Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-07 / 6. szám

Utolsókból elsők — elsőkből utolsók Mt 20, 1—16 JÉZUS SZOLGÁLATÁNAK JELLEMZÉSÉRE, az igazi jé­zust arc megrajzolására sok mindent emelhetünk ki az Üdvö­zítő munkájából. Mindebből azonban talán semmi sem olyan igazán jézusi, mint az a kimondhatatlan nagy szeretet, amely- lyel éleiében és a történelem folyamán a kisemmizettekkel együttérzett, a bűnösökhöz lehajolt, az elesetteket felemelte, ahogyan a megvetett utolsókat odaültette az első helyre. EZ A SZOLIDÁRIS, emberekhez lehajló szeretet min­denekelőtt örvendező csodálatot szül. Ahogyan meglepődtek és mégis igazán örvendeztek az alig egy órát dolgozó munkások, hogy este ugyanannyi bért kaptak, mint azok, akik az egész nap terhét hordozták, ugyanúgy örvendezett Zákeus, hogy a Mester nem az előkelő farizeusokhoz ment szállásra, hanem az ő házát látogatta meg, vagy a bűnös asszony, hogy a tör­vényeket annyira ismerő Rabbi nem ítélte őt el, hanem azt mondta neki: Nem kárhoztatlak téged, eredj el és többé ne vétkezzél. De ugyanilyen örömöt jelent azóta is minden el­esettnek és kisemmizettnek, amikor megnyílik számára az út az új, az emberi élet, a felemelkedés, a boldogság felé. VANNAK AZONBAN OLYANOK IS, akiket ez a kegyelmes szeretet megbotránkoztat. Nemcsak a tékozló fiú testvére emelt szót atyja eljárása ellen, hanem az egész nap dolgozó munká­sok is reklamáltak fizetéskor. Mindig vannak „becsületes lelki- ismeretesek”, vagy az élet napfényes oldalát természetesnek vevő kiváltságosok, akik „igazságtalannak” tartják, 'hogy az akár önhibájából, vagy azon kívül nyomorúságba került em­bernek is teremhet babér, juthat napfény, öröm és boldogság ezen a világon. Ezek féltik az első helyet, pedig éppen azáltal kerülnek az utolsó helyre, hogy nem tudnak igazán örülni embertársaik örömének, boldogságának. PERSZE, AZ ELSŐ HELYRE KERÜLŐKET mindig fenye­geti az a kísértés, hogy az első helyet „bérelt helynek” tekint­sék. Jézus e példázattal nemcsak a farizeusok gőgjét állította pellengérre, hanem tanítványait is figyelmeztette: vigyázzatok az önteltség kísértésétől! S nem is alaptalanul, mert nemcsak általános emberi, hanem kifejezetten „kegyes” tulajdonság a farizeusi gőg, amitől Jézus követei sohasem tudtak teljesen megszabadulni. Az utolsó helyre kerüléstől ma is egyedül csak az menthet meg bennünket, hogy szívünk megteljék jézusi szeretettel, hogy ne csak szívből őröljünk a másik előmene­telén, hanem áldozatot is tudjunk hozni érte. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked Űr Jézus Krisztus, hogy te a bűnösök barátjaként, az elesettek felemelőjeként jöttél cl a világra. Kö­szönjük neked, hogy nem kerülhetünk olyan mélyre, ahonnan te fel ne emelnél, és nem lehet annyira elrontott az életünk, hogy te azt meg ne újítanád. Add, hogy amikor mindezen szívből örvendezünk, teljék meg a mi szívünk is szeretettel minden ember iránt, hogy tudjunk cgyüttérezni az elesettekkel, s mindent megtegyünk azért, hogy e földön kevesebb legyen a könny, a bánat és a nyomorúság, hogy ezáltal a te hűséges követőid, s a te országodnak enge­delmes munkáiéi legyünk. Ámen. — Hetvened vasárnapján az oltárterítő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Mt 20. 1—16; az igehirdetés alapigéje: 2 Tim 1, 3—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 21-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. — CSORVÄS. A január 17- én tartott szeretetvendégségen Fecske Pál nagyszénási lelkész a sajtó szolgálatáról tartott előadást. — SZÉKESFEHÉRVÁR. A református testvéregyházzal közösen tartott egyetemes ima­héten a január 19-i igehirdeté­si szolgálatot dr. Selmeczi Já­nos, a Teológus Otthon igaz­gatója végezte. • — KŐBÁNYA. A gyülekezet január 17-i szeretetvendégsé- gén Balikó Zoltán pécsi lelkész előadással szolgált. — VÁC. December 13-án, advent harmadik vasárnapján Vácott az anyagyülekezet és a rádi leánygyülekezet presbite­rei és férfitagjai részére tartott szeretetvendégségen Roszik Mihály alberti lelkész igehir­detéssel, Keveházi László pilisi és Bachát István helybeli lel­kész előadással, Kiszely Sán­dor csővári lelkész szavalattal szolgált. — OROSHÁZA. Advent má­sodik vasárnapján a gyüleke­zet szeretetvendégségén Tá- borszky László kondorosi lel­kész tartott előadást „Az egy­ház jövője — a jövő egyháza” címen. A műsor keretében a gyülekezet énekkara és dr. Hajdú József né szavalattal szolgált. — KISTARCSA. Az özvegy Papnők Otthona lakói és a kis- tarcsai leánygyülekezet tagjai részére az ádventi időben, minden szerdán ádventi estet rendeztek. Ezen az alkalmakon sorrendben Blatniczky J enő helybeli, Harkányi László bu­dapesti, Szirmai Zoltán fasori lelkészek és Reuss András ke­lenföldi segédlelkész szolgál­tak igemagyarázattal. — KISBÖCSA. A kis szór­ványgyülekezetben december 4—6 között Kovács Pál Szarvas-újtemplomi igazgató­lelkész végzett szolgálatokat „Ádventi hívogatás” címen. — CSABACSÜD. Advent második vasárnapján a gyüle­kezet szeretetvendégségén Krámer György békéscsabai s. lelkész „A keresztyén hit jö­vője” címen előadással szol­gált — MEZÖBERÉNY. A II. ke­rületi gyülekezet szeretetven­dégségén Advent harmadik va­sárnapján Krámer György bé­késcsabai s. lelkész előadással szolgált. „A jövőbe tekintő re­ménység, jelenbeli elkötelezés” címen. — A BUDAI SZERETET­OTTHON „öregek klubjában” D. Koren Emil esperes, lapunk felelős-főszerkesztője tartott előadást énekeink élmény­anyagából. — NAGYTARCSA. A gyüle­kezet Tessedik-megemlékezé- sén Tessedik redivivus — a Megéledő Tessedik — címen hangzott ünnepi előadás a ko­rát jóval megelőző nagy nép­nevelőről. A nyomdokain járt egykori nagytarcsai Népfőis­kola krónikáiból vett felolva­sás és volt népfőiskolások visszaemlékezései tarkították az ünnepi megemlékezést. — ANGYALFÖLD. A pres­bitérium januári ülésén D. Ko­ren Emil esperes tartott is­mertetést közegyházi kérdé­sekről, a pesti evangólikusság demográfiai mozgásáról, az egyházi sajtó kérdéseiről, a gyülekezetek anyagi kérdései­ről. Az előadást élénk megbe­szélés követte. A presbiterek kifejezték azt az igényt, hogy az egyház vezetősége a pres­biterek nagyobb csoportjával is találja meg a tájékoztatás és eszmecsere alkalmait. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. február 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. fi. Szirmai Zoltán. Dó­zsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán, Liiiői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Tnaly Kálmán u. 28. de. 10. dr. Rédey Pál, de. 11. (úrv.) dr. Hédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Sülé Ká­roly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta MÁV telep de. 8. Rákospalota Kis­templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy Lász­ló, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Ben­cze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út de. 9. dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). Az öreg mozdonyvezető Huszonhét éve találkoztam vele először. Zalaegerszegen Principálisom fülön fogott, hogy megismertet egy roko­nommal. Ő volt: Gyula bátyám. Mozdonya az állomáson állt hosszabb ideig, ő meg besza­ladt a városba ügyeit intézni. A következő évek háborús sötétségében csak röpke fény villanásokra találkoztunk. Gyors kézfogás, rokoni csók a türjei vasútállomás vágányai között. Látogatásom celldö- mölki lakásán. S már a háború után, Kemenesaljára, egyházi szolgálatra menőben hallgat­tam szavait, amelyekből hadi­fogságban lévő fia miatti aggo­dalma csengett. Sok esztendő múlt el. Nem­régiben láttam meg újra. Nem mozdonya mellett, nem a laká­sán, vagy az utcán, hanem a templomban. Teológiai konferencia volt gyülekezetünkben lelkészek számára. Az esti istentisztele­teken a gyülekezet tagjai is részt vettek. Amikor az első estén befejeződött az isten- tisztelet és kifelé jöttünk a templomból, egyik lelkésztest- vérem oldalba lökött. — Ott van Gyula bátyád! Igen. Ott állt a templomajtó­ban presbitertársával. Offer- tóriumot tartottak. Széles álla, csontos, sovány arca fölöít szinte világított a félhomály­ban hófehér haja. Szemei mély­ről néztek, izzottak. Inas, erős kezei, amelyek valamikor olyan kemény, határozott mozdula­tokkal szabályozták, irányítot­ták mozdonya hatalmas ener­giáját, most szelíden simultak a fatál peremére. Szilárdan állt. Szolgálatban volt most is. Az élő egyház szolgálatában. A konferencia tartalma alatt nála voltam éjjeli szálláson. Ezt el nem engedte volna. Éj­szakai nyugalmamat nem za­varta semmi. Zajmentes, békés utca az Arany János utca és csendes ház benne a hármas számú. Az édesanya elköltö­zött: elment minden élőknek útján. A gyermekek — három fiú és egy lány — már kirepül­tek a családi házból, új fészket raktak. Egy közülük mozdony­ra szállt, hogy elfoglalja édes­apja helyét. Az első reggelen korán kel­tem. Kiléptem a házból a má­jus zöldjébe burkolódzott ud­varra. Meditálásomnak kedve­zett a csend, csak az ébredező madarak csipogtak halkan, de nem zavaróan. Visszatérőben szöszmötölést hallottam a konyhából. Az ajtó üvegén ke­resztül betekintettem. Gyula bátyám volt. Felöltözve ült az asztalnál, inas keze összekul­csolva, galambősz feje biblia fölé hajolt. Az Útmutató szerint olvassa bibliáját és imádkozik reggel is, este is. Reggel addig soha nem eszik, míg áhítatát el nem végzi. Fontosnak tartja, hogy az evést megelőzze a biblia- olvasás, imádkozás. Megtanul­ta a mozdonyon a teendők sor­rendi fontosságát. Nem lehet addig megindulni, míg rendben nincs minden... Vasúti szerelvények előtt száguldott mozdonyával, most gyülekezete élén halad — pres­bitertársaival. Harminchárom évig volt mozdonyon. Nehéz, felelősség- teljes, szüntelen éberséget, fe­gyelmezettséget, egész embert kívánó hivatás. Éppen ezért itt „csak” huszonöt év a szol­gálat. Gyula bátyám ráhúzott még nyolc évet. Leszállt a mozdonyról. Nem vezeti többé. Most már őt ve­zetik. Hogy is mondta a Feltá­madott Simon Péternek ott, a Genezáret tavánál? „Mikor if­jabb voltál, felövezted magadat és odamentéi, ahova akartál; ám mikor öregszel, kinyújtod a kezedet és más övez fel té­ged” (Jn 21, 18). Ót vezeti a tökéletes vezető. Istennek a Lelke. Bizonyosan célba viszi. Ka­rambol nélkül, ahogyan ö is vezetett harminchárom éven át. Nem látja többé vágtató mozdonya előtt megtárulní a Dunántúl tájait: hegyeit, hal­mait, lankáit, völgyeit, síksá­gait, téli fehér lepelbe öltözött erdeit, virágba borult gyümöl­csöseit, aranysárgán hullámzó gabonatábláit, játékosan cso­bogó patakjait, szüretre kékellő szőlőit __De meglátja majd — bi zonyosan meglátja —, „ami­ket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1 Kor 2,9). Sághy Jenő OloizA&Í4ik(ca£' K. L.-NÉ, LE VICE. Levelét továbbítottuk a „szakállas presbiternek”. Örülünk, hogy figyelemmel kíséri lapunkat s ezen az úton is bekapcsolódik ebbe a beszélgetésbe, EGY NYÍREGYHÁZI ASZ- SZONY. Teológusok öszöndíjá. ra lapunk szerkesztőségén ke­resztül 500,—■ Ft adományt küldött. Hálásan köszönjük. Továbbítottuk. Igen értékes­nek tartjuk, hogy az egyes egy­házmegyék erőfeszítésein túl, amelyeket jövő lelkészeink nék, hogy végeredményben mindnyájan érdekeltek va­gyunk ezekért az ügyekért, csökkennének a kevesek által hordozott gondok. 70 ÉVES nyugdíjas asszony egyik dunántúli városi gyüle­kezetünkből arról ír, hogy szí­vesen olvasna lapunkban töb­bet a „mai élet legégetőbb problémáiról”, „a családi élet nehézségeiről”, s érdeklődését igen lekötik a kül- és belföldi egyházi hírek, az igemagyará­zatok, az evangélikus földrajz, képzéséért hoznak, olvasóink közül is bekapcsolódnak azok, akiknek szívében felébredt a felelős szeretet ezért az ügyért. Ügy tartjuk, hogy ha egyhá­zunk sok más feladatában is híveink és olvasóink megérez­az egyháztörténet s a szépírá­sok. örülünk, hogy ilyen tág érdeklődésű, s főleg, hogy a mai kérdések iránt fogékony. A felelős, hordozó szeretet hangját érezzük hozzászólásá­ban. „Hajtsad én Istenem, a te fü­ledet hozzánk és hallgass meg; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmassá­godban bízva terjesztjük előd­be a ml esedezéseinket.” (Dán 9, 18) VASÁRNAP. — „Vajon nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Mt. 20, 1—16.) Megszégyenítő példázat ez, mindnyájunk számára. Ha egy­szer „bűvös székbe” ülve őszin­tén elmondanánk rejtett gon­dolatainkat, ahogyan egymást lessük, vagy, ha szemünk va­lóban elárulná a szívünkben levő indulatokat, az irigységet és önzést — nagyon rosszul éreznénk magunkat! Már a gyermek lesi testvérét, nem vesz-e nagyobb darab ételt a tányérjára, s ettől kezdve mindegyik életszakasznak meg­vannak a maga „irigység-terü­letei”, összehasonlítási pont­jai... Csak éppen Isten jósá­gának érdemtelenül ránkpaza­rolt bőségét nem vesszük ész­re. HÉTFŐ. — „Mert nézzétek csak a ti elhívásotokat, atyám­fiái ..., hogy Isten előtt ne di­csekedjék senki.” (1 Kor 1, 26—31) Irigységünk — melyet a tegnapi ige megítélt — azért fejlődik ki újra meg újra ben­nünk, mert szeretünk dicseked­ni, felmutatni azt, amire elju­tottunk, akár anyagi természe­tű javainkról van szó, akár szellemi értékekről, felvilágo- sultságról, „20. századi tudás­ról”. Pedig tudvalevő, hogy a bölcs ember soha nem dicsek­szik, mindig tudatában van ki­csinységének, korlátozott tudá­sának. Az igazi nagy eredmény az lehetne életünkben, ha fel­ismernénk; a Mindenható Isten bennünket is elhívott, mégpe­dig Vnegváltásunk örömére, s ebből fakadóan szolgáló s a szeretetben gazdag életre! KEDD. — „Azt halljam felő­letek, hogy egy Lélekben álló­tok és egy szíwel-lélekkel együtt küzdőtök az evangéliu­mi hitért.” (Fii 1, 27—30.) E na­pon is heti igénkre kell emlé­keznünk: nem a mi igazsá­gunkban, csak Isten irgalmas­ságában bízhatunk! Ami raj­tuk áll, az egy Lélekben állá­sunk és egy szívvel, egy lélek­kel való együttmunkálkodási készségünk tekintetében, az bizony elszomorítóan kevés. Inkább arra szeretünk gondol­ni, hogy a Lélek bennünk mun­kálkodik, a mi igazságunkat formálgatja s másokat, más fe_ lekezetűeket, más világnéze­tűeket, más alapvető emberi kérdésekkel küzdőket elke­rül... A szívvel lélekkel való munkálkodásra pedig azt mondjuk: nem a ma emberé­nek a „stílusa”. Hála Istennek, Isten mindkét hamis elképze­lést korrigálja, s biztat nagy­szerű, új lehetőségek felisme­résére. SZERDA. — „Azt valljuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cseleke­detei nélkül.” (Rm 3, 21—28.) Mi, lutheránusok talán túlságo­sam is jól ismerjük e mondatot. Már-már bizonyos hetykeség­gel mondjuk s ezért különö­sebb örömöt sem jelent. Pedig mire erre a mondatra Pál apos­tol vagy Luther eljutott, nagy- nagy utat kellett megjárnia s e mondat volt a lélek legmélyé­ről feltörő boldog feloldódás. A nagy dolgokat hamar meg­szokjuk. (Tudunk-e például nagyon örülni annak, hogy bé­kében élhetünk s gondolunk-e arra, hogy ez mekkora erőfe­szítéseket igényelt s igényel most is, folyamatosan?!) Igen a törvény cselekedeteibe bele­bukott az ember, ahányszor csak próbálkozott, a Krisztus­ban való hit azonban felszaba­dít: hálás, cselekvő életre. CSÜTÖRTÖK. — „Én plán­táltam, Apollós öntözött, de is­ten adta a növekedést”. (1 Kor 3, 5—10.) Örök rendje ez az emberi életnek, szolgálatnak. Ritkán adatik meg, hogy akár az elejét, akár a végét, ered­ményét lássuk munkánknak. A gyökerek mélyen visszanyúl­nak, a jövő pedig ködbevész. Ez int bennünket okos alázat­ra és boldog reménységre egy­aránt. Jó tudnunk, hogy bár­milyen felelős szolgálatban áll. junk is, nem nekünk kell min­dent megoldanunk. A nagy „diszpécser”, aki az egész fo­lyamatot átlátja s irányítja, maga Isten, PÉNTEK. — „A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján megfenek­lett az Ararát hegyén.” (1 Móz 7, 17—18,4.) A hajdani, egész földkerekséget elborító pusztí­tó vízözön egyetemesen szórón, gó emléke a népeknek. S ka­tasztrófákban, szorongó emlé­kekben azóta sincs hiány. Ezek azonban ma már nem szorítha­tók a természeti erők kiszá­míthatatlan hatalmára: többsé. gükben olyan katasztrófák és szorongást keltő tények, melye­ket maga az ember csinál, kiál­tó felelőtlenséggel. Halál dél­kelet-ázsiai frontokon és Kö­zel-Keleten, pusztulás koncent­rációs táborokban, vagy kín­vallatások nyomán mai börtö­nökben, idő előtti halál köz­utakon vagy önmérgezések nyomán, alkohol, kábítószer vagy túlhajszolt idegek miatt... Imádkozzunk és cse­lekedjünk ezek ellen. SZOMBAT. — „Nem átkQ- zom meg többé a földet az em­berért ...” (1 Móz 8, 15—22.) Azért érdemes az imádság mel. lett erőnk teljes megfeszítésé­vel tennünk valamit a tegnap felsoroltak ellen, még az atom­kor szörnyű veszélyeztetettsé­gében is, mert IstentőL ilyen ígéretünk van! Ö pedig nem hazudik. Átok helyett áldást akar adni — általad is! Szirmai Zoltán evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emii Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csékkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 71.0360 Athenaeum Nyomda. Budapesi Eotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — CSEPEL. Az ökumenikus imahetet megnyitó ünnepi ösz- széjövetelt tartott a négy helyi protestáns gyülekezet január 17-én a csepel-belsővárosi re­formátus gyülekezeti terem­ben. Az ünnepi együttléten D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált igetanulmánnyal Jn 17, 20—21 alapján, bizonyságot téve Jé­zusnak az időben és térben tág egybeölelő szeretetéről. Az ünnepi együttlétet a helyi lelkészek köszöntései, bizony­ságtételei, versek, valamint a baptista és református ének­kar szolgálata gazdagította. — Az imahét első felében az al­kalmakat az evangélikus templom gyülekezeti termé­ben tartották, a hét másik há­rom napján a baptista imate­remben jöttek össze a négy gyülekezetből. — HALÁLOZÁS, özv. Mes- terházy Kálmánné, sz. Velekay Eszter, életének 80. évében hosszú szenvedés után Sop­ronban elhunyt. Temetése ja­nuár 17-én volt Jákfán. „Higy- gyetek Istenben és higgyetek énbennem. Én vagyok az út, az igazság és az élet.” — özv. Edvy Sándorné, sz. Barcza Zsófia, az edvi, majd a tolnanémedi gyülekezet buzgó tagja 94 éves korában' január 14-én elhunyt. Temetését Lackner Aladár keszőhidegku- ti lelkész végezte nagy részvét mellett. Az elhunytban Né­meth Zoltán tolnanémedi lel­készék édesanyjukat gyászol­ják. „Boldogok, akik az Urban halnak meg.”. — HALÁLOZÁS. Lakos György, a békéscsabai gyüle­kezet tagja, házasságának 68, életének 90-ik évében elhunyt. Az igaznak emlékezete áldott?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents