Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-09-17 / 38. szám
Az Ökumenikus Tanács közgyűlése elé Mire ez az ..előzetes" megjelenik, arra már a közgyűlés után leszünk. A várható eseményekről azonban megkérdeztük az ökumenikus Tanács főtitkárát, aki bizonyára hitelesen tájékoztatja az alábbiakban olvasóinkat. A VIETNAMI SZOLIDARITÁSI HÉT keretében kerül sor a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának erre a közgyűlésére. Az elnöki beszámolóban minden bizonnyal hangot kap a mélységes megvetés az amerikaiak embertelen bombázása miatt. De hangot kap majd a megelégedés szava is. Hiszen az Egyházak Világtanácsának utrechti központi bizottsági ülése végre egy olyan határozatot fogadott el teljes egyhangúsággal, amelynek első pontja az amerikai csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonulását követeli Dél-Vietnamból. Szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy 1966-ban, a heraklioni központi bizottsági ülésen még csak a kisebbségben maradt magyar és szovjet küldöttek jegyzőkönyvi pontja maradt ugyanez a követelés. Hat évnek kellett eltelnie, hogy az ökumenikus mozgalom egyházai eljussanak a helyes álláspontra és az amerikai népirtásnak olyan mértéket kellett elérnie, hogy azt már egyetlen keresztyén egyházi küldött sem helyeselhette Utrechtben. A közgyűlés minden bizonnyal nyilatkozatot fogad el a vietnami szolidaritási héttel kapcsolatban, amelyben felhívja a magyarországi ökumené gyülekezeteit és hivő. embereit a keresztyén bizonyságtétel nagy parancsolatára ebben a kérdésben. BESZÁMOLÓ HANGZIK EL az Egyházak Világtanácsa egész működésével, de különösen az utrechti központi bizottsági üléssel kapcsolatban D. Káldy Zoltán részéről. Minden bizonnyal szó lesz a nagy őrségváltásról is, amely szerint az eddigi európai (holland) és észak-amerikai főtitkár után most a harmadik világ egyik képviselőjét választotta meg a Központi Bizottság dr. Potter lelkész személyében. Nem kétséges, hogy az első főtitkár, Vis- ser’t Hooft nagy érdeme, hogy közvetlenül a háború befejezése után életre lehetett hívni ezt a nagy világszervezetet. Az amerikai dr. Blake református dinamikát vitt a mozgalomba és különösen működésének utolsó évében nagymértékben megnőtt érzéke a nemzetközi életben érvényesülő realitások iránt is. Ezt bizonyítja többek között Nixon amerikai elnökhöz intézett nyílt levele is az amerikaiak vietnami kegyetlen bombázásai miatt. Ugyanerről az érzékéről tanúskodik az európai biztonsági konferencia kérdésében Utrechtben egyhangúlag elfogadott pozitív határozat és utolsó főtitkári jelentése, amelyben rendkívül reális érző iket és elemzéssel negatívnak ítéli meg a római katoli- kus egyház magatartását az ökumenizmus kerítésében. Most Potter személyében a harmadik világ embere került a mozgalom élére, akinek ősei még rabszolgaként kerültek Nyugat-Afri- kából Dominica szigetére és akiben hugenotta vér is csörge- dez. Az evangélium nagy hirdetője ő, akinek a szervező készsége talán nem olyan nagy, mint elődjéé, de az éhezők és elnyomottak iránti szolidaritásával és tiszteletet parancsoló hitével minden bizonnyal maga mögé tudja majd állítani mindhárom világ keresztyénéit. A MEGEMLÉKEZÉSEK közgyűlése cadikán. Hiszen júliusban töltötte be a Tibor református püspök 60. életévét, jes jogú tagja a magyar ökumenének a és 2.5 évvel ezelőtt szentelték pappá Keresztyén Békekonferencia elnökét, nikus munka nagy tisztelőjét. is lesz szeptember nyol- Tanács elnöke, dr. Bartha Tíz évvel ezelőtt lett tel- Magyar Orthodox Egyház Nikodim metropolitát, a a magyarországi ökumeA FŐTITKÁRI JELENTÉS értékelő áttekintést ad majd az ökumenikus Tanács irodájának munkájáról, az ökumenikus segélyprogramok és kölcsönalap helyzetéről, a tanulmányi munkáról. Ezen a ponton határozati javaslat is készül három tanulmányi csoport életre hívásáról: Az első a Keresztyén Békekonferenciát foglalkoztató problémák elemzésével, a második a társadalmi igazság és a keresztyén bizonyságtétel, a harmadik az ökumenikus párbeszédek kérdéseit tanulmányozza majd és készít ajánlásokat az elnökség részére. Benne lesz ebben a jelentésben a Theológiai Szemle havi folyóirat, valamint a Magyar Egyházi Hírszolgálat (Hungarian Church Press) szolgálatának értékelése, a bibliafordítás mai helyzetének vázolása. Itt kell majd megemlékeznünk arról a szomorú esetről is, hogy a magyar biblia- fordítás nagy pártfogója és a magyar bibliakiadás ügyét mindig támogató dr. Oliver Beguin ebben az évben hunyt el. Benne igaz barátunk távozott el az élők sorából. TISZTÜJlTÖ JELLEGE is lesz ennek a közgyűlésnek. Ha magában a tisztikarban, elnökségben nem is várható változás, a közgyűlési tagoknál minden bizonnyal bizonyos felfrissítésre törekszenek majd a tagegyházak. Elsősorban a közben elhunytak helyét kell újakkal betöltenie a közgyűlésnek. Az utóbbi időben divatossá vált már ökumenikus körökben, hogy az egyházak „közösségéről” beszélnek. Meggyőződésem, hogy ez a szó csak akkor nem válik jelszóvá az ökumenikus szervezetek összejövetelein, ha Jézus Krisztusba vetett közös hitből táplálkozva a közös szolgálat útján járnak az egyházak. Aki Krisztust, a nagy „Diakonost” fogadja el mesterének, az nem szűkül bele a saját kegyességébe, hanemi megfogja az azonos szolgálatban szorgoskodó másik keresztyén kezét és szólnak együtt, összhangban és dolgoznak együtt, összhangban mindenkiért. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsában tömörült egyházak így élik meg és gyakorolják az ökumenikus „közösséget” és vállalnak felelősséget népükért és az egész emberiségért. D. dr. Pálfy Miklós LUTHERÁNUS világszövetség A Világszövetség költségvetésének összege az 1971. évre szóló 10 millió százezer dollárral szemben az 1972. évben 13 millió 641 ezer dollárra emelkedett. Az összegnek több mint egyharmada a német egyházaktól, 36% a skandináv és északi egyházaktól, 23% pedig az Egyesült Államok és Kanada egyházaitól származik. A kiadások terén Afrika 30%-ban, Ázsia • 29,85%-ban, Dél-Amerika 11%-ban és Európa 7,11 %-ban részesedik az összegből. Nemzetközi és „földrészközi” kiadásokra kereken 22% jut (epd) Az EVT Központi Bizottságának levele az egyházakhoz Amikor most már harmadszor találkoztunk azóta, hogy az EVT jelenlegi Központi Bizottságát megválasztották, megtárgyaltuk a következő témát: elkötelezve a közösségre. Újból átélhettük, mit is jelent a közösség egymással személyes találkozásokban, a Világtanács jövő munkáját illető döntéseinkben, a Krisztusban megismert Isten közös imádásában. Gyakran áttörtük a sokszor felületes udvariasságot és egymás nyílt meggyőződéséig jutottunk el. amely bizony sokakat meglepett, sőt megbotránkoztatott. Mégis megtapasztaltuk, hogy Krisztus hívása mindig erősebb, mint mindaz, .amiben nem tudunk megegyézni. Az ökumenikus mozgalomban élni azt jelenti, hogy új látásokra tehetünk szert, új ösztönzések születnek bennünk és új perspektívák nyílnak. Ezt úgy merjük magyarázni, mint ami a szentlélek vezetése. Növekvő közösség Bátorító módon emlékeztünk meg arról a jelentős haladásról, amely minden kudarc ellenére is történt az egyház egységére irányuló tárgyalások többségénél. Világos tanújelét láttuk a bizalom új légkörének. Ezt sok kétoldalú feleke- zet-közi megbeszélés hozta létre. A tagegyházak számának állandó jellegű növekedésé és az Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából való keresztyének és, egyházak egyré növekvő vezető szerep>e a közösség égy újfajta gazdagodását hozta létre. Közösségünk növekedése bármily esetleges is, annak a feladatnak sürgősségére emlékeztet, hogy együtt kell megkeresnünk azokat az utakat, amelyeket járnunk kell az Üj- testamentum által meghirdetett koinonia céljának eléréséhez. Meg kell kérdeznünk önmagunkat, mit is kell tennünk azért, hogy az egyházak közössége — ami az Egyházak Világtanácsa lenni akar — még teljesebb és hathatósabb lehessen. Aktiv közösség Szándékunk azonban nem csupán annyi, hogy együtt legyünk, hanem az, hogy valóban „betöltsük közös hivatásunkat”. Elkezdtünk már együtt munkálkodni a szükségét-látók közös szolgálatában, az egyházak megsegítésében, hogy missziói feladatukat betölthessék. egyfelől az élő hit közös bizonyságtevésében, másfelől a szolidaritásban, a zsarnokság, háború és faji gyűlölet sújtotta elnyomottakkal. Bizonyos embereknek, bizonyos országokban már-már úgy tűnik, hogy az Egyházak Világtaná- csa ahelyett, hogy az egyházak egységét munkáló közösség lenne, átalakult egy olyan csoportosulássá, amely nyomást gyakorol az egyházakra, hogy bizonyos társadalmi és politikai tevékenységet fejtsenek ki. Ez így nem igaz. Az Egyházak Világtanácsa ma természetesen már nem pontosan ugyanaz, mint ami alapításakor, 25 esztendővel ezelőtt volt, — ha ugyanaz volna, akkor ugyan mit tanultunk volna egymástól az elmúlt időben? De azt ma is határozottan állítjuk, csak úgy mint bármikor, hogy közösségünk egy biztos alapra épül: Krisztus keresztjének győzelmére. Ugyanakkor ebből a győzelemből fakad a hívás is a hívők egyetlen közösségére, az úrvacsorái asztal közösségére — mint ami jele Urunk világ iránt; szereteté- nek, a hívás elszánásra, hogy az ember egy családhoz tartozik. amely békében és igazságban tud élni egymással és felelős kapcsolatban tud lenni a világgal. Vannak, akik úgy beszélnek, mintha e kettő különböző, sőt ellenkező felfogást jelentene az ökumenikus D. Káldy Zoltán püspököt tiszteletbeli doktorrá avatják Debrecenben D. Káldy Zoltán püspököt szeptember 17-én tiszteletbeli doktorává avatja a Debreceni Református Teológiai Akadémia. A felavató ünnepségre abból az alkalomból kerül sor, hogy a Debreceni Református Kollégium több éves felújítási munkálatai befejezést nyertek. Ebből az alkalomból tartandó hálaadó ünnepségek keretében kerül sor tiszteletbeli doktorok avatására. Több neves külföldi egyházi személyiség között lesz D. Káldy Zoltán püspök is. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkész; elnöke, dr. Bartha Tibor püspök D. Káldy Zoltán püspökhöz írt levelében többek között ezt írja: „Egész egyházunk nagy figyelemmel és osztatlan elismeréssel kísérte nyomon Püspök Ür kiemelkedő munkásságát, amelyet hazai vonatkozásban mind a testvér Evangélikus Egyház és az Ökumenikus Tanács területén, mind a magyar társadalom életében, nemzetközi tekintetben pedig a Lutheránus Világszövetség, a Keresztyén Békekonferencia, az Egyházak Világtanácsa munkájában, az ökumenikus kapcsolatok ápolásában és a béke szolgálatában, valamint a teológiai tudományok művelésében kifejtett.” Papp Ivánné kitüntetése Az alkotmány ünnepe alkalmából — s annak szellemében — a művelődésügyi miniszter három egyházi könyvtárost is miniszteri dicséretben részesített, — köztük központi könyvtárunk vezetőjét, Papp Iván- nét. A kitüntetést augusztus 16- án Kondor Istvánná, a könyvtári osztály vezetője adta át, az Állami Egyházügyi Hivatal és az egyházak képviselőinek jelenlétében. Papp Ivánné az Evangélikus Országos Könyvtár vezetése s az evangélikus könyvtárak muzeális értékeinek feltárása terén végzett munkájáért, valamint a más könyvtárakkal kialakított jó munkatársi kapcsolatok elismeréseképpen részesült miniszteri dicséretben. , Egyházunk vezetői ebből az alkalomból levélben köszöntötték Papp Ivánné testvérünket, munkájához Isten áldását kívánva. Szerkesztőségünk is csatlakozik a jókívánságokhoz. mozgalmon belül. Ezekkel szemben m-i meg vagyunk győződve hitünkben afelől, hogy az egyház egységéről szóló igazi bizonyságtétel magába foglalja részvételünket az emberiséget ketté osztó problémák ügyében és hogyha éppen ezeket az emberi konfliktusokat komolyan vesszük, ez biztosítja a helyes összefüggést ahhoz, hogy felfedezhessük az előre vivő utat az egyház egységére, elhhmiá- sunkra. Kereső közösség Egyházainkban sokan éljük át a vélemények polarizálódásának kényelmetlenségét, azt, hogy két vagy több táborra szakadunk. Itt Utrechtben tudatosítottuk. hogy nem szabad a jövőben erre fecsérelnünk erőnket az Egyházak Vi-. lágtanácsán belül. A rasszizmus elleni harc programja élénk ellentéteket váltott ki. Mégis több, mint három év után most már világosan láthatjuk. hogy feltéve, ha az emberek a bizonyítékokat nyitott lélekkel tanulmányozzák és tudnak hallgatni is egymásra, az ilyen ellentét is inkább szolgálhatja elkötelezettségünket, mintsem akadályozhatja. Továbbá növekvő mértékben tudatosult bennünk, mennyire kötve vannak sokan közülünk az egyes tradíciókhoz, az egyes kultúrákhoz, amelyek útjába állnak tényleges nyitottságunknak a felebarát felé. Újra felül kell vizsgálni magunkat annak ismeretében, hogyan kötelezte el magát Krisztus a szegényeknek és kivetetteknek. Mindennél nehezebb, hogy egyre inkább -tudatában vagyunk, hogy a rasszizmusnak a struktúrája és a gazdasági elnyomásnak a formái menynyire mindent áthatóak és így az igazságért való küzdelem milyen elkerülhetetlenül megoszt bennünket. Az egyháznak nem szabad menekülnie onnan, ahol inkább belépnie kellene korunk csatáiba. Ezek a csaták keresztül-kasul dúlják saját közösségünket is. Az a Világtanács, amely a világháború feszültségeiben született, kell, hogy szembenézzen most azokkal a feszültségekkel, amelyek még mélyebben gyökereznek az igazságtalanság századaiban. Könnyű válaszok nem lehetségesek. Éppen ellenkezőleg, éppen most kezdtünk rájönni arra, hogy milyen mélyen található meg az elidegenedés közöttünk. De ugyanakkor legalábbis bizonyságot kell tenni arról a tapasztalatunkról, hogy Krisztusban van olyan kötelék, amely összeköt minket annak ellenére, hogy milyenek vagyunk. Ebben a bizonyságtételben nem tehetünk mást, minthogy felhasználjuk teljes mértékben közösségünket egy nagyobb igazság érdekében. Első helyen el kell fogadnunk egymást és az egyház életén belül lehetőséget kell teremteni az emberiség minden közösségének, hogy fejlődhessék és kifejleszthesse saját egyéniségét. Ez annál is szükségesebb, mivel a modern feltételek sürgetik az emberiséget egy szoros kapcsolatra, amely fenyegeti a szabadságot és az egyéniséget. Az egyház egységének széles terel kei! engednie a különbözőségek számára, egyfajta nyitottság számara. közös konfrontáció és korrekció számára, ahogyan azt ezen a héten is láthattuk. Programunkról Ha ebben az Istentől nyert közösségben ■ növekedni akarunk. úgy különböző követelményekkel kell szembenéznünk, amelyeket már eddig is észrevettünk: a) Meg kell tanulnunk nyíltabban beszélni egymással el- kötelezésünk központja felől. Mi valamennyien annak a hitnek alapján állunk, amelv egykor az apostoloknak adatott, de a mi időnkben képtelenség biztosítani egy olyan formulát, amelyben minden ki tökéletesen egyetért. Ebben az esztendőben lesz lehetőségünk beszélni erről két konferencián is a következő témákkal: „Üdvösség ma“, és egy tanulmányi anyag: „Számot adván a bennünk levő' reménységről Ugyanakkor ismételten meg kell tanulnunk, újra és újra. hogy társadalmi és politikai területeken végzett akcióinkat kapcsolatba hozzuk az Istennek Krisztusban véghezvitt cselekedeteivel, és semmit se hagyjunk meghatározás nélkül, ami nem világos. b) Meg kell tanulnunk jobban és alázatosabban hallgatni a másikra. Ez különböző pontokon szükséges. A feleke- zetközi beszélgetésekben, az ökumenikus látás gazdagabb és eltérőbb, semminthogy bármely szervezet mindezt át tudná ölelni. c) Meg kell tanulnunk felfogni azt, amit elnökünk igy mondott: „a felszabadító meg- békéltetés papi szolgálata és a felszabadító konfliktus prófétai szolgálata”. Azt kérdezte tőlünk: „Hogyan lehetünk egyszerre ebben a világban a béke követei ott. ahol harc van és a küzdelemnek a követei a , hamis béke világában”, anélkül, hogy egymással megszakítanánk a kapcsolatot? Itt most Utrechtben felfedeztük, mennyire izgalmasan sürgető ez a kérdés. Még nem találtuk meg annak a módját, hogy hitünket és cselekedetünket integrálni tudjuk. Összefoglaláskén t Elkötelezésünk legnagyobb próbája abban áll, hogy milyen mértékben tudjuk egyházainkban véghezvinni azokat a megállapodásokat, amelyeket ebben a közösségbén hoztunk. Jelenleg az Egyházak Világtanácsa 5. nagygyűlésének előkészítéseképpen nagyobb lehetőségünk van erre, mint eddig, éppenúgy, mint arra, hogy egyházaink felfedezéseit a mai világ összefüggéseiben tolmácsoljuk. Krisztus egyházán belül megtérésre, Isten igéjéhez és a szentségekhez hívunk, és amikor ezt tesszük, hálát adunk mindazért, amit az ökumenikus mozgalom eddig elért, elismerjük sok fogyatékosságunkat és kérjük az egyház Urát, hadd lehessünk Vele dinamikus közösségben és minden emberrel az Ö királyságának végső közössége felé haladva. Fordította: Dr. Hafenscher Károly DÉL-AFRIKA Heves kritikával fogadták hivatalos állami körök az Egyházak Világtanáesa Központi Bizottsága Utrechtben, Hollandiában megtartott ülésének határozatait, amelyek szerint a világszervezet tovább folytatja a faji megkülönböztetés elleni haccot, tepd)
