Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-15 / 33. szám
Gyülekezeteink a hétköznapokban Völgyből a dombra — múltból* a jövőbe Hévízgyörk Az utas, akit a Galga-pat.ak kétfelől lankás, gyönyörű völgyeben röpít a vonat, alig gondolná, hogy mintegy négyezer évvel ezelőtt óriási folyam hömpölygött itt és partjain — ott fönn a dombtetőkön — halász családok lesték a vizet, s vártak jó fogásra. Magam is csak hat éve tudom ezt, amikor az aszódi zsidótemető fölötti ásatásoknál egy régésszel beszélgettem. Nagymúltu vidék Itthagyta nyomát a népvándorlás csakúgy, mint a magyar történelem megannyi korszaka. Van egy rorntemplomunk, amelynek egyes falrészei még az Árpádok korából valók. A, törökök — a templom oltalmába menekülő magyarokat üldözve — erősen megrongálták. De azután talán ők maguk építették újjá saját használatukra. Hinnék emlékét őrizheti az öregektől még ma is hallható elnevezés: „török templom.” A falu keleti határában van egy szántóterület, melynek szomorú emlékű neve van: Bitó. Ügy mondják, hogy a szabadságharc leverése után magyar honvédeket akasztottak itt az osztrákok. A török időkben kipusztult vagy elmenekült a magyar lakosság. Később felvidéki tótokat telepítettek helyükbe. A mai lakosság tehát javarészt tót származású. De tótul már senki sem tud. A magyarosi- . tás a múlt század folyamán történt. Templomunk 1826—29- ben épült. Az építésről már magyar nyelven számol be emlékiratában az akkori rektor, nemes, Horváth Mátyás. A régi paraszti élet körforgása Amennyire vissza tudok Látni, mindig jómódú nép lakott itt. Életük mérhetetlen erővel kötődött s kötődik ma is a földhöz, amely gazdaggá teszi őket. Régen is kicsi volt aránylag azoknak a családoknak a száma, amelyekből azért kellett télen Pestre járni dolgozni, mhrt különben éheztek volna. Ma nincs ilyen család. Pedig egyébként igen megnőtt az'elöljárók száma. De a nehezebb munkát és a több pénzt ma is a föld adja. Mondják is nevetve: „Megyünk a magy faluba’ pihenni!” Persze a múltban igen erős volt a társadalmi rétegződés. Sőt ennek tudata — ma már többnyire gazdasági alap nélkül — most is eleven még. Voltak nagygazdák. Voltak szegény parasztok. De agrárproletár, alföldi értelemben, talán egy se. Elégedett volt önmagával, körülményeivel és közéleti harcossága kimerült az adóemelés ejleni zúgolódásban. A természettel való állandó eleven kapcsolat, az évszakhoz kötött, s évente ismétlődő, azonos munkafolyamatok egyfajta körforgássze- rűen visszatérő életprogramot és életérzést alakított ki. Születtünk, meghalunk, mint a régiek! S mi van a kettő között? Lagzi, keresztelő, borsószedés, krumpliásás, szüret, piaerajá- rás, és többnyire már fiatalon elkezdett sokféle betegeskedés Nem volt „műhiba4* I Huss János máglyahaláláról 1415. július 6. szombat .U * A prágai magiszter. Húsz János 'akkor állt utoljára földi bírái előtt. „Bűne”: az egyház és a társadalom reformját akarta, mint előtte és utána sokan másaik. * Délelőtt ünnepélyes ölesre gyűlt össze a zsinat a kons- tanzi székesegyházban. Ott volt Esigmond is, koronával a fején, és a nagyszámú érdeklődő között magyarok is voltak. A megnyitó mise után bevezették Huszt és a székesegyház közepén elhelyezett emelvényre állították. Egy bíboros röviden ismertette az összejövetel célját Felolvasták a tárgyalások jegyzőkönyvét és fontosabb tételeit. Ezekre a tételekre Húsz most is ínegtette megjegyzéseit. Ezután egyik püspök kihirdette' a zsinat kettős ítéletét Az egyik Húsz tanításaira és műveire, a másik Húsz személyére vonatkozott. Az első szerint a zsinat kijelenti, hogy a Húsz könyveiben található tételek „nem katolikusok”, és közülük több téves, megbot- * ránkoztató, merész, lázító, „eretnek”. Ezért a zsinat Húsz könyveit elveti, nyilvánosan megbélyegzi, a klérus és a nép jelenlétében ünnepélyeden elégeti. Á másik ítéletnek kétféle záradéka volt, A püspök előbb azt a formulát olvasta fel, amely a zsinat ítéletét Húsz számára .-tanításának visszavonása esetén jelentette volna. E szerint „felmentik az átok alól”, visszafogadják az egyházba, de — mint „az egyház és a népek békéjére veszedelmes tanítót” — megfosztják papi jellegétől és örökös fogságban tartják. A vádlott térdelve halgatta az ítéletek felolvasását és pem felelt Ezután a püspök a másik formulát olvasta: „... Miután a szent zsinat meggyőződött, hogy Húsz János makacs, és javíthatatlan, egyáltalán nem akar az egyház kebelébe visz- szatérni és nem akarja eretnekségét megtagadni, azért a konstanzi zsinat elhatározza az ő letételét és lefokozását, és — mert az egyház többet már nem tehet vele — átadja őt a világi hatóságoknak... Hét püspök azonnal hozzálátott a lefokozáshoz. Ez a művelet volt különben' a középkori papás egyház'dölyfős, hatalmi önteltségének talán az egyik legmegbotránkoztatóbb megnyilvánulása. Az egyházi ruhákat ráadták Húszra, mintha miséhez készülődne, kezébe adták a kelyhet és a liturgikus kellékeket, majd bizonyos mondatéit kíséretében leszedték róla- Végül tonzúrájából kereszt alakú hajtincset vágtak ki. Húsz e megalázó művelet alatt kísérő mondataivá! Isten kegyelmébe ajánlotta magát. Amikor a püspökök készen voltak feladatukkal, így szóltak: „Az egyház most minden egyházi jogot elvett tőle,, és semmi egyebet nem tehetünk vele, azért átadjuk őt a világi törvényszéknek”. Zsigmond átvette a vádlottat, és átadta Lajos bajor hercegnéik, mint a birodalom főbírójának, hogy úgy bánjon vele, mint „eretnekkel”. Ezután Huszt továbbadták a konstanzi városi magisztrátusnak, hogy égessék meg. Egyenesen a vesztőhelyre vitték. Amikor az oszlophoz kötözték, és a köréje rakott fa és a szurokkal leöntött szalma a válláig ért, a píalzi gróf és a birodalom marsallja még egyszer felhívták tanításának visszavonására, de Húsz János ártatlannak mondta magát. „Ezután meggyújtották a máglyát. A Mester fennhangon énekelte: »-Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtunk-»! Amikor harmadszor akarta ugyanezt énekelni, a szél arcába fújta a lángot és elnémult. Ebben a némultságában lelke kileheléséig mozgatta ajkát és fejét, mint ameddig az ember három Ivliatyánkot eljmádko- zik” — így jegyezte fel egyik szemtanú, Mladenoviczi Péter. A hagyomány szerint halála előtt ezt is mondta: „Most csak egy libát égettek meg, de majd egy hattyú jön utánam, akit már nem tudtok elnémítani!” (Húsz neve cseh nyelven libát jelent, Luther címerében pedig hattyú volt) Húsz János bátor és szigorú kritikája magára vonta a konstanzi zsinat ítéletét, Zsig- mopd és a pápaság közös fellépésének a következményét amely ebben az esetben sem „műhiba”, hanem a császári- pápás feudális össseszövődött- ség bátor kritikájának terro- risztikus és tudatos elfojtás! kísérlete volt! Barcza Béla reumával, szívvel, idegekkel, vérnyomással. A történelmi perspektíva teljesen hiányzik ebből a szemléletből, s ezért hiányzik belőle a fejlődés és a kultúra iránti tudatos igény is. Mintha a völgy, ahol a falu fekszik, évszázados oltalmat adott volna ennek a kerékként körbeforgó életritmusnak a közben hatalmasakat mozduló történelem széljárásával szemben.S ember legyen a talpán, aki e kerék küllői közé oda meri dugni a kezét! Kés a küllők között Mégis megtörtént! Éppen akkor kerültem a faluba, amikor a szocialista' mezőgazdaság szinte belerobbant, e régi körforgásba és szétvetette azt. Persze, hogy nem volt egyszerű a dolog! Vita, veszekedés. Indulatok kavarogtak az utcán, az otthonokban és az agyakban. De azóta már megnyugodtak a kedélyek, kitisztult a látóhatár, és látják, hogy a történelem előre vivő hatalmas lendülete nyúlt bele az életükbe s nem kárukra, hanem javukra. Lehetetlen volna felsorolni a sok változást, fejlődést, aminek 12 év óta tanúja vagyok itt. Ma talán már inkább az igények túlságos növekedése a társadalmi probléma Héviz- györkön! S persze ez szabálytalanságokra is csábít Az egyéni kitörés, a sok pénz (az egészség árán is!), a harácso- lás (a becsület árán is!), a másikat megelőzők gőgje, fölénye — ezek, s hasonlók az aktuális társadalmi bűnök ma nálunk. Ezekről beszélgettem nemrég a tanácselnökkel is. A közösségi tudat és erkölcs formálása, erősítése —- ez a legfontosabb közös feladatunk! Mert mindenkiben ott él a „kapitalista”, akinek, ha pénzszagot érez, azonnal megnőnek a szarvai! Ezeket a szarvakat kell tördelnünk' állhátáto- san éppen a további helyes •fejlődés érdekében' A gyülekezet E háttéren bizonyára érthetőbb lesz, amit a gyülekezetről mondhatok. Sok jó és rossz hagyományt őrző, tipikus tót kegyességű, jó templomjáró, anyagilag rendezett, 900 lelkes gyülekezet. 1950-ig Aszód filiája volt. Érdekes, hogy a számbelileg legkisebb református gyülekezet évszázadok óta önálló. Viszont a katolikusok is, akik többen vannak már(!), mint a protestánsok együttvéve, csak a század elején önállósultak. Nyilvánvaló, hogy gyülekezetünk lelkiségét a múltban elsősorban a kántortanítók formálták. Munkájuk egy-egy beidegzett mozdulatban, kifejezésben szjnte tapinthatóan van jelen ma is. De az aszódi lelkészek is mély nyomat hagytak. Moravcsik Mihály, Chugyik Pál, Bogya Géza és sok-sok volt aszódi segédlelkész nevét ma is sokan hordozzák emlékezetükben és szívükben is. Hibák es tervek Az emlékeik szépsége és öröme mellett persze mi nagyon is erezzük gyengeségeinket" Sok tennivalónk van! Templamurlk régi elavult. Fűtenünk "kellene, mert télen fázunk benne. Orgonánk is kiszolgálta már az idejét Padjaink rosszak, kényelmetlenek. Az egész belső teret modernizálni szeretnénk. A harangok villamosítására is gondolunk. Már elkezdtük a gyűjtést Néhány éven belül szeretnénk munkához látni. A templomlátogatás jó. 150— 200-as átlagú. De nem jól énekelünk. Lassan és eltorzult dallamokkal. A bib.liaórákon próbáljuk kijavítani a hibákat, de a vasárnapi tömeg elnyomja a bibliaórások hangjáé, sót még az orgonáét is. Most templomi énekórákat tervezünk. A | gyermekistentiszteletek látogatottsága is igen jó. Télen 70—80 gyermek is összejön fűtött imatermünkben. A hitoktatás, konfirmáció is rendben folyik. De itt-ott hiányos a szülői odafigyelés és ellenőrzés. Pedig «nélkül csak félmunkát végezhetünk. Felnőtt bibliaórát nyáron nem tartunk. Adventben, böjtben viszont hetenként kétszer is együtt vagyunk meleg imatermünkben. Az ige mellett gyülekezetünk múltjáról, aktuális eseményekről, kérdésekről beszélgetünk. Egy-egy szép verset is fel szoktam olvasni. És sokat énekelünk. A létszám itt 25—40 között mozog. Lelkipásztori törekvések Lelkipásztori és igehirdető munkámban legnagyobb gon-' dóm a hagyományos kegyesség kimozdítana egy olyan tudatos keresztyénség felé, amely bátran és pozitívan tudja hitét konfrontálói a körülöttünk élő, fejlődő új világgaL Miről is van itt szó tulajdonképpen? Egy hasadásról a vallásos élet és a hétköznapi élet között A kegyesség olyan erősen koncentrálódik a templomra, a vasárnapra, a temetésre és a „túlvilágra”, hogy látóköréből teljesen hiányzik a mindennapi, földi élet. Egész emberi életünk és keresztyén hitünk alapjaiban új megértésére és megélésére van szükség, amelyben az egyház nem „ellen-közösség” a társadalommal szemben, hanem olyan forrás, amelynek erői éppen a társadalomban, az emberi együttélés földi kapcsolataiban bizonyulnak segítőnek és értelmesnek. Zárt, vallásos kegyesség helyett minden irányban nyitott „világias” kegyesség! — ez igehirdető munkám belső célja. Innen nézem az ifjúság problémáját is. A mai ifjúság már két lábbal benne él a modem élet összefüggéseiben és gondolkodása, életérzése radikálisan elszakad a régi, falusi életformával együtt a hagyományos kegyességtől is. Innen van, hogy csak igen ritkán kapnak hazulról valódi segítséget a tudatos, nékik való keresz- tyérf élet irányába. Péntek esténként tartunk ifjúsági órát, de máskor is el-eljönnek. A létszám 5—20 között mozog. Nagy örömöm, ha sikerül jó beszélgetést provokálnom. Legutóbb pl. az utolsó helyre ülő vendéggel kapcsolatban (Lk 14, 10) a Nietzsche-féle „birkake- resztyénség” vádját beszéltük meg igen élénken. Beszélgetünk egyéni életük gondjairól, feladatairól is. A gyülekezet problémái is előkerülnek néha. Néhány hete új tisztikart és presbitériumot választottunk. Csupa fiatalt! Készülnünk kel! a jövőre! Végül egy kép Hadd fejezzem be egy képpel. A régi romtemplom a völgy kellős közepén, a Galga közelében áll. Valaha itt volt a falu közepe is. De már vagy 200 éve egyre feljebb építkeznek, a dombtető felé. A mi templomunk is itt van fent a domb oldalában. Aki vonattal érkezik, hozzánk, annak végig kell járnia ezt az utat. A völgyből fel a dombra! Ezt az utat járja a falu népe is. Ezt kell járnia gyülekezetünknek is! A völgyből a dombra! A múltból a jövő felé! Dóka Zoltán A felebarátnak Egyszer, nagy szükségben Segített valaki, Pedig nem iá kértem. Kendőjét tartatta Hulló könnyem alá, Fél is szárította. Azt hitte, nem látom, ő is könnyet törölt, Vélem sírt a kárára. Köszönöm, hű barit Vigasztalásodnak Hangtalan, szép szavát. Ki volna oly megrögzött bolond, hogy háborút választani a béke helyett? Békében a fiák atyáikat, háborúban az atyák fiaikat temetik el. [Hérodotosz (i. e. 484—424) görög történetíró.] * Az állam vezetőségének elsőrendű feladata békéhez vezetni az embert. (Platon, görög bölcs.) Idézetek a békéről Elsőben magadat tartsd békességben, akkor azután képes lesz másokat is megbékéltetni. (Kempis Tamás egyh. író.) * Istenem óh, ki nagy Or vagy az égben, a csillagokon túl, nézz le szelíden e csúf földre, hol őrületes harc, szomorúság dúlja a békét, s csörgeti kardját Mars is amerre rohan, pusztul az élet Uram! [Janus Pannonius (1434—1472) pécsi püspök ,humanista író.] " l . * Fél mennyország, ahol béke van. (Luther: Asztali beszélgetéseiből.) * Adjátok kezembe a hadihajak árát, és en Európa minden dombtetőjére egy kápolnát, minden völgyébe egy iskolát' építek, és minden proletárlánykát úgy felöltöztetek, mint egy ki- rálykisasszonyt. (Thomas Mann) Vatikáni zsinatunk törekvése találkozni más kér. egyházak törekvésével abban, hogy közelebb hozzák egymáshoz a népeket, hangsúlyozzuk a béke fontosságát. (XXIII. János pápa 1962 zsinaton elh. nyilatkozata.) Noha az életünket fenyegető szellemet, az atomerőt a palackba visszaparancsolni nem lehet, de vele megbarátkozni, azt a béke szolgálatába állítani és tömegáldássá tenni, még lehet. (Dr. Rédey Pál Emlékezés a békéről.) A nemzetközi beke megszilárdításának egyik lehetősége a kulturális kapcsolatok megerősítése a tudományos, . technikai nevelés és kulturális csereintézmények útján. (U Thant ENSZ- főtitkár 1963. júl. 2-án a budapesti Tud. Akadémián elh. beszédéből.) összegyűjtötte Vértesi Zoltán Tiéd a szent öröm. Mert aki csüggedett, Felemelte arcát. Jczsa Mártonná Darázs Endre emlékére A lírai életmű, melyet a váratlan és korai halál lezsugorít, nem múlik el a költő halálával. Üj kapcsolatba kerül a világgal, élni kezd saját erejéből, immár a költő hozzájárulása nélkül. A fiatalon, negyvenöt éves korában most eltávozott Darázs Endre költői életműve is ilyen, most már kerek egész, önnön fényét sugározza. Darázs Endre Budapesten született, itt végezte az egyetemet, a fővárosban volt könyvkiadói vállalatok és irodalmi folyóiratok szerkesztője, de lelke forrón ősei szülőföldjén tanyázott. Berzsenyi Dunántúlján, ahol a magyar költők jó bölcsője ringott, írta egyik versében, amely táj .mindörökre kert: Nem tördösi az ágakat. Mint kertész, úgy nevel”. Valóban kertésszé vált, formakényes, tiszta, képeket és sugárzó érzelmeket közlő költővé. Ifjú lánynak látta a Balatont, Guláesot, de versei alig szólnak a test Öröméről, neki a szép hazai táj borús vidék, kétségek közt vergődik, vigasztalhatatlan. „Olyan árva, mint alatta mindenki a házba” — irja magára célozva egyik korai versében már. Hű volt magához, vagyis hű maradt kezdeti szomorú síp-zenéjéhez kilenc verskötetében. Megpróbált fölrepülni, napsütötte idillt elérni, de visszacsúszott, mint aki fára mászik, s nincs ereje, hogy' az erős ágakat elérje. Válaáztékos verssel, szép szózenével vigasztalta magát. Egyik versében szarvasok dobognak át a homályos, mély völgytorkolaton, s eltűnnek. Ezt a képet különösen magáénak érezte, a szarvasok a múló élet ás erőfeszítés jelkepe lett szamára. Biztatta magát: nem hal meg, ami tökéletes. Síró, daloló fának mondta magát, hogy ürügyet találjon álcázott önarcképéhez, hogy a fáról beszéljen, ne közvetlenül önmagáról. Magános lélek volt, oldhatatlanul bánatos és kemény, a szomorúság kemény. héjában. Néha még azonosodott Berzsenyin kívül más dunántúli költőkkel is, például Batsányival, de hamar visszatért ismét a magános fa képéhez. Ügy látszik, beteg volt, gyönge test, de kemény erkölcsi szándék, föloldhatatlan, örömtelen féi^fi. Költői meditációja megmarad, mint korszakunk egyik bizonysága a szépről és jóról Szalatnai Rezső Megújulásért (Zsolt. 51, 3—19) Könyörülj rajtam, óh Isten, kegyelmed szerint, nagy irgalmad szerint töröld el hitszegésem, vétkemből tisztíts ki engem. Hűtlen voltam, tudom, vétkem szüntelen előttem van. Egyedül ellened vétkeztem azt tévén, ami rossz szemed előtt; így kiderül: beszéded igaz, tisztának bizonyulsz ítéletedben. Bizony én bűnben fogantam, vétekben melengetett anyám, te pedig kedvedet a belső hűségben leled s titkon bölcsességre tanítasz. Tisztíts meg izsóppal —- tiszta úgy leszek, moss meg s fehérebb leszek a hónáL Hallass örömet, ujjongást velem, vigadjanak tagjaim, melyeket összetörtél Rejtsd el orcádat vétkeimtől, töröld el minden bűnömet! Teremts tiszta szívet bennem, óh Isten, az erős lelket újítsd meg bennem. Ne utasíts el orcád elől, Szent Lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem szabodítósöd örömét, támogass, hogy lelkem készséges legyen Hadd tanítsam utódra a hűtleneket, hogy bűnösök térjenek meg hozzád. Ments ki a vérontás bűnéből, óh Isten, szabadító Istenem, s nyelvem ujjongja igazságodat. Nyisd meg. Uram, ajkamat, hadd hirdesse szájam dicséretedet. Mert nem gyönyörködöl te véresáldozatban, s ha égőáldozatot adnék, azt se kedvelnéd. Istennek kedves áldozat a töredelmes lélek: a megtört is meggyötört szívet, óh Isten, nem veted te meg. Fordította: Bodrog
