Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-11 / 15. szám
Az élő Krisztus világtávlatban Ami él, növekszik. Ha a hit élő, akkor növekszik az ismeretben is. Mélyül a látása, tágul a - látóköre. Mivel pedig hitünk ismeretei Krisztus ismeretéből táplálkoznak, nem Krisztust elhagyva, rajta túllépve, hanem éppen Öt egyre teljesebben megismerve válik teljesebbé látásunk is. Mert — olvashatjuk Kol 2, 2-ben — „Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.” AHOGY KRISZTUS megismerésében gazdagabbá leszünk, ahogy egyre nagyobbá nő szemünkben, úgy bizonyul egyre inkább szűknek, mint egy kinőtt ruha, mindaz; amit eddig hittünk és elképzeltünk Krisztusról. A valóságos Krisztus túlnő „az én Megváltóm”, majd „az egyház Ura” bizonyságain is, hogy megdöbbenve nyíljék meg szemünk a világ Urának meglátására, és a tanítványokkal együtt kérdezzük: „Ki ez, hogy a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?!” (Mt 8, 27). Ha ismereteinknek nincsenek ^fejlődési rendellenességei”, rá kell ébrednünk arra, hogy az élő Krisztus a lélek területén, az egyház határán túl is dolgozik. Arra a hatásra kell itt gondolnunk, amelyet Jézus gyakorol még a keresztyénségen kívül élő emberekre is? Kétségtelen, hogy Jézus mély nyomot hagyott történelmünkben. Ha igaz az, hogy nincs olyan emberi élet, amely valamiképpen meg ne változtatná maga mögött a világot, hogyan maradhatott volna hatástalan Jézus egyedülálló egyénisége és tanítása? Jézus műve kultúránk szerves része lett. Szavait idézik egyházon kívül állók is, alakját tisztelik olyan más vallás talaján nőtt nagy államférfiak is, mint például Gandhi, az új India megteremtője. Mindezt beleértjük Krisztus világméretű munkájába, de hitünk táguló ismeretei ennél többre tanítanak. A feltámadott Űr nemcsak emlékével, hanem hatalmával van jelen ebben a világban. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” — mondja Jézus tanítványainak, s nekünk Krisztusnak ezt a kulcsszerepét kell helyesen megértenünk és vallanunk. AZ ÚJSZÖVETSÉG bizonyságtétele egységes abban, hogy Jézus történelmi alakja túlnő korának korlátain, és a róla szóló evangélium az egész teremtett világot érinti (lásd: Kol, 1, 23!). Bármilyen elenyésző kisebbség volt is kezdetben a Jézusban hivők tábora, még-' is tudták, hogy ügyük nem egypár fanatikus, vallásos beállítottságú ember, nem is a zsidó nép ügye, hanem az egész világé. Krisztusnak ez az univerzális jelentősége a legélesebb kontúrokkal a Kolos- séi levélben domborodik ki. Valószínűnek látszik, hogy a kolosséi gyülekezetben voltak M Győzelmet vettél, ó Feltámadott!“ olyan keresztyének, akiknek hite azon futott zátonyra, hogy a sors erőit hatalmasabbnak vélték Krisztusnál. Ezért görcsös félelem töltötte el őket, mihelyt kiléptek a gyülekezet védettségéből a Krisztusban nem hivő világba. A hitbeli „tudathasadásnak” ez a kisértése mindig közel állt a keresztyénekhez. Pál nagy lelkipásztori bölcsességgel Krisztus teljesebb ismeretével fog hozzá a gyógykezeléshez. A KIINDULÖPONT egyedül Jézus történelmi alakja, és a Krisztusról szóló evangélium új életet, gyülekezetei teremtő ereje lehet. Arra a Jézusra emlékeztet tehát az apostol, aki a kolosséi keresztyének életében is fordulópontot jelentett. Ez az egyetlen járható út számunkra is Krisztus világuralmának ismeretéhez. Különben menthetetlenül üres képzelődésbe, spekulációkba fulladunk. Ebből a kiindulópontból azonban a hit bátorságával húzhatjuk ki a szálakat. Krisztus életújító hatalmának titka abban van, hogy ö volt az egyetlen, aki Istennel teljes közösségben élt. Ahogy Kol 1, 15-ben olvashatjuk: „Ö a láthatatlan Isten képe ...” Ebben a szoros közösségben nemcsak Jézusra hull isteni fény, hanem világossá válik Isten „jé- zusi” Volta is. A világot teremtő, fenntartó és céljai felé kormányzó Isten nem más, mint aki Jézusban állt elénk. Jézus nem pillanatnyi szeszélyes ötlete Istennek, hanem örökkévaló lényének kitárulkozása. Ezért bátran mondhatjuk a kolosséi levél szavaival: „Minden általa és érte teremtetett” (1, 16), „minden őbenne áll fenn” (1, 17), és „Isten őáltala békéltetett meg magával mindent” (1, 20). Szabad tehát a krisztusi szeretet fényében látnunk világunkat. Ezért hisszük bátran, hogy a világ a maga anyagi valóságában sem átok, hanem számtalan lehetőség forrása az Isten akaratának megfelelő, emberhez méltó életre. Ezért ismerjük fel hálásan, hogy a gonoszságnak minden szenvedést és nyomorúságot okozó hatalma ellenére sem zuhant szakadékba a világ, s az élet folyhat tovább. Isten szeretete jelének látjuk, hogy a haladásért vívott harc, az emberi értelem és erkölcsi erő, ha megszüntetni nem is tudja, de féket tud vetni a bűn hatalmára. De Krisztus munkája túlmegy a világ egyensúlyának megtartásán is. Általa győz a kegyelem Isten haragja felett, a jó a bűn felett, az élet a halál felett. Általa nézhetünk reménységgel a világra. VÉGZETESEN FÉLREÉRTENÉNK a dolgunkat, ha mindazt, amit eddig Krisztusnak az egyház határán túlra is terjedő munkájáról mondtunk, a tudományos világkép helyébe akarnánk tenni. Krisztus nem automatikusan működő törvénye a világnak, hanem Isten akaratának a hordozója, aki az Isten akaratának engedelmeskedő embereken keresztül végzi munkáját. Gondoljunk csak Jézusnak az utolsó ítéletről mondott példázatára. Jézus azonosítja magát a „legkisebbekkel”, a segítségre szorulókkal. Tehát jelen van ebben a világban, de nem az elesett- ség automatikus megoldásaként, hanem felszólításként a szeretet cselekedeteire. Nem írhatunk tehát mindent, ami ebben a világban van, Jézus számlájára. Hogy „övé minden hatalom”, biblikusán csak úgy érthetjük, hogy bűn és halál most még nagy hatalmával vívott küzdelmében övé a végső győzelem. AZ ÉLŐ KRISZTUS munkája az egyház határain túl éppúgy megfoghatatlan, mint az egyház határain belül. Valóságos, de csak a hitünk tárgya. Az „apokalüpszisz”, a lelepleződés ideje még nem jött el. De a Krisztus teljesebb ismeretére felnövő hit már itt eloszlatja a világtól való félelmet, szolidárissá tesz a jobbért küzdő emberiséggel, s megajándékoz törhetetlen reménységgel. Cserháti Sándor Húsvét vasárnap Tavaszt hirdet minden fűszál, bárányfelhő fenn az égen. Fiatalos, boldog öröm remeg át a mindenségen. Megértük az új Húsvétot, Istenünknek legyen hála! Az emberek elindulnak a harangszó ritmusára. Elindulnak a templomba, ahogy teszik sok-sok százszor, kitárt karral vár reájuk, a feltámadt, igaz Pásztor. Gyarmathy Irén Bach János passiója a Deák téri templomban „Hallotta szómat tele templom44 Nem ismeretlen jelenség egyházi énekeink keletkezésénél, hogy eredetileg világi énekből, dallamból lesz egyházi ének. Van népdalból, esti énekből, szerelmi dalból lett egyházi énekünk. A 773-as ének, „Győzelmet vettél, ó Feltámadott”, érdekesen emelkedik ki énekeink sorából azzal, hogy egy nagyszabású zeneműből, Händel ■ „Judas Maccabeus” c. oratóriumából került át egyházi használatba. Händel oratóriumai általában bibliai tárgyúak, de nem egyházi jellegűek. Ez úgy értendő, hogy nincsen bennük korái, és ezért nincsen gyülekezeti, liturgikus vonatkozásuk. A „Judas Maccabeus” Händel művészetének egyik csúcspontját jelenti. Nagy történelmi oratórium és beletartozik abba a ciklusba, amelyben a Saul, Messiás, Sámson, Semele, Herakles, Belsacar, Jephta szerepel. Érdekes felfigyelnünk arra, hogy mi volt Händel eszmei célja ezekkel az oratóriumokkal: az embereket akarta a nagy művészi élmény által jobbá tenni. Azt hiszem, ezt fejezi ki Romain Rollandnak az a gondolata is, amely szerint Händel oratóriumai olyan zenét nyújtanak, „amely tettekre serkent”. Ez az oratórium abban az időben keletkezett, amikor az angol nép sikeresen harcolt nemzeti függetlenségéért és a nép demokratikus szabadságáért. 1747-ben volt az ősbemutató Londonban. Az oratóriumot 32 nap alatt írta. Ettől kezdve Handelt a nép és a nemzet muzsikusának tekintik. Az a dallam, amelyből énekünk lett, Händel oratóriumában az ifjak, majd a lányok ajkán csendül fel, aztán az egész nép rázendít: „Lásd a győzőt dicsőséggel koronázva.” Millió és millió ember ismeri ezt a dallamot az egész világon. Ezt a győzelmi himnuszt eredetileg a Jusoa c. oratórium számára írta, 1747-ben, és csak 1751-ben vette bele a Judas Maccabeusba. Nem biztos, hogy ezt a dallamot egy 1731-es francia chansonból vette át, de az biztos, hogy Johann Heinrich Voss és Ebeling német jakobinusok Händel diadaléhekét a francia forradalom egy éves évfordulójára írt kantátába átvették. Azóta is, ma is számos világi szöveghez is felhasználják ezt a diadalmas éneket. De hogyan lett ebből húsvéti ének? Ebben kétségkívül a dallam ujjongó, győzelmi jellege játszott nagy szerepet. Hiszen húsvét evangéliuma is győzelemről, a Győzőről szól. A húsvéti angyal győzelmet jelentett be, amikor azt mondta: „Nincsen itt, feltámadott!” Az ének szövegének szerzője, Bud- ry Ödön (1854—1932), azt érezte, amit mi is érzünk: ez a csodálatosan szép dallam méltó arra, hogy a húsvéti -győzelmet szívünkbe énekelje. Akár húsvét reggelén, akár . temetésen csendül fel, ez a dallam megerősíti a gyülekezetei: „Ne kételkedj többé ...” A refrén pedig mindhárom versben visszatér : „Győzelmet' vettél, ó Feltámadott!” A halál közelében, minket halandó embereket elfog a nyugtalanság, félelem. Ügy érezzük, itt vége minden emberi erőnek, ki vagyunk szolgáltatva a múlandóságnak. Félelemmel tölt el a halál borzalma. és nyugtalansággal az, hogy bűneinkre emlékeztet, hiszen: „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23.) De éppen ezekre a leverő kérdésekre felel, és vereség helyett győzelemről beszél az ének. Ezektől a kérdésektől és kínzó gondolatoktól való szabadulást hirdeti az utolsó vers: énekli a János passió Jézust megszemélyesítő énekese. S hogy nemcsak a szenvedéstörténet egyik mondata ez a kijelentés, bizonysága volt ennek a Deák téri templom is. Csak köszönet illeti a gyülekezet vezetőségét és a Lutheránia ének és zenekart azért, hogy ebben az esztendőben úgy határozott, hogy két alkalommal — március 28-án és április 4-én — szólaltatják meg Bach János passióját. Még így is mindkét alkalommal zsúfolásig megtelt a templom, s feszült figyelemmel hallgatta a gyülekezet a mindnyájunk számára oly ismerős, s minden alkalommal oly megragadó báchi muzsikát. A szenvedéstörténet Bach által megformált kerete sokakat gyűjtött maga köré. Láttunk a gyülekezet ismerős presbiterein és asszonyain túl kirándulásból hátizsákkal hazatérő osztrák turistákat, hazánkban tanuló diákokat, sárgákat és négereket. És mindnyájunk lelki szemei előtt játszódott le a passiótörténet, ahogy János evangélista összefoglalta. A köszönet hangján kell megemlékeznünk László Margit, Kerényi Mária, illetve Takács Judit, Marik Péter (evangélista), Melis György, illetve Iglói Károly (Jézus) és Mezőfi Tibor (Pilátus) szolgálatáról. Különösen is köszönet illeti a művészeket azért, hogy nagy elfoglaltságuk mellett is mindig kész és örömteli szívvel vállalják ezt a mindnyájunk számára oly kedves szolgálatot. A Luhtheránia ének és zenekar — Weltler Jenő karnaggyal az élen — ismét tudása legjavát nyújtotta. Trajtler Gábor orgonajátéka alatt csak a hozzáértő fül vehette észre azt, hogy az orgonának mindössze csak négy regisztere szólt, hiszen ezek a mostani hónapok az új orgona születésének az idejét jelentik. A tavalyi János passió előadásához hasonlóan most is örömmel fedeztem fel az énekkar legfiatalabb tagját, a kilencévesről tízévesre „öregedett’ Istvánkát a szopránban s a basszus szólamban az énekkar legidősebb tagját, a nyolcvanas éveit taposó Altorjai Géza bácsit. De feltűnt egy-egy új arc is, s ez a felfedezés az utánpótlás örömével töltött el. Az igehirdetés szolgálatát az első alkalommal dr. Kékén András igazgató-lelkész, a második alkalommal D. Káldy Zoltán püspök látta el. Harkányi László „Mért félne szívem? Él az én Uram. Békesség királya. Benne nyugta van. ö a diadalmam, paizsom, életem, Azért nincs szívemben semmi félelem. Győzelmet vettél, ó Feltámadott! Örök nagy dicsőség a diadalod!” Gáncs Aladár Hívok és nemhívők együttműködése Az ANTIFASISZTA NÉPFRONTÉRT vívott harc idején hangsúlyozták először a hívők és nemhivők együttműködésének szükségességét. Ez széles fronton valósult meg. A Szovjetunióban a honvédő háború idején az orosz ortodox egyház is minden támogatást megadott a haza védelmére. Franciaországban a „kinyújtott kéz” politikája fogta össze a haladó antifasiszta erőket már a háború alatt is, de különösen is utána. EGYHÁZI OLDALRÓL a haladó protestáns személyek és csoportok húzták alá az együttműködés fontosságát, miközben a „nyílt” katolicizmus nemhivatalos irányzatai is így léptek fel Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Franciaországban, Olaszországban. Hazánkban az állam és egyház között kötött egyezmény volt az első hivatalos lépés az együttműködés kifejezésére, amit azután a zsinati törvények gazdagítottak tovább, majd pedig a teológiai felismerések hosz- szú sora részletezte elvileg az együttműködés benső, korrekt, teológiailag is igazolt magatartását. Lelkészt és gyülekezeti közvéleményünkre egyre inkább vált jellemzővé az együttműködés szelleme és alapmagatartása. NEMZETKÖZI TÉREN az ötvenes évek derekától, a hideg- háborús légkör időszakának oldódásában, megújult erővel terjedt az együttműködés gondolata. Ezt elsősorban a keresztyén békekonferencia képviselte és terjesztette, majd átvette az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és az Európai Egyházak Konferenciája is. Római katolikus részről 1962-ben XXIII. János pápa „Pacem in terris” enciklikája nyitotta meg a hivatalos egyházi állásfoglalások sorát, amelyet VI. Pál „Ecclesia Suam”-ja és a vatikáni zsinat által elfogadott „Gaudium et spes” konstitúció folytatott. A gyakorlatban természetesen bőven folyt és folyik a nemzeti és nemzetközi keretekben a hívők és nemhivők együttműködése. A SZOCIALISTA TÁBOR létrejötte és a szocialista erők világméretű erősödése, valamint a gyarmati és függő országok felszabadulásának folyamata a második világháború utáni időszakban erőteljes hatást gyakorolt a haladni kívánó és békére vágyó vallásos erőkre. Az atomháború veszélye ellen, a háborús tűzfészkek lokalizálása és kioltása végett ezek az erők sok országban aktivizálódtak. Progresszív, demokratikus, vagy éppen szocialisztikus álláspontot alakítottak ki, az antikom- munista álláspontot feladták, a szocializmussal a praktikus együttműködés útját építették ki. AZ EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN szilárdan kiépült a gyakorlati együttműködés a hívők és nemhivők között. A szocialista viszonyok fejlődése egyre világosabbá tette, hogy az egyházak teljes őszinteséggel és igaz odaadással állhatnak az emberért folytatott fáradozások mellé, s a keresztyének a humanizmus kapcsolópontján eszmeileg is helyeslik a szocialista átalakulás folyamatát, s aktívan részt is vesznek benne. A hívek és egyházak számára — a hitükhöz való ragaszkodás mellett — természetes a béke, a demokrácia, a szocializmus ügyének és célkitűzéseinek hűséges támogatása. Annál természetesebb és zökkenőmentesebb a hívők és nemhivők együttműködése, minél inkább létrejön a kölcsönös megismerés, minél jobban oszlanak a tévhitek, előítéletek, indokolatlan aggodalmak és fenntartások. A HAZAFIAS NÉPFRONT hazánkban világnézeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül tömöríti magába mindazokat, akik egyetértenek a szocialista építés legfőbb céljaival. A Hazafias Népfront a választási felhívásában előrehaladásunk legfőbb feltételének a szocializmus gazdasági alapjának, a szocialista államnak, a néphatalomnak az erősítését, a szocialista demokrácia szélesítését tartja. Ezek a célok voltak az alapjai a négy esztendővel ezelőtti programnak, amely beteljesült. Országunk biztosan halad előre a szocializmus építésében, törvényesség, alkotmányos rend uralkodik az országban, gyarapodik a gazdaság, erősödik országunk nemzetközi súlya és tekintélye. EGÉSZ NÉPÜNK ELŐTT bizonyosság az, hogy nemzetünk felemelkedését a szocialista társadalmi rend biztosítja és hogy minden további előrelépés ennek a társadalmi rendnek a további erősítésétől függ, s ez a felismerés kovácsolja mindinkább össze nemzetünket. Amint a Hazafias Népfront felhívása is kiemeli: a szocialista társadalom „minden törekvése a dolgozó embert szolgálja Társadalmunkban az építömunka minden eredménye a lakosság életszínvonalának növekedésében, a szociális körülmények javulásában realizálódik. EZEK A CÉLKITŰZÉSEK természetszerűleg hívják magukra a keresztyén emberek figyelmét, akiket Jézus Krisztus iránti hitük a felebarát szeretetére és szolgálatára indít. Ugyanebbe a vonalba tartoznak mindazok a törekvések is, amelyek a világ békéjének megőrzését célozzák. Ezekben az alapelvekben olyan program van, amely eddig is és a jövőben is biztosítja erősödő szavunkat, befolyásunkat a világban, itthon pedig egyik szilárd pillére a nemzeti egységnek. A HÍVŐK ÉS NEMHIVŐK gyakorlati együttműködése ezekre a célkitűzésekre vonatkozik. Ezek könnyűvé teszik a közeledést, mert a béke, a hazaszeretet, a szocializmus közös nevezőt teremt. Ennek a gyakorlati együttműködésnek a jegyében élünk és szolgálunk nap mint nap, s ennek a jegyében veszünk részt a jelölő gyűléseken és a választásokon is. D. dr. Ottlyk Ernő A RAJNAI EVANGÉLIKUS EGYHÄZ KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Rajnai Evangélikus Egyház (Evangelische Kirche Im Rheinland) öttagú küldöttsége Friedrich-Wilhelm von Staa lelkész, a Diakóniai Osztály igazgatója vezetésével március 23—28 között látogatást tett hazánkban. A vendégek, akik elsősorban az árvíz-sújtottá gyülekezetek egyházi épületeinek újjáépítéséhez általuk fölajánlott segélyről adtak tájékoztatást, fölkeresték a kárt szenvedett szabolcs-szatmári református gyülekezeteket. Egyházunk részéről D. dr. Ottlyk Ernő püspök fogadta március 26-án a küldöttséget. A tárgyaláson jelen voltak egyházunk képviseletében: Karner Ágoston országos főtitkár, Várady Lajos esperes es ifj. Harmati Béla külügyi titkár. Vendégeinik megtekintették a Hűvösvölgyben a Budai Szeretetotthont is. BACH ESTÉK A yÁRBAN Április 16-án, pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezésében orgonaest lesz a Bécsikapu téri templomban, a-moll fantázia és fúga, c-moll fantázia és fúga, g-moll fantázia és fúga, c-moll triószonáta, a-moll concerto. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadó: Földes Imre Jegyek ára: 12,— Ft.
