Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-12-26 / 52. szám
/ „Hívják nevét csodálatosnak...“ (Ézs 9,6) Csodálatos Tágra nyílt szemek és csodálkozó szivek lehetnek a karácsonyi öröm részesei. Gyermeki szemek és szívek, amelyek mindent megjegyezni, megragadni, megismerni akarnak és semmit sem elszalasztani. De sokat tapasztalt fellőtt szemek is tágra nyílnak és sokat tudó, sokat hivő szívek is csodálkoznak, mert Jézus valósága messze felülmúlja róla szerzett ismereteinket, vele kapcsolatos hitünket. „Hívják nevét csodálatosnak ...” — ismételjük sokszor unottan-fáradtan, és készítjük az örömet a mieinknek. Hiszen felnőttek vagyunk, nem gyerekek, előttünk nincsenek titkok. De meglep Jézus, mert egyszer csak kiderül, hogy mi nem ajándékozók, hanem megajándékozottak vagyunk. „Hívják nevét csodálatosnak ...” — mert a sötétségben villágosságot gyújt, háborúságban békességet ad, bűnökben bocsánatot. S amikor emberek már annyira kudarcot vallottak, hogy még álmodozni se mernek, még akkor sincs vége. Jézus vakokat tesz világosság fiaivá, nehéz természetűeket a béke harcosaivá, bűnösöket a bűn ellenségévé, hitetlenkedőket a hit ébresztőivé. Lehetőségei nem merülnek ki azzal, amire mi vagyunk képesek, hanem formál, nevel, megújít. „Hívják nevét csodálatosnak ...” — csodálatosan megmutatta erejét és szeretetét a múltban, az új szövetségben és az egyház történetében. De a jövő nem a múlt egyszerű ismétlése lesz, hanem „csodálatos”, Jézus szeretetének olyan kiteljesedése az övéin, amihez szegény a fantáziánk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg se gondolt.. „Hívjak nevét csodálatosnak ...”— ami eddig volt, azt is lehetetlen aprólékosan számba venni. Ha hozzávesszük a múlthoz, amit Urunk a jelenben tesz velünk, s gondolunk még ígéreteiből arra, amit megérteni vélünk. — akkor végképp csődöt mond a lelki- ismeretes felsorolás, hiányos lesz a szabatos meghatározás is. Itt már kevés a fej, a szívnek is meg kell nyílnia és meg kell szólalnia: csodálotos Jézus! Akkor zsoltárba kezd Mária is, meg Zakariás is, előkerül a pásztoroknál is az Istent dicsérő ének meg a furulya, s rázendítenek a kisgyermekek is... (Mt 21,15.16). Ahol pedig csodálkoznak Jézuson, ott csodálatos dolgok történnek embe^ken és emberek között. Reuss András Tanácsos A tanácsos mindig fontos személyiség volt. Uralkodóknak, vezéreknek első munkatársa, valósággal második énje. Bölcs tanácsosok sokszor mentettek meg országokat a pusztulástól, sokszor teremtettek békét ott, ahol már mindenki háborút várt. S a jó tanácsos valahogy mindig közelebb állt a néphez, jobban megértette problémáit és megtalálta azok megoldását, mert akarta is, hogy népének jó sora legyen, Amikor a próféta tanácsosról beszél, a vének tanácsának, Izrael vezető testületének tagjára is gondol. Olyan valakire, akinek az volt a feladata, hogy Isten népének életét bölcsen irányítsa, gondoskodjék annak mind.ea szükségletéről, hogy meglegyen a megélhetése, békéje, jóléte/ Akinek feladata volt, hogy igazságot szolgáltasson, védje az özvegyek és dí vák, szegények és elhagyottak érdekeit, felemelje szavát minden gonoszság és igazságtalanság ellen, sőt, ha kell, erróvel és hatalommal is érvényt szerezzen az igazságnak és a jó rendnek. Nem véletlen, hogy Ézsaiás ilyen ..világi" nevet is ad a Messiásnak. Isten olyan Segítőt <" >rt népének, aki megérti az embereket, együtt érez velük, jól látja mindennapi gondjaikat és azokon is segíteni akar. Isten nem közömbös az emberek sorsa iránt. Neki nem mindegy, hogy jólétben, vagy nyomorban, békében, vagy háborúban él-e a nép. Ezért küldi a „Tanácsos” — Messiást. Jézus ezt a próféciát is betöltötte. Az evangéliumok meglepő egyszerűséggel tanúskodnak arról, hogy Jézus mennyire :, megérti az embert mindennapi gondjaival, aggodalmaival, betegségével, vagy éppen halálfélelmével együtt. Akik Jézusról csak mint „lelki” Messiásról tudnak, azok olvasgassák figyelmesen az evangéliumokat: megtudják, mi mindenre van Jézusnak gondja,, miben nyújt segítséget. Tudunk-e Jézusra úgy tekinteni mint „tanácsos”-ra? ffiss?ük-e hogy gondja van egész életünkre? Várunlc-e Tőle tanácsot, útbaigazítást, segítséget hétköznapjainkban is? Vagy csak a karácsony ünnepi hangulatában jelent Ö nekünk valami szép, titokzatos emléket? Jézusnak ez a „világi” messiási neve beragyogja az emberek egész életét. Munta* Andor legyőzni. Ez a gyenge ember megmutatta, hogy nem az erő, hanem a szeretet a legerősebb. Erősebb, mint a halál. Ez a gyenge ember megmutatta, hogy Isten ereje az erőtlenség által jut el céljához. Ez a gyenge ember megmutatta, hogy még az ő erőtlensége is erősebb az emberek erejénél. A karácsonyi gyenge csecsemő s a kereszt súlya alatt eleső férfi mégis a gyenge emberek támogatója. Azoké ' a gyengéké, akik hegyeket mozgatnak ugyan, de akiknek egy vizcseppecske elég, hogy meghaljanak. Azoké a gyengéké, akik nyílt értelemmel vizsgálják a világegyetem titkait ugyan, de akiknek nem kell, csak egv, rpssz szó, hogy elveszítsék lábuk alól a talajt. Ez a gyenge ember vette magára a mi gyengeségeinket, bűneink súlyát úgy, hogy akik benne bíznak, erejük megújul. Ez a gyenge ember a mi erősségünk is. Ez . a gyenge ember tartja kezében a teret, időt és anyagot a hajam szálától a Világmindenségig. Ez a gyenge ember jön el majd mindenki előtt nyilvánvalóan igazi ..Erős Emberként” íté'etre — ahogy Michelangelo ábrázolta —: erőtől feszülő fiatalemberként már mindegy is. Ha a világ „legerősebbjét” keressük, úgyis tudjuk már, ki az. Mindnyájan tudjuk. Bízik László Békesség Fejedelme Térmesei Erzsébet: Virágok a jászol körül Amikor a kis Jézus megszületett, Betlehem mezőin illatoztak, tarkálltak a virágok. Felénk meg fehér tél van karácsonykor. A mi virágaink, szegénykék, mindig kimaradnak a karácsonyi örömből. Mi lenne, ha egyszer karácsony este felébredhetnének téli álmukból? Ha körülvehetnék tarkán, illatosán a lris Jézus jászolbölcsőjét fe köszönthetnék Öt? Megpróbálom leírni, mit is mondanának neki! Hóvirág: Kis hóvirág, csilingelek jászolbölcsőd előtt neked. A tavaszt Te hozod, tudom. Köszöntlek, édes Jézusom! Ibolya: Kis ibolya, imádkozom, és az illatomat hozom. Szereted a kicsinyeket, azért örülök úgy neked. Kicsi lettél, mint én vagyok, pedig Te vagy a legnagyobb. Tied a föld, tied az ég. Hadd legyek én is a tiéd! Nefelejcs: Kék nefelejcs Is rádnevet. Kis Jézus, de szép a neved! Olyan szívet vidámitó: Jézus, Jézus! Szabadító! Tudom, Te azt' se feleded, ki elfelejti nevedet. Segíts el nem felejteni, imádattal kiejteni! Vigyázz ránk, oltalmadba rejts! S ne felejts minket! Ne felejts! Árvácska: Azért jöttél, hogy idelerm a földön árva ne legyen. Kis Jézus, köszönöm neked. Hadd maradjak mindig veled! . Ha szereteted rámragyog, árvácska többé nem vagyok. Harangvirág: Harangvirág, mit sé hozok, de boldogan harangozok: Kicsinyek, nagyok, jöjjetek! A jászol köré gyűljetek! Hívogat zengő harangszó: . Megszületett a Megváltó! Margaréta: Én harangozni se tudok, de jászlad elé; borulok. Kis Jézus egyformán szeret minden virágot, gyermeket. Vadvirág is kedves neki. Margarétát is szereti. Napraforgó: Kis Jézus, üdvözölve légy! Hadd fordulok midig feléd! Hiszen Te vagy az én napom. De jó, hogy fényed láthatom, 'sugaraidat nézhetem, hogy felragyogtál énnekem! Bár sokan meglátnának még, sokan fordulnának feléd! Boldogok lennének, tudom, fénylő napom, kis Jézusom! Rózsa: A rózsák is köszöntenek, szép rózsabimbó, tégedet. Te nem lankadsz, nem hervadsz ei. Ma ég-föld rólad énekel. Mi elhullunk, elharvadunk. de boldogan hálát adunk, égi rózsabimbó neked. Te hozol örök életet! Es akkor elénekelnék a kis virágok énekeskönyvünk szép karácsonyi énekét á jászol körül: Amily kicsiny , e rózsa, Oly édes illata. Amerre fényét szórja, Tűnik az éjszaka, isten és ember Ö, Megment bűntől, haláltól, Igaz, Üdvözítő! (727,3.) És boldogok lennének, hogy ők se maradtak ki a karácsonyi örömből! tenre hagyatkozóvá ezen a világon. Ö békességszerző az emberek egymáshoz való viszonyában is. Az ö eljövendő országának nemcsak az Istennel, hanem embertársainkkal való teljes megbékélés is a jellemzője. Ö pedig azt akarja, hogy már most minél több valósággá váljék annak csodálatos teljességéből. Hogy már most szűnjék Harag, gyűlölet, viszály és háború, és valóság legyen a nyugalom, jó egyetértés és béke. Mi emberek sok dolgot igazán akkor tudunk értékelni, mikor hiánycikké válik. Hóval elzárt falvak akadozó kenyérellátásának idején lesz igazán érték a kenyér. így vagyunk a békével is. Az egykor hadak útján élő kis ország, a próféta korának Izraelé és a sokszor ostromlott Jeruzsálem népe igazán tudta, milyen becses dolog a béke. Nomád beduinok örökös életveszedélnse és hadakozása közepette ezért lett köszöntéssé: „Béke neked". Közülünk is jobban megérti mi is a béke ajándéka, aki átélte a háború öldöklését és rombolását s látta annak sátáni pusztító voltát és benne a bűn eluralkodását. A béke ajándéka pedig nem csupán az Ö eljövendő országának reménysége, hanem erre a földre áttörő sugár a benne adott üdv fényességéből. Az övéi csak a békesség követei lehetnek. „Boldogok a békességszerzők” — mondja Ö a hegyibeszédben. Nem azok, akik egyszerűen vágyakoznak utána, vagy akik örömmel fogadják azt, hanem akik valóban aktívan azon fáradoznak, hogy emberek s népek egymáshoz való viszonyában valóság legyen a béke. Bánfi Bél* Krisztus „ ... megszületett nektek ma a Magtartó, aki az Űr Krisztus ... ”, így hirdeti angyali szó a betlehemi pásztoroknak a nagy eseményt. Ma már csak kevesen gondolnak arra, hogy e Mondatban a „Krisztus” szó eredetileg nem név, hanem tisztség, hivatal, méltóság megjelölése. Görög szó — az Új testamentum eredeti nyelve a görög — és a héber Messiás fordítása, magyarul annyi mint Felkent (János 1, 41). Modemül talán így lehetne visszaadni: Királyi Felség! így nevezték az Ótestámen- tomban Izráel királyait (2. Zsolt. 2; 18, 51). Jézus art vallja magáról, hogy őt Isten „kente fel” erre a szolgálatra, ö Isten felkent szolgája (Lukács 4, 18). Amikor az Űjtestamentom Jézust Krisztusnak nevezi, ezzel egyrészt utal aura, hogy Dávid családjából, királyi vérből származik (Máté 1, 16; Lukács 3, 23—28). Másfelőli ezzel azt is vallották, hogy Jézus Dávid törvényes utódja Izrael királyi trónján. így keresték őt a napkeleti bölcsek is, amikor a je- ruzsálemi palotában tudakozódtak s kérdésükre az írástudók válaszát megkapták: Betlehemben kell a Krisztusnak (Felkentnek) megszületnie, mert így írta meg a próféta (Máté 2, 1—6). S ebben az is benne van, hogy nem általában valamelyi királyról van szó, hanem arról a Fel- kentröl, akinek jövetejét a próféták által Isten ígérte, akiben majd Istennek minden ígérete beteljesedik. Ennek az egyedülálló ígéretnek a beteljesültél hirdették karácsony éjszakáján az. angyalok, amint elöljáróban idéztük (Lukács 2, 11). Péter apostol a tanítványok hitét fejezi ki, amikor Jézust Krisztusnak vallja: Te vagya Krisztus (Máté 16, 16). Ez volt a döntő kérdés: Kit látnak a názáreti Jézusban kortársai; csak egy nagy Tanítót, prófétát, vagy mindezeknél sokkal többet: az istenküldötte Felkentet? Erre a meggyőződésre igazában csak Jézus feltámadása és a Szentlélekkel való megvilágosíttatás után jutnak el a -tanítványok. Ezután azonban ez lesz hitvallásuk, amire életüket teszik, az első s legrövidebb keresztyén hitvallás: Jézus a Krisztus (Cselekedetek 2, 36; 5, 42). így tapad ez a megjelölés elválaszthatatlanul Jézus nevéhez és válik lassanként maga is névvé: Jézus a Krisztus — Jézus Krisztus, az a Jézus, aki a Krisztus, a Krisztus Jézus. S így megy lassan feledésbe, hogy e szó: F elkent- Krisztus, eredetileg tisztséget, méltóságot jelent, a názáreti Jézus Istentől kapott küldetését, szolgálatát. Mégpedig nem csak Izrael népe, hanem minden népek, minden ember, az egész világ javára, üdvösségére (János 20, 31). Dr. Groó Gynla Immánuel — velünk az Isten Jézus nevei közül a küldetését, munkáját, egyáltalán amiért karácsonykor megszületett .ez a név fejezi ki leginkább: Immánuel. Amit az Ótestamentum prófétája remélt (És 7, 14.), az Jézus eljövetelében beteljesedett: „Velünk az Isten.” (Mt 1, 23.). Nincsen ennél nagyobb örömhír a bűnnel és bajjal küzdő ember számára! Egyedül élő emberek a megmondhatói annak, hogy az egyedüllét karácsonykor a legelviselhetetlenebb. Mindig fájdalmas az árvaság, de karácsonykor marcangolja legkegyetlenebbül a szívet. Aki meghallja a karácsonyi evangéliumot, az ujjongva döbben rá arra, hogy nincsen egyedül. Jézus által vele van az Isten. Ahogy ő maga meg is ígérte: „Nem hagylak titeket árvákul.” (Jn 14, 18.) Karácsony nekünk is ezt hozta: „Velünk az Isten.” Aki sohasem kap ajándékot, gazdagon is sivár életet él. Nem élvezheti a cselekvő szeretet boldogító, erejét. A megajándéko- zatlanság is karácsonykor a legszívszorítóbb. De éppen karácsony hirdeti azt is, hogy Jézus Krisztusban a legdrágább ajándékot kaptuk, benne magát az élő Istent, hiszen általa ő személyesen van velünk. A megajándékozottság boldog érzése töltötte el mindig azokat, akik Jézussal találkoztak. ' Ha feküdtünk már betegágyon karácsonykor, akkor megtapasztaltuk azt is, hogv a betegség is karácsonykor a legkétségbe- ejtőbb. Amikor mindenki örül és reménykedik, a szenvedő ember maradék életkedve is szetrefoszlik. Inkább art érzi, hogy elhagyta őt az Isten, és nem art, hogy vele van. Pedig az Immánuel art is jelenti, hogy „betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta.” (És 53, 4.). Testi betegségnél is szörnyűbb az, ha a békétlenség gyötrelme az úr még karácsonykor is. Ha úgy vannak együtt a család tagjai, hogy meleg szobában is megfagyna!: egymás mellett. Vagy ha bárhol a világon rettegni kell attól, hogy háború, halál és gyűlölet lesz úrrá népeik és fajok között. Ilyenkor önmagunkba nézünk, s megszégyenülünk: milyen keveset tettünk azért, hogy vele lehessen az Isten ezzel a világgal úgy is, hogy valóság legyen a karácsonyi prófécia: „Ö a mi békességünk.” < Akik olvassák ezeket a sorokat, lehet, hogy nem az egyedüllét vagy betegség, talán nem is a békétlenség gyötrelmét érzik karácsonykor. Ezek csak példák. Vannak mások, akiket az ott- hontalanság. vagy bizonyfclanság stb. keserít karácsonykor is. Még a legkiegyensúlyozottáb életű ember sem mondhatja azt, hogy maradék nélkül boldog és nincsen szüksége semmire. Bármi legyen is azoban a bánatunk, hiányérzetünk vagy bűntudatunk. karácsony evangéliuma úira nekünk szólt fe hozott: Immánuel — Velünk az Isten! Bárány Gyula „Nevezd annak nevét Jézusnak“ \ Erős Isten # Biztos vannak Olvasóink között egynéhányon, akik kapásból meg tudják mondani, i ki a „viiág legerősebb embere,”'azaz hogy ki a világbajnok az ólomsúlyú birkózásban, vágj' súlyemelésben. Én is tudtam a nevét, csak elfelejtettem. Aligha hiszem, hogy a csecsemő Jézus a testi erőt tekintve csodagyerek lett volna; azt még kevésbé, hogy bőségtől túltáplált pufók kis „izompacsirtává” fejlődött volna; erre I sem a betlehemi szükséglakás, k sem az Egyiptomba emigrálás I útja nem adott sok lehetősé- [ get, bár a gyermek — mint I feljegyezték — növekedett és I erősödött édesanyja örömére. Mint felnőtt férfit is inkább soványnak képzelem, aki nem csoda, ha összeesett a Via Do- lorosán a fából ácsolt bitófa súlya alatt a Golgota dombja félé haladva. Ez a gyönge ember mégis az erősek megszégyenítője. Mindazok megszégyenítője, akik gj-erekek módjára úgy döntik el, melyikük az erősebb, hogy melyikük tud nagyobbat ütni. Mindazoké, akik azt hiszik. hogv az erőt nagyobb erővel s P7. e^öc-z-kot még nagyobb erőszakkal lehet csak Végig, amíg írtam, törtem a lejem, mi is a neve az ólomsúlyú birkózó és súlyemelő világbajnoknál!, de még mindig nem jut eszembe. Persze megtörte a sátán rontó hatalmát s Istenhez való viszonyunkban újra rendet teremtett, mert érte és általa Isten hátamögé vetette bűneinket. Benne édesítette magához az embert, ahogyan a jó nevelő magához édesíti az ellenkező és vadóc, benne csak ellenséget látó kisdiákot. így oldódott fel a feszült viszony, a háborús helyzet Isten és ember között, nyert az ember békességet az általa szerzett bűnbocsánatban. Ez az Istennel való megbékélés feloldja az ember lelki bilincseit és görcseit, s teszi lélekben nyu- godttá, a hit bizonyságával IsAz Ézsaiás próféta könyvének 9. fejezetében található, a Messiás születéséről szóló prófécia szerint a nekünk született- gyermeket „Békesség Fejedelmének” hívják. Karácsony éjszakáján az angyalok Istent dicsérő himnuszában ugyancsak ez a szó csendül fel: „és a földön békesség...” Karácsonyt a szeretet és a béke ünnepének szoktuk tartani. Valóban a béke ünnepe, hiszen a prófétai név csak úgy, mint az angyali ének nyilván hirdetik, hogy aki hozzánk jött, békességünkre küldetett. Isten Benne békéltette meg magával a világot. Ö az, aki
