Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-21 / 47. szám

I ítt nem késnek el a temp­lomból. Harangozáskor meg­áll a lelkész a kapuval szem­ben, a topolyák alatt, a park­ká szépült templomkertben, s megvárja míg az utolsó hivő is belép. Amikor élhal az utol­só kondítas is belép azon a lépcsőfokon át, ami ma már si­ma kő, de én még láttam itt néhány évvel ezelőtt azt a gödrössé koptatott követ, ame­lyet több mint száz év alatt vályússá mélyített millió csiz- makoppanás. A ssáztisenkilencedik Én vagyok a száztizenkilen- cedik, aki az őszi szép temp­lomszentelési ünnepen ven- dégigehirdetőként belépek a nagybörzsönyi templomkapun. Legtöbbször a helyi lelész — 120 év alatt heten voltak — de igen sokszor esperesek, püspö­kök, vagy legalábbis neves vendéglelkészek léptek így be elfogódottan ebbe a sok imád­sággal, hálaénekkel, könyör­gésekkel, szenvedéssel és bol­dogsággal. bélelt templomba. A gyönyörű klasszicista épü­let tatarozottan. nemes mél­tósággal öleli a sajátos lejtés­sel éneklő gyülekezetét. Ami­kor az ismert dallamoknak egy-egy 'csak — itt — hasz­nált melizmájára figyelek, ar­Új áhítatoskönyv Csendes szobák ■ Ezen a címen szép kiállítású, tartalmas könyvecske jelent meg Sajtóosztályunk kiadásá­ban. Rohanó, zajos, lázas tem­pójú életünkben egyre foko­zottabb mértékben szükségünk van csendre is. Nem is egy­szerűen az üres csendre, hanem a tartalmas. Isten-előtti csend­re, amiben nemcsak kipihenj ük magunkat, hanem fel is ké­szülünk a következő tenniva­lókra.' Görög Tibor áhítatos könyvecskéje ehhez a tartal­mas csendhez segít. A jól megértett és alkalmazott igé­vel táplálja a szerző mindazo­kat, akik „csendes szobájuk­ba” vonulnak, de az ablakot nem zárják be, akik azért igénylik a benső szoba csend­jét; hogy aztán megtöltekezve Isten ajándékaival, gázdagon térhessenek vissza az életbe és szolgálhassanak embereknek azzal, amit kaptak. A cím maga is, mintha Jézus kétüte­mű szavára emlékeztetne! Jöj­jetek énhozzám mindnyá­jan. .. ” és „menjetek el szé­les e világra... ” Urunk hív és küld. Ennek a hívásnak és küldésnek megértése ösztö­nözte a szerzőt az áhítatok leírására. Görög Tibor munkája jő és hasznos olvasmány minden evangélikus kereszténnek. Meleg emberi érzésekkel teli írás. Az áhítatok — noha az olvasó szívesen végigfutja va- mennyit egy ültében — medi­tációra is alkalmasak. A könyv stílusa egyéni, a leírt prédiká­cióhoz áll közel. Szavaiban az igehírdető beszél, alti meg­szokta, hogy prédikál, s amikor Nagybörzsöny ra gondolok, hogy ezekben a hajlításokban ősök érzései, daliamformáló sóhajtásai me­revedtek meg. Micsoda szívet feszítő, hatalmas sóhajok le­hettek azok, amelyek éneklés közben kilendítették a dalla­mot szokott medréből, s mi­csoda egymásra figyelő közös­ség lehetett az, amely átvette ezeket a sóhajok formálta haj- lításokat s örökítette át késő utódoknak! Van egy polcra tett régi könyve ennek a gyülekezetnek. Szokatlan alakú, keskeny, hosszúkás könyv. Saját kiadá­sú énekeskönyve a nagybör- zsönyieknek. Amikor még hasz­- nyitott ablakok sorait olvassuk szinte halljuk is a szerzőt prédikálni. — Talán — ősi gyakorlathoz híven — így kellene olvasni minden da­rabját: hangosan. — Soraiból a lelkipásztor szól, aki meg­szokta, hogy hívei rendszerint nem dicsekedni járnak lelké­szükhöz, hanem ügyes bajos dolgaikkal, kisebb-nagyobb kérdéseikkel és még inkább „kisebb-nagyobb” bűneikkel. ■ A rövid igehirdetések mon­danivalója friss és elevep. Illusztrációi nagyrészt a mai életből valók. A szerző egy­szerre biblikus és modem em­ber, a Biblia világában éppen annyira ismerős, mint korunk­ban. jól ismeri a mai ember gondolkodásmódját és életét. Igehirdetéseiben megtalálható egyházunk mai teológiai vonal- vezetése, anélkül, hogy ez bár­hol is erőltetetté. vagy sablo­nossá válnék. Egy-egy igevers, vagy példázat feldolgozásakor néhol egészen újszerű megkö­zelítést és értelmezést találunk, különösen áll ez az ótesta- mentumi textusokra. Jó luthe­ri örökségként az Ószövetsé­get is Krisztus-könyvként ke­zeli a szerző. Nagyon jók a rövid, tömör, kevés szóval is sokat mondó imádságok. Gondos munka eredménye az énekválasztás is. Nem elég e könyvecskét is­mertetésből megismerni — olvasni és használni kell na­ponta. Éppen ezért olvasóink figyelmébe ajánljuk. Olvassák és használják naponta csendes perceikben egyházunk új kiad­ványát, Görög Tibor áhítatos könyvét! t H. K. náltak, bárhol járt is a világ­ban a gyülekezet tagja, vasár­nap délelőtt bizton dúdolhatta az éneket: otthon most ezt éneklik. A könyv minden vasárnapra egyetlen éneket jelöl. A füst-verte múlt Koptatott lépcső, örökölt me- lizmák, és 119 éves emlékezés visszavetnek a múltba. Itt a szó szoros értelmében füstből bontakozik ki a több százéves múlt. Az illyési szavak jutnak eszembe: „a múlt, amely füst­verte összeomlott...” Az előző templom tűzvész martaléka lett. s többször a falu is. Volt úgy. hogv 159 evangélikus por­tából néhány óra alatt 116 le­égett. A füst-verte múltból meg­döbbentő kontúrok bontakoz­nak ki. Ennek a népnek az ősei már 1525-ben hitet tettek a lutheri reformáció mellett. A mai gyü­lekezetnek elszakítatlan az örökség-láncolata ehhez a dön­téséhez. Pedig ... Pedig... Az 1700-as évek elején az el­lenreformáció hullámaiban aki kitartott hite mellett, elvesz­tette kenyerét. A római hitre térők házhelyet, földet kaptak. A katolizáló helytartótanácsi rendelkezést a papluk eltépte. Börtönbe került. Templomu­kat — a mai gyönyörűen res­taurált „bányász-temolomot” — elvették. Erdő,_ kis tisztások a hegyben, néha’ magánházak — ezek voltak a templom. Temetni csak a temetőárokba volt joguk. Ritka remény, tartós terhek % Fordult a sorsuk jobbra is, amikor Esze Tamás járt erre kuruc lovasaival. De rövid ideig tartott, s néhány év múl­va börtönből szabadult papju­kat végleg elűzték a hatalma­sok. Hetven esztendő szenve­dését egy későbbi krónikás papjuk lakónikus rövidséggel így jellemezte: „az csak a nagy napon ’jön napfényre, amikor minden, amit sötét­ség takar, a világosságra jön majd.” Volt idő, hogy az üldözteté­sek és tilalmak miatt eszten­dőnként csak egyszer jutottak istentisztelethez: nagypénte­ken Selmecre mehettek (!). Ez az évenkénti zarápdoklás a Türelmi Rendeletig tartott, amikor Is templomot építhet­tek. Legendaszülő rendíthetet­len hagyomány szól arról, hogy II, József „kérésükre személyesen is járt Börzsöny­ben, és saját felséges lábaival mérte ki a templom helyét.” No, ha kimérte, jól mérte, mert a templom idilli szép he­lyen állt, patakpartok, a falu ölében. De kerek hatvan év múlva tűzvész álozata lett az is. „Füst-verte összeomlott” — s a helyén épült a mai pom­pás hajlék. Az új templom 1850-ben még alig kerültek tető alá a nyers falak, már megtartották benne első isten­tiszteletükét. Kint metsző hó­fúvás dúlt azon a húsvéton. A fagyos, huzatos falak között állva vett részt a gyülekezet az istentiszteleten, s 180-an vettek úrvacsorát. Hóviharok bizony manapság Is vannak, s ha kemény tele­ken lehull a hó a tájra, úgy betemeti a hegy ölébe búvó falut, hogy még a kutyát is lapáton tartják ki, hogy ugas­son. Nem mentes viszontagsá­goktól az elmúlt 120 év sem. Különösen a két világháború gyötörte meg a nyájat. Kény­szerű kitelepítés sorvasztotta a 650 évvel ezelőtt szászhon­ból idetelepült bányászősök utódait, a háború vihara ha­rangokat sodort el a torony­ból, belemart az épületbe, ab­lakokat tört és tetőt rombolt, s rommá tette a gyülekezet verejtékes áldozatát éppúgy, mint a patronáló Gregersen család értékes adományait. De a füstverte romlásból századok során mindig jövőt ígért és adott a gyülekezet ar­cának két kibontakozó voná­sa: a töretlen hit, és a szívós akarat. Pandal alá Hazafelé megállók fent a te­tőn, az Ipoly völgye felé, a te­metőben. Visszanézek: a lát­vány lélegzetállító. Hegyek monumentális koszorújában szelíden húzódik be a falu a rengeteg oltalmába. Mint a gyermek anyja ölébe. Ide bújt ez a falu, s az erdőnek sírta el mindig a könnyét, s innen, az anyaölből kacagott rá a világra. Nem csodálom, hogy jó István királyunk egykor ide járt vadászni. Emlékét őrzi a temető mellett az Árpád-kori Szent István kápolna, a „bá­nyász-templom” mellett a fa­lu másik műemlék-kincse. Magamtól már nem találnék el, de a gyülekezet mai lelké­sze, Dedinszky Gyula elve­zet Péter Henrik lelkész sír­jához. 1959-ben temettük. Na­gyon mélyre ásták a sírt, s amikor a koporsót leengedték, ketten utána ereszkedtek, s a sírgödör alján egy oldalra vájt üregbe emelték át. „Pandal alá” temetnek — magyaráz­ták. Rátemetés már nem volt lehetséges, oldalt leástak hát a lelkész régen eltemetett fiá­nak sírja alá, s oda helyezték az apát. Ma már nem engednek pan­dal alá temetni.A gyülekezet­nek mégis azt kívánom, hogy soha ne feledkezzék el a füst­verte múltról. De tegye min­dig „pandal alá”. Fölül pedig virágozzék és érjen gyü­mölccsé a töretlen hit, a biz­tos jövő-reménység, a szívós akarat, a holnapot építő sze­retet. Elrévedek a gyönyörű tájon. „Kis falu a világ végén” — gondolnám, ha nem tudnám, hogy itt is megindul az iparo­sodás, szűnik az elvándorlás, talán újra bányát nyitnak, s a filoxéra pusztította egykor oly híres szőlők helyére plán­tált novát kiirtják, s újra ne­mes szőlő teszi híressé a Du- na-kanyarnak ezt az Ipolyra nyúló erős karját. D. Koren Emil minden gyülekezetünkben leg­alább három példányt venné­nek, jövőre több könyvet tud­nánk kiadni. Hogyan válik gyakorlattá a szeretet? Ottlyk püspök könyve az „Is­tenszeretet — emberszeretet”. A szeretet gyakorlattá válásá­ról szól az egyén, s a közösség életében. A szentírás, a tör­ténelem, Luther fegyvereit vo­nultatja fel a tanításban. El­vonulnak előttünk Sztáray Mi- hálytól 48-as hőseinkig a tör­ténelem nagy tanítói s mai küzdelmünk eseményei a fe­lebaráti szeretet kiteljesedé­séért egészen a Keresztyén Békekonferencia törekvéseinek ismertetéséig. ,,D. Dr. Ottlyk Ernő köny­vében a szívhez, az értelemhez és az akarathoz szólóan írja meg, mit jelent Istent valóban Szeretni és a fele­barát iránt a szeretetet gya­korolni. Benyomást keltőén fejti ki az Isten és fele­barát iránti szeretet teoló­giáját, de nem marad meg csu­pán elméleti síkban, hanem megmutatja, milyen cselekede­teket követel tőlünk ma az Is­ten és a felebarát iránti szere­tet. Világosan beszél arról, ho­gyan kell Jézus követőinek be­tölteniük hivatásukat a társa­dalomban, a nemzetben és az egész emberiségben” — szól a könyv előszavában D. Káldy Zoltán püspök. A 140 oldalas papírkötésű könyv ára 17,50 Ft. A Baptista Egyház jubileuma A Magyarországi Baptista Egyház november 9-én Budapes­ten, a Nap utcai templomban ünnepelte fennállásának százhu­szonöt éves jubileumát. Megjelent az Állami Egyházügyi Hi­vatal képviseletében Ballá István elnökhelyettes, továbbá a hazai protestáns egyházak sok vezetője. Az üdvözleteket tolmá­csolva felszólalt dr. Bartha Tibor református püspök, az öku­menikus Tanács elnöke. Az ünnepségen a baptista egyház vi­lág- és európai szervezetei részéről, valamint számtalan euró­pai országból delegáltak is részt vettek. Az ünnepi beszédet Laczkovszki János egyházelnök tartotta, ezt követően az egy­ház részéről ünnepi nyilatkozat hangzott el. ROMÁNIÁI EGYHAZAK KÜLDÖTTSÉGE FINNORSZÁGBAN A finn evangélikus és a finn ortodox egyházak közös meg­hívására egyhetes látogatást tett Finnországban a romániai ortodox, valamint a romániai néniét és magyar ajkú evan­gélikus egyházak küldöttsége Mindkét finn egyház vezető­ségével folytattak beható tár­gyalásokat az egyházközi kap­csolatokról, s több látogatást tettek gyülekezetekben, külö­nösen is Turkuban, Kuopióban és Helsinkiben. A romániai küldöttség tagjai a következők voltak: Teoctist ortodox püs­pök Aradról, Irineu moldvai püspökhelyettes, Ilié Georges- cu atya, valamint Hus Remus úr. A két evangélikus egyházai Herman Binder Nagyszeben, és Szedressy Pál püspökhelyettes Bukarest, képviselték. (Koti- maa) Szétoszlatott mitológia Gondolom, sokan vették meglepetéssel tudomásul, különösen pedig a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy Willy Brandi kancellárt tüntették ki béke Nobel-díjjal. A szokáshoz híven azonnal közvélemény-kutatást rendeztek az NSZK-ban, vajon megérdemelte-e a kancellár a magas kitüntetést, vagy sem. Az eredmény meglepő volt. Általánosságban 65—95%-ban „igen” választ kaptak. S ez az igenlő válasz lényegében a Bradt-poli- tikára, közelebbről az ún. „keleti politikára”, mondott igent. Mert a Nobel-díj bizottság nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy Brandt kancellár az „atomfegyver elterjedésének meg­akadályozásáért és a Lengyelország, Szovjetunió’ elleni erő­szak alkalmazásának mellőzéséért” kapta e magas kitüntetést. A bizottság „megemlékezett arról a fáradságról is, amelyet Nyugat-Berlin lakosságáért tett”. A Nobel-dij bizottság precíz és alapos volt tehát. Fel tudta mérni a Szövetségi Köztársaság közhangulatát és azt a helyze­tet, hogy az ellenzék, a CDU, CSU milyen vádakkal próbálta a kancellár népszerűségét és politikáját lehetetleníteni. A „né­met nép árulójának” és a „német érdekek kiárusítójának” le­gendáját a béke Nobel-díj szertefoszlatta és a világ előtt meg­becsültté tette azt az embert, aki következetesen küzdött az atommentes Európáért, az erőszak alkalmazása ellen és a Ke­let—Nyugat közötti feszültség megszüntetéséért. A Brandt-féle ún. „reálpolitika” abból a felismerésből táp­lálkozott, hogy a német nép érdekeit kizárólag a béke szol­gálja. Mindennemű háborús kaland, revans-elmélet, terület­kiegészítés, Vagy hódítás, erőszak alkalmazása, vagy fenyegető magatartás a német nép számára katasztrofális lehet. A köz­vélemény-kutatás eredménye azt igazolja, hogy a német nép józan fele (a nagyobbik!) ezt belátta és ennek megfelelően iparkodik beleilleszkedni az európai népek békés családjába. Ezért a béke Nobel-díj is megfelelő gazdára talált. Dr. Rédey Pál A Kínai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak helyreállítása minden haladó, józanul gondolkodó, az emberiség sorsát a szívén viselő ember nagy öröme. Az, mert az a tény, hogy a több mint hétszázmilliós or­szág jelenléte a „népek nagy családját” a béke és a nemzetközi biztonság ügyében összefogó, éppen a napjainkban 25 eszten­dős szervezetben nemcsak egyszerűen szükségszerű, hanem mindnyájunk által régen óhajtott tény. A Magyar Népköztársaság kormánya — a többi szocialista országgal együtt —, egész magyar népünk a Kínai Népköz- társaság megalakulása óta következetesen síkraszállt azért, hogy a szocializmust építő kínai nép méltóképpen legyen kép­viselve az ENSZ különféle szerveiben s mint az egyik állandó tag, a Biztonsági Tanácsban. Evangélikus egyházunk hivata­los képviselői — akár hazai megnyilatkozásaikban, akár a nem­zetközi egyházi konferenciákon — ugyanilyen értelemben ter­jesztették elő az egyház óhaját; legutóbb éppen a Negyedik Keresztyén Béke-világgyűlásen. Az itt elfogadott üzenetben olvashattuk: „Felhívjuk az egész világ keresztyénéit, hogy min­den tőlük telhető erővel segítsék elő azt, hogy az ENSZ azzá az egyetemes Világközössággé lehessen, amelyről az alapok­mánya rendekezik. Gyakorlatilag ez ma a Kínai Népköztár­saság felvételét jelenti az ENSZ-be, amit a Keresztyén Béke­konferencia mindig követelt.” Most tehát — ahogy’ a múltban a közös küzdelemben — osz­tozunk a haladó gondolkodású és törekvésű népek örömében s tesszük ezt abban a reményben, hogy az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság olyan munkát fog végezni, olyan politikát fog folytatni, amely megfelel a szocialista országok és egyben az emberiség békéje s biztonsága érdekeinek. Esztendő végére járván is­mertetjük sajtóosztályunkon kapható könyveinket. Kérje meg lelkészét, mutassa meg. Ha egy-egy könyvből híveink Száz éve jelent meg a teljes magyarnyelvű Kalevala A finn—magyar történelmi úton kulturális kapcsolatain^ szép centennaris évfordulójá­hoz érkeztünk el: száz évvel ezelőtt, 1871-ben jelent meg magyar nyelven a. finn nép- költészet gyönyörű gyűjtemé­nye, a KALEVALA! Az a világirodalmi remekmű, amelyről joggal mondhatta el az egyik legnagyobb finn nyelv- és néprajztudós, E. N. Setälä: „Láthatjuk, hogy a Kalevalából indulnak ki azok a szálak, melyek a finn népet összefűzik az emberiséggel. Hiszen ami a legmélyebben népi. az egyben a legmélyeb­ben emberi is.” Tegyünk hát rövid történel­mi visszapillantást a Kaleva­la útjára hazánkban. A finnek nemzeti époszát, Lönnrot Illés gyűjtötte össze és szerkesztette, ötvözte egybe egyetlen hatalmas munkába. Az első hiradás Reguly Antal levelében érkezett hozzánk, alti ebben az 1840. április 28-án kelt levelében elragadtatott hangon írva ismerteti a még be sem fejezett művet. Fordí­tásával is kísérletezett. Utána, hagyatékának rendezője, Lönnrot Illéssel személyes ba­rátságban levő Hunfalvy Pál írt részletes ismertetést a Kalevaláról, 1853-ban, Elsőnek Fábián István győri kanonok, a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának, s a finn irodalmi társaságnak is levele­ző tagja látott neki a Kaleva­la lefordításának, de nem fe­jezte be teljesen. Mindössze részletek láttak belőle napvi­lágot. I A teljes magyar fordítás és annak közrebocsátása hosszú ideig váratott magára, míg­nem 1871-ben megjelent. „KALEVALA — A finnek nemzeti eposza. — Az erede­tiből fordította BARNA FER- DINANlj, magyar nemzeti múzeumi könyvtári őr és a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja. A Magyar Tudományos Akadémia költ­ségén Pesten nyomatott, az Athenaeum nyomdájában, 1871.” — Barna Ferdinánd nevét az irodalom számára ez a munkája őrizte meg. Kalevala-fordításának elő­szavában ezt írja: „A Kale­vala énekei valóban hangya- szorgalommal történt gyűjté­séből láthatjuk először azt, hogy e gyűjtések nálok előbb megindultak, mint Európa legműveltebb népeinél..., má­sodszor, hogy mennyire jó- ravaló népnek kell egy olyan­nak lenni, amely egy ilyen ügyet oly jókor felkarolt... következőleg mennyire érde­mes e derék kis rokon-nép teljes becsülésünkre..., ha sikert akarunk elérni, ennek a finnekéhez egészen hasonló szívós és szakadatlan kitar­tás egyetlen eszköze.” Fordí­tása hamarosan el is avult és nem lett a magyar irodalom közkincsévé. Az igazán ihletett és művé­szi fordító VIKÁR BÉLA volt aki valósággal újjáte­remtette a Kalevalát. Fordí­tása több kiadásban jelent meg a felszabadulás előtt: lÖOá-ben, 1936-ban díszkiadás­ban, valamint jubileumi ki­adásként A. GALLEN-KAL- LELA képeivel, 1940-ben sth, A felszabadulás óta egy válo­gatás és egy teljes kiadás je­lent meg, ez utóbbi részletes bevezető tanulmánnyal. — Az elmúlt nyáron a Körszín- bázban láthatta a magyar kö­zönség, melynek előadását ép­pen e napokban mutatta be felvételről Televíziónk. Nádasdy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents