Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-10-01 / 40. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP xxxvn. ÉVFOLYAM. 40. SZÁM 1972. október 1. Ara: 2.— Forint A lelkészkoníerenciákról EGÉSZ EGYHÁZI ÉLETÜNK kiemelkedő eseményét jelentette az a hat országos lelkészkonferencia, amelyet júniusban és szeptemberben tartottunk valamennyi lelkészünk részvételével. A résztvevők úgy voltak összeállítva, hogy minden egyes lelkészkonferencián mind a tizenhat egyházmegyéből voltak lelkészek. A döntő az volt, ahogyan tartalmi vonatkozásban szerves egészet képezett teológiánk s az abból folyó egyházpolitikai és politikai álláspontunk. Ezt tükrözte a minden konferencián elhangzó négy főelőadás, amely a következő címekkel hangzott el: 1. A Szentírás értelmezése. 2. Diakóniai teológiánk továbbfejlesztése, 3. Világrendszerek harca. 4. Európai biztonság. A címek már magukban véve is jelzik a célkitűzést, hogy utunk teológiáját az alapoktól a gyakorlati feladatokig kidolgozzuk és meghatározzuk. Fórumbeszélgetések egészítették ki a főelőadások megtárgyalását, amelynek során a jövő egyháza, a rend egyháza, ökumenikus körkép és sajtószolgálatunk című témákkal foglalkoztunk, A „kérdezz-feleiek” című együttlétünkön bármilyen felvetett problémára és kérdésre választ adtak az előadók. UTUNK TEOLÓGIÁJÁNAK a továbbfejlesztése volt mindnyájunk legfőbb feladata. Nem valami részletkérdés vagy szektás egyoldalúság a jellemzője ennek az útmegtalálásnak. A teljes Szentírás középponti tanítása állt előttünk, amely Jézus Krisztusról szól, aki szolgáló szeretetben járó Úr, „a diakonosz”, ő a szolgálattevő, ö az, aki szolgál. Az Ige azért lett testté, vált szolidárissá az emberrel, Jézus azért tanított, gyógyított, segített, hogy az embert szolgálja. Váltsághalála is az emberért történt. Isten ezt igazolta és pecsételte meg feltámadásával, a Feltámadott pedig azzal indította el egyházát a földön, hogy művének legyen követője és folytatója mindaddig, míg megmem jelenünk ítélöszéke előtt, ahol éppen a másoknak szolgáló szeretet és jézusi magatartás lesz a mérték. A diakóniának, a szolgáló szeretet teológiájának az alapjáról tájékozódunk a konkrét cselekedetek területén. A szolgáló Úrba vetett hit jelenti akarata követését a szolgálat útján, ami az egyes embernek, társadalmunknak, hazánknak, az egész emberiségnek a segítését jelenti. A diakónia teológóiá- jának ezért határozott politikai arcéle is van, amely szolgálatot akar végezni a haladás irányába nemcsak az egyes ember, hanem a kollektívumok szolgálatára. Hitünk középpontjából, Jézus Krisztusból kiindulva válik egységes egésszé hitünk és cselekedetünk, teológiánk és gyakorlati magatartásunk. Á LELKÉSZI KAR EGYSÉGE bontakozódott ki a leTkészi konferenciák során. Fokozatosan érlelődött ez az alapvető egység. Nem alakulhatott ki akkor, amikor a teológiai bázis nem volt eléggé meggyőző, igéből élő és hitünk alapjaiból levezetett teológia. Az egymással vetélkedő teológiai irányok korábban' megosztották a lelkészi kart. Isten fokozatosan érlelte azt a folyamatot, amelyben egyre elfogadottabbá, egyre szélesebbé vált teológiánk tömegbázisa. Míg kezdetben csak kevesen képviselték az egyházi haladó gondolkodást, addig korszakunkban csaknem mindenki felzárkózik a lelkészi karban a diakónia teológiája élése és művelése mellé. Mindig esemény volt amikor egy-egy lelkésztestvérünk kifejezte a benne végbement személyes megváltozás tényét. Sokan vallották meg, hogy noha messziről indultak, de most felzárkóztak a közös teológiai úthoz. Egészen kevés kivételtől eltekintve, akik inkább passzívak voltak, de nem ellentmondók, egységes volt a lelkészi kar utunk teológiája vállalásában és aktív elfogadásában. Ez a tény rendkívül fontos a lelkészi tudatformálás szempontjából, mért olyan eredményt jelent, amelynek következménye és hatása van az egyházi élet egészére is. Voltak, akik „gyenesdiási hitvallást” emlegettek, mint amely kifejezi egyházunk állásfoglalását az alapvető teológiai, hitbeli, hazafias és békevédelmi kérdésekben. Ebben is kifejezésre jutott a lelkészkonferenciák eredményeinek nagyra értékelése. A GYÜLEKEZETEKIG KISUGÁRZIK a lelkészi tudatformálás eredménye. Ez több irányban válik láthatóvá. Az igehirdetés bátrabban fogja vállalni társadalmunk, hazánk és az emberiség kérdéseinek érintését. A szolgálat teológiájából a diakóniai lelkűiét bátrabb gyakorlati útmutatása következik. Az evangélikus igehirdetés jobban fordul oda azokhoz a kérdésekhez, ahol segíteni lehet szocialista társadalmunknak s benne a mai dolgozó embereknek. Ugyanakkor a lelkész többet fog törődni világi munkatársaival, a gyülekezet vezetőivel, a presbiterekkel, azért, hogy megértesse velük a mai egyházi életben való szolgálat tartalmát és célkitűzését. A megújult lelkészi szolgálatból a presbiterek felé is kisugárzik egyházunk mai útjának megértetése. De a gyülekezeti élet részleteiben is meg kell nyilvánulnia a dinakóniai magatartásnak, a szolgáló szeretet gyakorlati cselekvésének. A „diakóniailag strukturált” gyülekezet azt jelenti, hogy nemcsak a lelkész és a presbiterek, hanem az egész gyülekezet a hordozója a jézusi lelkületnek, a szeretet gyakorlásának. HAT IGEHIRDETÉS és befejező úrvacsoravétel szolgálta minden egyes lelkészkonferencián a lelkészek hitének erősítését. A hit és a cselekedet szoros összefüggésében szóltak az igehirdetők arról a Jézus Krisztusról, aki mai tanítványait em- berszeretete követésére hívja, aki maga is teljes szeretettel szolgál, s aki a hozzá tartozókat és benne hívőket is az emberért folytatott konkrét cselekedetekre irányítja. A hirdetett ige, a kidolgozott teológia, a megvallott haladó politikai színvallás így szövődött össze egy egészbe. FOLYTATÓDIK A LELKÉSZKONFERENCIÁK SZELLEME és át fogja hatni egyházi életünk egészét. Hatása érvényesülni fog az egyházi közéletben, a gyülekezeti szolgálatokban, a lelkészi munkaközösségek előadásaiban. Nincs megállás a lelkészi továbbképzésben. A gyenesi eredmények életté, mindennapi szolgálattá válnak. D. dr. Ottlyk Ernő Utrecht és a nemzetközi helyzet Az idő sok mindent megérlel. Egy ideig lehet kibúvót keresni a történelem realitásai alól. De elérkezik az idő, amikor szembe kell nézni velük. Egy ideig lehet kompromisz- szumokkal megnyugtatni a lelkiismeretet és elkendőzni mások előtt a tényleges helyzetet. De egyszer csak óriásira duzzad az igazság és már nem lehet szemet hunyni előtte. Ez történt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának utrechti üléén is. öt évvel ezelőtt csak hét küldött (szovjet és magyar) merte kimondani a megsemmisítő ítéletet az USA vietnami népirtása fölött, de csak jegyző- könyvi kisebbségi vélemény maradt. Utrechtben a nemzetközi helyzetnek olyan két lényeges pontján, mint az indokínai háború, valamint az európai biztonság és együttműködés kérdésében születtek jó és előremutató határozatok Memorandum és javaslatok Indokínaról Bevezetőben megállapítja a Központi Bizottság, hogy „az emberi tragédia már elviselhetetlen méreteket öltött” Indokínában. „Nem fogadhatjuk el azt az érvelést a jövőben, amely bármi módon igazolni próbálja az USA katonai jelenlétét Indokínában. Régebben azt állították — mondja a nyilatkozat —, hogy az USA csapatainak kivonulásával vérfürdő kezdődnék. De milyen vérontás lehet még rosszabb, mint a jelenlegi? Régebben azt állították, hogy az USA kivonulása káoszt eredményezne. És mi van ma? Előttünk van egy ország, amelyet egy korrupt és elnyomó rezsim kormányoz, földje ki van rabolva, ősi kultúrájának központjai porrá égtek, gazdasági infrastruktúrája tervszerűen romboltatott le és a nép egy- harmada otthontalan vándorrá vált. Nem káosz ez máris ? ... itt van az ideje, hogy az USA vonja vissza katonai jelenlétét egyoldalúan is a területről. Most van az ideje, hogy véget vessenek a gyilkolásnak és újjáépítsék ^Vietnamot, Kambodzsát és Laoszt.” Ezután a nyilatkozat „Felhívja az USA elnökét, hogy rendelje el azonnal és totálisan a bombázások betiltását egész Indokínában, és tűzze ki az USA egész katonai erejének teljes kivonásának időpontját a lehető legközelebbi jövőre, AZ ÖKUMENIKUS TANÄCS HATÄROZATAI DR. E. C. BLAKE VOLT FŐTITKÁRRAL KAPCSOLATBAN Dr. E. C. Blake, az északamerikai presbiteriánus egyház lelkésze, az Egyházak Világtanácsának volt főtitkára, olyan időben vette át a Világtanács vezetését, amikor magában a mozgalomban is, de az egész világkeresztyénség- ben és nemzetközi életben is sok probléma várt megoldásra. Dr. Blake főtitkár úgy egyesítette működésében a hitet és cselekedetet, hogy sok eredményt tud felmutatni. Az uppsalai világgyűlés előkészítése, az Egyházak Világtanácsa munkaszerveinek átformálása, a faji megkülönböztetés elleni akció felfokozasa és Nixon amerikai elnökhöz intézett nyílt levele a vietnami embertelen bombázások miatt, majd a vietnami háború és az európai biztonsági értekezlet kérdésében most Utrechtben hozott határozatok mind arról tanúskodnak, hogy a keresztyén hitbeli meggyőződés vezette főtitkári munkájában és ezért hálásak vagyunk neki. Isten áldja meg további világos felismerésekkel és jó tettekre ösztönző lelkülettel, hogy neve dicsért legyen az ökumenikus mozgalom történetében. DR. PHILIP POTTER ÜJ ÖKUMENIKUS FŐTITKÁRRAL KAPCSOLATBAN Az Egyházak Világtanácsának Utrechtben megválasztott új főtitkára, dr. Philip Alford Potter methodista lelkész, aki 1965 óta a genfi központ világmisszió és evangelizációs osztályának igazgatója volt. A nyugat-indiai szigetvilág Dominica szigetéről való, ahová ősei Nyugat-Afrikából kerültek. Bibliatanulmányai és életszerű igehirdetései, mély hite és együttérzése a világ éhezőivel és társadalmilag elnyo- mottaival, alkalmassá teszik őt arra, hogy új hitet és bizalmat keltsen a világ keresztyénéiben az ökumenikus mozgalom iránt. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa jogosnak és helyesnek tartja, hogy a választás egy európai és egy észak-amerikai főtitkár után most a Harmadik Világot reprezentáló dr. Poter lelkészre esett. Bizalommal és nagy reménységekkel tekint dr. Potter főtitkársága elé és kéri az egyház Urát, hogy ajándékozza meg Potter főtitkárt bölcsességgel és bátorsággal minden jó tervének megvalósításában. DR. OLIVER BEGUIN FŐTITKÁR HALÁLÁVAL KAPCSOLATBAN Az év első felében hosszas betegség után elhunyt dr. O. Beguin, a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára. Dr. O. Beguint nemcsak szoros családi kapcsolatok fűzték Magyarországhoz, de szive szerint is sokat tett a magyar Biblia ügyében. Beguin főtitkár hatékonyan támogatta a Magyar Bibliatanács munkáját, többször részt vett annak ülésein, nemzetközi támogatást biztosított a Biblia magyar nyelvre fordítása ügyének. Az ökumenikus Tanács őszinte szívvel osztozik özvegyének és munkatársainak gyászában és hálával őrzi dr. Oliver Beguin főtitkár emlékét a magyar Biblia történetében. de semmiképpen sem 1972. december 31-e utánra”. A Központi Bizottság „annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a kivonulás lehetővé teszi Vietnamban a különböző pártoknak, hogy békés tárgyalások útján olyan megegyezésre jussanak, amely kizár minden megtorló intézkedést.” Ezután arra hívja föl az ideiglenes forradalmi kormányt és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az USA katonai erőinek kivonása után ígéretének megfelelően bocsássa szabadon az amerikai hadifoglyokat, a Vietnami Köztársaság kormánya pedig bocsássa szabadon az összes politikai foglyokat. Ez a dokumentum messze túlmegy azon az állásponton, amit a párizsi tárgyalásokon az amerikai fél képvisel, tehát első alkalommal áll ki az Egyházak Világtanácsa a vietnami nép igaza mellett. Nyilatkozat az európai biztonságról és együttműködésről Ismételten szóvá tettük ennek a lapnak hasábjain is, hogy az Egyházak Világtanácsa mennyire tartózkodó volt eddig ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A Keresztyén Béke- konferencia volt az egyetlen keresztyén nemzetközi grémium, amely már a hatvanas évék elején megpendítette ezt a gondolatot az akkor annyira aktuális „német kérdéssel” kapcsolatban, majd pedig az 1968-as világgyűlésen határozott hangú nyilatkozatban foglalt állást az európai biztonsági konferencia megtartása mellett. Más keresztyén nemzetközi szervezetekben csak akkor lett belőle „legalább” jegyzőkönyvi pont, ha a Keresztyén Békekonferencia munkatársai szóbahozták és javaslatot tettek. Most először jött maga az Egyházak Világtanácsa egyértelmű javaslattal ebben a kérdésben. Örömmel üdvözli nyilatkozatában — amelyet a Központi Bizottság egyhangúlag fogadott el —, hogy Európában a feszültség enyhülésének „világos jelei” mutatkoznak és az enyhülés menetében örömmel üdvözli „az Összeurópai Konferenciára vonatkozó javaslatokat”, mert „egy ilyen konferencia páratlan módon előmozdítaná a biztonságot és együttműködést” Európában. Világosan látja a nyilatkozat, hogy az európai békés rendszer megteremtése kedvező hatással lesz a világ más részein meglévő háborús gócok felszámolására is. Viszont hangot ad annak a félelemnek is, amely elsősorban a harmadik világ országában terjedt el, hogy az európai béke következményeként „új kísérletek történnek a világ más területei fölött való uralom kiterjesztésére”. Ezért került a nyilatkozatba egy külön szakasz, amely a következőket mondja: „Az európai biztonság minden nép kollektív biztonságának összefüggésében értelmezendő. Magában kell foglalnia az európai problémák és feszültségek »exportjának« megszűntét a világ más területeire, mert ez veszélyeztetné más országok biztonságát. Nem tartalmazhatja a jelenlegi fegyverkereskedelem és más hadianyag-kereskedelem fenntartását, mert ez meghosszabbítaná az igazságtalan nemzetközi rendszert, amely ápolja és fenntartja a szegénységet és bizonytalanságot a világon,” A rasszizmus elleni harc dokumentumai A rasszizmus ellem harc programjának keretében három lényeges határozat született. Az egyik szerint az Egyházak Világtanácsa kivonja beruházásait azokból a részvénytársaságokból. amelyek Délafrikában. Namibia-ban, Zimbabveban, Angolában, Mozambikban es Guine-Bissa- uban működnek, mert az a véleménye, hogy az ottani külföldi beruházások erősítik a fehér kisebbségi kormányokat a színesbőrűék elnyomásában. Hasonló lépesre buzdítja a határozat a tagíegyházakat. a keresztyén szervezeteket és a keresztyéneket. általában. A másik határozat szerint a rasszizmus elleni harc kiHonalapját az eddigi félmillió dollárról legalább egy millióra fölemeli az Egyházak Világtanácsa és felszólítja a tagegyhá^ zakat ennék az alapnak támogatására. Ismeretes, hogy ebből támogatja az EVT a rasszizmus ellen harcoló különböző szervezeteket, többek között több afrikai felszabadítási mozgalmat is. A harmadik határozat Rodé- ziával kapcsolatban született. Hangsúlyozza a Központi Bizottság, hogy Rodéziával szemben súlyosbítani kell a szankciókat és az ENSZ Biztonsági Tanácsában is hatékonyabb határozatokat ke® hozni ellene. Egyéb határosatok Határozat született még az ENSZ jelenlegi helyzetéről és az egyházak szerepéről, amely síkraszáll'a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egyidejű ENSZ-fölvétele mellett. Egy másik határozatában fölszólítja a Központi Bizottság a tagegyházakat, hogy hatékonyabban támogassák az Egyházak Világtanácsa fejlesztési programját. Foglalkozott az emberi jogok kérdésével is, de ennek megtárgyalását egy későbbi ülésére halasztotta. A Közel-Kelettel kapcsolatban csak eddigi nyilatkozatait ismételte meg a Központi Bizottság, az Észak-Ír helyzettel kapcsolatban nem született nyilatkozat. Az ázsiaiak Ugandái helyzete is szóba került, de kielégítő információ hiányában nem született határozat. * A fentiekből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy jelentős előrelépés történt néhány fontos kérdésben az utrechti központi bizottság ülésén. A határozatok és nyilatkozatok behatóbb elemzésére azonban még szükség van és ennek a feladatnak elvégzésére a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának szeptember 8-i közgyűlése külön tanulmányi csoportot hozott létre. D. dr. Pálfy Miklós DR. VÁMOS JÓZSEF PROFESSZOR BÉCSBEN A Bécsi Egyetem Protestáns Teológiai Fakultása rendezésében, október 2—8. között Bécsben tartják a II. Európai Teológus Kongresszust: az európai protestáns teológiai tanárok nemzetközi találkozóját. A kongresszuson az Evangélikus Teológiai Akadémia részéről dr. Vámos József profesz- saor vesz részt, i
