Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-13 / 24. szám
Az állam és egyház jó viszonya jegyében ÁLLAMUNK ES EGYHÁZUNK KÖZÖTT az 1948-ban Jétre- jött Egyezmény teremtette meg a jó viszonynak és az együttműködésnek az alapját. Államunk azóta is több ízben kinyilvánította, hogy az egyházak szabadságát támogatja és védi, és az állam és egyházak viszonylatában felmerülő kérdések megoldását tárgyalások és megegyezések útján kívánja rendezni. Ismeretes az egyháznak nyújtott pénzügyi támogatás rendszere. Ebből is, és sok más állami és társadalmi megnyilvánulásból tapasztalható, hogy az állam a szocializmusban együttműködésre nyújt kezet az egyháznak. Az állam nem vallja magát keresztyén államnak, de a nemzeti egység jegyében, a szocializmus építésének magasztos feladata jegyében mindent megtesz az egyházzal való jó viszony fenntartása érdekében. Mindezt nem átmenetileg teszi, hanem a jövőre nézve is ez a célkitűzése. AZ ÁLLAM AKTÍV TÁMOGATÁST AD az egyháznak, hogy működni tudjon, és az egyház is aktiv támogatást ad azokhoz a politikai célokhoz, amelyek népünk felemelkedését szolgálják. Minden lehetősége és feltétele megvan annak, hogy tovább javuljon az állam és egyház közötti viszony, hogy az együttműködés még megalapozottabban bontakozzék ki. Az állam és egyház közötti meghitt, bensőséges, jó viszony jegyében került most sor arra, hogy a magasabb egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulás tekintetében az állam és egyház közötti jegyzőkönyvben rögzítették az eddig is fennállt gyakorlatot. A világ minden országában fennáll a magasabb egyházi állások betöltésének állami jóváhagyása. Magyarországon ennek ezeréves hagyománya van. Természetesen nagy a különbség akkor, amikor a nép állama köt megállapodást az egyházzal. A szocialista állam a népet tette az ország gazdájává. Ezért olyan meleg, őszinte és szeretetteljes az államhoz való viszonyunk. Az egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulást az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet szabályozza. A RENDELET TÖBBEK KÖZÖTT ELŐÍRJA, hogy az állami hozzájárulás módozatait — amelyet eddig kormányrendelet szabályozott — az erre illetékes állami és egyházi szervek közösen állapítsák meg. Az állam és a magyarországi egyházak közötti jó viszony lehetővé tette, hogy most jegyzőkönyvben rögzítsék az állami hozzájárulás új gyakorlatát. Eszerint a legfőbb egyházi tisztségek betöltéséhez továbbra is a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, más egyházi állások betöltéséhez az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előzetes hozzájárulása szükséges. A korábbi gyakorlattól eltérően ezután bizonyos egyházi kinevezéseknél és választásoknál elegendő az illetékes egyházi hatóság bejelentése. Ezekben az esetekben a kinevezés akkor válik államilag elismertté, ha az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 15 napon belül nem tesz észrevételt ellene. Kisebb egyházi állások betöltéséhez az előzetes állami hozzájárulás kikérése vagy a bejelentés nem szükséges. AZ EGYHÁZI SZEMÉLYEK kinevezésük, illetve megválasztásuk után kötelesek esküt tenni a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetve a megyei vagy Fővárosi Tanács elnöke előtt. A jegyzőkönyveket a kormány megbízásából MIKLÓS IMRE államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a Magyar- országi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma megbízásából D. KÁLDY ZOLTÁN püspök és MIHÁLYFI ERNŐ országos felügyelő irta alá. Természetesen ugyanilyen jegyzőkönyv aláírására került sor a római katolikus egyházzal, a református egyházzal és az izraelitákkal is. Az eskütétel szerves velejárója az állampolgári hűségnek. Mindazokat, akik a Magyar Népköztársaság iránti hűségre esküt tettek, s.annak szellemében élnek és cselekednek, egybefűzi az állampolgári hűség. Ez a húség a nép állama felé jelent elkötelezettséget. A SZOCIALISTA HAZAFISÁG TARTALMA a nép szeretete és a nép ügyének szolgálata. A patriotizmus alapja a nép érdekének munkálása. A patriotizmus a legtermészetesebb emberi, de ugyanakkor a legtermészetesebb keresztyéni feladatunk is. Akik ebben az országban együtt élünk, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban, hogy mi történik, merre és miként haladunk. Mi, akik Isten igéje alapján igazodunk el az élet miden területén, keresztyén indítékokból is foglalkozunk a nemzeti kérdésekkel. Isten sohasem helyezi egyházát légüres térbe, hanem mindig konkrét történelmi helyzetbe, amelyben tisztán és világosan kell eligazodnia az egyháznak ahhoz, hogy betölthesse küldetését az adott történelmi feltételek között. ISTEN AZT A FELADATOT SZÁNTA EGYHAZUNKNAK, hogy jól találja meg helyét a szocializmust építő magyar hazában. Aki evangélikusnak vallja magát, annak életében nem nehéz megtalálni az összefüggést és összhangot egyházunkhoz tartozása és a szocialista hazához tartozása között. Mi az együttmunkálkodás aktív viszonyával akarjuk segíteni azt a társadalmi fejlődést és haladást, amely a népet juttatta hatalomra, amely telve van az embert szolgáló célkitűzésekkel, amely a béke megvédéséért küzd, amely a népek barátságát tekinti céljának. Ezekkel a gondolatokkal köszönjük meg kormányunknak és az Állami Egyházügyi Hivatalnak minden eddigi és a jövőben is megmutatkozó segítő készségét és ajánljuk fel további szolgálatainkat mindazoknak az erkölcsi céloknak támogatásában, amelyek népünk javát, az emberiség békéjét és a társadalmi haladás célját szolgálják! WmmM Jellegzetes japán templomtornyok lásnak a „hitvallású”, amelyet a tagoknak el kell fogadniuk. Néhány sort. idézünk belőle: „Mi, a Rissho Kosei-kai tagjai, a mi tisztelendő tanítónk, Niwano elnök alatt, felismertük az üdvösség alapvető útját a buddhizmusban és megígérjük ..., hogy tökéletesítjük jellemünket. E célból előrehaladást teszünk a hit ismeretében és gyakorlatában ... Mi arra törekszünk, hogy megvalósítsuk a béke államát a családok, a közösségek, az ország és a világ számára.” Nem vitás, hogy ezt a buddhizmuson épülő új vallást elsősorban azok gyakorolják, akik sóvárogva vágyakoznak — Hirosima után! — a „béke állam”-a után. A biztonság és a béke utáni vágy mellett mozgató rugója az új vallásoknak a társadalmi igazságosság utáni vágy. Tudjuk, hogy Japánban kapitalizmus van. Az is tény, hogy a kapitalizmuson belül a japán nép közismert szorgalma, ügyessége és találékonysága nyomán gazdasági vonatkozásban sok jp dolog történt és ennek nyomán elég magas az életszínvonal. Mégis a kapitalizmus betegségei ott is nyilvánvalóak. A társadalomban nagy erők feszülnek, amelyek igazságosabb társadalmi rendet akarnak kimunkálni. Az új vallások keletkezésének okait vizsgálva, kitűnt, hogy igen sokan csatlakoznak hozzájuk olyanok, akik a társadalomban elnyomottnak érzik magukat. Sok közöttük a szegény, a rosszul fizetett munkás. Mások „politikai vákuum”-ban tudják magukat. Az új vallások ezeknek szolidaritást ígérnek. Nagyon sokan csatlakoznak az új vallásokhoz olyanok, akik harcolnak a szociális fejlődésért. Haladó gondolkodású „baloldali beállítottságú” emberek is sokszor ezekben a vallásokban találnak „otthon”-! Nyilván bem véletlen, hogy a Soka-Gakkai nevű új vallás hívei politikai igényekkel is fellépnek és igen nagy meglepetésre 1969-ben történt parlamenti választásokon 47 (!) helyet szereztek az Alsó-Házban és 1967-ben 11 helyet a Felső-Házban. Az is igaz, hogy vannak lélektani okai is az új vallások keletkezésének. Beszélnek Japánban arról, hogy lényegében reformációs törekvések hatnak a regi vallásokon belül. Különösen is a laikusok járnak elől a régi vallások „reformálásában”. Általában az „intézményes vallások”-kai szemben nagy az ellenállás. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Japánban olyan a „vallási légkör”, amely kedvez az új vallások keletkezésének, mert mind a buddhizmus, mind a sintoizmus igen türelmes más vallások iránt. Jellemző, hogy egyszerre tartozhat valaki a buddhizmushoz és sintoizmushoz. Két „oltárt” is, vagy „szent sarkot” tarthat otthonában. Végül segíti az új vallások terjedését, hogy az emberek a hétköznapi élet sodrában erkölcsi természetű eligazításokat várnak egyéni, családi és társadalmi életükben egyaránt. Az új vallások ezt az igényt elégítik ki. Egyszerű tanítás és gyakorlati élet Az új vallások terjedését segíti, hogy azok rendkívül egyszerűen fogalmazzák meg tanításaikat. így is mondhatjuk: arra tanítanak ezek az új vallások, hogy miképpen kell élni a mindennapi életben. őrizkednek az elvontság, az „absztraktság” minden fajtájától. Tisztán fogalmazzák meg tanításaikat, melyeket az „utca embere” is meg tud érteni. Néhányat említünk: „Tégy mindent őszintén a hála szellemében!”. — „Ne adj kölcsönt és ne kérj kölcsönt a közösségen belül.” — „Ne keverj bajba másokat!” — „Ne nézd az embereknek csak a rossz oldalát, vedd észre a jó oldalukat is!” — „Te mindig válaszúton vagy a jó és a rossz között!” Az új vallások általában nem „evang-élizálás” révén terjednek, tehát nem az „ige” hirdetése révén. A „misszió” nem evangélizálás által történik. A „hit” mindenek felett cselekvés és tanulás. A missziót abban látják, hogy az embereket meghívják a maguk közösségébe, hogy azok ott megtapasztalják a „hit” gyakorlati erejét. Azt szokták Japánban mondani, hogy „ezeknek az új vallásoknak gyenge a doktrínájuk (tanításuk), de erősek a gyakorlatban”. Az összejöveteleiken (még a sok ezer lelket befogadó nagy templomaikban is!) nem ülnek le „hallgatni az igét” nagy csendben, hanepi csoportokat alkotnak és. ott egy-egy vezető segítségével elkezdenek beszélgetni a hétköznapi élet problémáiról: a család, a munkahely, a társadalom és a politikai élet kérdéseiről. Mindig gyakorlatilag. .* Es a keresztyénség? Az utolsó 25 évben a keresztyének száma Japánban mintegy 600 ezerrel nőtt. Ez nem kis szám! Ugyanez alatt az idő alatt az új vallások megközelítőleg 15 millióra (!) növelték számukat. Pedig a keresztyének igen nagy erővel dolgoznak. A legutolsó kimutatás szerint Japánban jelenleg 15 000 protestáns egyházi munkás és 7400 római katolikus egyházi munkás dolgozik. Ezenkívül 1800 protestáns és 2340 római katolikus misszió-'' náriüs (!). Bizony ezek igen nagy számok! Mégis nehezen megy előre Jézus Krisztus evangéliumának ügye. Miért? Talán mert inkább „elméleti” tanítást adnak és kevesebb hangsúly esik a gyakorlatra? Talán valamivel kevesebbet foglalkoznak a társadalmi kérdésekkel, a béke kérdésével és inkább a túlvilág! „üdvösség”- re teszik a hangsúlyt? Nehéz eldönteni! De érdemes rajta még idehaza is elgondolkodni! D. Káldy Zoltán Új vallások Japánban A Lutheránus Világszövetség Tokióban rendezett világ- konferenciáján (április 29— május 4.) — melyen felmérésre került a keresztyén misz- , szió helyzete a világban — ' igen sok szó esett azokról az ' „új vallásokról” amelyek első- , sorban Japánban szinte elemi 1 erővel hódítanak. Megtudtuk, j hogy Japánban ma megköze- , lítőleg 1000 (!), tehát ezer új ’ vallás van, amelyeknek több- sége — szinte valamennyi — ■ a második világháború után ■ keletkezett. Egy kimutatás , szerint 1949-ben minden hét nap alatt egy új vallás jött létre. Jelenleg a 100 milliós Japán lakosságának 15 százaléka tartozik ezekhez az új vallásokhoz, tehát mintegy 15 millió ember. És ez a nagy növekedés mindössze 25 esztendő alatt történt! A terjeszkedés méreteire jellemző, hogy az egyik új vallás az ún. Rissho Kosei-kai hívei a következő ütemben szaporodtak: 1938-ban egy Niwano nevű buddhista laikus alapította meg a csoportot. Két évvel később (1940) már 150 család tartozott hozzá. 1949- ben felszökött 22 500-ra (!) a velük tartó családok száma. 1950- ben (tehát a megalakulás után 12 évvel) megalapították a KOSÉI nevű hetilapot, amely jelenleg több mint 1 millió példányban jelenik meg. (!) 1956-ban még egy lapot indítottak, ugyancsak 1 milliós példányszámmai. Aztán felépítették a világ leg- modemabb , .templomát”, melynek összterülete — az emeleteket is beszámítva — ; 23 Í54 négyzetméter. (!) Tagjainak száma 1970-ben 3,5 millió volt. A legnagyobb hódítást a Soka-Gakkai mozgalom ért el. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy 1965-ben egy felépítendő templomra négy nap alatt 100 millió dollárt gyűjtöttek össze. Templomuk teljes területe 55 660 négyzet- méter. Ez a világ egyik legnagyobb temploma. (Már. itt jegyezzük meg, hogy a fentiekkel szemben Japánban szinte valamennyi keresztyén templom külföldi pénzen épült!) Béke, biztonság, igazságosság Ha keressük az indítórugőit az „új vallás”-ok keletkezésének, nem elég megállnunk annál a ténynél, hogy Japánban a második világháború után kimondották a „vallásszabadságot”. Addig a császárság bizonyos vallásokra korlátozta az engedélyt (sintoizmus, buddhizmus, konfuciánizmus). Hosszú ideig a Sinto volt az rándultságban és apátiában ilt. Szinte céltalannak és értel- netlennek érezte az életet, állandó veszélyeztetettség tu- iatában tengődött. Ekkor jöttek az új vallások, amelyek a •égi vallások egyes elemeit «emelték és a céltalan embereknek a vallásos közösségek .biztonság”-át és a béke megvalósításának lehetőségét kínálták fel. Azok. akik belekapcsolódtak a különböző vallási mozgalmakba, úgy érezték, hogy azok közössége a nagy család (!) biztonságát adják nekik. Védelmezettnek tudták magukat. Még ennél is jelentősebb, hogy az új vallások a „béke korszakát” ígérik. Azt magyarázzák, hogy a béke emberi erőfeszítésekkel, az emberi jellem kimunkálásával és a szilárd jellemű emberek társadalmi szintű és világtávlatú ösz- szefogásával megvalósítható. Egy ilyen koncepció „mentő- öv”-nek számít Hirosima árnyékában és Okinawában jelenleg felhalmozott 3000 nukleáris robbanófej közelében. Az egyik legelterjedtebb és szinte viharos gyorsasággal terjedő új vallás — amely államvallás. Már 1951 végén — tehát 6 évvel a második világháború után — 720 „regisztrált’’ vallás volt. Azok, akik Japánban foglalkoznak az új vallások keletkezésének okaival, első helyen a béke és biztonság utáni ólt- hatallan vágyat jelölik meg. Elmondották nekünk Tokióban, hogy a japán nép a második világháború tapasztalatai, különösen is a Hirosimában történt drámai események után kezdetben teljes kiábbuddhista alapokon épül — a Rissho Kose-kai lényegét e vallás alapítói így határozzák meg: „Egyazon hitű emberek szervezett társasága, abból a célból, hogy megvalósítsa a boldog világot az emberi tökéletes személyiség kimunkálása által sok ember kegyes kapcsolatán és a hívők harmóniáján át, a buddhizmus igaz megértetésének az alapján. De talán még ennél is többet mond ugyanennek a val% KIUTASÍTOTTAK AZ EVT MEGFIGYELŐJÉT DÉL-VIETNAMBÓL Don Luce 36 éves újságírót, az Egyházak Világtanácsa sajtómegfigyelőjét 13 évi működés után most, május elején kiutasították a dél-vietnami hatóságok az országból. A kiutasítás oka, hogy Don Luce megjelent a Fulbright szenátor vezette szenátusi bizottság előtt és tanúsította, hogy a dél-Viethami hatóságok Con Som szigetén politikai foglyokat kínoznak az ún. „tigrisketrecekben”, (epd) SEGÍTSÉG A KELET-PAKISZTÁNI MENEKÜLTEKNEK Az Egyházak Világtanácsa Segélyosztálya május elejen 37 ezer dollárt utalt ki az egyre nagyobb számban Indiába érkező kelet-pakisztáni menekültek megsegítésére, mint első segélyadományt. (epd) ÖKUMENIKUS „CSÚCSTALÁLKOZÓ” Az Egyházak Világtanácsa és a római katolikus egyház közös munkabizottsága június 7—12 között tartja Nyugat-Né- metországban (Stuttgart) a legújabb ökumenikus „csúcstalálkozót”. A harminc résztvevő között ott lesz dr. E. C. Blake, ■az Egyházak Világtanácsa fői titkára, dr. Lukas Vischer, a ’ Világtanács Hit és Egyházszer- ä ve2et osztályának igazgatója, míg a római katolikus egyházat képviselő küldöttség vezetője ; Willebrands kardinális, a va- , tíkáni Egységtitkárság vezetője - lesz. (epd)
