Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-30 / 22. szám

xxxvi. évfolyam, 22. szäm 1971, május 30. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ' _ ' • • • - -.-- t4 A jövő a népek (éltéitől függ Mint az áradat növekedett. Elindult, mint csermely $ ma zúgó folyam, tengerszélességű. Kezdte néhány aggódó, felelős­séget érző ember s ma milliók ügye. Szerény, könyörgő szava volt s ma harsány igazságtudat acélozza meg hangját és köve­tel. Itt-ott pislákolt egykor gyámoltalan fénye, ma bevilágítja a holnapot. Ki gondolta, hogy útja ilyen tüneményes és dia­dalmas lesz? EREJE MINDENKOR 1GAZSAGTXJDATÁBAN, meggyőző­désében, humanizmusában volt. Abban, hogy következetesen, minden körülmények között a népek ügyét és érdekét szolgál­ta és határozottan szállt szembe a háborúval és a fegyverke­zéssel. S mivel az embereknek van történelmi tapasztalatuk és élményük, a világ legtermészetesebb dolgának tartották a csat­lakozást, az együtt menetelést vele. Így nőtt, osztódott és sza­porodott a békemozgalom. Ma már felmérhetetlen azoknak a száma, akik szervezetten, vagy szervezetlenül, egyénileg, vagy társadalmilag támogatják e mozgalmat. Nyugodtan állíthatjuk, a világ egyik legnagyobb, egész glóbuszunk miliárdos ember­áradatának mozgalma. AZ ELMÚLT HÉTEN BUDAPESTEN 124 ország, 30 nemzet­közi és több mint 200 nemzeti szervezet sok száz képviselője ülésezett a Béke-világtanács közgyűlésén. Nem kis büszkeség tölt el bennünket, hogy mi adhattunk otthont néhány napra a mozgalom számára, s tavaszi főváro­sunk felpezsdült a béke hangjaitól. Mindezen túl Budapest ne­véhez fog fűződni az a kiáltvány, amellyel a világ népei ezek­ben a napokban ismerkednek. A budapesti „Kiáltvány” erő­ről, biztonságról, határozottságról tanúskodik s megjelenése minden bizonnyal fordulatot fog jelenteni a békemozgalom történetében. A napilapok teljes terjedelmében közlik, mi csak egy-két gondolatot emelünk ki belőle: „Az emberiségre tengernyi szenvedést zúdít a fegyverkezési verseny, a nukleáris, a vegyi- és biológiai fegyverek felhalmo­zása, az éhség és a tuclatlanság. Még ma is fenyegetik a hábo­rúk és a vérengzések szörnyű szenvedései, ma is népeket űz­nek el szülőföldjükről, népek, válnak a gyarmatosítás és a faj­üldözés áldozataivá. A JÖVŐ AZONBAN A NEPEK TETTEITŐL FÜGG — han­goztatja a Kiáltvány. — E tettek függvénye, hogy az ellenté­tek kiéleződnek vagy rendeződnek, hogy fegyverkezés, vagy ál­talános és ellenőrzött leszerelés ... lesz-e.” A Kiáltvány nemcsak azt sorolja fel, hogy a. mozgalom mi­lyen szolgálatokat végzett a béke érdekében és hol találkoz- . tunk előrevivő és visszahúzó szándékokkal, melyek azok a tü- ! netek, beteges gócok, amelyek mint ragály, fertőznek, s mely területeken kell latba vetni minden erőt, hogy javunkra fordít- | suk az általános béke ügyét, de külön is kiemeli: „Most aztj tartjuk a legfontosabbnak, hogy Indokínában felszámolják a háborús tűzfészkeket, az Egyesült Államok és csatlósainak csapatai azonnal, teljes számban vonuljanak ki a világ e ré­széről és hogy a Közel-Keleten meghiúsítsuk az Egyesült Ál­lamok és az izraeli kormány agressziós politikáját”. Csupán ennyit idéztünk ízelítőül. De ebből is látjuk, hogy a kiáltvány határozottsága, a realitások figyelembevételével, új­ra mozgósítja a tömegeket. Hatása nyilvánvalóan kétoldalú. Egyfelől szól azoknak, akik a népek élén állnak és akiknek felelőssége ebben a kérdésben vitathatatlan, másfelől szól a népeknek, a békemozgalom bázisának, hogy éberségéből ne veszítsen s aktivizmusa ne lankadjon. BÜSZKÉK VAGYUNK ARRA, hogy Budapesten született ez a kiáltvány, s magunk pedig méltók akarunk lenni a felhívás­hoz. Megértjük szavát: „felhívást intézünk minden néphez, minden jóakaratú emberhez, s nyomatékosan felhívjuk őket arra: egyesítsék erőfeszítéseiket a békéért és a nemzeti füg­getlenségért, valamint az imperializmus ellen vívott harcban”. Mint „jóakaratú emberek” tesszük magunkévá a felhívást. R. P. Az Állami Egyházügyi Hivatal volt elnökének kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Prantner Józsefnek, az Állami Egyházügyi Hivatal nemrég nyugalomba vonult el­nökének, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállomány­ba vonulása és 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK TILTAKOZÁSA A BRAZIL KORMÁNYNÁL Az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizott­sága kezdeményezésére 15 nemzetközi szervezet fordult együttes kéréssel a brazil kor­mányhoz, engedjék meg a bra­zil börtönökben és kihallgatá­si központokban nemzetközi ellenőrzés tartását. Emlékez­tetnek arra, hogy az elmúlt két évben sok neves brazíliai személy és nemzetközi intéz­mény és világszervezet is fel­emelte szavát a Brazíliában uralkodó belső terror ellen, hogy az ellenzéki politikai ál- láspontúakat bírói ítélet nél­kül fogva tartják, kínozzák. Jean-Marc von der ’.Veid, a gerillák által elfogott svájci követ, Giovanni Bucher sza­badonbocsátása fejében a bör­tönből elengedett brazil diák­mozgalmi vezér szerint Brazí­liában több, mint 12 ezer po­litikai fogoly van és ezeket az embereket, mint őt is, a leg- válogatottabb kínzásokkal igyekeztek „megtörni”. A bra­zil kormány hivatalosan cá­folja a kínzásokról szóló hí­reket, bár ezeket olyan sze­mélyiségek is megerősítették, mint Dom Helder Camara, Recife római katolikus érseke, de mindeddig egyszer sem engedték meg, hogy a Nem­zetközi Vöröskereszt vagy az Emberi Jogok Bizottsága vizs­gálatot tartson az országban. (LWF) Nyborg—19 7 1 Lapunkban D. dr. Ottlyk Er­nő püspök számolt be elsőnek az európai egyházak hatodik nagygyűléséséről. .Most dr. Nagy Gyula akadémiai dékánt Mi volt magyar szemmel ennek a nagygyűlésnek a legérdekesebb vonása? Azt emelném ki, hogy az európai egyházak nagygyűlésé­A nyborgi vár egyik bástyája Az ősi nyborgi várkastély — a magyar küldöttség másik evangélikus tagját — kértük meg, válaszoljon néhány kér­désre az európai egyházi ta­lálkozóról. Kérjük, bevezetőül mond­jon Dékán úr néhány szót olvasóinknak a nagygyűlés színhelyéről! Nyborg, az európai egyházi gyűlések hagyományos szín­helye, ma 18 ezer lakosú kis­város a Nagy Belt-tergerszoros partján. A középkorban azon­ban Dánia fővárosa és a dán parlament — a Danehof — székhelye volt. Az európai konferencia színhelye, a ten­gerparti hatalmas Nyborg Strand Hotel, ezúttal szűknek bizonyult a csaknem négyszáz résztvevő befogadására. Bár Dánia NATO-ország, ez al­kalommal már 19 tagú NDK- delegáció is jelen volt a nagy­gyűlésen — az idők változásá­nak jele Európában! nek fő témája az a „diakóniai teológia” volt, amely ma a ha­zai protestáns egyházak sok munkával kidolgozott teológiai irányvonala. Istent úgy szeret­jük igazán, ha az ember lelki .és testi javát, a gyülekezet és a társadalom javát együtt szol­gáljuk — ez volt a nagygyűlés fő mondanivalója. Az öt szek­ció négy napon keresztül fog­lalkozott a „szolgálat teológiá­ja”, az istentisztelet, az egyhá­zak társadalmi és nemzetközi szolgálata és az egyház jövő­je kérdéseivel. Ki gondolta volna tíz vagy öt évvel ezelőtt is, hogy az általunk vallott „diakónia teológiája” 1971-ben szinte hivatalos teológiai irány­vonallá lehet az európai egy­házak nagygyűlésén? Így tör­tént — Istennek adunk érte hálát, aki az átfogó szeretet­szolgálat útjára vezeti az euró­pai egyházakat. Ezért is kísér­te nagy figyelem a magyar részvételt, mind az egyik ple­PÜNKÖSDI KÖNYÖRGÉS Szentlélek, Lelke Atyának, Fiúnak, Jöjj, sebes zendülő szélszárnyakon. Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egyakarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben: Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus, ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küld el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre — Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! náris előadásban, mind a szek­ciók vitáiban és személyes be­szélgetésekben, mind a magyar tanulmányi irat révén, amely az egyetlen ilyen, külön előké­szítő dokumentum volt az európai egyházak részéről. Azt jelenti-e ez, hogy ma már nincs különbség az európai egyházak közt a szociáletikai kérdésekben? Távolról sem. Ha általános­ságban nem is volt vita azon, hogy a Krisztus-hit szeretetre és szolgálatra kötelez a világ­ban, és ez a szeretet nemcsak egyéni jócselekedetekben, ha­nem a keresztyének és egyhá­zak társadalmi és nemzetközi jó szolgálatában is meg kell, hogy bizonyítsa magát, viszont a konkrét kérdésekben sok volt a véleménykülönbség. A „társadalmi szekcióban” példá­ul — ahol magam is résztvet- tem — nagy viták folytak a gazdasági és társadalmi igaz­ságosságról, a nyugateurópai „vendégmunkások” emberte­len helyzetéről és az egyházak segítő feladatáról, a faji kér­désről és a „harmadik világ” nyomorúságáról. A kelet-euró­pai delegátusok erőteljesen sík- raszálltak amellett, hogy a ke­resztyének mindenütt a vilá­gon segítsék a gazdasági és társadalmi fejlődést, — s eb­ben sok támogatóra találtak a nyugati delegátusok közt is, főleg a jelentős számú fiatal küldöttben. Milyen volt az „ökume­nikus légkör” a nyborgi nagygyűlésen? Testvéri együtt-gondolkodás és együttműködés jellemezte a hihetetlenül sokszínű, különbö­ző tanítású és tradíciójú egy­házi delegációk találkozóját. Jelentős szerepük volt az euró­pai evangélikus és református egyházaknak, melyeknek veze­tői közt jelen volt Niemöller, Lilje, Tooming, Westergaard- Madsen, Wisser’t Hooft (a konferencia elnöke), Maury és mások. De ugyanilyen aktív volt a keleti ortodox egyházak és az anglikánok részvétele is. Alexij tallinni metropolita, Jusztin román ortodox egyház­fő, a lengyel, a bulgár ortodox vezetők a sajtó érdeklődése központjában álltak. De ki kell emelni a kis egyházak — bap­tisták, metodisták, ókatoliku­sok, mennoniták, mariaviták és valdensek — jelenlétét is. A római katolikus egyház ma­gasrangú ' megfigyelőkkel kép­viseltette magát. Különösen megragadó volt, amikor az evangélikus úrvacsorái isten­tiszteleten szinte minden je­lenlévő egyház képviselői együtt járultak az Ür asztalá­hoz. „ökumenikus” alkalom volt az ortodoxok és az ang­likánok istentisztelete is a nagygyűlésen. Hogyan alakul az Euró­pai Egyházak Konferenciá­jának tevékenysége a kö­vetkező években? Öröm a számunkra, hogy a magyar egyházak további négy évre képviselve vannak az el­nökségben Ottlyk Ernő püspök úr révén. Fontos tény, hogy két munkacsoportban az EEK a következő, 1974-es nagygyűlé­séig az egyházak békeszolgá­latára és a protestánsok—orto­doxok dialógusára kívánja kon­centrálni munkáját. Remény­ségünk szerint szorosabbra fű­ződnek az EEK és a Keresz­tyén Békekonferencia közti kapcsolatok is. A nyugati saj­tó mindenesetre a „keleti egy­házak” előretöréséről írt a ha­todik nagygyűléssel kapcsolat­ban, s valóban úgy látszik, hogy ezek az egyházak növek­vő súllyal, szorosabb egység­ben folytatják majd szolgála­tukat az európai egyházszerve­zetben. Jelentett-e a dániai üt újabb kapcsolatot a dán evangélikus egyházzal is? Ottlyk Ernő püspök úr a nagygyűlés után tett látoga­tást Westergaard-Madsen dán prímás-püspöknél. Magam a nagygyűlés előtt tarthattam érdeklődéssel kísért előadást és megbeszélést a koppenhá­gai teológiai fakultáson, és találkozhattam a prímás-püs­pökön, Akadémiánk díszdok­torán, és más egyházi vezető­kön kívül Skydsgaard, Soe, Noack, Leif Grane és Christen­sen professzorokkal, valamint Mogens Zeuthen lelkésszel. Egyházunkat és teológiai mun­kánkat szeretik és becsülik a dán evangélikus egyházban. — ez a jóleső érzés kísért végig minket dániai útunkon. KERESZTYÉNEK JAPÁNBAN A legutóbbi adatok szerint a 100 milliós Japánban kere­ken 1 millió 70 ezer a ke­resztyének száma. Közülük 700 ezer tartozik a protestáns felekezetekhez, 345 ezer a ró­mai katolikusokhoz és 24 ezer az ortodoxokhoz. Több mint 7 ezer protestáns és ezer ró­mai katolikus templomuk van. Az egyházi munkások száma: 15 ezer protestáns és 7400 ró­mai katolikus, közülük 1800 a protestáns és 2340 a római katolikus külföldi misszioná­rius. A legnagyobb evangélikus egyház a 16 ezer tagot szám­láló Japán Evangélikus Egy­ház, 120 templommal. Ez az egyház látja most Vendégül a Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködés Bi­zottsága április 29—május 12 közötti nemzetközi tanácsko­zását. (LWF) EVANGÉLIKUSOK ÉSZAK-AMERIKÁBAN A legújabb, 1970-es adatok szerint az észak-amerikai evan­gélikusok statisztikai adatai a következők (zárójelben az 1969-es adatok): Lélekszám: 9,2 millió (16058-cal kevesebb), lelkészek száma: 22140 (301- gyel több), gyülekezetek szá­ma: 18970 (30-cal kevesebb). A baptista és a metodista egyhá­zak után az evangélikusok a a harmadik legnagyobb feleke­zet Észak-Amerikában. (LWF) SVÉD IMAGYÜJTEMÉNY Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oLari szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt — Építsd meg népedet, Szentlélek Isten! A 756. énekünkből Dr. Berndt Gustafson, a Stockholmi Vallásszociológiai Intézet igazgatója újsághirde­tésekkel kérte föl az embere­ket, hogy küldjék meg számá­ra maguk fogalmazta imádsá­gaikat. 150 kiválasztott imád­ságot most könyv formájában tett közzé és hozzáfűztem „Az imádkozok láthatatlan svéd egyházában liturgiái meg­újulás megy végbe... az imádságok az ember legmaga­sabb álmát és legmélyebb gyötrelmét tükrözik liturgiái formák és frázisok nélkül.’* (LWF)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents