Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-14 / 46. szám

ORSZÁGOS E VAN GÉL IK US HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1971. november 14. Ara: 2,— Forint A világkeresztyénség eseményei Chile Dr. Blake, az Egyházak Világtanácsának főtitkára augusztus elején Chilébe látogatott. Ebben még nincs semmi különös, hi­szen Blake főtitkár gyakran látogat meg Génitől elég messze eső országokat és egyházakat is. Mivel azonban Chile a szo­cialista gazdasági és társadalomépítés útjára lépett Salvador Allende elnök elgondolásainak megfelelően, a főtitkári látoga­tásnak különös jelentősége van. Blake polgára annak az Észak-Amerikai Egyesült Államoknak, amely gazdasági, poli­tikai és ezért hatalmi okokból sem nézheti jó szemmel, ha Dél-Amerikában Kubán kívül más országok is a szocializmus útját választják. Egyidejűleg főtitkára Blake annak az EVT- nek, amely hivatalosan még sohasem foglalt állást a társadal­mi és politikai struktúráknak olyan vértelen és mégis forra­dalmi megváltoztatása mellett sem, ami ma Chilében végbe­megy. Az Egyházak Világtanácsa csakúgy, mint a Vatikán és a nyugati kapitalista világ „gazdasági fejlődésben” látja a Har­madik Világ minden problémáját megváltó patentét. Aligha tarthatjuk őszintének éppen ezért a főtitkárnak azokat a monda­tait, amelyek Allende államelnöknél tett látogatásakor hangzot­tak el, hogy ti. az egyházakat érdeklik Chile társadalompolitikai tapasztalatai, mert azok buzditólag hathatnak sok más ország­ra is. Számomra egy percig sem kétséges, hogy Chile esete, főként ha tartós marad és nem lép fel vele szemben brutálisan az im- perialista-antikommunista-militarista gépezet, példaadó lesz sok más ország számára Dél-Amerikában s általában a Har­madik Világban. Nagy kérdés azonban, hogy melyik oldalon fognak állni Chilével kapcsolatban az egyházi világszerveze­tek és hogyan viszonylanak ma és a jövőben a szocializmust építő chilei államhoz az ottani keresztyének és egyházak?! Mert Allende államelnök igényli az egyházak erkölcsi támoga­tását és — amint azt Blake főtitkárnak is kijelentette — a vi- lágkeresztyénség és egyházi világszervezetek szolidaritását kéri. Az amerikai és nyugat-európai politikái koncepciót repre­zentáló Egyházak Világtanácsa aligha tud őszintén szolidáris lenni Allende elnök elgondolásaival. Ismeretes az USA viszo­nya Kubához, a dél-amerikai diktatúrák kreálása amerikai és egyéb államok pénzén. A Német Szövetségi Köztársaság pedig éppen most vizsgálja felül viszonyát Chiléhez. E magatartás mögött gazdasági szempontok húzódnak meg, amit nem is tit­kolnak Bonnban és nyugatnémet egyházi körökben. A nyugat­német fejlesztési segély további folyósítása attól függ, hogy ho­gyan alakul a chilei gazdasági' helyzet, hogy a chilei kormány eltekint-e bizonyos szocializáló szándékaitól, ami veszélyez­tetné együttműködését külföldi partnereivel. A' nyugatnémet kormány és sajtó azonban rendkívül feledékeny. Hiszen Al- lende elnök választási győzelme után a nyugat-berlini TV-nek adott interjúban világosan kimondta, hogy terveinek megvaló­sítása nem függ majd attól, hogy a nyugatnémetek adnak-e pénzt vágy sem. A nyugatnémet manőverezés mögött persze ott van azoknak a német földbirtokosoknak érdekvedelme is, akiknek elsősorban sajátította ki birtokait a chilei kormány. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor nem túlságosan gondolha­tunk arra, hogy az EVT, szembehelyezkedve az USA és Bonn érdekeivel, őszintén támogatni fogja Allende szándékait és lé­péseit. Hogyan fest viszont a helyzet a chilei egyházi fronton? Tud­nunk kell. hogy a chilei 25 ezer evangélikus család nagy része német bevándorló és a Chilei Evangélikus Egyház egészen nap­jainkig az ottani németek egyházának tekintette .magát Kul­turális és társadalmi szempontból külön szigetet alkottak és politikailag a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. A kö­zép- és felső osztályok tagjai meg nagybirtokosok. Ezért a chi­lei evangélikusság többsége nem híve az új kormánynak, töb­ben máris elhagyták az országot és mivel a hivatalos egyházi vezetőség egyházi szempontból is pozitívan és bizakodva ítéli meg a chilei helyzetet, az önkéntes egyházi adományok vésze­sen elapadtak! Frenz Helmuth lelkész, a Chilei Evangélikus Egyház elnöke ‘szerint „az egyháznak több szabadsága van Chilében, tiiint bár­hol másutt a világon”. Az állam és egyház viszonya jó, de a jö­vő nagy mértékben attól függ, hogy milyen lesz az egyház ma- ) gatartása a további szocialista átalakulás egyes fázisaiban. Ma­ga Allende elnök kijelentette, hogy „mindaddig nem támadhat konfliktus az állam és egyház között, amíg az Űjtestámentom tanait valósítja meg az egyház”. „És mivel mindenki egyháza akarunk lenni, nem várható konfliktus az állammal” — jelen­tette ki az egyház elnöke. Meggyőződésem azonban, hogy nem lesz problémamentes az evangélikus egyház helyzete Chilében. Ennek legfőbb oka ab­ban a tényben rejlik, hogy a chilei evangélikusok 14 lelkésze közül 9 nyugatnémet (maga Frenz is!), 3 észak-amerikai és csak 2 chilei. „A helyi lelkészek és teológiai hallgatók száma azért olyan kevés — hangsúlyozza Frenz, mért a chilei egyház csak néhány éve kezdte megváltoztatni arculatát és akciópolitikáját. Még javában folyik a „némettelenítés" és „chileisítés”. Miután azonban a laikusok egyre nagyobb számban és tár­sadalmi téren is aktívan vesznek részt az egyház életében és munkájában (az egyháztanácsban csak 3 lelkész és 4 laikus van), remélnünk lehet, hogy a chilei evangélikusok magukévá teszik a chilei realitásokat és akkor szolgálatukban találkozni fognak népük érdekeivel és méltó partnereivé válnak Allende munkatársainak. o. dr, Pálfy Miklós DR. NAGY GYULA AFRIKÁBAN Dr. Nagy Gyula professzor, a Lutheránus Világszövetség képviseletében szeptember 27. és október 20 között részt vett a nyugat-afrikai egyházak acc- rai konferenciáján. Megláto­gatta a tanzániai evangélikus egyház intézményéit és hiva­talait Arushában, Moshiban és Dar es Salaamban. Etiópiában tanácskozott evangélikus és or­todox egyháza vezetőkkel. Nai­robiban, Kenya fővárosában részt vett egy afrikai társadal­mi kérdésekkel foglalkozó, egyéves ökumenikus teológiai tanfolyam előkészítő tanács­kozásain. Meglátogatta az acc- rai, a makumirai, az Addisz Abeba-i és limurui teológiai főiskolákat, és mind a négy afrikai országban tárgyalt az evangélikus lelkészképzés mai kérdéseiről. „A reformációnak nincs vége, tovább tart...” Ökumenikus reformációi emlékünnepély a Kálvin téri templomban A 90-ik és a 46-ák zsoltár, a „Tebenned bíztunk” és az „Erős vár” lelkeket felszabadító s az evangéliumi egyházakból egy- besereglett nagy gyülekezete összeforrasztó hangjai nagy erővel csendültek fel az ünnep estéjén. Az ilyen ünnepség alkalmáyal a múlt, a történe­lem, a közös sors lényege vá­lik élményszerüvé: a Jézus Krisztusiról szóló evangélium ügye. Az egyház számára izgalmas kérdés, hogyan érvényesülhe­tett soraiban az evangélium, mennyire tudta magát aláren­delni, miképpen élt vele. Még izgalmasabb azonban, mikép­pen él ma az evangéliumból és milyen jövendő elé tekinthet. Adorján József református esperes Igehirdetése a 46-ik zsoltár alapján a hit és re­ménység bizonyságtétele volt az ősök bátorságával és Isten­be vetett hitéve). Az ünnepi előadást D. dr. Pálfy Miklós evangélikus teo­lógiai tanár, dékán, az Öku­menikus Tanács főtitkára tar­totta. A mindvégig érdeklődést keltő és az egyház életkérdé­seivel foglalkozó, közvetlen hangvételű ünnepi beszéd két fontos tételre alapult. Az első tétel szerint az evan­gélium a reformáció folytatása­ként korunkban átlépi az egy­ház kereteit és mindennapivá, hétköznapivá lesz. A modern ember számára fülének megfe­lelő hangonés értelmi szintjén kell az evangéliumot megszó­laltatni. Nem kész megoldáso­kat, „előre elkészített válasz­elemeket” vár a mai ember az evangéliumban —, mondotta Pálfy Miklós. Az egyház embe­rében, lelkészben és nem lel­készben kérdező és kereső tár­sat akar találni a modern em­ber problémáinak megoldásá­ra. „A modern embernek is szüksége van az evangéliumra. A világ változik ugyan, de az ember marad a régi. Számlára is a régi evangélium tiszta hir­detése szükséges.” Ezen a vo­nalon folytatódik a reformáció. Az ünnepi beszéd második tétele szerint az evangélium át­lépi az egyház határait és tár­sadalmivá lesz. . Napjainkban a szavak krí­zisét éljük át. A szavak elvesz­tik erejüket és hatásukat. Kü­lönösen áll ez a tétel az egy­ház igehirdetésére. A prédiká­ciók nagyjából „a lelkész mo­nológjává váltak és a gyüleke­zet tétlen szemlélőként vesz részt a lekész produkciójában.” A szavak csali akkor nyerhetik vissza erejüket, ha mögöttük ott él a szolgálat kemény valu­tája. Ha Luther és a reformáció nagy kérdését úgy fogalmaz­hatjuk meg: megtalálom a ke­gyelmes Istent, a modem em­ber kérdése így hangozhatnék: „hogyan találhatnék kegyelmes felebarátot.” A modern ember nagy kérdései mögött a helyes élet, a társadalmi igazság, a politikai . béke és biztonság égető problémái mögött ez a kérdés húzódik meg. „Az egy­ház csak akkor tud hitelesen és hitelképesen válaszolni a kérdésekre, ha válaszában a szolgálattal egyesül” — mon­dotta Pálfy professzor. Az ökumenikus egység a lelkekben, az igehirdetésen és az ünnepi beszéden kívül a Lutheránia Énekkar és a Kál­vin Kórus előadásaival mé­lyült még jobban. Az egész ünnepség méltó koronája vcSt Bach: „Erős vár” korái fantá­ziája. melyet Máté János or­gonaművész adott elő. • Muncz Frigyes Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének látogatása a Református Zsinati Irodán Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke Grnák Károly főosztályvezető kíséretében október 29-én látogatást tett a Zsinati Irodán, ahol felkereste dr. Bartha Tibor püspököt, a Keresztyén Békekonferencia alelnökét. Ugyanakkor meglátogatta dr. Tóth Károlyt, a Keresztyén Bé­kekonferencia főtitkárát. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­ke beszélgetést folytatott a mozgalom alelnökével és főtitká­rával a Keresztyén Békekonferencia jelenlegi helyzetéről és a IV. Keresztyén Béke-Világgyűlés eredményeiről. Dr. Ferenc József az unitárius egyház püspöke Gottfried Klapper egyházfőtanácsos látogatása hálánkban Egyházunk vezetőségének meghívására a nyugat-német­országi Hannoverből október 19—25 között látogatást tett ha­zánkban Gottfried Klapper egyházfőtanácsos, a Lutheránus Világszövetség nyugat-német Nemzeti Bizottsága ügyvezető fő­titkára. Vendégünk felkereste D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököket, a Teológiai Akadémiát és a Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsát. A Tolna—Baranya megyei lelké­szek munkaközösségi ülésén október 20-án Szekszárdon tartott előadást az ökumenikus mozgalom időszerű kérdéseiről. Ok­tóber 24-én, vasárnap délelőtt az újpesti templomban prédikált és részt vett aznap este a Deák téri templomban tartott egy­házzenei áhítaton. Október 25-én, hétfőn az Ösztöndíjas Tanács tanulmányi konferenciája keretében a Lutheránus Világszövetség ösztön­díjas tanulmányi terveit ismertette. Megtekintette zuglói Dia- kóniai Intézetünket, országos könyvtárunikat és levéltárunkat. Két világ polgáraiként A Magyarországi Unitárius Egyház október 31-i zsinati ülé­sén dr. Ferenc Józsefet az unitárius egyház püspökévé, Bartók Bélát az unitárius egyház főgondnokává választotta. RODÉZIA A rodéziai kormány fajüldö* ző törvényeinek végrehajtása sok területen a keresztyén egy­házak ellenállásába ütközik. Az országot ugyanis két körülbelül egyenlő területre osztották föl, az egyiket kizárólag fehérek, a másikat kizárólag színesek számára, noha húszszor annyi színes él az országban, mint fe­hér. A metodista egyház körze­téből 3500 színes bőrűt kíván­nak áttelepíteni. Az ország 17 keresztyén egyháza tiltakozott az intézkedések ellen és azokat az . evangéliummal ellentéte­t seknek jelentette ki. Evangéli­kusok, római katolikusok, re­formátusok, metodisták és az üdvhadsereg egyháza vezetői kijelentették, hogy fontolóra veszik iskolai és szociális mun­kájuk beszüntetését a rendel­kezések elleni tiltakozásul. Szakértők szerint ez Rodézia számára igen hátrányos lenne, mert kereken 3 ezer egyházi iskolában 15 ezer tanító több mint 700 ezer gyermeket oktat, míg a 30 állami iskolában, csu­pán 7 ezer tanuló számára van hely. (epd) A reformáció ünnepének szinte még a tövében hálával em­lékezünk arra, hogy Isten a reformációban megtanított ben­nünket különbséget tenni az ő kétféle kormányzása között, két birodalma között. Az egyik világi és a törvény által kormá­nyozott, a másik lelki és az evangélium által kormányozott. Mi egyszerre vagyunk mindkettőnek polgárai: földi hazánknak és Isten országának. A kettőt összekeverni nem lehet, mert ezzel a rajongók útjára térnénk. Viszont a megkülönböztetés elle­nére sem lehet őket elválasztani, vagy éppen szembeállítani, hiszen mindkettőnek végső soron ő az Ura. Az egyik az ő gond­viselő és fenntartó munkájának eszköze és eredménye, a má­sik megváltó művének eszköze és eredménye. Azt is mond­hatnánk, egyik inkább az első, a másik inkább a második és harmadik hitágazat körébe tartozik, de mindhárom hitágazat mégiscsak róla és az ő értünk végzett munká járól szól. De talál­kozik Istennek ez a két birodalma saját személyünkben is, hiszen mi magunk is egyszerre lévén mindkettőnek polgárai életünkben hordozzuk annak következményét, hogy tudatában vagyunk mennyei polgárságunknak is. Mi ennek a következ­ménye életünkben? Először is az, hogy földi hazánkat Isten gondviselő kezéből kapott drága ajándéknak tekintjük gs ismerjük fel. Nem so­viniszta módon, csak magunkat látva, másokat lenézve, vagy velük éppen szemben állva tekintünk rá. hanem az egész vi­lágot fenntartó Isten ajándékaként, aki minden népitek, nem­zetnek adott gondviselő szeretetéből otthont, hazát. Másodszor az, hogy világi (elsőbbségünket az ő gondviselése eszközeinek látjuk és ismerjük fel. Ezért könyörgiink és adunk értük hálát szüntelenül, nemcsak vasárnapról-vasárnapra az istentiszteleten az ún. egyetemes imádságban, hanem csendes- óránkban is. Ezért engedelmeskedünk nekik nem egyszerűen a törvény szigorától rettegve, .hanem mert tudjuk és felismer­tük hogy „Isten szolgái ök a mi javunkra”. Harmadszor az, hogy világi életünkben azzal a jó lelkiisme­rettel és tudattal szolgáljuk a koz javát, hogy általa a gond­viselő Isten munkájának részesei lehettünk. Végeredményben itt sem járunk idegen területen, hanem ugyanannak az Istennek uralma alatt, aki az ő országába is elhívott minket. Bánfi Béla DÄNIA Dánia új kisebbségi szociál­demokrata kormányában az új egyházügyi miniszter a 33 éves lelkészi . képesítésű Dorte Berinedsen. Jens Otto Krag miniszterelnök kormányának fiatal miniszternője dr. Hal Koch teológiai professzor lá­nya. akinek anyja, Bodü Koch is egyházügyi miniszter volt korábban. A miniszternő a teo­lógia elvégzése után 1964—67 között segódlelkészi szolgálato­kat végzett, majd a dán ifjúsá­gi egyesület főtitkára volt. (epd) A SOMVIRÄG — FINNÜL Sajtóosztályunk „Somvirág” című kiadványa, amely 1966- ban jelent meg, s amely lel­készeink szépírásaiból nyúj­tott át olvasóinknak csokrot, a napokban megjelent finn fordításban is. A fordítást Anna-Maija Raittila költőnő, finn evangélikus vallástanár­nő készítette művészien szép finn nyelven. Kiadója a Finn Belmissziói Társaság „Kirja- neliö” nevű kiadóhivatala. Vezetője, s a könyv sajtó alá rendezője Toivo Asikainen. A könyv finn címe: Kuk- kiva pensas (virágzó bokor). A Somvirág teljes szövegének fordítását adja, kiegészítve a könyv íróinak rövid élet­rajzi és irodalmi adataival „A testvérnép üdvözlete ez olvasóinkhoz” — szól a könyv címlapglosszájának szövege. A Somvirág, amely 2000 példányban igen gyorsan el­fogyott a magyar 'kiadás után németül is megjelent 1968- ban „Kornelkirschblüten” cí­men. A német kiadás is tel­jesen elfogyott. Reméljük a finn kiadás is hamarosan erre a sorsra jut. AMERIKAI EGYESÜLT ÄLLAMOK Az Egyesült Államok 400 nem a többi keresztyénnel ortodox gyülekezete közül 75 együtt december 25-én" fogja elhatározta, hogy karácsony ünnepelni. A húsvéti ünnepe- ünnepét nem az ortodox egy- két viszont továbbra is a régi ház által használt juliánuszi naptár szerint ünnepük majd, naptár szerint január 7-én, ha- (epd)

Next

/
Thumbnails
Contents