Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-17 / 51. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP <* XXXVII. ÉVFOLYAM 5L SZÁM 1972. december 17. Ara: Forint ki ősi kérdés 'Amikor kicsi gyermek voltam, nyáron a Nap éppen az ut­cánk végén bukott le. A hatalmas tűzgolyó még egyszer meg- ftirdött a portengerben és méltóságteljesen alámerült a holna­pokba. Aranyos porfelhő lengte ilyenkor körül. Télen pedig di­deregve és piszkos-szürke vattába csomagolva a szemközti ház kéményébe gurult. Igen, határozottan minden délután ott tűnt el. Számomra ott volt a világ vége, ahol a roppant tűzgolyót elnyelte a semmiség. Anyámnak mondtam is, hamar odaérnék a világ végére. A horizont széle egybeesett e helyekkel, s gon­dolatban már kapaszkodtam is ott, ahol később Garai Háry-ja a „lábát lelógatá’’. Mit sem tudtam akkor a ptolemaiosi világ­képről s arról, hogy a tudomány is milyen ólomlábakon járt, míg Kopernikusz a Nappal új barátságot kötött. Csak amint az évek teltek, mozdult el alattam is a Jákob létrája, mint Galilei alatt a Föld. Csalódás és kiábrándulás bizonyos fokig a hiedelem megdő­lése. Más lett az ég és más a Föld. A mindenség nagy metsző­pontjában éreztem magamat, s hitem is úgy rengett, mint a gálya. Sok időnek kellett eltelnie, amíg*valahol Betlehem és Golgota között megnyugodott. Két szimpla földrajzi név, de a hozzájuk fűződő események elmozdítottak a kételyből, célt és értelmet adtak hitemnek. Ezeken a helyeken bele tudok feled­kezni a Végtelen szeretetébe, itt megtaláltam Ariadne fonalát, amellyel az élet labirintusán át tudok jutni. EZ A VALLOMÁS ÉPPEN KARÁCSONY KÜSZÖBÉN tört fel belőlem. Közel félszáz advent áll mögöttem, közel félszáz- szor keresett meg az Isten és állított roppant feszültségek kö­zéppontjába. Ki tudná megmondani, hányán és hányszor áll­tunk a hit és tudás eme feszültségében? Hányán viaskodtunk a lélek mélyéből feltörő kérdésekkel, amelyek atyáinkat is 'gyötörték: Cur deus homo — miért lett Isten emberré? Az ősi kérdést annyiszor megválaszolták már —, a teológia tudomá­nyos^ feleletadásra kényszerült —, és mégis mindig elölről kez­dődik a „kérdezz, felelek”-játék. Nincs olyan nemzedék, nin­csen olyan hivő, amely, vagy aki újra fel nem vetné. ÉS ADVENTBEN RÁNKSZAKAD ÜJRA A VÁLASZ­ADÁS KÉNYSZERE. Kopott hangja új fénnyel telítődik, szó­székeken és szívekben ott remeg a kérdés. £s akik nagyon bizo­nyosak a válaszban, azok is újra hallani alcarják, mert ebből soha nem elég. A változó kor, feszült idegek, nyugalom és nyugtalanság, vonzódás, űzetés és csapongás dadogtatja el ve­lünk: miért lett Isten emberré. A Betlehem felé vezető út ilyenkor népesebb. Ilyenkor ma­gunk is felcihelödünk, hogy a népszámlálásra odajussunk, s ott lehessünk, ahol a nagy esemény csattan. Az istálló környé­kén, vagy a mezőn, a pásztorok közelében. A népszámlálásra tartó zarándokok szorongó kérdése is csak ennyi: miért? Miért kellett ott Betlehemben, szegényen megszületnie a világ üdvözí­tőjének?­A ■ VÁLASZ ROPPANT EGYSZERŰ. Mint ama bizonyos csendes éj. „Ügy szerette Isten a világot.’’ Vagyis azért, mert „úgy”. Vagy más szóval: megkönyörült rajtunk. Ismét más szóval: mert látta, tudta, milyen reménytelen helyzetben va­gyunk. Mert döbbenetes dolgokon mentünk keresztül. Mert Kain utódaivá váltunk. Mert emberségünkből alig maradt va­lami. Mert gonoszok, rosszindulatúak. gyűlölködök, hazugok és hamisak lettünk. Mert valami merőben mást jelent ember­nek lenni. Betlehemben Isten az igaz erhbert teremtette meg. Másodszor! Betlehem új teremtés hajnala. Az angyali szózat a „látá Isten hogy amit teremtett, minden jó” echoja. Krisztus ezért a második Adám. Ami elromlott az évezredek során, azt újra kijavítottan és tökéletesen, a legtökéletesebben alkotta meg. Jézus emberideál lett. Ezért állíthatjuk mindenkor oda az emberek és az emberiség elé őt. Annyira tökéletes, hogy az ideálból már szinte idea) eszme lett. Az igazi embert ő szemé­lyesíti meg maradéktalanul. Betlehem így az emberség bölcső­je. Akit Mária a jászolba fektetett, az mindannyiunk célja, vágya. Olyan lehessek, csak egyszer legalább, mint ő, vagy abból valósíthassak meg valamit, amit ő. Ezekben a napokban, ha rá gondolunk, átforrósodik a szívünk. Isten elküldte benne társunkat, az igazi embert, aki megtanít bennünket is emberré lenni. Az egyház népe örvendezik, hogy újra láthatja őt. Jézus azonban nemcsak emberideál. Megváltónk. És e pilla­natban ne akadjunk fenn a sorrenden. Vagyis, hogy előbb kel­lene a megváltó Krisztusról szólnunk. Megváltónk, mert egye­dül képtelenek vagyunk bűneinktől szabadulni. Képtelenek vagyunk a jóra. Ez a mi reménytelenségünk. Nagy dolgok vég­hezvitelére alkalmasak vagyunk, de életünkből a gonoszságot, gyarlóságot kiirtani már nem. Jézus azért született meg, hogy ezt az életet megváltsa. Ezért volt Golgotája. Betlehem és Gol­gota között feszül Isten szeretetének nagy és elkápráztató szivárványhídja. ADVENT LENYŰGÖZŐ SZÉPSÉGE ABBAN VAN, hogy egy síkban lathatjuk mindezt. Az istállótól a keresztig egyetlen lépéssel tehetjük meg az Utat. De még a keresztnél sem kell topognunk. Ugyanezzel a lépéssel toppanunk a nyitott sírhoz, húsvéthoz. Milyen csodálatos az isteni szeretet irántunk! Az ősi kérdés a lila ádventekben újra, meg újra felszínre bukkan. Most is. Számomra is újra kérdés és gondolom, velem együtt tusakodnak sokan híveink közül. Egymás kezét fogva iparkodunk Betlehembe, hogy időben odaérjünk. A válasz ott vár bennünket. A válasz ott lesz bepólyálva a jászolban. S a Válasz erősítsen meg bennünket a megváltás hitében, d gazda­gabb, emberségesebb életben. Or, Rédey Fái MELANÉZIA A renkívüli időjárás miatt Üi -Guinea szigetén 130 ezer em­bert fenyeget az éhség, amint azt november 2-án a Melané- ziai ökumenikus Tanács föl­hívása alapján az Egyházak Világtanácsa körlevélben, kö­zölte a tagegyházakkal. Az Egyházak. Világtanácsa 20 ezer dollár gyorssegélyt utalt ki és fölhívta a tagegyházakat a se­gélyakció támogatására, (epd) A Gyülekezeti Segély egész egyházunk közös szolgálata Beszélgetés Karner Ágoston főtitkárral, a Gyülekezeti Segély országos előadójával A Gyülekezeti Segély műkö­déséről szóló Szabályrendelet­ben előirt országos előadói ér- stekezlet nemrégen tartotta ez évi ülését. Ezen az ülésen ke­rült sor a Gyülekezeti Segély 1972 évi eredményeinek a kiér­tékelésére. Ezzel kapcsolatban kereste fel lapunk munkatársa Karner Ágoston főtitkárt, rá- kosszen,tmihályi lelkészt, a Gyülekezeti Segély országos előadóját. Miben látja, Főtitkár űr, a Gyülekezeti Segély szolgá­latát? Mindenekelőtt azt szeret­ném elmondani és hangsúlyo­zottan aláhúzni, hogy a Gyüle­kezeti Segély egész egyházunk szolgálata. Nemcsak egyesek magánügye. Ez az igen fontos szolgálati ága egyházunknak jövőre, 1973-ban, lesz 20 esz­tendős. Annak előtte is voltak hűséges munkásai és áldozat­kész gyülekezetei a Gyülekeze­ti Segély elődjének a Gyámin­tézetnek, de az mégiscsak né- hányak szívügye volt — még akkor is, ha többen valóban egész életüket ennek a munká­nak szentelték. A Gyülekezeti Segély ennél sokkal tágabb ér­telmet nyert. Az egyházi össze­tartozás dokumentálása. An­nak a kifejezése és összefogó munkaága, hogy a. gyülekeze­tek csak együtt tudnak élni, egymásra vannak utalva, egy­másra vannak szorulva s ezt vállalják. Kis és nagy gyüleke­zetek egymásra szorulva hor­dozzák egymás terhét. Ezért tartom nagyon fontosnak a Gyülekezeti Segély országos munkaágának hangsúlyozását A Gyülekezeti Segély egy­házunk segélyszerve. Ho­ary an történik az anyagi szükségletnek a biztosítása? Amikor azt mondtam, hogy a Gyülekezeti Segély egész egyházunk szolgálata, akkor már a most feltett kérdésre is válaszoltam. A Gyülekezeti Se­gély a gyülekezetek áldozatá­ból végzi szolgálatát. És pedig három gyülekezeti forrásból: minden gyülekezetben egyház- főhatósági rendelkezés értel­mében évente egyszer offertó- riumot kell tartani a Gyüleke­zeti Segély részére; másrészt minden templomban egy ki­mondottan a Gyülekezeti Se­gély céljaira rendszeresített persely gyűjti, a hívek adomá­nyait erre a célra, valamint minden gyülekezetben évente a Gyülekezeti Segély céljaira kérnek és fogadnak el adomá­nyokat a hívektől. E három forrás adja azt az összeget, amit az arra rászoruló gyüleke­zeteknek szét tudunk osztani. Megtudhatunk-e valamit az 1972-es esztendő eredmé­nyeiről? Nagyon szívesen- számolok be az ez évi eredményekről. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy már minden gyülekezet a magáévá tette teljes egészében a Gyülekezeti Segély céliktűzé- seit. De az eredmények mégis szépek.. Ebben az esztendőben az előbb említett három for­rásból összesen 446 ezer Forint gyűlt össze. Ez az összeg 20 ezer forinttal több, mint az előző esztendő eredménye. Hallhatnánk valamit az áldozatkészségről a Gyüle­kezeti Segély tükrében? —- Könnyű helyzetben va­gyok, hiszen ha a Gyülekezeti Segély lélekszám szerinti „eredmény” kimutatását né­zem, akkor ott évek óta a „helyzet változatlan”. Első he­lyen a Tolna-Baranyai Egy­házmegye áll, lelkenként 2,23 forint áldozathozatallal. Ez azt jelenti, hogy ebben az egy­házmegyében minden evangéli­kus (beleértve a csecsemőket is!) 1972-ben 2,23 forintot áldo­zott a Gyülekezeti Segély cél­jaira. Büszke lehet ez az egy­házmegye erre a kimagasló he­lyezésre. Nem szeretnék ünneprontő lenni, de ha már szóltam az el­ső helyezettről, akkor hadd szóljak az utolsóról is. Ezt a helyet évek óta a Pesti Egyház­megye tartja, jelenleg 39 fillé­res átlaggal. Akkor, amikor a pesti gyülekezetek komoly ösz- szegű költségelőirányzattal dolgoznak, akkor lelkenként mindössze 39 fillért áldoznak a Gyülekezeti Segélyre. Nagyon szégyelni valónak tartom ezt az áldozatot! Országos tekintetben mi a helyzet? Itt is szép eredményről szá­molhatok be. Ebben az eszten­dőben az országos átlag 1,29 Forint lelkenként. összehason­lításként megemlítem, hogy 1968-ban ez az átlag mindösz- sze 1,07 forint volt. Megtudhatnánk, hogy' az előadói értekezlet a segélyek szétosztását tekintve mi­iyen javaslatot hozott? A Gyülekezeti Segély céljára befolyt összeg egy része az egy­házmegyékben, illetve egyház- kerületekben kerül szétosztás­ra az arra rászoruló gyülekeze­tek között A templomi perse­lyek adományai képezik az ún. kis-szeretetadományt, amely ebben az esztendőben 27 000.— forintot tesz ki és az előadói ér­tekezlet a kissomlyói gyüleke­zetét javasolja az Országos Presbitériumnak, mint olyan gyülekezetei, amely templomát újítja meg komoly áldozatvál­lalással. Az istentiszteleti offerw tóriumok összesége adja az Un, nagy-szeretetadományt ,amely­re — megosztva — két gyüle­kezetei javasoltunk: a szekSzár. dí és porrogszentkirályi gyüle­kezeteket. Mindkét gyülekezet templomát tatarozza. Ezekről a javaslatokról kell majd az Or­szágos Presbitérium soron kö­vetkező ülésén dönteni. Olvastuk lapunkban, hogy Főtitkár űr, többször járt külföldön a Gyülekezeti Se­gély előadói tisztében. Hall­hatnánk ezekről az utazá­sokról valamit? Valóban, ebben az esztendő­ben többször jártam külföldön és vettem részt a testvérszer­vezetek évi közgyűlésein. Igaz, hogy ezeken, mint a Gyüleke­zeti Segély küldötte vettem részt, de meg kell mondanom, hogy ezekkel a testvérszerveze­tekkel való kapcsolataink szer­vesen beleépülnek egyházunk külügyi programjába és annak csak egy részét alkotják, örü­lünk, hogy kapcsolataink ezen a téren is bővülnek és jó irány­ban mélyülnek. A testvéri kap­csolatok tisztázása és egyhá­zunk egészének a vérkeringésé­be való beágyazása eredménye­képpen ebben az esztendőben a Gyülekezeti Segélyen keresz­tül néhány nagyobb beruházást végző gyülekezetét tudtunk anyagilag is segíteni a külföldi testvérszervezetek anyagi tá­mogatásából. De még úgy ér­zem, hogy sok beszélgetésre van szükség ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok még jobban el­mélyüljenek mindkét fél meg­elégedésére. Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk Fő­titkár úrnak és a Gyüleke­zeti Segély minden munka­társának. J Épülő gyülekezet és építő papja Püspök látogatás Som lószőlósön és Csöglén Erzsébet nap volt, november tizenkilencedike. A Bakony büszkén mutogatta deresedé homlokát és bár szokatlan volt a téli kép. hirtelen vett körül minket a Bakony tetején, ben­nünket mégis egy, a távolból is zörhök óriásnak látszó hegy, a Somló hívogatott. Az egykori tűzhányó ma mozdulatlanságba dermedten is uralja a környé­ket. Kebelén sajátos zamatú bort adó szőlőket érlel. Lábai­nál békés falvak húzódnak. meg. Ezek egyike Somlószőlős, melynek neve is elárulja, hogy „édes gyermeke” a hegynek. SOMLÓSZŐLŐS nevét a he­gyen termett bora teszi közis­mertté, az itt élő evangélikus gyülekezetét pedig az, hogy az utóbbi években gyakran láto­gatott ide az egyházkerület püspöke és sohasem ok nélkül. Hanem azért, mert itt mindig gazdagodott — a lelkieken kí­vül — valami létesítménnyel ez a gyülekezet: új orgona új harang az egyik filiában és ezen a vasárnapon új papiak avatására kerülhetett sor. Boros Lajost, a gyülekezet lelkészét a Veszprémi Egyház-' megyében lelkésztársai építő papnak nevezik. Előző szol­gálati helyén Takácsiban is I parókiát épített. Fáradhatatlan építőkedvének azt hiszem, ez a gyönyörű, modem épület a megkoronázása. A hálaadó is­tentiszteletet követő ünnepi Közgyűlésen beszámolt áz épí- ' tés körülményeiről. A régi pap­iakról, mely 130 évvel ezelőtt rangos épülete lehetett a falu­nak. De hol van már a „tava­lyi hó” — kisablakú vizes fa­lak, horpadt tetőszerkezet, a kopott hajópadló a szobákban, már a múlté. De nagy bátorság és elszánás kellett a vállalko­záshoz és igen nehéz volt az út az újig. Nagyon sok akadály és nem. várt nehézség hátráltatta a megkezdett munkákat. Ez év elején meg is torpantak, de a presbitérium hallani sem akart a részleges befejezésről. Újabb és újabb megajánlások vitték tovább az építést, egészen a be­fejezésig. A közegyházi segít­ség sem maradt el. melynek összege ugyancsak jelentős. Az' építéssel járó számtalan gond és váratlanul előadódó nehézség fölrázta és eggyé ko­vácsolta a gyülekezetét és em­berfeletti áldozatkészségre ösz­tönözte. Nehezen felmérhető az a társadalmi munka is, amelyet a gyülekezet tagjai végeztek és hogy mennyit dolgozott két ke­ze munkájával a lelkészük, azt csak azok tudják igazán, akik vele együtt fogták a csákáhyt, a lapátot, a téglát és mindazt, ami egy építkezésnél ember­kézre vár. Egyed Sándor építési gond­nok több, mint félmillió forint­ról számolt be, mely az épület­re fordított teljes összeget je­lenti. A gyülekezet kitett ma­sáért a munkavállalásban és áldozatkészségben egyaránt, így bátran mondhatta az épí­tési gondnok a zárórnondatá­ban, hogy úgy érzi, a gyüleke­zetnek nem kell szégyenkeznie az ősök előtt. Az ünnepi istentiszteleten, melynek az igehirdetői szolgá­latát D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végezte, megtöltötte a gyüleke­zet népe a templomot. Érdek­lődéssel hallgatták meg‘a köz­gyűlés végén elhangzott kö­szöntő szavakat is, melyeknek sorát a püspök kezdte és töb­bek között ezt mondta: „Nagy érték a parókia, de talán na­gyobb az, ahogy a gyülekezet népe körülvette lelkészét. Munkáját és fáradozásait ad­ta.” Dr. Pröhle Károly prodé- kán a Teológiai Akadémián és az itt végzett munka párhuza­mára utalt. Mindkettő azért történt, hogy legyenek Krisztus követői magyar hazánkban. Síkos Lajos esperes a somlósző- lősi nyáj és pásztor egyetérté­séről beszélt, melyről a paró­kia kövei beszélnek. Köszön­tötte még a gyülekezetét: Tóth Sándor mezőlaki, Nagy Gyula nagyalásonyi, Mátis István aj­kai lelkész, Pór József nemes- szalóki református lelkész, Homonnai József helybeli ró­mai katolikus plébános és Hor­váth Dénes presbiter, a takácsi gyülekezet nevében. A piros palával fedett emele­tes épület modern, világos ab­lakaival ma újra a falu legran­gosabb épületei közé emelte az evangélikus paplakot Somló- szőlősön mely, mint íz elődje is, számos lelkészcsaládnak nyújt majd kényelmes és egész­séges otthont. Hirdeti egy gyü­lekezetnek és lelkészének az egységét, egy békés jövendőben való bizakodását'és élniakará- sát. * CSÖGLE nem esik messze Somlószőlőstől. Szép időben a Somlót is látni innen. Délután­ra ide "várták a csögleiek a püs­pököt, hogy lelkésszé avassa a gyülekezetben már három év óta hűséges szolgálatot végző leíkészi munkatársnőt. Kovács Etelkát. A délután háromkor kezdődő istentiszteletre számos vendég is érkezett. Húsznál több beöl­tözött lelkész áldotta meg az agenda szerint igével az újon­nan felavatott lelkészt. Az avatás szertartásához csatlako­zóan Síkos Lajos esperes beik­tatta Kovács Etelkát, mint ren­des lelkészt a csöglei leíkészi ál­lásba. Az ízlésesen berendezett kis templomot megtöltő gyüle­kezet egy szívvel-lélekkel já­rult az Or asztalához, hogy an­nak eledelében és italában ré­szesüljön. „Kicsiny vagyok Uram, de Te fölemeltél”. Utalt beiktató beszédében az esperes valakire, aki egykor így imádkozott. Á ftsüglei gyülekezet szerény volt, amikor a leíkészi állása meg­üresedett és Kovács Etelka hű­séges, amikor elvállalta azt. De az Úr fölemelte őt hűségéért és a gyülekezetei megáldotta vele Kőszeghy Tamás: %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents