Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-11 / 15. szám

Ara: 3,— Forint Nagypéntek ünnepe —1971 Krisztus feltámadása — mai hittel Az idősebb evangélikus nemzedék szívébe mélyen be­le van írva Nagypéntek. Külön egyháztörténeti és valláslélek- tani tanulmányt érdemelne egyszer az a kérdés, hogyan lett ez a nap minden más ün­nep fölé növöen a régebbi év­tizedekben evangélikus né­pünk legnagyobb egyházi ün­nepévé. Ez az apáktól és nagy­anyáktól átvett hagyomány töredezőben van. a fiatalabb Templomos nemzedék vallásos érzelemvilágában nem izzik ilyen megkülönböztetett hév­vel Nagypéntek ünnepe. KRISZTUS HALÁLÁNAK jelentősége oly mérvű a re­formáció egyházainak igehir­detésében, hogy az esztendő vasárnapjain újra meg újra szóba jön. Krisztus meghalt értünk — ez az egyszerűen hangzó, de kimeríthetetlen mondanivaló hazai evangéli­kus szószékeinken szüntelenül megcsendül. Nincs még egy üdvesemény, amely ennyire kitörne ünnepnapjának idői keretéből s végigjárná az év más egyházi ünnepköreit, a színtelenebb igehirdetési alkal­makat is. Jézus halálának évenként visszatérő emlékeze­téből Krisztus halálának ál­landó hirdetése lett, Isten örömüzenetének életünket és eveinket kísérő, nem idősza­kos, hanem állandó forrása. Korunk protestáns teológiá­jában megszűnt Jézus halálá­nak elkülönült szemlélése. Krisztus keresztje a Húsvéttal való mély összeforrottságában áll elénk. Hűen az öskeresz- tyénséghez. amely Jézus feltá­madása felől jutott el halála iidvjelentőségének felismeré­séhez, és nem másként. Hús­vétiéi elválasztott Nagypéntek — nem lehetséges az igazi ke­resztyén hitben. A modern hit­tudomány vallja, hogy Jézus halálát azért hirdethetjük Is­ten nagy tetteként, mert a Megfeszített él. A hitre jutás idősíkján pedig szinte felcse­rélődik. a két ünnepnap sor­rendje: csak akkor tudjuk hinni Jézus halálának .- jelen­tőségét, ha az élő Krisztus valóság lett számunkra. La­punk ünnepi számának ezen az első oldalán a nagypénteki és húsvéti vezércikk formai elhelyezésével is tanúsítani akarjuk jelképesen, hogy a két ünnep szent eseményéről csak együtt, összefogva szőlhatuk. JÉZUS HALÁLÁBÓL a fel­támadása révén lett isteni tény a hit számára. A halálból feltámadt, élő Krisztus valósá­ga jelzi, hogy az ő halálának mélyebb jelentősége volt, mint a minden emberi sors végső ak­tusa, záró pontja. Halála isteni értelmének megfejtésében mit fárad az Újszövetség és azóta is á hivő emberi elme! Az ókori „engesztelő áldozat”, a középkori „helyettesítő elégté­tel” és más fogalmakkal pró­bálták megvilágítani a Ke­resztfa titkát. A mai teológia is világszerte fáradozik, hogy a modern gondolkozásnak megfelelő kifejezésekkel köze­lítse meg Jézus halálának az emberi értelmet meghaladó je­lentését. Krisztus halála az Isten sze- retetének kettős eseménye: hírüladása és közvetítése. Nyilvánvalóvá tette Isten lé­nyének legbensőbb és legfőbb vonását; a szeretetét. Ugyan­akkor ezt az isteni nagy szere- tetet nem távolról mutatja, hanem bekapcsolja az éle­tünkbe. Olyan a Krisztus ke­resztje, mint árammal telített drót, csak hozzá kell érinteni egy másikat, hogy belehatol­hasson. Valahányszor a ke­resztről szóló ige megérinti szívünket, Isten szeretete árad. bele lelkűnkbe életünkbe. Egy lengyel eredetű nagypénteki énekünk sorai jutnak eszembe: „Mindezekből, ó, mit értsünk, Szíveinkbe, vaj mit véssünk? Isten, Isten Végtelen kegyel­mét, Hozzánk, Hozzánk Csuda nagy szerelmét.” ISTEN SZERETETÉNEK „nagypénteki” ajándéka: bű­neink bocsánata. Nem lehet megmagyarázni, miként függ ez össze Jézus halálával, noha számos idevágó bibliai igét so­rolhatnánk elő. A különböző megközelítések nem adnak ma­gyarázatot, miért és hogyan ment végbe Isten bocsánata Krisztus halálában. Csak addig jutunk, hogy a keresztfa hir­deti és közvetíti Isten irgalma- zó szeretetét. De nem gondol­nám, hogy szabad túlságosan szálaira bontanunk az Isten szeretetét: bűnbocsátó, gondvi­selő, üdvözítő szeretet, s ezek közül a szálak közül a nagy­pénteki eseményhez inkább csak az elsőt fűznünk. Az ő szeretete osztatlan egész: egész emberlétünket átfogja, vétkein­A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG 77 ÜJ ÖSZTÖNDÍJASA A Lutheránus Világszövet­ség ebben aá esztendőben 77 jelentkezőnek nyújt ösztöndí­jat, hogy tanulmányait tovább folytathassa. 31 európai, 17 afrikai, *7 ázsiai, 10 észak­amerikai, 1 ausztráliai és 1 dél-amerikai jelölt kapott ösz­töndíjat a korábban támoga­tást kapott és tanulmányait fo­lyamatosan ebben az esztedő- ben is folytató 35 ösztöndíjas mellett. A 77 új ösztöndíjast 151 jelentkező közül Válogatta ki az ösztöndíjas Bizottság, amint arról Otto Immonen, a Bizottság titkára Genfben be­számolt. 22 jelölt tanul teoló­giát, 12 végez főiskolai nem­teológiai tanulmányokat és 43 pedig különféle egyéb tanul­mányi programot tűzött maga elé. Az ösztöndíjas program évente mintegy 190 ezer dol­lárba kerül és ezt az összeget a Világszövetség német, svéd és amerikai tagegyházai ado­mányozzák. (LWF) EVANGÉLIKUS-ORTODOX PÁRBESZÉD Február 25. és március 1. kö- párbeszédet tartottak „Az Őr­zött Turkuban, Finnországban vacsora és az ökumenizmus” 20 evangélikus és ortodox teo- címen. (LWF) lógus részvételével egyházközti KILENCSZAZ ÉVES AZ OSLÖI PÜSPÖKSÉG A norvég főváros, Oslo eb­ben az esztendőben ünnepli püspöksége alapításának ki- lencszáz éves fordulóját. Má­jus 20-tól június 13-ig ünnepi heteket rendeznek. A püpök- ség megalapításáról a katedrá- lisban hálaadó istentisztelet keretében emlékeznek meg és erre az alkalomra számos kül­földi egyházi vendéget is vár­nak. A Lutheránus Világszö­vetség Végrehajtó Bizottsága június 7—12 között éppen erre az ünnepre tekintettel ülésezik a norvég fővárosban Dr. Fridt- jov Birkeli norvég érsek meg­hívására. két a bocsánatával, de a sor­sunkat is irgalmas hatalmával, és halálunkat a feltámadás re­ménysugarával. KRISZTUS HALÁLA a hét­köznapok eseményei közé il­leszkedik a hivő ember életé­ben. Ezt csak külsőleg jelzi a munkanap, amelyre hazánk­ban a Nagypéntek ünnepe mindig is esett. Fontosabb ennél az ünnep belső kapcso­lata a világgal. Nagypéntek tartalma, Isten szeretetének nagy eseménye, összeköt ben­nünket ezen a napon különö­sen is valamennyi emberrel a földön. Istennek Jézus halálá­ban nyilvánvalóvá lett szere­tete mindnyájunkat átkarol. Az egyház a nagypénteki iste­ni szeretet tolmácsa az embe­rekhez bizonyságtevő szóval, és vivője segítő tettekkel. ISTEN SZERETETÉT Nagy­pénteken Krisztus szenvedése tükrözi, mely a megvetett, bántott, elhagyatott Embert ál­lítja elénk őbenne. Ebben a tü­körben a láthatatlan Istenből az ő szeretete villan elénk, a látható földről pedig tengernyi nyomorúság. így válik Nagy­péntek a hivő számára a szen­vedők világnapjává is. Tekin­tetünk mély együttérzéssel és cselekvő indulattal fordul ezen az ünnepen az éhségtől aléló indiai milliók, a bőrük színe miatt megvetett négerek, a vietnami háborúban vérző ha­zafiak, a menekülttáborokban tengődő hazátlan arabok, de minden szegény, beteg, elnyo­mott ember felé a földön. E nap ünnepi tartalmához akkor lesz méltó a keresztyén hivő, ha Istennek a Krisztus halá­lában megtapasztalt szereiét viszi oda, ahol társadalmi és egyéni igazságtalanságok miatt, vagy az életsors terhei alatt sóhaj, könny, bánat, ín­ség lakozik 1971 Nagypéntek Veöreös Imre Húsvét a legnagyobb keresz­tyén örömünnepünk. Á vasár­napok — ezek a „kis húsvé- tok” — is mind rá emlékeztet­nek. De mintha a hagyomá­nyos húsvéti külsőségek — a fehérbe öltözött oltár, az új- jongó énekszó, az ajándéko­zás és örömszerzés — mögül elvesztek volna keresztyénsé- günkben húsvét igazi, belső örömtüzei, régi keresztyén húsvétok forró öröme és bel­ső ujjongása! Ez a változás kétségtelenül összefügg azzal is, hogy a mai ember hajlamos rá, hogy a világot, az életet, mindent ma­ga körül csak a puszta értel­mén át nézzen. A feltámadás evangéliumát is csak az értel­mén át próbálja megközelíte­ni — nem a hitével és értel­mével együtt. A legújabb teológiai munka érdeme, hogy új összefüggése­ket próbál feltárni, új hangsú­lyokat tesz a húsvéti evangé­liumban. Egyrészt erőteljesen rámutat a pusztán értelmi-tör- ténetkritikai vizsgálódás elég­telenségére és a hit nélkülöz­hetetlen szerepére Krisztus feltámadása történeti valósá­gánál. Másfelől — ami ugyan­csak jellegzetes vonása a mai teológiai gondolkodásnak —, feltárja, kibontakoztatja a húsvéti evangélium lényeges kapcsolatát jelen életünkkel és a jövőnkkel, a világ jövőjével. Feltámadt a halálból Jézus feltámadása nem va­lami mellékes részlet az igé­ben. Pál apostol szavát a leg­komolyabban kell vennünk: „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi prédikálásunk, de, hiábavaló a ti hitetek is” (1 Kor 15, 14). Ha valaki Jé­zus feltámadásának a valósá­gát vonja kétségbe, legendá­Áldott húsvéti ünnepeket kíván Olvasóinknak a szerkesztőség. Szeretnénk bizonyságot tenni arról a húsvéti reménységről, erőről és bizonyosságról, amely közel két évezrede nem lankadóan tölti el a keresztyén- ség szívét, de arról is, hogy ez a húsvéti hit ma is új és friss, életet betöltő, előrevivő, segítő hit. Húsvéti megújulásra hívunk, a velünk járó élő Krisztus közösségére, elmélyülésre és felada­tokra, erőgyűjtésre és erőkifejtésre, magvetésre és aratásra. Mert húsvét nekünk csupa ígéret és megvalósulás, reménység és be­teljesülés. nk új templomai ERDŐTELEK Evek óta készül ez a gyüle­kezetméretű filia templomépí­tésre, amit 1969 májusában az alapozás megkezdésével el is indítottak. Felszentelését két évre rá, ez év májusára ter­vezték. Jelenleg a belső kikép­zésen dolgoznak. Az épület 13X6 méteres, 150 ülőhellyel. Bocskai Pál tervez­te. Telekvásárlás és építés ösz- szesen 200 000 ft-ba került, amit a gyülekezet maga teremtett elő. Hetenként rendszeresen fogják használni, mint ahogy a gyülekezet eddig is rendszeres gondozás alatt állott. A gyülekezet gondozását az anyagyülekezet lelkészei vég­zik: dr. Murányi György, Po- nicsán Imre, Mina János és Seben István. Kiskőrös fiiiá ja, az anyagyü­lekezettől mintegy öt km-re. Népes tanyaközpont, ahol 900 evangélikus él. Rendszeres is­tentiszteleteiket az állami is­kolában tartották mindmáig. nak vagy utólagos „gyüleke­zeti teológiának” minősítve azt, ezzel a keresztyén hit alapjára támad. Mert az Újszövetség minden lapja Jézus megtörtént feltá­madásáról beszél. Kétféle tí­pusa van ezeknek a bibliai híradásoknak. Az egyik a hús­véti örömhírt a Feitámadot- tal való személyes találkozás­ra alapozza. Ez a jellegzetes „páli típus” (1 Kor 15). Termé­szetesen az evangéliumokban is találkozunk ezzel a formá­val; hiszen azokban is szó van arról, hogy az apostolok és Mária Magdaléna találkoz­tak a halálból Feltámadottal. Ezek a tudósítások is mind hangsúlyozzák, hogy az első húsvét eseménye nem valami­féle látomás, vízió vagy pusz­ta belső átélés volt. „Látták” (a megfelelő görög szó csak a testi szemmel való látást je­lölte meg). Fontos része ezek­nek a híradásoknak az is, hogy a feltámadt Jézus a benne hí­vőknek jelent meg, vagy hi­tet támasztott megjelenésével (Pál a damaszkuszi úton). A húsvéti történet másik tí­pusa a négy evangéliumban áll előttünk. Ez már sokkal részletesebb; lényeges része többek közt az üres sírról szó­ló tudósítás is. Kétségtelen, hogy az evangéliumok írásba- foglalása később történt, mint Pál apostol húsvéti híradása. Részben ellentmondások is vannak bennük — mint a szemtanúk beszámolóiban ál­talában. Az is valószínű, hogy a gyülekezet hite formálta, új vonásokkal gazdagította a hús-, véti történetet. De egy bizo­nyos: az evangéliumok hús­véti híradása éppoly lényeges része az Újszövetségnek, mint Pál apostolé. Ezeknek az újszövetségi hír­adásoknak egyértelmű célja az, hogy tanúsítsák: a kereszt- halál után Isten nem hagyta Jézust a halálban. Számunkra megmagyarázhatatlanul, de valóságosan, az időben és a történelemben — ahol halála is végbement —, kihozta öt a halálból. Ez a rendkívüli ese­mény gyűjtötte egybe a szét­szóródott, demoralizált tanít­ványokat, és ez lett az első Pünkösddel együtt az egyház történetének kezdetévé és el­indítójává. Mai találkozás a Feltámadottal A feltámadt Krisztus él és közöttünk van. Hitben megta­pasztalhatjuk jelenlétét és ve­zetését, mind az egyház életé­ben, mind személyes életünk­ben. A húsvéti örömnek ez a másik ága: a mai találkozás a feltámadt Krisztussal, Ez az oldala a húsvéti evan­géliumnak igen nagy hang­súlyt kap az újabb teológia egyik jelentős ágában, az ún, „egzisztenciális teológiában” (Bultmann és követői). Mert Jézussal, a Feltámadottal, ne­künk valóban csak ilyen mó­don, az igén, a keresztségben és az úrvacsorában van talál­kozásunk. Ez a hitbeli, szemé­lyes találkozás azonban nem kisebb értékű és nem kevésbé valóságos találkozás Vele, mint az első szemtanúké volt. Mindenesetre más találkozási mód! Nem „látjuk” a Feltá- madottat. De belsőleg, a hit személyes kapcsolatában meg­tapasztalhatjuk jelenlétét, kö­zelségét. Teljes bizonyosságunk lehet így is arról, hogy él, fel­támadt a halálból. Húsvét azért is olyan sze­gényes, örömtelen ünnepe sok mai keresztyénnek, mert nincs ilyen találkozása a Feltámadot­tal. Hitben, az igén, az úrva­csorán keresztül. Húsvél és a jövőnk Jézus feltámadása azonban nemcsak a történelmi múlthoz és a jelenhez tartozik. Kivetül a jövőre is: gyökeresen meg­változtatja viszonyunkat a kö­zeli és a távoli jövőhöz. Re­ménységgel teljes élettel aján­dékoz meg. Azt hirdeti: nem a testi halál, az enyészet és a világpusztulás az a mindent lezáró vég, amely felé mind­annyian, feltartózhatatlanul sodródunk az időben. Ha így lenne, ez megkeseríthetné minden pillanatunkat, elrabol­ná életünk végső értelmét. Jé­zus feltámadása azonban a bi­zonyság arra, hogy Isten vég­ső szava nem a halál, hanem az élet teljessége. A halálon át az örökélet felé megyünk. Ez a húsvéti evangéliumból merített, nagy reménység ki- vetítődik a közvetlen jövőre is. Ha nem az enyészeté a végső diadal, akkor nyer igazán ér­telmet a jobbért, igazabbért, a teljesebb emberi életért, a felebarát, a társadalom és az embervilág javáért való etikai fáradozás itt a világban. Krisztus feltámadása a szere­tet és a szolgálat hallatlan er­kölcsi energiáit szabadítja fel a hivó emberben. Valóban, ez az életünket megújító reménység, a közeli és a távoli jövőre, a húsvéti evangélium legmélyebb tartal­ma. Itt értjük meg a legmé­lyebb titkát annak a mélysé­ges, belső és igazi húsvéti örömnek, amely Krisztus fel­támadásából szüntelenül kisu­gárzik a világra és életünkre. Dr. Nagy Gyula ÖKUMENIKUS EGYÜTTMŰKÖDÉS BOLÍVIÁBAN 1970. október 7-én vette át a hatalmat Bolíviában Juan Jósé Torres tábornok baloldali csoportja. Az új kormány programja széles lehetőségeket teremtett a protestáns és római katolikus haladó gondolkodású keresztyének számára, akik az ISAL nevű szervezetbe tömö­rültek (Egyház és Társadalom Dél-Amerikában). Ez a szerve­zet a hatalomátvétel előtt csak kis csoport volt és vezetői kénytelenek voltak külföldre szökni az üldözés elől. Most a csoportnak egyre növekszik a befolyása és céljuk a szocializ­musba való békés átmenet ki­munkálása. Akadnak ugyan római kato­likus püspökök, akik elhatá­rolják magukat a csoport mun­kájától, de a Bolíviai Metodis­ta Egyház legutóbb kiadott „Kilátványa a bolíviai néphez” kifejti, hogy a keresztyén egy­házaknak részt kell venniük az „új ember” formálásában, aki nemcsak hagyományos keresz­tyén morális értelemben véve hasznos ember a társadalom­ban, hanem aki fölismerte fe­lelősségét arra nézve, hogy sor­sát saját kezébe vegye (ÖPD) KRISZTUS FELTÁMADOTT A HALÁLBÓL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents