Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-06 / 23. szám
A Biblia „Ezsaiás, Jeremiás. Ezékiel, Dániel...” — a konfirmandus megáll. Még jó, hogy Dánielig eljutott. De ezzel azután nincs is tovább, és a „kisprófétákat” Aggeusig, Zakariásig és Mala- kiásig már a lelkésznek kell felsorolnia. Az Ótestámentomot azonban nemcsak a nevek komplikált- sága miatt nehéz áttekinteni. Tartalma miatt is hétpecsétes könyv sokak számára. A könyveit olvasó keresztyén ember néha csodálkozik, máskor megütközik rajtuk. Ha például Jób könyvét olvassa, úgy érzi, ez a könyv őt, a modern embert is érti és foglalkozik problémáival. Máskor a zsoltárokat olvassa, és vigasztaló igéket talál bennük súlyos problémáira is. Olvashatja, hogy Isten igazságos, hogy ö teremtette a világot, és hogy nem szabad kiábrázolni. De ugyanez az Isten néha úgy jelenik meg, mintha csupa szenvedély volna. Sőt, még arról is beszél az ötest ámen tóm egyes eseményekkel kapcsolatban, hogy ez az Isten bosszút álló Ür. Nagyszerű közmondásokat találunk benne, és olyan tanácsokat, amelyeknél jobbakat az Üjtes- támentom könyvei sem tudnak adni: „Ha éhezik embertársad, adj neki kenyeret, ha szomjazik, adj neki vizet..(Péld 25) Milyen könyv hát ez az Ótestámentom? Próbáljuk rendezni egy kicsit róla szerzett benyomásainkat, foglalkozzunk a keletkezésével. Sok hamis és igazságtalan vélemény és nézet azért terjedhetett el az Ötestámentom- ról, mert nem ismerik a történetét. Márpedig enélkül az Ótestámentomot megérteni és megértetni nem tudjuk. Az Ótestámentom nem tankönyv, tele értelmes mondásokkal és erkölcsi előírásokkal. Nem állít fel filozófiai téziseket Istenről és tulajdonságairól, ahogyan a modern dogmatika még ma is teszi. Az Ótestámentom történelemkönyv. Már az is jelzi ezt a tényt, hogy tele van történetekkel és eseményekkel. NGELIKUS FÖLD RAJZ ...híres kis Magyarországról Akik végigkisértek bennünket az evangélikus földrajz útján, azok szélességében és hosszúságában átjárták velünk földgömbünket és vázlatosan, de megismerkedtek egy-egy országgal, s felfedezhették sajátos körülményeik között hittestvéreinket. Talán elragadott bennünket is olykor Kolumbus vagy más felfedezők szelleme, s sokkal mélyebbre kívántunk hatolni az ismeretlenbe. Sajnos, a lehetőségeink korlátozottak voltak. Mégis jólesett velük találkoznunk. Láttuk őket olyan országokban vagy tájegységekben, ahol a szó szoros értelmében véve nagyítóval kerestük őket, másutt viszont, ahol uralkodó vallás volt az övék. A világ legtöbb helyén mégis kisebbségben voltak, vagy ahogyan másképpen mondjuk: szórványt ban. Ezeknek helyzetét különösképpen megértettük, mert az hasonló a mienkhez. A kisebbségi sors jutott nekünk, magyar evangélikusoknak is osztályrészül, holott volt idő — a XVI. század során —, amikor szinte az egész ország protestáns volt. (Ezen belül elsősorban luteránus.) Kisebbségi helyzetünk keserves múltról tanúskodik. De nézzük — természetesen hatalmas „lóugrásokban” —, hogyan alakult a keresztyén- ség, majd az evangélikusság helyzete itt, a Duna-medencé- ben, ahová Árpád vezetésével jött a magyarság. A keresz- tyénséggel már a honfoglalás előtt találkozott népünk. Elsősorban a bizánci misszió hatása alá kerültek őseink, t. István, az államalapító király azonban határozotton a római keresztyénséget erőltette keresztül, s így az ezredfordulótól a magyar királyság feleke- zetileg a római pápa fennhatósága alá került. A hirtelen felvett keresztyénség azonban csak hosszú idő után érett bensőséges hitté. Árpád családjából származó királyaink 1301-ig uralkodtok. A fiatal magyar királyság szolidaritása a keresztyénséghez megmutatkozott abban, hogy szabad átvonulást biztosított a keresztes hadjáratoknak, sőt magyar vállalkozású hadjáratot is indított. A XIII. század derekán volt legnagyobb megpróbáltatása. Muhi pusztánál IV. Béla sorsdöntő vereséget szenvedett a tatároktól, akik azután az egész országot felperzselték és pusztává tették. A nyugati keresztyénség korántsem tanúsított ennél a katasztrófánál olyan magatartást, mint korábban mi. Az Árpád-ház kihalásával a feudális viszonyoknak megfelelően különböző uralkodó családok kerültek a magyar trónra. Anjou Lajos alatt az ország területe a legnagyobb volt. Luxemburgi Zsigmond ideje alatt már újabb veszély jelentkezett, mégpedig a Balkán felől özönlő törökségben. Az ő idejében emelkedett fel egy köznemesi család, a Hunyadi család, melynek kiváló hadvezére, János, képes volt a félhold terjeszkedését megakadályozni. A nemzet hálából fiát, Mátyást királlyá választotta. A Hunyadi család rövid tündöklése alatt virágzott ki a magyar humanizmus és reneszánsz. 1526-ban Mohácsnál elszenvedte a nemzet második nagy vereségét a török seregtől, amelynek beláthatatlan következménye volt. A török győzelem eredményeképpen három részre szakadt az ország, s a török nagy részét 150 éven keresztül megszállva tartotta. Eközben szivárgott be Wit- tenbergből a lutheri reformáció, és a három részre szakadt országban viharos gyorsasággal terjedt. Hiába hoztak ellene törvényeket, hiába üldözték követőit, a reformátor tanai példátlan sikereket értek el. Nagyszerű és lelkes magyar prédikátorok fáradoztak sikeréért, akik Wittenbergben szívták magukba a hitújítás eszméit. De segítségükre volt a bibliafordítás, a magyar nyelvű könyvnyomtatás énekköltészet. így került kezdetben részleteiben, majd a teljes magyar Szentírás a nép kezébe, s alapozta meg ezáltal a magyar irodalmi nyelvet Az ébredő nacionalizmus a reformáció tanításában a vigaszon túl erős biztatást kapott a magyar jövendőhöz. Amint a török beékelődött Középső-Magyarországba, úgy szakította szét a magyar királyságot. Nyugat- és Észak- Magyarország a Habsburgok fennhatósága alá került, a kicsiny Erdélyből pedig önálló fejedelemség lett. Gyakorlatilag azonban Erdély a török vazallusa volt. A három területnek azután sajátosan önálló történeti fejlődése indult meg. A királyi rész a német—római birodalom legkeletibb tartományává süllyedt, ahol rendszerint még azok a jogok sem voltak érvényben, amelyek megillették a birodalmi választófejedelmek tartományait. És mert a Habsburgok Ausztria és a tartományok egységét elsősorban a vallásban látták biztosítva, ezért az ellenreformáció leghívebb bajnokaivá lettek. A magyar ellenreformációnak így nem kisebb pártfogói voltak, mint a magyar királyok, az örökletessé tett Habsburg csalad leszármazottai. Az ellenreformáció súlyos sebeket ütött a magyar protestantizmuson. A rekatolizált arisztokrácia földesúri jogánál fogva a jobbágytársadalmat erőszakkal térítette vissza a katolikus hitre, s az ellenállókra börtön, meghurcolás, gályarabság, s sok esetben halál várt. A több mint másfél évszázadon át tomboló ellenreformáció szinte teljesen felmorzsolta a protestantizmust, főként a lutheranizmust a királyi Magyarország területén. Or.. Rédey Pál Ezer esztendő Sokkal több benne a történet, mint a tanítás vagy erkölcsi útmutatás, és elsősorban az erkölcsi példaképek száma igen csekély benne. Mégis többet nyújt ez a könyv, mint a régi Kelet királyainak történetét, akik szívesen vésették kőbe tetteiket. Mert valaminek a puszta felsorolása és elbeszélése még nem történelem. Történelem akkor lesz valamiből, ha az események rendeződnek, és igyekszünk azokat megérteni. És az Ötestámentomban pontosan ez történik. Ügy beszéli el egy népnek a történetét, hogy ezt a népet állandóan Isten színe elé állítja. Néha egészen terjengősen teszi ezt, mint például a Királyok és Krónikák könyvében. Néha egészen profán. azaz világi dolgokat mond el. De mindezt mégis mindig olyan összefüggésbe hozza, hogy' érezzük és tudjuk: mindez Isten akaratából történik. Bárhogyan is alakult történelmi sorsa, azt sohasem felejtette el Izráel népe, hogy elhiva- tása van a történelemben. Ezt az elhivatását, vagy más szóval kiválasztottságát többféleképpen értette és értelmezte. De a tekintetben sohasem volt probléma, hogy ezt az elhi válást Istentől kapta, aki Ábrahámmal és leszármazottaival szövetséget kötött. Ez a hit és a történelem sohasem különültek el egymástól Izrael életében. Mindezt azonban akkor értjük helyesen, ha rátérünk a részletkérdésekre. Magától értetődő. hogy Bibliánk elejével kezdjük ezt el, és itt mindjárt egy nagy történeti művel van dolgunk, tudniillik Mózes öt könyvével. Ezt a művet Pentateuch os- nak (= öt könyv) is mondják. Szinte magától értetődő volna, hogy az Ötestámentomnak ezt a részét tartanánk a legrégibbnek, hiszen a világ teremtésével kezdődik, és ez tárgyalja az ősatyák történetét. Valóban, ősrégi részek találhatók a Pen- tateuchosban. Az is tény, hogy az Ötestámentomnak ezt a részét gyűjtötték össze legelőször egységes könyvként. Amikor Jézus az Űjtestámentomban több alkalommal is „Törvényről” beszél, akkor az Ótestá- mentomnak erre a részére gondol, melyet előtte kerek 500 esztendővel állítottak össze. Egy további nagy irodalmi egység az Ötestámentomban a történeti és prófétai könyvek. Ezt a részt nagyban és egészben Krisztus előtt 200-ban zárták le. Csak Dániel könyve hiányzott még belőle, mely minden látszat ellenére elég késői irat. Az Ótestámentomot mai formájában csak Krisztus után 100-ban kanonizálták. azaz nyilvánították Szentírásnak. Néhány vitás könyv, mint például az Énekek Éneke, Prédikátor könyve és Eszter könyve csak ekkor kerültek be a gyűjteménybe. A „kánonkialakulás”, tehát az ótestámentomi iratok leírása és összegyűjtése mai ismereteink szerint kereken 1000 esztendőt vett igénybe. Szóbeli hagyomány formájában persze messze a múltba nyúlnak visz- sza az ótestámentomi történetek. sőt a homályos múlt fedi azok keletkezését. Maga a Pen- toteuchos is több száz évet foglal magában. Talán sokaknak meglepő ez a megállapítás, hiszen nem is olyan nagyon régen még egységesnek tartották Mózes öt könyvét, és „lelkészeink többsége még ma sem meri megmondani a híveknek, hogy a Pentoteuchost, héber nevén Tórát nem Mózes írta, és ez a felfogás a régi zsidó írók téves megállapítására vezetendő vissza. Már Philo és Josephus, ez a két zsidó filozófus és történetíró, akik kb. Jézus korában éltek, Mózest tartották a Pentateuchos szerzőjének. Közelfekvő volt ez a nézet, hiszen a hagyomány szerint a „törvényt” Mózes kapta. Nem zavarta ezeket a tudósokat az sem, hogy Mózes ötödik könyvében, az úgynevezett Deuteronomiumban szó van Mózes haláláról is (5 Möz 34). Isten ezt a szakaszt is lediktálta Mózesnek — mondják —, és Mózes sírt írás közben, mert így tudta meg, hogy nem mehet be az ígéret földjére, Kánaánba. Ez a jó szándékú és szép hagyomány sokáig tartotta magát a zsidóságban, és átvette a keresztyén egyház is egy időre. Egyes írástudók azonban csodálkozni kezdtek azon, hogy bizonyos ismétlések és egyenetlenségek találhatók a Pen- tateuchosban. A keresztyén tudósok közül pedig Karistadt, Luther Márton kortársa fedezte föl az eltérő stílusformá- kat. Ma minden teológiai hallgató már az első évben megismeri ennek a nagy törvény- könyvnek a szerzőit. Nevüket persze nem tudjuk már. De az Isten nevének eltérő használata és speciális teológiai szempontjaik szerint meg tudjuk különböztetni őket egymástól. A mai ótestámentomi tudomány beszél „Jahvistá”-ról, „Elohistá”-ról és „Papi irat”- ról. Ezekhez járul mint a Pentateuchos külön része, a „Deuteronomium”, magyarul a „második törvény”, amely a mi Bibliánkban Mózes 5. könyve. D. dr. PáMy Miklós Vúrady Lajos: Csak könyv Csak könyv ... Neve se más, csak „Könyv..." A betűk oly egyszerűek benne, s a lapok oly fekete-fehérek, mintha valóban csak könyv lenne, egy könyv a sok között a polcon és a csendes könyvtárszobákban, egy könyv, amely oly azonos millió mással az egyformaságban. Csak könyv s.. Lapozgatják fehér gyerek-kezek s öregek ujja reszket rajta. Apák és anyák keresik benne, hogy mit mond jajra és mit mond bajra Néha rápereg egy-egy könny is, ember szívéből kicsordult bánat, máskor meg annak, aki jól megérti, egekig zúgó öröme támad. Vihart kelt, ad csendességet, poröl, parancsol, törvényt szab keményet, leleplez, vádol, éget haragja, ha Isten akarja! Ha így akarja! S ha úgy akarja, megszólal szépen, mint édesanya esti mesében, ölel és csókol, simogat lágyan . ... így cselekszik a Nagy Űr egy könyvben — a Bibliában. Csak könyv.., Az örök egy Isten él így benne! Egy könyvben ö, a Legyőzhetetlen, közel jön hozzánk, kezünkre száll le és élet lesz az emberekben, éhesnek kenyér, borúsnak bélre s a bűnbánónak áldott kegyelem... Egy könyvben, az ősi Bibliában, Testvérek! — az Isten van velem! Csák könyv? Óh, mennyi több árunál! Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy O is megragadjon és élettel töltse be szívemet. S amikor népek haragra gyúrnak és remegve forrong a nagy világ, hirdetem azt, amit Isten hirdet: — béküljetek meg egymásai! — és magasra emelem a Bibliát! Jtüudásmtkkn Mad emlékezünk. A budavári gyülekezeti énekkar egyházzenei áhitata Tizenöt éve működő énekkarát köszöntötte esti zenés áhítat keretében a Budapest Bécsikapu téri templomunk gyülekezete április 25-én. A budavári evangélikus egyház, reformáció korába visszanyúló gazdag történetében 15 év nem nagy idő ugyan, az énekkar számára viszont ez a másfél évtized azt jelentette, hogy kicsiny, énekelni szerető csoportból eljutottak Schütz János Passiójának méltó tolmácsolásáig. Beszédes szamok Kitűnt az ismertetett adatokból, hogy másfél évtized alatt 314 alkalommal szolgáltok, sokszor vidéken is, sokszor más egyházak meghívására is. Énekeltek a rádió számára, református, katolikus és baptista templomokban is megfordultak. Negyvenhét alkalommal szolgálatuk önálló zenés áhítat keretében folyt, máskor viszont csak kicsiny családi kör számára tették feledhetetlenné az esküvő ünnepét. Az énekkar, amelyik a budavári templom szép, új orgonája mellett a második karzaton különösen is „eldugott” helyen, láthatatlanul szokott szerepelni, most ezen az ünnepen méltán lépett a gyülekezet színe elé, hogy számot adjon eddigi működéséről. Bárom bemutató Mai magyar szerzők iránti elkötelezettségüket mutatja, hogy ünnepükre három új művet kaptak ajándékba és bemutatásra. Gárdonyi Zoltán Sztárai Mihály reformátor versére írott műve az emberi kéz eredményein túl Isten hatalmát meglátó és dicsérő zsoltár: „Hálaadásunkban Rólad emlékesünk . ..” Sulyok Imre új utakat kereső komponálási módján változatos eszközökkel elevenítette meg az evangélium ismert jézus! példázatát ,.A nagy lakoma” címen. „Édesanyám szeretett templomának ...” — kezdődik az ajánlása Bárdos l^ajos „Szívbéli zsoltár” című művének, amelyik a 92. zsoltár szövege alapján készült. Az énekkar, amelyik a megtanult 139 mű között 17 mai magyar szerzőtől 56 müvet énekelt másfél évtized alatt, a gyülekezet és eg)toázunk határain is túlmutató szolgálatot végzett ezzel a „pártos” énekléssel. Fiatal karnagy Az eredményekben gazdag másfél évtized alatt Csorba István fiatal karnagy szervezte, tanította, vezette a kórust, aki mellett ott állt kitűnő fiatal orgonaművészünk, Peskó György. A jubileumi esten is ő szólaltatta meg Gárdonyi Zoltán Orgonaszonátáját és Kodály Zoltán „Prelúdium orgonára” című művét. A budavári gyülekezet és vezetősége az ünnepi alkalmat fölhasználva köszönte meg a karnagynak, hogy 15 év alatt a keze alá kerülő 160 emberből rangos kórust faragott. Ügy érezzük azonban, hogy áldozatos munkája, eredményes igyekezete, öttálentomos képességei gazdag kamatoztatása nemcsak egy gyülekezetünk ügye. Egész egyházunk nevében megköszönjük most hűségét és másfél évtizedes munkáját, és kívánjuk Isten áldását a következő évekre. ifj. Harmati Béla Régi anyakönyvekben lapozgatva Régi anyakönyvekben lapozgattam az elmúlt napokban. Megfakult, megsárgult írások nagyon sok mindenről beszéltek. Megtanítottak többek között arra, hogy abban az úgynevezett „régi szép időkben” sem lehetett valami fenékig tejföl az élet. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem sok visszasírni való van ebből a régmúlt időkből. A kezembe került anyakönyv a XIX. század elejéről való. Sok volt a születés, de még több a halálozás. Nem volt valami nagy értéke abban az időben az emberi életnek. Az akkor 400 lelkes gyülekezetben évente 20 és 30 között volt a temetés. Ma ebben a nem sokkal kisebb lélekszámú gyülekezetben 1—5 az évi átlag. A halál oka, vagy ahogyan akkor írták az anyakőnyvbe, a „kimúlt nyavalája” számtalan volt Többek között ilyenek: nyavalatörés, hideglelés, daga- dozás, kiaszalódás, hektika, veres himlő, kolera, farkas görts- vágás, köszvény, sárgaság, sorvadás, kelevény, kanyaró, epemirigy, gutaütés stb. Ma már ezeknek a betegségeknek nagy része a múlté. Sokan haltak meg: „sínlődésben, szegezés- ben, patétsban, gugában vagy pokóvarban.” Ki tudná ma már megmondani, hogy milyen betegségek voltok ezek? Volt ilyen bejegyzés is a halál okára vonatkozólag: „Égisz életiben nyavalás volt” Volt akinek a halál oka a munkában való megszakadás volt. Anyakönyveket lapozgatva, megdöbbenve láttam az 1824. esztendő halotti adatait. Ebben A LUTHERÄNIA június 6-án. vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. a-moll preludium és fúga „Christ lag in Todesbanden” 4. kantáta „Ó, én bűnös, jaj, mit tegyek” korálvariáció orgonára „Also hat Gott” 68. kantáta Vezényel: Weltler Jenő és Késmárki György. Orgonái: Trajtler Gábor. Igét hirdet: DR. KÉKÉN ANDRÁS az évben 27 temetés volt. Ebből mindössze kettő volt felnőtt, a többi huszonöt gyermek, születéstől 13 éves korig. Itt megrendített ez a bejegyzés: „Árvátska Palika. 4 esztendő és 3 holnapot élt. Élűben nyomorék.” A huszonöt gyermek nem is járványos betegségben halt meg. mint az előző 1821. esztendőben, amikor néhány nap alatt 10 gyermek halt meg vereshimlőben. Nemegyszer pusztított a kolera. külön része van ezeknek még ma is a régi temetőben. De pusztított még sok egyéb járványos betegség is. A megszületett csecsemők jó része nem élt egy hónapnál tovább. Akkor azt a fülünket ma már sértő bejegyzést alkalmazták rájuk, hogy „idétlenek”. Ma, ha nagy ritkán ilyen előfordul, „vele született gyengeséget”, mint a halál okát írjuk az anyakönyvbe. A gyermektemető nem kis részét tölti ki a régi sírkertnek. Ma már ilyenre nincs szükség. Tizennégy év óta az említett gyülekezetben mindössze négy gyermek temetés volt. Ma már mindez a múlté, és hála Istennek, hogy a múlté, amikor az emberi életnek nem volt valami nagy értéke. Nemcsak a csecsemő- és gyermekhalandóság minimális, de az átlagos életkor is meghosszabbodott. A „régi szép idők”-ben ugyancsak megvolt minden napnak a maga baja! Sikter László DREZDA A híres drezdai Kreuzchor, egyházi énekkar vezetőjévé, az elhunyt dr. Rudolf Mauersber- ger professzor utódjává Martin Fiámig professzort hívták meg. (epd) BACH ESTÉK A VARBAN Június 4-én, pénteken este fel 7 órakor orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban. Hat preludium és fúga Fisz-dúr, fisz-moll, G-dúr, g-moll, Asz-dúr, asz-moll. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft
