Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-22 / 34. szám
Ära: Z,— Forint ."it .... ii i i i i i' ' rr m Évfolyam 34, SZÁM I97L augusztus 22» A szocialista humanizmus alapokmánya A FELSZABADULÁS UTÁN megható lelkesedéssel és varázslatos gyorsasággal indult meg hazánk újjáépítése. Népünk haladó erőinek összefogásával a békés építés diadalmas csatája kezdődött. Valóban újjáépítés volt ez, nemcsak a szó fizikai értelmében. A gyár már nem a tőkéseknek épült újjá, a háborúban legázolt földeket már nem a grófi szérű számára vetették be, s az új iskolákban a kisiskolások nem azzal kezdték a betűvetést, hogy „úr ír”. A nemzeti és társadalmi élet alapjai is újjá épültek. Teljesen újjá. Hamis próféták és valódi júdások, megtévesztettek és tudatos gonoszok minden ereje is kevés volt ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Az úri Magyarországnak végérvényesen befellegzett. A nép — Magyarország történetében először — a nép államát alapozta és szilárdította meg. 1949 AUGUSZTUSÁBAN érvénybe lépett a szocialista humanizmus társadalmának alapokmánya: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Az addig a város peremére kiszorított munkás, más földjét művelő nincstelen paraszt s a velük azonosuló, hallgatásra kárhoztatott haladó értelmiség, „ez az ezer évig nyomorgók százszor lesújtott bús csapatja” hozott űj törvényt. A saját törvényét. A dolgozó nép törvényét. Az Alkotmány nem tűr meg többé senki számára sem megkülönböztető előjogokat. De biztosítja az ember elidegeníthetetlen jogait. A munkához, a békéhez, a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a haladáshoz való jogot. Annak a kezébe tesz le minden hatalmat, aki dolgozik. Azoké a hatalom, akik az emberi jogokkal az egész nemzet, sőt az egész emberiség javára akarnak élni és szolgálni. Következetesen szembeszáll azokkal, akik nyerészkedni akarnak, akik a maguk békességét mások békességének rovására akarják biztosítani, akik azt képzelik, hogy a szabadság a korlátlan önzés szabadsága, akik áldozat vállalása nélkül akarnák egyenlőek lenni a közösségért fárado- zókkal, akik úgy akarnak előre haladni, hogy másokat hátra taszítanak. Alkotmányunk a jogok és kötelességek humánus egyensúlyának az alapokmánya. alkotmányunk a legtágabb lehetőséget biztosítja minden építő szándéknak. Hazánkat a becsületesen dolgozó állampolgárok felelős, építő közösségévé teszi, ahol nem sikkadhat el egyetlen, a nép előrehaladását, felemelkedését szolgáló terv, vagy gondolat sem. A helyi tanácsi szervektől a legmagasabb vezető fórumokig minden felelős tisztségben azok foglalnak helyet, akiket a dolgozó nép bizalma emelt oda és csak addig maradhatnak ott, amíg ezt a bizalmat élvezik. A bizalom egyetlen próbaköve a dolgozó néppel való szolidaritás, a becsületes helytállás. Mindenkinek joga, sőt kötelessége munkájában segíteni azokat, akik a nép által rájuk ruházott felelősséget hordozzák. Egyetlen közéleti döntés sem születik anélkül, hogy meg ne kérdeznék az egész ország dolgozó népét. A HAZAFIAS NÉPFRONT — a egész ország haladó erőit Összefogó szervezet — mindnyájunk fóruma. Szocialista haza- fiságunk alkotó műhelye, építő bázisa, közösségi felelősséggel kimondott gondolataink otthona. A szövetségi politika jegyében itt talál egymásra — világnézetre való tekintet nélkül — minden haladó állampolgár, akinek a szocializmus magasabb szinten való továbbépítése valóban szívügye. Alkotmányunk gondoskodik arról, hogy minden felelősséggel kimondott szó meghallgatásra találjon és ha népünk javát szolgálja, meg is valósuljon. De határozottan visszautasít minden felelőtlen „bele- beszélést” a szocializmus építésének ügyébe. Alkotmányunk az ezer év után végre teljes jogot nyert dolgozó nép érdekeit védi. A dolgozó nép pedig megvédi Alkományát. AZ ALKOTMÁNY SZELLEMÉBEN történt kitartó építő munka megszüntette azt a megalázó állapotot, amelyben országunk a felszabadulásig vesztegelt. Magyarország nem „Európa múzeuma” többbé. Dolgozó népünk felszámolta az évszázados nyomort és elmaradottságot és vele együtt az idegen érdekeknek való kiszolgáltatottságot. A nép állama, őrködik az ország békéje és függetleniége felett. Tagja az egymást kölcsönösen segítő, a békét és az egyetemes emberi haladást együtt építő szocialista országok családjának. Szolidaritást vállal minden emberrel és néppel, aki a haladásért, a felemelkedésért, igazságos jogaiért harcol. Kész a kölcsönös tiszteletben tartás alapján békés kapcsolatot fenntartani mindenkivel a népek nagy családjában. De elhárít minden kísérletet, amely az ország függetlenségét, békéjét, a szocializmus építését veszélyezteti. A dolgozó nép államát a nemzetközi élet területén is a szocialista humanizmus vezeti. ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE és az új kenyér ünnepe egybeesik. Méltán ünnepelhetünk mi, magyar evangélikusok is együtt az egész magyar néppel. Ugyanazokat a jogokat élvezzük és ugyanazt a felelősséget hordozzuk, mint mindenki más ebben a hazában. Lelkészek és gyülekezeti tagok megbecsült, felelős munkát végezhetnek a közéletben, az ország irányításában. Helyi tanácsoktól az Országgyűlésig. így dolgozunk együtt mindennapi közös kenyerünkért. Luther a Kis Kátéban ezt mondja a Miatyánk negyedik kéréséről: „Mindennapi kenyér mindaz, ami a test és az élet fenntartására és táplálására kell, így például: étel, ital, ...tisztességes és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, béke, közrend, becsület...” Legyünk hálásak, hogy mindez megadatik nekünk. Népünknek és benne egyházunknak soha ennyi lehetősége nem volt mindezek élvezésére, megtartására, felelős segítésére, védelmezésére és fejlesztésére, mint amióta a nép Alkotmánya határozza meg nemzeti életünket. Baranyai Tamás FINN HÍRADÁS A BUDAVÁRI LELKÉSZIKTATASRÓL Martti Voipio finn esperes, sításában hangsúlyozza mind aki részt vett D. Koren Emil az elhunyt Várady Lajosnak, budavári lelkésziktatásán, be- mind pedig különösen D. Ko- számolót közöl a finn Köti- ren Emilnek finn egyházi kap- maaban az eseményről. Tudó- csolataít Hetven nap tarátok között AZ EMBER LEGTÖBBSZÖR itthon alaposan tanulmányoz- a közvetlen szomszédairól tud tarn a lapunkban éppen a legkevesebbet A szomszéd- akkoriban megjelent „Evangéság közelíiége felszínes ismeretre ad okot. így voltam jómagam is, amikor április végén a szomszédos Ausztria evangélikus egyházának a meghívására odautaztam. Bár likus földrajz” című sorozatnak Ausztriáról szóló részét, mégis a valóságban sok mással is találkoztam, mint amit az a cikk említett. DR. ROBERT MARSHALL -New-York-i evangélikus püspök Budapesten A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségének meghívására dr. Robert Marshall püspök augusztus 21—25 között Magyarországon tartózkodik. Látogatást tesz és megbeszélést folytat az egyház elnökségénél, megtekinti a pesthidegkúti szeretetintézményeket és előadást tart a budapesti lelkészek számára. Augusztus 22-én, vasárnap de. 11 órakor Marshall püspök a Deák-téri evangélikus templomban prédikál. Erre az alkalomra külön is felhívjuk budapesti olvasóink figyelmét. Hírünk a világban KALDY PÜSPÖK PARLAMENTI BESZÉDE FINN ISMERTETÉSBEN A lapunkban közölt szöveg alapján a finn Kotimaa részletesen ismerteti D. Káldy Zoltán püspöknek a Parlamentben elhangzott képviselői felszólalását, külön hangsúlyozva a beszédnek azokat a részeit, amelyekben az egyház magatartásáról és hovatartozásáról van szó az imperializmus és szocializmus világméretű feszültségében, nevezetesen nem a konvergencia-elmélet vallásában, hanem az embertelenség és a háborúk elleni küzdelemben. Külföldi hírek f Jaan Kiivit Lapzártakor vettük a hírt, galomban élő érseke, D. Jaan hogy az Észtországi Evangéli- Kiivit augusztus 5-én 66 éves kus Egyház néhány éve nyu- korában elhunyt. GENF ÉS ROMA A három évvel ezelőtt alapított egyházközi ökumenikus szervezet, az Egyházak Világtanácsa és a Vatikáni Igazságosság és Béke (Iustitia et Pax) bízbttsága által létrehozott SODEPAX (Bizottság a társadalom, a fejlődés és a béke kérdéseinek tanulmányozására) lemondta júliusi Ar- noldshainha (Nyugat Németország) összehívott ülését a megfelelő előkészület hiánya miatt. (epd) AUSZTRIA LAKÓINAK A SZÁMA kb. 7 minió. Ebből mindössze — és ez a szám 1970-es adatot jelent — 424 ezer tartozik az evangélikus egyházhoz. Ezek közül is mintegy 15 ezer azoknak a száma, akik á helvét hitvallást követik. Még érdekesebb a számok közt tallózni, ha figyelmünk a főváros és a vidék között oszlik meg. Így a 409 ezer evangélikus (lutheránus) közül ■Bécsben, Ausztria fővárosában, illetve annak közvetlen környékén. 132 ezer él, 25 gyülekezetben. Ezért érthető az a gond, amivel az osztrák barátainknak meg kell küzdeniük, hogy ti. a városi mammut- gyülekezet lelki gondozása ma még megoldatlan feladatot ró a lelkészekre. Álljon itt még egy statisztikai adat ennek a kérdésnek alátámasztására. A fentebb említett 25 gyülekezet közül 4 jóval nagyobb, mint 10 ezer lelkes, és 10 gyülekezet lélekszáma meghaladja az 5 ezret. Bizony, ha a mi falusi nagy gyülekezeteinkre gondolunk, akkor megérthetjük nyugati szomszédaink ilyen irányú gondját és fáradozását. Mert bizony a templomlátogatottság jóval alacsonyabb, mint nálunk s!a templomok padjaiban hiányoznak a fiatalok... A SZÁMOK SOKSZOR a maguk ridégségében pótolhatnak sok-sok élményt. Ezért nézzük tovább a számokkal illusztrált osztrák evangélikus egyház földrajzi eloszlását. Az egyház 7 kerületre oszlik (ezek élén azonban nem püspök álL, hanem szuperintendens, ezért a „kerület” kifejezés nem egészen fedi az ottani állapotok valóságát). Így: Burgenland 36 ezer; Karinthia 54 ezer; Alsó- ' Ausztria 34 ezer; Felsö-Auszt- ria 60 ezer; Salzburg és Tirol 27 -ezer; Stájerország 59 ezer; és Bécs 132 ezer lélekkel. És ha ezekhez a számokhoz hozzátesszük Ausztriának a képzeletünkben elénk állított térképét — bocsánatot kérek ezért a hasonlatért osztrák barátaimtól —, akkor egy orrával nyugat felé fordított cipőre kell gondolnunk, amelynek a legfelső fűzőjénél van a főváros, Bécs. Bizony, ez a földrajzi helyzet nem kis gondot jelent Sakrausky püspöknek, aki nagy figyelemmel követi egyháza eseményeit és szívén viseli a legeldugottabb tiroli falu gyülekezetét és lelkészét is. SAKRAUSKY PÜSPÖK, aki nagy szeretettel viseli szivén egyházunkat, s nagy elismeréssel találkoztam részéről, valahányszor egyházunk teológiai munkájáról és gyülekezeteink életéről volt szó, lehetővé tette számomra, hogy egészen közelről megismerjem az osztrák egyház diakóniai munkáját. így vendége lehettem a legnagyobb diakóniai intézményüknek', Gallneukircheti-ben. Ez a kis falucska Linztől északra a Duna balpartján fekszik, kedélyesen körülölelő dombok között. Itt szellemileg és testileg beteg gyerekeket gondoznak rendkívül nagy szeretettel és valóban szolgálattal. Intézményeik modernek, de semmiféle technikai modernség ebben a munkában nem pótolhatja a személyes szeretetek amelyet ezek a kicsik és nagyobbak is igényelnek — bár látszólag már elveszett minden kontaktusuk a külvilággal. És itt láttam fiatalokat, al ik önkéntes munkásként — fizetés nélkül —- 2-3 hónapot töltenek ezekben az intézményekben. A legtöbbjük nem akar ebben a „szakmában” maradni, de eljöttek és vállalják ezt a sokszor ember- feletti és csak az Istentől kapott hit szolgáló erejével vállalható munkát, , . i UGYANCSAK — többek között — jártam lent, délnyugaton, KarinthiÁban, Treffen-*ben (Villach mellett), ahol viszont idősebbeket gondoz az egyház. , Ezek közül is nagyobb rész szellemileg teljesen visszamaradt. S bizony, míg a Dráva partján sétálgattam, imádkozó ’ szívvel gondoltam a mi szere- tetintézményeinkre, az azokban lévő ápoltakra és gondozókra. Most — itt messze hazámtól —' tanultam meg igazán értékelni és szeretni ezt az egyházi mun- ; kaágat, a kéznek a diakóniáját, * TIROL KIVÉTELÉVEL minden „kerületben” jártam. Sok gyülekezetben megfordultam, sok kedves barátra találtam. S bocsássa meg az Olvasó sze- • mélyes élményeknek közrebocsátását, de ez annyira elevenen él bennem, hogy nem tu- ' dom elhallgatni. Jártam Bur- genlandban, annak középpontjában, Oberschützen-ben (Felsőlövőn). Ide „magánemberként” jutottam eL Kicsit őseim után is kutatva. Ugyanis ebben a faluban született nagyapám, akit én sosem ismerhettem, dédapám, aki a nagy hírű Wimmer Ágost mellett volt levita-tanító. S az ősi házban játszadozott oly sokszor apám is, aki később sosem láthatta meg gyermekkorának tündérvárát. S a ház ma is még régi formájában áll, a mestergerendán 1832-es bevésés mindaddig, amíg a szú végképp meg nem eszi, hirdeti a dédunokának az ősök nevét és hitük erejét. így találkoztam a mai osztrák egyház mellett távoli rokonaimmal, BURGENLANDBAN Jártamban felkerestem és elfogadtam Teleky Béla magyar származású lelkésznek a meghívását, aki Sziget in der Wort- ban, az osztrák egyház egyetlen magyar nyelvű gyülekezetében lelkész. Csak nagy meg- hatódottsággal tudtam Isten igéjét hirdetni, ennek az őrségi és egyben ősrégi magyar- , nyelvű gyülekezetnek, amelynek tagjai az Osztrák Szövetségi Köztársaság állampolgárainak vallják magukat, megőrizve magyar anyanyelvűket. Ez a látogatás már ausztriai tartózkodásom utolsó napjaira esett s ezért különösen is megható volt az a magyar vendég- szeretet és kedvesség, amivel Teleky lélkészék fogadtak. Esténként a fehér asztal mellett sokat beszélgettünk és sokszor úgy éreztük, hogy a szeretet és hit hangja és ereje, az evangélium szolgálata és a közös nyelv szere te te légyőzte mindazokat a korlátokat, határokat és különbségeket, amelyek talán vannak köztünk. DE EZT TAPASZTALTAM meg egész ott-tartózkodásom ideje alatt is. Valóban, csak azt mondhatom el a nagy nyilvánosság előtt is, hogy testvéri és baráti szeretettel van irántunk az osztrák evangélikus egyház, élén Sakrausky püspökkel. De ez — tudom, és ez a jó — túlnő személyemen és nem annak a magyar lelkésznek szólt, aki 70 napig volt az osztrák evangélikus egyház vendége, hanem annak a magyar evangélikus egyháznak, amely munkájával és őszinteségével kivívta magának az. elismerést az egyházak között. Ezért, mikor most e néhány sorral ismételten megköszönöm az osztrák egyháznak, hogy néhány héten keresztül köztük lehettem, ugyanolyan erővel köszönöm egyházamnak, különösképpen is az egyház külügyi szolgálatát vezető D. Káldy Zoltán püspöknek, hogy egyházunk külügyi szolgálatát nagy bölcsességgel vezeti. Karner Agos&a