Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-01-02 / 1. szám
Miklós Imre államtitkár felszólalása az Országos Közgyűlésen Tisztelt Közgyűlés: Tisztelettel és baráti szóval köszöntöm a Magyarországi Evangélikus Egyház legmaga- gasabb színtű egyházkormányzati testületét, az Országos közgyűlést, annak elnökségét, valamennyi résztvevőt és rajtuk keresztül mindazokat az evangélikus lelkészeket, presbitereket és hívőket, akik szeretett hazánk, a Magyar Nép- köztársaság hű fiai, a szocialista Magyarország építői. Örülök, hogy itt alkalmam van találkozni a két egyházkerület elnökségével és küldötteivel, az egyházmegyék képviselőivel, a Teológiai Akadémia professzoraival, az egyház különböző munkaterületeinek vezetőivel, a jelenlevő budapesti és vidéki lelkészekkel. Legtöbbjükkel szorosan ösz- szefűz a népünkért, a békéért folytatott közös munka és harc, a sok éves együttmunkálkodás gazdag tapasztalatai és emlékei. Együtt éltük végig az elmúlt negyedszázad küzdelmes eredményeit és nehézségeit. Külön is üdvözölni szeretném dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő urat, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az állam és az evangélikus egyház közötti Egyezmény létrejöttében, és immár két évtizede, hogy országos felügyelői tisztségében segíti a jó viszony elmélyülését. őszintén örülök, hogy ma ebben a körben ismét együtt vagyunk. Köszönöm a meghívást és az alkalmat a felszólalásra. Az Egyezmény kiállta a próbát Tisztelt Közgyűlés! Az állam és az evangélikus egyház zsinatának megbízottai 1948. december 14-én, tehát éppen 23 évvel ezelőtt írták alá az Egyezményt. Az eltelt több mint két évtized tapasztalatai alapján joggal mondhatjuk el, hogy e nagy jelentőségű okmány megfelelő alapot adott az állam és az evangélikus egyház tartós jó viszonyának kialakításához, jó iránytűnek bizonyult a felmerült kérdések megoldásánál. Az Egyezmény, s a benne megfogalmazott elvek kiállták a történelmi próbát. Tisztelettel, és a mára is érvényes megbecsüléssel tekintünk azokra, akik az adott bonyolult körülmények között, vállalva a tapasztalatlansággal együttjáró nehézségeket; gya- nusítgatásokat és vádaskodásokat, olyanok részéről, akik teológiai sáncok mögé bújva a kényelmes és kockázatmentes oppozíció álláspontjáról, vagy a nagyon is meggondolt politikai ellenállásból ellenezték, támadták döntéseiket és tetteiket Az úttörők, az élenjárók sorsa olykor nem könnyű, nehézségekkel, átmeneti meg nem értéssel, sőt hátránnyal is járhat. De a történelem szigorú bíró és az igazak mellé áll. Legyen elégtétel mindazoknak, akik már akkor mertek dönteni és tenni, hogy az idő őket igazolta. Együtt kerestük és megtaláltuk a közös cselekvés szükséges és lehetséges tartalmát és formáit. Csak örülni lehet annak, hogy azóta egyre többen vannak olyanok, akik csatlakoztak a kevesekhez és ma már az evangélikus lelkészek és gyülekezeti nem lelkészi vezetők, valamint a gyülekezeti tagok túlnyomó része az Egyezmény szellemében végzi munkáját. Az is helyes, hogy az egyházvezetőség kiszélesítette a vezetés bázisát azoknak a köréből, akik később, de meggyőződésből csatlakoztak a jó úton járókhoz. Az a kollektíva, amely ma a Magyarországi Evangélikus Egyházban hivatva van a vezetésre, joggal élvezi mind az állam, mind az evangélikus egyház bizalmát Elvi alapokon Tisztelt Közgyűlés! Szocialista államunk és a Magyarországi Evangélikus Egyház viszonya a többi egyházzal kialakult kapcsolatokhoz hasonlóan mindkét oldalon elvi alapokra épült, rendezett, a szocializmust építő dolgozó népünk érdekeit szolgáló tartós jó viszony. Társadalmunk egészséges fejlődésének egyik eredményét kell látnunk abban, hogy e kedvező egyház- politikai helyzet kialakult. A szocialista társadalomban megszűnik az embernek ember által történő kizsákmányolása, és ezért ez a társadalom nem igényli az egyházaktól, hogy feladván hitelveiket másképpen éljenek és cselekedjenek, mint azt hirdetik. Társadalmunk nemcsak elfogadja, hanem igényli és megbecsüli azoknak a hívő embereknek a munkáját, akik saját egyházuk tanítását betartva, áldozatosan munkálkodnak a közösség javáért, népünk előrehaladásáért és az egész társadalom boldogulásáért, a szocializmus felépítéséért. A tettekben megmutatkozó hazafi- ság, a becsületesen végzett munka, társadalmi rendünk építése és védelme egységbe foglalja a hívőket és a nemvallásos embereket. Tisztelt Közgyűlés! Szocialista államunk egyház- politikája a párt és a kormány egész politikájának szerve? részét képezi. Ez a politika a dolgozó nép érdekeit szolgálja, a tömegek, köztük a vallásos emberek bizalmát élvezi. Ez jutott kifejezésre az ország- gyűlési és tanácsi választásokon, hazánk felszabadulása negyedszázados évfordulójának ünnepségein, de a munkás hétköznapok felsorothatat- lan, és fel nem jegyzett alkotó munkájában is. Szívesen említem itt meg az evangélikus egyház vezetőinek, lelkészeinek és egyházközségi elöljáróinak a Hazafias Népfront és a béketanácsok keretében, valamint a városi és községi tanácsokban folyó segítő munkáját. A nemzeti egység megszilárdításáért, a városok és a falvak fejlődéséért, a szűkebb pátria felvirágoztatásáért sokat tesznek az egyház tagjai is. Tudomásunk szerint több evangélikus lelkész figyelemreméltó eredményeket ért el a hely- történeti kutatásokban, múzeumok szervezésében. Mindebből következik, hogy az állam és az egyházak viszonya, az állam és az egyházak vezetőinek politikai kapcsolata nem csupán szubjektív elhatározás kérdése, nemcsak néhány állami és egyházi személy döntése és ügye. A szocialista állam és az egyházak politikai együttműködése mindkét oldalról felismert objektív szükségszerűség és lehetőség. Ez a felelősen végiggondolt felismerés és elhatározás magas szintű állami, társadalmi, valamint egyházi szervek és személyek megnyilatkozásaiból jól ismert. Elismeréssel szeretnék itt szólni a Magyarországi Evangélikus Egyház 1966 decemberében tartott Zsinatának munkájáról. Nagyon figyelemre méltónak tartjuk, hogy áz Egyházi Törvények szövege előtt álló Ünnepélyes Nyilakozat kimondja: „A Magyarországi Evangélikus Egyház ... a szocializmust építő Magyar Nép- köztársaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdetői munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért”. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház ennek az Ünnepélyes Nyilatkozatnak a megtartását minden lelkészétől és egyházközségi munkásától törvénybe iktatva is elvárja. Az egész emberiség ügyéért Tisztelt Közgyűlés! Szeretett hazánk, népünk életét a szocialista társadalmi rend biztosítja, amely a munkások és parasztok- osztályszövetségére, a Hazafias Népfrontban megtestesült népi szervezeti egységre támaszkodik- Jövőnk a dolgozó emberek békés alkotómunkájára épül. Létünk, fejlődésünk, békénk ugyanakkor elválaszthatatlanul összetartozik a Szovjetunióval, a szocialista országokkal,. lönböztetés eltörléséért, az általános leszerelésért, a társadalmi igazságosság megvalósulásáért, az éhség legyőzéséért a Földön. Tudjuk, hogy az Evangélikus Egyház küldöttei a különböző egyházi világkonferenciákon egyértelműen foglaltak állást az Egyesült Államok vietnami és általában indokínai agressziója ellen, továbbá az arab népek ellen irányuló izraeli agresszió ellen. Ismételten szembeszálltak az antikommunizmussal és keményen elítélték az imperializmus minden formáját. Ugyanakkor konstruktívan fáradoztak az európai biztonsági értekezlet összehívásáért a Budapesti Felhívás szellemében. Lehet, hogy nem mindig tudtak olyan eredményt elérni, mint amilyet szerettek volna, de szolgálatuk erősítette azoknak a haladó népeknek és embereknek erőfeszítéseit, amelyek kitartással küzdenek a világ békéjéért és a népek boldogulásáért. Külön is ki szeretném emelni az Evangélikus Egyház vezetőpüspökénék, Káldy Zoltán barátunknak a Béke Világtanács keretében végzett ákolgálatait öt arab országban, három skandináv országban és a Német Szövetségi Köztársaságban. Tisztelt Közgyűlés! Hazánkban békés, derűs, optimista légkör uralkodik. Nehézségeinket gondos elemzéssel, megfontolt, körültekintő intézkedésekkel sorra megoldjuk. A mi népünk boldog örömmel készül a közeledő karácsonyra és megalapozott reménységgel várja, hogy békés új esztendő köszöntsön ránk. Mint ahogy jelenünk is nagy erőfeszítések eredménye, úgy a jövendő is csak akkor lesz békés és boldog, ha keményen megdolgozunk érte. Nem lehet teljes a mi békénk, amíg Vietnamban a csiílagszóró fénye helyett az amerikai bombák gyilkos tüze világítja meg a gyermekek arcát, amíg Közel- Keleten az izraeli agresszió az Egyesült Államok támogatásával megakadályozza a fegyverek nyugvását. Nem lehet teljes a boldogságunk, amíg csaknem annyi pakisztáni ember bolyong hazátlanul India országútjain és menekült táboraiban, amennyi hazánk lakossága. Igaz, vannak biztató jelek is. Európa békéje és biztonsága úgy látszik jó úton halad. Újév igéje Gyümölcstermő boldog új évet! Jn 15, 7 A REGI ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ VERSEKBEN elmaradhatatlan volt a bor és búza emlegetése, vagyis a jó gyümölcstermés kívánsága. Valóban, az élet boldogságához elengedhetetlenül szükségesek az ilyen gyümölcsök, vagyis hogy legyen eledelünk, otthonunk és ruházatunk. Azonban napjainkban egyre inkább világossá lesz az is, hogy az emberiség boldogsága nagyrészt attól függ, hogyan tud élni a társadalom ezekkel a megtermelt gyümölcsökkel. Ezért irányítja tekintetünket Isten igéje újév reggelén az erkölcsi értelemben vett gyümölcsökre, a gyümölcstermő életre. , ENNEK A GYÜMÖLCSTERMŐ ÉLETNEK a mintája maga Jézus. A „benne maradunk,” „ő pedig mi bennünk” kifejezések elsősorban azt jelentik, hogy akkor lesz gyümölcstermő az életünk, ha olyanok leszünk, mint Jézus. S ha Jézus magatartását az evangéliumok alapján össze akarjuk foglalni, akkor egy mai kifejezéssel élve ezt így mondhatjuk: Jézus szolidáris volt minden emberrel. Bárkivel találkozott — legyen az farizeus, vagy vámszedő — megnyílt előtte a szíve. Legjobban azonban mégis a szegényekkel és az elesettekkel törődött. Azokkal, akik leginkább rászorultak a segítségre. Erre a szolidaritásra van szükség ma is, hogy boldog legyen az előttünk álló esztendő. Szolidaritásra, mindent vállaló segítő szeretetve azok iránt, akik rászorulnak a segítségre, akiknek csak morzsák jutnak Isten terített asztaláról, legyenek azok akár a mi öregjeink, akár cigányok, akár négerek, vagy vietnamiak. S nekünk keresztyéneknek az a legfőbb feladatunk, hogy ebben a szolidaritásban elöl járjunk. TEHETJÜK IS, mert Jézus nemcsak mintája, hanem forrása is a gyümölcstermő életnek. Az evangéliumnak egyik legnagyobb titka éppen az, hogy akik találkoznak Jézussal, akik hallgatják igéjét és szívükbe fogadják őt, azok hasonulnak őhozzá, olyanok lesznek, mint Jézus. Ezt a titkot átélve mondja Pál apostol is: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. S az új esztendő legnagyobb biztatása, hogy ezt a titkot mi is átélhetjük. Jézustól ma is kaphatunk naponként erőt, hogy szolidárisak legyünk, hogy szeretetünkkel mindig és mindenütt ott legyünk, ahol szükség van a segítségre, hogy ne csak önmagunknak éljünk, handm hordozni tudjuk az egész emberiség ínségét és problémáit is. ÚJÉV REGGELÉN a szokásos jókívánságok mellett kérjük Istent, hogy egyéni életünkben és az egész keresztyÍnségben valósítsa meg ezt a csodát, hogy ilyen értelemben áldjon meg bennünket gyümölcstermő boldog új esztendővel. Or. Selmeczi János az egész* emberiség ügyével. Azzal a világméretű harccal, amely a béke és a társadalmi haladás erői részéről az imperializmus és támogatói ellen folyik. Társadalmi forradalMiklós Imre államtitkár felszólal mák korszakában élünk. Egymás után dőlnek meg az igazságtalan társadalmi struktúrák, vagy robbanással telített ellentmondások feszítik őket. A tudományos-technikai forradalom gyors fejlődése fokozza a jószándékú emberek közös felelősségét, együttműködésének, összefogásának szükségszerűségét. Ebben a nagy nemzetközi Összefogásban az egyházak vezetői és papjai sokat tehetnek. A magyarországi protestáns egyházak büszkék lehetnek vezetőikre. A nemzetközi élet egyházi és világi fórumain mély meggyőződéssel, imponáló teológiai és politikai fel- készültséggel szállnak síkra az emberiség békéjéért, a társadalmi igazságosságért, a szegények és elnyomottak ügyé- . ért. Megbecsüléssel kell szólnom a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeinek, több teológiai professzorának és lelkészének Magyarország határain túlterjedő munkásságáról. Na/- gyon jelentős az a munka, amelyet az Egyházak Világtanácsában, a Lutheránus Világ- szövetségben, az Európai Egyházak Konferenciáján és a Keresztyén Békekonferencia keretében végeznek nemcsak az egyházak jobb megértéséért és együttműködéséért, hanem a népek békéjéért, a faji megküAkik maguknak ártanak A közös erőfeszítések eredménnyel járnak. Ez biztató és további küzdelemre serkent és kötelez bennünket. E nagy feladatokat csak együtt tudjuk eredményesen elvégezni. Alapvető céljaink azonosak. Az egységes, közös cselekvést nem akadályozhatják meg kicsinyes önzések, fegyelmezetlenségek. A szocialista demokrácia ki- szélesedése, az elvszerű, konstruktív vitaszellem előre viszi fejlődésünket Aki viszont ezzel megpróbál visszaélni, a bizalmi légkört társadalmunk gyengítésére, elért eredményeink aláaknázására akarja felhasználni, le fogjuk leplezni és lehetetlenné tesszük, hogy ártani tudjon. Türelmünk, higgadtságunk — és ezt nemcsak az Evangélikus Egyházban itt-ott fellelhető reakciós erők figyelmébe ajánlom — helytelen értékelése nem kívánatos következményekkel járhat. Sajnálatos lenne, ha akár egyes nemzetközi egyházi fórumok, akár hazai felelős, vagy felelőtlen egyházi személyiségek későn ismernék fel, hogy ha hideg- háborús nyomásnak engednek* pillanatnyi meggondolatlan, és komolytalan altciókba bonyolódnak, saját maguknak ártanak. További együttműködés Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnökség! Szeretném .őszinte reményemet kifejezni hivatalom és a magam nevében, hogy együttműködésünk, baráti kapcsolataink tovább fognak erősödni. Meggyőződésem, hogy mint eddig, ezután is az együttműködés és az elvi vita, az alkotó eszmecsere szellemében jó szolgálatot teszünk népünknek, segítjük államunk és az Evangélikus Egyház jó viszonyának további elmélyítését és erősödését. Őszinte szívvel, e kölcsönös bizalom jegyében fejezem ki készségünket e konstruktív együttmunkálkodásra. Kérem az igen tisztelt Elnökséget, a közgyűlés minden alkoto tagját, a jelenlevő kedves vendégeket, hogy a közeledő karácsonyi ünnepek és az Űjév alkalmából fogadják el az Állami Egyházügyi Hivatal legőszintébb jókívánságait. Kívánom, hogy szeretteikkel együtt, egész népünk nagy családjában boldog karácsonyi ünnepük legyen és békében, jó egészségben, sikerekben gazdag új esztendőt éljenek meg. » ló jel Mt 16, 1—4 SOK BIZTATÓ JELLEL találkozhatunk, közel egy elmúlt esztendő estéjéhez és egy újnak a reggelén, amikor rákérdezünk egyéni, családi, gyülekezeti életünk holnapjára s egyúttal azt is kutatjuk, mit hozhat a jövendő népünk és az emberiség családjának sorsában. Mi nem hajolunk már a szétfolyó ólom fölé, kártyalapok véletlen keveredésére sem bízzuk rá sorsunkat. Mindent számba- véve tervezünk és igyekszünk jó sorsunkat „kivetni.” A biztató jelek mellett azonban jövőnk egén baljós jelek felhői is meghúzódnak. S talán készek vagyunk ezek láttán, hogy a bátorságot félelem, a határozottságot bizonytalankodás, a reményt kétség s az. elindulást megtorpanás váltsa fel. AZ ÜJ ESZTENDŐ ELSŐ VASÁRNAPJÁN a gyülekezet a jövő felől Jézust is kérdezi és kéri. Lehet, hogy megszokásból, mint egykor füzetbe írt első sorral: Isten nevében! — hogy azután az első szürke hétköznap elfelejtse az útravalót, amit kapott. Lehet, hogy csodaváróan a feladatok nagyságával szemben az emberi tehetetlenséget, kevés erőt és kísértéseket érezve. Lehet, hogy önzőn követelőzve, mint akik a maguk számára kívánják learatni a jövő termésének minden drága, éltető gyümölcsét. De a kérdező és kérő kap feleletet és útravalót. Ma sem megyünk el Jézustól üres kézzel. , A JÉZUSI VÁLASZ egy mar elvégzett jó biztos jelét adja elénk mindenekelőtt. A jónási példa idézésével Krisztus halálának és feltámadásának drága jelét, amely arról tesz bizonyságot, hogy Isten megváltotta és szereti a világot. „Onnan felülről” „tökéletes ajándékot" készített számunkra Isten, És ez boldog és biztos jövendőnk záloga. Isten megbocsátó, mentő és áldó szeretetének. hajnalpírja ragyogja be új esztendőnk reggelét. SORSUNKAT KEZÜNKBE IS helyezi a jonási jellel, hogy a jövőért tettekre is ösztönözzön. Az isteni szeretet előre vetített lehetőségei nyomán az engedelmesség és engedetlenség feszültsége elé állít. Küldetést ad azokért a közösségekért, amelyek világunkban körülvesznek bennünket. Ha engedetlenekké válunk, akkor saját tragédiánkat is magunk idézzük elő. Ha végigjárjuk az alázat engedelmes útját, megtapasztaljuk, hogy a gabonamag, amely önmagát adja áldozatul, sok gyümölcsöt terem. EGYÉNI VAGY KÖZÖSSÉGI ÉLETÜNK jövőjének egén felsorakozó esetleges baljós jelek leginkább nem sorsszerűek. Mögöttük a kísértésnek azok az erői sorakoznak fel, amelyek egykor a Jézust kérdezőket is szembeállították a megbocsátó, mentő és áldó szeretet feltartóztathatatlan előretörésével: az önzés, gyűlölet, erőszak és hatalomvágy életet, közösséget, jövőt romboló erői. JÉZUS MINDIG AZON AZ OLDALON ÁLL, ahol a szolgáló szeretet alázatában, a jó szándék megértésében, a béke és igazság utáni vágyban, a jóért való odaszánás áldozatában tettek születnek. Azt akarja, hogy nemzedékünk egéről is minden bql- jós jel eltakarodjék és biztató jelek fényében léphessünk előre az úton, amelyen a szeretet jót készített számunkra. Mezősi György Köszönet és jókívánság D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököt a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben. A püspökök a jókívánságokat és a köszöntéseket szívből köszönik. Szeretettel köszöntik a Teológiai Akadémia tanárait, az egyházmegyék elnökségeit, espereseit és felügyelőit, a gyülekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tágjait. Istentől megáldott, boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánnak. DÍJAT NYERT EGYHÁZI RÖVIDFILM Az Egyházak Világtanácsa filmügyekkel foglalkozó munkatársa, John Taylor készítette rövidfilm, „A prédikátor” díjat nyert a chicagói nemzetközi filmfesztiválon, a londoni filmfesztiválon pedig az idei legjobb filmek sorában hívták meg. (öpd)
