Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-12-10 / 50. szám

Amit hallotok és láttok...

Máté 11, 1—5

Az úton levő Jézus végzi a maga szolgálatát e világban. így Végezte akkor falvakban és városokban, így végzi ma is közöttünk. Ű maga nevezi ezt hallhatónak és láthatónak. Hallható hirdetett igéje, láthatók az ebből fakadó, szeretetétől és irgalmától áthatott cselekedetei. Úgy látszik , azonban, hogy nem mindenki számára ilyen. Keresztelő János, aki korábban maga hívta fel Jézusra az emberek figyelmét, aki maga mutatott Reá: „Íme az Isten Báránya” most tanítványait küldi hozzá, hogy tisztázzák a helyzetet: te vagy-é az Eljövendő, vagy mást várjunk? Ez a fogságban levő ember pesszimizmusa. Eljutnak hozzá Jézus hallani és látni való jelei, de nem érti meg azokat, mert mást vár. Várja a szabaditól, a hatalmast, a' dicsőségest. Milyen nehéz ma is*azoknak, akik ilyen „fogságif’ perspektívából néznek megérteni a szolgálat útját, amelyet nem vesz körül a jogi biztosítékok palánkja. Elégedetlenségükből kicsendül Keresztelő János kétsége, sürgetése, félelme: Te vagy-é az Eljövendő vagy mást várjunk? Talán több is ennél, hitében való megingás, amelyet nem igazolt Isten.

Pedig figyeljük csak meg jól Jézus szavait, amelyekkel Önmagára utal. Hiszen Őbenne nem csak elközelített, hanem itt van az Isten országa. Ezt kellene észrevenni, tudomásul venni. Jézus Krisztussal, az Ű hallott és látott dolgaival jelenvalóvá lett közöttünk, a bűn, a nyomorúság, a gond, a könny világában egy másik világ, amelyet O hozott és valósít meg, a szeretetnek. a megbocsátásnak, a békességnek új világa.

AMIT HALLOTOK ÉS LÁTTOK. Keresztelő János is prédikált, sőt nem is akárhogyan, hiszen tömegek jöttek hozzá, ke- resztelkedtek meg és vallották meg bűneiket. Jézus pedig gyógyító kézzel nyitotta meg látásra a vaksi szemeket, tehetetlen, béna lábakat új mozdulatra késztetett, tékozló életeket áldozott fel az evangélium erejével, zaklatott szivek találtak békességet nála, megvetettek mellé ült csendes beszélgetésre. Mindezekkel bizonyította, hogy Isten országa nemcsak beszéd, hanem cselekedet, élet. valóság.

MENJETEK EL ÉS JELENTSÉTEK... Jézus ezt az üzenetet mindenkire bízta. Még Keresztelő János hozzá küldött tanítványait is nyomban ennek az evangéliumnak szószólóivá teszi. Az egyháznak, Isten népének ez az állandó feladata; hirdesse az igét és végezze a szeretet cselekedeteit, mert ezzel .tesz igazán tanúságot, hogy itt van az Isten országa. '

Ez Indítja a gyülekezeteket fáradhatatlan szolgalatra. Ez láttatja meg az egyes keresztyén emberrel, miközben családjában, munkája közben társadalmunkban él, hogy milyen sok helyen tud az életében megtapasztalt, Istentől kapott szeretettel segíteni.

ÉS BOLDOG... Jézus maga kapcsolta így össze: és boldog ... Mert ez így igaz. Ahol látott és hallott jelei vannak Isten országa jelenvalóságának, ott boldog életek vannak. Boldogok, mert nem botránkoznak meg azon, hogy Jézus szolgálatra

küldötte az övéit, hanem természetesnek tartják, sőt méltóságnak, hiszen a tanítvány olyan, mint a Mestere ebben. Boldog, hogy mindezt teheti, mert maga is kapta és most, örömmel adja tovább. Amilyen ujjongó öröme lett, amikor megértette, hogy a számára is itt van Isten országa, olyan örömet akar másnak is ezzel szerezni. Ez a szolgálat öröme.

Adja meg ezt a számodra is mi Megváltó Urunk.

Sólyom Károly

Előfizetőink figyelmébe

Értesítjük kedves Előfizetőinket hogy lápunk mostani számában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési dijakat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is esedékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem rendezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési dijat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra ISO Ft. negyed évre 255,50 Ft, fél évre 45.— Ft. egész évre 90.— Ft.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL

A diakónia: Jézus Krisztus hűséges követése

A KERESZTYÉN SZOLGALAT kifejtése eorán érkeztünk ahhoz a kérdéshez, milyen ösz- szefüggós van hitünk középpontja, ‘Jézus Krisztus és a szolgálat között. Az egyház és a hívők szolgáló szerepe a Krisztus-hitben gyökerezik. Kissé világiasam, de szemléletesen így mondhatnánk: a szolgáló keresztyén Krisztuson tájékozódik.

Többféle szempontból lehet nézni Jézus Krisztus életművét, de vita nélküli, hogy az evangéliumok közepében a szolgáló Jézus áll. A szolgálat távlata átfogja a Megváltó földi életét, tanítását, cselekedeteit, halálát és feltámadását, sőt a Szentlélek által végzett későbbi munkáját is.

Voltak idők az egyház történetében, amikor a földön járt

T eológus-mozaik

Lassan újra mögöttünk egy félév. Részben faliújságunk cikkeire támaszkodva szeretnék mozaikszerűen néhány jellemző színt felvillantani az elmúlt hónap eseményeiből.

Megszokott, de igen fontos alapszínt jelentenek életünkben a teológus-napok. Kiskunhalas, Szarvas, Vác-Rád, Józsefváros, Bököd, Békéscsaba, Balassagyarmat — ezeken a helyeken fordultunk meg eddig. Ahány gyülekezet, annyi érdekes élmény, sajátos, helyi kérdések,, problémák, amelyekből mindannyian sokat tanulhatunk a jövőre nézve, így fokozatosan szinte életelemünkké válik a szolgálat, Mély benyomást tett ránk az a mindenütt megtapasztalt szeretet, bizalom és reménység, amely- lyel a gyülekezetek tekintenek ránk, a jövendő lelkésznemzedékre. Bizony nem kis feladat, ha valóban meg akarunk felelni ezeknek a várakozásoknak.

Mozaikunk legélénkebb, legeredetibb színe kétségtelenül a bagolyvizsga és bagolykabaré. Biblia- és kátéismeret, egyházi zene, irodalom, helyünk a világban — ebből a négy témakörből kellett vizsgázniuk elsőéves „baglyainknak” a felsőéves „díszbagoly-atyák” zsűrije előtt. Újoncaink alapos fel- készültséggel bizonyították, hogy „nincs veszve a jövő, van utánpótlás.” A komoly részt követő kabaréval viszont a felsőévesek bizonyították, hogy „humorban mi, teológusok sem ismerünk tréfát” — hallgatók, professzorok egyaránt „terítékre kerültek”. A remek hangulat az „Olympia Theologiae” című kisfilm bemutatásával tetőzött. Szellemes trükkfelvételek segítségével professzoraink a legkülönbözőbb sportágakban „jeleskedtek”. A humor, a vidámság, az együttnevetés is lehet közösségformáló erő — ez volt egyik, fő tanulsága ennek a jól sikerült estének.

Üj szín mozaikunkban a nemrég alakult ifjúsági önképzőkör. Átfogó irodalmi műveltség, tájékozottság nélkül elképzelhetetlen a ma lelkészének munkája. Ez a felismerés vezetet minket, amikor létrehoztuk ezt a kis munkaközösséget, ahol szervezett formában, egymástól tanulva próbálunk tájékozódni a mai irodalom gazdag útvesztőiben. A „Vigiliá”-tól a „Világosság”- ig minden egyes tagot más és más folyóirat rendszeres figyelésével bíztunk meg. Ezen túlmenően az önképzőkör na- gyobbszabású, távlati terve, hogy a lelkészek íróasztalára tegyen egy olyan átfogó, bibliográfiai regisztert, amely felöleli a magyar irodalom keresztyén vonatkozású alkotásait. Ügy érzem, egy ilyen munka sokat színesítene és gazdagítana gyülekezeti alkalmaink jelenlegi, meglehetősen egyoldalú, szűk körben mozgó, irodalmi anyagán. Szintén az önképzőkör vállalta, hogy a jövőben szívügyének tekinti a közös színház- és hangversenylátogatások megszervezését.

A természetjáró csoport megalakulása is új színt hozott közösségi életünkbe. Így a mór elmúlt évben beindult, hetenkénti, tornatermi edzések mellé újabb lehetőség lépett a rendszeres mozgásra, testkultúrára, amelyet egyikünk sem nélkülözhet

Részben jelent új szint az a kezdeményezés, hogy ebben a tanévben az ifjúság teljes mértékben átvette a professzor uraktól a különböző ünnepi megemlékezések rendezését. így került sor az október 8-i, a reformációi és a november 7-i ,emlékműsorra. Szintén az ifjúság rendezi a Szovjetunió megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmából tartandó összeállítást. Készülünk a Feuerbach, Madách, Petőfi és Illyés évforduló méltó megünneplésére is.

Ennyit ízelítőül teológus életünk sünéiből. Reméljük, hogy nemcsak a felkészülés évei lesznek ilyen változatosak, hanem szolgálatunkat is sikerül majd ennyire sokoldalúan gazdaggá, színessé tenni, s ezáltal vinni mások életébe is színt és fényt. Géncs Péter

Petőfi nyomában:

„Hej, Debrecen, ha rád emlékezem...

így kezdte Petőfi Sándor azt

a vallomását, amelyiknek így van a folytatása: „Sokat szenvedtem én tebenned. És mindamellett, Oly jólesik nekem Ha rád emlékezem.”

A KÖLTÖ TÖBBSZÖR JÁRT Debrecenben. Egy alkalommal Mezőberényből jövet csak azért kanyarodott Debrecenbe, hogy felkeresse Csoko- na Vitéz Mihály sírját Debrecen akkoriban — noha teljesen sohasem volt híjával úttörő szellemi kiválóságoknak — a szellemi borulat éveit élte. Mégis, a magyar néppel magát egyszer és mindenkorra eljegyzett költő itt bukkant szíve szerinti magyar tájra. Ez csak erősítette abban, hogy egészen a nép költője legyen. Szűkkeblűség nélkül.

HOSSZABB IDŐT első ízben 1843 november végétől 1844 február végéig töltött Petőfi városunkban. Tehát: „Míg a fagy végre engedett.” Akkor színészként és nagyon betegen Erdélyből vergődött vissza Debrecenbe, öt. a korának mégiscsak legnagyobb magyarját akkor dobta legmélyebbre sorsa. Bizonyára csak azért, hogy ettől kezdve a legmagasabbra emelje. Meleg otthon helyett egy nedves és dermesztő albérlet, kályha helyett — ti. forró kályha helyett — csak egy égő pipa, rendes étkezés helyett napi egy tányér leves jutott nekj — hitelben. Igazi jó barát csak egy akadt és néhány kölcsön-könyveket

szállító ■ diáktisztelő. Egy levelében írja erről (1843. november 28): „E hónap 24-én feloszlott társaságunk. Ennél fogva nem volt mást tennem, mint Debrecenbe jönnöm visz- sza. Leginkább, mert beteg vagyok s betegségem napról napra terhesül. Annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok. így tengek ínséges állapotban s itt kell a telet töltenem Debrecenben.” Tüzelőt még az áldozatkész jó barát sem tudott keríteni, de legalább dohánnyal lepte meg, hogy a pipája égjen és „melegítsen.” Azt szorongatta ugyanis, hogy íráshoz melengesse gémberedett újjait. íróasztala a hideg kályha és szék, hozzá a szalmazsákja volt. Azon a különös asztalon mégis a magyar költészet gyöngyszemei születtek. Már messze volt tőle ez a tél, amikor még mindig csontjaiban érezve megírta Pesten az „Egy telem Debrecenben” című versét. »Elmond- hatám. mint cigány, ki a hálóból néze ki: „Juj, be hideg van odaki”!« — így kísértett vissza még augusztusban is a debreceni tél.

Annak a télnek három hónapját versírással és olvasással töltötte. Szobája ablakán is csak akkor nézett ki, ha a jégvirágok engedték. De a kitekintés sem volt valami vigasztaló, mert ablaka éppen a város akasztófájára nézett. Ha siránkozó panaszt, mint kemény egyéniségétől elütőt, nem hallatott is, ma sem lehet olvasni akkor írt köteményeit anélkül, hogy ne csendülne ki belőlük vád. A három hónap alatt Debrecenben született 20 költeményében is legalább hatszor pendíti meg a halálát. „Tudom azt az egyet, Hogy nem soká élek.” Vagy: „Miért nem visznek engemet ki, legalább nem sírna senki.” Persze, azt is tudjuk, hogy a költő és mindenkori környezete viszonyulásába az ő nehéz természete is belejátszott. Valóban „Arany” kellett ahhoz és később „|3em apó”, hogy kicsit Is hosszabb együttlét ne végződjék összekoccanással. A leggondosabb debreceni baráttal Pákhkal is összekapott, méghozzá semmiségen. De ebből is előbb hatalmas költemény, majd kibékülés tett. „Fogadd a vett sebért emlékül, Mely fölszivárog belsejéből Lelkemnek vérét, könnyemet”

FELBUKKAN KÖLTEMÉNYEIBEN az önismeret és önirónia is. Ezek találkoznak és ölelkeznek össze szinte meg- < szégyenítő őszinteségben. „Jó: bakancsom hogy hamar lerúg- hatám; Még idővel degradáltak volna tán. .. .Legkivált az olyfélének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van.” Vagy: „Egész a közlegénységig Fölvivém!” Ezért nem érezzük a frázisnak még az árnyékát sem, amikor azt olvassuk tőle: „Tied vagyok, tied hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?”

Bájos, és beszédes képei, hasonlatai közül kettőt emelek ki a 20 költeményből. „Legszebb gyöngy a hűség gyöngye”. Ha nem a körülmények függvénye a. hűség, hanem a magtartásunk alapja és tetteink előzménye, mindig áldott gyümölcsöt terem, mint a költő életében.

A másik — és persze köny- nyen lehetne folytatni — :

„ —Lettem szelíd láng, Min melegszenek Őszi estén békés Pásztoremberek.” A szeretet szelíd lángja az örök időszerűség lángja volt ‘és maradt. Olyap sokan szeretnének ma is melegedni nála. Ennek szükségéből aligha nőnek ki az emberek. A szeretet szelíd lángjából azért csak kihalni szabad, kilépni sohasem.

Bar azt írja egyik versében: „Nem megyek én innen sehova, Noha sorsom itten mostoha.” — 1844 februárjának végén mégis eltávozott — nem is kevés adóssággal — Debrecenből. (Tudjuk: ezt is rendezte, mihelyt tehette). De vitt magával ajándékot is. A vele rokonszenvező diákok egy úti tarisznyával és egy ólmosbottal ajándékozták meg. Mielőtt még hosszabb Időre eltávozott volna a város határából, egy Debrecenben megzenésített költeményét is elénekelték neki a diákok. Azt gondolom, hogy ennek még a tarisznyánál és a botnál is jobban örült, pedig ugyancsak „rájött az eset” azokra is.

Szabó Gyula

Jézus emberi alakja állott a figyelem középpontjában, s elfeledkeztek halálának bűnbo- csánatot és örök életet adó jelentőségéről. Máskor Krisztus keresztje kapott oly erős hangsúlyt, hogy mellette homályba került feltámadása. Előfordul az is a keresztyénség ágazataiban, hogy a feltámadt Krisztus eltakarja az értünk szenvedett Isten Fiát, vagy a Szent- délek megnyilvánulásai lesznek a döntő fontosságúak,

HITÜNK NEM VÁLOGATHAT így Krisztus „történetének” egyes részei kö.zött, hanem valamiképpen az egész Krisztust kell megragadnunk, aki Isten nagy, önmagát közlő tettei során olyan sokféle módon, gazdagon és mégis egység-' be olvadóan, fordult felénk Megváltó erejével, azaz — hogy jellegzetes központi szavunkat használjam — szolgálta az emberiség megváltását.

Az egész Krisztust sűríti magába a hivő számára János első levelének egyik mély értelmű megállapítása: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, neki is úgy kell járnia, amint ő járt” (2,6). Az értünk meghalt, feltámadt, élő Krisztussal való közösség nem csupán hitünkben realizálódik, valósul meg, tehát nemcsak hivő gondolatainkban. érzéseinkben éljük át. Abban a cselekvésben is végbemegy, amellyel az ő egykori lábanyomába lépünk. Jézus földi életpéldája, szolgáló magatartása — más körülmények között és másként, nem tisztán és tökéletesen, de törten — megismétlődik az öt követő keresztyénekben,

így válik szétbon thatatlan egységgé hitünkben és cselekvésünkben a földön járt Jézus élete. Krisztus megváltó halála és feltámadása. Ha valaki azt állítja, hogy az élő Krisztussal kapcsolatban tud lenni a földi Jézus emberi példájának megvalósítása nélkül, annak tévedés a hite. A megfeszített és feltámadt Krisztushoz való hűség (az „őbenne maradás”) hozza magával, hogy úgy kell haladnunk életünk útján, „amint ő járt”.

MAI KRISZTUS-HITÜNK

szerves tartozéka tehát Jézus követése, szeretetének a példa- mutatására való figyelés. A

most idézett janosi ige óv attók hogy megfakuljon keresztyének szemében Jézusnak a földi életéből áradó példaadása, ahogyan azt az újszövetségi történetek elénktárják. Jézus emberi tettein a szeretet és a szol- ri tettein pedig a szeretet és * szolgálat hímpora tündöklik.

Érdemes a bűbocsánatot nyert és az örök élet reménységét valló keresztyennek újra meg újra maga elé állítania Jézus életét, hogy Krisztusba vetett hitével megvalósítsa saját helyzetében Urának a követését. Mi nem az első évszázad viszonyai között élünk, hanem a XX. század földjén. S ez magával hozza, hogy Krisztus-hitünk funkcionálása, tevékenysége az újszövetségi példákat korunk adottságai között, áttételesen valósítja meg. Jézus megmosta tanítványai lábát — ez a mi viszonyaink között azt jelenti, hogy legyünk készek megadni a legegyszerűbb, legnévtelenebb, legszürkébb s®. gítséget a körülöttünk élő embereknek, amit tehetünk értük a mindennapok során. Az irgalmas samaritánus bekötözte a kirabolt ember sebeit — ma ezt igy is mondhatjuk: odaál- lunk meggyőződésünkkel az emberiség elesett rétegei mellé, hogy megszűnjék az éhség, a háború, a nélkülözés a föld minden részén. \

ÉPPEN EZ A LEGSZEMBETŰNŐBB különbség az Újszövetség korától eltérőéin, hogy Jézus követése a segítő szeretet útján ma nem pusztán egyes esetekben való egyéni segítséget jelent — természetesen azt is —, hanem az emberiség bajain való segítés a mi időnkben már társadalmi és világméretű feladattá vált. Krisztus követésének a korunkban való megvalósítása elengedhetetlenné teszi a földön járt Jézus egyeseken segítő cselekedeteinek közösségi szintre, közösségi cselekvésbe való transzponálását, áttételét, anélkül, hogy az egyesekről elfeledkeznénk. Ezen a földön, a mi időnkben, valahol csak keresztyén egyház komolyan veszi Ura követését, ilyen társadalmi szemlélettel kapcsolódik bele korunk vajúdó kérdéseinek megoldásába.

VeSreös Imre

Kulcs

Milyen bosszantó, ha nem találod. Ott állsz az ajtó előtt. Hiába rázod a kilincset. Hiába dörömbölsz. Csak a kulcs nyitja meg. Meg kell keresned. És ha elveszett? Űj kulcsot kell részeltetni a lakatosnál.

Miért beszélek neked kulcsról, amikor Dávid történetét kell tovább mondanom? Azért, mert Isten Izrael népének királyát, akit olajjal kentek fel és ezért felkent királynak; az ő nyelvükön Messiásnak neveztek, arra rendelte, hogy kulcs legyen népié számára. Olyan kulcs, amely bezárja az ajtót Izrael népének ellenségei előtt, de megnyitja az ajtót a jövő, Isten Ígérete beteljesülése előtt.

Ez a kulcs azonban megrozsdásodott, használhatatlanná* vált. Saul királyra gondolj. Sőt, nemcsak használhatatlanná vált, hanem végleg el is veszett. Hogyan?

A íiliszteusok ismét háborút indítottak Izrael ellen. A Gil- boa hegyén győzelmet arattak. Izrael elvesztette a csatát. Többet is: felkent,királyát — a kulcsot, Saul gyászos véget ért. Egy nyíl halálos sebet ejtett rajta. Nem akart az ellenség kezébe kerülni. Kardjába dőlt. Fiai is meghaltak az ütközetben. Dávid barátja, Jo- nathán is.

Amikor Dávid a szörnyű csapást hírül vette, keservesen sírt. Gyászénekében így panaszkodott: Izrael! a te ékességed elesett halmaidon ...

Azután megkérdezte Dávid Istentől, hogy mi legyen, miután Izrael felkent királya elveszett. Isten így válaszolt: Menj Júdeába! Dávid ekkor egész családjával. Jeruzsálem közelébe, Hebronba költözött. Itt értesült arról is, hogy egy Gileádbeli falu, Jábes lakói megtalálták Saul holttestét és eltemették. Követeket küldött ezért Jábesbe és ezt üzente általuk: Áldottak vagytok ti az

Űrtől, akik ezt az irgalmasságot cselekedtetek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek. Az Űr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot. Sőt én is ezt teszem. Legyetek erős férfiak, mert meghalt a ti uratok Saul, a nép engem kent fel királlyá Juda háza felett.

Nemsokára eljöttek Dávidhoz Hebronba Izrael többi nemzetségének külödttei is és ezt mondták neki: Mi a te csontodból és a te testedből valók vagyunk. Már Saul király idejében is azt mondta neked Isten: te legelteted az én népiemet, fejedelem leszel Izrael felett. Dávid ekkor Izrael tizenkét nemzetségének vezetőivel szövetséget kötött Isten süné előtt és királlyá kenték most már nemcsak Juda törzsében, hanem egész Izraelben.

Az elveszett kulcs helyébe Isten új kulcsot adott népének, Saul után Dávidot. Dávidnak most már a jövő felé kellett megnyitni az ajtót, mert ezer év múlva az 6 utódai közül született meg Jézus, az Isten által felkent király, a mi Messiásunk. Ezután talán jobban érted, miért nevezi a Biblia Jézust két helyen is „David kulcsának” (Ézs 22, 22; Jel 3. 7). Jézust azért kente fel közöttünk Isten királlyá, hogy a pokol kapuját bezárja hátunk mögött és megnyissa előttünk a mennyország ajtaját. Ha Jézus keresztjére gondolsz jusson eszedbe: mit ér az ember, mit érne a te életed kulcs nélkül. De Isten őt feltámasztotta. A feltámadott Jézus pedig azt mondja nekünk: Halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halálnak a kulcsai. Jézus az élet kulcsa. A te életedé is. Énekeld boldogan az ádventi éneket: Ö, jöjj Kulcs Dávid törzséből, a mennynek kapuját nyisd föl. Az üdvösségre tárj utat És reszkeszd e] a poklokat... (722. sz. ének)

i

i