Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-10-10 / 41. szám
A világkcresztycnség eseményei A KERESZTYÉN VILÁGSZERVEZETEK tevékenysége elég sok színű volt az elmúlt hónapokban. A Lutheránus Világszövetség legjelentősebb megmozdulása a Végrehajtó Bizottság ülése volt, amelyre június első hetében került sor Oslóban. Az Evangélikus Élet hasábjain D. Káldy Zoltán püspök annak idején részletesen beszámolt erről az eseményről, hiszen mint meghívott előadó részt vett a misszió kérdésével kapcsolatos vitában. Ennek az oslói ülésnek, véleményem szerint, az a körülmény is új szült és szándékot kölcsönzött, hogy az LVSz elnöksége igyekezett az ülést minél szorosabb kapcsolatba hozni magával a norvég evangélikus egyházzal és annak gyülekezeteivel. Jelentkezett e mögött a szándék és program mögött az a felismerés, hogy végre maguknak a világszervezeteknek is föl kell adniok a csak legmagasabb egyházi szinten folyó párbeszéd koncepcióját és le kell vinniök az egyházak közti érintkezést a lelkészek és gyülekezeti tagok szintjére. Mintha csak ennek a szándéknak folytatása lett volna az a feltűnő jelenség, hogy ezen a nyáron hihetetlenül nagy számban keresték föl hazánkat és egyházainkat nyugati országok lelkészei és laikusai, akik mind igényelték a kapcsolat fölvételét nemcsak az egyházaik és az Ökumenikus Tanács vezetőivel, hanem a gyülekezetekkel is. EGY MÄSIK ŰJ VONÄSA VOLT ennek az összejövetelnek, hogy bátrabb és határozottabb hangon jelentkeztek a Harmadik Világ képviselői azokkal az igényekkel, amik már Evianban, a Világgyűlósen hangot kaptak. Amikor az LVSz főtitkára, dr. Appel beszámolt az Egyházi Együttműködés Bizottságának májusban Tokióban tartott üléséről, akkor á hozzászólásokban az afrikai és ázsiai résztvevők nagyon nyomatékosan hangsúlyozták a következőket: A Lutheránus Világ- szövetségnek rá kell végre lépnie arra az útra, hogy a Harmadik Világ egyházait úgy vegye, amilyenek és ne akarja a „nyugati egyházak másaként” kezelni. Ezeknek, az egyházaknak felismeréseit kötelessége a Lutheránus Világszövetségnek beledolgoznia a világ evangélikusságának, teológiai, egyház- politikai, politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális felismeréseibe, mert különben nem lehet szó a világ evangélikusságának kölcsönös „meggazdagodásáról”. AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA júniusban tartotta meg az egész világ ökumenikus Tanácsainak azt a világkonzultációját, melyet már az uppsalai világgyűlésen elhatározott. E sorok írója részt vett ezen a világkonzultáción Genfben. Megható és egyúttal szomorú volt látni, hogy a világkonzultáció résztvevőinek mintegy 95 százaléka ismeretlen arc volt. Pedig ezek az emberek, akik részt vettek ezen a világgyűlésen, elsősorban felelősek az egyes országok és földrészek ökumenikus tanácsainak a jó munkájáért! Milyen furcsa! Az Egyházak Világtanácsa 1948-ban alakult meg Amsterdamban és Genfben megszámlálhatatlan gyűlés volt már. Világgyűlést is négyet tartottak már és ezek a kimondottan „ökumenikus emberek” még egyetlen ülésen vagy világgyűlésen sem vettek eddig részt. Nem tudok szabadulni ezzel a ténnyel kapcsolatban attól a gondolattól, amiről már ismételten beszéltem és írtam is. Nem úgy van, hogy a Harmadik Világ egyházainak a képviselői végső sorban az ottani társadalom polgári, ha nem nagypolgári rétegéhez tartoznak, tehát nem alkalmasak az egész nép képviseletében föllépni? Ez a világkonzultáció alátámasztja gyanúmat, mert a Harmadik Világ ökumenikus mozgalmának titkárai és főtitkárai rendkívül kritikus hangon beszéltek az ökumenikus mozgalom eredményeiről saját országukban és másutt. KRITIKAI HANGOT IS kénytelen vagyok megütni ezzel a világkonzultációval kapcsolatban! A Harmadik Világ küldöttei túlságosan megilletődtek a genfi központ láttára, hiszen eddig azt sem tudták, hogy eszik vagy isszák azt, hogy „Egyházak Világtanácsa Genfben”! Bármennyire hasznos volt éppen ezért, hogy ezek a küldöttek megismerkedhettek a genfi központ egyes osztályainak a munkásaival és munkájával, képet alkothattak maguknak az Egyházak Világtanácsa világméretű ösz- szekötő szerepéről, együtt gondolkodhattak az európai és amerikai küldöttekkel, akiknek az ökumenikus iskolázottsága sokkal fejlettebb, mégis úgy gondolom, hogy a jövőben szükség van egy olyan konzultációra, ahol csak az európai és amerikai, a másik oldalon pedig a Harmadik Világ küldöttei vesznek részt. Csak ezután szabad az összes világrészeket egymásnak „ereszteni”! Mert az európai és észak-amerikai részlegnek éppen elég önbírálatra és bűnbánatra van szüksége, hogy alázatosabban vállalja az ökumenikus eszmét. A Harmadik Világ küldötteinek pedig sokkal nagyobb bátorságra van szükségük, hogy problémáikat „meztelenül” tárják Genf elé! És amikor e kettő tisztában van egységesen önmagával, akkor érkezett el az ideje annak, hogy ez a kettő összegezze felismeréseit és oda tegye az Egyházak Világtanácsa asztalára. AZ ANTIRASSIZMUS-PROGRAMOT egyébként folytatja az Egyházak Világtanácsa. Űjabb 200 000 dollárt szavazott meg 24 különböző szervezet támogatására, amelyek a fajok egyenlőségéért harcolnak. Ebből az összegből 130 000 dollárral kívánja támogatni azokat a szabadságmozgalmakat, amelyek az afrikai kisebbségi fehér kormányok ellen harcolnak. Ezek között van a már sokszor emlegetett Frelimo-szabadság- mozgalom Mozambique-ban, a Dél-afrikai Népi Mozgalom és az angolai szabadságmozgalom is. Az Egyházak Világtanácsának ez a döntése örvendetes és messzemenően helyeselhető. Minden bizonnyal megélénkül azonban a program körüli vita, ami az első döntés után, 1970. szeptemberében fellángolt. Talán ezért fűzte hozzá döntéséhez a világtanács azt a mondatot, hogy csak olyan szervezeteket támogat ebből a pénzből, „amelyeknek a célkitűzése összeegyeztethető az ökumenikus Tanács általános céljaival”. A fenti döntéssel szinte egyidőben adtak közre Svájcban egy a fajüldözéssel kapcsolatos dokumentációt, amely többek között arra is rámutat, hogy a svájci gazdasági élet mennyire összefonódott a színesbőrűsk üldözésében élenjáró Dél-Afrika gazdasági érdekeltségeivel, D. dr. Páiíy Miklós Baltikumi evangélikusok között MOSZKVA felé kilencszáz kilométeres sebességgel repül a modern szovjet repülőgép. Még a felhők is mélyen lent vannak kilenc kilométer magasságból nézve. Csak akkor látni ismét a földet, amikor már feltűnnek Moszkva elővárosai. A seremetyevói repülőtérről át kell utazni a vnukovói repülőtérre, onnan indulnak a balti szovjet köztársaságokba a belföldi repülőjáratok. TOOMING ÉS MATULIS ÉRSEKEK régi ismerősök. Egy éve jártak meghívásunkra hazánkban, tele vannak magyar útiemlékekkel, gondolatban ismét végigjárjuk a tájakat és templomokat, amelyekhez kedves emlékek fűzik őket. Mostani meghívásom az észt és a lett egyházak meglátogatására szólt. Részt vehettem az észt teológiai intézet fennállásának huszonöt éves jubileumán, ahol beszámolók hangzottak el nemcsak az észt, hanem a lett és litván egyházak életéről is. AZ ÉSZT EGYHÁZNAK kb. háromszázezres taglétszáma van, százegy lelkésszel. A második világháború borzalmai igen sok kárt okoztak nemcsak épületekben, hanem megfogyatkozott a lelkészek száma is. Ezért olyan fontos a lelkészutánpótlásról történő gondoskodás. A teológiai intézetben hat professzor vezetésével folyik a leltoászJképzés. Rövidesen két új lelkészt fog felszentelni Tooming érsek. Az egyik fiatal lelkész az elhunyt előző észt érseknek, Kiivitnek a fia. A gyülekezetek ösztöndíjat is adnak a teológusoknak. A lelkészképzés mellett orgonista kiképzés is folyik, innen kerülnek ki az észt egyház kántorai. Tooming érsek dőmtemplo- mában hirdettem az igét mintegy ötszáz jelenlevőnek templomi vegyeskar szolgálatával. Tooming érsek 1967 óta van hivatalában, mellette konzisztó- rium, azaz egyháztanács működik, amely a központi feladatok ellátásában segédkezik. Az esperesek és lelkészek szolgálata ugyanaz, mint nálunk is, vagy bármely más evangélikus egyházban. A LETT EGYHÄZ taglétszáma valamivel nagyobb az észtnél, háromszázötvenezer körül van. Kilencven lelkészük van, ami szintén felveti a lelkészutánpótlás kérdését. A teológiai intézetben itt is hat professzor tanítja az evangélikus egyházban szokásos tantárgyakat. Néhány hallgató a litván egyházból jött át Rigába tanulni, mert kicsiségük miatt társaságok. Amikor 1941-ben Hitler rablóháborút indított a Szovjetunió ellen, átmenetileg ezek a területek is megszállás alá kerültek, ami igen sok veszteséget jelentett ezeknek A Margareta erőd az Oliveste templommal Tallinnban nekik nincs önálló teológiájuk. A lett egyház istentiszteleti életére jellemző, hogy nagy ün- peken és kiemelkedő alkalmakkor igen nagy a templomlátogatás. Például karácsonykor Rigában egymás után két istentiszteletet is tartanak, mert egy alkalommal nem férne el a gyülekezet. Az átlagos vasárnapi istentiszteleti látogatottság azonban jóval alacsonyabb ennél. Matulis érsek 1969 óta van hivatalában, különösen büszke férfi-énekkarára, amelyet ő szervezett meg, s amely vele jár vidéki útjaira is. Ezt az énekkart akkor hallhattam, amikor a rigai dómtemplomban prédikáltam Matulis érsek tolmácsolásával, nagy gyülekezet jelenlétében. Szervezetileg a lett egyház is olyan, mint az észt, a zsinat által választott érsek áll az élén, akinek szűkebb körű konzisz- tórium segít a munkájában. A LITVÁN EGYHÁZ egészen kicsiny, mert itt a római katolikusok vannak túlsúlyban. A húszezer egyháztagot nyolc lelkész gondozza, 1970- ben választották meg vezetőjüket, Kalvanas esperest. Beiktatására az észt és lett érsek jött el Taurage városába. A SZOVJETUNIÓHOZ 1940 óta tartoznak ezek a balti közaz országoknak és népeiknek. Matulis érsekkel elmentünk megkoszorúzni egy olyan koncentrációs tábor mártír emlékművét, amely Auschwitzhoz és Buchenwaldhoz hasonlított. 1944 nyarán és őszén szabadultak fel a balti köztársaságok. A szovjet állami szervek és az egyházak viszonya kiegyensúlyozott és korrekt, mint nálunk. Amikor látogatást tettem az ottani állami egyházügyi hivatalokban, meg is - jegyeztem, hogy otthon érzem magam, mert ugyanolyan barátsággal fogadtak, amint ez nálunk ismeretes. Tallinnban a lelkészek számára filmbemutatót tartottak a baltikumi szovjet köztársaságok kulturális, gazdasági, egészségügyi eredményeiről, AZ OROSZ ORTODOX EGYHÄZ a második legnagyobb egyház a Baltikumban.. Tallinnban látogatását tettem Alexij metropolitánál, akivel elnöktársak vagyunk az Európai Egyházak Konferenciájában. Az orosz ortodox egyházzal igen jó kapcsolatot tartanak fenn az evangélikus egyházak, mert közös fronton küzdenek a békéért és a haza felvirágoztatásáért. A szovjetunióbeli egyházak ugyanolyan természetességgel adnak erkölcsi segítségnyújtást népüknek, mint a mieink. Vannak különbségek a történelmi adottságokban, az egyházi szokásokban és hagyományokban, de a szocialista haza közös szeretete is egybefűzi őket. NEMZETKÖZI EGYHÁZI KONFERENCIÁKON testvéri együttműködésben szolgálunk közös célokat a szovjetunióbeli egyházi képviselőkkel. Kapcsolatainknak az is jelentőséget ad, hogy együttműködésünk fő területe éppen nemzetközi téren valósul meg. A Lutheránus Világszövetség elmúlt évi eviani nagygyűlésén, vagy az Európai Egyházak Konferenciája idei nyborgi nagygyűlésén ugyanolyan összhangban működtünk együtt, mint ahogy Prágában a Keresztyén Békekonferencia negyedik nagygyűlésén. Ezt az együttműködést erősítik a személyes barátság szálai, a kölcsönös látogatások és tárgyalások. Isten iránti hálával folyik a tervezés mind részünkről, mind a szovjetunióbeli egyházak részéről e kapcsolatok folytatására, és gazdagítására. D. dr. Ottlyk Ernő Szeretetben! Sokszor kimondjuk ezt a szót. Sokszor feleslegesen és így csak lejáratjuk. Frázissá tesszük, amit mindig el lehet mondani. Teszünk szívességeket és szolgálatokat is egymásnak,, de még ilyenkor is hányszor csak saját magunkat szeretjük! Az igazi szeretet áldozatot hoz. Megosztja azt, amije van. Lemond a magáéról, hogy a másiknak is jusson. S szívére- vállára veszi a másik ember terhét, gondját, szomorúságát vagy örömét. Az igazi szeretet nem függ a másik ember személyétől. Nem számít, hogy kicsoda vagy micsoda, hogy kedvemre való-e? Nem döntő, hogy barátomról vagy ellenségemről, keresztyénről vagy zsidóró! vagy pogányról, hivőről vagy hitetlenről, evangélikusról vagy más felekezetűről van szó: a szeretet nem ismer ilyen határokat. Az igazi szeretet nem hagyja figyelmen kívül az Igazságot. Bátran szembenéz vele. Azon fárad, hogy a bűnös felismerje és megbánja bűnét, s megtalálja a bocsánatot. Azon fárad, hogy mindenütt — kis és nagy közösségekben egyaránt — szűnjék az igazságtalanság. Odafordul még az igazságtalanokhoz is, hogy megszüntesse az igazságtalanságot. Az igazi szeretet nem látványos, de mindig hatalmas dolog, mert nem a fölöslegből, hanem a szükségesből ad. Éppen ezért mindenki lehetősége. Nehéz apróra elsorolni, hogy milyen is az igazi szeretet. Mégis megtudhatja, megtanulhatja mindenki, mert: Jézus Krisztus önmagát emésztő szeretettel szeretett minket, minden embert, meg nem alkuvó szeretetre. Jézus Krisztus példát adott a bűnnel és igazságtalansággal Jézus Krisztus hív, hogy kövessük szeretetben. IV Keresztyén Békevilá^yíúés — Praß 1971 Szeptember 30-án reggel a nigériai Segun püspök áhítatával nyílt meg kereken ötszáz egyházi küldött, megfigyelő és sajtótudósító jelenlétében a IV. Keresztyén Békevilággyűlés. Az első napon a fő előadásokat az ünnepélyes megnyitó után Nikodim metropolita, az Orosz Ortodox Egyház egyik világszerte ismert vezetője, a nyugatnémet dr. Herbert Mochalski lelkész és Richard Andriamanjato madagaszkári lelkész tartották. Meghallgatták a lengyel főtitkár, dr. Janusz Makowski beszámolóját is és megvitatták a hallottakat. Nagy érdeklődésre tartott számot a pődiumdiszkusszió a mai világ néhány égető kérdéséről, a nemzeti felszabadítás! mozgalmakról, a rasszizmus elleni harcról, a Közel-Kelet helyzetéről, Dél-Amerika kérdéseiről, Indokínáról és az európai biztonságról. Két napon keresztül a résztvevők kisebb munkacsoportokban vitatták meg az előadásokon és pódiumdiszkussziókon hallottakat. A két utolsó napon, vasárnap és hétfőn pedig az istentisztelet után meghallgatták a csoportok munkájának eredményeit, kidolgozták a világgyűlés felhívását és megválasztották a mozgalom új vezetőségét. Öröm, hogy a mostani világgyűlés iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg az ún. „harmadik” világ részéről, a résztvevők egyharmada Afrika, Ázsia és Dél-Amerika képviselője volt. Jelentős tény, hogy a római katolikus egyház békemozgalma külön szervezetben működő csoportjai érdeklődéssel fordultak a IV. Keresztyén Békevilággyűlés témái irányába és képviseltették magukat a konferencián. A IV. Keresztyén Békekonferencia munkájáról és határozatairól lapunk következő számában számolunk be részletesen. INDIA Dr. Russel Chandran professzort választotta meg az indiai Keresztyén Békekonferencia helyi, csoportja elnökévé. A szeptember végén és október elején Prágában tartott IV. Nagygyűlésre nyolctagú küldöttséget küldött az indiai szervezet (epd) ORIENTALISTA EGYHÁZI KONFERENCIA BECSBEN König bécsi érsek meghívására a Pro Oriente alapítvány rendezésében szeptember közepén konferenciát tartottak a római katolikus és a ‘kopt, a Szíriái, az örmény, az etiópjai rencia volt az első ilyen talál- ortodox egyház és a szír-orto- kozási alkalom a szakadás Reuss András í dox egyház képviselői. Az ún. óta. (epd) „orientalista” egyházak 1520 évvel ezelőtt, a 451-ben tartott kalcedóni zsinat után szakadtak el a keresztyénség többi részétől és a mostani konfe-
