely az emberek iránti szolgálatról szól. Aki Isten sze­rint él, nemcsak a maga hasz­nát keresi, nemcsak a maga életével törődik,, hanem em­bertársai felé fordul a szeretet cselekedeteivel. Nem hiába fog­lalta össze Jézus Krisztus Isten akaratának követését az isten­szeretet és emberszeretet nagy parancsolatába. AZ EMBERI EGYÜTTÉLÉS problémái mindjén idők nemze­dékeit foglalkoztatják. Az em­berek egymáshoz való viszo­nya állandóan égető kérdés mindenki számára. hiszen mindnyájan rászorulunk a má­sik emberre, mindnyájunk éle­te át meg át van szőve a má­sik ember életviszonyaival, senki sem élhet valami kísér­leti üveggömbben egymaga, hanem mindenki bent él az embervilag tengerében. Min­dig kudarcot vall és megszé­gyenül az, akv letér az ember­szeretet útjáról, s megkísérli a gyűlölet, az ellenségeskedés, a háború, a rablás, a másik ellen törés magatartását. Az emberi­ség történelmének legsötétebb lapjai azok, amelyek nagysza­bású gonoszságokról szólnak, népirtásról, országok elpusztí­tásáról. Szenny, vér, halál, fel­perzselt föld maradt utánuk. Nem lehet büntetlenül meg­szegni Isten szeretetakaratát. A mi nemzedékünk meg éppen keserű leckét kapott abból, mit jelent Isten szeretetparancsá- nak a megszegése, amikor a vi­lágháborúkban ránk szakadt a pokol. A RAGADOZÓ FARKAS­ERKÖLCS, a háborúkat támo­gató álláspont, a mások elnyo­mása, az agresszió élesen szem­ben áll Isten akaratával. Jézus maga szenved mindenütt, ahol háborús vérontás van a vilá­gon. Az indokínai kibombázott házak tövében a riadt szemű gyermek tekintetében Jézus szenvedő tekintete van. S ami­kor a sebek enyhítésére bármi történik, az a Jézus fájdalmát enyhíti. ISTEN VILÁGOT ÁTÖLE­LŐ SZERETETÉNEK adta je­lét, amikor Betlehemben meg­született a Megváltó. A Gyer­mek megszületése ünnepélyes kinyilatkoztatása volt Isten bé­keakaratának. Az emberi go­noszság, rosszindulat és rossz szándék mégis újra meg újra Isten akarata ellen feszül. Ez az emberi gonoszság félelme­tes szenvedéseket, károkat idéz elő. A szívek mélyén pedig, éppen a kibírhatatlan szenve­dés nyomán vágy fakad a sze­retet és béke után. Karácsony békeüzenetével fordulunk hat világrész felé ezen a karácso­nyon a betlehemi csillag fé­nyénél. Szikrázzon a fénye, és hirdesse, hogy Isten szándéka sohasem volt az. hogy gyűlöl­jék egymást az emberek, vagy hogy éhezzenek és nyomorog­janak, vagy betegségben és szegénységben sínylődjenek. A betlehemi csillag fénye vezes­se figyelmünket a világ vajúdó kérdéseire, három és fél mil­liárd ember sorsát érintő kér­désekre. Világítson kunyhókba és palotákba, harcmezőkre és békés otthonokba, és eszmél­tessen nyugtalan világunkért való felelősségünkre. A ma­gyar karácsony békés fenyőil­latával szálljon gondolatunk azok felé, akik'ezen a karácso­nyon Is háborútól és vérontás­tól szenvednek. A KARÁCSONYI EVANGE­LIUM drága kincse és a ben­ne rejlő hitnek az ereje ma úgy ragyog fel számunkra, mint a betlehemi pásztorok­nak a vezérlő fényes csillag: hirdeti Isten szándékának és tervének megvalósulását azzal, hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ez a szeretet hívja Jézus tanít­ványait, hogy könnyet törölje­nek, vigasztaljanak, szeretet­ten járjanak, a béke alkotói­val együtt haladjanak. így tölti be Jézus életünket önmagával. Nem tiltó parancsok árjával vesz körül bennünket, hanem új életben való járásra indítás belülről fprrósítja át életünket szeretetével, elvezérel a szol­gálat útjára, amelyben mi ugyanúgy szeretjük a vii'ágot, ahogy az az Isten, aki egyszü­lött Fiát adta érte. D. dr, Ottlik Ernő Minden bizonnyal helyesen értjük a karácsonyi angyalok énekét, amikor azt hangsú­lyozzuk, hogy „a Földön bé­kesség” nem egyszerűen a szív békességének elnyerését je­lenti, hanem békességet ember és ember, nép és nép között. E Földön békesség... Az angyalok karácsonyi üzenetének ezzel a mondatával kö­szöntjük Olvasóinkat, s kívánunk Istentől gazdagon megáldott, boldog, békés karácsonyt. Tesszük ezt abban a Magyarországi Evangélikus Egyházban, amelyik megbízatásánál fogva hirdeti a testbe öltözött Isten Fiáról szóló evangéliumot, és szolgáltatja ki Urunk rendelése szerint a szentségeket: a keresztséget és az úrvacsorát. Azt a Krisztust hirdetjük, Aki azért jött el erre a világra, hogy az embereket megváltsa, s hogy békét szerezzen Isten és az ember, ember és az ember között. Egyházunk a diakóniai teológia elkötelezésénél fogva végzi szolgálatát az emberek között akkor, amikor az igét hirdeti, de akkor is, amikor szolgálatot végez hazánkban magyar népünk között is. De egyházunk Istentől kapott elkötelezésénél fogva végzi a békéért való szolgálatot, s tesz meg mindent annak érdekében, hogy a Földön béke legyen, hogy elhallgassanak a fegyverek, amelyek életeket oltanak ki, hogy megszűnjék az éhezés és az ember ember által való kizsákmányolása, s végre a társadalmi igazságosság, béke és boldogság uralkodjék a Földön. Ezen a karácsonyon békét kívánunk gyülekezeteinknek, hí­veinknek. magyar népünknek, de kifejezzük azt az óhajunkat is. hogy béke legyen mind a hat földrészen. Ezért vetünk egy- egy pillantást Európára, -Ázsiára, Afrikára, Észak- és Dél-Ame- rikára és Ausztráliára, hogy meglássuk a világon élő emberek arcát, s észrevegyük: békére van szüksége Isten teremtett vi­lágának. Adjunk hálát Istennek azért, hogy a mi karácsonyunk bol­dog és békés, s tegyünk meg mindent, imádságban és cseleke­detekben, hogy az egész világon béke legyen. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk Olvasóinknak áldott ka­rácsonyt! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Vannak, akik le akarják szűkí­teni ezt a békességet a sze­mélyes élet területére, a „lel­ki” békességre, vagy ki akar­ják vetíteni a nagy messzeség­be, az „örök” béke honába. Nem mondhatjuk el elégszer, hogy a karácsonyi béke nem­csak lelki és örök béke, ha­nem valóban az egész Föld bé­kéje. Legalábbis az angyalok ezzel a tartalommal hirdették meg a karácsonyi békét. EZZEL EGYÜTT azonban egy pillanatra sem feledkezhe­tünk el arról, hogy karácsony­kor az angyalok nemcsak a Föld békéjét hirdették, hanem tényleg az emberszív békéjét is. Az emberszív békéje pedig éppen olyan fontos, mint a Föld békéje. Milyen is volna az a világ, amelyben elrende­ződtek ugyan a népek közötti problémák, megoldódtak a gazdasági és társadalmi kérdé­sek, magasan áll az életszín­vonal görbéje, de ebben az „aranykorszakban” egy sereg olyan ember élne, akinek bel­sejében a dolgok nincsenek el­rendezve, tehát békétlen szív­vel élvezi az „aranykorszak” minden gazdagságát. Vágy ta­lán el kellene fogadnunk azt a nézetet, hogy ha anyagilag megoldódtak problémáink és a körülöttünk levő világban béke van, akkor a szívben js az van? Ezt a felfogást nem vallhatjuk a magunkénak. Svédországban több mint 150 éve nincs háború, az életszín­vonal is olyan magas, amilyen talán sehol a világon, minden lehetőségük megvan az embe­reknek, hogy élvezzék az élet minden szépségét. Ebből az következne, hogy Svédország­ban az egyes emberek és csa­ládok belső problémája is megoldódott, tehát „belülről” is béke van. Akkor viszont miért éppen Svédországban van világviszonylatban is a legtöbb öngyilkosság? Elvégre, az öngyilkosság mégsem lehet a „belső béke” következmé­nye! Vagy azok, akik nem ép­pen Svédországban élnek, ha­nem másutt a világon, Finn­országban, Amerikában, vagy Magyarországon és mindenük megvan ahhoz, hogy szilárd anyagi bázison, szép és ké­nyelmes otthonokban, jó mun­kakörülmények között éljék le életüket, egyúttal belső válsá­gok nélkül folytatják életü­ket? Nyilván nem! LE NEM BECSÜLVE a kül­ső rendezettséget, a világmé­retű békét és az anyagi javak egyenlő elosztásából fakadó megelégedettséget, továbbá a társadalmi igazságosságon fel­épülő, nagyon is kívánatos rendet, mondjuk meg világo­san : ezeken túl és ezekkel együtt múlhatatlanul szükség van a belső elrendezettségre, az emberszív békéjére is! Nem pusztán a „lelkizők” megnyug­tatása érdekében, hanem leg­alább ilyen hangsúlyozottan a társadalom szempontjából is. Ahol az emberek szíve békét­len, ott robbanékony a csalá­di élet, a hitvestársak, szülők és gyermekek, unokák és nagyszülők viszonya, de ott bénultan megy ,a munka is. Az embereket nemcsak a külső körülmények hajthatják ciniz­musba és közömbösségbe, el­fáradásba és „minden mind­egy” állapotba, hanem a szív békétlensége is. Világi nyelven szokták ezt úgy is mondani, hogy „jó közérzet nélkül” ne­hezen mennek a dolgok. Abba mi most ne szóljunk bele, hogy a nem hivő embe­rek milyen szempontok sze­rint és milyen úton-módon rendezik el magukban belső problémáikat. Ne is becsüljük le az ő ilyen irányú szándékai­kat. Nekünk azonban — akik megkereszteltettünk, megkon­firmálta ttunk és akikhez Jézus Krisztus evangéliuma külön­böző módon megérkezett — tudnunk kell, hogy a belső rendezettség csak úgy állhat be életünkben, ha befogadjuk a karácsonyi angyalok által meghirdetett és Jézus Krisz­tusban megérkezett békességet. „Ö a mi békességünk!” Ö nem egyszerűen „megnyugtatást” ad, nem is csupán „idegeinket hozza rendbe” és még csak nem is azt cselekszi, hogy a „stressznek nyomása alatt ki­bírjuk az életet, hanem való­ban beleplántálja a szívünkbe azt a békességet, amely „min­den emberi értelmet felülha­lad”. Még ha nem is tudjuk el­fogadni azt a nézetet, hogy ha ez a szívbéli békességünk meg­van, „akkor odakint a világ­ban csak hadd háborogjon a tenger”, annyi azonban bizo­nyos, hogy ez a szívbéli bé­kesség akkor is a miénk lehet, ha emberi elgondolások szerint éppen háborogni kellene a szi­vünknek. EZ A SZÍVBÉLI BÉKESSÉG elsősorban abból a forrásból táplálkozik, hogy Isten Jézus Krisztusban megbocsátotta bű­neinket. A legtöbb békétlensé­get ugyanis a bűn okozza az emberszívnek. Az a bűn, amely szembeállít az Istennel és az emberekkel. A bűn, amellyel megsértjük Isten szentségét, magunk és mások életét. A bűn az, amely megbontja „lel­ki egyensúlyunkat” és ezzel együtt minden más viszonyun­kat. Amikor Isten Jézus Krisz­tus haláláért eltörli bűneinket, akkor kerülünk újra rendezett viszonyba Istennel és vele együtt az emberekkel. A bűn­bocsánatból fakad az ember- szív igazi békéje. Joggal ne­vezték a karácsonyi angyalok Jézust „szótér”-nak, vagyis üd­vözítőnek, megtartónak, sza- badítónak, megmentőnek. Csak Neki volt hatalma bennünket a bűnből megszabadítani és így békességet adni. Az lenne jó, hogy ez a ka­rácsony meghozná a szív bé­kességét. AZOK, AKIK ELNYERTÉK, vagy elnyerik a szívnek ezt a békességét, ne felejtsék el, hogy a megbékélt szívvel el kell indulni a Föld békéjének a munkálására. Nem önélve­zetre kapjuk a békességet, ha­nem mások boldogítására is. A karácsonyi angyalok békes­ségüzenete ezt jelenti: béke a Földön és béke az emberszív­ben! D. Káldy Zoltán *

Next

/
Thumbnails
Contents