Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-09 / 19. szám

Hadd zengjen énekszó ! Csel 16, 25—34 Isten egyik leggyönyörűbb és legdicsőbb ajándéka az ének. A dallam megeleveníti a szöveget. Segít olyan érzéseket és gondolatokat kifejezésre juttatni, amelyeket másképpen nem tudnánk megmutatni. Így tudták ezt már a régiek. Valóban, az ének elárulja az érzéseket. Kiérződik belőle a szomorúság vagy a vidámság, és hatással van arra, aki énekel, és arra is, aki hallgatja. Vasárnapi igénkben is énekszó zeng. Pál és Silás énekel éj­féltájban a filippi börtönben. Abban ugyan semmi rendkívüli nincs, hogy énekelnek, mikor baj éri őket. Hiszen ezt mi is is­merjük. Hányszor lehet hallani bánatos, szomorú éneket! És hányszor érezzük át egy-egy szomorú hangú népdal hallatán még azoknak a bánatát is, akik a régi időben szolgasorban, el­nyomatás alatt énekelték azt. Megértenénk Pált és munkatár­sát is, ha bánatukat, vagy éppen elkeseredésüket akarnák énekkel kifejezni. Csakhogy ők nem szomorú nótákat énekelnek, hanem zsol­tárokat, Istent dicsérő énekeket, ök nem a bánatukat sírják el dalban, hanem Isten dicsőségét zengik. Ez a rendkívüli és szo­katlan éneklésükben. Ez azt mutatja, hogy ők nem okolják, nem szidalmazzák Istent amiatt, ami velük történt, hanem ar­ról énekelnek, hogy Isten hatalmas, dicsőséges, és hogy szereti őket. Énekük azt juttatja kifejezésre, hogy még a bajban se csüggednek. Nem kellene-e nekünk is megpróbálni példájukat követni? Mikor nyugtalanok vagyunk, vagy szenvedünk, nem kellene-e elővenni, s énekelni olyan énekeket, amelyek Istent áldják jó­ságáért és szeretetéért ? Hiszen ezeket az énekekét az előttünk járók írták, s bennük az jut kifejezésre, amit ők Istenből meg­ismertek. De nemcsak annak jó, aki így tud énekelni, hanem annak is, aki meghallja az ilyen éneket. Igénk azt mondja, hogy az éj­szakai éneklést a többi fogoly figyelmesen hallgatja. Azt vár­nánk inkább, hogy leintik őket, mert legalább aludni szeret­nének. De azok felfigyelnek az énekre és szívesen hallgatják. Már hallgatni is jó az Istent dicsérő éneket. Ez a vasárnapi ige azonban még ennél is többet mond. Ogy mondja a történetet, hogy minden, ami ezután történik ott a filippi börtönben, annak következménye, hogy Pál és Silás Is­tent dicsérő énekeket énekel. Ez az a pont, amelyen egyszerre- csak megfordul a történet. Egy ember élete megváltozik: a börtönőré. A változás nemcsak abban van, hogy megkeresztel- kedik, hanem abban, is, ahogyan az emberekkel bánik. Eddig csak eszköz volt azoknak a kezében, akik fölötte álltak. Is­merjük mi ezt: „csak a parancsot teljesítette.” Tőle nem kér­hette számon senki az emberséget. De most elkezd igazán em­ber lenni. Akiket megbotozott, és kalodába szorított, azoknak sebeit bekötözi, és megvendégeli őket. Csakugyan az ének műveli mindezt? Nem, nem az ének, ha­nem az evangélium, a,z Isten szeretetéről szóló örömhír, amely az énekben is megszólal. Mert bajban is dicsérni az Istent csak az tudja, aki ismeri az Isten szeretetek Vigasztalódni és erősödni az Istent dicsérő ének hallatán csak az tud, aki meg­hallja belőle a halált is legyőző Jézus Krisztus evangéliumát. És mássá, igaz emberré lenni az tud, akit megragad Isten sze- retetének erejé, amely az egyház énekéből is árad. Muntag Andor IMÁDKOZZUNK Istenünk! Köszönjük, hogy éneklő egyház lehetünk. Köszön­jük őseink énekeit, amelyeket istentiszteleteinken együtt éne­kelhetünk. Kérünk, vigasztalj, erősíts minket, s taníts meg ar­ra, hogy minden napon tudjunk dicsérni Téged. Add, hogy a Te dicséreted hallatán sokan találjanak megnyugvást és vi­gasztalást, és, hogy az egyház derűs, boldog éneke sokak szí­vét töltse meg reménységgel és örvendezéssel. Amen. Dicsőség néked, Istenünk! „Az angyal szólt: Ne féljetekP9 Hiába nyomja a vezetékes csengőt. Nem jön senki! Meg kéne, hogy fordítsák, besza­kad a háta. Víz kellene, nem lehet már kibírni ezt a fájdal­mat. Húsvét délután van. Ma nem jöttek be a gyerekek látogat­ni. Kocsival lementek a Ba­latonhoz. Említették, ' ő is mondta, menjenek csak, majd jöjjenek be a kórházba az ünnepek után. Nagy kínnal eléri a csengőt. Nyomja a gombot, le sem ve­szi róla a kezét. Pedig kell, hogy valaki az ügyeletén le­gyen. Az előbb is kacarászást hallott, biztosan bejött a nő­vérke fiúja. Felszakítják az ajtót, bor­zas, csinos fej bukkan be, fején hetykén áll a nővér-bó­bita. A szeme szikrázik. — Várjon a sorára! Majd ha ráérek...! Bevágja az ajtót, de az nem csukódik rendesen. — Hát ez még mindig él? — hall egy férfihangot. Úgy szorítja egy marok a szívét, hogy elönti a veríték, az arcát. Lapul és vár. Két­ségbeesetten markolja a le­pedőt, erőlködik, de nem tud­ja tovább tartani magát. Ned­vesség ömlik szét a lepedőn, szégyen és düh fojtogatja. Ahogy hidegedik a lepedő, úgy reszket Szüköl, mint az állat. Nyílik az ajtó. Jön a taka­rítónő partvissal, felmosóval. A nagy darab derék, vén csont Róza. összecsapja kezét, olyan szívfájdító szenvedés ül a be­teg arcán. — Szegény bácsi? Rosszul van? Most a gyomra hasogat, ké­sek vagdalják, marja a fájda­lom. Róza odalép, letörli a hom­lokát Vizet enged a pohárba, megitatja. Miközben meg­emeli, megcsapja orrát a bűz. Kimegy. Hamar visszajön. Lepedő, huzat, szivacs van a kezében. Nekilát. Lemossa a szegény rákos öreget. Ügye­sen az ágy szélére forgatja, míg kicseréli alatta a lepedőt és a neylont. Aztán felhúzza a paplant tisztával, megvere­geti a párnát és feladja rá a hálóinget Még hintőport is rászór, ahova kell. Kapaszko­dik belé az öreg, mint a gyer­mek. — Rózácska. angyal... meghalok... — Miért halna meg bácsi? Élni fog. — De én tudom már... röntgenes voltam... rákom van. — Akkor is élni fog bácsi. Ma nem félünk, húsvét van. Ma örülünk annak, hogy élni fogunk. Feltámadt az Űr Jé­zus. — Mondja Rózácska, mond­ja... — Feltámadunk, bácsikám. Vele együtt Örök életre. Ne­künk mondta: — Mert én élek... ti is élni fogtok! Az öreg arcán kivirágzik az öröm. Nem is érzi a fájdal­mat. Csak szorongatja a taka­rítónő kezét. — Rózácska, kérem ... mondja megint Magának hi­szek. — Feltámadunk édes bácsi. Hiszem, tudom. Olyan végtelen könnyű most a teste a könnyező kis öregnek, mintha már nem is lenne EL Németh István Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. május 9-én Deák tér- de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafenseher Károly, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 Szeretetrvendégség: dr. Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. Gáncs Péter teol. (szuppl), du. 6 Gáncs Péter teol. Dózsa György út de. fél 10. Gáncs Péter teol. (szuppl.). Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 10, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Boros Károly, du. 5. Szeretet- vendégség: Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Boros Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti ut de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-újtelep du. fél 3. Virágh Gyula.Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László (Konfirmáció). Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. S. Rá- kospa!ota-Nagytemplom de. 10. Ká- kospalota-Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Selmeczi János. Sashalom de. 9 dr. Selmeczi János. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács Jó­zsef. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. Konfirmáció: Bencze Imre. du. 6. Egyházmegyei Kantate- est. Németvölgyi út de. 9. Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontaj Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Nemzetközi nyelv Nem tetszik érteni a mi nyelvünket — magyarázta ne­kem Déneske, —■ a mi nyel­vünk őszinte. Az érzelmek ki­fejezésének ne legyen gátja, adja vissza a dolgok lényegét. Talán igaza van Déneské- nek, gondoltam és este meg­hallgattam egy modern tánc­zenekart, amely extázisba hoz­ta hallgatóit, mindenki moz­gott, rángott és az énekes fáj­dalmasan vonaglott, miköz­ben a szerelemről énekelt valami olyan nyelven, amely­nek egyetlen hangja sem ha­sonlított ahhoz, amit én isme­rek. Pedig a hallgatóság őr­jöngve tapsolt és ez a taps azt mondta: értjük, értjük ezt a nagyszerű nyelvet. Sokféle nyelvről hallottam már eddig. Az orvosok isme­rik a test beszédét. A szivét, a tüdőét, a torokét. A test minden hangja mond valamit. És mégis az orvosok sokszor latin, görög kifejezést hasz­nálnak, amikor róla beszél­nek. Még a halál szót is ke­rülik. Azt mondják exitált, elment. Ismerjük a szem beszédét, a mozgás beszédét, a táncot. Van aki érti a madarak be­szédét, van aki az állatokét. És Déneske mégis azt mond­ta, nem értjük az „ö nyelvü­ket”. És itt az ifjúság nyelvé­re gondolt. Déneske 16 éves és megma­gyarázta nekem, hogy a fel­nőttek félnek a dolgokat ne­vén nevezni. Elgondolkodtam a korosabb generációt ért vádakon. Va­lóban bennünk van a hiba és az illedelmesség, a jó modor, a tisztességes magatartás nyel­ve holt nyelv lenne, felesle­ges? Nevezzünk a nevén min­dent és ez a szólásszabadság feljogosít bennünket a dolgok gátlástalan kimondására tár­saságban, irodalomban, nyil­vánosan, munkahelyünkön és az ilyenfajta szólásszabadság előre vinné kulturális fejlődé­sünket? Mindenki, aki ismeri a tár­sadalmi érintkezés elemi sza­bályait, nem használ gorom­ba, sértő, trágár szavakat. Vannak dolgok, amelyeket nevükön nevezhetünk, de van­nak dolgok, amelyeknek a gátlás nélküli kimondása sér­ti a jó Ízlést. Modor, viselke­dés, magatartás emberi talál­mány ugyan, megkülönböztet embertől embert, de olyan vonatkozásban, amely végte­lenül fontos az emberi kap­csolatban. Vajon helyes a mez­telenség gátlástalan kihaszná­lása, amellyel csökkentjük a szerelem ajándékát vagy visz- sza kell mennünk régi korok szélsőségébe a teljes önmeg­tartóztatásig? Van középút, amelyet feltétlenül megtarta­nak azok, akik ismerik a jó Ízlés fogalmát. A szavak tiszták, ártatlanok, de használójuk szájában sér­tő, botrányos nyelvvé válhat­nak, ékesen tükrözve haszná­lójuk magatartását. Akiben van jóindulat elkerüli a meg­botránkoztató, sértő szavakat. A lelkiismeret kiterjesztése, kollektív megtapasztalás, a teljes tudatunk extázisa — mondja Déneske. Utat vesztett gyermekek, akik csoportok magányába vándorolnak, menekülni akar­nak a valóságtól a kábítószer adta rövid idejű háláiba — gondolom én. Déneskék, nem a felnőttek az ellenségeitek, hanem ma­gatok ellenségei vagytok. A technika roppant előretörésé­ben az a fontos, mi válik be­lőle az emberiség javára, hasznára. Aki senkivel nem törődik, csak magára gondol, arra a mi szótárunkban az embertelenség fogalma illik. Az ember a teremtés műve, ezt nem szabad elfelejteni. Néha pedig meg kell hallgat­ni azokat, akiknek szívük van és jóakaratuk. Mert a béke a jóakaratú emberek kezében biztosított. A jóakaratú embe­rek nyelve lehetne a nemzet­közi nyelv. És Déneském, ez a te jövőd záloga is. Jó lenne belőle felsőfokon levizsgázni! Gyarmathy Irén Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési díjukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is ese­dékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem ren­dezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési díjat befizetni. Az előfizetési díj egy hőnajíra 7,50 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90.— Ft. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÖHIVATAL — KISTARCSA-MÄTYÄS- FÖLD. Április 4-én virágva- sámap mindkét helyen ifj. Kendeh György égyházkerüle- ti lelkész végezte az istentisz­telet szolgálatát.----------------------------------­BA CH ESTÉK A VARBAN Május 7-én, pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezésében orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban. Hat preludium és fúga C-dúr, c-moll, Cisz-dúr, cisz-moll, D-dúr, d-moll. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft — GYOMA. Március 14-én új, oltárt és új oltárképet adott át istentisztelet keretében ren­deltetésének Mcicis Ádám a Kelet-Békési Egyházmegye es­perese. Az új oltárt és oltárké­pet a gyülekezeti teremben ál­lították fel. Az oltárt a gyüle­kezet készíttette, a képet pedig egyik egyháztaguk ajándé­kozta. — EGYHÁZFIT keresünk egyszo­bás, komfortos, kertes lakásba. Bu­dapesti cserelakás szükséges. Ér­deklődés: Evangélikus Lelkészi Hi­vatal, Bp„ X., Kápolna utca 14., kerti kapu. — SZÉP HANGÜ Angster orgona, kedvező feltételekkel eladó. Cím a kiadóhivatalban. — ORGONAHAKMOOTUM, öt ok­távos, 12 regiszteres, templomi hasz­nálatra is alkalmas, erős hangú, ki­tűnő állapotban, 6500.— Ft-ért eladó. Budapest, VIII., Futó u. 43. II. 7. „Énekeljétek az Ürnak új éneket P* (Zsolt 98,1) VASÁRNAP. — „Ha az én parancsolataimat megtartjá­tok, megmaradtok az én sze- retetemben.” (Jn 15,10) Általá­ban nem szeretjük, ha paran­csolnak. Az efajta szó nehe­zünkre esik. Sok esetben Isten parancsait is legszívesebben a hátunk mögé tennénk. Gon­dolom, mivel kényszerítőnek s nehéznek érezzük. Pedig nem nehezek! Csupán azt kell elfo­gadnunk, hogy jelen s várha­tó körülményeink között is — minden élethelyzetben — Is­ten sokkal tisztábban látja, mit kell tennünk, mint mi. Ha ennek látására eljutunk, irányt szabó szaváért még hálásak is leszünk! HÉTFŐ.— „A mennyben na­gyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenki­lenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre.” (Lk 15,7) A „hetedik krajcárt” mi­lyen lázasan keresték Móricz Zsigmond művének szereplői — anya és gyermeke. Minket is így keres a mennyei Atya, s jó reménységgel van, hogy megtalál. Ám, magunknak is igyekeznünk kell, hogy legyen vele találkozásunk. A vele va­ló találkozás azt jelenti: jónak látom, elfogadom akaratát, az utat, amelyet mutat, a szolgá­latnak azt a formáját, amire napjainkban szólít. Isten fö­löttébb örül, ha megértő új arccal találkozik! KEDD. — „Tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben semmi jó.” (Rm 7,18) önvizsgálat után, őszinte vallomás legyen ajkunkon ez az ige. Való igaz, bűnnel ter­helt az életünk. Ez a belátó felismerés előfeltétel, ugyanis nélküle nem tudunk Istenhez odatérni. Pedig bűnös voltunk valóságában is bizalommal megtehetjük, mert Ö „megtisz­tít és új életet ad”, ahogyan konfirmandusaink ezekben a napokban vallják. SZERDA. — „Mikor pedig eljön az Ember Fia az ő di­csőségében és, vele mind, a szem angyalok, akkor majd beül a: ő dicsőségének királyi székébe és odagyűlnek elébe mind a népek. (Mt 25,31—32) Előre te­kintésre késztet és nagy távla­tokat nyitogat ez az ige. Öröm­mel várjuk az Urat. Ugyanak­kor félelmetes is ez a várako­zás, mert az Ember Fia eljö­vetelekor az ítéletet is gyako­rolja. Ezzel is számolnunk kell aki elmulasztja az igen maga­— Húsvét után a 4. vasár­napon az oltárterítö színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 5—15; az igehirdetés alapigéje: Csel 16, 25—34. ■— ACSA. Az április 18-i kon­firmációra a , konfirmandusok szülei értékes vázákat, az egyik konfirmandus szülei .és nagyszülei keresztelési kan- csót és oltárterítőt adomá­nyoztak a gyülekezetnek. A konfirmáció napjára felszere­lésre került az elmúlt évben konfirmáltak adományából be­szerzett ötkarú csillár a kar­zaton. — SZARVAS—ÖTEMPLOM. Gyülekezeti esteken az élet sorsdöntő kérdéseiről tartottak előadást dr. Csongrádi János orvos. Lelkes Pál ny. iskolai Igazgató-tanító, Praznóczy Iván, a Hazafias Népfront el­nöke, dr. Gémes Szilárd ügy­véd, Ürögdy Ferenc reformá­tus lelkész, Regős András ró­mai katolikus apát, Székács Sámuel, Pálfi István, Kovács Pál helyi lelkészek, Zátonyi Pál szabacsüdi lelkész, Hódsá­gi Ernő, a Járási Földhivatal vezetője és Táborszky László kondorosi lelkész. — OROSHÁZA. Április 23- án este a gyülekezet alapításá­nak 227 éves évfordulóján a helybeli tűzoltózenekar fúvós együttese a reflektorokkal megvilágított toronyerkélyen régi barokk muzsikát szólal­tatott meg. Utána a gyüleke­zet és a város harangzúgással és vallásos esttel emlékezett a városalapító zombai ősökre. — KÖBANYA A gyüleke­zet április 18-i szeretetvendég- ségén Vető Béla veszprémi lel­kész előadásai szolgált. — CSORVAS. A gyülekezet április 18-i szeretetvendégsé- gén Povázsai Mihály békéscsa­bai másodlelkész „ A feltáma­dott Jézus Krisztus és a ma gyülekezete” címen tartott elő­adást — NAGYSZÉNÁS A gyüle­kezet szeretetvendégségén Tá­borszky László kondorosi lel­kész tartott előadást „Egyhá­zunk jövője” címmel. Az elő­adást élénk eszmecsere követ­te. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és klaaó: D. Korén Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 T1.1937 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató biztos! A jelen arra való idő, hogy vállaljuk élő Urunk élet- felfogását s a kedvező ítélet jő reménységével szolgáljunk erőnk szerint egymásnak, akik együtt jelenünk majd meg Urunk királyi széke előtt. CSÜTÖRTÖK. — „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,40) Mai igén­ket megelőző és követő versek összefüggéseiből kitűnik, Jézus többször meghirdette, hogy ha népe rá hallgat és a béke útján jár, akkor elkerül minden ve­szedelmet, s be tudja tölteni hivatását. Ennek tartalmi igaz­sága ma is érvényes! Hallgas­sunk rá, hogy ajkunk szótlan- ná vagy üresen fecsegővé ne váljék és mindennapi életünk szégyenfolt ne legyen jelen világunk ember-közösségében. Voltak és hitünk szerint min­dig lesznek Urunknak megér­tői és követői, de jaj azoknak, akik hallva-hallották, tudva- tudták, ám nem cselekedték! PÉNTEK. — „Mert bár az Istent megismerték, mégsem dicsőítették mint Istent, sem neki hálát nem adtak, hanem okoskodásaikban hiábavalósá­gokra jutottak és balgatag szí­vük elsötétedett.” (Hm 1,21) Ránk keresztyénekre sokan úgy gondolnak, hogy csak me­ditálunk, elmélkedünk s talán szívből, avagy színből próbá­lunk kiállni amellett, akit so­kan végképp nem tudnak „fog­ni”. Be kell látnunk, nagy kí­sértés ez. Éppen ezért figyel­meztet a napi ige: valóban balga, vaksin járó keresztyén az, aki a teremtő, fenntartó és útmutató Isten élet-erejét nem viszi át napjaiba, az emberek közé. Öt „ismerni” kevés, önző magatartás. Öt dicsőíteni kell: parancsainak engedelmeskedő, mások életét figyelemmel kí­sérő aktív élettel. SZOMBAT. — „Szólott nei künk Fia által, akit minden­nek örökösévé tett, s aki által a világot is teremtette.” (2&id 1,2) Isten kinyilatkoztatta — talán úgy is szabad mondani — „bemutatta” magát döntő módon Jézus Krisztusban. Is­ten itt és most nem jár inkog- ■ nitóban, vagyis nem‘rejti el ; magát. Az írott, olvasott, vagy hirdetett igén keresztül Krisz­tust juttatja hozzánk! .Azt a Jézust, akire igénk is így utal, mint aki élt, él és élni fog, előbb volt e teremtett világnál és túléli ezt. Hogy mi élni fo- gunk-é, s Urunk mellett örö­köstársak leszünk-e, úgy gon­dolom azon múlik, hiszünk-e abban, aki szólt, szól és szólni foe! Péter .lené

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents