Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-02-06 / 6. szám

0 R SZAG 0 S EVANGÉLIKUS HE TI LA P XXXVII. évfolyam e. szám 1912. február 6. Ara; 2,— forint Mi is címzettek vagynnk A Hazafias Népfront Országos Tanácsa április végére össze­hívta a Népfront V. kongresszusát. Ebből az alkalomból az Or­szágos Tanács levelet bocsátott ki az ország közvéleményéhez. Ez a Kongresszusi Levél beszél a népfrontmozgalomnak az elmúlt négy esztendőben végzett munkájáról és felvázolja azo­kat a célkitűzéseket, amelyek meg fogják határozni a népfront munkáját a következő években. a Kongresszusi Levél a népfrontmozgalom legfőbb felada­í tának továbbra is a párt szövetségi politikájának szolgála- át jelöli meg, ezen belül népünk szocialista nemzeti egységé­nek erősítését, a szocialista demokrácia kiszélesítését, népünjk ejlődésónek az élet minden területén való előmozdítását. Kü- ön is hangsúlyozza a negyedik ötéves terv megvalósításának segítését. Mindannyian jól tudjuk, hogy a népfrontmozgalom olyan politikai tömörülés, amelynek keretében párttagok és párton- kívüliek, a különböző világnézetű állampolgárok együtt fára­doznak a nagy nemzeti cél, a szocialista Magyarország felépí­téséért és a béke megőrzéséért. A Kongresszusi Levél megszólítja az egyházakat is. Ezt ol­vassuk a levélben; „A mozgalom keretei, lehetőséget nyújtanak arra, hogy az egyházak és a vallásos érzületű emberek ered­ményesen tevékenykedhessenek szocialista célkitűzéseink meg­valósításáért. A Hazafias Népfront törekedjék arra, hogy a hí­vők körében növelje a politikánk iránti bizalmat és cselekvő hozzájárulást.” > • tJfit válaszoljunk erre a megszólításra? Először is azt. hogy /Uszívesan vettük a megszólítást, azt, hogy a Kongresszusi Levél a mi egyházunknak is szól. Ez a megszólítás számunkra azt jelenti, hogy a Hazafias Népfront és általában a magyar társadalom számon tart bennünket. Nemcsak úgy, hogy reáli­san tudomásul veszi létünket, hanem sokkal inkább úgy, hogy igényli munkánkat, megbecsüli azt és elfogad bennünket mun­katársul. Minden bizonnyal ez a velünk kapcsolatos állásfog­lalás nem pusztán abból a felmérésből eredt, hogy a társada­lomban jelentős számú hivő ember van és így alig lehet őket kihagyni a szocialista építésből, sokkal inkább arról van szó, hogy társadalmunk és annak vezetői taz elmúlt két évtizedben megtapasztalhatták, hogy a hivő keresztyén emberek a világ­nézeti különbség ellenére is becsületes munkát tudnak végez­ni a szocializmus építésében. Erre a bizalomra a jövőben is méltóak szeretnénk maradni. A Kongresszusi Levél utal arra, hogy a népfrontmozgalom célkitűzéseit mindenkinek a maga területére kell alkalmaznia. Ez teszi szükségessé, hogy az egyház területén megvizsgáljuk, miben és mi módon tudjuk segíteni a Kongresszusi Levél célki­tűzéseit? O * *főmmel adunk támogatást a szocialista nemzeti egység meg­erősítéséhez. Azoknak a nagyszerű terveknek a megvalósí­tásához, amelyeket szocializmust építő népünk maga elé tű­zött, szükség van olyan közös erőfeszítésre, amelyet nem gyen­gít meg a világnézeti különbség és az a tény sem, hogy az egy­háznak e világban való céljain kívül vannak ezen túlutaló cél­jai is. Mi akarunk és tudunk együttmunkálkodni népünk min­den fiával, aki szereti hazáját és meggyőződéssel rakja egy­másra a szocialista Magyarország épületének köveit. Az is bi­zonyos, hogy ezen az együttműködésen van még javítanivaló, mert egyes városokban és falvakban néha az egyházi emberek zárkóznak el a népfrontmozgalomban való tudatos és aktív részvételtől, máskor viszont a helyi községi, vagy városi szer­vek néznek némi bizalmatlansággal azokra az egyházi embe­rekre, akik azt szeretnék, hogy a helyi vezetők több bizalom­mal nézzenek rájuk és jobban igényeljék szolgálatukat. A Kongresszusi Levél bizonyára meg fogja teremni jó gyümöl­cseit ilyen vonatkozásban is. a szocialista demokrácia további szélesítésére mi egyházi /1 emberek azzal akarunk okot adni, hogy a lelkészek és a gyülekezeti presbiterek szintjén is nyilvánvalóvá tesszük: lel­készeink és presbitereink egynek tudják magukat társadal­munkkal, ragaszkodnak ahhoz, építik azt és gondolkodásukban is megértek arra, hogy különböző eszmecseréken, tanácsülése­ken, népfront-összejöveteleken hozzászóljanak a szocialista építés problémáihoz és vélemény-nyilvánításukkal előmozdít­sák az építő munkát. Demokrácia annak jár, aki élni is tud ve­le. Szélesítéséről csak ott lehet szó, ahol nem élnek vissza a nagyobb szabadsággal, hanem azt arra használják fel, hogy még nagyobb ütemben és még gyorsabban épüljön a szocializ­mus Magyarországon. Mi úgy gondoljuk, hogy lelkészeink túl­nyomó többségének, termelőszövetkezetekben hűségesen dol­gozó parasztjainknak, ipari üzemekben dolgozó evangélikus egyháztagjainknak és különböző pozíciókat betöltő értelmiségi gyülekezeti tagjaink számára nyugodtan lehet szélesíteni a szocialista demokráciát, mert nagy többségük jól él vele. En­nek a jegyében arra hívjuk fel egyházunk tagjait és lelkészeit, hogy a népfrontmozgalom most következő ülésein nagy szám­ban vegyenek részt, hallassák szavukat és ajánlják fel további jó munkájukat egész népünk javára. D » ott akar lenni egyházunk, ahol a .szocialista hazafiság erő­sítéséről és mélyítéséről van szó. Magyarországi evangélikus egyházunknak olyan fiai voltak, mint Dévai Bíró Mátyás, Szká- rosi Horváth András, Huszár Gál, Sztárai Mihály, Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Petrőczy Kata Szidónia, Kis János, Berzse­nyi Dániel, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Székács József, Győri Vilmos és hozzájuk hasonlók. Van kitől tanulnunk hazasze­retetek De nemcsak a haladó hagyományokat akarjuk ápolni. A hazafiság számunkra ma nemcsak a régiek megbecsülését jelenti, és nemcsak a magyar föld, a Duna, a Tisza, a Mátra és a Bakony szeretetét, hanem a szocialista építés eredményeihez való ragaszkodást és a társadalmi előrehaladás segítésére oda­szentelt életet. Szeretnénk segíteni a társadalmi erkölcs megerősítésében, a szülők és öregek tiszteletében, a tiszta és becsületes munka előmozdításában is. B Kaid? Zoltán Hogyan gondoskodunk öreg pásztorainkról? Beszélgetés Karner Ágoston országos főtitkárral állapítja meg a nyugdíjkorha­tárt, a nyugdíjazás feltételeit, annak összegét s egyéb ide vo­natkozó feltételeket. Azonban természetesen e tekintetben is figyelembe vesszük az érvény­ben levő állami rendelkezése­ket — ezt világosan előírja számunkra az élőbb idézett törvény' 18. §-a is —, de azok­tól esetenként néha el is tér. Az Országos Presbitérium 1968 decemberi ülése rendel­kezett egyházunkban egy új nyugdíjrendszer bevezetéséről. Mit is tartalmaz ez? Minde­nekelőtt talán érdekes lehet az Olvasó részére annak ismere­te, hogy a lelkészek részére egyházunkban, a nyugdíjkor­határ 1972. január 1-től 65 év. A másik érdekes pontja, hogy a teljes öregségi nyugdíjhoz 45 év szolgálati idő kell (40 esz­tendő lelkészi és 5 év tanulmá­nyi idő). De ez nem azt jelenti, hogy az a , lelkész, aki eléri a 65. életévét, automatikusan nyugdíjba vonul. Ugyanis a nyugdíjazás tekintetében is egész egyházunk szolgálatát kell szem előtt tartánunk. Ve­gyük például az 1972-es esz­tendőt. Ebben áz évben 8 lel­kész nyugdíjazásáról döntött a Nyugdíj osztály Tanácsa. Azon­ban figyelembe véve a nyug­díjazás által megüresedett lel­készi állások betöltésével kap­csolatos tennivalókat, nem lett volna helyes, ha mind a nyolc lelkész január elsejével kapott volna felmentést a lelkészi szolgálata alól. Ezért az idén szakaszosan történt a nyugdíjazás, ami azt jelenti, hogy január és július közti időszakban lépnek megfáradt testvéreink a megérdemelt nyugdíjas időszakba. Ez nagy gondot vesz le a püspökök vál­láról is, akik az új igehirde­tők szolgálatba állításáról gon­doskodnak. Ezt a módszert a jövőben is érvényesíteni akar­juk. Isten igéje és igénye A hit hallásból van. Ha nem hírdettetné Isten évezredek óta igéjét, nem nyilatkoztatná ki magát az embernek, nem tud­nánk hinni Benne. Az igében Isten megszólítja az embert. A meghallott és megértett ige egyúttal igény is. Akit Isten meg­szólít, arra az emberre igényt tart. Ez az igénye önzetlen, mert ő nincsen ránk szorulva és nem is akar zsarnoki módon kisa­játítani bennünket. Amikor kapcsolatot teremt velünk, akkor a mi javunkat munkálja. Ránk vonatkozó igénye ezért nem teher, önző parancs, hanem kegyelem. Istent nem hagyja hidegen, hogy hogyan élünk, dolgozunk, boldogulunk, számára nem közömbös az emberek sorsa, ha­nem eligazít, utat mutat, mint a gondos szülő a gyermekének. Azért tart ránk igényt, hogy életünk békességben és csendes­ségben folyjék, katasztrófák, törések, pusztító viharok nélkül. Ez a békesség és csendesség nem tétlenség, hanem állandó, szí­vós, gyümölcsöző, egyének és közösségek számára kamatozó ak­tivitás. Isten újra és újra hangzó igéje, kijelentett akarata ezt munkálja. Szeretete. az evangélium örömüzenete az őrá figyelő szolgálatban megsokszorozódik, a családi, munkahelyi, nem­zeti közösség számára renddé, békévé, fejlődéssé, biztonsággá, boldog jövővé realizálódik. Egy múzeumban kis, bársonnyal bélelt tokban, üvegfiolába zárva egy gabonaszemet láttam, mellette nagyítóüveget. A nagyítóval nézve a gabonaszemen el lehetett olvasni a hihetet­len apró betűvel ráirt teljes Miatyánkot. Készítőjének bravúros ügyességére és szemrontó türelmére vall ez az apró ritkaság. De ha minden szem gabonával ezt csinálnák, hamarosan fel­kopna az állunk! Az ige sem arra való, hogy féltőn őrizve ma­gunkba zárjuk, hanem arra, hogy egész életünkkel kövessük, gyümölcseit megteremjük, így szolgálva Istent és a felebarátot. Baranyai Tamás Mennyi jelenleg a lelké­szi nyugdíj? Az új nyugdíjrendszer e te­kintetben is gyökeres változást jelent. Sikerült ugyanis elér­nünk, hogy a régihez képest 60 %-os emeléssel tudjuk amost nyugdíjba vonuló lelkészek nyugdíját emelni. Összegben ez azt jelenti, hogy a fenti felté­teleknek megfelelő lelkész ha­vi 1300, — forint nyugdíj at kap az özvegy ennek 50%-át. Mi még ennél magasabb összegre is örömmel emeltük volna öre­geink nyugdíját, de e tekin­tetben is a realitás talaján kellett állnunk. Csak annyit ígérhettünk, amennyit teljesí­teni i is tudunk. Jelenleg a Nyugdíjosztály pénzügyeit is­merve, ennél magasabb öisz- szeget nem irányozhattunk elő. Itt kell azonban megemlítenem azt is, hogy mi, is figyelembe vesszük az állami nyugdíjügyi rendeletek irányvonalát s en­nek alapján végrehajtottuk és a jövőben is végre kívánjuk hajtani az évi 2%-os emelést minden kategóriában. Már tett említést Főtitkár űr a Nyugdíjosztály anyagi kérdéseiről. Mondana még erről valamit? Nagyon szívesen. Hiszen ez is hozzátartozik a világos képhez, amit olvasóink akar­nak alkotni a Nyugdíjosztá­lyunkról. Mindenekelőtt azt szeretném világosan megmon­dani, hogy a nyugdíjasaink ré­szére kifizetett nyugdíjak fe­dezetéül szolgáló összeg teljes egészében egyházunk, gyüleke­zeteink és a lelkészek „pro­duktuma”. Ez azt jelenti, hogy a Nyugdíj osztály költségveté­sének minden tételének fede­zetéül az az összeg szolgál, amelyet a gyülekezetek fizet- nek, mint f enntartói járulék és a lelkészektől levonásra kerü­lő személyi járulék. Más for­rása nincs a Nyugdíj osztály­nak! Mindössze e két forrás az, amely garantálja nyug­díjasaink számára a havonta megérkező nyugdíjakat. Végül mit üzen tápunk e lvasóin keresztül » gyü­lekezeteknek? Talán csak aranyit, hogy ve­gyék komolyan azt a nagy fe­lelősséget, ami a gyülekezetek­re nehezedik nyugdíjasaink vonatkozásában. Az igehirde­téseket hallgatva gondoljanak azokra az öreg pásztorokra, akik egy élet igehirdetői szol­gálata után életük alkonyát mint egyházi nyugdíjasok élik le, akiknek nyugdíjáért az a gyülekezet is felelős, ahol a kedves Olvasó él, templomba jár és áldozatot hoz. Még egy ikérés a gyülekezeti elöljárókhoz; a kivetett járu­lékot a lehetőség szerint idő­ben küldjék be —- hiszen mi sem várhatunk a nyugdíjkifi­zetéssel addig, amíg egy-két gyülekezetnek év végén eszé­be jut, hogy még nem fizeted nyugdíj járulék o-t —, de ezt a kérést egyúttal lelkésztestvé- reimhez is címezem. Köszönjük, Főtitkár úr. m, elmondottakat és kívá­nunk olvasóink nevében is jó munkát a Nyugdíjosztály dolgozóinak és hosszú, meg­elégedett életet minden nyugdíjasunknak? — i Mekis Állíttn puspokhélyettes köszöntése MEKIS ÁDÁM békéscsabai lelkész, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyette­se 1972. január 22-én töltötte be 60. évét. Ebből az alkalom­ból D. Káldy Zoltán püspök békéscsabai otthonában felke­reste a püspökhelyettest és há­zi ünnepség keretében köszön­tötte. A kedves alkalmon részt vett Grnák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztály- vezetője és Gregor György, a Békés megyei Tanács egyház­ügyi tanácsosa. Ott volt vala­mennyi békéscsabai lelkész is. D. Káldy Zoltán püspök kö­szöntése utalt arra, hogy Me­kis Ádám életében az 1972. esztendő hármas jubileumot jelent: Ebben az évben 60 éves, ugyanakkor 30 év óta békéscsabai lelkész és 30 év óta a Kelet-Békési Egyházme­gye esperese. A püspök ki­emelte, hogy Mekis Ádám a legelsők között volt, aki a fel- szabadulás után felismerték egyházunk helyes útját és se­gítették ennek az útnak a ki­munkálását Jellemző rá a nagyfokú közegyházi felelősség hordozása, ugyanakkor elköte­lezettnek érzi magát arra, hogy segítse társadalmunk fejlődé­sét, népünk boldogulását. Több ciklusban választották meg Békés megyében a Megyei Ta­nács tagjává és jelenleg is vi­seli ezt a tisztséget. Ugyan­csak jellemző Mekis Ádámra az a szilárdság és megbízható­ság, amellyel szolgálatát betöl­ti. Mindig lehet rá számítani és szolgálatát igényelni. Ilyen tapasztalatok alapján válasz­totta meg a Déli Egyházkerü­let püspökhelyettesévé és az országos közgyűlés lelkészi fő­jegyzőjévé. Grnák Károly íSoeztályveae­tő átadta Miklós Imre állam­titkár üdvözlő sorait és szíves szavakkal köszöntötte Mekis Ádámot, aki akkor is kitartott a helyes úton, amikor egyesek pl. az ellenforradalom idején meginogtak. További jó szol­gálatokat kívánt a püspökhe­lyettesnek:, Mekis Ádám I9T2 január 22-én született Békéscsabán, nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. Közép­iskoláit a békéscsabai Evan­gélikus Reálgimnáziumban vé­gezte. Az akkori Erzsébet Tu­dományegyetem Soproni Hit- tudományi Karán végezte teo­lógiai tanulmányait D. Raffay Sándor püspök 1935. június 29-én avatta lelkésszé Buda­pesten. Segédlelkészi szolgá­latát 1935. július 1-én kezdte el Békéscsabán. Az 1936/37 tanévet ösztöndíjasként Erlan- genben töltötte, ahol megtanult németül. 1938-ban az ambróz falvai gyülekezet választatta meg parókus lelkészévé. 1942 májusában a békéscsabai nagy evangélikus gyülekezet hívta meg lelkészévé. Azóta is ott szolgál. 1952-ben választotta meg első ízben a Kelet-Békési Egyházmegye esperesévé és ez a választás azóta háromszor megismétlődött. Közben egy­szer már püspökhelyettesi tisztséget is betöltött. Jelenleg 1971. november 30-a óta a Déli Egyházkerület lelkészi főjegyzője, püspökhelyettese és az Országos Egyház lelkészi. főjegyzője 1968 óta. Az Orszá­gos Béketanács kitüntető jel­vényének tulajdonosa. Lapunk Olvasói nevében is szívből köszöntjük a jubiláló püspökhelyettest és további életére és szolgálatára, Istes, áldását kérjük» t Az Országos Egyház osztá­lyai közül fontossági sorrend­ben első helyen áll a Nyugdíj­osztály. Amint azt lapunk ol­vasói is tudják, egyházunknak saját . nyugdíjintézete van, amely az idős lelkészek nyug­ellátását van hivatva folyósí­tani. Ezt végzi nagy körülte­kintéssel s nem kisebb felelős­séggel a Nyugdíjosztály. Hivatalában kerestük fél Karner Ágoston országos fő­titkárt, a Nyugdíjosztály ügy­vivő lelkészét, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon az új­ság nagy nyilvánossága előtt. Főtitkár úr, minek az alapján végzi a Nyugdíj­osztály a munkáját? Egyházunknak ez a muMka- ága az Egyházi Törvény XV. te. 13—18 §-a alapján végzi mun­káját Ezekben a pontokban vannak ugyanis lefektetve egyházunk Nyugdíjosztálya szolgálatának keretei. Termé­szetesen a konkrét feladatokat — éppen e törvény szellemé­ben —az Országos Presbité­rium határozza meg. Ezért munkánk szervesen beleépül egyházunk egészének szolgála­tába, hiszen a diakőnia teoló­giájának egyik „aprópénzre” váltott alkalmazása — a szol­gálatban megfáradt, a szórvá­nyokban megrokkant lelké­szekről való gondoskodás. Kik % tagjai a Nyugdíj­osztálynak, kiknek a nyug­díját fizeti az osztály? Erre nagyon könnyű vála­szolni. Nyugdíjosztályunknak minden szolgálatban álló lel­kész, segédlelkész, lelkészí munkatárs, központi beosztású lelkész, teológiai tanár, püspök tagja. Tehát mindazok, akik­nek lelkészi képesítésük van s jelenleg egyházunk szolgálatá­ban állanak, illetve, mint ilye­nek mentek nyugdíjba. Milyen rendszer szerint történik a lelkészek nyug­díjazása? Egyházunk — a törvényben foglaltak szerint — saját maga

Next

/
Thumbnails
Contents