Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-19 / 51. szám

Eredményes erőfeszítések Tápíőszentmártonban jA falu nevét hallva vagy olvasva nem is gondolná az ember, hogy milyen ősi és hí­res hely Tápiószentmárton. Jóval a honfoglalás előtt már Virágzó település volt itt. A honfoglalással egyidőben ki­alakult a mai település. Ma is honfoglaló őseink leszármazot­tai lakják a falu jelentős ré­szét. Tősgyökeres magyar község ez minden előnyével és hátrányával együtt. Ezer évvel később már vi­rágzó evangélikus község. Hi­szen . 1783-ban már önálló anyagyulekezet Az itteni lel­kész gondozza a környék lu­theránusait, még Cegléd is Tá~ piószetjtmártón filiája. Lelké­szei közt ilyen nevekkel talál­kozhatunk. mint Eleíánty Mi­hály, a híres énekköltő és Raf- fay Sándor, a későbbi püspök, akit háromévi, szolgálat után innen választottak meg a püs­pöki szolgálatra. Kevés olyan gyülekezetünk van, ’mely olyan sok megpró­báltatáson ment át a papok hűtlensége és a gyülekezet hi­tetlensége, sok régi pogány szokás továbbvitele miatt, mint a tápiószentmártoni. A sok nehézség és probléma mellett azonban mindig vol­tak olyan' momentumok, me­lyek a gyülekezet továbbélé­sét, jövőbe tekintését célozták és bizonyították. 1960-ban re­novál tatták templomukat kí­vülről 125 ezer forintért. — öt évvel ezelőtt a parókián vé­geztek modernizálásokat Az elmúlt néhány évben többször szóba került az, hogy újra kellene festetni a temp­lomot belülről. Hosszú ideig csak feltételes módban mert erről még a gyülekezet lelké­sze is beszélni, de egyre töb­ben látták, hogy ezt a mun­kát el kell végezni, özv. Dudok Pálné ötezer forintos adomá­nya érlelte meg végül is a Ádventi varázskulcs .Peter Wust, a münsteri egyetem filozófia tanára volt közvetlenül a háború előtt. Röviddel az. első világháború után „A metafizika feltáma­dása” c. könyvével lett híres- ré. Sok szenvedés után, súlyos betegségben halt meg. Kedves Tanítványaim! Ennek az évnek februárjá­ban egy reggeli előadásom után a katedráról már elbú­csúztam tőletek. Sötét sejté­sem akkor azt mondta: e'z az utolsó alkalom, amikor beszél­hettem nektek. Aztán jöttek a nehéz fáj­dalmak és Istentől kapott be­tegségem mély sötétsége. S jött mindaz, aminek Isten böl­csessége és szeretete szerint jönnie kellett. Az utolsó hónapokban sok­féle jókívánságot kaptam tő­letek. Most szeretnék néhány szóval utoljára elbúcsúzni. Erőm már nagyon fogytán van, s ezért nehéz a búcsúzásra összeszednem magam. Nem is sok, amit nektek mondani sze­retnék, de szeretném, ha ben­ne felismernétek azt a szere­tetek ami nyolc éven át ösz- szekötött és ma is összeköt minket Mindenek előtt köszönöm nektek, kedves tanítványaim, a kitartó hűséget, szeretetet és ragaszkodást, amivel tanári munkám éveiben boldoggá tet­tetek, Ezt a hűséget a síron túlról is viszonozni szeretném, mihelyt a harcot kiálltam. Igazi ádventi időben élek most Imádkozzatok, hogy le­gyen erőm és kitartásom, mert egé$2en a szenvedés áldozata vagyok, ahogy ezt mennyei Atyám számomra elrendelte. És mégis örülök, hogy ezúttal az én sajátos ádventi időm ép­pen egybeesik az egyház ád- ventjéveL A hosszú, álmatlan, fájdal­makkal teli éjszakákon ádven­ti gondolatok töltenek el. Kü­lönösen a „Térjetek meg!” ige foglalkoztat, amely, az élet nagy megváltozására hívja az embert. A fájdalmak idején két do­logért különösen is hálás va­gyok I stehnek. Először azért, hogy életem­ben egyre világosabb lesz Krisztus igazsága. Másodszor pedig, hogy ta­nárkodásom éveiben Isten erőt . és kegyelmet adott, hogy ezt az igazságot nyilvánosság előtt is megvallhassam. Ez a hitvallás sokszor nagyon ne­héz volt, mert veszélyeket rej­tett magábap. De a kegyelem­re nézve meg mertem tenni és most tudom: az örökkéva­lóságban nem fogok. megszé­gyenülni. Ha még meg akartok ■ kér­dezni most, mielőtt végképpen elmegyek, vajon nem isme­rem-e azt a csodakulcsot, amely az élet bölcsességére ve­zető ajtót nyitja, akkor azt fe­lelem, hogy igen. És ez a yarázskulcs nem a reflekció, mint azt talán egy filozófustól várnátok, hanem az imádság. Az imádság csen­dessé, gyermekké és objektív­vá tesz. ‘ Az élet nagy dolgai csak az imádkozó lelkeknek adatnak. Imádkozni pedig legjobban a szenvedésben le­het megtanulni. Ezzel akarom zárni utolsó szavaimat, kedves tanítvá­nyaim. Talán még együtt ün­nepelhetem veletek karácsonyt ezen a világon. A következő napokon különösen is imád­kozzatok értem. Minden jót kívánok nektek és egy gyermeki, .vidám „Vi­szontlátással” búcsúzom tőle­tek­Peter Wust Esztendő végén járván is­mertetjük Sajtóosztályunkon kapható könyveinket. Kérje meg lejkészét, mutassa meg. Ha egy-pgy könyvből híveink minden gyülekezetben leg­alább három példányt venné­nek — jövőre több könyvet tudnánk kiadni. Karácsonyra — énekeink szeretetévei Gyülekezeti énekeskönyvünk kerek száz énekének története, az énekszerzők életrajzával, $ az ének megszületésének történetével. Gyönyörű éne­keink élményszerűbbekké vál­nak megszületésük történeté­nek ismeretével. Élvezetes ol­vasmány, ízes, fordulatos stí­lusban. Áhítatoskönyvnek is használható. Egyháztörténeti érdekességek, amelyeknek ol­vastán korok és emberek ele-' venednek meg a ma számára. Hitbeli öntudatot táplál és erő­sít. Karácsonyi ajándéknak igen alkalmas, keménykötésű, szép kiadásban megjelent könyv, ami egyben Sajtóosz­tályunk egyik legolcsóbb, nép­szerű kiadványa. D. Koren Emil a szerzője, 240 oldalon jelent meg „Irgalmadat ének­lem...” címen, 35,— Ft-os. ár­ban. gondolatot. Az első adományt követte a többi. A szép elhatározás azonban nehéz és hosszú harcot váltott ki a gyülekezetben. Első fel­vonása a harcnak az volt: kell-e festetni, vagy nem? Ez viszonylag hamar eldőlt azok javára, akik akarták és vállal­ták a munka végzését Sokkal nehezebb és hoszabb ideig tar­tót azonban az a harc, mely a körül forgott, hogy a régi min­ták alapján sok cicomával vé­gezzék a munkát, vagy pedig a mai kor követelményének megfelelően egyszerűen, ottho- Inos és világos legyen a festés, sima falakkal. Külön fejezet volt a „csillagok” körüli vitk, amely a mennyezeten volt A sok vita eredménye az lett, hogy végül is a józan ész és a jő ízlés győzött a lel­kész kitartó és következetes munkája folytán. Az elkészült munka aztán fényesen igazol­ta a lelkészt és azokat, akik az újat akarták. Pasztellkék, sárga és szürke színek harmóniája művészi munkáról és jó, ízlésről tanús­kodnak, „Az embert még a hi­deg téli napokon is meleg jár­ja át, ha belép a templomba; olyan meleget árasztanak a színek összhatásukban.” A művészi munka ifj. Pá- gyánszky Pál festőmester, a gyülekezet tagjának jó mun­káját és jó ízlését, ügyszere­tetét és egyházszeretét dicséri. Nem egy-két évre készítette el a munkát. Az Összkiadás mintegy hat­vanezer forint volt, amit ki­sebb és nagyobb adományok­ból a gyülekezet maga gyűjtött össze. Egyetlen fillér segélyt nem kértek sehonnan. Ez is bizonysága annak, hogy eredményes volt az a sok erőfeszítés, amelyet a lelkész és néhány presbiter és gyüle­kezeti tag fejtett ki templo­muk megújításáért. A munkák elvégzése után a gyülekezet elnöksége D. Káldy Zoltán püspököt arra kérte, hogy látogassa. meg ia gyüle­kezetei és szolgáljon igehirde­téssel a gyülekezetben. Erre a látogatásra december 5-én került sor. Az istentisz- teleteten a püspök hirdette Is­ten igéjét Igehirdetésében arról be­szélt, hogy mit jelent Isten szeretetében élni, abból élve szolgálni: Mit jelent az ember számára az, ha életének fun­damentuma Isteij szeretete. „Maga Isten az, aki ráépíti életünket az ő egyszülött Fiá­ra, Jézus Krisztusra. Maga az Isten őriz, tart, véd és oltal máz! Végül van egy nagy ké­résem hozzátok: Maradjatok meg az Isten szeretetében!” Az istentisztelethez kapcso­lódó közgyűlésen a gyülekezet lelkésze, Pethő István számolt be azokról a nehézségekről és örömökről, amelyeket ez a munka jelentett, majd D. Kál­dy Zoltán püspök értékelte a gyülekezet munkáját. Külön is kiemelte azt a szolgálatot, me­lyet a gyülekezet lelkésze vég­zett, de megköszönte a gyüle' kezet tagjainak is. áldozatvál­lalását. Külön köszöntötte Pe­thő István lelkészt abból az al­kalomból, hogy 10 éve szolgál a tápiószentmártoni gyüleke­zetben. Nem könnyű körűimé nyék és előzmények után vet­te át a gyülekezet gondozását, de hittel és becsülettel helyt­állt A közgyűlés végén a gyüle­kezet ajándékát adták át a lel­késznek. Tápiószentmártonban az erő­feszítések, melyek a templom megjavítására, de ezen túl a gyülekezet „megújítására” irá­nyultak, eredményesek voltak. Ez az eredmény azonban még kevés. A gyülekezetben van­nak még olyan kérdések, me­lyek megoldásra várnak, de ez a jó kezdet biztosíték lehet ar­ra, hogy a további feladatokat is meg. tudják oldani. ifj. Kendeh György „Maradj velünk... Lapunk hasábjait olvasva az elmúlt hónapokban többször is bepillanthattunk egy-egy gyülekezet hétköznapjaiba. Most, amikor a híradást írom a nyíregyházi gyülekezet ének­karának ádventi hangverse­nyéről, én is többet szeretnék adni egyetlen ünnepi est beszá­molójánál. Azokra a hétközna­pokra szeretnék ablakot nyit­ni, amelyeknek lelkes munká­ja elvezetett ennek a zimankós téli estének szívet áiforrósíto hangulatáig. Az tette kiemelkedő alka­lommá — a hagyományos ád­venti estek , sorában, az ideit —, hogy első ízben adott elő Bach-kantátát énekkarunk. Ebből az alkalomból szeret­nénk most bemutatkozni. Nem azért, hogy „dicsekedjünk”, hanem, hogy bíztassunk, lelke­sítsünk másokat is. Papíron 50 tagú énekkar vagyunk, de ál­talában 40-es létszámmal sze­repelünk. Az átlagos életkor 38 év. Ebben vannak szülők, gyermekeikkel, sőt nagymama és unokája is. De itt Isten di­csérete közben feloldódnak a generációs problémák. Sőt az sem okoz gondot, hogy a szó­lamvezetők a fiatal tagokból tevődnek ki, akik már reme­kül énekelnek lapról, sokan tanulnak hangszeren; míg az énekkar nagyobbik fele még nem tanult ■ kottaolvasást. He­tenként két este tanulunk. Bi­zony nem kis áldozat ez. Sok­szor nagyon fáradtan kocog­nak a próbákra a pult mellől, a műhelyből, a kórházi labora­tóriumból, gyárból, vagy ép­pen a lecketanulást kissé ab­bahagyva. De minden alkalom­mal megtapasztaljuk a Zsoltár valóságát hogy „Istenünkről énekelni jó, őt dicsérni gyö­nyörűséges” (147. Zsolt). Amikor 1970 őszén először hallgattuk magnóról Bach 6. kantátáját, a szívünk mélyén azt hiszem valamennyien úgy éreztük, túl nagy fába vágjuk fejszénket. A kottákat a Lu­therániától kaptuk kölcsön. Köszönet érte. Milyen szép példája ez is annak, hogy az erősebb hogyan segítheti, őszi tönözheti a gyengébbet. És az esztendős szívós munka meg­hozta gyümölcsét. Örömünket még az sem vehette el, hogy Bach ezt a kantátát húsvét második napjára írta. Mi már nem tudtunk várni húsvétig, hiszen a gyönyörű szöveg, amely a kórusban visszatér: „Maradj velünk, mert immár beesteledett és a nap leha­nyatlott ..mindig aktuális, akár egy-egy nap alkonyára vagy életünk alkonyára gon­dolunk, Amikor már úgy éreztük hogy célnál vagyunk és kitűz­tük az előadás napját is, jött az „A—2” vírus és az izgalom, vajon ki lesz beteg? De elér­kezett a várva-várt este és a korán . beköszöntött hideg és alaposan kihűlt templomunk ellenére szép nagy gyülekezet jött össze és a szólisták és kó­rus is szinte hiánytalanul együtt volt. Az orgona konti- niót Megyer Lajosné játszotta, az énekkar ízlésesen, szépen énekelte a nyitó -kórust, majd a különös izgalmat okozó kó­rusfúga is jól sikerült Ezután az igényes és komoly techni­kát kívánó alt szólót Megyer Lajosné — a szoprán szólót Márföldi Erzsébet — a basszus recitatívót Lipcsei Zoltán éne­kelte. Végül a záró korái kö­vetkezett, ami igazán felsza­badultan, hatalmas erővel zen­gett. A darabot betanította és vezényelte Gáncs Aladár. Advent üzenetét és a kantá­ta mondanivalóját ötvözte ösz- sze igehirdetésében Benkóczy Dániel esperes. Befejezésül még megszólal­tatta Gáncs Aladár Bach: d-dúr toccátáját. Kívánunk még sok ilyen ' élményekben gazdag estét magunknak és másoknak is. Gáncs Aladár LUTHER ÉNEKÉNEK VATIKÁNI MÉLTATÁSA Az . istentisztelet ügyeivel Istenünk” kezdetű énekét, és foglalkozó vatikáni titkárság kiemelte, hogy annak szövegét Notitiae című folyóirata mél- a Biblia ihletése nyomán írta tatta Luther „Erős már a mi Luther, (epd) Vihar Bengáliában A.Z események szennyes áradata már a küszöbünkig ér. Nyug- talanság vesz erőt rajtunk, mert míg reménység tölt el bennün­ket, hogy a béke uralma kiszélesül, addig India és Pakisztán között, a „szubkontinensen” fegyvereken vibrálnak az ideges ujjak, s a ravaszt azóta meghúzták. Az India testébe ékelt Kelet-Pakisztánban tombol a „vihar”, s áldozatok millióiról özönlenek a hírek. Hacsak egy részük lenne igaz, akkor is meg­döbbentenének a tények, de sajnos riasztóbb a valóság, mint azt elképzelnénk, mert valljuk be őszintén, fúl keveset tudunk a történtekről. Vessünk egy pillantást a „bengáli vihar” kezdetére! Akkor indult el a lavina, amikor az első szabad választások voltak Kelet-Pakisztánban. Tavaly decemberben, amikor a „Bángla- Desh”-mozgalom parlamenti többséghez jutott és több jogot követelt, majd célul tűzte ki a független Bengáliát. A kétezer km-rel távolabb levő Nyugat-Pakisztán, amely 23 év óta Bengáliát úgy kezelte, mint gyarmatot, hallani sem akart ezekről a követelésekről. Jahja Khan tábornok, aki a hatalmat 1969-ben átvette, 40 ezer főből álló hadsereget küldött Bengáliá- ba és megparancsolta, hogy „rendet” teremtsenek. A katonák mindazokat lelőtték, akik útjukba kerültek, gyújtogattak, fosz­togattak, erőszakoskodtak. Több mint félmillió embert meg­gyilkoltak, köztük nőket és gyermekeket. A bengáliai hazafiak Jahja Khan katonái közül, akit értek éltettek láb alól, . Kilencmillió ember vándorbotot fogott. A polgárháború szörnyű élet- és létbizonytalanságából Indiába menekült. Tíz­ezrek halfak meg a menekült táborokban, ahol' egymásra zsú­folva éltek. Kolera, tífusz és éhínség szedte áldozatait. Az a nép, amely önmaga élelmezéséről is alig tud kielégítő módón gondos­kodni, most közel tízmilliónyi „emberfölösleg” gondja elé néz és rettegve várja a telet, az éhínség következtében beálló tö­meghalált. • Fél esztendő óta az indiai és a Kelet-pakisztáni határon állan­dósult a fegyveres harc. Gandhi asszony, India miniszterelnöke kijelentette: „Soha nem fogom tűrni, hogy visszaküldjék a me­nekülteket a bengáliai katonai diktatúrába.” A pakisztáni dik­tátor, Jahja Khan a „további indiai provokációk megelőzésé­re” háborúval válaszolt. Az Egyesült Államoktól és Kínától tá­mogatva negyedmilliós hadseregét az indiai határon állomá- soztatja és a háborús feszültséget a legmagasabb fokra csavarta, Indira Gandhi ezt a súlyos helyzetet így fogalmazta rrieg: ,ßoha nem hátráltam meg, Pakisztánnal szemben sem fogok meghát­rálni.” A miniszterelnök asszony, Nehru leánya, aki emberfeletti munkára képes, sok férfit megszégyenítően, most éppen 54 éves, annyi idős, mint ellenfele, az élveteg, erősen alkoholista, durva katonai szórakozásokban örömét lelő Jahja Khan,.New Delhi és Karachi között ilyen „jellembeli különbség” is van. A két­fajta morál külön is elválasztó tényező, amely még tetézett egy mély és megmagyarázhatálan bizalmatlansággal és mindez csak növeli a „bengáliai vihart.” Eközben Bengáliában partizánmozgalom fejlődött ki. „De­mokraták és patrióták” — jelentette ki róluk Gandhi asszony„ S míg a Karachiban székelő elnök népirtást rendelt él, így nyilatkozott katonáiról: „a háborúban nem léggömbökkel ját­szunk, A háborúbarulövünk. De katonáim nem gyilkosok. Ha kivégzésre kerül sor, azt szabályosan hajtják végre.” A mene­kültek számát csak kétmillióban hajlandó elfogadni és han­goztatja: „benne nincsen gyűlölet”. S „ha India akarná, már ré­geit visszaküldhette volna a menekülteket.” Mennyi ellentmondás! A tények és Jahja Khan nyilatkozatai között! Indiának a menekültek ellátása naponta közéi másfél millió dollárba kerül. Pakisztánnak a Bengáliában állomásozó hadserege napi 13.0 ezer dollárba. India képtelen megoldani sa­ját erőből a menekültek ellátását. Pakisztán államkasszája üre&, Nőnek a gazdasági nehézségek, s a belső ellentétek. A tragédia így teljes! A bengáliai vihar dühöng. A haladó vü&g egyértelműen ítéli el Pakisztán embertelen magatartását. Rész­vét bontakozik ki az üldözött és menekült táborokban sínylődő milliók iránt. Gyógyszert, élelmiszert, sátrakat, takarókat gyűj­tenek világszerte és juttatják él Indiába. A Lutheránus Világ- szövetség most kezdett akcióba. 250 ezer ember ellátását vállal­ta. Hazánk a többi között már eljuttatta adományát. De mindez egy csepp a tengerben. Gondoljuk, el, annyi menekültről — s itt a szegénység, a nyomorúság feneketlen mélységét érezzük át! — kell gondoskodni naponta, sőt már több mint fél éve, mint hazánk lakossága. Ennek a kérdésnek pusztán megszervezése is emberfeletti feladat. S miközben aggódunk a fejleményekért, könyörögjünk ahhoz, aki egykor meg ttzdta elégíteni az éhező sokaságot\f adjon a kritikus időben kenyeret az éhezőknek, $ indítsa a jóerzésű em­bereket adakozásra és végül segítse megoldani ezt a roppant nehéz, lelkiismeretünket súlyosan leterhelő kérdést. Dr. Rédey Pás Beszélgetés a világi erkölcsről Az erkölcsi törvényeknek két kategóriája van. Vannak vál­tozatlan és változó törvények. Az előbbiekhez tartoznak a tételes isteni . törvények és a maradandó természetes erköl­csi törvények. A változó er­kölcsi törvényekre gondolva pedig tudjuk, hogy az alap változásával változik az alap­tól függő erkölcsi felépítmény is. A tőkés társadalom indivi­duális erkölcsét tehát szükség­szerűen felváltotta a kollektív szocialista erkölcs: a tömegek aktív, felelős részvétele a tár­sadalomban. Ha valaki az olvasók közül november 23-án délelőtt , a Teológiai Akadémia otthonórá­ján járt volna, talán első hal­lásra ilyen kérdések merülhet­tek volna fel benne: miért problémája a 32 teológusnak a szocialista erkölcs? Miért ké­szült fel a szenior vezetésével hat hallgató (Feyér Zoltán, Győri János, Foltin Brúnó, Gáncs Péter, Mátis András és Roszik Miklós) vitaindító refe­rátumokkal, verssel, cikkis­mertetéssel? Talán még min­dig kísért az a képzet, amely szerint nincs erkölcsiség Krisz­tuson és az egyházon kívül? Volt korszaka az egyháznak, amikor ez a probléma gondot jelentett Ma jól tudjuk, hogy van természetes emberi jóaka­rat áldozatkészség, humani­tás, tisztesség, amelyek mind rendkívül fontosak az emberi közösség szempontjából. Hi­szen Pál apostol is tud és be- • szél a „szívbe írt” erkölcsi tör­vényekről. Hiszen munkásoktól kezdve közismert tudósokig - rengetegen vannak olyanok, akik nem a Jézus Krisztusban való hitben élnek és mégis be­csületesen, hűségesen végzik munkájukat a közösség, az 'egész ország javára. Igaz az, hogy sokszor ezek­től az emberektől tanulhatunk szociális felelősségét, világmé­retekben való gondolkodást felelősséget az egész emberisé­gért. Szocialista társadalmunk fej­lődése újabb és újabb ered­ményeket ér. el, .újabb és újabb problémákat vet íeL Már fiatalon lemaradni óriási luxus és felelőtlenség lenne. Ezért tűztük napirendre a szocialista erkölcs alapvető, lé­tünket meghatározó kérdéseit. Szó esett a csoporterkölcs ki­alakulásáról, a személyiség po­zitív és negatív formálódásá­ról, az erkölcsi ideál társadal­mi vonatkozásairól, az egyén­nek a közösséghez való viszo­nyáról. Az erkölcsi érzék meg­teremtésének lehetőségéről, hogy részletes Erkölcsi kódex nélkül is el tudjuk dönteni, mi az erkölcsös, mi nem. A közel kétórás megbeszélé­sünket talán így lehetne egy mondatban összefoglalni: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cseleked­jenek, mindazt ti is úgy cse- lekedjétek azokkal” (Mt 7,12). Lehel László Egyházunk erkölcsi üzenete Az egyház erkölcsi tanítása korunkban. Igen tanulságos és eszméltető könyv a helyes egyéni és közösségi magatar­tásról az egyházban s a tágabb közösségben, egyházunk taní­tása szerint. Szerzője dr. Nagy Gyula, a rendszeres teológia tanára Teológiai Akadémián­kon. Címe: Egyház a mai vi­lágban. A 400 oldalas, egész- vászonkötésű könyv ára 85,— Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents