Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-08-13 / 33. szám

Jézus családja, Isten igéjének hallgatói és cselekvői Lk 8, 19—21 Sokszor elhangzik ma különböző alkalmakkor az a megál­lapítás, hogy válságban van a család, mint az együvé-tartozás legtermészetesebb formája. Űjságok, folyóiratok cikkeznek ró­la, de intenzíven foglalkoztatja a társadalmi szerveket és moz­galmakat is. Valóban szemben találjuk magunkat a problémá­val, sokszor egészen közelről. Igénkben maga Jézus foglal állást ebben az időszerű kérdés­ben. JÉZUS NEM AZOKNAK A PÁRTJÁN ÁLL, AKIK MEG­TAGADJÁK A CSALÁDOT. Soha nem igazolta az így gondol­kodókat. Jézus nevében nem lehet tehát hátat fordítani a csa­ládi életnek. De az emberi érzések és tapasztalatok nevében sem. Szívbe írt törvény a boldog családi élet után való vágya­kozás. A tapasztalat is azt mutatja, hogy rendezett családi kö­rülmények között jobban megy a munka, könnyebb a nehézsé­gek és bajok legyőzése. Feladatokat teljesíteni, megoldást ta­lálni ugyancsak könnyebb akkor, ha nem kötnek le családi bo­nyodalmak. Biztonság, erő és áldás a kiegyensúlyozott családi élet. Viszont, ha békétlenek vagy közömbösek egymással a család tagjai, ez kihat egész életükre. JÉZUS CSALÁD-PÁRTI, DE NEM ÉRTÉKELI TÜL A CSA­LÁD JELENTŐSÉGÉT. Jézus számára minden eszköz addig jó és használható, ameddig nem lesz öncélúvá, hanem az Istentől rendelt célt szolgálja. A család is igen értékes lehetőség embe­rek összetartására és segítésére, de ha ebből valaki kiváltsá­gokat, előjogokat akar biztosítani magának, akkor mar elté­vesztette a célt, amire adatott és amire használni kell. Jézus valóban nem értékelte túl a család jelentőségét, hanem aláve­tette azt Isten akaratának. Jó nekünk ezt meglátnunk, mert sokszor félreértjük, vagy nem látjuk pontosan, hogy mire va­lók a családi, összekötő szálak. Így járnak el azok a szülők, akik túlzottan is önző módon szólnak bele például gyermekük pá­lya-, vagy párválasztásába. És, ha vélt igazukat nem tudják el­érni, szerencsétlennek érzik magukat. De ennek a magatar­tásnak az ellentéte is hibás: amikor gyermekek túlzott szülő- szeretetböl lemondanak a saját családalapítási lehetőségről. Az ilyen fajta szeretet később igen sok békétlenség forrása le­het. Még ma is találkozunk olyan esetekkel, amikor a családi légkör fékezi a haladást. Nem egy fiatalnak egész életére kiha­tó konfliktust okoz. ha például nem engedik továbbtanulni. A lelkesedést lohasztó, kibontakozást bénító családi „érdek” min­den áron való keresztülvitele kisiklott és megfásult életeket eredményez. JÉZUS A CSALÁDI KÖRT KITÁGÍTJA. Az ő családja azok, „akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik”. Az egyház tag­jai, Isten népe ma is akkor igazán Jézus családja, sőt egyálta­lán akkor érti Jézus magatartását és igényét a családi élettel kapcsolatban, ha cselekszi az Isten akaratát. Az tehát a döntő kérdés, hogy micsoda az Isten akarata, amelyet cselekednünk kell. Isten akarata tulajdonképpen ott kezdődik számunkra, hogy egyáltalán vegyük észre a kitágult lehetőségeket. Hogy amikor családi körről van szó, akkor se szűküljünk be egy meg­csontosodott körbe, ne úgy akarjuk menteni a magunk „kis családját”, hogy elzárkózunk a szélesebb lehetőségek elől. A mi világunkban különösképpen tudtunkra adja az Isten, hogy túl kell látnunk a kis család keretein, s feladatunkat, általában egész életünket a „nagy család”-ban, népünk és társadalmunk körében találjuk meg. Isten akarata mindig az örömszerzés. Ügy is, hogy ö adja ne­künk az örömöt, de úgy is, hogy tőlünk várja, hogy adjuk azt másoknak. Itt most Istennek erről az utóbbi akaratáról van szó. Jézus is mindig örömöt szerzett övéinek. Akkor is, ha gyógyí­tott, akkor is, ha bűnbocsánatot hirdetett, sőt akkor is, ha bű­nöket ostorozott. Az ember is akkor szerez örömöt, ha gyógyít akár testi, akár lelki sebeket. Ha olyan körülményeket teremt, hogy megakadályoz egy háború okozta tömeges szomorúságot. Ha ennek és hasonló céloknak az érdekében össze tudnak fog­ni a társadalom tagjai, s valóban egészen széles perspektívá­ban tudják munkálni saját maguk és mások boldogságát. A nagy családi kör a mi világunkban már annyira kitágult, hogy belefér az egész emberiség. Ezért okoz nekünk is közvetlen örö­möt, ha megszűnnek olyan, háborúval fenyegető lehetőségek, mint amelyek fennálltak egészen a legutóbbi időkig például Németországban, vagy ha arról értesülünk, hogy Észak- és Dél- Korea között kibontakozóban van a békés megegyezés, Régen talán lehetett ilyen kérdésekre semleges közömbösséggel te­kinteni, de ma nem. JÉZUS MEGHÚZZA A HATÁRVONALAT IS övéi számára: mi az a magatartás, amely méltóvá tesz arra, hogy a nagy csa­ládnak megbecsült tagjai lehessünk. Más szóval: hogyan kell valósulnia Isten akaratának a mi magatartásunkban. Jézus azt mondja, hogy az ő igénye, normája és feltétele ez: „akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik”. A hangsúly azon van, hogy „és cselekszik”. Jézus igéje és az egyház története azt mutatja, hogy sohasem volt elég az igének csak a hallgatása. Méltán volt az egyházon nem egyszer Isten ítélete olyan formában is, hogy megvetette a világ a képmutató keresztyéneket. Azokat, akik ahelyett, hogy szolgáltak volna az embereknek, uralkodni akartak a lelkeken. Nemcsak Isten, hanem a világ is elfordult az ilyen magatartás­tól, nem igényelte azt. A cselekedet tud eredményt elérni kis, vagy nagy családban, tud helyrehozni elrontottat és megoldani problémákat. Nyilván nem akármilyen cselekedetről van szó, hanem a szeretet cselekedeteiről. A szeretetet könnyű emleget­ni, még érezni sem nehéz, de cselekedni — úgy érezzük sokszor — meghaladja az erőnket. Pedig nem kell mindig nagy tettekre gondolnunk. Lehet, hogy néhány bátorító szó, vagy egyértelmű állásfoglalás bizonyos kérdésben az a cselekedet, ami az adott körülmények között bizonysága annak, hogy az igének nemcsak hallgatói, hanem megtartói vagyunk. Jézus ebben az igében is, és sok másban is tudtunkra adja újra meg újra, hogy megmé­retünk. Nem aszerint csupán, hogy milyen buzgón hallgatjuk az igét, hanem, hogy cselekedeteinkkel előbbre visszük-e em­bertársaink boldogulását. Részletek Bárány Gyula beledi lelkésznek a Magyar Rádió­ban elhangzott igehirdetéséből. A megújított templom prédikál ÖRÖMNAPRA virradt az irsai gyülekezet július 16-án: kívülről és belülről gyönyörű­en megújított templomában adhatott hálát Istennek meg­segítő jóvoltáért. A kánikulai hőség nem je­lentett akadályt a lelkes gyü­lekezet hívei számára: ki gya­log, ki kerékpáron, olykor több kilométernyi távolságból sie­tett a lélekemelő ünnepségre. A MEGÚJÍTOTT TEM­PLOM felszentelését D. Káldy Zoltán püspök megbízásából Mekis Ádám püspökhely éttes végezte. Istentisztelet előtt a presbiterek élén Galáth György, a gyülekezet lelkésze köszöntötte őt, majd a néhány esztendővel ezelőtt újjáépített, széphangú orgona zúgása köz­ben vonult be a püspökhelyet­tes a presbiterek élén a zsúfo­lásig megtelt templomba. Itt a gyülekezet felügyelője köszön­tötte a püspökhelyettest és kérte fel, a megújított tem­plom felszentelésének szolgá­latára. A püspökhelyettes Zsolt 84, 2—5 alapján tartott igehirde­tésében hangsúlyozta, hogy a mostani örömünnepen, amikor a gyülekezet hálát ad Isten­nek, figyeljen a megújított templom prédikálására. Első­sorban arra, hogy a templom ISTEN HAJLÉKA, szent hely, ahol Isten szent igéje hangzik és a gyülekezet tagjai részesül-- nek a keresztség és úrvacsora szentségében. Ugyanakkor a templom a GYÜLEKEZET LELKI OTTHONA is, ahová a hívek, mint egy nagy család, nemzedékről-nemzedékre gyü­lekeznek össze, hogy hitük épüljön Isten igéjének hallga­tásával, a közös énekléssel és imádsággal pedig dicsérjék és magasztalják az anyaszentegy- ház Urát. A megújított tem­plom prédikálásának külön hangsúlya esik arra, hogy a gyülekezet tagjai is ÁLLAN­DÓAN ÚJULJANAK MEG, hitükben, Istent és embereket szolgáló szeretetükben. A templom vakítóan tiszta, fehér falai erre a minden vonatko­zásban megtisztított, újjászüle­tett életre ösztönözzék a híve­ket. A tiszta hitet, megújított életet, a mások felé sugárzó, szolgáló szeretetet vigyék ki magukkal a templomból a mindennapi életbe s legyenek példamutató, becsületesen dol­gozó, hasznos tagjai magyar népünknek és társadalmunk­nak a mezőkön éppen úgy, mint az üzemekben és gyárak­ban. A gyülekezeti énekkar len­dületes éneklése csakúgy, mint a színvonalas orgonajáték emelte a gyülekezet áhítatát s az ünnepi eseményhez méltó keretet biztosított. A MEGÚJÍTOTT TEM­PLOM felszentelése után rö­vid ünnepi közgyűlésen emlé­kezett meg a helyi lelkész a gyülekezet, elsősorban a tem­plom történetéről. Az irsai gyü­lekezet 1713-ban keletkezett, mindjárt anyagyülekezetté vált s az ellenreformáció nehéz har­caiban is hősiesen védte létét és önállóságát. A mostani templo­mot 1799—1801-ig építették Zelenka Pál lelkész— később püspök — vezetésével s azóta nyolc ízben renoválták. A mostani renoválás kereken 186 000 Ft-ba került. Dicsére­tes a hívek szeretete és áldo­zatkészsége templomuk iránt. A múlt év őszén, a templom renoválásának beindításakor egy istentiszteleten 36 000 Ft- ot adakozott erre a célra a ke­reken három ezer lelket szám­láló gyülekezet. Most is fele­melő élmény volt a hívek ál­dozatkészsége : ezen az isten­tiszteleten több mint 400 lezárt borítékban 49 713 Ft-ot helye­zett a templom oltárára <f há­laadó gyülekezet. De ettől eltekintve is példa­D. Káldy Zoltán püspök Hollandiában Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ez évi ülését a holland tagegyházak meghívására Utrechtben tartja augusz­tus 13—23 között. Az ülés napirendjén szerepel többek között az Egyházak Világtanácsa és a római katolikus egyház közötti kapcsolatok értékelése és a faji megkülönböztetés elleni meg­kezdett harc folytatása. A Központi Bizottság megválasztja a nyugalomba vonuló dr. C. E. Blake főtitkár utódját. Az Egyhá- házak Világtanácsa Közoonti Bizottsága ülésén a bizottság tag­jaként részt vesz D. Káldy Zoltán püspök is. KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA A Keresztyén Békekonferen­cia megnyitotta állandó képvi­seletét az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i köz­pontjában. Az iroda a nemzet­közi és egyházközi Egyházi Központ épületében kapott he­lyet az ENSZ székházzal szemben. Vezetői és a Keresz­tyén Békekonferencia képvise­lői: Dr. Carl Soule, az Ameri­kai Egyesült Metodista Egyház titkára és Mattheus Stadnjuk, a Moszkvai Patriarkátus hiva­talos ortodox képviselője Észak-Amerikában. VITA EGY ÜJABB BIBLIAI KÉZIRAT FELFEDEZÉSÉRŐL A vatikáni Bibliaintézet Bib- lica nevű folyóiratában Jose O’Callaghan spanyol professzor közzétette azt az állítását, hogy az egyik Holt-tenger mellett talált papirusz-töredék Márk evangéliumának szövegét tar­talmazza. A megállapítás az­ért keltett szakkörökben fel­tűnést, mert a papirusz korát i. e. 50 és i. 11.50 közöttinek tartják. Ebben az esetben Márk evangéliuma — nem Krisztus után 70 körül, hanem legalább két évtizeddel korábban kelet­kezett volna. Más tudósok rámutattak, hogy a töredék — három sor­ban 2-2 betű és egy negyedik sorban négy betű — nem ad elegendő alapot a szöveg szár­mazásának megállapítására mert tág teret nyit a rekon­strukciós képzelet előtt, (epd) NORVÉGIA mutató a gyülekezet áldozat­hozatala. Az utóbbi 15 év alatt új padokkal, szószékkel, oltár­képpel, új karzattal, új ha­ranggal, új orgonával látták el a templomot. Imatermet építettek, a lelkészlakásba vizet vezettek és. azt kivülről reno­válták. A mostani templomre­noválásnál a tetőzetet teljesen kicserélték s az egész templo­mot kivülről és belülről meg­újították. S mindezt külső se­gély nélkül, a hívek adomá­nyaiból érték el. Ez a kiemel­kedő eredmény a hívek áldo­zatkészségét és a lelkésznek a szervező munkára való ráter­mettségét egyaránt dicséri. Ezek mögött ott áll a terv­szerű, realitásokra épülő, hű­séges lelkipásztori igehirdetői szolgálat, amelynek nyomán kialakult a gyülekezetben a lelki egység és a közös célo­kért való lelkes és készséges áldozathozatal. MINDEZ pedig végső soron — ahogyan azt az igehirdető, majd a közgyűlésen a helyi lelkész is hangsúlyozta — Is­ten Szentleikének műve, aki képessé tesz a megújúlásra és az áldozatkészségre, övé a di­csőség mindazért, ami az irsai gyülekezetben ezen a vasárna­pon történt. Mekis Ádám Malmukkal soha ne tudjak visszaélni.. “ Lelkésziktatás Csornádon Ritka esemény Csornádon a lelkésziktatás. Az alig 800 lé­lek olyan nyája, otthona volt a lelkészeknek, ahol évtizede­ken keresztül gyakorolták hi­vatásukat. Kétszáz év alatt eddig kilenc lelkésze volt a gyülekezetnek. Nem igyekeztek más, „jobb parókiákra”. Innen nem „szöknek el a papok”. Éppen negyvenkét éve an­nak, hogy Lucsán Márton most nyugalomba vonult lelkész el­kezdte szolgálatát Csornádon. Másfél emberöltőnyi idő telt el azóta. Július 16. kánikulai va­sárnapja jelentős dátum tehát a gyülekezet életében. Akkor iktatta be Detre László espe­res, az egyhangúlag meghívott új csomádi lelkészt, Eszlényi Lászlót. Hűséges szolgálatot igénylő hűséges gyülekezet kö­szöntötte sorrendben a tizedik lelkészét. A helybeli és a szom­szédságból összesereglett hívek zsúfolásig megtöltötték a szé­pen gondozott templomot, de így is sokan kívül rekedtek a templom falain. Az iktatást végző esperes 1 Tim 4, 16 igéje alapján ar­ról szólt, hogy az előző lelkész­iktatás óta külsejében és lé­nyegében is megváltozott a vi­lág. Az új lelkész — egyhá­zunknak talán legfiatalabb pa- rókus lelkésze — ebben az új világban született és nevelke­dett Reménység szerint ugyan­olyan hűséggel végzi majd szolgálatát, mint elődei. Jézus Krisztus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz, de ma nem ugyanazokat a szavakat adja az ajkunkra, mint régen és nem oda küld, ahová régen. Az evangéliumnak itt kell megva­lósulnia, itt kell eseménnyé válnia. Az igehirdető „akkor vigyáz magára és a tanításra”, ha nemcsak hirdeti, de maga­tartásával meg is éli Krisztus evangéliumát. A lelkész nem útjelző tábla az üdvösség felé, hanem maga is úton jár a gyü­lekezettel, a hazával, az egész emberiség jobb, szebb életéért végzett szolgálat útján. Az egyház létalapja az evangéli­um megvalósítása. Annyiban van létjogosultsága, amennyi­ben éli a hirdetett evangéliu­mot. A családban, a munká­ban, a hazaszeretetben, az egész világ békéjéért hordo­zott felelősségben válik életté az evangélium. Az új lelkész — nem írha­tom, hogy az ünnepelt, mert ez ellen ő maga tiltakozna leg­jobban, hiszen a lelkészikta­tás nem a szolgálatba álló megünneplése — beköszöntő igehirdetésében a felvállalt felelősség súlyáról szólt. Átér- zett hivatástudattal szólt ar­ról, hogy a szolgálatra hívó Jézus valóban szolgálni küld­te őt a csomádi gyülekezetbe. Ez a szolgálat nem a nagyhan­gú szavak, hanem a tettek, az élet minden részét átfogó oda­adás munkaterülete. Az evan­gélium akkor hiteles, ha bé­kesség. szeretet jár a nyomá­ban. Az evangélium igazi tar­talma és iránya a felebarát szolgálata. A mindennapi élet örömeitől és gondjaitól füg­getlen igehirdetés csupán cél­talan zajártalom a modern élet ezernyi fárasztó zajában. Éber figyelemmel és tettre- készséggel mindig azt kell kutatnunk, mit kíván Isten rajtunk keresztül végrehajtani a világban. Az ünnepi közgyűlésen az egyházmegye esperese nyitot­ta meg a gyülekezetét és lelké­szét köszöntők sorát. Az egész magyarországi evangélikus egyház ünnepe is ez a nap — mondotta — hiszen a csomádi gyülekezet nem különálló tag, hanem az egész egyház szerves része. Egyházunk nagy teoló­giai felismerése, hogy a szolgá­latot egy-egy gyülekezeten túl­tekintő összefüggésben látja. Csak az egyház egészébe beil­leszkedve végezheti helyesen lelkész és gyülekezet a szolgá­latát a szocializmust építő társadalomban. Akkor van reménysége és jövője az egy­háznak, ha ezt a szolgálatot nyitottan, tettekben megnyil­vánuló elkötelezettséggel hor­dozza. Az egyházmegye lelkészi munkaközössége nevében el­hangzott köszöntő is arra utalt, hogy a lelkész csak állandó tanulással, élettel teli teológiai munkával, egyházunk útján való lépéstartással tehet ele­get el kötelezettségének. A búcsúzó lelkész szaval után a gyülekezet presbitériu­ma, fiatalsága, az őrbottyáni filia, az egész gyülekezet népe nevében hangzottak el bizal­mat sugárzó üdvözlések. Eszlényi László a köszönté­sekre ezekkel a megkapó sza­vakkal válaszolt: „Bizalmuk­kal soha ne tudjak visszaél­ni...” Ügy legyen! Baranyai Tamás t saságoknak különböző fejlesz­tési programok végrehajtásá­hoz ún. „harmadik világ” egy­házi kereteti között, (lwi) A norvég állami fejlesztési segélyszervezet ebben az esz­tendőben 3,23 millió nyugat­német márka értékben jutta­tott pénzt norvég missziói tár-

Next

/
Thumbnails
Contents