Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-02 / 1. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1972. január Z.

Ara; Z,— forint

A munka világrendszere mellett állunk

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése

JELENTŐS ESEMÉNYE volt magyarországi evangélikus egyházunk életének az 1971 december 10-én, az Országos Egyház székházában tartott országos közgyűlése.

Jelentőségét egyrészt az adta, hogy új egyházi törvényeink értelmében az országos közgyűlést csak három évenként kell összehívni. Így az több évről ad összefoglalást. Az idei közgyűlés jelentőségét tovább növelte, hogy a számbavett időszak olyan kiemelkedő eseményeket ölelt fel, mint hazánk felsza- badulasa 25. évfordulójának, az állam és egyház között kötött egyezmény 20 éves jubileuma, Teológiai Akadémiánk 20 éves fennállásának megünneplése. A közgyűlés tehát egyúttal egyházunknak egy hosszabb, az új, szocialista rendet építő magyar életben megtett negyedszázados útján nyert tapasztalatait is összegezte — amint azt dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő is hangsúlyozta megnyitó beszédében.

EMELTE A KÖZGYŰLÉS JELENTŐSÉGÉT, hogy megjelent azon és felszólalt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, akit elkísért Grnák Károly főosztályvezető is. (Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének felszólalását az országos közgyűlés lelkesen fogadott határozata alapján lapunk harmadik oldalán teljes egészében közöljük.)

A vendégek sorában köszönthettük Szamosközi István duna- melléki református püspököt, aki elhozta dr. Bartha Tibornak, az ökumenikus Tanács elnökének, a Református Zsinat elnö' kének köszöntését is, Palotai Sándort, a Szabadegyházak Tanácsa elnökét, Laczkovszki Jánost, a Baptista Egyház elnökét, Ferencz József unitárius püspököt, valamint a testvéregyházak és evangélikus egyházunk kiemelkedő személyiségeit.

A KÖZGYŰLÉS MEGNYITÁSA és megalakulása után a közgyűlés hivatalból tagjai, az országos intézmények vezetői, az egyházi testületek képviselői, a közgyűlés színhelyét megtöltő nagyszámú vendégsereg előtt olvasta fel jelentését D. Káldy Zoltán az országos közgyűlés püspök-elnöke.

D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK JELENTÉSÉBEN beszámolt az elmúlt időszak kiemelkedő eseményeiről, majd rátért arra a részletes elemzésre, amely meghatározza a jelenben és az elkövetkező időszakban egyházunk szolgálatát.

Korunk fő ellentmondása

Ha egyházunk jól és gyű- . szocializmus és a kapitalizmus mölcsözően akarja elvégezni osztályharcában formálódik szolgálatát hazánkban és hatá- ma és holnap a világ.

rainkon túl is, nem eleg azt hangsúlyoznia, hogy „tisztán és igazán kell hirdetnie az evangéliumot” és „végeznie kell a diakónia szolgálatát”, hanem jól kell értenie azt a világot, amelyben ezeket a szolgálatait végzi. Ha az egyház és annak képviselői nem értik azokat a folyamatokat, amelyek a világban végbemennek és nem látják az események világtávlatú összefüggéseit és ennek kapcsán azt az új magyar világot, amelyben élünk, a legjobb szándékú egyházi szolgálatok is a „levegőben” maradnak, vagy még rosszabb esetben olyan folyamatokat segítenek, amelyek az emberiség jelene és jövője szempontjából negative ítélen- dők meg.

VANNAK, AKIK azt állítják, hogy nem lehet lényegében megérteni a világot. A nemzetközi élet sokszor nagyon bonyolult és nemegyszer egymásnak ellentmondó eseményei között valóban nem könnyű eligazodni. Az események hihetetlenül gyors változását is nehéz regisztrálni, de a látszat szerint még nehezebb azok összefüggéseit, eredőit és céljait látni. Miért is történnek azok az események, amelyek éppen történnek. Aki nem intézi el az egyházban a történelmi események folyamatát azzal, hogy „Isten szuverén hatalommal kormányozza a világot és Ö pontosan tudja, hogy mi és miért történik”, hanem a világkormányzó Istenben való hitét meg nem tagadva eszét is használva elemzi az eseményeket, világosan fogja látni, hogy korunk eseményeinek mozgató rugója egy antago- nisztikus ellentmondás: a munka és a tőke ellentéte, közelebbről, a munka és a tőke világrendszerének, a szocializmusnak és a kapitalizmusnak világméretű küzdelme. Ha ezt látjuk, akkor tudjuk „helyére” tenni a dolgokat. Meggyőződésem szerint igaza van marxista barátainknak, amikor az események megítélésénél az osztályharcból indulnak ki és azt állítják, hogy a

SOKAN VANNAK a világ különböző részein, akik azt mondják, hogy korunkban nem a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentmondás a fő ellentmondás. Vannak, akik a gyarmatok és a gyarmattartók között, mások a kis és nagy országok között látják a fő ellentmondást. Olyanok is vannak, akik szerint a szegény és gazdag népek között, ismét mások a fehér és a színes bőrűek között. Nem vitás, hogy ezeket az ellentmondósokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, mégis a dolgok legmélyén a szocializmus és a kapitalizmus két ellentétes társadalmi rendszere vív világméretű osztályharcot. Egyik oldalon a szocializmus, a haladás és béke erői, másik oldalon az imperializmus. A harmadik világban is lényegében nemzetközi osztályharc folyik a haladás és a reakció, a béke és a háború erői között.

NEM LEHET KÉTSÉG afelől, hogy akár az Egyesült Államok indokínai agresszióját nézzük, akár az Egyesült Államok és Izrael kormányának az arab népek elleni agresszióját, akár Európában sok pozitív esemény mellett a negatív jelenségeket, pl. a szovjet— nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet egyezmények ratifikálásának késleltetését és sok más eseményt a világban, ezekben az összefüggésekben és ezeken a területeken a haladás erői csapnak össze a visszahúzó erőkkel, a tőke világrendszere a munka világ- rendszerével.

A KÉT VILÁGRENDSZER küzdőterén jelen vannak a keresztyén egyházak és a keresztyén emberek. Egyes becslések szerint az öt világrészben számuk megközelítőleg I milliárd. Ez azt is jelenti, hogy minden 3—4. ember ilyen, vagy olyan formában Jézus Krisztus tanítványának mondja magát. Az egyes keresztyének jelenlétén kívül jelen vannak a küzdőtéren a különböző egyházak, mint szervezett közösségek, és organizmusok. És pedig úgy, hogy egyes területeken nagyon jelentős súllyal rendelkeznek az országok életén belül. A nemzeti egyházakon kívül jelen vannak az egyházi világszervezetek és a Vatikán irányítása alatt álló római katolikus egyház több, mint 500 millió tagjával

D. Káldy Zoltán püspök beszámolóját tartja

ÉGY PILLANATIG SEM

szeretném tagadni, hogy Isten azért teremtette a Szentlélek által az egyházat és azért tartja fenn, hogy a' bűnbocsánat evangéliumát hirdesse, „mert Ö nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen”. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy Istennek nem ez az egyetlen célja az egykezetű keresztyén egyházaikban, és egyházi világszervezeteknél, hogy „az egyház csak általános irányelveket adhat a társadalmi kérdések területén és nem szabad arra vállalkoznia, hogy beleavatkozzék a napi politikába, illetőleg odaálljon egyik, vagy másik küzdőfél mellé világviszonylatban és egy társadalmon belül.” Sokszor úgy tűnik, hogy annál „keresztyénibb” egy egyházi állásfoglalás, minél „általánosabb”, minél kevesebb benne a konkrétség, vagy egy ügy mellé való odaállás. Vagyis az megy a korrekt keresztyén úton, aki ilyen általánosságokat mond: „Mi a szeretet útján járunk és javasoljuk, hogy a különböző problémákat a világban szeretetben oldják meg”, „mi a Béke Fejedelmének tanítványai vagyunk s éppen ezért mindenütt a békét és a békés megoldásokat segítjük”, „mi azt akarjuk, hogy mindenkinek legyen kenyere és igazságosság legyen a földön”, „mi azt akarjuk, hogy az emberek között egyenlőség legyen és a fajok is megbé- küljenek egymással”, stb. De, ha már arról van szó, hogy ezek az „általános irányelvek” hogyan valósuljanak, közelebbről, hogyan valósuljanak meg világméretekben és egyes társadalmakon belül, akkor már visszahúzódás történik a legtöbb egyháznál és világszervezetnél, mondván, hogy a „végrehajtásban az egyháznak nincs szerepé”. És most meg kell kérdő jeleznünk, hogy valóban az az „igazi” egyházi magatartás, amely „általános irányelveket” ad az emberiség problémáinak megoldására és nem vesz részt abban a küzdelemben, amely ezeknek az irányelveknek a gyakorlatban való megvalósításáért folyik?

MEGGYŐZŐDÉSEM SZERINT a keresztyén egyházak

házzal és a megtért emberrel Ha csak ez volna a célja, a megtérés után az embert azonnal kivenné ebből a világból és magához szólítaná, hiszen elérte vele a célját. Ehelyett azonban a megtért embert ebben a világban hagyja és az egyházat sem „veszi ki a világból”. Éppen ezért nyomul elénk a nagy kérdés: miért van az egyház és benne az egyes keresztyén ebben a világban? Miért hagyatott itt? Nyilvánvalóan azért, hogy Istentől kapott szeretetét gyakorolja a felebarát iránt. Ez a szeretet azonban nemcsak az individuumok iránt, hanem közösségek iránt is kötelez. Kötelez az egész ember-világ boldogításának segítésére.

ITT ÉRKEZÜNK EL ahhoz a ponthoz, hogy kimerülhet-e ez a segítés a hétköznapi életben gyakorolt „jó cselekede- tek”-ben, az intézményes dia- kóniában, az egyházi világ- szervezetek segélyakcióiban, bizonyos keresztyén irányelvek meghirdetésében a világ és a különböző társadalmak számára, esetleg pápai encik- likák kibocsátásában. Nem inkább az-e a feladata a világ keresztyénségének, hogy reálisan végiggondolja azt a világméretű küzdelmet, amely a munka és a tőke világrendszerei között folyik és egyenként is és összességében is segítse a jobbat, a haladás és béke erőit az imperializmussal szemben. A végső feleletadás előtt még egy kérdést meg kell vizsgálnunk.

és benne a keresztyén hívők a mi korunkban akkor végzik el szolgálatúidat, ha nem egyszerűen „általános irányelveket” adnak a világnak — amelyekből végső sorban az tűnhetne ki, hogy ők akarnak atyáskodni a világ felett —, hanem, ha egyértelmű döntéseket hoznak és a döntéseket valóságos tettekben valósítják meg.

A tettekhez pedig a jelenségeket előidéző okok feltárásán keresztül vezet az út. Nem elég általában beszélni az igazságról, hanem rá kell világítani azokra az okokra, amelyek az adott társadalmi szerkezet igazságtalanságait létrehozzák és ezek ellen az okok ellen kell tettekkel fellépni. Az igazságtalanságokat számos gazdasági és politikai bűn idézi elő. Ezeket a bűnöket kell konkréten megkeresni és azok ellen kell fellépni.

TELJESEN. EGYETÉRTEK a nemrég befejezett, Rómában tartott harmadik püspöki vi- lágszinódus ülésén elhangzott egyik felszólalással. Kim Diem, a dél-vietnami Hue város római katolikus érseke a Dél- Vietnamban átélt események nyomán kijelentette: „A népek, amelyek már századok óta szenvednek, nem hisznek többé a szavaknak. Az egyház nyilatkozatai az igazságosság és béke érdekében nagyon nemesek és nagyon nagy helyeslésre találnak. Néha annyira kegyes kifejezéseket tartalmaznak, hogy az igazságtalanság és a háború gyújtogatói is tapsolnak hozzá”. Valóban úgy van, hogy olyan szép általános irányelveket tudnak a keresztyén egyházak a világ számára produkálni, hogy azokat még olyan csoportosulások, mozgalmak és egyesek is fel tudják használni, akik például éppen a szeretet nevében akarják „megmenteni” a világot a szocializmustól, vagy a vietnami agresszió felszámolásától,

ELŐTTEM NEM VITAS,

hogy alig volt még kor az emberiség történetében, amelyben olyan nagy-nagy chance adatott volna az egymilliárd keresztyénnek, mint ma arra, hogy aktívan részt vegyen az emberiség békés holnapjának kialakításában és pedig úgy, hogy teljes egyoldalúsággal a haladás mellé áll és abban a nagy küzdelemben, amely ma világméretekben a munka és a tőke világrendszere között folyik, a munka világrendszere mellé áll

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ — el nem jelentéktelenítve, sőt fenntartva azt a világnézeti különbséget, amely a marxizmus és a keresztyén hit-elvek, illetőleg az evangélium és a marxista ideológia között fennáll — a munka világrendszere, a szocializmus mellett áll és annak célkitűzéseit nemcsak az egyháztagok hétköznapi munkáján keresztül kívánja elősegíteni, hanem az egyháznak, mint egyháznak diakóniai

létformájával a szocializmusban és mint egyháznak odaál- lásával a szocialista építés

TTlßlLß

VILÁGVISZONYLATBAN pedig valamennyi keresztyén egyház cselekvési egységének megteremtését tartjuk szükségesnek, hogy az egész keresz- tyénség ne általános irányelvekkel, hanem tettekkel küzdjön a jóakaraté és haladó emberek támogatásával a népek együttműködéséért, az elnyomott és kizsákmányolt népek igazságáért, békés világrendért, ugyanakkor fogjon össze azokkal, akik meg akarják állítani a fegyverkezési versenyt, az - atomfegyverek gyártását, el akarják törölni a faji megkülönböztetést és meg akarják valósítani a javak egyenletes elosztását.

Ezek után a püspök sorra vette azokat a válság-gócokat, amelyek napjainkban akadályozzák az emberiség békés együttélését és ismertette a döntéseket, amelyek jelzik (Folytatás a 2. oldalon)

Újévi köszöntés

Üjesztendő alkalmából szeretettel köszöntjük lapunk olvasóit, drága testvéreinket, akik érdeklődéssel és figyelemmel veszik kézbe az Evangélikus Életet, hogy olvasásakor bekapcsolódjanak a magyarországi evangélikus egyház életébe, gondolkodásmódjába, szolgálatába. Mindnyájunkat, akik az új esztendőbe indulunk, összeköt Jézus neve. Hiszen jíjé» napja Jézus névadásának ünnepe is és az új naptári évbe való indulásunk első napja is.

JÉZUS NEVÉVEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÜJESZTENDŐT. Ebben érvényesül mindaz a gazdag tartalom, amit Jézus neve jelent nekünk, ugyanakkor a polgári esztendő fordulópontja figyelmeztet éveink múlására is, előretekintésére is, s arra bíztat, hogy az előttünk álló útra is tekintsünk Jézus nevében. Jézus neve göröglatin formája a héber Jesua névnek, amely azt jelenti: megszabadít az Úr. Isten maga szánta ezt a nevet Jézusnak, amikor Józsefnek angyal áltál ezt üzente a születendő gyermekről: „Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből’’ (Mt 1, 21).

Ez az Isten által adott név azt a személyt jelöli meg, aki életét adta értünk, hogy vele együtt feltámadásunk legyen. „Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való” (Fii 2, 9), Az ő neve az egyetlen, amely Isten előtt megtart minket, „mert nem adatott meg emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk” (Csel 4, 12).

ÚJ ESZTENDŐT KEZDENI Jézus nevében azt jelenti, hogy vele indulunk el és vele akarjuk járni az előttünk álló esztendőt is, és az egész földi életet. Aki Jézus nevével indul, az ő lelkületét képviseli és hordozza. Vele együtt szereti az embereket. Vele együtt tud szolgálni embertársainak, vele együtt akarja az egyház népével együtt a cselekvő szeretet útját járni,

Nemcsak személyes keresztyénségünk, hanem egész egyházunk élete is Jézus nevével indul az új esztendőben. Személyes hitünk egybeolvad gyülekezeteink hitével. Egész magyar- országi evangélikus egyházunk hitével. Egész egyházunk átfogó közösségében is érvényes az, hogy Jézus neve ragyog as új esztendő homlokán. Jézus nevével indulunk azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amelyek egyházunk előtt állnafy.

JÉZUS NEVE RAGYOG AZ ESZTENDŐ KEZDETEN, hogy ennek a névnek az oltalma, irányítása, ereje jegyében járjunk az esztendő minden napján. Akit Isten a keresztségben elhívott ennek a névnek a követésére, az Krisztustól kap értelmet, tanácsot, irányítást az életben. Pál apostol tanácsa így igazít el minket erre az esztendőre is: „Mindent, amit csak cselekedtek, szóval vagy tettel, az Úr Jézusnak nevében cselekedjétek” (Kői 13, 17). Ez azt jelenti, hogy Jézus lelkületével, az Ű megbízatása szerint, az általa adott feladattal járjunk az új esztendőben. Ö azt kvtánja, hogy hozzátartozásunkat a felebaráti szeretet vonalán valósítsuk meg. Nem önmagát állította oda célként, hanem azt, hogy a tőle tanult szeretettel szolgáljunk embertársainknak. őt nem lehet szeretni az emberek szeretete nélkül. Ö ma is kiküldi tanítványait, hogy enyhítsenek minden emberi szenvedést, ott legyenek, ahol dolgozni kell az emberek javáért, ahol védelmezik az életet, a jövendőt, a békét. Jézus nevében nem lehet cselekedni semmit, ami emberellenes. Jézus nevében mindent meg kell tennünk, ami az emberi életet szolgálja és előbbre viszi.

A Jézus nevében rejlő erő indít minket mindannak cselekvésére, amit tőlünk joggal megkívánhat. Isten megadja az erőt és energiát ahhoz, amit kíván. Jézus neve nem üres fogalom, hanem erőforrás. Jézus nevében imádkozik a gyülekezet. A Szentháromság nevében kezdünk minden istentiszteletet. Az igéből és az imádságból kapjuk Isten erejét. Az új esztendőben is nyitva áll előttünk ez az erőforrás, meríthetünk belőle. Isten fog hívni az előttünk álló esztendőben is Jézushoz, hogy tőle nyerjünk újra meg újra lelki erőt, vigasztalást, bűnbocsánatot.

A JÉZUS NEVÉVEL MEGKEZDETT ÜJ ESZTENDŐ így válhat új lehetőségek alkalmává, hogy amit az Ő nevében kezdtünk el, azt az Ö dicsőségére fejezhessük be.

D„ dr. Ottlyk Ernő

Ne általános irányelveket, hanem tetteket!

ELTERJEDT TEOLÓGIAI ÁLLÁSPONT a különböző fele«

t