Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-08 / 41. szám
450 éves Luther Újtestámentum-fordítása NÉVTELENÜL jelent meg 1522 szeptemberében egy kézbe való könyv. Címlapján mindössze ez áll: „Das Newe Testament Deutzsch. Uittem- berg.” Az Üj testemen tűm német nyelven — gondos szedéssel, szép nagy iniciálékká.! és 22 egészlapos fametszettel, ■ amelyek 'a híres Cranach Lukács művészi keze nyomát mutatják. Ára másfél arany: egy akkori diák jól megélt volna belőle legalább két hónapig, és egy professzornak is fele fizetése ment volna rá. Mégis vették és olvasták. Aki értett az olvasáshoz, másnak is felolvasta családban és társaságban. Volt, aki állandóan magánál hordta. Szétkapkodták a háromezer, mások szerint ötezer példányt úgy, hogy decemberben már a második kiadást kellett megjelentetni. Mindenki tudta, hogy ez a nagyszerű fordítás, amely a nép számára is érthetően szólaltatta meg az Űjtestámentumot, Luther Márton műve. WARTBURGBAN készült ez a fordítás, ahova Luthert a wormsi birodalmi ülésből a birodalmi átok elől mentették pártfogói és barátai. A szerzetesi világ aszketikus zártságából a lovagvilág szabad levegőjébe, a reformáció körül zajló viharból a thüringiai er- dörengeteg csendjébe került Lufher, mint György lovag csak rövid ideig élvezte ezt a nagy változást. Egyre jobban gyötörte a tettvágy, és mégin- kább az az aggodalom, hogy mi lesz az éppen csak megkezdett reformációval. 1521 decemberében titokban megszökött Wartburgból, és felkereste barátait Wittenbergben. Örömmel fogadták, de megdöbbenéssel is, hiszen életével játszott. Isten Leikétől sugallóit baráti tanács oldotta meg a dilemmát. Térjen vissza a magányba, és fordítsa le az Üj- testámentumol: az adott helyzetben így szolgálhatja legjobban a reformáció, az egyház ügyét! Luther örömmel állt rá erre a feladatra, belevetette minden erejét, és amikor 1522 márciusában mégis, elhagyta Wartburgot és visszatért Wit- tenbergbe, magával hozta az egész Újszövetség német fordításának kéziratát. Munkájának persze volt előzménye, hiszen az írásmagyarázat professzora volt és rendszeresen prédikált Wittenbergben. Régóta kellett foglalkoznia az eredeti szöveg értelmezésével és németre tolmácsolásával. Mégis páratlan teljesítmény volt az, hogy három hónap alatt lefordította a teljes Újszövetséget.. JÓKOR jelent meg ez a fordítás. Biblia-éhség volt a nép körében már hosszú ideje, és Visszaélés Furcsa szó. Azt jelenti: a jót rosszra használni. Annyi ajándékot kap minden ember Istentől. Aki rosszra használja a jót, visszaél Isten szeretetével. Almát kaptak ebédre a napközi otthonban a gyerekek. Aki nem tudta megenni, hazavitte. Az egyik fiú azonban az utcán elkezdett focizni almájával. Mi ez? Visszaélés. Az atomenergia nagy kincs. Lehet, hogy mire a kétezredik évet írjuk, képtelen nélküle élni az emberiség. De ha bombát készítenek belőle? Veszedelmes visszaélés. Isten nem tűri a visszaélést. Erre Izraél népének is rá kellett jönnie. Éli főpap űai Isten legszentebb ajándékával, Isten szövetségével éltek vissza. Isten barátjává fogadta a népek közül Izraelt. Szövetséget kötött vele. Baráti hűségének jeléül adta még Mózes idejében a két kőtáblát és a szövetség ládáját, amelyben a táblákat tartották. E táblákra volt felvésve a Tíz- parancsolat. Élinek, az öreg főpapnak legfőbb hibája, gyengesége volt. Nem tudta fegyelmezni gyermekeit. Ellenség támadta meg Izrael népét. A filiszteusok. Amikor első ütközetüket elvesztették a filiszteusok ellen, elmenték az életben maradt tisztek Silóba és kérték, hadd vihessék magukkal a szövetség ládáját a következő csatába. El is vitték magukkal. Éh nem akadályozta meg. Sőt két fia, ORGONAEST lesz október 13-én, vasárnap délután 6 órakor isten- tisztelet keretében a Deák téri templomban J. S. BACH: KLAVIERÜBUNG III. RÉSZ Esz-dur preludium Tíz nagy komielőjáték Luther kátéénekeire Esz-dur hármasfuga Orgonái: Trajtler Gábor A koráldallamokat énekkar mutatja be, vezényel Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER karoly A belépés díjtalan! Hofni és Fineás is együtt ment a ládával. Arra gondoltak, hogy a láda segítségével megijesztik az ellenséget, fellelkesítik saját harcosaikat. Jól számítottak. Amikor a szövetség ládája megérkezett a táborba, nagy örömrivalgás tört ki. A filiszteusok foga pedig vacogott a félelemtől. Egyre azonban nem gondoltak: visz- szaélnek Isten szövetségével. Isten nem arra adta a szövetség ládáját, hogy háborúba cipeljék, ijesztgetésre használják. Ez visszaélés Isten szeretetével. Isten nem hagyta büntetlenül ezt a visszaélést Az első ijedtség után összeszedték magukat a filiszteusok és úgy megverték Izrael seregét, hogy még a szövetség ládája ,is birtokukba jutott. Rengetegen pusztúltak el. Közöttük Éli két fia is. amint Isten előre megmondta az álmából felébresztett kis Sámuelnek. Amíg az ütközet tartott, Éli odahaza Silóban várakozott. Lelkiismerete nyugtalankodott. Nem lett volna szabad elvinni a szövetség ládáját. A szent sátor kapujában ült. Várta, hogy mi lesz. Egy férfi futott feléje. Egy harcból elmenekült katona. Ruháját megszaggatta, fejére port hintett, mert rossz hírt. hozott. Mindent elmondott. Éli két fiának halálát is. De amikor arról számolt be, hogy a szövetség ládája is az ellenség kezébe került, a 98 esztendős főpap hátraesett a székéről a rémület miatt és meghalt. Negyven esztendeig volt főpap és bíráskodott Izrael népe felett. Gyengesége miatt utolérte Isten ítélete. Amikor elküldte Isten Jézus Krisztust az emberiséghez, a szövetség ládájánál is nagyobb ajándékot adott nékünk, a keresztet, amelyen meghalt az ő szent Fia, hogy őt feltámassza harmadnapon és mindnyájunk békességévé tegye. Mennyi visszaélés történt a kereszt szent jelével is! Talán hallottál már a keresztesháborúkról. Keresztet varrtak a katonák köpenyére, hogy karddal térítsék meg a pogányokat. Dózsa Györgyöt is kereszteshadjárat vezérévé tették, de amikor ő Jézus nevében inkább a szegény nép igazáért szállt síkra, tüzes trónon megégették. Isten, amikor nem engedi, hogy ajándékaival, különösképpen a legdrágábbal, Jézus nevével és az ő keresztjével visszaéljünk, javunkat akarja. Ezért szigorú és büntet. De nemcsak büntet, hanem hirdetted is evangéliumát. Meg akar győzni, hogy legdrágább ajándékát nekünk adta valóban. Biztat, hogy így kérjük őt: Szenteltessék meg a te neved! ez egyre inkább növekedett Mese az, hogy a középkorban azért verték láncra a bibliát, hogy ne olvassák. A könyv- nyomtatás előtt egy biblia ára felért egy lovagbirtok értékével, és ezt a nagy értéket biztosítani kellett. Megláncolták a könyvtárakban, hogy minél többen olvashassák! A Gu- tenberg-féle latin bibilia után tíz évre, 1466-ban már teljes német biblia jelent meg nyomtatásban, az un. Mentelen-bib- lia, és ezt követték a többi anyanyelvi bibliák, úgyhogy Luther munkájáig 70 ezer biblia, 12 ezer ótestámentumi részlet és 100 ezer újtestámen- tum jelent meg a közép-európai országokban. Ezeken a számokon lehet lemérni a bibliaéhség növekedését, de Luther újtestámentumának ■ népszerűségét is. Mert az ő fordításá- 'ból már három éven belül több mint 120 ezer példány fogyott el. Pedig akadályozták volna terjedését. György drézdai herceg például eltiltotta terjesztését és a vételár megtérítését. ígérte a leadott példányokért. Nem sok pénzébe került az akció: összesen négy űjtestámentumot szolgáltattak be. És később maga is elismerte Luther munkájának értékét. LUTHER FORDÍTÁSI MŰVÉSZETE meg is érdemelte az elismerést. Nyelvezete irodalomtörténeti esemény a német nyelvterületen. Az a vulgáris elképzelés ugyan nem egészen helyes, hogy ő alkotta meg a német irodalmi nyelvet. Annak alapjait készen találta, ö maga mondja egyik asztali beszélgetésében: „A szász kancellária szerint beszélek, amelyet minden fejedelem követ Németországban. Minden birodalmi város és hercegi udvar a mi szász fejedelmünk hivatala szerint ír. Ez a legáltalánosabb német nyelv. Miksa császár és Frigyes választó fejedelem tehát a német nyelvet a római birodalomban egy határozott irányba vitték.” Luther viszont ezt a hivatali nyelvet megtisztította papíros ízű, mesterkélt szavaitól és fordulataitól, telítette a nép szájáról ellesett kifejezésekkel, és így életerőtől duzzadó, nagy kifejező erejű irodalmi nyelvvé formálta. Fordítási elve \is új volt, és máig sem avult el. A régebbi fordítások a Biblia iránti tiszteletből sokszor betűszerint ragaszkodtak az eredeti szöveghez, ezért nyelvileg élvezhetetlenek, sőt nem egyszer érthetetlenek voltak. Luther felismerte, hogy nem a szavak, hanem a mondatok startalma döntő. Mindig azt a kérdést vetette fel magában: hogyan mondották volna ezt az evangélisták és az apostolok, ha németül beszéltek volna. Ez szabadította fel arra, hogy tartalmilag híven, de formailag szabadon, tökéletes németséggel szólaltassa meg az írás üzenetét. BIBLIAOLVASÓ NÉPPÉ lett így a reformáció népe. Luther egyik kortársa és kérlelhetetlen ellenfele, Johannes Cochläus ezt írja: „Csodálatos mértékben sokszorosították a nyomdászok Luther újtestá- mentumát, úgyhogy a cipészek és az asszonyok, és a német írást csak valamennyire is ismerő laikusok mohón olvasták, mint minden igazság forrását, és a gyakori olvasással emlékezetükbe vésték. Ezzel néhány hónap alatt annyi tudást véltek megszerezni, hogy nemcsak katolikus laikusokkal, hanem a szent teológia tanítóival és doktoraival is vitába mertek szállni a hitről és az evangéliumról’’. Nem kívánjuk a régi hitviták felújítását. De az kétségtelen, hogy a mai világban csak az tarthatja meg evangéliumi hitéi, és az egyre bonyolultabbá váló felekezetközi helyzetben csak az tájékozódhat helyesen, aki olvassa és ismeri a Széntírást, és hitét tudatosan és szilárdan a Szentírás igéjére alapozza. Ezért is örülünk annak, hogy a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa éppen Luther újtestámen- tuma megjelenésének 450. évfordulóján hozott döntést az Űjszövetség új magyar fordításának befejezéséről és megjelentetéséről. Hisszük, és reméljük, hogy ez az új fordítás, amely Luther fordítási elvei szerint jó magyarsággal akarja megszólaltatni az Űjszövetség üzenetét, segíteni fogja a magyar reformáció népét az írás megértésében, és erősíteni fogja evangéliumi hitében. Dr. pröhle Károly Kiss Tamás: Magány Nem tudom már miféle hithez, mily felekezethez tartozom, agyam, szívem, két égre nyúlt kar az én egyházam, templomom. Magának élne a halandó , saját öklén rág, mint gyerek, de hogy sír. hogy toporzékol, ha maga van, s másé nem lehet. Magam vagyok, körül sebekkel, mint az értem halt Ács Fia, de akinek másokért élni s magáért kell meghalnia. (A költő „Mérleg hava” című 1972-ben megjelent verskötetéből) ________________ de nkori lenbensőbb sajátja. Legfontosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk valamennyi eszköze — az utolsó elhányt bádogkanálig — soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak ' előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak lettek végül is a század legsajátosabb ereklyéi. Az ártatlanok szenvedése ettől fogva már nem következmény többé, hanem a könyörtelen események elengedhetetlen energia-forrása. Amikor az emberiség eleddig ismeretlen ellentmondásokat élhetett meg, a sose hitt kiszolgáltatottságot és a maradéktalan védettséget, látszat és valóság helyet cserélt. Az, ami 1939 és 1944 között megtörténhetett és megtörtént, erre kötelez, vagy arra ítél, hogy mindinkább irreálisnak érezzük azt. amit magunk mögött hagytunk és — megismerve a békét — mindazt, ami utána következett és következik még. Pilinszky a „vallásos művész” helyét így határozza meg: a testvéri megosztozás posztja. Ez a rendeltetési hely a miénk is. B. L. Pilinszky János: KZ — oratórium Első ízben történik meg, hogy nem egy író regényére, hanem egy hazai konárs-köl- tő színpadi poémájára hívjuk fel olvasóink figyelmét. Tesz- szük ezt azért, mert aligha van rajta kívül költőnk, aki oly drámai tömören szembesítene minket századunk botrányával, a gyűjtőtáborokkal, mint ő. A KZ-ORATÖR1UM három szereplő agyának mintegy mag- náziumlángban fel-fel villanó emlékképei. Az otthon, az el- hurcoltatás, az iszonyat pillanatai között az összefüggést csak ők tudják. S mi sejtjük. Auschwitz ma múzeum — írja Pilinszky. Falai közt a múlt — valamennyiünk múltja — azzal a véghetetlen súllyal van jelen már. ami a valóság minFővárosunk ünnepe SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1872 őszén szavazta meg az ország- gyűlés a Pest, Buda, Óbuda egyesítési tervét s egy évvel később Budapest-főváros néven megindult a három, addig önálló város egységes, közös élete. „Az ősi, évezredes településekből így jött létre kontinensünk egyik legfiatalabb fővárosa” — mondta Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke az ünnepségsorozat egyik emlékezetes alkalmán, a Margitszigeten felállított centenáriumi emlékmű felavatásán. A város „fiatalossága” ma nyilvánvalóbb, mint százéves története során bármiikor. Nemcsak azért, mert 300 ezer lakosából több, mint 2 millió lett, hanem főként azért, mert történelme valamennyi súlyos megpróbáltatását, köztük a legsúlyosabbat, a második világháború során elszenvedett rettenetes pusztulást is átvészelte lakóinak szeretete, sugárzó jövőbe vetett hite és áldozatos erőfeszítései által modern világvárossá fejlődött. TALÁN NINCS A VILÁGNAK MÉG EGY VÁROSA, mely úgy vonzaná vissza még azokat is, akik akár kényszerűségből, akár hűtlenül elhagyták. Talán nincs több olyan város sem, melyről írók, költők annyit írtak volna, melynek annyira sajátos nyelvezete, hangulata, humora lenne, mint Budapest. Többszöri újjáéledésének, napjainkban mindenki által tapasztalható nagyszerű fejlődésének, külföldiek által is őszintén hangoztatott egyedülálló szépségének ez a fiatalosság a magyarázata, melynek hátterében természetesen ott van egy egész nép hűsége, alkotóereje, hazafiassága s jelenünkben békét munkáló, szocialista öntudata. A most ünneplők közé tehát nemcsak a főváros lakossága, hanem az egész ország felsorakozik, hiszen céljaink és szép eredményeink eddig is, ezután is csak tízmillo magyar közös lelkesedésével, tehetséges ás szorgalmas munkájával és a baráti népek nemes segítségével voltak és lesznek elérhetők. A KISS ISTVÁN SZOBRÁSZMŰVÉSZ ALTAI, ALKOTOTT modern vonalú, monumentális centenáriumi emlékmű már a helyén áll s a főváros lakossága már befogadta, magáénak érzi, a főváros arculatába örömmel beillesztette. Az. ünnepségsorozat következő s talán legjelentősebb eseménye az a háromnapos találkozó volt, melynek során 29 európai főváros polgármesterei, tanácselnökei több, mint 50 millió polgár képviseletében tanácskoztak fővárosunkban. 30 fontos előadás, több nagyszabású rendezvény, közös eszme- és tapasztalatcsere szolgálta a maga nemében mind ez ideig egyedülálló találkozó közvetlen és közvetett céljait. A KÖZVETLEN CÉL AZ URBANISZTIKAI PROBLÉMÁK, VÁROSFEJLESZTÉSI ÉS VÁROSPOLITIKAI KÉRDÉSEK, közös gondok alapos megtárgyalása. Ezekben óriási segítséget tudnak adni egymásnak a jelenlevő fővárosok vezetői tapasztalataik, elért eredményeik, hasznos törekvéseik átadásával. Néhány ilyen égetően időszerű kérdés: környezetvédelem, nagyvárosi ártalmak, víz- és levegőszennyeződés, zajártalmak kiküszöbölése, zöldterületek megőrzése vagy létesítése, lakásgondok enyhítése új lakások építésével, de egyúttal a npomasztő zsúfoltság szüntetésével. A másik kérdéscsoport a közlekedéssel kapcsolatos, melynek számszerű fejlődése szükségszerű, ám a nagyvárosok életét szinte megbénítja és egyre több áldozatot szed az emberek soraiból. Rendkívül fontosak a „város az emberért” gondolatkörbe tartozó célkitűzések: egészségügyi ellátás, gyermekek és öregek életkörülményei, lehetőségei, a nők munkakörülményei, kultúrálódás, a növekvő szabad idő felhasználása mind. a fiatalok, mind az idősebbek életében, stb. S nem feledkeztek el a tanácskozók az európai fővárosok felbecsülhetetlen értékű műemlékeinek megőrzéséről, a gyorsan fejlődő, modernizálódó, új városképet adó fővárosokban és a lüktető, nagyvárosi élet közepette. A KÖZVETETT CÉL AZONBAN — s mi büszkén vallhatjuk, hogy ez is együtt cseng ma a világon Budapest nevével — az, hogy az urbanisztikai tudomány fenti szakkérdéseinek minél jobb, korszerűbb megoldásai csak békében és biztonságban valósíthatók meg. Ha abban az Európában, amely története során annyiszor volt háborúk és súlyos világégések tűzfészke, találkozóra gyűlnek össze szinte valamennyi főváros felelős vezetői, nem kerülhetik el a fontos városfejlesztési és várospolitikai kérdések mellett az európai béke és biztonság kérdéseit és mindnyájukra nézve kötelező feladatait. Európa modern történetének leghosszabb békekorszakában, a békés egymás mellett élés politikájának tudományos szintű fejlesztése idején, az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának küszöbén állunk, s mindez áthatja a fővárosok életét, együttműködési lehetőségeit is. Földrajzi különbségek, társadalmi berendezettségben mutatkozó eltérések, véleménykülönbségek nem gátolhatják meg jóakaratú emberek őszinte és gyümölcsöző együttműködését. Ezt példázta az európai polgármesterek nagyszabású budapesti találkozója is. ÖRÖMMEL EMLÉKEZÜNK MEG MÉG néhány ünnepi eseményről: a „Pillantás Európa fővárosaira” című nagy sikerű kiállításról, a Vár oldalában létesített .,Európa-liget"-ről, melyben a hazánkban járt polgármesterek városukra jellemző különféle emlékfacsemetéket ültettek el, a Népligetben felépülő „centenáriumi park”-ról, a számtalan nagyszerű munkafelajánlásról, a „Szép tiszta Budapestért” mozgalomról, új, Budapestet köszöntő művészi alkotásokról, kiállításokról, kiadványokróL Ünneplésünket mindez még valósabbá, gyümölcsözőbbé teszi, csakúgy, mint az előttünk álló munka, új tapasztalatokkal gazdagodott célkitűzések. evangélikus egyházunk népe az ünneplésben is és az előttünk álló munkákban is örömmel vállal részt. A fővárosi gyülekezetek mind templomaik gondozásával, mind a társadalom életében való hűséges és becsületes helytállással veszik ki részüket a közös feladatokból. Mindnyájan azt szeretnénk, ha szeretett fővárosunk, történetének második száz évében új meg új meglepetésekkel és örömökkel szolgálhatna hozzá annyira ragaszkodó lakóinak. Mert a költővel, Garai Gáborral együtt valljuk: „ez vagy te, és vibráló vonzásod el nem ereszt, gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest.” Szirmai Zoltán Jelentkezés kántori tanfolyamra 1972. november 21-től 1973.március 26-ig az országos Kántorképesítő Bizottság Foton négyhónapos kántori tanfolyamot tart teljesen kezdők, haladók és kántorok továbbképzésére. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 560,—Ft, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás és tandíj. Azok számára, akik nem tudnak négy hónapon keresztül részt venni mint bentlakók, lehetővé tesszük, hogy a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hetet töltsenek a tanfolyamon. Ez időre a díj felét, 280,—Ft-ot fizetnek esetenként. A közelben lakók pedig bejárhatnak hetenként egyszer, az orgonisták szombatonként, a kezdők más napokon is. A bejárók 140,—Ft tandíjat fizetnek, de az ellátás és szállás költségeit esetenként térítik. Ez napi 26,—Ft. Jelentkezési határidő: október 20. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság Budapest, Vili. Puskin u. 12. A kérvényhez mellékelni kell: lelké- szi ajánlást, hatósági orvosi bizonyítványt, életrajzot. A felvételről részletes írásbeli értesítést küldünk. ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESlTÖ BIZOTTSÁG
