Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-12 / 50. szám

Magyarországi látogatáson Amint arról lapunkban be­számoltunk, , a Szlovákiai Evangélikus Egyház küldött­sége 1971. szeptember 10—16 között látogatást tett hazánk­ban egyházunk vezetőségének meghívására. Dr. Ján Michalko egyetemes püspök és felesége, valamint O. L. Bartho főtitkár látogatásáról az Evanjelicky Posol című egyházi lap októ­ber 25-i számában számol be Bartho főtitkár. Beszámolójá­ból szeretnénk néhány részle­tet kiemelni. „Nem az első látogatásunk voít ez, hiszen egyházunk kép­viselői már sokszor találkoz­tak nálunk és magyar földön egyaránt. Egyetemes püspö­künknek azonban új tisztsé­gében ez volt az első magyar- országi útja. Látogatásunk célját tekintve az egyházaink közötti további együttmunkál- kodás megbeszélése állt a kö­zéppontban. Megbeszéléseinket a magyar evangélikus egyház vezetőivel nagyon hasznosnak értékeljük. Kölcsönösen tájékozódtunk egyházaink életéről és mun­kájáról és néhány számunkra gondot okozó kérdésben keres­tünk megoldást. Főként a mi egyházunkban élő magyar és a magyarországi evangélikus egyházban élő szlovák hívek gondja tartozik ide. Egyhá­zunkban hiány van a magyar nyelvet jól beszélő lelkészek­ben és Magyarországon nincs elegendő szlovákul tudó lel­kész. Ezért megegyeztünk ab­ban, hogy teológusaink közül néhányan a budapesti Evangé­likus Teológiai Akadémián és a magyar teológusok közül né­hányan a Szlovák Evangélikus Teológiai Fakultánson, Po­zsonyban tanulhassanak. Egy­házaink tervét támogatja mindkét említett intézmény és igenlő az álláspontja az illeté­kes állami szerveknek is mindkét részről. Ügy véljük, hogy ez a terv az 1972/73. tan­évben válhat valósággá. Ha­sonlóképpen mérlegeljük an­nak lehetőségét is, hogy módot adjunk a magyar illetve a szlovák nyelv tökéletesítésé­hez azoknak a lelkészeknek, akiknek ez szükséges. E beszélgetéseket kivétel nélkül az őszinte testvéri lég­kör és nyíltság jellemezte és ez nagy ígéret a jövőre nézve. Vasárnap, szeptember 12-én Szarvas és Kondoros gyüleke­zeteit látogattuk meg, ahol igehirdetéssel szolgáltunk. Ez számunkra különleges élmény volt, mivel e helyeken szlovák hívekkel találkozhattunk, szlo­vákul prédikálhattunk és be­szélgethettünk. Kedves volt, hogy nem csak ezeken a he­lyeken, hanem másutt is szlo­vákul szólítottak meg bennün­ket, különösen is a lelkészkon­ferencián Budapesten, szep­tember 13.-án. Ez alkalommal négy esperességből több mint száz lelkész volt jelen ... A magyar evangélikus egy­ház a mi egyházunkhoz ha­sonlóan kezdettől fogva támo­gatja a Keresztyén Békekon­ferencia munkáját. Tekintettel arra, hogy látogatásunk rövid­del a IV. Keresztyén Béke- konferencia előtt volt, ven­déglátóink lehetővé tették, hogy találkozzunk a ma­gyar evangélikus egyház kiküldöttjeivel., E témáról Közös emlék Bocaíius Jánosról Hazánk országos sajtószolgá­lati. központja az egyes me­gyei lapokban rendszeresen ad értékes, életrajzi és esemény- naptárt nagyobb évforduló­kon. Így olvashattunk 1971. október 30-án Bocatius Jánosról a Kisalföld meg­szokott rovatában. — A huma­nista költő és 'keresztyén író az eperjesi evangélikus kollé­gium rektora is volt 1594—99- ben. Bocatius 1569-ben a szászországi Lausitzbam szüle­tett. Iskolái elvégzése után ke­rült a Szepességbe, majd Sel- mecre tanítónak. Onnan hív­ták Eperjesre, a magyar refor­máció egyik neves gimnáziu­mába.- Mint más korabeli mű­velt ember, Bocatius egyik megbecsült . állást a másik után kapta. — Latin és német nyelvű költeményeivel Rudolf császár koszorús költői cím­mel tüntette ki 1598-ban. Eperjesről Kassára ment rek­tornak, majd városi tanácstag és jegyző lett. 1604. I. 6-án Barbiano Jakab (Belgiojoso) olasz származású osztrák tábornok erőszakkal elvette a kassai dómot a majd­nem teljesen evangélikus vá­rosi lakosságtól. — Bocskai István szállt szembe az ön­kénnyel és 1605 novemberében vonult be a városba. Bocatius csatlakozott hozzá. 1606-ban Bocskai küldötteként a német evangélikus fejedelmekhez in­dult támogatást kérni a Habs­burgokkal szemben. Henrik, braunschweigi római katoli­kus herceg elfogta és kiszol­gáltatta Rudolfnak. — Élet­fogytig elítélve sínylődött a prágai vár börtönében. De mire képes a hitvesi szeretet! Felesége, Bélsius Já­nos lánya, — Eperjes reformá­torának, Belsius Mihályinak rokona, vagy leszármazottja, — egyszerű parasztasszony­nak öltözve utáname-nt.' A börtönőnségnél mosogatást vállalt. Bizonyára társai is voltak, mert férjét szerencsé­sen ki tudta szabadítani öt év múltán. — Bocatius' újra Kas­sára került. «Iliésházy István, az utolsó evangélikus nádor, Magyarország historikusává nevezte ki. Később Bethlen Gábor ta­nácsosa és a gyulafehérvári református főiskola könyvtá­rosa lett. A haza és a protes­táns egyházak szabadságának ügyében idős korában sem kí­mélte magát. A bölcs és bátor, bibliás fejedelem követeként, talán Bécs felé utazva, a ma­gyar-morva Ungersiki Brodban végezte be életét. 1621. X. 30- án. A Kisalföld halálának 350. évfordulóján emlékezett meg róla — bő méltatásban. Isten ügye így fonódik ösz- sze egy ember életében és ha­zafias munkásságában, az em­beri haladás céljaival. E közös emlékünk is értékes ékkő mind a nemzeti történelemben, mind az anyaszentegyház tör­ténetében. Bödecs Barna Esztendő végén járván is- minden gyülekezetünkben le- mertetjük Sajtóosztályunkon galább három példányt ven- kapható könyveinket. Kérje , , .... ..... , .. meg lelkészét, mutassa meg. nenek’ ~ Jovore tobb könyvet Ha egy-egy könyvből híveinek tudnánk kiadni. Könyv az útról, amelyen járunk Dokumentáció. Benne sűrű­södik nemcsak az a tíz eszten­dő, amely alatt születtek, íródtak, elhangzottak ezek az eszméltető írások, hanem ben­ne zúg huszonhat évünknek szinte minden belső egyházi töprengése, döntése, eszmélke- dése és eredménye. Keresztmetszet. Nem idői áttekintés, hanem mint a ke­resztbe vágott fatörzs, egyetlen szemléletben megmutatja mindazt, ami történt, s ami egyben folyamatosan ma is történik, folyik az egyház éle­tében. Tükörkép. Oly mértékben eszméltet, hogy lehetetlen sze­mélytelenül ólvasni. A leírt döntések állásfoglalásra kész­tetnek, a küzdelmeket együtt vívjuk olvasás közben. Ma­gunkat látjuk benne mint egyház, mint gyülekezet, mint egyháztag. Üt a jövőbe. A múltról szól, a múltat fedi fel — a jelen és a jövő számára. Ezért a cí­me: Új úton. D. Káldy Zol­tán könyve. 488 oldal. Egész- vászonkötésben, 135.— ft az ára. volt szó a Magyarországi Re­formátus Egyház vezető püs­pökénél, dr. Bartha Tibornál tett látogatásunkon is .............. A budapesti Állami Egyház­ügyi Hivatalban tett látogatá­sunk alkalmával meggyőződ­hettünk a magyar evangélikus egyház és az állam közti jó vi­szonyról. Szeptember 14-én e hivatal elnöke, Miklós Imre államtitkár fogadott min­ket. .. Szeptember 15-én, a mar­gitszigeti nagyszállóban ren­dezett búcsúvacsorán az öröm és bánat érzései váltakoztak bennünk. Öröm, a szíves kör­nyezetre és légkörre tekintve, melyben egész hétért át mo­zogtunk, és a bánat azért. mert kedves testvérektől és barátoktól búcsúztunk. Mind­két részről elhatároztuk és ígértük, hogy törekedni fo­gunk az egyházaink közötti kapcsolatok szélesítésére és el­mélyítésére. Hisszük, hogy el­határozásaink megvalósulnak, mert ahhoz minden előfeltétel megvan. Az egyházaink kö­zött kialakult jó kapcsolatok nagymértékben a . szocialista államaink közötti jó kapcsola­tok következményei. Ezért a magyar evangélikus egyházzal való együttmunkálkodásunk- kál segíteni akarjuk népeink együttmunkálkodását és a né­pek közti megértést.” Fordította: Cselovszky Ferenc f D. Túróczy Zoltán 1893-1971 D. Túróczy Zoltán ny. püspök — amint arról hírt adtunk — november 22-én, hétfőn hosszú szenvedés után csendesen elhúnyt. Temetése november 26-án, pénteken volt Győrött. Tíz évvel ezelőtt kelt végren­delete értelmében a szertartást, benne az igehirdetést Kovács Géza győr-nádorvárosi lelkész végezte. Az egyházmegye nevében Weitler Rezső esperes szolgált. A sírnál a soros győri lelkész, Plachy Lajos igazgató­lelkész végezte a szertartást. A temetésen a Magyarországi Evangélikus Egyhá­zat D. Káldy Zoltán püspök, az Országos Egyház lelkész­elnöke képviselte. Az igehirdetés előtt ismertették D. Túróczy Zoltán életrajzát: Megjelentünk e koporsó mellett, hogy keresztyén végtisztességet tegyünk e koporsóban nyugvó testvé­rünknek, Túróczy Zoltánnak, kinek bölcsőjét 78 évvel ezelőtt egy Borsod megyei kis falunak, Arnótnak, gó­lyafészkes paplakába régi ároni családnak, azóta már Istenben boldogult Túróczy Pál, akkori arnóii lelkész­nek és hitvesének, a minden halandó útján már szin­tén eltávozott Czékus Erzsébetnek családi körébe he- ; lyezte el a Teremtő Űr Isten. Családi hagyományai őt is a papi pálya felé indították, melyen azután közel 38 évig szolgált szívvel, lélekkel Krisztusnak és az egyháznak. Komáromban és Özdon volt segédlelkész, Arnóton, Ózdon, Győrött, Nyíregyházán, majd ismét Győrött rendes lelkész, közben kilenc és fél évig Nyír­egyházán a Tiszai Egyházkerületnek, majd három évig Győrött a Dunántúli Egyházkerületnek püspöke is volt. 1952-ben nyugdíjba ment. Csendes visszavo- nultságában hirdette még olykor-olykor Isten igéjét a győri gyülekezet területén s hűségesen végezte a közbenjáró imádság főpapi szolgálatát, míg szolgáját haza nem hívta mennyei Gazdája. Huszonöt éves korában lépett házasságra Fehér Er­zsébet Idával, ki 53 éven át osztozott vele jóban, rossz­ban egyaránt. Frigyüket Isten öt gyermekkel áldotta meg, kik közül a legidősebb a második világháborúban elesett s lengyel temetőben porlad, özvegyén kívül négy gyermeke, három veje, egy menye, nyolc uno­kája és két dédunokája gyászolja őt. Ez volt a közélete és a családi élete. Lelki életét ön­maga így foglalta össze: Nem kegyelmezett voltam, most pedig kegyelmezett vagyok. Az volt a kívánsága, hogy a ravatala fölött elhangzó igehirdetésnek is ez legyen az alapigéje. (Péter apostol első levele 2. részének 10. verse.) , rí. Káldy Zoltán püspök a Magyarországi Evangéli­kus Egyház nevében mondott búcsút: „Túróczy Zoltán hite, szeretete és reménysége beleépült a Magyaror­szági Evangélikus Egyházba. Egyetlen szenvedélye volt: az egyház megújulása, és benne a papok megúju­lása. Elsősorban igehirdetéseivel szolgálta ezt a nagy célt. Aki Ővele találkozott és hallotta prédikálni, az megérezhette, mit jelent ez a páli mondat: „A Krisztus szerelme szorongat minket.” Köszönjük a közvetlen Családnak, hogy utolsó percéig ólyan sok szeretettel vették körül. — Túróczy Zoltán ajkán igaznak tud­juk a szót: „Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség”. D. Túróczy Zoltán maradandó nyomot hagyott az egyház történetében. Sajátos, a bűn és kegyelem ket­tős fókusza köré rendeződő igehirdetései több kötet­ben és füzetben jelentek meg nemcsak magyarul, de főképpen finnül, s angolul is. Igehirdetései egy sajá­tos kor sajátos hangját jelentették, s nem von le az értékükből, hogy ez a kor már mögöttünk van. Fe­gyelme; és önfegyelme, szervező lendülete' és alázata, szerénysége példamutató volt. Olthatatlan szeretettel égett a finn nép, Finnország és a finn egyház iránt Azok között nyugszik — rendelkezése szerint —, akik­kel életében oly sokat munkálkodott együtt. f Csekey Zoltán Interjút kértem nyugdíjban élő lelkészeinktől. Tőle is. Egy nappal halála előtt. — És te jól látsz? — kérdez­te, műtött szememre célozva. S hogy jót mondtam róla, re­ménység csillant műtött, de rossz szemében. Láttam az ar­cán, hogy homályos kontúrok helyett képzeletében éles arc­vonásokat lát. Most már válóban látja azt, Aki nekünk még csak Eljö­vendő. Ballassagyarmati szolgálatá­ra emlékezett nagy szeretettel. Ott volt püspöki titkár, majd Budapesten szolgált a püspöki hivatalban, s a Nyugdíjosztály élén. Ötödik éve élt nyugdíj­ban, a zuglói nyugdíjas lel­készotthonban. Egy igét — s ez milyen nagy szó egy emberi élettől! —, teljesen betöltött: „a ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember ,előtt” (Fii 4,5). S ez éppen adventi ige, mert így folytatódik: „az Ür közel!’” — Mivel töltőd napjaidat? kérdeztem, s ő csendesen szá­molt be a szürke órákról, hiszen négy év óta még a vá­rosban sem volt bent, el sem hagyta az otthon környékét. Házimunka, rádió, séta a parkban, s még ez: „Tudod, többet kellene segítenem a fe­leségemnek, hiszen súlyos be­teg ...” És mégis ő ment el, 73 éves korában, boldog há­zassága 47-ik évében. Szeret­tei és lelkésztársai nagy rész­véttel búcsúztak tőle, közöt­tük veje, Garami Lajos egy- házasdengelegi lelkész. „Akik Istent szeretik, min­den javukra van,” K. E. Vállaljuk részünket A tömegkommunikációs eszközöknek: sajtóinak, rádiónak, televíziónak hatványozottan nőtt meg a jelentősége az elmúlt évtizedekben. A valóság szélesebb körű megismertetésével tá­gíthatja a látóhatárt, hozhatja közelebb az emberéket és ese­ményeket. Ezzel nagyobb szerephez is jutott az emberek gon­dolkodásának formálásában, döntéseik, állásfoglalásuk, cse­lekvésük irányításában. A megnőtt lehetőségekkel azonban együtt jár a nagyobb fele­lősség is. Erre irányították a figyelmet az előadások, felszólalá­sok, eszmecserék, a hazai újságíró aktíva közelmúltban tartott tanácskozásán, amelyen felszólalt Kádár János az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára és Óvári Miklós a KB titkára is. Az elmúlt időszak — különösen az utóbbi 15 esztendő — mérlege azt mutatta, hogy a sajtónak nagy szerepe vodt abban, hogy a szocializmus ügye hazánkban az egész nép ügyévé lett, hogy a hatalmat gyakorló munkásosztály szilárd elvi, politi­kai vezetése mellett társadalmunk ma egységes a szocialista építés tekintetében. A szövetségi politika a jurtánkívülieknék — így a keresz­tyén hivő embereknek is — lehetőséget ad, hogy részt vegye­nek a társadalom alapkérdéseinek megoldásában és jó egyet­értésben és együttműködésben segítsék az egész nép érdekeit szolgáló politikai, gazdasági és társadalmi célkitűzéseket. _ Egyházunk megtalálva helyét a szocializmust építő hazában elkötelezettnek érzi magát a közös célok elérésére, tagjaiban és egészében részt vállal és részt vesz a szocializmus magasabb rendű társadalmának fölépítésében, az elvi és gyakorlati fel­tételek megteremtésében. Egyetértünk és támogatjuk azokat a célkitűzéseket is, amelyekkel államunk vezetői a népek bé­késebb és igazságosabb világának megteremtéséért fáradoznak. Egyházunk sajtójának „antennái” ezért igyekeztek felfogni azokat a „jelzéseket”, mélyek politikai és társadalmi életünk közös gondjaira, feladataira és eredményeire irányították a figyelmet, hogy Isten igéjén tájékozódó lelkiismeretűnk és hi­tünk ösztönzése alapján hozzáadjuk erőinket az előrehaladás­hoz. Amikor a szocializmus felépítése egy magasabb fokának elérése és a világ politikai kérdéseinek időszerű sürgetése még nagyobb felelősséget ró azokra, akik a publicisztika eszközei­vel dolgoznak, ml is érezzük a megnövekedett felelősség el- kötelezését és vállaljuk részünket a közös feladatok megoldá­sba11- M. Gy. Dr Ijjas József kalocsai érsek kitüntetése Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa dr.Ijjas József kalo­csai római katolikus érseknek, a magyar római katolikus püspöki kar elnökének 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zász­lórendje I. fokozata kitünte­tést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az ^Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára. Dr. Ijjas József érseknek a magyar állam és a római ka­tolikus egyház között kiala­kult jó viszony munkálása és a békemozgalomban kifejtett eredményes munkája elisme­réséül nyert kitüntetéséhez egyházunk nevében is szere­tettel gratulálunk. D. Paul Hansen látogatása hazánkban D. Paul Hansen, a Lutherá­nus Világszövetség európai titkára november .27—decem­ber 3 között egyházunk veze­tősége meghívására látogatást tett hazánkban. Tárgyalásokat folytatott D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel, meglátogatta a Zuglói Diakó- niai Intézetet, a vecsési új Martin Luther King templo­mot és a szegedi gyülekezetei. Senki meg ne tévesszen titeket Krisztus két ádventje között él a mindenkori egyház itt a világban. Hite, reménysége, élete és hűsége nem csodaszenzá­ciókra épül, hanem arra, hogy ura jelen van igéjében és a szentségekben. De éppen igéje emlékezteti népét szüntelen arra is. hogy ura, Krisztus, eljövendő. Jelenlétével olyan magatar­tásra készíti fel, amelyik illik eljövendő Urához és Ura eljö­veteléhez. A „már most” és a „még nem” felkészültségében soha nem él egyháza kísértések nélkül, hanem azok tüzében. Kitéve a megtévesztésnek és a megtévedésnek. Minden nap időszerű azért ura féltő figyelmeztetése: Senki meg ne tévesszen titeket! Először attól a tévedéstől óv, hogy Jézusban nem a Krisz­tus, a világ megváltója és ura jött el. Eszerint karácsonykor csak egy gyermek született és nem a megtartó. Személyében csak egy népi kiválóság, egy próféta lépett a történelembe, akit azután el is nyelt kortársaival együtt. Ez a régi tévedés ma is tart és tartani fog a világ végéig. Azért vigyázzunk! Bízzunk benne! Jézusban a Krisztus jött el. Keresztelő János akkor találta fején a szöget, amikor azt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”. Akkor pedig tévedett, amikor kétkedve kérdezte: ,,mást várjunk?”. Jézusban eljött a kezdet és a vég. Az, akiben elkezdődött az Ür kedves esztendeje, mert felszabadulást, gyógyulást, vigasztalást, reménységet hozott az ezek nélkül szűkölködőknek. Ez a Krisztus él és jelen van a mi világunkban a mi számunkra is. Másodszor attól a tévedéstől óv, hogy még egyszer nem fog eljönni a Krisztus, a világ megváltója és ura. Ez a tévedés látszatra épül, amelyik csal. Arra a látszatra, hogy Jézus re­ges-régen cserbenhagyta a világot híveivel, ellenségeivel, bű­nével, bajával együtt. A „mű forog” csak úgy. Vigyázzunk! Bízzunk Benne! Eljön. Hozza személyében, szívvel és hatalom­mal az újat, amelyet megígért. Abban az új világban és élet­ben nem lesz helye a gonosznak, bűnnek, bajnak, halálnak. Éppen annak, ami jelen életünket mindig megkeseríti. Harmadszor attól a tévedéstől óv éppen, hogy nem érdemes küzdeni a gonosz ellen a jóért, a halál ellen az életért, a rút ellen a szépért, a hazug ellen az igazért. Krisztusnál kész az új világ. Feléje visznek a siető percek, napok és évek. Ennek bizonyosságában nem mindegy a van. a most. Legyen az is békés, gyógyuló, szíves, megoldásos és áldott. Az eljövendő fe­lől telített szível és erősebb kézzel tegyünk ezért mindent, ami telik. Értelme van és lehetséges. Ebben ne ingasson meg senki és semmi! „ , . ,, , Szabó Gyula A KOPT EGYHÁZ ÜJ PÁTRIÁRKÁJA A kopt egyház új pátriárká- kairói Amba Schenudah püs- jává az 'elhunyt VI. Kyrillos pököt választották, (epd) helyébe október 31-én a 48 éves NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Német Demokratikus Köz- delkezésre álló egyházi zenei társaság Evangélikus Egyházai .... .... . . , Szövetsége Potsdamban min- kikepzokozpontot alapított den tagegyház számára ren­(epd)

Next

/
Thumbnails
Contents