Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-18 / 16. szám
Formabontás Foton Négy százötven éve ülésezett a wormsi birodalmi gyűlés Azzal, hogy régi formáikat megbontunk, egy lépést se teszünk a jövő felé. A jövő felé haladva viszont sokszor kell formabontóvá válnunk. Ezt bizonyítja kántorképzésünk otthonának, a fóti Mandák Intézetnek esete is. Már magában az, hogy az eredetileg családi otthont nyújtó polgári életstílusra berendezett villa a kántorképzés otthonává vált — formabontás. A jó karban levő, megjelenésében csinosodó, berendezésében modernizáló épület huszonöt éves egyházi szolgálata alkalmából ezt feltétlenül meg kell említeni. Most, a XXVII. négyhónapos téli kántori tanfolyam záróvizsgáján, március 27-én, találkoztunk a legújabb formabontással. A vendégekkel és a vizsgázó hallgató Ideal annyira megtelt a terem, hogy az elnökséginek már szinte nem jutott hely. Meg kellett bontania a régi formát. A vizsgaelnökség az orgonával átlósan szemközti sorokban, az ablak előtt kapott elhelyezést. Ehhez a régi kivénhedt gyakorló orgona adta át helyét. Két éve új orgona költözött a terembe és a régi kiköltözött, a jövő felé menetelés jele és a legújabb forma- bonitás oka. Régebbi formabontás már a négyhónapos téli tanfolyamoknál, hogy a résztvevők nagyobb része „kijáró”, kisebb része bentlakó. A kijárók is hosszabb-rövidebb időt töltenék Foton. Van áld a hétvégeket tölti kinn, van aki rendszeresen néhány napra tartózkodik ott Sőt olyan is, alci évi szabadságának terhére — megszakítással — néhány hetet tölt az intézetben. Az igazi formabontás azonban akkor történt, amikor a bizonyítványok ünnepélyes kiosztása és a záró szó előtt az egész terem, élén az elnöklő D. Koren Emil esperessel, a tanfolyam 16 résztvevőjével, a záróvizsgára megjelent közel négyszer ennyi hozzátartozóval és gyülekezeti kép viselővel, levonultak a ház alagsorába, hogy megtekintsék a két újonnan létesített fürdőszobát. Mindegyikben négy mosdókagyló és egy zuhanyozó. A két különbejáratú mosdó egy régebben raktárnak használt helyiség ketté osztásából létesült. Alapját a múlt évi augusztusi nyári tanfolyam 685 forintos offertóriuma vetette meg. Kereken 50 ezer forintba került. Gyors elkészülését a Déli Egyházkerület nagyvonalú adománya, Várady Lajos esperes ügybuzgalma, Kiss János gondnok leleménye és több önkéntes munkás áldozatos szolgálata tette lehetővé. D. Koren Emil amikor záró- szavában egyházunk részéről hivatalosan is átvette az új létesítményt, arra utalt, hogy ami kántorképzésünk vonalán Foton történik és most is történt, azok közé a jelek közé tartoznak, amelyek a mai egyházban a jövő egyháza felé mutatnak. A vizsgán legmagasabb szintű bizonyítványt, kántori oklevelet nyert Kormos Gyula. Kántori bizonyítványt négy, segédkántori bizonyítványt egy hallgató szerzett. Trajtler Gábor, aki szombatonként járt ki előadni a tanfolyamra, ismét bizonyságát adta. hogy nemcsak orgonaművész, hanem kitűnő zene- pedagógus. A tanfolyam vezetője Kiss János gondnok volt, aki a gondnoki teendők végzése mellett szolfézst, partitúraolvasást, zeneelméletet és harmóniumjátékot tanított szép eredménnyel. Hittant, himnológiát, liturgikát Bohus Imre fóti lelkész adott elő minden kedden délelőtt. A tanfolyaminak szakácsnője nem volt. Az egyik hallgató, Egyed Bertalanná a tanulás mellett ellátta a konyhai szolgálatot. Amint mondták, nagyon jól és lelkesen. Örvendetes, hogy a tanfolyamra több gyakorló kántort is küldtek a gyülekezetek zenei ismereteik mélyítésére és csiszolására. Az ünnepélyes záróvizsgán Benczúr László angyalföldi lelkész hirdetett igét. Felvétel kántori tanfolyamra A Országos Kántorképesítő Bizottság 1971. nyarán Foton a következő előkészítő és továbbképző tanfolyamokat tartja : I. tanfolyam: június 21—július Z. II. tanfolyam: augusztus 16—27. Jelentkezési határidő: május 17. Országos Kántorképesítő Bizottság, Budapest, VIII., Puskin utca 12. Részvételi díj: 350—. Ft. Jelentkezéskor a felvételi kérvényhez mellékelni kell: lel kés zi ajánló levelet, rövid életrajzot, hatósági orvosi bizonyítványt. Jelentkezhetnek teljesen kezdők előkészítésre, haladók és szolgálatban állók továbbképzésre. Karvezetés, énekkari munka és felkészítés a téli négyhónapos tanfolyam I—TI—III. évfolyamára. ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESÍTÖ BIZOTTSÁG Nemzeti és népi érdekek ta lálkozása a reformációban A reformáció eseményeinek évfordulói során ebben az esztendőben megint nagy jelentőségű évfordulóhoz érkeztünk el. 450 évvel ezelőtt 1521-ben tartotta ülését a wormsi birodalmi gyűlés, amelynek színe előtt április 17-én és 18-án Luther is megjelent. Luther megjelenése, magatartása, majd ennek során a birodalmi gyűlés határozatai döntően meghatározták a reformáció további útját. Éppen ezért az évforduló alkalmával érdemes elemeznünk, hogy mi is történt valójában a wormsi birodalmi gyűlésen, s a reformáció mai örököseinek mit jelentenek a wormsi birodalmi gyűléssel kapcsolatos események. Mivel egy cikk keretében nehéz lenne az eseményeket összefoglalni, négy cikkből álló sorozatban próbáljuk fellebenteni a fátylat az eseményekről, s rámutatni azok rugóira, összefüggéseire. Az egyháztörténetnek modern felfogása szerint a reformáció eseményeit csak akkor érthetjük meg igazán, ha nemcsak a hit és egyház oldaláról — egyházi szóval élve teológiai szempontból — vizsgáljuk azokat, hanem beállítjuk a kor politikai, társadalmi és gazdasági eseményeibe. Valljuk, hogy a reformáció Luther Mártonnak, a kegyes ágostonrendi szerzetesnek a kegyelmes Isten megtalálásáért folytatott harcából született meg, de ezt a harcot befolyásolták, színezték a kor társadalmi és politikai eseményei. Cikkünkben ezeket az összefüggéseket próbáljuk megkeresni, s ezzel nemcsak arra a kérdésre adunk felele„Ai ünnep d hétkiim szolgáló egyház útjának tudatos vállalására hazánk óletéÁprilis negyedikéről, hazánk felszabadulása huszonhatodik évfordulójáról, ez idén is megemlékezett a teológus ifjúság, a március 30-i akadémiai „fórum” keretében. Dr. Nagy Gyula dókán ünnepi megemlékezésében két kérdést tett fel: mire emlékezünk mint keresztyének, népünkkel együtt ezen a nemzeti ünnepen, és mire kötelez bennünket ez az évforduló a mindennapi életben, a hétköznapokban? Ez a nap — mondta — számunkra először is a történelem legvéresebb háborúja után a béke ünnepe; másfelől társadalmunk új életrendjének, a szocializmus életformájának, a kezdete; végül az elindulás a kiváltságok nélkül, az igével és szeretet- ben szolgáló egyház új történelmi életszakaszában, az egyház diakóniiai útján. Ez az ünnep elkötelez bennünket, keresztyéneket, a hétköznapokban is a béke gyakorlati szolgálatára a mai világban; népünk új társadalmi rendjének anyagi, szellemi és erkölcsi segítésére az élet minden területén ; végül a szeretetben ben. Foltin Pál és Gáncs Péter II. éves hallgatók Radnóti Miklós és Váci Mihály verseivel köszöntötték az évfordulót. Ezt követőéin Szirmai Zoltán budapest-fasori másodlelkész tartott megbeszéléssel egybekötött előadást „Keresztyén és marxista humaniamus” címmel. A marxista gondolkodás az emberséget az egész társadalom minden irányú javának gyakorlati megvalósításában keresi — mondta —, ugyanakkor azonban érdeklődéssel kíséri és értékeli a hazai egyházak, benne evangélikus egyházunk, mai szociáletikai tanítását és gyakorlatát is. Végül azzal a kérdéssel — ugyancsak a „hétköznapok kérdésével” — foglalkozott az előadó: a hitbeli és világnézeti különbségek nyílt fenntartása mellett is mennyi közös emberi feladat áll ma előttünk, amelyekben a társadalom közös java érdekében keresztyéneknek és marxistáknak együtt kell munkálkodniuk. Felhívás a lelkészekhez A rendelkezések szerint a konfirmációi ünnepélyek az idén április 25-én lennének gyülekezeteinkben. Tekintettel arra. hogy ugyancsak április 25-én lesz országszerte az országgyűlési képviselők és tanácstagok választása, az egyházkerületek püspökei kérik a lelkészeket, hogy a konfirmációi ünnepélyeket ne április 25-én, hanem május 2-án, vágj' május 9-én tartsák. tét, hogy miért éppen Németországban, s miért éppen a XVI. században diadalmaskodott a reformáció, hanem hozzájárulunk annak megértéséhez is, hogy miért lett Luther sorsa más Wormsban, mint 100 esztendővel előbb Húsz Jánosé volt Konstanzban, s miért lett a wormsi birodalmi gyűlés — annak ellenére, hogy a császár célja egészen más volt — a reformáció egyházszervezeti fejlődésének kiinduló pontjává. Németország területe a középkorban a Német Római Birodalomhoz tartozott, mely a frank birodalom bukása után (843) Európa német lakta területeit egyesítette. A német-római császárok sohasem tudtak erős központi hatalmat kifejleszteni, mert a német fejedelmek igyekeztek a császártól való függetlenségüket minden áron megőrizni. Ezt a jogukat törvényileg is biztosították, amikor a német aranybulla (1356) a legfőbb hatalmat a császár kezéből ténylegesen a hét választó fejedelem kezébe juttatta. A német fejedelmek ellenállása és függetlenségi törekvése mégcsak nőtt, amikor 1438-ban a Habsburg család szerezte meg a császári trónt, amely a német érdekek figyelmen kívül hagyásával is igyekezett hatalmát minél jobban kiterjeszteni. Amikor Luther fellépése alapjaiban támadta meg a császári trón alapjául szolgáló pápai tekintélyt, érthető, hogy a német választó fejedelmek elsősorban a Német római Birodalomtól való függetlenségi törekvéseik támaszát látták a reformációban. Ehhez járult még az a tény, hogy Luther fellépése idején Miksa császár személyében (1459—1519) gyenge kezű vezető állt a birodalom élén. s így a választó fejedelmek elérkezettnek látták az időt, hogy nemzeti függetlenségüket a reformáció segítségével megvalósítsák. A feudális társadalmi rend által elnyomott és kizsákmányolt tömegek — elsősorban a parasztság, de a polgárság is — viszont helyzetük megváltoztatását remélték a reformációtól. Különösen a parasztság — amelyhez hozzátartozott az elszegényedett kisnemesség is — volt sanyarú helyzetben. A fenyegető török veszedelem elleni felkészülés egyre több pénzbe került, melynek terheit elsősorban a parasztságra hárították. S ez mégcsak növelte az elkeseredést. Ilyen helyzetben érthető, hogy Luther és a reformáció a pápai tekintély megtámadásával egy csapásra elnyerte a tömegek rokonszenvét, hiszen az elkeseredett parasztság azt remélte, hogy a tekintélyek lerombolásával egyszeribe megváltozik társadalmi helyzete. S hogy a parasztság a reformációtól valójában ezt várta, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy közvetlenül a reformáció megindulása után fegyverrel is megpróbálta jogainak kivívását és biztosítását. (Münzer paraszt forradalma 1524—25.) E két tényező szerencsés ösz- szetalálkozásának köszönhető elsősorban, hogy a római egyház nem tudta elnémítani Luthert. S e két tényező: a nemzeti és népi érdekek állandó kísérői lettek a történelem folyamán a reformáció mozgalmának,, s ennek köszönhető, hogy a reformációval szorosan összetartozik a szabadság és a haladás fogalma, s a reformáció egyházai — ha hívek maradtak a reformáció örökségéhez — mindig a szabadság és a haladás ügyét szolgálták. Dr. Selmeczi János Maradj velünk... Egyik szép esti énekünk így kezdődik: „Maradj velünk mi Krisztusunk. Mert már este felé vagyunk...” — Ha nem ismered, tanuld meg. Most elhozzajuk csatlakozott, de ők nem ismerték fel. Azt hitték, egy' vándor. Jól eset vele beszélgetni. Amikor Emmaus közelébe értek, így szóltak Jézushoz; Uram, maradj velünk, mert beesteledett és a nap is aláhanyatlott. Betértek a faluba és asztalhoz ültek. Jézus az asztalnál kezébe vette a kenyeret. Megtörte ... A tanítványok abban a pillanatban felismerték, hogy ő az, de akkor már eltűnt előlük. Boldogan mentek vissza Jeruzsálembe és nagy ürömmel újságolták a többi tanítványnak: Az Or feltámadt! Megismertük őt a kenyér megtöréséről. „Most“ — „igen“ A konfirmációról Ezzel a két szóval próbálom jellemezni, hogy miről van szó a konfirmációban. Most kimondani ezt a rövid szót: igen. Ez elhatározás, vállalkozás. Amikor felkerestem a tizenkét évvel ezelőtt keresztelt gyermekek családját, tapasztalatom szerint a szülök még emlékeik alapján tudták, hogy mi a konfirmáció. A gyermekek gondolatai között azonban többnyire homályos, olykor tora sejtések motoszkáltak a konfirmációról. Egyet azonban mindjárt megértettek és nem is mellékes dolgot: valamire most vállalkozni fognak. Valamire most igent mondanak. Először csak annyi tudatosodott bennük, hogy szokásos napi elfoglaltságukon kívül még valami többlet elfoglaltságot vállalnak. Rendszeresen részt vesznek a konfirmációi előkészítő órákon. Igent mondanak arra, hogy készek újabb információk befogadására egy olyan témakörből, aminek jelentőségét. gyakorlati hasznát, korszerűségét ma sokan megkérdőjelezik. Nem értékelhetjük elég nagyra, ha egy gyermek itt kimondja az igent. Nem szabad eltúlozni persze ennek a döntésnek a jelentőségét. Nem teljesen önálló és független döntés ez. Bár ilyen is előfordul. A szülőik szándéka, a családi légkör nem közömbös. Mégis, a gyermek dönt. Néha a szülők szándéka ellenére. Tudja, hogy most vállalkozik valamire. Ez nem volt mindig ennyire világos gyermekeink előtt, mint éppen most, a mi időnkben. A vállalkozás első igenjét némi kíváncsiság és némi félelem érzésétől szorongatva mondja ki a gyermek. Hol a kíváncsiság, hol a félelem hangsúlyosabb. A konfirmációi órákon és odahaza a családban is mindent meg kell tenni ezután, hogy a gyermek világosan lássa, mire mondott igent. Az előkészítő időszak jelentőségét nyomatékkai kell hangsúlyoznunk. Most különösen, mert már vége felé járunk. Mi az előkészítő időszak feladata? Jól határozta meg a svéd Ingmar Ström „Jer és lásd meg” című, élénken vitatott, pompás konfirmációi könyvecskéje bevezetésében: „Felnőtt kor határához közeledő embereket kell megtanítanunk arra, hogy gondolkozhatnak és élhetitek úgy, ahogyan a keresztyén ember gondolkozik és él.” Ha tényleg ez a célunk, nem elég csupán ismeretek elsajátítását szorgalmaznunk. Még a példa, a saját életünk példája sem elég, mert abban mindig van jó is, rossz is. Élményekhez kell juttatnunk a konfirmandusokat. Nem megtérési élmények eröszakolására gondolok. Arra se, hogy tanítás és tanulás helyett hangulat# dúsítással tegyük érdekessé az előkészítő órákat. Olyan élményekre gondolok, amelyeket a gyülekezeten belüli emberi együttélés kapcsán szerzünk elsősorban az istentiszteleteken és más gyülekezeti alkalmakon. De gondolok apróbb szolgálatokra, kirándulásra, könyv, tévé-adás megbeszélésére. Élmények egész sora segíti így a gyermekét, hogy valóságízűvé váljék, tartalommal telítődjék amit a kátéból tanult. Egyszerű tapasztalatok és nem hosszadalmas okfejtések értetik meg vele, hogy az ő vállalkozása csak visszhang Isten szeretetének vállalkozására, amely közvetlenül először a keresztségben érintette életét. A gyermek igenlő válasza csak akkor érvényes, hamost mondja ki. A keresztyénség nem régvolt dolgokról szóló ismeretanyag elsajátítása. Nem is olyan dolog, amivel majd később, ha érettebbek vagyunk, ha megöregszünk, majd akkor foglalkozunk. Most, már most és nem majd a konfirmáció után esedékes keresztyénnek lenni. Az igen kimondása ezért nemcsak Isten szeretetének elfogadását jelenti, hanem elkö- t élezést Krisztus követésére, együttélést, együttjárást az ő mai nyájával, egyházával. A konfirmáció felkészülés belső elkötelezés alapján a szolgáló, tehát nem önmagámnak és nem önmagámban élt életformára. Ez ismét szükségessé teszi, hogy a tanulás mellett példát is lásson a gyermek és élményben legyen része. Fontos megtanulnia a kátéból, hogy konfirmációja alkalmával vesz először úrvacsorát és azt is, hogy mi az úrvacsora. De az is szükséges, hogy már előzőleg részt vegyen egy úrvacsorái istentiszteleten, ki tudja keresni az énekeskönyvből az úrvacsorái istentisztelet rendjét és azt használni is tudja. Mai rendtartásunk szerint a konfirmációban tizenkét éves gyermekek vesznek részt. Még a kamaszkor kapujában állanak. Ebben a korban lélektani lehetetlenség a konfirmációt a felnőtté, az éretté válás szertartásának minősíteni. Nem is ez a cél. De közvetve segíti a konfirmáció gyermekeink felnőtté válásának folyamatát. Lélektani tény, hogy a gyermek nehezen szakad ki gyermekkorából. A felnőttség külsőségeit szívesen ölti ugyan magára maskaraként, de titokban fél a felnőttségtől, mert az felelősséget. alkalmazkodást, előrelátást, saját magunk nevelését igényli. Sokszor a konfirmációt is azért vállalja, vagy éppen azért nem vállalja, mert fél a felnőtté válástól. A konfirmáció — anélkül, hogy a felnőtté válás szertartása lenne — felnőtté éréshez segíti ta gyermekeket már ebben a kamaszkor előtti állapotukban. Csupán az a tény, hogy neki magának kell most igent mondania, a nagykorúság felé indulni készteti. A konfirmációi vizsga és ünnep gyermekeink vállalkozásának kiteljesedése, ünnepélyes megpecsételése. Megértéssel és megilletődve gondolunk rájuk, hiszen még csak tizenkét éves gyermekek. Nem véletlenül kérik a szülők és kéri az egész gyülekezet Isten Szentlelkét, hogy erősítse meg őket döntésükben. Segítse őket, hogy erősen higyjék, hogy ők is, az atomkorszakban is, élhetnek és gondolkozhatnak úgy, mint ahogyan a keresztyén ember él és gondolkozik. De ezt komolyan, a kéréshez igazodó szándékkal és akarattal kell kérni. Nekik is könnyebb ma igent mondani, ha velünk együtt tehetifc. Benczúr László mondom, hogy kik kérték először így Jézust: Maiadj velünk ... Húsvét hétfőjén Jézus két tanítványa egy Jeruzsálemhez közel eső faluba. Emmausba tartott. A feltámadott Jézus Görgey a világosi fegyverletétel után Ausztriában élt száműzöttként. Nem térhetett haza. Gyermekeit: Bertát és Kornélt 1863 novemberében Magyarországra küldte, hogy ott konfirmáljanak és magyar nevelésben részesüljenek. Bertát Székács József konfirmálta a Deák téri templomban. Konfirmációja alkalmából levelet írt leányának, Egy kis aranygyűrűt és honvédsapkájának arany zsinórját küldte ajándékul. Gyermeke előtt tragikus sorsát feltáró hosszú levelének elejét és végét közöljük. Édes kis leányom! Későn érkezik ugyan a válaszom, atyai áldásomért esdeklő soraidra: de el nem késett azért az áldás maga Mikor az én szeretett kis leányom az Ür oltárához közeledett: a boldogabb jelenlevők imái közé a messze távolba tíltatott apácsA feltámadott Jézust az ismeri meg, akinek ő felfedi magát. Ott fedi fel magát, ahol igéjét hirdetik és úrvacsorát vesznek — a templomban. a gyülekezetben. Kerec'’ szeresd gyülekezetedet! kának leíorróbb áldása is vegyült. E sorok tartalma megzavarta volna ártatlan telkednek azon áhitatos nyugalmát, melyre okvetlenül szükséged van. hogy életed legszentebb ünnepélyét, amint illik, megüljed. S ezért is csak az ünnepély után veszed e sorokat s veiül: együtt két kis emléket szerető apácskádtól. Az igénytelen gyűrűhöz nem kell magyarázat: de kell ám a látszatra még igénytelenebb kis aranyzsinór darabkához Ez tudniillik az én tábori sapkámat ékesítette egykoron — azaz: 1848-ban és 1849-ben. Apácskád azon férfiak egyike, akik nemzetünk akkor igazságos harcában a vezérség re volt hivatva ... Mi, szüleid, sorsunk irgal inatlan valóságában is hívek maradtunk „rendületlenül” hazánkhoz — dacára a félrevezetett nemzedék engem o'y igazságtalanul sújtó ítéletének —, hívek maradtunk, sőt — megbocsátunk. Kövesd szüleid példáját, édes jó gyermekein. S a jó példára nézve fogadd emlékeztető jelnek ezt az igénytelen darabka kis aranyzsinórt. — Isten veled! — Szerető hű a pácskád: Arth ur. Közli; Benczúr László Görgey Mur levele kouiinnéhí lányához
