Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-22 / 43. szám
I XXXVri. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1972. október 22. Ara: 2.— Forint Tizenegy nyugdíjasnak Az 1972. esztendőben eddig tíz lelkészünk ment nyugdíjba és november 1-én nyugdíjba megy a tizenegyedik is. Soroljuk fel neveiket. A Déli Egyházkerületből: Rédei Károly (Ócsa), id. Dedinszky Gyula (Békéscsaba), Virányi Lajos (Szentes), Lu- csán Márton (Csornád), Cséry Lajos (Dombóvár), Torda Gyula (Domony). Az Északi Egyházkerületből: Jakab Sándor (Gecse), Csőváry Dezső (Kétbodony), Turmezei Sándor (Hemádvéose), Egyházi János (Győrszemere), Orbán Lajos (Nagyvázsony). AMIKOR TIZENEGY LELKÉSZÜNK TÁVOZIK AZ AKTÍV SZOLGÁLATBÓL, nem tehetjük meg, hogy fel ne figyeljünk rájuk és ne köszönjünk el tőlük. Általánosságban az elmúlt években egy-egy esztendőben nem ment nyugdíjba tizenegy lelkészünk. Évente átlagban 2—3 lelkészünk kérte nyugdíjazását. Bizonyára azzal függ össze ebben az esztendőben a nagyobb létszám, hogy Nyugdíjosztályunk már a felemelt nyugdíjat tudta folyósítani. Többen erre vártak, és mikor a magasabb nyugdíj folyósítása megkezdődött, kérték nyugdíjazásukat, örülhetünk annak, hogy lelkészeinknek magasabb nyugdíjat adhatunk és megsértjük azokat, akik erre a méltányosabb nyugdíjra vártak. A másik oka annak, hogy egyszerre ilyen sokan mentek nyugdíjba, az volt, hogy közben elszaladt az idő és meglehetősen sokan érték el azt a kort, amelyben már nem könnyű a lelkészt szolgálat, különösen is a sok utazással együtt járó szórványmunka. A nyugdíjba vonuló tizenegy lelkész közül nyolcán vannak olyanok, akik megközelítették, vagy elérték a 70. esztendőt, sőt olyan is van közöttük, aki 74 éves korban ment nyugdíjba. Korábban több lelkészünk kifogásolta, hogy már 60 éves korban nyugdíjba került — az 1954. esztendőben —, most szinte valamennyi lelkészünk önként kérte nyugdíjazását és hálás volt azért, hogy Nyugdíjosztályunk Tanácsa elfogadta nyugdíjazási kérelmét. Nem lehet vitás, hogy az a jobbik eset, ha a nyugdíjbamenés önkéntesen és nem kényszerből történik. így elkerülhetjük nyugdíjbamenő lelkészeinknek azt a rossz érzését, hogy „feleslegessé váltak” és az egyháznak már nincs szüksége szolgálatukra. Ezzel együtt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk az egyházvezetőségnek azt a szempontját, hogy nem szabad leterhelni a gyülekezeteket öregség, vagy betegség miatt hiányossá vált lelkészi szolgálattal. A gyülekezet érdeke az első, és ha egy lelkész szeretne is még aktív szolgálatban maradni, de szolgálatát már nem tudja jól ellátni, az egyházvezetőségnek meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy ilyen esetben tanácsolja a lelkész nyugdíjba vonulását. NYUGDÍJBA KERÜLT LELKÉSZEINK ÉVTIZEDEKEN KERESZTÜL SZOLGÁLTAK. Köztük a legfiatalabb is 35 éven keresztül hirdette Jézus Krisztus evangéliumát, szolgáltatta ki a szentségeket és végezte a diakónia szolgálatát. Átlagban azonban a nyugdíjba vonulók túlnyomó többsége 45 éven keresztül szolgált, sőt kettő olyan is van közöttük, aki 47 évet állt lelkészi szolgálatban. Többezer igehirdetés van mögöttük. ök tudják pontosabban, hány keresztelés, esketés, konformáció és temetés alkalmával hirdették Jézus Krisztus vigasztaló és bátorító evangéliumát. Ugyancsak ők tudják — különösen is azok, akik szórványokban is szolgáltak — hány ezer és tízezer kilométer megtétele járt együtt ezzel a munkával. Bizonyára hálásak idős lelkész-testvéreink azért, hogy Isten erre a szolgálatra méltatta őket. De várjuk azoktól is, akik ezeket az igehirdetéseket hallották és lelkészük szolgálatát látták, hogy most, amikor idős papjuk nyugalomba vonult, megköszönjék ők is Istennek a közöttük végzett papi szolgálatot. Azok, akik úgy gondolják, hogy „könnyű papnak' lenni”, gondoljanak arra, hogy azok, akik most nyugalomba mentek olyan időszakban szolgáltak, amelybe beleesett az első világháború utáni nyomorúság, a két világháború közötti gazdasági válság, az ország fasizálódá- sa, a második világháború gyötrelme, majd az új magyar világ kialakulásának vajúdása, egy merően új gazdasági, társadalmi és politikai rend felépülése és benne az egyház útkeresésének láza és úttalálásának fáradsága. A tizenegy lelkész ezek között az események között törekedett a helytállásra és Isten igéjének helyes hirdetésére. Bizonyára nem egyformán tudták nyugdíjba menő lelkészeink betölteni szolgálatukat és nem egyformán ismerték fel tennivalóikat, mégis tételezzük fel mindannyiukról. hogy jó szándékkal és a nekik adott tehetség szerint kívánták szolgálni egyházunkat és népünket. Az sem vitás, hogy vannak közöttük olyanok, akik idős koruk ellenére friss hittel és éles-, látással ismerték fel feladatukat és gyakran fiatalokat megszégyenítő bátorsággal léptek előre. KÜLÖN IS MEG KELL KÖSZÖNNÜNK nyugdíjba menő lelkészeinknek, hogy egyházi törvényeink rendelkezésének megfelelően maguk gondoskodtak a parókiák megüresítéséről és új otthonuk kialakításáról. Ezzel lehetővé tették a szolgálat folytonosságát és a megválasztott új lelkészek beköltözését a parókiákra. E megállapítás alól van ugyan kivétel, de az egyházi közvélemény az ilyen magatartásé lelkészt, vagy lelkészözvegyet súlyosan elítéli és hovatovább megbélyegzi, hiszen szolgálatunkat nehezítik egyéni érdekek előretolásával. Köszönjük egész egyházunk nevében tizenegy nyugdíjba ment lelkészünk munkáját. Imádkozunk azért, hogy az általuk hirdetett ige a gyülekezetekben gyümölcsöt teremjen, nem csak az egyének és családok, hanem egész társadalmunk javára. Kívánjuk nekik, hogy nyugdíjas éveikben sok olyan gyülekezeti taggal találkozzanak, akik hálás szívvel emlékeznek vissza szolgálatukra. De azt is kívánjuk nekik, hogy a nyugalom éveiben tudjanak nyitott szívvel figyelni lelkésztársaik igehirdetésére és ha továbbra is régi gyülekezetükben maradnak, jó szívvel tudják segíteni utódjuk szolgálatát. Isten adjon nekik még sok erőt, egészséget és derűs öregséget. D. Káldy Zoltán A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA ÜDVÖZLI AZ INDIAA Keresztyén Békekonferencia elnökének és főtitkárának aláírásával a mozgalom nyilatkozatban üdvözölte a béke megkötését India és Pakisztán között. A pakisztáni elnök ne-PAKISZTÁNI BÉKÉT vében Khalid HaSan sajtótitkár, az indiai kormány nevében pedig A. P. Venkateswaran társtitkár fejezte ki levélben kormányuk köszönetét a KBK nyilatkozatáért Kettős vágányon: kifelé és hazafelé Beszélgetés iff. Harmati Béla külügyi titkárral Lapunk hasábjain újra és újra helyet adunk egyházunk központi munkaágairól szóló interjúknak. Most ifj. Harmati Béla lelkészt kértük meg, hogy válaszoljon kérdéseinkre egyházunk külügyi szolgálatával kapcsolatban, aki itthoni hétéves gyülekezeti szolgálat után három évet töltött Svájcban, két egyetemi félévet ösztöndíjasként végzett Bosseyban és Zürichben, majd a Lutheránus Világszövetség Teológiai Osztályán dolgozott asszisztensként és 1970. augusztusa óta egyházunk külügyi titkáraként tevékenykedik. Egyházunk központilag szervezett munkaágai közül külügyv szolgálatunk a legfiatalabb, mindössze két éves múltra tekinthet visz- sza. Mi tette szükségessé a külügyi munka központi megszervezését és mik e szolgálat fő célkitűzései? Ez a fiatalság természetesen nem azt jelenti, hogy azelőtt nem voltak külügyi kapcsolataink és feladataink. Az egyház vezetői, püspökei azonban a külügyi munkát régebben a maguk püspöki hivatalán keresztül végezték, a levelezés, az adminisztráció, a tanulmányi és a vele kapcsolatos sajtómunkával együtt. Az utóbbi évtizedekben azonban elsősorban az ökuménikus mozgalom és a nemzetközi egyházi szervezetek révén örvendetes módon annyira megnőtt az egyházak egymás iránti érdeklődése, hogy az ezzel kapcsolatos adminisztráció, tanulmányi és szervezési feladatok lebonyolítására egyházunk vezetősége külön teljes idejű munkatárs . beállítására kényszerült. Köztudomású, hogy egyházi törvényeink szerint a külügyi szolgálatot az országos egyház elnöksége irányítja. Ami pedig a külügyi szolgálat fő célkitűzéseit illeti, itt hadd hangsúlyozzam a különbséget mostani munkánk és a két világháború közötti időben végzett tevékenység között. Azelőtt egyvágányú közlekedéshez hasonlított a dolog: egyházunk importálni igyekezett külföldről, német vagy skandináv teológiát, finn vagy angol ébredési mozgalmakat, svéd liturgiát és amerikai gyülekezet-vezetési elveket, és így tovább. Ma kettős vágányon igyekezünk haladni: tudatosan igyekezünk részt venni a világ keresztyénségének életében, teológiai eredményeinkkel szolgálni akarunk, nemcsak importálni, kapni, hanem exportálni, adni is szeretnénk, örülünk annak, hogy a legutóbbi években egyházunk teológiailag is és személyileg is szép eredményeket ért el. A nemzetközi egyházi szervezetek és egyes keresztyén egyházak nagy érdeklődést tanúsítanak szocialista társadalmunkban helyét és szolgálatát megtaláló egyházunk teológiája iránt, a szolgálat. a diakónia teológiája iránt, amellyel Jézus nyomába kívánunk lépni, aki azt kereste, hol és mit segíthet az embereknek. Egyházunk megbecsülését jelenti, hogy püspökeinkffszámos egyházi világszervezetben jelentős tisztségeket töltenek be, professzoraink részt vesznek a nemzetközi tanulmányi munkában. Dr. Nagy Gyula professzorunk három évre Génibe, a Lutheránus Világszövetség központjába kapott meghívást, ahol a tanulmányi osztályon a nevelésügyi kérdések és az ösztöndíjas csereprogramok kidolgozásának felelőse. A legutóbbi években számos nagyobb konferenciát rendeztek hazánkban egyházi világ- szervezetek, így legutóbb Kecskeméten ez év májusában a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Bizottságát láttuk vendégül. Sok neves külföldi vendégünk közül hadd emeljem ki a legutóbbi évek során hozzánk látogatók sorából a finn, a dán és a svéd érseket, az amerikai lu- theranizmus egyik vezetőjét, Marshall New York-i püspököt, a szomszéd Szlovákiai Evangélikus Egyház és az Osztrák Evangélikus Egyház küldöttségét, a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország egyházainak püspökeit. Mit jelent ez a kettős irányú közlekedés a gyakorlatban a külügyi titkár sokrétű munkája számára? Munkám elsősorban a levelezés, az adminisztráció és a szervezés. Egyházunk külügyi Bizottsága által készített külügyi tervünk szerint a látogatások és utazások lebonyolítása kisebbfajta utazási iroda forgalmával is vetekszik. Évente 30—40 hivatalos egyházi vagy világszervezeti meghívást kapunk, 5—6 lelkészünk megy ösztöndíjasként hosszabb-rövi- debb időre külföldre, 15—20 lelkészcsalád kap lehetőséget külföldi nyaralásra. A menetjegyek rendelése, a vízumok beszerzése, az utak előkészítése, az ösztöndíjas kiküldetést kapottak előzetes- fölkészítése és utólagos beszámoltatása, ez mind-mind csak az „oda”, a „kifelé” még. Ehhez jön az idelátogatók serege, az itt rendezett konferenciák, a hivatalos egyházi küldöttségek fogadása, a hozzánk érkező meghívott csereüdülők ellátása és főleg nyáron a tájékoztatást igénylő turisták egyre növekvő tábora. Csak turista-csoportból akad évente 25—30, akik mind egyházi programot is igényelnek. A külügyi szolgálat másik része azután a tanulmányi munka és egyben ez a legfontosabb. A külföldi folyóiratok és hírszolgálatos tájékoztatók állandó figyelése, tanulmányi csoportjaink anyaggal történő ellátása hozzákapcsolódik az állandó tájékozódáshoz, mi történik az egyházi világszervezetekben és egyes tagegyházakban, mi a fejlődés iránya, hol milyen kérdésekkel foglalkoznak. Végül fontos feladat az információ és a tájékoztatás. Egyházunk népét tájékoztatni szeretném az Evangélikus Élet külföldi hírein vaev az időszakos egyházi-társadalmi-politiReformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 29-én vasárnap este 6 órakor a Deák téri templomban a tagegyházak / közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel meghív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE kai-kulturális elemző cikkeken és összefoglalásokon keresztül. Teológiai természetű tanulmányok megjelentetésére szolgál a Lelkipásztor vagy a Theoló- giai Szemle. Fontos szempont, hogy a jövő lelkésznemzedéke számára is ismerős legyen, milyen örömök és kérdések foglalkoztatják a világ keresz- tyénségét és ezért nagyon hálás vagyok azért a megbízatásért, hogy Teológiai Akadémiánkon az ökumenikus mozgalmak történetét és mai helyzetét adhatom elő. Az információs munka természetesen külföld felé is irányul. Megdöbbenve tapasztaljuk gyakran, hogy hozzánk látogató külföldiek vajmi keveset tudnak a magyar életről és egyházi helyzetünkről. Csodálkozva hallják, hogy nálunk százalékosan több ember tartozik a különböző egyházakhoz, mint az Egyesült Államokban és jobb a templomlátogatási arány gyülekezeteinkben, mint Luther és Kálvin vagy Zwingli hazájában. Mik külügyi szolgálatunk legutóbbi és várható legközelebbi eseményei? A mögöttünk levő eseményekből hadd emeljem ki az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Utrechtben, Hollandiában megtartott ülését augusztus 12—24. között Ezen új főtitkárt választottak Philip Potter eddigi világtaná- csi vezető beosztású metodista lelkész személyében, elfogadták a jövő évre szóló munka- programot, megtárgyalták az ökumenikus mozgalom irányát és újabb célkitűzéseit és sok fontos határozatot hoztak. Egyházunk részéről D. Káldy Zoltán püspök és D. dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, az ökumenikus Tanács főtitkára vett részt az ülésen. D. dr. Ottlyk Ernő püspök az Európai Egyházak Konferenciája elnökségi ülésére megy, dr. Vámos József professzor a Bécsi Teológiai Kongresszusra kapott meghívót, küldöttségünk készül a Nyugat-Németországi Evangélikus Egyház hamburgi zsinatára. Nemrég jöttem haza én is Svájcból, az Egyházak Világtanácsa Bos- seyben megrendezett tanulmányi konferenciájáról. Így lehetne sorolni még hosszasan tovább az utazásokat és a meghívásokat. Most készítjük jövő évre szóló külügyi tervünket, benne újabb lehetőségek és feladatok sorakoznak ezen a kettős vágányon, a kifelé és hazafelé néző szolgálatra. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK DÁNIÁBAN ülésén a Keresztyén Békekonferencia képviseletében D. dr. Ottlyk Ernő püspök vett részt. Az amerikaiak indokínai háborús bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság október 10— 16. között Dániában rendezett A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSEI Egyházunk Külügyi Bizottsága D. Káldy Zoltán püspök elnökletével szeptember 22-én és október 18-án tartott ülést. Beszámolók hangzottak el az idei év nemzetközi vonatkozású egyházi programjairól és konferenciáiról, egyházunk külügyi kapcsolatairól és elkészítette a Bizottság az 1973. évre szóló külügyi tervet. ÜLÉSEZETT EGYHAZUNK ÖSZTÖNDÍJAS BIZOTTSÁGA Egyházunk Ösztöndíjas Bizottsága október 13-án ülést tartott. Meghallgatta Benkö Béla (Kissomlyó), dr. Selmeczi János (Budapest), Szebik Imre (Miskolc), és Vető Béla (Veszprém) külföldi tanulmányút utáni beszámolóját és Cselovsz- ky Ferenc (Bénye), Mezősi György (Budapest), Missura Tibor (Pécs-Vasas) és Ribár János (Szeged) tanulmányi terveit e tanévre szóló kiküldetésük tartamára. Nagy gondot fordított az Ösztöndíjas Tanács az ösztöndíjat kapott lelkészek nyelvi felkészültségének megvizsgálására és azokra a tervekre, hogyan vonhatja be fiatal lelkészeinket a tanulmányi csoportok munkájába. Az ösztöndíjas Tanács ülését D. Káldy Zoltán püspök vezette. DR. GROÓ GYULA PROFESSZOR STRASBOURGBAN Dr. Groó Gyula professzor a strasbourgi ökumenikus Tanulmányi Intézet meghívására az ugyanott szeptember 11—12. között tartott Nemzetközi Tanulmányi Konferenciára utazott. A konferencia címe: Jézus — megoldás, vagy megváltás. A konferencián mintegy hatvanan vettek részt a világ minden tájáról és számos keresztyén felekezet- ből. KERESZTYÉNEK PALESZTINÁÉRT Az 1970 szeptemberében Bei- rutban tartott konferencia folytatásaként „Keresztyének Palesztináért” címmel világ- konferenciát hívtak össze az angliai Canterburybe szept. 11.—16-ig. A közelkeleti helyzet elemzésével foglalkozó találkozón a konferencia főtitkárának meghívására háromtagú küldöttség képviseli a Keresztyén Békekonferenciát: Pankratij bulgár metropolita, a Munka- bizottság tagja, Heinrich Werner lelkész (NSZK), nemzetközi titkár és dr. Huszti Kálmán professzor, a prágai stáb tagja. DÉL-AFRIKA Újabb megtorló intézkedéseket léptetett életbe a dél-afrikai kormány a fajüldöző politikát kifogásoló egyházi vezetők ellen. A dél-afrikai Finn Missziói társaság vezetőjét, Mikko Ihamaki lelkészt indoklás nélkül kiutasították az országból. A Lutheránus Világ- szövetség finn elnöke, Dr. Mikko Juva professzor sajnálkozását fejezte ki a döntés miatt és egyházi körök úgy tudják, hogy a finn kormány is tesz hivatalos lépéseket az ügyben. »
