Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-11-12 / 46. szám
/ Madách örökmécses Nehéz megilletődés nélkül írni arról az élmény gazdagságról. amelyben a napokban részem volt. Még most is zson- ganak lelkemben a Tragédia sorai, amelyek elkerülték figyelmemet akkor, amikor „kötelező olvasmány” volt, vagy amikor lenyűgöztek a tizenöt szín grandiózus díszletei. Tér és idő rögzítése a színpad, a fényfüggöny mögött; ritkán sejtjük meg az embert, aki sokszor vérébe mártott tollal ír. Pedig így született nemzett kincsünk egyik legszebb gyöngyszeme. S most hallom, mintha a vajúdó költő maga mondaná. Alig száztíz esztendeje gyönyörködhetünk benne, de ezalatt bejárta az egész világot. Diadalútjának nagy állomásain időzhetünk, a világ fővárosainak színpadain bábeli hangon szólhatott hozzánk. S hány ember gondolkodott el a súlyos szavakon, hány embert inspirált, ki tudja már? De a Tragédia eljuttatta e kicsiny ország üzenetét távoli világrészekre, s felfedte, hogy az emberi sorssal, a világ nagy és bonyolult kérdéseivel itt is foglalkoznak, méghozzá nem is akármilyen szinten. Az egyetemes kultúra erős láncszemévé vált, 26 nyelven, 67 fordításban, 99 kiadásban lép újra meg újra színre, hogy kiharcolja a maga helyét és hirdesse diadalmasan: Ember, küzdj és bízva bízzál' Ä Palóc-múzeum Két szerény szobája Nógrád nagy szülöttének, Madáchinak és Mikszáthnak nyújt szállást. A múzeum szobái aligha lennének alkalmasak arra, hogy e roppant szellemeket falaik közé zárják. Régóta, igaz, hogy Madách és Mikszáth a magyar nép szívében lakozik, otthona minden magyar hajiéit Balassagyarmat csak néhány darabot tud emlékeik közül őrizni, de a teljes Madách, a teljes Mikszáth otthona az egész ország, a magyar nép és annak szíve. Október 8-án a Palóc-múzeum nagyobb vállalkozásba kezdett. Nagytermét bocsátotta J rendelkezésül, hogy Szabó József nyugalmazott püspök, balassagyarmati lelkész Ma- dách-gyűjteményéből kiállítást rendezzen. Már csak képről láthattam a töfneget, amely a termet ostromolta, amikor a városi tanács elnöke megnyitotta a kiállítást. De a képről rám néző tekintetek arról tanúskodtak, hogy Madáchról még többet akartak tudni, hogy az olykor gyengén pislákoló mécsest lángolni akarják látni. Szabó József gyűjteményéből állítottak ki tehát egy nagyteremre valót. Szerényen kér, hogy róla semmit, de annál többet írjunk Madáchról. Hangja szelíd-csendesből ha-- tározott-erőssé emelkedik, betölti a termet, mint templomát, amikor egy-egy szeretett darabhoz fűz magyarázatot. Szeme fátyolos olykor, amint megsimogatja az üveg alá helyezett kéziratokat, könyveket. Kt tudja, mit érezhetett éppen? Régi vágyak, ambíciók, megvalósulások erőszakoskodtak fel az emlékezés mélységeiből. Tény. hogy a gyűjtés munkája meghaladta a fél évszázadot, s szenvedélye egy pillanatig sem lohadt, és úgy tekint vissza, mint aki majdnem elérte a csúcsokat. A gyűjtemény Páratlan gyűjtemény, egyedülálló a világon a maga nemében. Igen céltudatos, alapos, mindenre tekintő, rendszeres. Szabó József soproni „li- cista” kora óta szentelte idejét erre. Akkor érettségi tétele volt Madách, és amikor Nógrádba szólította őt egyházi szolgálata, földrajzilag egészen közel került Madáchhoz, szenvedélye ezáltal is csak nőtt. S ma ott tart, hogy Ma- dách-anyaga 95 százalékos, vagyis gyakorlatilag teljes. Gyűjtése három területre terjed: 1. A Madách-irodalom hazai és külföldi kiadásai, 2. Madáchról megjelent tanulmányok, kritikák, újságcikkek és 3. Az ún. járulékos anyagra, kéziratokra, plakátokra, fényképekre, illusztrációkra. A mintegy 6000 különböző Ez is lelkéssi munka A hét végén mindent rendbehozott az otthon elmaradt munkákból Nyugodtan indult munkahelyére, hogy elkezdje a héli munkát. Talán jó is volt bemennie, vágyódott a rendszerességre. Jó volt a reggeli friss levegő is. Végiggondolta a. kora reggeli tennivalókat és az egész napját. Belenyilalt a gondolat: ,.valakinek” ma nagy napja van. „valakinek" ma nagy hivatali csatát kell vívnia. Harcolnia kell feletteseivel, de közvetlen munkatársai közönyével is szembe kell néznie. Tudta, hogy ez nem lesz „számára" könnyű feladat, hiszen ismerte jól, szerette is. Sok meghitt percet, közös gondot éltek át évek alatt. Legkedvesebb kolléganője volt. Nagyon sajnálta és féltette öt. Tudta, hogy a nap folyamán többször is gondol majd rá. Közben felvette fehér köpenyét. A ruha tiszta illata józanabb gondolatokat ébresztett benne. A patika ajtaján kopogtak: jöttek a többiek. Majd nyolc óra lett, és az egyik receptet a másik követte. Délutánra már nagyon elfáradt. Talán türelmetlenebb is volt a munka vége felé. A mosdóban ismét a kolléganőjére gondolt, a tárgyalás Icimenetele, eredménye foglalkoztatta. Szegény, vajon győztesen került-e ki a csatározásból, vagy visszahúzódásával hagyta magát megint legyőzni? „Templomos ember", nem beszélt soha a hitéről, de az emberszeretetéből, lelkes munkájából látszik „valami". A templom jutott az eszébe, ahová ő szokott, járni. Vett egy szál szegfűt, és elhatározta, hogy az oltárra teszi hálaadással, kéréssel. A templomhoz ért. de zárt kapukat talált. Ez meglepte, érthetetlen volt számára. Bizalmatlanul nézett be a templom melletti kapun az udvarra. Egy kedves ősz néni biztatta, hogy menjen csak beljebb, egészen nyugodtan. Jól esett neki ez a kedvesség. Bement az udvarra, tanácstalanul állt, kezében a virággal. Nem volt barátságtalan az udvar, de idegen. Furcsa volt számára ez a környezet, de nem akart dolgavégezetlenül továbbmenni. Sajnálta, hogy nem jutott be a templomajtón. Egyedüllét szakadt rá, és már semmit nem látott, csak az udvaron álló szobrot a zöld növények között. Valami megnyugtató csendesség kezdte a hatalmába keríteni, már nem a ház körfolyosója alatt állt, hanem egy gondolatbeli oltár előtt, és a könnyek a torkába, majd a szemébe tolultak. Istenre gondolt, majd a bajban levőre. A virágot két cserép között akarta elhelyezni, de közben könnyeit is törölgetnie kellett. Az emeletről egy Luther-ka- bátos férfi szólt le: „tessék várni, mindjárt kinyitom a templomot”. Olyan egyszerűen hangzott, és mégis, annyi megértés volt benne. „Jaj, ne, nekem, egyedül csak nekem, ne!" Menekülni kezdett, töröl- gette a szemét és kisietett az utcára, de szívét valami különös, nagyon jó érzés járta át. Ö más ügyéért kereste Istent és Isten segítségét, és ott egy EMBERREL találkozott, aki segíteni akart neki előzékenységével, megértésével, olyan nagyon magától értődön, olyan egyszerűen. Neki, aki nem is evangélikus, aki hétfőn akart egy zárt templomba bemenni, akiről az emeletről látni sem lehetett, hogy mit akar. Valahogy hirtelen gazdag lett, ujjongani, nevetni szeretett volna. Nem baj, ha látják mások is, nem baj. ha megfordulnak utána. Nagy dolog történt vele egy rövid mondattól! Egy „idegen’’ megértette őt. egy „idegen" megérzett valamit az ő bajából! Ettől már teljesen biztos volt abban is, hogy a kolléganője ügye is rendeződött, már minden rendben lehet. De tudta azt is, hogy ettől kezdve, hu este nyolckor, vagy nyolc után érkezik hozzá valaki recepttel a jövőben, még akkor is, ha a legszívesebben már öltözne és sietne haza, mindig kedvesen, olyan természetesen, mosolyogva fogadja majd. Mátrai Gabriella könyv, tanulmány stb. között számtalan unikum is van. Olyan művek, amelyekben Madách személyes margójegyzeteit, korrekcióit olvashatjuk. vagy neves színházi rendezők, műfordítók bejegyzései szerepelnek. Japán, arab, héber kiadások között, a világ nagy nyelvein megjelent példányok. Természetesen ..premier plánban” mindig a Tragédia, Madách főműve. Izgalmas epizódok tesznek egyes darabokat még érdekesebbé. S ezeket az epizódokat talán már csak maga a gyűjtő ismeri. Itt van pl. egy Tragédia-példány. Ütja hasonlít Linklater Gyáva Angelójának Madonnájához. A második világháború után orosz hadifogolytáborban hangosan Olvasva tanulták szerepüket a foglyok. S a világon talán itt, egyetlenegyszer játszotta Évát egy 18 éves fiú. A ..siker” a fogolytáboron kívül is nagy volt. Vagy egy másik: a 19. század második felében a keresztyén szóban a „t” és „ty” változat határozottan megkülönböztette a katolikusokat a protestánsoktól. Madách a konstantinápolyi jelenetben kétszer alkalmazta a keresztény kifejezést „t”-vel, és éppen nem kedvező összefüggésben. De már nyomtatásban, szedők, vagy lektorok közreműködésével a kevésbé használt protestáns változat, a „ty” látott napvilágot. Parányi, rejtett hitvita a múlt században! A gyűjtő Nemzeti kincsünk szeletét őrzi a balassagyarmati papiak, S aki fáradhatatlanul rakja elénk az újabb és újabb anyagot, albumokban, könyvekben. folyóiratokban. evangélikus lelkész. Neve máris ott van a Tessedikek, Győryek és a többi nagy neveit között, akik a nemzeti kultúra, az ország és nép szolgálatát vállalták Isten szolgálata mellett. Szíve azonban hangosabban ver, hangja is elcsuklik, szeme is fátyolos lesz, amikor egyházáról szól és arról a boldogságról, ha egyháza népe is megbecsüli munkáját. Nagy dolgot tett Szabó József. Igazi, szép ügyet képviselt. S ma sehol a világon. idehaza és külföldön nem „nyúlnak” Madáchhoz nélküle. Ö volt az a „másoló barát”, alti ismeretlenségben, cellája mélyén gyűjtötte, másolta a nemzet kódexébe Madáchot. vagy töltötte fel a Madóch- örökmécsest. amikor apadni látszott olaja. Az biztos, hogy az utókor az ő kezéből fogja átvenni a teljeset, a hiánytalant. Most éppen sajtó alatt áll a Tragédia helyreállított szövege. Szabó József készítette ennek a munkának a textológiai utóiratát. „Hibátlan Madách- kiadásunk sohase volt” — írja. Valóban, a Tragédiába belejavított Arany János, maga a szerző, rendezők és szinte mindenki. Nem volt Szentírás, kanonizált szöveg, de a Madáchhoz fűződő hűség, valamint az ügyszeretet megköveteli, hogy egyszer eredeti szöveg kerüljön kezünkbe. Szabó József erre törekedett Bálint György illusztrációival ez lesz az első színes képű kiadás. Sárga falevelek peregnek a nógrádi őszben. A papiak udvarát vastag avarszőnyeg borítja. Parányi erdő, vagy annak részlete. S a tölgyek között felcsillan, egyre nagyobb fénnyel, a Madách-örökmé- cses. ár. Rédey Pál Simon Lajos: Az emberséget miért kell magyarázni? Ö. nektek, akik már értitek, miként szakadnak ránk a nagy bajok: , a lázadások, ellenforradalmak, kormányválságok, tábornoki puccaok, határviták és végül — háborúk! Es védhetett en elemi csapások; tüzek, aszályok, árvizek... * Ó, nektek. akik már annyi hétsovámy esztendőt értetek meg, az emberséget miért kell magyarázni, akár az egyszeregyet? Simon Lajos „Ügy is meghalhatunk” emui kötetéből (1972) Somvirág A D, Káildy Zoltán püspök által szerkesztett és válogatott, és a Sajtóosztály kiadásában 1966-ban megjelent, s azóta már mind a 2000 példányban, elfogyott „Som- virág” című kötet előszavában. ezt írja a szerkesztő: „Magyarországi evangélikus lelkészeit még nem adtak ki szépirodalmi antológiát. Ez az első ilyen kiadvány... Kötetünkben nemcsak elbeszélések vannak, hanem emlékezések, kis krónikák, tárcák. elmefuttatások, színes cikkek és versek is. Sokfélék ezek az írások, 'mint azok az evangélikus lelkészek is, akik azokat írták: Nincs idejük arra, hogy csak irodalommal foglalkozzanak, hiszen vasárnaponként és gyakran hétköznapokon is szószékre hívja őket templomuk harangja és közülük nem is egy hosz- szú szórványutakat jár meg, hogy az evangéliumot a „messzire levők”-nek is el- vihesse. Ezért azután nem marad elég idejük arra, hogy írásaikat még nagyobb műgonddal készítsék el. Mindenesetre törekszenek arra, hogy mondanivalójukat irodalmi formába öntsék és ez több esetben igen jól sikerült is. Ezek a szépírások elsősor ban valláserkölcsi jellegűek és maiit ilyenek a lelki pásztori munka folytatói irodalmi formában. A lelkészek azonban a legtöbb esetben nem törekedték mesterkélten arra, hogy „prédikáció jellegű” elbeszéléseket, tárcákat, vagy verseket Írjanak, hanem engedték, hogy az irodalmi mű szabadon és „önmagától” fakadjon ki belőlük, mint a tavaszi napsütésre a somvirág. Ha pedig a belső „ösztönös- ség” mögött Isten indító keze is qtt volt, akkor megszülethettek az olyan írásművek, amelyek magukon hordják az írói szabadság és az Istenhez való kötöttség letagadhatatlan jeleit. Ezért vált lehetségessé, hogy a „Somvirág” néhány szépírása valóban irodalmi mű és ugyanakkor igehirdetés is legyen. A kötet írásain az is meglátszik. hogy azok a lelkészeit, akik azokat írtált, annak a magyarországi evangélikus egyháznak a tagjai, a-meiy megtalálta helyét és szolgálatát az új Magyarországon, és egyben annak az egyháznak a képviselői, amelynek tagjai évszázadokon keresztül összeforrtok magyar népünkkel. Hisszük, hogy azok az olvasók, akik végigolvassák a kötetet, nemcsak a magyar- országi evangélikus egyház tagjaival tudják es vallják egynek magukat, hanem a szocializmust építő magyar népünkkel is. H. L. ADDISZ ABEBA A Bibliatársaságok Világszö- között világgyűlasét. Ezen a vétségé 70 ország küldötte Biblia fordításának, kiadásá- részvételével az etióp főváros- nak és terjesztésének kérdéseit ban tartotta szeptember 25—30 vitatták meg. (epd) Csat; kirívó esetek? A római katolikus és protestáns egyházak egymáshoz való viszonya bizonyára nem a kölünböző egyházi lapokban megjelenő egymásnak címzett reagálásokon fordul meg. Ehhez lényegesen nagyobb és átfogóbb döntéseknek kell megszületnek. Mégsem kívánjuk szó nélkül hagyni az „Üj Ember” szeptember 24-i számában „Katolikus szemmel” összefoglaló cím alatt megjelent cikknek azt a részét, amely érzelgősen reagál a Theológiai Szem-le július-augusztusi számában dr. Baross Géza tollábái megjelent, a római katolikus vegyesházassági gyakorlatot elemző cikkére. Azért nem, mert a megnyilatkozás hamis beállítottságú és megtévesztő. A II. Vatikáni Zsinat alkalmával felröppentett hatalmas léggömb a római katolikus egyház egységkeresési szándékáról az idők folyamán nagyon kicsire zsugorodott össze. A nagy erőfeszítések a világszövetségek szintjén, hogy az egység kérdésében némi előrehaladást sajtoljanak ki, nem mindig érthető, vagy nagyon is érthető célok érdekében, semmi számottevő eredményt nem hozgtt. Azok a rendelkezések pedig, amelyekre laptársunk céloz (a szentszék és nyomában a Magyar Katolikus Püspöki Kar intézkedései a vegyesházasságok kérdésében) amellett, hogy a maLnapig nem jutottak el a széles nyilvánosságig, lényegében véve aligha mennek tovább annál, hogy kozmetikázni próbálják ezt a régóta alcut ügyet. A DOLGOK HÁTTERÉBEN AZ VAN. hogy Róma lényegében véve a reformáció óta semmit sem változott. A reformáció által kifogásolt tanbeli és gyakorlati tények változatlanul fennállnak. Ami pedig a nagy hangon beharangozott egységtörekvés ügyét illeti, Róma változatlanul kívülről és felülről kíván nyomást gyakorolni a ma ugyan már nem eretnek, de mindenesetre eltévelyedett testvérekre. HOGY PEDIG MI VAN A MINDENNAPOK GYAKORLATÁBAN arra nézve mi gyakorló lelkészek nem néhány kirívó esetet tudnánk elsorolni, hanem bőségesen tudjuk igazolni a dolgok változatlanságát. Míg egyházaink belső természetüknél és történelmi tapasztalataik alapján kialakult célkitűzéseik nyomán szívesen vállalták az 1949-ben rögzített, s a jelen évben tovább fejlődő magyar Alkotmánynak a lelkiismereti és vallásszabadságra vonatkozó törvényét, addig a római katolikus egyház részéről tovább folyik az a gyakorlat, amely oly sok család életét keserítette meg és nyugalmát dúlta fel a korábbi időben a reverzálisok. a házasságok törvényessége, a halottak eltemetése és meg a keresztelések érvényessége tekintetében is. Mi ezeknek az ügyeknek a sokaságát a nagyobb összetartozás nyugalmának az érdekében nem tálaltuk rendszeresen a nagy nyilvánosság elé és a mailünk körén belül szolgálatunk belső erejével és törvényes eszközeivel kívántuk a sebeket orvosolni. Hogy kit hol. hogyan ért sérelem, ezt a tények döntik el és nem a nagy közönséget megtévesztő érzékeny hang. AMI PEDIG AZ EGYSÉG KÉRDÉSÉT ÉRINTI, van olyan tapasztalatunk is, hogy ami nem ment egészen fülűiről, ex katedra, azt most megpróbálják alulról, a nemzeti egyházakon és az egyszerű tájékozatlan hivőkön keresztül elérni. A fejlődő ökumené számottevő eredményei között talán az egység dolgában megtévesztett néhány lelkész és elenyésző számú római katolikus és protestáns hivő hiszékenységét számolja el a cikk szerzője. A római katolikus egyház és a protestáns egyházak közötti egység számottevő eredményéhez sokkal nagyobb, lényeges szemléletbeli változásokra és az azokat követő radikális gyakorlati intézkedésekre van szükség Róma részéről. A REFORMÁCIÓBAN KIALAKULT HITBELI DÖNTÉSÜNK és az évszázadok során a tapasztalatok alapján kialakult állásfoglalásunk éppen a fenti ökoknál fogva egyelőre nem szorul korrekcióra. A népünket és embervilágunkat érintő nagy kérdésekben pedig változatlanul szívesen munkálkodunk együtt azokkal a római katolikus lelkészekkel és hívekkel, akik velünk együtt felismerték a nagyobb ökumenét szolgáló felelősségüket. VI. Gusztáv Adolf svéd király szeptember 8-án kinevezte Olof Sundby váxjöi püspököt a svéd evangélikus egyház érsekévé. Az új érsek 55 éves és korábban a lundi teológiai fakultáson volt segéd-professzor, J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI Címmel orgonahangverseny lesz november 17-én, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Preludium és fúga C-dúr Hat korái (Schübler) Tizennyolc korái Kánon-variációk Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára 12, — forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén, november 20-án, hétfőn este megismétlik. majd gyülekezeti lelkész Lund- ban és 1970-ben Växjö püspöke. Beköszöntő nyilakozatában a következő évek legnagyobb föladatának az állam és az egyház kapcsolatának új svédországi szabályozását emelte ki. (Iwi) CHILE Bizonyosra vehető, hogy Al- lende elnök szocialista kormánya Chilében nem fog semmit sem az egyházak ellen tenni. Ezt á véleményét fejtette ki Helmut Frenz, a chilei evangélikus egyház püspöke a nyugatnémet Lutherische Monatshefte című újságnak adott nyilatkozatában. Allende kormánya jól tudja, hogy szüksége van az egyházak támogatására, és hasznos párbeszédben igyekeznek tisztázni a kérdéseket. A chilei, többségében német származású családokból álló evangélikus egyház helyzetét magyarázva Prenz püspök elmondta, hogy túlnyomó többségben helyeslik a Chilében bevezetett szocialista reformokat. (Iwi) EVANGÉLIKUS—ANGLIKÁN PÁRBESZÉD A Lutheránus Világszövetség és az Anglikán Egyház együttes tárgyalásokra kiküldött nemzetközi bizottsága négy ülés után befejezte munkáját. A párbeszéd záró megállapodásai szerint az anglikánok és evangélikusok számára az együttes úrvacsorázást meg kell engedni, illetve az egyházaknak az egyes gyülekezetekben erre kell bátorítani a híveket. A kölcsöífös elismerésen felül a jövőben a nemzetközi és helyi együttműködés fokozását határozták el. A két kiküldött bizottság vezetője evangélikus részről Gunnar Hultgren nyugalomban élő svéd érsek és az anglikánok részéről R. R. Williams angol püspök (Leicester) volt. i) EGYESÜLT ÁLLAMOK Az Egyesült Államokbeli színes bőrű iskolás gyermekek majdnem ugyanabban a betegségben szenvednek, mint a náci koncentrációs táborok foglyai. Lelkiállapotukat a félelem és a tehetetlenség önmarcangoló gyűlölete jellemzi, Ezt állapította meg D. K. Meers iskola-pszichológus abban a tanulmányában, amelyet a Christian Century c. folyóiratban tett közzé. A szerző miközben élesen bírálja országának a színes bőrű gyerekeket sújtó iskolarendszerét, a keresztyén egyházak és állampolgárok felelősségérzetére hivatkozva sürgeti a tarthatatlan helyzet megváltoztatását. OLOF SÜNDBY AZ ŰJ SVÉD ÉRSEK
