Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-28 / 48. szám

/ Olyan mag, amelyben életerő van... Ádventi közügy Advent első vasárnapjával nem csupán egy új egyházi esz­tendő köszönt ránk, hanem — és ez a döntői ■— Isten akar úját és jót kezdeni velünk. Advent jellegzetesen egyházi ünnep — mondogatjuk, és ez így is van. Ezért aztán sokan azt a következtetést vonják le, hogy ádvent a keresztyénség „bélkorű” ünnepe. Valamilyen módon hasonlít a családi ünnephez, amikor egy távolba sza­kadt családtag, vagy egy kedves rokon érkezését várjuk. Ez azonban nem tartozik másokra, a szomszédokra, társbérlőkre, egyedül csak a családra. — Krisztus várása, Krisztus érkezé­se az egyház, és benne az egyes keresztyén ember legszemé­lyesebb „magánügye”. Es ennyivel sok keresztyén ember meg is elégszik. Pedig ez csak féligazság. Mert amilyen mértékben „magánügy” ádvent; olyan mértékben „közügy” is. Közügy! — mert megszabja viszonyunkat nemcsak Istenhez, hanem az emberekhez is, éspedig nem csupán általánosságban, hanem konkréten és valóságosan. A KERESZTYEN EGYHÁZBAN ADVENT AZ ÖNVIZSGÁ­LAT és önkritika nagy lehetősége. Azon méretünk le, hogy az a lelkűiét, amely a Jézus Krisztusban megjelent, akinek a visszajövetelére mi várunk, milyen lelkűiét megvalósítására indít egymás iránt. Jézus Krisztus Isten uralmának a megvalósítására jött. Ez az uralom nem az ítélet és pusztítás földi uralma, hanem Isten mindent legyőző és meghódító szeretetének uralma. Az ő lel- külete a megbocsátás, a mindig győzelmes szeretet lelkülete volt. Ö ezt a lelkületűt hozta erre a földre, és ezt kívánja meg tanítványaitól. Az ádventi ember számára az önvizsgálat mindig azt jelen­ti, hogy legyen bátorsága és ereje önmagával szakadatlanul szembenézni, hibáit, mulasztásait, szeretetlenségét megbánni Bátran lépjünk közelebb magunkhoz, s gondoljunk azökra, akikkel együtt élünk, mint családfő és családtag. Akikkel egy munkaközösségben, egy népben és az egyre inkább szélesedő Világban vagyunk. Döbbenjünk rá, hogy sajnos lehet kegyes embernek kegyetlennek lennie, irgalmasnak látszani és irgal­matlanná válni, szolgáló, segítő szeretet helyett uralkodni, fe­lebarátainkat, a ránkbízottakat nem megtartani, hanem elve­szíteni. A KERESZTYEN EMBER SZAMARA ADVENT MINDIG FELHÍVÁS ARRA, hogy bátrabban és merészebben éljünk az ádventi kínálat lehetőségeivel, és ádvent után ne folytassuk ott dolgainkat, ahol ádvent előtt abbahagytuk. Az ádventi kí­nálat ui. nem elérhetetlen álom! Isten maga adja elénk na­ponta a leckét abban; hogyan értjük és hogyan dolgozzuk fel hitben, szeretetben, áldozat- és felelősségvállalásban, szolgá­latban, segítésben azokat a nagy kérdéseket, amelyeket mai életünk tesz asztalunkra ilyen egyszerű megfogalmazásban: emberek és népek életében a gyűlöleté-e a döntő szó, vagy az irgalomé és megbocsátásé? Természetes-e az, hogy emberek alkohol, kábítószerek és más szenvedélyek rabjai legyenek, vagy van más küldetése és szolgálata az embernek ezen a földön? Egy vérből teremtette-e Isten az egész emberi nem­zetséget, vagy vannak fajok és népek, akiket ki lehet rabolni és meg lehet fflázni? Ezek és ezekhez hasonló kérdések itt zörgetnek ajtónk előtt, egyértelmű, határozott feleletre várva. Semmi köze sincs ádventhez annak a keresztyénnek, aki „ki­védi” és elkerüli ezeket a kérdéseket s ádventet „magánüggyé” szűkíti és szegényíti. AZ ELMONDOTTAKBÓL NYILVÁNVALÓ, HOGY AD­VENT TETTET, bátor és cselekvő elszánást követel a hivő embertől. Mi keresztyén emberek a mai nagykorúvá lett vi- - lúghoz csakis Urunk lelkűidével közeledhetünk, de ezzel a lelkülettel közelednünk: kötelesség! Ez a lelkűiét az igazi ád­venti lelkűiét, a diakónia útja, a szolgáló szeretet útja, a min­dig segítés és felelősség útja az élet mai feladatai és tenniva­lói között. Ádvent kérdése ma éppen az: tudunk-e nemcsak keveseket, hanem minden embert megkülönböztetés nélkül úgy tekinteni, velük úgy bánni, hogy Isten nekik is édes Atyjuk, s így ők nekünk felebarátaink, — sőt ennél mérhetetlenül töb­bek!: testvéreink! Rövid napok és hosszú éjszakák zord, borús, téli időszaka a ■naptári ádvent, de minden nappal, minden órával közelebb visz karácsony fényéhez és melegéhez. Van ennek az időszak­nak egy roppant kisértése: az, hogy elfordít az emberektől, a világtól. De Krisztus visszafordít feléjük, s most éppen azt kö­ti a lelkünkre: azért, mert engem vártok, mert én közel va­gyok hozzátok, legyetek ti is közel egymáshoz — az én lelkü­letűmmel! Így legyen ez a most előttünk felnyíló Advent hitben, ön­vizsgálatban, tettekben szilárd és áldást hozó az egyes ember, magyar evangélikus gyülekezeteink, a földkerekségen élő ke­resztyén egyház életében, _________ BJázy Lajos ÖT ÉVI FEGYHÄZRA ÍTÉLTÉK POLITIKAI TEVÉKENYSÉG MIATT Johannesburg anglikán espe­rese, Conville FfrencK-Beytagh november elsején öt évi fegy­házbüntetést kapott állítólagos tevékeny részvételért kormány­ellenes politikai mozgalmak­ban. Amint arról már lapunk­ban. hírt adtunk, az esperes a fajüldöző dél-afrikai politika ellenzői közé tartozott és segí­tette a fajüldöző politika áldo­zatait. Dr. E. C. Blake, az Egy­házak Világtanácsa főtitkára az ítéletet „minden keresztyén számára súlyos megrázkódta- tás”-ként értékelte, (epd) Nagy István fejér-komáromi esperes — hogy az „erkölcs- prédikációk,” a szűk „lelki vi­lág gettójába” húzódó igehir­detések, a keresztyén „teóriák” nem érik el a modern embert és nem indítják elgondolásra és felelős cselekvésre. Pedig isten üzenetének olyan bi­zonyságtételként kell hangoz­nia, amely elér a hallgatók szivéhez s felelős döntésre s aktív tevékenységre indítja őket.” Pásztor Pál borsod-hevesi esperes úgy látja, hogy „a ma embere irtózik a sok beszéd­től, nem bírja a kenetteljes­séget, a természetellenes hang­hordozást, s eleve nem ad hi­telt annak az igehirdetésnek, mely mögött nincs ott az élet aranyfedezete, az ige cselek­vési készsége.” NAGY SZEREPE VAN AZ IGEHIRDETÖNEK. amint az eddigiekből is kiderül, abban, hogy az Isten által küldött ige életet hozhasson létre, Dubo- vay Géza somogy-zalai espe­res így ír erről: „A hit remény­sége és nyitottsága nélkül le­het szónoklatot tartani és szentbeszédet, de igén hirdetni nem. — Az az igehirdető, aki úgy gondolja, hogy a Szentlé­lek újat mutató és újat te­remtő erejéért és világosságá­ért való szüntelen imádkozás mellett.,, megspórolhatja a Egyházkerületi közgyűlések A Déli Evangélikus Egyházikerület november 30-án, kedden délelőtt fél 11 órakor az Országos Egyház Székházában (Bp., VIII. Üllői út 24.) tartja egyházikerületi' közgyűlését. A közgyűlés előtt délelőtt 10 órakor istentisztelet lesz, ame­lyen Sólyom Károly esperes, a Gyülekezeti Segély egyházkerü­leti előadója hirdet igét. November 29-én, hétfőn délelőtt 9 órakor az Egyházkerület Számvevőszéke, hétfőn délután 3 órakor az Egyházkerület Pres­bitériuma tart ülést * Az Északi Evangélikus Egyházkerület november 30-án, ked­den délután 2 órakor az Országos Egyház Székházában (Bp., VIII. Üllői út 24.) tartja egyházkerületi közgyűlését. A közgyűlést megelőzően, november 29-én, hétfőn délután 8 órakor istentisztelet lesz a Bécsikapu téri templomban, ame­lyen Nagy István esperes, a Gyülekezeti Segély egyházkerületi előadója hirdet igét. November 29-én ülést tart az Egyházkerület Számvevőszéke és az Egyházkerület Presbitériuma. Az egyházkerületi közgyűlésekre egyházunk tagjait szere­tettel várjuk. Az új kezdet: megtérésre hívó szó Advent első vasárnapja új egyházi esztendő kezdete. Advent, Krisztus eljövetele azt jelenti, hogy Isten újat kezdett a világ­ban, kegyelmének Idejét hozta el Fiában. Az új kezdet mindig új lehetőséget nyújt. Űj lehetőséget Krisztns megismerésére és a Benne való hit­re. A mód, ahogyan ma is jön, az igében és szentségeiben, emberi beszédbe és a szent jegyekbe alázkodva, könnyen el­takarhatja előlünk megváltó arcát. Pedig bennük ö közeledik hozzánk, aki szüntelen úton van hozzánk, várva, hogy hitünk felismerje öt. Űj lehetőséget kapunk a szeretetben való megújulásra. Az igazi szeretet nem ismerhet megállapodást és határt. Ha ezt mondanánk: elég ennyi belőle, már megszűnnék szeretet lenni. Ha szeretetünk nem tudna új kifejezést, utat találni magának, már megszűnnék szeretet lenni. Nem gondoljuk-e elégnek Krisztus iránti szeretetünkből, amennyit mi valósítunk meg be­lőle? Nem tudunk neki új kifejezést és új formát adni, pedig csak az a baj, hogy szünőben, kiapadóban a szeretetünk. Űj lehetőséget kapunk az üdvösség fényében való járásra. Ad­vent Krisztus második eljövetelére is utal. A reményteljes vára­kozásnak erkölcsi magatartásunkban is kifejezésre kell jutnia. Már most tükröznie kell valamit az üdvösség fényéből. Leg­személyesebbnek mondott magánéletünkben és egyes emberek­hez való viszonyukban éppúgy, múlt az emberiség nagy család­jának viszonylatában. Jézus Urunk megtérésre való felhívással kezdte nyilvános működését. A megtérés gondolkodásmódunk, érzületünk, be­állítottságunk megváltoztatását jelenti. Azaz ismerjük meg az alázatos formában Megváltó Urunkat, jöjjünk rá, hogy az irán­ta való szeretetben meg kell újulnunk, s hogy az Ö várása erkölcsi következményeket foglal magában. Az új Adventiéi új lehetőséget kaptunk erre. Így hív minket Isten az űj kezdet­tel megtérésre. Báni! Béla Az egyház, benne az egyes gyülekezetek életének forrása ma is a hirdetett igében van. Ezért természetes, hogy a kö­zelmúltban lezajlott egyház- megyei közgyűléseken, az ott elhangzott esperesi jelentések­ben sok szó esett az igehirde­tésekről. AZ IGEHIRDETÉS JELEN­TŐSÉGÉRŐL így ír Detre László Pest megyei esperes: „Isten igéje nem valami, a tör­ténelmi múltban élt csodálatos fának ma már terméketlenné vált magva, amelyet úgy mu­togatunk templomainkban, mint a múlt szép emlékét, ha­nem olyan mag, amelyben életerő van, mert benne van az Isten hatalma, amely... életet hoz létre ott, ahová Is­ten küldi.” A megfogalmazás magában rejti azt a lehetőséget is, hogy a szószékekről „terméketlen magvetés” follyék. Valami olyan, ami a múltban talán „csodálatos” volt, a jelenben azonban mit sem használ azoknak, akik hallgatják. Görög Tibor Bács-Kiskun megyei esperes is erre céloz, amikor megállapítja: „Sok ige­hirdetést pontosan el lehetett volna mondani 1940-ben is, amit ma mondanak el a szó­székről, 1971-bén!” Az „elmúlt évtizedek ta­pasztalata azt mutatja — írja Biblia, az élő Isten, s ugyan­akkor a világ, és a mai ember mind jobb, alaposabb és iga­zab b megismerésének, tehát a napról napra való tanulásnak, tájékozódásnak, nyitott szem­mel való járásnak, a dolgok komoly végiggondolásának munkáját, annak a prédikációi előbb-utóbb üres frázisokká, jelszavakká, a bibliai esemé­nyeket ismételgető és mesél- gető parafrázisokká lesznek; az maga teszi egyre igénytele­nebb^, alacsony szintűbbé papi szolgálatát és a gyüleke­zetét is és saját maga üresíti ki templomát.” Koszorús Oszkár nyugat­békési esperes is úgy látja, hogy „válságba az igehirde­tés ott jutott, ahol az igehir­dető elvesztette kapcsolatát Is­tennel és a mában élő ember­rel, a gyülekezettel. Ez egyben azt is jelenti, hogy az igehir­dető és gyülekezete elvesztette a jövendőbe vetett hitet is." a mai élet Által fel­tett KÉRDÉSEK alapos is­merete, a ma élő embert fog­lalkoztató ügyekben való tájé­kozódás és a jövőért érzett fe­lelősség újra és újra visszatérő követelményként hangzik el az esperesi jelentésekben. A győr-soproni egyházmegye közgyűlésén Weitler Rezső es­peres ezt mondta: „A Krisztus . igéjén tájékozódó közösség, mivel' világszerte ' tágabbra nyílott a szeme és a szíve, és egyre jobban rákapcsolja lel­kiismeretét tt mai emberiség jelenére és jövendőjére, fele­lősnek tudja magát az embe­rért, aki Jézus szerint a fele­barátom, — testvérem. — Ha az egyház ennek az embernek csak a pusztai vándorlás ese­ményéről beszél, az akkori ke­nyér és vízhiányról, de hallgat a mai kor éhező, mene­külő, nyomorgó tömegeiről; ha a gazdagról és Lázárról, az ir­galmas samaritánusról szóló jézusi tanítást nem tudja bele­helyezni a mába, nem áll a valóság talaján és végképp el­veszti kapcsolatát a rádió és TV előtt tájékozódó emberrel.” A „KRISZTUST PRÉDI­KÁLNI” újszövetségi és lut­heri követelményét ebben az összefüggésben Benkóczy Dá­niel hajdú-szabolcsi esperes így fogalmazza meg: „Krisz­tust hirdetjük és kell hirdet­nünk—tudatosan és nem vélet­lenül — akiben ember lesz a másik ember, akiért szolgála­tot kell végeznünk és áldozatot kell vállalnunk, akikért dol­goznunk kell és akikkel együtt élve lesz békességünk és nyu­galmunk nekünk is. E kérdé­sektől „fertőtlenített” ige, a „steril” ige önámítás lesz és csak vélt nyugalmat és vélt üdvbizonyosságot adhat.” Lehet, hogy a szószék alatt ülő gyülekezet egyes esetekben mást vár. Erre áll Szabó Lajos' vasi esperes megjegyzése: „Nem lehet mérvadó az, hogy mit kívánnak tőlünk, csak az, hogy mi viszi a gyülekezetei előre a mában.” — Bártfai La­jos csongrád-szolnoki esperes pedig arra tanítja a gyüleke­zeteket, hogy „ma a főköve­telmény a konkrét prédi­káció, amit a gyülekezetek­nek és presbitereknek igényel­niük kell.” AZ IGEHIRDETÉS DÖN­TÉSRE ÉS CSELEKVÉSRE ösztönző céljáról szólt a nóg­rádi egyházmegye közgyűlé­sén Gartai István esperes. „Az Isten igéjét úgy kell megszó- laltátnunk a jövőben is, hogy az prófétai szó, a mai embert megszólító, az időszerű felada­tokra rámutató jó szolgála­tokra indító, hibákat és bűnö­ket nyesegető isteni üzenet le­gyen. A világ sorsdöntő és égető kérdései felől igehirde­tésünkben és lelkészi beszélge­tésünkben gyülekezetünk tag­jait helyesen, konstruktívan és konkrétan kell tájékoztatnunk, hogy azok tisztán lássanak és helyesen foglaljanak állást.” AZ ETIKAI KÉRDÉSEK­RŐL is sók szó esik az igehir­detésekkel kapcsolatban, ame­lyek a munkához, családhoz, közösségi élethez való viszo- szonyünkat megszabják. Vilá­gos beszédre van szüksége amely egyrészt fényt derít a mulasztásokra és1 bűnökre, amik visszatartanak vagy rombolnak, másrészt útbaiga­zít és tanácsol az építő és segí­tő életre. Mekis Ádám kelet­békési esperes arra figyelmez­tet, hogy „ne feledkezzünk meg arról, hogy híveink nem szűnnek meg sem fizikai vagy szellemi dolgozók, sem a szo­cialista rendünkön munkál­kodó ‘álllampolgárok lenni ak- - kor sem, amikor beülnek templomaink padjaiba.” A TANULÁS, FELKÉSZÜ­LÉS nagyon fontos a jó szol­gálathoz. Ezért mindenütt me­leg érdeklődéssel fordulnak Teológiai Akadémiánk és a Teológus Otthon felé. Készek a segítésre és a kapcsolatok építésére, örömmel veszik az új Teológia megépítésének gondolatát. Sokat várnak a lel­készi szolgálatra elindult fia­taloktól. Nagy segítséget jelent min­denütt a lelkészi továbbképzés lehetőségét szolgáló Lelkészi Munkaközösség, amely mű­helyt teremt a szolgálatukban helytállni akaró lelkészek számára. Értékelik lelkészeink azt á segítséget, amit Sajtóosztá­lyunktól kapnak az egyre bő­vülő kommentár-sorozatban, a Lelkipásztor szakfolyóiratban és nem utolsósorban lapunkon keresztül. Sokan élnek azzal a lehető­séggel, amit az egyes teológiai szakcsoportok biztosítanak a továbbtanuláshoz. A látóhatár kitágulását je-' lentik azok a külföldi egyházi látogatások, amelyeknek jő gyümölcseit értékesíthetik a lelkészek a gyülekezetekben és a lelkészi munkaközössé­gekben. Sólyom Károly tolna—bara­nyai esperes szavaival zárom az esperesi jelentéseknek az' igehirdetés szolgálatával kap­csolatos megállapításait. „Tu­datában élünk annak, hogy az egyház sajátos szolgálata az igehirdetés. Arra törekszünkt, hogy a reánk bízott igét a mai embernek, a mai világban, a mai élet problémái között hir­dessük és hisszük, hogy az így hirdetett ige nem tér vissza üresen.” ____________ M. Gy, BI STO JÄÄSKELÄINEN finn lelkész, aki két évvel ez­előtt budapesti Teológiai Aka­démiánkon töltött egy tanévet, finn stipendiummal az angliai Cambridge-be utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa ta­nulmányait 2—3 évig. A meg­előzően Amerikában is tanul­mányúton volt lelkész igen nagy megbecsüléssel ír ma­gyarországi évéről, rendszere­sen olvassa az Evangélikus Életet és Cambridge-ben is fi­gyelemmel kíséri egyházunk eseményeit. „Csak most visz- szatekintve látom — írja leve­lében — hogy micsoda elszá­nást és bátor hitet kívánnak nálatok a fiataloktól, ha teoló­gusok és lelkészek kívánnak lenni. Sokkal nagyobbat, mint nálunk," ÜJ „HAGIA SOPHIA” TEMPLOM ATHÉNBEN tént meg az alapkőletétel a gö­rög miniszterelnök, Papado- poulos és a görög ortodox egy­ház prímása, Hieronymos érsek jelenlétében., (epd) Az 1453-ban Konstantinápoly elfoglalásával elvesztett orto­dox templom helyett az orto­dox egyház Athénben kívánja felépíteni az új Hagia Sophia templomot Október 28-án tör-

Next

/
Thumbnails
Contents