Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-11-28 / 48. szám
/ Olyan mag, amelyben életerő van... Ádventi közügy Advent első vasárnapjával nem csupán egy új egyházi esztendő köszönt ránk, hanem — és ez a döntői ■— Isten akar úját és jót kezdeni velünk. Advent jellegzetesen egyházi ünnep — mondogatjuk, és ez így is van. Ezért aztán sokan azt a következtetést vonják le, hogy ádvent a keresztyénség „bélkorű” ünnepe. Valamilyen módon hasonlít a családi ünnephez, amikor egy távolba szakadt családtag, vagy egy kedves rokon érkezését várjuk. Ez azonban nem tartozik másokra, a szomszédokra, társbérlőkre, egyedül csak a családra. — Krisztus várása, Krisztus érkezése az egyház, és benne az egyes keresztyén ember legszemélyesebb „magánügye”. Es ennyivel sok keresztyén ember meg is elégszik. Pedig ez csak féligazság. Mert amilyen mértékben „magánügy” ádvent; olyan mértékben „közügy” is. Közügy! — mert megszabja viszonyunkat nemcsak Istenhez, hanem az emberekhez is, éspedig nem csupán általánosságban, hanem konkréten és valóságosan. A KERESZTYEN EGYHÁZBAN ADVENT AZ ÖNVIZSGÁLAT és önkritika nagy lehetősége. Azon méretünk le, hogy az a lelkűiét, amely a Jézus Krisztusban megjelent, akinek a visszajövetelére mi várunk, milyen lelkűiét megvalósítására indít egymás iránt. Jézus Krisztus Isten uralmának a megvalósítására jött. Ez az uralom nem az ítélet és pusztítás földi uralma, hanem Isten mindent legyőző és meghódító szeretetének uralma. Az ő lel- külete a megbocsátás, a mindig győzelmes szeretet lelkülete volt. Ö ezt a lelkületűt hozta erre a földre, és ezt kívánja meg tanítványaitól. Az ádventi ember számára az önvizsgálat mindig azt jelenti, hogy legyen bátorsága és ereje önmagával szakadatlanul szembenézni, hibáit, mulasztásait, szeretetlenségét megbánni Bátran lépjünk közelebb magunkhoz, s gondoljunk azökra, akikkel együtt élünk, mint családfő és családtag. Akikkel egy munkaközösségben, egy népben és az egyre inkább szélesedő Világban vagyunk. Döbbenjünk rá, hogy sajnos lehet kegyes embernek kegyetlennek lennie, irgalmasnak látszani és irgalmatlanná válni, szolgáló, segítő szeretet helyett uralkodni, felebarátainkat, a ránkbízottakat nem megtartani, hanem elveszíteni. A KERESZTYEN EMBER SZAMARA ADVENT MINDIG FELHÍVÁS ARRA, hogy bátrabban és merészebben éljünk az ádventi kínálat lehetőségeivel, és ádvent után ne folytassuk ott dolgainkat, ahol ádvent előtt abbahagytuk. Az ádventi kínálat ui. nem elérhetetlen álom! Isten maga adja elénk naponta a leckét abban; hogyan értjük és hogyan dolgozzuk fel hitben, szeretetben, áldozat- és felelősségvállalásban, szolgálatban, segítésben azokat a nagy kérdéseket, amelyeket mai életünk tesz asztalunkra ilyen egyszerű megfogalmazásban: emberek és népek életében a gyűlöleté-e a döntő szó, vagy az irgalomé és megbocsátásé? Természetes-e az, hogy emberek alkohol, kábítószerek és más szenvedélyek rabjai legyenek, vagy van más küldetése és szolgálata az embernek ezen a földön? Egy vérből teremtette-e Isten az egész emberi nemzetséget, vagy vannak fajok és népek, akiket ki lehet rabolni és meg lehet fflázni? Ezek és ezekhez hasonló kérdések itt zörgetnek ajtónk előtt, egyértelmű, határozott feleletre várva. Semmi köze sincs ádventhez annak a keresztyénnek, aki „kivédi” és elkerüli ezeket a kérdéseket s ádventet „magánüggyé” szűkíti és szegényíti. AZ ELMONDOTTAKBÓL NYILVÁNVALÓ, HOGY ADVENT TETTET, bátor és cselekvő elszánást követel a hivő embertől. Mi keresztyén emberek a mai nagykorúvá lett vi- - lúghoz csakis Urunk lelkűidével közeledhetünk, de ezzel a lelkülettel közelednünk: kötelesség! Ez a lelkűiét az igazi ádventi lelkűiét, a diakónia útja, a szolgáló szeretet útja, a mindig segítés és felelősség útja az élet mai feladatai és tennivalói között. Ádvent kérdése ma éppen az: tudunk-e nemcsak keveseket, hanem minden embert megkülönböztetés nélkül úgy tekinteni, velük úgy bánni, hogy Isten nekik is édes Atyjuk, s így ők nekünk felebarátaink, — sőt ennél mérhetetlenül többek!: testvéreink! Rövid napok és hosszú éjszakák zord, borús, téli időszaka a ■naptári ádvent, de minden nappal, minden órával közelebb visz karácsony fényéhez és melegéhez. Van ennek az időszaknak egy roppant kisértése: az, hogy elfordít az emberektől, a világtól. De Krisztus visszafordít feléjük, s most éppen azt köti a lelkünkre: azért, mert engem vártok, mert én közel vagyok hozzátok, legyetek ti is közel egymáshoz — az én lelkületűmmel! Így legyen ez a most előttünk felnyíló Advent hitben, önvizsgálatban, tettekben szilárd és áldást hozó az egyes ember, magyar evangélikus gyülekezeteink, a földkerekségen élő keresztyén egyház életében, _________ BJázy Lajos ÖT ÉVI FEGYHÄZRA ÍTÉLTÉK POLITIKAI TEVÉKENYSÉG MIATT Johannesburg anglikán esperese, Conville FfrencK-Beytagh november elsején öt évi fegyházbüntetést kapott állítólagos tevékeny részvételért kormányellenes politikai mozgalmakban. Amint arról már lapunkban. hírt adtunk, az esperes a fajüldöző dél-afrikai politika ellenzői közé tartozott és segítette a fajüldöző politika áldozatait. Dr. E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsa főtitkára az ítéletet „minden keresztyén számára súlyos megrázkódta- tás”-ként értékelte, (epd) Nagy István fejér-komáromi esperes — hogy az „erkölcs- prédikációk,” a szűk „lelki világ gettójába” húzódó igehirdetések, a keresztyén „teóriák” nem érik el a modern embert és nem indítják elgondolásra és felelős cselekvésre. Pedig isten üzenetének olyan bizonyságtételként kell hangoznia, amely elér a hallgatók szivéhez s felelős döntésre s aktív tevékenységre indítja őket.” Pásztor Pál borsod-hevesi esperes úgy látja, hogy „a ma embere irtózik a sok beszédtől, nem bírja a kenetteljességet, a természetellenes hanghordozást, s eleve nem ad hitelt annak az igehirdetésnek, mely mögött nincs ott az élet aranyfedezete, az ige cselekvési készsége.” NAGY SZEREPE VAN AZ IGEHIRDETÖNEK. amint az eddigiekből is kiderül, abban, hogy az Isten által küldött ige életet hozhasson létre, Dubo- vay Géza somogy-zalai esperes így ír erről: „A hit reménysége és nyitottsága nélkül lehet szónoklatot tartani és szentbeszédet, de igén hirdetni nem. — Az az igehirdető, aki úgy gondolja, hogy a Szentlélek újat mutató és újat teremtő erejéért és világosságáért való szüntelen imádkozás mellett.,, megspórolhatja a Egyházkerületi közgyűlések A Déli Evangélikus Egyházikerület november 30-án, kedden délelőtt fél 11 órakor az Országos Egyház Székházában (Bp., VIII. Üllői út 24.) tartja egyházikerületi' közgyűlését. A közgyűlés előtt délelőtt 10 órakor istentisztelet lesz, amelyen Sólyom Károly esperes, a Gyülekezeti Segély egyházkerületi előadója hirdet igét. November 29-én, hétfőn délelőtt 9 órakor az Egyházkerület Számvevőszéke, hétfőn délután 3 órakor az Egyházkerület Presbitériuma tart ülést * Az Északi Evangélikus Egyházkerület november 30-án, kedden délután 2 órakor az Országos Egyház Székházában (Bp., VIII. Üllői út 24.) tartja egyházkerületi közgyűlését. A közgyűlést megelőzően, november 29-én, hétfőn délután 8 órakor istentisztelet lesz a Bécsikapu téri templomban, amelyen Nagy István esperes, a Gyülekezeti Segély egyházkerületi előadója hirdet igét. November 29-én ülést tart az Egyházkerület Számvevőszéke és az Egyházkerület Presbitériuma. Az egyházkerületi közgyűlésekre egyházunk tagjait szeretettel várjuk. Az új kezdet: megtérésre hívó szó Advent első vasárnapja új egyházi esztendő kezdete. Advent, Krisztus eljövetele azt jelenti, hogy Isten újat kezdett a világban, kegyelmének Idejét hozta el Fiában. Az új kezdet mindig új lehetőséget nyújt. Űj lehetőséget Krisztns megismerésére és a Benne való hitre. A mód, ahogyan ma is jön, az igében és szentségeiben, emberi beszédbe és a szent jegyekbe alázkodva, könnyen eltakarhatja előlünk megváltó arcát. Pedig bennük ö közeledik hozzánk, aki szüntelen úton van hozzánk, várva, hogy hitünk felismerje öt. Űj lehetőséget kapunk a szeretetben való megújulásra. Az igazi szeretet nem ismerhet megállapodást és határt. Ha ezt mondanánk: elég ennyi belőle, már megszűnnék szeretet lenni. Ha szeretetünk nem tudna új kifejezést, utat találni magának, már megszűnnék szeretet lenni. Nem gondoljuk-e elégnek Krisztus iránti szeretetünkből, amennyit mi valósítunk meg belőle? Nem tudunk neki új kifejezést és új formát adni, pedig csak az a baj, hogy szünőben, kiapadóban a szeretetünk. Űj lehetőséget kapunk az üdvösség fényében való járásra. Advent Krisztus második eljövetelére is utal. A reményteljes várakozásnak erkölcsi magatartásunkban is kifejezésre kell jutnia. Már most tükröznie kell valamit az üdvösség fényéből. Legszemélyesebbnek mondott magánéletünkben és egyes emberekhez való viszonyukban éppúgy, múlt az emberiség nagy családjának viszonylatában. Jézus Urunk megtérésre való felhívással kezdte nyilvános működését. A megtérés gondolkodásmódunk, érzületünk, beállítottságunk megváltoztatását jelenti. Azaz ismerjük meg az alázatos formában Megváltó Urunkat, jöjjünk rá, hogy az iránta való szeretetben meg kell újulnunk, s hogy az Ö várása erkölcsi következményeket foglal magában. Az új Adventiéi új lehetőséget kaptunk erre. Így hív minket Isten az űj kezdettel megtérésre. Báni! Béla Az egyház, benne az egyes gyülekezetek életének forrása ma is a hirdetett igében van. Ezért természetes, hogy a közelmúltban lezajlott egyház- megyei közgyűléseken, az ott elhangzott esperesi jelentésekben sok szó esett az igehirdetésekről. AZ IGEHIRDETÉS JELENTŐSÉGÉRŐL így ír Detre László Pest megyei esperes: „Isten igéje nem valami, a történelmi múltban élt csodálatos fának ma már terméketlenné vált magva, amelyet úgy mutogatunk templomainkban, mint a múlt szép emlékét, hanem olyan mag, amelyben életerő van, mert benne van az Isten hatalma, amely... életet hoz létre ott, ahová Isten küldi.” A megfogalmazás magában rejti azt a lehetőséget is, hogy a szószékekről „terméketlen magvetés” follyék. Valami olyan, ami a múltban talán „csodálatos” volt, a jelenben azonban mit sem használ azoknak, akik hallgatják. Görög Tibor Bács-Kiskun megyei esperes is erre céloz, amikor megállapítja: „Sok igehirdetést pontosan el lehetett volna mondani 1940-ben is, amit ma mondanak el a szószékről, 1971-bén!” Az „elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja — írja Biblia, az élő Isten, s ugyanakkor a világ, és a mai ember mind jobb, alaposabb és igazab b megismerésének, tehát a napról napra való tanulásnak, tájékozódásnak, nyitott szemmel való járásnak, a dolgok komoly végiggondolásának munkáját, annak a prédikációi előbb-utóbb üres frázisokká, jelszavakká, a bibliai eseményeket ismételgető és mesél- gető parafrázisokká lesznek; az maga teszi egyre igénytelenebb^, alacsony szintűbbé papi szolgálatát és a gyülekezetét is és saját maga üresíti ki templomát.” Koszorús Oszkár nyugatbékési esperes is úgy látja, hogy „válságba az igehirdetés ott jutott, ahol az igehirdető elvesztette kapcsolatát Istennel és a mában élő emberrel, a gyülekezettel. Ez egyben azt is jelenti, hogy az igehirdető és gyülekezete elvesztette a jövendőbe vetett hitet is." a mai élet Által feltett KÉRDÉSEK alapos ismerete, a ma élő embert foglalkoztató ügyekben való tájékozódás és a jövőért érzett felelősség újra és újra visszatérő követelményként hangzik el az esperesi jelentésekben. A győr-soproni egyházmegye közgyűlésén Weitler Rezső esperes ezt mondta: „A Krisztus . igéjén tájékozódó közösség, mivel' világszerte ' tágabbra nyílott a szeme és a szíve, és egyre jobban rákapcsolja lelkiismeretét tt mai emberiség jelenére és jövendőjére, felelősnek tudja magát az emberért, aki Jézus szerint a felebarátom, — testvérem. — Ha az egyház ennek az embernek csak a pusztai vándorlás eseményéről beszél, az akkori kenyér és vízhiányról, de hallgat a mai kor éhező, menekülő, nyomorgó tömegeiről; ha a gazdagról és Lázárról, az irgalmas samaritánusról szóló jézusi tanítást nem tudja belehelyezni a mába, nem áll a valóság talaján és végképp elveszti kapcsolatát a rádió és TV előtt tájékozódó emberrel.” A „KRISZTUST PRÉDIKÁLNI” újszövetségi és lutheri követelményét ebben az összefüggésben Benkóczy Dániel hajdú-szabolcsi esperes így fogalmazza meg: „Krisztust hirdetjük és kell hirdetnünk—tudatosan és nem véletlenül — akiben ember lesz a másik ember, akiért szolgálatot kell végeznünk és áldozatot kell vállalnunk, akikért dolgoznunk kell és akikkel együtt élve lesz békességünk és nyugalmunk nekünk is. E kérdésektől „fertőtlenített” ige, a „steril” ige önámítás lesz és csak vélt nyugalmat és vélt üdvbizonyosságot adhat.” Lehet, hogy a szószék alatt ülő gyülekezet egyes esetekben mást vár. Erre áll Szabó Lajos' vasi esperes megjegyzése: „Nem lehet mérvadó az, hogy mit kívánnak tőlünk, csak az, hogy mi viszi a gyülekezetei előre a mában.” — Bártfai Lajos csongrád-szolnoki esperes pedig arra tanítja a gyülekezeteket, hogy „ma a főkövetelmény a konkrét prédikáció, amit a gyülekezeteknek és presbitereknek igényelniük kell.” AZ IGEHIRDETÉS DÖNTÉSRE ÉS CSELEKVÉSRE ösztönző céljáról szólt a nógrádi egyházmegye közgyűlésén Gartai István esperes. „Az Isten igéjét úgy kell megszó- laltátnunk a jövőben is, hogy az prófétai szó, a mai embert megszólító, az időszerű feladatokra rámutató jó szolgálatokra indító, hibákat és bűnöket nyesegető isteni üzenet legyen. A világ sorsdöntő és égető kérdései felől igehirdetésünkben és lelkészi beszélgetésünkben gyülekezetünk tagjait helyesen, konstruktívan és konkrétan kell tájékoztatnunk, hogy azok tisztán lássanak és helyesen foglaljanak állást.” AZ ETIKAI KÉRDÉSEKRŐL is sók szó esik az igehirdetésekkel kapcsolatban, amelyek a munkához, családhoz, közösségi élethez való viszo- szonyünkat megszabják. Világos beszédre van szüksége amely egyrészt fényt derít a mulasztásokra és1 bűnökre, amik visszatartanak vagy rombolnak, másrészt útbaigazít és tanácsol az építő és segítő életre. Mekis Ádám keletbékési esperes arra figyelmeztet, hogy „ne feledkezzünk meg arról, hogy híveink nem szűnnek meg sem fizikai vagy szellemi dolgozók, sem a szocialista rendünkön munkálkodó ‘álllampolgárok lenni ak- - kor sem, amikor beülnek templomaink padjaiba.” A TANULÁS, FELKÉSZÜLÉS nagyon fontos a jó szolgálathoz. Ezért mindenütt meleg érdeklődéssel fordulnak Teológiai Akadémiánk és a Teológus Otthon felé. Készek a segítésre és a kapcsolatok építésére, örömmel veszik az új Teológia megépítésének gondolatát. Sokat várnak a lelkészi szolgálatra elindult fiataloktól. Nagy segítséget jelent mindenütt a lelkészi továbbképzés lehetőségét szolgáló Lelkészi Munkaközösség, amely műhelyt teremt a szolgálatukban helytállni akaró lelkészek számára. Értékelik lelkészeink azt á segítséget, amit Sajtóosztályunktól kapnak az egyre bővülő kommentár-sorozatban, a Lelkipásztor szakfolyóiratban és nem utolsósorban lapunkon keresztül. Sokan élnek azzal a lehetőséggel, amit az egyes teológiai szakcsoportok biztosítanak a továbbtanuláshoz. A látóhatár kitágulását je-' lentik azok a külföldi egyházi látogatások, amelyeknek jő gyümölcseit értékesíthetik a lelkészek a gyülekezetekben és a lelkészi munkaközösségekben. Sólyom Károly tolna—baranyai esperes szavaival zárom az esperesi jelentéseknek az' igehirdetés szolgálatával kapcsolatos megállapításait. „Tudatában élünk annak, hogy az egyház sajátos szolgálata az igehirdetés. Arra törekszünkt, hogy a reánk bízott igét a mai embernek, a mai világban, a mai élet problémái között hirdessük és hisszük, hogy az így hirdetett ige nem tér vissza üresen.” ____________ M. Gy, BI STO JÄÄSKELÄINEN finn lelkész, aki két évvel ezelőtt budapesti Teológiai Akadémiánkon töltött egy tanévet, finn stipendiummal az angliai Cambridge-be utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa tanulmányait 2—3 évig. A megelőzően Amerikában is tanulmányúton volt lelkész igen nagy megbecsüléssel ír magyarországi évéről, rendszeresen olvassa az Evangélikus Életet és Cambridge-ben is figyelemmel kíséri egyházunk eseményeit. „Csak most visz- szatekintve látom — írja levelében — hogy micsoda elszánást és bátor hitet kívánnak nálatok a fiataloktól, ha teológusok és lelkészek kívánnak lenni. Sokkal nagyobbat, mint nálunk," ÜJ „HAGIA SOPHIA” TEMPLOM ATHÉNBEN tént meg az alapkőletétel a görög miniszterelnök, Papado- poulos és a görög ortodox egyház prímása, Hieronymos érsek jelenlétében., (epd) Az 1453-ban Konstantinápoly elfoglalásával elvesztett ortodox templom helyett az ortodox egyház Athénben kívánja felépíteni az új Hagia Sophia templomot Október 28-án tör-