Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-22 / 34. szám

Ära: Z,— Forint ."it .... ii i i i i i' ' rr m Évfolyam 34, SZÁM I97L augusztus 22» A szocialista humanizmus alapokmánya A FELSZABADULÁS UTÁN megható lelkesedéssel és va­rázslatos gyorsasággal indult meg hazánk újjáépítése. Népünk haladó erőinek összefogásával a békés építés diadalmas csatája kezdődött. Valóban újjáépítés volt ez, nemcsak a szó fizikai ér­telmében. A gyár már nem a tőkéseknek épült újjá, a háború­ban legázolt földeket már nem a grófi szérű számára vetették be, s az új iskolákban a kisiskolások nem azzal kezdték a betű­vetést, hogy „úr ír”. A nemzeti és társadalmi élet alapjai is újjá épültek. Teljesen újjá. Hamis próféták és valódi júdások, meg­tévesztettek és tudatos gonoszok minden ereje is kevés volt ahhoz, hogy ezt megakadályozza. Az úri Magyarországnak vég­érvényesen befellegzett. A nép — Magyarország történetében először — a nép államát alapozta és szilárdította meg. 1949 AUGUSZTUSÁBAN érvénybe lépett a szocialista huma­nizmus társadalmának alapokmánya: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Az addig a város peremére kiszorított munkás, más földjét művelő nincstelen paraszt s a velük azonosuló, hallgatásra kárhoztatott haladó értelmiség, „ez az ezer évig nyo­morgók százszor lesújtott bús csapatja” hozott űj törvényt. A saját törvényét. A dolgozó nép törvényét. Az Alkotmány nem tűr meg többé senki számára sem meg­különböztető előjogokat. De biztosítja az ember elidegeníthe­tetlen jogait. A munkához, a békéhez, a szabadsághoz, az egyenlőséghez és a haladáshoz való jogot. Annak a kezébe tesz le minden hatalmat, aki dolgozik. Azoké a hatalom, akik az emberi jogokkal az egész nemzet, sőt az egész emberiség javára akarnak élni és szolgálni. Következetesen szembeszáll azokkal, akik nyerészkedni akarnak, akik a maguk békességét mások békességének rovására akarják biztosítani, akik azt képzelik, hogy a szabadság a korlátlan önzés szabadsága, akik áldozat vállalása nélkül akarnák egyenlőek lenni a közösségért fárado- zókkal, akik úgy akarnak előre haladni, hogy másokat hátra taszítanak. Alkotmányunk a jogok és kötelességek humánus egyensúlyának az alapokmánya. alkotmányunk a legtágabb lehetőséget biz­tosítja minden építő szándéknak. Hazánkat a becsületesen dol­gozó állampolgárok felelős, építő közösségévé teszi, ahol nem sikkadhat el egyetlen, a nép előrehaladását, felemelkedését szolgáló terv, vagy gondolat sem. A helyi tanácsi szervektől a legmagasabb vezető fórumokig minden felelős tisztségben azok foglalnak helyet, akiket a dolgozó nép bizalma emelt oda és csak addig maradhatnak ott, amíg ezt a bizalmat élvezik. A bi­zalom egyetlen próbaköve a dolgozó néppel való szolidaritás, a becsületes helytállás. Mindenkinek joga, sőt kötelessége mun­kájában segíteni azokat, akik a nép által rájuk ruházott felelős­séget hordozzák. Egyetlen közéleti döntés sem születik anél­kül, hogy meg ne kérdeznék az egész ország dolgozó népét. A HAZAFIAS NÉPFRONT — a egész ország haladó erőit Összefogó szervezet — mindnyájunk fóruma. Szocialista haza- fiságunk alkotó műhelye, építő bázisa, közösségi felelősséggel kimondott gondolataink otthona. A szövetségi politika jegyében itt talál egymásra — világnézetre való tekintet nélkül — min­den haladó állampolgár, akinek a szocializmus magasabb szin­ten való továbbépítése valóban szívügye. Alkotmányunk gon­doskodik arról, hogy minden felelősséggel kimondott szó meg­hallgatásra találjon és ha népünk javát szolgálja, meg is való­suljon. De határozottan visszautasít minden felelőtlen „bele- beszélést” a szocializmus építésének ügyébe. Alkotmányunk az ezer év után végre teljes jogot nyert dolgozó nép érdekeit védi. A dolgozó nép pedig megvédi Alkományát. AZ ALKOTMÁNY SZELLEMÉBEN történt kitartó építő munka megszüntette azt a megalázó állapotot, amelyben orszá­gunk a felszabadulásig vesztegelt. Magyarország nem „Európa múzeuma” többbé. Dolgozó népünk felszámolta az évszázados nyomort és elmaradottságot és vele együtt az idegen érdekek­nek való kiszolgáltatottságot. A nép állama, őrködik az ország békéje és függetleniége felett. Tagja az egymást kölcsönösen segítő, a békét és az egyetemes emberi haladást együtt építő szocialista országok családjának. Szolidaritást vállal minden emberrel és néppel, aki a haladásért, a felemelkedésért, igazsá­gos jogaiért harcol. Kész a kölcsönös tiszteletben tartás alapján békés kapcsolatot fenntartani mindenkivel a népek nagy csa­ládjában. De elhárít minden kísérletet, amely az ország függet­lenségét, békéjét, a szocializmus építését veszélyezteti. A dol­gozó nép államát a nemzetközi élet területén is a szocialista humanizmus vezeti. ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPE és az új kenyér ünnepe egybe­esik. Méltán ünnepelhetünk mi, magyar evangélikusok is együtt az egész magyar néppel. Ugyanazokat a jogokat élvez­zük és ugyanazt a felelősséget hordozzuk, mint mindenki más ebben a hazában. Lelkészek és gyülekezeti tagok megbecsült, felelős munkát végezhetnek a közéletben, az ország irányításá­ban. Helyi tanácsoktól az Országgyűlésig. így dolgozunk együtt mindennapi közös kenyerünkért. Luther a Kis Kátéban ezt mondja a Miatyánk negyedik kéréséről: „Mindennapi kenyér mindaz, ami a test és az élet fenntartására és táplálására kell, így például: étel, ital, ...tisztességes és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, béke, közrend, becsület...” Legyünk hálásak, hogy mindez megadatik nekünk. Népünknek és benne egyházunknak soha ennyi lehetősége nem volt mindezek élvezésére, megtartására, felelős segítésére, védelmezésére és fejlesztésére, mint amióta a nép Alkotmánya határozza meg nemzeti életünket. Baranyai Tamás FINN HÍRADÁS A BUDAVÁRI LELKÉSZIKTATASRÓL Martti Voipio finn esperes, sításában hangsúlyozza mind aki részt vett D. Koren Emil az elhunyt Várady Lajosnak, budavári lelkésziktatásán, be- mind pedig különösen D. Ko- számolót közöl a finn Köti- ren Emilnek finn egyházi kap- maaban az eseményről. Tudó- csolataít Hetven nap tarátok között AZ EMBER LEGTÖBBSZÖR itthon alaposan tanulmányoz- a közvetlen szomszédairól tud tarn a lapunkban éppen a legkevesebbet A szomszéd- akkoriban megjelent „Evangé­ság közelíiége felszínes isme­retre ad okot. így voltam jó­magam is, amikor április vé­gén a szomszédos Ausztria evangélikus egyházának a meghívására odautaztam. Bár likus földrajz” című sorozat­nak Ausztriáról szóló részét, mégis a valóságban sok más­sal is találkoztam, mint amit az a cikk említett. DR. ROBERT MARSHALL -New-York-i evangélikus püspök Budapesten A Magyarországi Evangélikus Egyház elnökségének meghí­vására dr. Robert Marshall püspök augusztus 21—25 között Magyarországon tartózkodik. Látogatást tesz és megbeszélést folytat az egyház elnökségénél, megtekinti a pesthidegkúti szeretetintézményeket és előadást tart a budapesti lelkészek számára. Augusztus 22-én, vasárnap de. 11 órakor Marshall püspök a Deák-téri evangélikus templomban prédikál. Erre az alkalomra külön is felhívjuk budapesti olvasóink figyelmét. Hírünk a világban KALDY PÜSPÖK PARLAMENTI BESZÉDE FINN ISMERTETÉSBEN A lapunkban közölt szöveg alapján a finn Kotimaa rész­letesen ismerteti D. Káldy Zol­tán püspöknek a Parlament­ben elhangzott képviselői fel­szólalását, külön hangsúlyozva a beszédnek azokat a részeit, amelyekben az egyház maga­tartásáról és hovatartozásáról van szó az imperializmus és szocializmus világméretű fe­szültségében, nevezetesen nem a konvergencia-elmélet vallá­sában, hanem az embertelen­ség és a háborúk elleni küzde­lemben. Külföldi hírek f Jaan Kiivit Lapzártakor vettük a hírt, galomban élő érseke, D. Jaan hogy az Észtországi Evangéli- Kiivit augusztus 5-én 66 éves kus Egyház néhány éve nyu- korában elhunyt. GENF ÉS ROMA A három évvel ezelőtt ala­pított egyházközi ökumenikus szervezet, az Egyházak Világ­tanácsa és a Vatikáni Igaz­ságosság és Béke (Iustitia et Pax) bízbttsága által létreho­zott SODEPAX (Bizottság a társadalom, a fejlődés és a béke kérdéseinek tanulmányo­zására) lemondta júliusi Ar- noldshainha (Nyugat Német­ország) összehívott ülését a megfelelő előkészület hiánya miatt. (epd) AUSZTRIA LAKÓINAK A SZÁMA kb. 7 minió. Ebből mindössze — és ez a szám 1970-es adatot jelent — 424 ezer tartozik az evangélikus egyházhoz. Ezek közül is mint­egy 15 ezer azoknak a száma, akik á helvét hitvallást köve­tik. Még érdekesebb a számok közt tallózni, ha figyelmünk a főváros és a vidék között osz­lik meg. Így a 409 ezer evan­gélikus (lutheránus) közül ■Bécsben, Ausztria fővárosában, illetve annak közvetlen kör­nyékén. 132 ezer él, 25 gyüle­kezetben. Ezért érthető az a gond, amivel az osztrák bará­tainknak meg kell küzdeniük, hogy ti. a városi mammut- gyülekezet lelki gondozása ma még megoldatlan feladatot ró a lelkészekre. Álljon itt még egy statisztikai adat ennek a kérdésnek alátámasztására. A fentebb említett 25 gyülekezet közül 4 jóval nagyobb, mint 10 ezer lelkes, és 10 gyülekezet lélekszáma meghaladja az 5 ezret. Bizony, ha a mi falusi nagy gyülekezeteinkre gondo­lunk, akkor megérthetjük nyu­gati szomszédaink ilyen irá­nyú gondját és fáradozását. Mert bizony a templomlátoga­tottság jóval alacsonyabb, mint nálunk s!a templomok padjai­ban hiányoznak a fiatalok... A SZÁMOK SOKSZOR a maguk ridégségében pótolhat­nak sok-sok élményt. Ezért nézzük tovább a számokkal illusztrált osztrák evangélikus egyház földrajzi eloszlását. Az egyház 7 kerületre oszlik (ezek élén azonban nem püspök álL, hanem szuperintendens, ezért a „kerület” kifejezés nem egé­szen fedi az ottani állapotok valóságát). Így: Burgenland 36 ezer; Karinthia 54 ezer; Alsó- ' Ausztria 34 ezer; Felsö-Auszt- ria 60 ezer; Salzburg és Tirol 27 -ezer; Stájerország 59 ezer; és Bécs 132 ezer lélekkel. És ha ezekhez a számokhoz hoz­zátesszük Ausztriának a kép­zeletünkben elénk állított tér­képét — bocsánatot kérek ezért a hasonlatért osztrák ba­rátaimtól —, akkor egy orrá­val nyugat felé fordított cipő­re kell gondolnunk, amelynek a legfelső fűzőjénél van a fő­város, Bécs. Bizony, ez a föld­rajzi helyzet nem kis gondot jelent Sakrausky püspöknek, aki nagy figyelemmel követi egyháza eseményeit és szívén viseli a legeldugottabb tiroli falu gyülekezetét és lelkészét is. SAKRAUSKY PÜSPÖK, aki nagy szeretettel viseli szivén egyházunkat, s nagy elismerés­sel találkoztam részéről, vala­hányszor egyházunk teológiai munkájáról és gyülekezeteink életéről volt szó, lehetővé tette számomra, hogy egészen kö­zelről megismerjem az osztrák egyház diakóniai munkáját. így vendége lehettem a legnagyobb diakóniai intézményüknek', Gallneukircheti-ben. Ez a kis falucska Linztől északra a Duna balpartján fekszik, ke­délyesen körülölelő dombok között. Itt szellemileg és testileg beteg gyerekeket gon­doznak rendkívül nagy szere­tettel és valóban szolgálat­tal. Intézményeik modernek, de semmiféle technikai mo­dernség ebben a munkában nem pótolhatja a személyes szeretetek amelyet ezek a ki­csik és nagyobbak is igényel­nek — bár látszólag már el­veszett minden kontaktusuk a külvilággal. És itt láttam fia­talokat, al ik önkéntes mun­kásként — fizetés nélkül —- 2-3 hónapot töltenek ezekben az intézményekben. A legtöbbjük nem akar ebben a „szakmá­ban” maradni, de eljöttek és vállalják ezt a sokszor ember- feletti és csak az Istentől ka­pott hit szolgáló erejével vál­lalható munkát, , . i UGYANCSAK — többek kö­zött — jártam lent, délnyuga­ton, KarinthiÁban, Treffen-*ben (Villach mellett), ahol viszont idősebbeket gondoz az egyház. , Ezek közül is nagyobb rész szellemileg teljesen visszama­radt. S bizony, míg a Dráva partján sétálgattam, imádkozó ’ szívvel gondoltam a mi szere- tetintézményeinkre, az azokban lévő ápoltakra és gondozókra. Most — itt messze hazámtól —' tanultam meg igazán értékelni és szeretni ezt az egyházi mun- ; kaágat, a kéznek a diakóniáját, * TIROL KIVÉTELÉVEL min­den „kerületben” jártam. Sok gyülekezetben megfordultam, sok kedves barátra találtam. S bocsássa meg az Olvasó sze- • mélyes élményeknek közrebo­csátását, de ez annyira eleve­nen él bennem, hogy nem tu- ' dom elhallgatni. Jártam Bur- genlandban, annak középpont­jában, Oberschützen-ben (Fel­sőlövőn). Ide „magánember­ként” jutottam eL Kicsit őseim után is kutatva. Ugyan­is ebben a faluban született nagyapám, akit én sosem is­merhettem, dédapám, aki a nagy hírű Wimmer Ágost mel­lett volt levita-tanító. S az ősi házban játszadozott oly sok­szor apám is, aki később so­sem láthatta meg gyermekko­rának tündérvárát. S a ház ma is még régi formájában áll, a mestergerendán 1832-es bevé­sés mindaddig, amíg a szú vég­képp meg nem eszi, hirdeti a dédunokának az ősök nevét és hitük erejét. így találkoztam a mai osztrák egyház mellett távoli rokonaimmal, BURGENLANDBAN Jár­tamban felkerestem és elfo­gadtam Teleky Béla magyar származású lelkésznek a meg­hívását, aki Sziget in der Wort- ban, az osztrák egyház egyet­len magyar nyelvű gyülekeze­tében lelkész. Csak nagy meg- hatódottsággal tudtam Isten igéjét hirdetni, ennek az őrsé­gi és egyben ősrégi magyar- , nyelvű gyülekezetnek, amely­nek tagjai az Osztrák Szövet­ségi Köztársaság állampolgá­rainak vallják magukat, meg­őrizve magyar anyanyelvűket. Ez a látogatás már ausztriai tartózkodásom utolsó napjaira esett s ezért különösen is meg­ható volt az a magyar vendég- szeretet és kedvesség, amivel Teleky lélkészék fogadtak. Es­ténként a fehér asztal mellett sokat beszélgettünk és sok­szor úgy éreztük, hogy a sze­retet és hit hangja és ereje, az evangélium szolgálata és a kö­zös nyelv szere te te légyőzte mindazokat a korlátokat, ha­tárokat és különbségeket, ame­lyek talán vannak köztünk. DE EZT TAPASZTALTAM meg egész ott-tartózkodásom ideje alatt is. Valóban, csak azt mondhatom el a nagy nyil­vánosság előtt is, hogy testvé­ri és baráti szeretettel van irán­tunk az osztrák evangélikus egyház, élén Sakrausky püs­pökkel. De ez — tudom, és ez a jó — túlnő személyemen és nem annak a magyar lelkész­nek szólt, aki 70 napig volt az osztrák evangélikus egyház vendége, hanem annak a ma­gyar evangélikus egyháznak, amely munkájával és őszinte­ségével kivívta magának az. elismerést az egyházak között. Ezért, mikor most e néhány sorral ismételten megköszö­nöm az osztrák egyháznak, hogy néhány héten keresztül köztük lehettem, ugyanolyan erővel köszönöm egyházamnak, különösképpen is az egyház külügyi szolgálatát vezető D. Káldy Zoltán püspöknek, hogy egyházunk külügyi szolgálatát nagy bölcsességgel vezeti. Karner Agos&a

Next

/
Thumbnails
Contents