Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-23 / 21. szám
Valami elveszett „... megtalálta HTIkijáhu pap az Úrnak Mózes áltál adott törvénykönyvét.” (2 Krón 34, 14) Valami hallatlan történt! Nem szőnyeg, nem kehely veszett el az egyházból. Valami ezeknél sokkal fontosabb. S a még különösebb az volt: senki sem vette észre, hogy ez a fontos dolog elveszett. Nem úgy történt, mint amikor valaki reggel kinyitja a garázsát, — és íme, nincs ott a kocsi, amit tegnap este zárt be oda. Isten igéje veszett el Izraelben! És senki sem vette észre éveken át. Illetve az okát nem tudták: miért lett tele bálvánnyal az ország, miért lett annyi baj, erőszak mindenfelé. A főpap talált rá egy sarokban a templom renoválásakor. Döbbenten, poros, remegő újjakkal kezdte pörgetni a tekercset a sötét sarokbein, s egyszerre világos lett előtte, mi hiányzott. Néha meglep a félelem: nem így tSrtént-e a mai keresz- tyénségben is? Különben mi magyarázza azt, hogy egy délafrikai fehér lelkész kijelenti: ő pedig soha nem vesz úrvacsorát együtt négerrel? Mi magyarázná, hogy azt a Martin Luther-Kinget lövik le ezen a keresztyénségen belül, aki vér nélkül, szeretettel akarta népének megszerezni az egyenjogúságot? Mi magyarázná azt, hogy az emberiségnek éppen csak a keresztyén része lakik jól, tanulhat, — a nem-keresztyén rész pedig rongyos, éhező? Nem veszett el innen valami igen fontos? De: Isten igéje! Az nem minden, hogy a legtöbb házban van Biblia. Ha nincs aki olvassa, hallgasson rá, engedje, hogy átjárja szivét, lelkét, — annyi, mintha nem is lenne. Hétköznapok egy gyülekezetben Ne mindig örömünnepekről s kiemelkedő eseményekről, jubileumokról és püspöklátogatásokról szóljanak a gyülekezeti riportok — jegyezték meg már többen is olvasóink közül. Szeretnénk olvasni a gyülekezetek hétköznapjairól is. Igazuk van. Híveink az egyházban nemcsak ünnepnapokat élnek, hanem szürke hétköznapokat, gondokat és törődést is, s lelkész és hívek abban a csendes folyamatban élnek, mely végül is vasárnapra figyelő gyülekezetei, áldozatos közösséget terem. Erre szeretnénk legalább futó pillantást vetni. Egyik pesti gyülekezetünk lelkészével beszélgettünk a hétköznapokról. Ismétlődő jelenségekről, általános tünetekről van szó. Hadd írok le néhány lopva feljegyzett futó kérdést és futó feleletet. Milyenek a bíbliaőrák? Hetenként hármat tartunk, a gyülekezet három gócán. Esetenként 10—15 résztvevővel. Megszokott arcok. Az egyik egykori imaórából alakult bibliaórává. Olykor ma is elhangzik egy-egy hangos imádság a bibliamagyarázat után, de általában inkább megkopott az imádkozó közösség. Egy-egy bibliai könyvet olvasunk folyamatosan, vagy szabadon választok magyarázat alapjául igét. Adventben, böjtben a bibliaórákat előadásokkal bővítjük, vendégelőadókkal. Legutóbb „Akik reménységben neveltek” címen szóltunk sorban Comeniusról, Bél Mátyásról, Tessedikről, Veres Pálnéről. Az előadók Szalatnai Rezső. Fabiny Tibor, Benczúr Lászlóné és Sáfrán Györgyi voltak. Hétköznapok ügye a temetés is. Halljunk ezekről is néhány mondatot. Hetente 1—2 temetésünk van. Fél napot vesz igénybe. Lelkiismeretre nehezedő súlyos alkalmak. Nemcsak a gyász miatt, hanem azért is, mert a „gyülekezet” akkor születő es rögtön feloszló. A legtöbbjükkel először és utoljára találkozik a lelkész. Mit tud mondani nekik? Kántorunk inkább nincs, mint van, de a lelkész mindig énekel. A „Ments meg engem, Uram .. legtöbbször valóban összekapcsolja az alkalmi gyülekezetek A hitvallást a legritkábban mondják együtt. A gyülekezet ügyévé a temetés a vasárnapi istentiszteleten válik, amikor rövid életrajzzal emlékezünk meg az elhunytról, s a temetés igéjének felolvasása után együtt imádkozunk a gyászolókkal. A családot a temetés utáni napokban föltétlenül meglátogatom. Milyenek a családlátogatások? Arra törekszem, hogy naponta legalább egy otthonba becsöngessek. A „gyülekezetét” igazán ezeken az alkalmakon lehet mérni, nem az istentiszteleten. Rendkívül sokrétű, és végtelen tapintatot, szeretetet és alkalmazkodó készséget igénylő szolgálat. Valójában lelkigondozássá jó esetben csak a második, harmadik látogatáskor válik. Nem előzetes bejelentésre megyek, de szinte mindenütt szívesen látnak. Az élet üteme elsodorja az embereket a templom mellett, az otthonukban mégis ragaszkodó híveinkkel találkozom, még akkor is, ha néha én többször fordulok meg náluk, mint ok a templomban!. kel foglalkozunk, hanem kös» egyházi kérdésekkel, a keresztyén felelősség különböző területeivel, felolvasunk kiemelkedő cikkeket az Evangélikus Életből, amit megbeszélünk stb. Az ifjúság? Ők a megoldatlan gondom. A konfirmáció az egyik legkedvesebb munkaterületem, ahol össze is forrunk, de utána eltűnnek. Kődbe vesző, ki- tapinthatatlan út, de nem reménytelen. S a szolgálatokra készülés, a studírozás? Hány óra megy el ezzel naponta? Idővel nem mérhető. Mást se csinálok, mint ezt tfilla- moson, utcán, íróasztal mellett, napközben és féléjszakás csöndben. Most mi az aktuális hétköznapi munka? Mázoljuk a templom ablakkereteit A hívekkel együtt én is. Ilyen tennivalóink mindig vannak. A segítő szemetet ösz- szetartő erejét indukálják » gyülekezetben. A 16. század elején milyen nagy öröm volt, amikor az a vézna szerzetes megtalálta. Milyen sokszor veszett el Isten igéje az egyházban évszázadok során. Csak nálunk is: a török—német üldözte magyar, lápok közt rejtőzve, hogy szorította magához Isten vigasztaló beszédét! És azután?’ Láttam egy fényképet. A háborúdúlta romok között gyerekek, játék közben találtak valamit. Egy feszületet, a Megfeszítettet. A fényképen ott van arcukon a meglepett csodálat, — s a sejtelem: valami összefüggés van a romok, a kegyetlenség és az elveszett feszület között Isten igéje nem egyszerűen olvasmány. Feküdt valaki a kórházágyon, súlyos baleset után. Alig volt benne már élet. Aztán vérátömlesztést kapott S visszatért az élet Isten szava vér, energia. Az élethez. A jó élethez! őrizz meg szavad megvetésétől! Hiszen milyen áldott frissnek, mainak hallani Téged? Tgéd szívünk erősség, Egyházadat igéd védje’, Ez egy kincset hagyd meg nekünk, Mi akkor mást nem keresünk, <255, 3) Görög Tibor — Szekeres Sándor nyugalmazott bőnyrétalapi lelkész rövid. de súlyos szenvedés után 77 éves korában húsvét hétfőjén elhunyt. 42 évig volt aktív lelkész, 12 éve élt nyugalomban, s egy életen át Urát szolgálta. Május 15-én búcsúztak tőle a győr-szigeti temetőben a bőnyi, győri, és győrkömyéki lelkészek, s egykori hívei. Plachy Lajos győri és Riesz György bőnyrétalapi lelkész végezték az utolsó szertartást. Családját, híveit, lelkésztársait Jézus szava vigasztalta: „En vagyok az út, az igazság, és az áléit,” (János 14. 6) — Gőeze József, a borgátai kis gyülekezet volt gondnoka, a kissomlyói gyülekezet számvizsgáló bizottsági tagja és presbitere 66 éves korában elhunyt Temetésén Benkő Béla kissomlyói lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát — Scholtz Béla volt soltvad- kertí igazgató-tanító életének 77. évében március 30-án elhunyt. Hosszú évtizedeken keresztül volt az evangélikus és református gyülekezet kántora. Április 1-én temették el nagy részvét mellett a soltvadkertí temetőben. Szüntelen imádkozzatok! ősz a hajam, de a szüntelen imádkozásnak: életemben még annyi híja van ,.; Fájdalmas, könnyes utakon csak most tanulgatom. Huszonhat boldog éven át aranyozta be életem most elveszített, drága gyermekem Nagy ajándékod. Uram, visszakérted Élőhalott voltam heteken át, mintha nélküle nem is lenne élet az életem. A valóságba vissza kis kezek simogatása hívogatott. Két kicsi árva... ölelő gyermekkarok .. Várakozóan néztek rám a nagy, csodálkozó gyermekszemek Uram, általuk hívtál Te vissza engemet, „Játsszunk együtt, Nagymama! Gyere, mesélj!“ Felsírtam: „Istenem, segétj!” S fájó szívem, feleletet kapottá? „Veled vagyok!” Zokogó szívvel várat építeni, mesét mondani, hogyan lehet?? Feleltél.: „Ne félj, megsegítelek!"' Eléd borulva kertem támaszod. Hisz megígérted, hogy Te az árvákat el nem hagyod Szüntelen imádkozva, mesélek, játszom, ha kér két kis unokám. Befelé csorduló könnyem Te látod csupán. Szüntelen imádkozni csak ilyen utakon lehet?! Megváltóm érdeméért, erősítsd, Uram, gyenge hitemet! Szabó Pálné Taster ás, Svédország Megjelent a „János levelei“ Beszélgetés a szerzővel A napokban hagyta eí az Egyetemi Nyomdát az Evangélikus Sajtóosztály kiadásában Veöreös Imre budapesti lelkésznek János három leveléről írt könyve. Mai egyházunk vállalkozásaként. D. Káldy Zoltán püspök kiadói tervezése alapján. évek óta folyik a Szentírást magyarázó egyes művek megjelentetése. Az Újszövetség könyveinek feldolgozásából, Jakab levele és Lukács evangéliuma után, ez már a harmadik. A 364 oldalas mű megjelenése alkalmából néhány kérdést intéztünk a szerzőhöz. Ügy tudjuk, hogy feladata tárgyául választhatott az Újszövetség levelei közül. Miért éppen János leveleit dolgozta fel? Ebben a választásomban több ok is közrehatott. János levelei, a nevéhez fűződő evangéliummal együtt, különleges réteget alkotnak az Újszövetségben. Új szellemi környezetben, egészen uj módon ragadták meg a régi evangéliumot. Belehelyezkedtek a körülöttük áramló gondolatvilágba, és annak nyelvén szóltak a jelenvaló Krisztusról. Ez a tény magában is érdekelt, hiszen egyházi szolgalatom során mindig foglalkoztatott az egyház szavának belehelyezése a modern korba. Ehhez járult, hogy meggyőződésem szerint korunk gondolkozásához az Újszövetségben leginkább Jánosé hasonlít. A mai ember szemléletéhez az övé áll legközelebb. Úgy érzem, hogy Jézus Krisztus evangéliumának. legidőszerűbb tolmácsa ma János az Újszövetségben. Rájöttem arra is, hogy az Újszövetség „jánosi gondolkozásának” megszólaltatásával tartozunk a reformációnak. Luther eljutott a pali keresz- tyénség: felfedezésére. Kora egyházának Pál apostol üzenetét mondotta el, a kegyelemből hit által való megigazulás örömhírét. A reformátori örökséget akkor becsüljük meg igazában, ha nyitott lélekkel közeledünk az Újszövetség másik nagy igehirdetőjéhez, s engedjük, hogy hitünket és az egyház szolgálatát meggazdagítsa, amit Jánostól kapunk. Üj távlatok nyílnák meg így az élő Krisztus megértésében és a ke- resztyénség cselekvő gondolkozásában. A reformáció egyházainak életében a „jánosi korszak” bontakozása ígéretes, nagy lehetőség. János első levele utolérhetetlen módon hatol mélyére a ke- resztyénség legnagyobb mondanivalójának: a szeretetnek, ahogyan az az Istenből kiindulva árad a világra és tova- hullámzik a mi szeretetünkben az emberek iránt Az ebbe való belemélyedés kiváltságos dolog az írásmagyarázó számára. MHyen módszert használ könyvének felépítésében, tudna-e erről közelebbit mondani? E.-res összefüggő, kisebb sza- kar ok szerint veszem sorra Janas hárem levelét Mindegyik bibliai szakasznál a fordítást részletes, versenként előrehatoló magyarázat követi. A bibliai szöveg jelentésének kifejtése közben — ahol ez adódik — ablakokat nyitok meg, hogy a szakasz értelmén túl az olvasó beletekinthessen általában az újszövetségi kor világába, egyes bibliai fogalmak származásába, érdekes jelentéstörténetébe, az újszövetségi kutatás tudományos kérdéseibe, egyes bibliai helyek hitigazságának dogmatikai problémáiba is. Ezzel a módszerrel mintha megmaradtam volna a bibliai szöveg egyszerű megszólaltatásánál, de a „nagykorúvá lett világ”-ban az egyház nem beszélhet eleget híveinek és papjainak a Szentírásról a valóság fényében. A magyarázatos rész után adom röviden, áttekinthetően a szakasz magyarázatának összefoglalását. Majd „Mai jegyzetek” címen a bibliai’ szakaszból adódó olyan témákat szólaltatok meg, amelyek aktuálisak. Hozzá kell fűznöm, hogy nemcsak a Mai jegyzetek-ben igyekeztem közérthetően írni —, bár kétségtelen, hogy e kis írásokban tudatosan törekedtem a színesebb stílusra. A magyarázatban a mai teológiai tudományos eredmények vagy feltevések szakszerű közlésének szempontja vezetett, de figyeltem arra, hogy a könyvet nemcsak teológiai képzettségű olvasók vehessék kézbe, hanem bárki megérthesse, akit érdekel a Szentírás. Néhány elkerülhetetlen szakkifejezés értelmét pedig a könyv végén betűrendben közlöm. Említette a Szentírással kapcsolatban a valóság feltárását, Mit ért ezen, és hogyan egyeztethető ez össze a könyv hitépítő céljával? Könyvemben nyíltan szólok János leveleinek keletkezesét, szerzőjét, szövegét és tartalmát illetően kritikai problémákról. A mai tudományos színvonal követelménye elengedhetetlenné teszi ezt, de meggyőződésem is parancsolja. A történeti és a teológiai kritikának alkalmazása azért szükséges János leveleinek olvasásakor is, mert a keresztyén hit csak valóságra épülhet. Sokak tapasztalatával együtt mondom a magamét: hitünk változva, de megújulva, megerősödve és fejlődve kerül elő a Szentírás kritikai szemléletéből. És egyházunk mai szolgálatába hogyan illeszkedik be a könyv? Közvetve és közvetlenül. Közvetlenül azzal, hogy a Mai jegyzetek-ben többször nyílik alkalmam azoknak a szempontoknak hangsúlyozására, amelyek vezetnek bennünket a társadalom és az emberiség javára végzett egyházi munkánkban. Közvetve pedig azzal, hogy korunk szintjén gondolkozó, cselekvő bibliaolvasó hívőket és prédikáló lelkészeket nevel a maga szerény hozzájárulásával a közegyháznak. Minél több Ilyen olvasót kívánunk a könyvnek! A presbiterek? Havonta tartunk összejövetelt, Nem csak aktuális ügyekig? beszélgettünk as angyalföldi lelkésszel n. Korén Emil hogy azon egy tisztítószer segít csupán — az Ö vére. Amikor felértek a hegytetőre, Jézus felemelte kezét és megáldotta tanítványait Miközben áldotta őket Isten elragadta közülük, s jobbjára emelte fel az égbe. Felhő takarta el előlük. Nem látták többé. Akárcsak karácsonykor és húsvétkor, most is angyala által jelentette meg Isten a tanítványoknak, hogy ml történt. Két fehérruhás férfi állt melléjük, és így szóltak: Miért álltok itt, és miért bámultok az égre? Jézus, aki most visszatért a mennybe, ugyanúgy fog visszajönni hozzátok. Jézus nem akárhová ment. Nem a föld másik felére. Nem hely az Atyának a jobbja. Ezért ne próbáld úgy elképzelni Jézus mennybemenetelét, mintha egy léggömb zsinórját elengedték volna és szép lassú mozgással emelkednék a magasba. A tanítványok a csodálkozástól és félelemtől dermedten álltak és szólni se tudtak. A megnyílt mennyországot, a számukra megkészített,1 Istenhez vezető utat látni — még ha felhő takarja is el — rendkívüli dolog. A tanítványok feladata azonban a földön van. Itt van a te dolgod is, és mindnyájunké, míg Jézus újra meg nem jelenik, hogy ítéljen mindnyájunk felett. Ezért mondta az angyal: mit bámultok az égre? Szabad az út Zöld Jelzőlámpa gyullad ki, amikor átmehetünk az úttesten. Ilyen zöld lámpa Jézus mennybemenetele. Szabad az út. Nem azért tért vissza Atyjához; hogy itthagyja tanítványait, hanem azért, hogy utat készítsen mindnyájunknak. Ez pedig így történt: Utoljára ismét Jeruzsálemben mutatta meg magát Jézus tanítványainak. Feltámadása után negyven napra történt, Elindultak együtt kifelé a városból. Átkeltek a kis Kidron patákon. Elhaladtak a Gecse- máné kert mellett. Feljutottak az Olajfák hegyére. Egészen Beihánia közelébe értek. Útközben biztosan nagycsütörtök estére gondolták vissza. Jézus keresztrefeszítése előtt ugyanezen az úton mentek végig. Most mégis mennyire másképen mentek. Most már értettek, hogy Jézus ákkor miért hagyta magát elfogatni, miért nem szállt le a keresztről, miért halt meg olyan nyomorúságosán. Feltámadása után Jézus sokszor magyarázta meg nekik, hogy ennek így kellett történnie. A bűn. oly mélyen piszkítja be az ember életét, a felhők fölé, nem a világűrbe, a csillagok közé, hanem — a mennyei Atyához, az Atya jobbjára. Luther Márton mondta: azért ment fel Jézus * mennybe, hogy most már mindenkihez, mihozzánk is közel lehessen. Lám, ilyen különös
