Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-02 / 18. szám

/

Sserelem, házasság, család

A gyermekáldás öröme és felelőssége

Ebben a sorozatban olvastunk már két ember egymás- ratalálásáról a szerelemben. Sorsuk összefonódásáról és a buktatókról a házasságban. Beszéljünk most arról a „harmadikról”, aki két ember kapcsolatát elmélyítheti, tartalommal és céllal tölbheti meg.

Talán soha ilyen élesen nem vetődött fel a gyermek-kérdés, mint napjainkban. A legújabb statisztikai kimutatások szerint a házasságok egyharmada gyermektelen és a gyermekes családokban is a gyermekek száma közelebb áll az egyhez, mint a kettőhöz. Mintha országosan hódítana az „egyke”.

A kérdésben ilyen szélsőségesen gyermekellenes véleményeket is hallani: „Civilizált társadalomban, ahol az ember már nincs vak ösztöneinek alárendelve, a gyerek lehet önző érdek, vagy — merjük kimondani — hobby (tehát magánügy).” Vagy: „Nincs

Az alig 248 ezer négyzetkilométer területen több mint 58 millió lakos él.

Olyan időben élünk, amikor a demográfiai változás világszerte problematikussá teszi a megbízható statisztikák összeállítását. A népesség szüntelen áramlásban van. Falvak néptelenednek el, városok születnek. Az ipar munkaerő igénye vándorlásra kényszeríti az embereket s így szüntelen forrongásban vannak a települések. Az NSZK- ban ehhez még hozzájárul a sokmilliós emigráltak és a vendégmunkások sűlyos kérdése. A régi megszokott keretek felbomlanak, az egyház, mint zárt társadalmi egység korántsem stabil valóság. A demográfiai hullámzás, a sze- kularizmus előretörése lassan kimutathataüanná teszi egy- egy felekezet lélekszámát. Legjobb esetben csak óvatos becslésre korlátozódik lehetőségünk. S mindez áll arra az államra, ahol legnagyobb tömbökben találnánk hittestvéreinket.

A modern ipar, amely az NSZK-t a háború után élvonalba emelte* nemcsak magas életszín ve rálát hozott, de egy sereg kérdést is felvetett, amellyel számolni kell. A társadalom összetételének nagyarányú megváltozása, a társadalmi morál problémája, a kapitalista gazdálkodással járó feszültségek, az európai politikai helyzet kihatása, a katonai blokkban való részvétele stb., mind megannyi kérdést jelentenek. Ezekben az összefüggésekben kell vizsgálnunk hittestvéreink mai helyzetét. Már maga az is kérdéses, rá- hibázunk-e arra, hogy _ a lutheri evangélikusok száma hozzávetőlegesen 14—15 millió. Ez is 13 egyházi szervezetben él, melyek közül létszámánál fogva a bajor 2,5, a hannoveri 3,8, a schleswig-holsteini 2,3, a würtenbergi 2,5 millióval emelkedik ki.

A XIX. század során végbement unionálás eredményeképpen még további 12 uniós egyházban találunk evangélikusokat. Számuk ugyancsak sok millióra rúg, de ők már szervezetileg is és hitvallásos alapon is, más kategóriába soroltatnak.

A második világháború után előállt helyzet a német evan- gélikusság nagy próbatétele volt. Amint az NDK, ügy az NSZK evangélikusságának is 1945-ben tökéletesen elölről kellett kezdenie egyházi életét. A Harmadik Birodalom tönkretette lelkileg (teológiailag), a háború materiálisán az egyházat. A nácizmussal kollaboráló személyek félreáll ttása és a Hitvalló Egyház elnyomott, illegalitásban dolgozó személyeinek előhívása, majd a templomok, gyülekezeti épületek felépítésének roppant feladata várt a felszabadult egyházra. A gondok és a nehézségek olyan nagyok voltak, hogy már-már úgy látszott, nem képesek megoldani. A testvéregyházak is csak akkor

gyermekünk és nem is lesz. Élünk magunknak, ha narancs ' szezon van, narancsot eszünk, ha banán szezon van, eszünk banánt. Azt is a gyermek enné meg előlünk . . (Idézetek a Nők Lapja „Élünk magunknak?” című vitasorozat hozzászólásaiból.) Sajnos az is igaz, hogy az az édesanya, aki második, vagy harmadik gyermekét várja, gyakr ran csípős megjegyzések céltáblája. Tudjuk, hogy a fentiek kirívó példák. A kérdés azonban általános.

Hogyan tekintsünk mi keresztyének gyermekeinkre és milyen válaszokat adhatunk a velük kapcsolatosan felmerülő kérdésekre?

A gyermek Isten ajándéka.

Milyen nagy dolog az, hogy két ember szerelmének, kapcsolatának gyümölcse, közös életüknek folytatása lehet. Biológiailag megmagyarázható, mégis titokzatos, hogy az,

fogadták bizalmukba őket, amikor elhangzott a híressé vált „stuttgarti bűnvallás” (1945), vagyis, amikor végleg pontot tettek a hitleri idők egyházi élete után.

Ez időtől számíthatjuk a német evangélikus egyház újjászületését. Ettől kezdve a nagy problémák ellenére bámulatos eredményeket könyvelhetnek el. Nemcsak az újjáépítés terén, melyhez az állam s a külföldi testvéregyházak segítsége is járul, hanem lelki vonalon is. Az egyszerű emberek millió éreznek felelősséget az egyház iránt, s kapcsolódnak be munkájába. A férfi, női, Ifjúsági mozgalmak, a többségében laikusok által támogatott egyháznapok, a diakóniai munka, segélyszervek, Gusztáv Adolf Egylet stb. új virágzását éli.

A teológiának is meg kellett újulnia. A kompromittált tanárokat lassan leváltották, s mint ahogyan kicserélődött a vezetőség a gyülekezetekben, úgy felsőbb fórumokon, s a katedrákon-is. A tartományi egyházak a háború után újra jelentőségre tettek szert. Ez az intézmény a hitleri időkben menedékvára volt a Hitvalló Egyháznak. És noha az egységes német evangélikus egyház kérdése napirenden maradt, az élet mégis ebben a keretben indult meg.

Persze a nagy lendületnek megvoltak a maga árnyoldalai is Az egyházi adók állami adók módjára történő fizetése gazdag egyházat mutat, mégis a munkák elvégzésénél óriási a munkaerőhiány. Vagyis lelkész és gyülekezeti munkáshiányuk van. Felépülnek a sokszor építészetileg is remekbeillő templomok, de üresek. Az egyház a legkülönbözőbb módon próbálja megtalálni híveit, A hétvégi napokon kiürült városok népét a camping- helyeken s az országutakon keresik. A szekularizmus, a modern ateizmus eltávolítja a lelkeket az egyháztól. Az állam, a társadalom, a politika új, megoldhatatlannak látszó kérdések elé állítja az egyházat. Gyűjtésekkel segít az elmaradt népeken, de ugyanakkor érzi a feszültséget a jóléti és fejletlen államok társadalmai között. S végül a jóléttel jelentkezik a kriminalisztika súlyos problémája.

Néhány napja ünnepelték Wormsban annak a birodalmi gyűlésnek az alkalmát, amelyen Luther Márton a császár és a birodalmi rendek előtt állt. 450 éve két hűvös áprilisi napon szólt arról Luther, hogy a reformációban őt csak a Szentírás igazítja el. Tanait nem volt hajlandó visszavonni. Magunk is Wormsra tekintettünk ezekben a napokban s együtt ünnepeltünk ünneplő testvéreinkkel. Azokkal, akiknek ugyanaz a Szentírás a hit zsinórmértéke. Kérjük Istent, hogy a megoldandó feladatok, s a jövő építésében adjon nekik is eligazítást a reformátorunk által kezünkbe adott Szentírás. dr. Rédey Pál

aki születik vonásainknak, tulajdonságainknak hordozója, mindkettőnkből van benne valami és mégis külön egyéniség. Mi keresztyének boldogan valljuk, hogy az élet továbbadásánál Isten bevon bennünket is teremtő munkájába. A házastársaknak ez Istentől kapott felelős megbízatása, de egyben kitüntetése is. És mégis: a gyermek Isten ajándéka. Ezért vehetjük Isten kezéből hálás örömmel gyermekeinket, mint ajándékot. Nagy dolog, ha egy gyermeket így várnak és megérkezésére így készülnek. Gondoljunk arra, hogy a gyermek egész életét döntően meghatározza: örömmel várták, vagy nem akarták.

Mindez azonban nem zárja ki a felelős családtervezést. Amikor örömmel vesszük Isten kezéből gyermekeinket: hitben vállaljuk őt, vagy őket. De ebben a kérdésben nem egyedül a hit döntő, hanem a szeretet és felelősség is. Ez azt jelenti, hogy amint a házastársaknak mindent közösen kell tervezniük, a gyermek- vállalás kérdésében is Isten színe előtt, józanul, erejüket és körülményeiket mérlegelve, teljes egyetértésben lehet, sőt kell dönteniük. Csak így valósulhat meg: „minden dolgotok szeretetben menjen végbe”. A módszer kérdésében nem ebben a lapban vagyunk hivatottak dönteni, ez elsősorban az orvos feladata. Egyet azonban hangsúlyoznunk kell: az ötödik parancsolat tilalma, az élet védelme feltétlenül a megelőző módszerek oldalára állít és nem a terhesség megszakításához. — Ahogy tehát az előbbiekben a hitet, most a szere- tetet húzzuk alá, mert tragikus, ha házastársak éppen ebben a kérdésben álszeméremből, vagy önzésből nem tudnak egyetértésre jutni.

Adjuk meg gyermekünknek a legfontosabbat. Eddig a házastárs iránti szeretetről beszéltünk. Mivel tartozunk azonban gyenn ekeinknek? Okos szeretettel! Gyakran halljuk szülőktől: mindent megadok gyermekemnek, amit én azelőtt nem kaphattam meg.

Ezért nem vállalhatok több gyermeket. Ezzel a gondolkozással aztán a „családtervezés” egészen leegyszerűsödik a fogamzásgátlás kérdésévé, mint azt mostanában sok helyen észre lehet venni. S így nőnek fel a midennel elhalmozott, de igazán örülni mégsem tudó, önző gyermekek, mert a szülők a legfontosabbat nem adják meg nekik: a testvért. Semmiféle közösség nem pótolhatja azokat a hatásokat, amelyekben a testvérek között felnövő gyermekek részesülnek a családban. Igaz, hogy ezek a gyermekek nem kapnak annyit, mint az egykék, de megtanulják, hogy nem egyedül vannak, megtanulják, hogy együtt örüljenek a másikkal. megosszák amijük van, segítsék egymást. Ezek a gyermekek jobban beilleszkednek az iskola és később a társadalom közösségébe is. Minden megbecsülésünk azoké, akik a „divat” ellenére is vállalják a több gyermeket, a kicsiket, esetleg a kocsi helyett. Ebből a szempontból is őszintén nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket államunk tesz gyermekeink és családjaink érdekében a gyermekgondozási segélytől egészen a legutóbbi lakásrendeletig, hogy csak néhányat említsünk.

Keresztyén életünknek a házasság és a családi élet az első számú „gyakorlótere”. Ezért nem mindegy, hogy éppen ezen a téren milyen alapállást foglalunk el. Tudunk-e a családtervezés és gyermekvállalás kérdésében is hitben, szeretetben és felelősen dönteni?

Kcveházi László

Édesanyám

Édesanyám, kacagó nyár volt,

Mikor először láttalak,

S kicsiny szívem szeretetével Nyomban szívembe zártalak.

Azóta virágok, növények Sokszor váltottak lombruhát,

Felettünk is múltak az évek,

S rajtunk hagyták kezük nyomát.

Viruló nyárra lassan ősz jött,

S majd egyszer havas lesz a táj.

Édesanyám, sötét hajadra Néha már egy hópihe száll.

Hatvanöt év elszállt feletted,

De megtörni soh’ sem tudott,

Édesanyám, nagyon szeretném Mindig követni nyomdokod.

Alázatos hitben, hűségben,

Szeretetben, mely megbocsát Kitartásban és szelídségben Követném a lábad nyomát.

Te nem mondhatod életedre,

Hogy nyomtalanul tűnt tova,

Hisz mindig értünk imádkoztál,

S szívünk már Krisztus temploma.

S tudom, most is imáid óvnak,

Azok védik meg életem,

Ó, hogyan is köszönjem ezt meg,

Mit már eddig tettél Velem.

Csak hálát tud rebegni ajkam,

Hogy Isten minket úgy szeret,

Nekünk adta, s meg is őrizte A legdrágább anyaszívet.

És most is, ma, az anyák napjan Egy kérés tölt be teljesen:

Tartson meg Isten még sokáig,

S áldjon, őrizzen szüntelen.

Hanvayné, T. Mária

Egyházunk küldöttsége az Európai Egyházak Nagygyűlésén

Az Európai Egyházak Kon- szolgái — emberek szolgái”, ferenciájának hatodik nagy- Egyházunk képviseletében D. gyűlése április 26-tól május dr. Ottlyk Ernő püspök, a 3-ig tartja ülését a dániai konferencia társelnöke és dr. Nyborgban. Amint arról már Nagy Gyula professzor, a Teo- lapunkban beszámoltunk, a lógiai Akadémia dékánja vesz konferencia fő témája: „Isten részt az ülésen.

NGELIKUS

FÖLDRA3Z

A Német Szövetségi Köztársaság

A feladatok szaporodnak

II.

A KERESZTVÉN BÉKEKONFERENCIA nem váltotta be azokat a „reményeket”, amiket sokan tápláltak vele kapcsolatban: Nem őrölte fel, nem lazította fel sorait sem sok csehszlovákiai munkatárs szellemi és erkölcsi elégtelensége, sem több nyugati „állítólagos” barát belső és külső intrikája! A csehszlovákiai események szülte helyzet kicsiben koncentrálódott ugyanis magában a Keresztyén Békekonferenciában, mivel a mozgalmat nem sikerült még idejében nemes értelemben „nemzetközivé” tenni, tehát olyan stábot létrehozni Prágában, amely hívebben tükrözte volna azt a tényt, hogy ez a mozgalom nem cseh ügy, hanem az egész világot átfogó keresztyén békemozgalom.

A mozgalommal már korábban szívósan szembenálló sajtószervek Nyugaton nem szűntek meg hamis információkkal etetni a közvéleményt. Ondra főtitkár lemondása és Hromádka elnök halála sem rendítette azonban meg azoknak a mozgalom igazába és útjának helyes irányába vetett hitét, akik ekkor kezükbe vették a mozgalom irányítását. Elsősorban Nikodim moszkvai metropolitára kell itt hálával gondolnunk, aki a Munkabizottság elnökeként következetesen érvényesetítte a mozgalomban az egészséges konszolidáció elvét és munkába állította azokat a nemzetközi bizottságokat, melyeket az utolsó nagygyűlés hívott létre. A Tanulmányi Osztály két alkalommal, a Nemzetközi Kérdésekkel Foglalkozó Bizottság (ennelt titkára a szerző) két alkalommal, a többi bizottság egy-egy alkalommal ülésezett.

Jelentős fordulatot jelent a mozgalom munkájában a Munkabizottságnak múlt év szeptember végén Budapesten tartott ülése, amelyen megszületett a határozat, hogy 1971. szeptember végére egybehívják a Negyedik összkeresztyén Világgyűlést Prágába. Az elmúlt hónapban Gummersbachban (NSZK) tartott Munkabizottsági ülés pedig egészen konkrétan foglalkozott már a nagygyűlés előkészítésével, amelyen szeptember 30-tól október 4-ig 300 küldött vesz részt. Minden fontos nemzetközi kérdéssel, de munkájának teológiai alapvetésével és annak elmélyítésével is foglalkozik a nagygyűlés. Elsősorban természetesen az európai biztonság kérdése és a vele kapcsolatos problémák (leszerelés, harmadik világ stb.) kerülnek majd Prágában az érdeklődés homlokterébe.

Rendkívül fontos és örvendetes az a tény, hogy 1068 óta egy* re tudatosabban tér vissza a mozgalom eredeti célkitűzéseihez, tehát 1958—60-hoz, amikor a mozgalom alapjait leraktuk és feladatait meghatároztuk. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nagymértékben hozzájárult a feladatok tisztázásához emlékezetes nyilakozatával és elsősorban az egyes bizottságokban végzett szívós és következetes munkájával.

AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ május 30—június 2 napjain tartja az a zsinatot, amelyen a múlt esztendőben elhunyt Alexej pátriárkának az utódját megválasztják. Az újonnan megválasztandó pátriárkának a beiktatására június 6*án, az ortodox egyház pünkösdjén kerül sor. A zsinaton maga Pimen, a jelenlegi helyettes pátriárka fog előadást tartani ezen a címen: „Az orosz ortodox egyház léte és munkája”, míg Nikodim metropolita előadásának témája: „Az orosz ortodox egyház ökumenikus tevékenysége” lesz.

AZ EURÓPAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA most áprilisban tartja VI. nagygyűlését Nyborgban. Európa és az európai keresztyénség mindig különleges helyet töltött be a világke- resztyénség nagy családjában. Nemcsak a két világháború miatt, amely nemcsak Európában robbant ki, de lényegében mindkettő Európában dőlt el és mindkét esetben a háború után kialakult helyzet határozta meg többé-kevésbbé a világtörténelmet. így van ez most a második világháborút követő évtizedekben is.

Kelet és Nyugat Európa szívében feszül egymásnak társadalmi, gazdasági és ideológiai szempontból egyaránt. Ebben a fronthelyzetben Európának kell elsősorban példát statuálnia arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet és kell megtalálni a szocialista és kapitalista világrendszer békés egymás mellett élésének lehetőségeit úgy, hogy közben csorbát ne szenvedjen a társadalmi igazság elve.

A CSEHSZLOVÁKIAI EGYHÁZAK életében is mélyreható változások mentek végbe az elmúlt néhány hónapban. Az eddigi Csehszlovákiai Ökumenikus Tanács helyét múlt év decemberében két ökumenikus Tanács foglalta el: egy prágai és egy pozsonyi. Ez a lépés megfelel a cseh és szlovák állam mai konföderációs együttélésének és azt reméljük ettől a lépéstől, hogy a két Ökumenikus Tanács hatékony tevékenységet fejt majd ki a bennük tömörült egyházak helyes útjának megformálásában is.

AZ ÉSZAK-ÍRORSZÁGI HELYZET kezdettől fogva foglalkoztatja a keresztyén közvéleményt. Az Egyházak Világtanácsa minden egyes központi bizottsági ülésén szóbakerült. Jellemző azonban, hogy nemcsak a világi, hanem az egyházi közvélemény is mindig úgy akarja az ottani helyzetet elkönyvelni, mintha Észak-írországban valami „modern” vallásháború folynék a protestánsok és római katolikusok között. Pedig az ellentétek Észak-lrországban nem vallásos, hanem politikai-társadalmi jellegűek.

I. Erzsébet királynő óta folytatja Anglia azt a politikát, hogy Írországot angolokkal és skótokkal telepíti be és így teszi Írországot gazdaságilag és politikailag Anglia függvényévé. Ezt a politikai és gazdasági elnyomást folytatja Anglia az ír Köztársaság megalakulása, tehát 1922 óta is, és ma egy politikailag és gazdaságilag elnyomott kisebbség harcol a több jogokkal rendelkező többség ellen. A római katolikusok legharcosabb ellenségei éppen a protestáns munkások között találhatók, mert ezek attól tartanak, hogy a társadalmi és politikai igazság érvényesítése esetén megfosztják őket szerzett előjogaiktól.

Az egyházak igyekeztek az utóbbi időben kiengesztelni a két frontot egymással. Viszont a római katolikus egyház mereven ragaszkodik a felekezeti iskolák fenntartásához és ezen a réven már feszültségek támadnak a két felekezet között. Ma már egyre világosabbá válik a világ keresztyén közvéleménye előtt, hogy az észak-írországi problémákat csak akkor lehet megoldani, ha az angol kormány mélyreható társadalmi és gazdasági reformokat hajt végre Észak-lrországban. Egy ilyen lépés azonban olyan folyamatot indíthatna el egész Angliában, amelynek a kihatásai beláthatatlanok. Ezért húzódozik a problémák ilyen fölvetésétől maga az angol protestantizmus és ír római katolicizmus is.

D. dr. Pálfy Miklós

FELVÉTEL KÁNTORI TANFOLYAMRA

Az Országos Kántorképesítő Bizottság 1971. nyarán Foton a következő előkészítő és továbbképző tanfolyamokat tartja;

I. tanfolyam: június 21—július 2.

II. tanfolyam: augusztus 16—27.

Jelentkezési határidő: május 17. Országos Kátorképesítő Bizottság, Budapest, VIII., Puskin utca 12.

Részvételi díj: 350—, Ft. Jelentkezéskor a felvételi kérvényhez mellékelni kell: lelkészi ajánló levelet, rövid életrajzot, hatósági orvosi bizonyítványt.

Jelentkezhetnek teljesen kezdők előkészítésre, haladók és szolgálatban állók továbbképzésre. Karvezetés, énekkari munka és felkészítés a téli négyhónapos tanfolyam I—II—III. évfolyamára, ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁG