Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-04 / 27. szám

ORSZÁGO S EVAN G É L I K U S HETILAP _________ ______————— XX XVI. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1971. július 4. Ára: 2,— Forint Tovább kell lépnünk Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülésén elhangzott dékáni jelentésből Az élet és a teológia sohasem állhat meg. Amit elértünk, azért hálát adunk. De vannak meg nem oldott, vagy még ki­dolgozatlan, vagy rosszul és hiányosan megoldott, illetve egé­szen új kérdéseink is, miközben Isten kétféle — világi és lel­ki — kormányzása alatt élünk. Ez kényszerít arra, hogy az el­ért pozíciókból tovább lépjünk, a „diakónia teológiája” útján tovább haladjunk. Hadd foglaljam itt össze röviden: miben látom a magyar evangélikus teológia területén közvetlenül előttünk álló fel­adatokat. Egyházunk szolgálatának egyik döntő iránya társadalmunk­ban az igeszolgálat, beleértve természetesen ennek minden formáját, és hozzáértve elválaszthatatlanul a szentségekkel va­ló szolgálatot is. Az eviani világkonferencia első szekciója szintén felvetette ezt a kérdést. Mi ott is kifejeztük: a tovább­lépést itt abban látjuk, hogy egyfelől még nagyobb gondot kell fordítanunk annak a tisztázására, mi Isten törvénye ma, ho­gyan értendők a parancsolatok ma, a mi szocialista társadal­munkban; és mi az evangélium, mit jelent Krisztus evangéliu­ma ebben a társadalomban, az annak mindennapi feladataiban élő keresztyén ember számára? Minden igehirdetés ezzel küzd, erre felel. Egész teológiai munkánk sarkallatos kérdése ez a kérdés! A „továbblépés” itt az, hogy igeszolgálatunk valóban felölelje ne a tegnap, hanem a ma hitbeli és etikai — személyes és szociáletikai — kérdéseit, és Isten igéjéből megalapozott, kon­krét választ adjon a ma és majd a holnap kérdéseire. Egyházunk szolgálatának a másik döntő területe — amint ez a „diakóniai teológiából” következik — a felebaráti szere­tet segítő szolgálata társadalmunk építésében, a mai ember és emberiség közös gondjainak megoldásában. Évian is, Nyborg is a legtöbbet ezekkel a feladatokkal foglalkozott, az ún. „eti­kai szférával”, — bizonyára fontos eredményekét hoz itt az őszi prágai világkonferencia is! Azoknak, akik néha diakóniai teoló­giánk „megtorpanásáról” szeretnek szónokolni, mert talán sokan valóban nem léptek maguk túl az eddig kidolgozott alapvető pozíciókon, hadd próbáljak utalni arra, hol vannak új felada­taink, kidolgozandó részletkérdéseink ebben a vonatkozásban. Az egyházak és keresztyének a társadalmat nemcsak direkt módon, a külső struktúrák igazságosabbá formálásában segít­hetik. Annak a humánus társadalmi rendnek, amelyben benne élünk, kevésbé látható és feltűnő formákban is segítséget nyújthatunk: az emberek gondolkodásának formálásával, az erkölcsi normák és mértékek útján, a lelkiismeret ébresztésé­vel és nevelésével. És keresztyéneken át, akik egész életüket, egész lelkesedésüket a körülöttük élő társadalom javára adják. Végül és nem utolsó sorban a nemkeresztyén humanista ma­gatartás, erkölcsi értékek megbecsülésével és segítésével is: közös etikai küzdelemben a romboló erkölcsi nihilizmussal és önzéssel szemben. A társadalmi diakóniának a következő időkben nálunk egy­felől a tartalmi részletkérdésekre, diakóniánk részlet-feladatai­ra kell majd koncentrálnia. Hadd utaljak itt csak néhány ilyen, fontos területre! A legszűkebb közösségben, a család­ban: a szexuáletikai kérdések, a válás elleni küzdelem, a szü­lők és gyermekek, a nemzedékek viszonyának problémái. A gazdasági életben: az anyagiasság, a harácsolás, a laza és fe­lelőtlen munkamorál elleni keresztyén küzdelem problémái; a köztulajdon fokozott erkölcsi védelme; a becsületes munka na­gyobb etikai megbecsülése stb. A társadalomban: keresztyén részvételünk a közösségért élő ember lelkületének, magatar­tásának gyakorlati kialakításában; a nők igazi egyenjogúsá­gáért és megbecsüléséért való fáradozás minden téren; a ma­gányosok, lelki sérültek, öregek támogatása; küzdelem a „disz­kriminációs gondolkodás” ellen (cigánykérdés, antiszemitiz­mus, színesek iránti ellenszenv stb.). Most látjuk csak, hogy az igazi közösségi magatartással szemben mennyi antiszociális motívum él még a lelkek mélyén, a keresztyénekben is! A kul­túra világában: fáradozás a szellemi és etikai értékek nagyobb megbecsüléséért, az irodalom, művészetek és a tömegkommu­nikációs programok magasabb etikai színvonaláért; a tudomá­nyos-technikai fejlődés etikai irányáért világviszonylatban; a környezetpusztító hatások leküzdéséért; igazi dialógus előse­gítéséért az egyházak, vallások és világnézetek közt mások őszinte meggyőződésének tiszteletben tartásával. Nem térek itt most ki a nemzetközi keresztyén diakóniai feladatokra: azok­ról is legalább ilyen részletességgel és konkrétsággal kellene szólnunk! Nincs itt elég tág tér a „továbblépésre”? Hiszen a konkrét keresztyén etikai válaszok részletes kidolgozásának még nagyon az elején tartunk társadalmunkban — s emellett nap, mint nap új erkölcsi kérdéseket is hoz elénk az élet! Másfelől — megint csak egészen vázlatosan utalhatok rá — megvizsgáltuk-e eléggé a részletekben is, hogy milyen egyhá­zi, keresztyén módszerekkel, hogyan tudunk segíteni társadal­munkban és az emberiség életében, ebben a „közös eti­kai szférában”? Milyen szerepe van ebben a sokágú diakóniá- ban az igehirdetésnek, a szentségeknek, a keresztyén nevelő­munkának, a lelkipásztori beszélgetésnek és látogatásnak; be- levittük-e már ezeket a konkrét társadalmi diakóniai kérdése­ket valóban, gyakorlati módon vallástanításunkba, konfirman­dus-oktatásunkba, gyülekezeteink nevelésébe, a teológiai kép­zés minden ágába, ökumenikus együttműködésünkbe nemcsak a felső, hanem a gyülekezeti szinten is? Azt gondolom; ha ezekig a konkrét, mai részletkérdésekig és konkrét gyülekezeti, lelkészi feladatokig próbáljuk „lebon­tani” csak az előbbiekben felvetett diakóniai problémákat, ak­kor nem kell kérdezősködni arról, hol és miben lépjen tovább egyházunk a „diakónia teológiájában”, — hanem mind a két kezünk tele lesz munkával. * Dr. Nagy Gyula „Megbizonyosodtunk arról, hogy Magyarországon él az egyház“ Dr. Ruben Josefson svéd érsek látogatása hazánkban reg..Amíg az istentisztelet után a presbiterek számára Svenungsson külügyi titkár is­Dr. Ruben Josefson svéd érsek és felesége Bizonyára hónapokig lehet­tek úton I. István királyunk pénzei, amíg eljutottak III. Olaf vagy Jakab svéd király országába. Az északi ország földjéből több helyen is előke­rült érmék az első bizonyíté­kok a két nép kapcsolatára. Bethlen Gábor erdélyi feje­delem korában, aki Branden­burgi Katalinnal kötött házas­sága révén sógora lett II. Gusz­táv Adolf svéd királynak, öt hétig utazott a gyorsposta Gyu­lafehérvártól Svédországig. XII. Károly svéd király pihe­nőhelyét emléktábla jelzi Pes­ten a Váci utcában: „1714. XI. 17. Lóháton 14 nap alatt tette meg az utat Törökországból Stralsundig.” Stockholm és Budapest kö­zötti néhány órás repülőút után június 15-én egyházunk meghívására hazánkba érke­zett dr. Ruben Josefson, a Svéd Evangélikus Egyház érseke, fe­lesége, Ann-Marie Josefson és Henrik Svenungsson külügyi titkár kíséretében egyhetes lá­togatásra. Ez az egy hét, egy­házunkban a nagyobb testvér- egyház legmagasabb szintű küldöttségének látogatása a testvéri kapcsolatkeresés egy hete volt. Amint vendégeink az utolsó estén összefoglalták ta­pasztalataikat, szükség volt er­re a látogatásra, hogy eloszlas­son bizonyos félreértéseket és hamis elképzeléseket a magyar nép életével és egyházunk éle­tével kapcsolatban, melyek a „hidegháború” idejéből marad­tak meg. A mai kor techniká­ja által teremtett közelség most vált először az őszinte párbe­széd és tapasztalatcsere lehe­tőségévé. Három gyülekezetben Budapest Deák tér — Bu- dapest-Kelenföld — Rád: há­rom különböző nagyságú és jel­legű gyülekezet Dr. Hafen- scher Károly lelkész svéd nyelvű köszöntése és Szent- ivány Ödön másodfelügyelő üdvözlete fogadta Josefson ér­seket a Deák téren, aki a zsúfolt templomban igehirde­tésében a samáriai asszonytól vizet kérő Jézus akkori embe­ri határokkal mit sem törődő magatartását emelte ki, aki be­szédbe ereszkedett Jákob kút- jánál az asszonnyal, aki más fajú és vallású volt. Jézus sürgetését, járjunk és higgyünk a világosságban, — húzta alá prédikációjában Ke- lenföldön Svenungsson lelkész. Az úrvacsorái oltár mellé a gyükezet lelkészeivel és pres­szági gyülekezetekben. Szám szerint óriási egyház lennének, kereken 8 millió, de kevesen járnak templomba és sok a kö­zömbös egyháztag. A fokozott városiasodás, a gomba módra növekvő új lakótelepek új fel­adatokat jelentenek az egyhá­zi és gyülekezeti szervezés szá­mára. Maradandó emléket jelen­tett a rádi gyülekezet. Megszó­laltak a harangok és fölcsen­dült az ének, amikor a vendé­gek megérkeztek a templom elé. Bachát István lelkész mon­dott üdvözletét a Vác-Rádi gyülekezet nevében. Detre László esperes és dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő kíséretében vonultak föl a gyü­lekezet tagjainak sorfala kö­zött a dombon épített temp­lomhoz vezető lépcsőn. Teli to­rokból hangzott föl az ének: „Ne csüggedj el kicsiny se­mertetést tartott a svéd egy­ház életéről, a templom előtt körülvették a gyülekezet tag­jai az érseket és feleségét. Nyújtották a virágokat és könnyes szemmel köszönték a látogatást és a prédikációt. Kedves jelenet volt, amikor az érsek felesége a legegyszerűbb módon oldotta meg a nyelvi nehézségeket és átölelte az őt köszöntő asszonyokat. „Megbizonyosodtunk arról, hogy Magyarországon él az egyház, ezt a vasárnapot soha sem fogjuk elfelejteni!’’ — mondták. Teológiai tapasztalatcsere Több alkalommal és külön­böző szinteken is sor kerülhe­tett arra, hogy vendékeinkkel teológiai tapasztalatcserét foly­tassunk. D. Káldy Zoltán ‘ püspök munkatársai társaságá­ban fogadta az érseket és kísé­retét, részt vettek Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepi istentiszteletén és tanévzáró ünnepélyén, külön is találkoz­tak D. dr. Ottlyk Ernő püspök­kel, a Teológiai Akadémia ta­náraival. A Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa dr. Bakos Lajos református püs­pök elnökletével fogadta a kül­döttséget. Josefson érsek látogatása al­kalmával június 17-én délelőtt tartottak együttes ülést a Pes­ti, Budai, Pest megyei, Fejér- Komáromi és Nógrádi egyház­megyék lelkészi munkaközös­ségei. Ezen Josefson érsek „Lu­ther tanítása a keresztségről” címen tartott teológiai előadást, Svenungsson külügyi titkár pe­dig beszámolt a svéd egyház életéről. Örömmel fedeztük föl ven­dégeinknél a svéd egyház teoló­giájára mindig is annyira jel­lemző ragaszkodást lutheri örökségünk értékeihez. Ami­kor korunkban az érdeklődés az egyes ember és a társada­lom, az emberi közösségek kér­dései felé fordul, fontos, hogy az egyházban helyesen értsük igehirdetői és diakóniai felada­tunk összefüggéseit, felekezeti- hitvallásos meghatározottsá­gunk és ökumenikus elkötele- zésünk viszonyát. Vendégeink érdeklődéssel fi­gyeltek föl sajátos magyar teo­lógiai eredményeinkre, külö­nösen is az egyház és a társa­dalom viszonyával összefüggő kérdésekre. „Ügy tapasztaltuk — mondta búcsúzóul Josefson érsek D. Káldy Zoltán püs­pöknek —, hogy a Magyar Evangélikus Egyház jó irány­ban halad, amikor a diakóniát, a szolgálatot hangsúlyozza”. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke fogadta a küldöttséget és tájékoztatást adott az állam és az egyház viszonyától. Nyílt és őszinte eszmecsere során sok külföldi hamis hír cáfoló- dott meg. Balett és Balaton Mivel vendégeink most jár­tak először Magyarországon, egyházunk igyekezett számuk­ra sokat megmutatni hazánk­ból. Látták az Operaházban Hacsaturján nagyszerű balett­jét, a Spartacust. Kirándultak a Balatonhoz, rövid sétát tettek Székesfehérvár, Vác és a budai Vár nevezetességei megte­kintésére. Öröm volt megfelel­ni történelmünk összefüggéseit kutató kérdéseikre, /akár a Mátyás templomban, akár egy­házunk levéltárának és könyv­tárának sok svéd emlékét for­gatva és lapozva Teológiánk díszdoktorának, az ökumeni­kus mozgalom úttörőjének, Sö- derblom svéd érseknek a leve­leit. Beletartozott ebbe az ismer­tetésbe az orvosi ellátás és a családi pótlék rendszerének vá­zolása is, a termelőszövetkeze­tek és a magyar asztalitenisze­zők, meg öttusázók eredményé­nek elemzése is. Őszinte érdeklődéssel jöttek, őszinte válaszokat kaptak. Ha­zánk igaz barátai közé számít­hatjuk őket! Ezt ők maguk je­lentették ki. Kölcsönös segítség Magyar egyházunk és né­pünk úgy tekint a svéd egy­házra és népre, mint amelyik­től sok segítséget kapott. A há­ború idején sok üldözött lelt menedéket náluk és sok éhező számára nyújtottak kenyeret. Egyházunk előttünk álló nagy feladata, az új Teológiai Aka­démia kialakítása dolgában igen jelentős anyagi támoga­tást kaptunk és kapunk tőlük. Vendégeink megtekintették a Budapest-Zuglói gyülekezet épületeit és a Zuglói Szeretet- házat, ahol a tervek szerint az új épület készül majd. Egyházunk hálás a nagyobb testvéregyház segítségéért. A mostani látogatás azonban ar­ra is jó alkalom volt, hogy lássuk: a nagyobb testvér is igényli a segítséget. Nagyon sok kérdésben olyan problémáik vannak, mint nekünk. A világ keresztyénsége igényli a tapasz­talatcsere különféle formáit. Reméljük, hogy dr. Ruben Josefson svéd érsek és kísére­te magyarországi látogatása nyomán egyházunk és a svéd egyház kapcsolata tovább erő­södik majd. If j. Harmati Béla Dékán választás a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánkon megtörtént az új tisztségviselők megválasztása az 1971/72. tanévre. A következő tanév dékán­jává az Akadémia júniusi kari ülése egyhangúlag D. dr. Pálfy Miklós professzort, prodékánjává dr. Pröhle Károly profesz- szort és kari jegyzőjévé újra dr. Selmeczi János otthonigazga­tót választotta meg. AI .BERT SCHWEITZER KÖRHAZANAK újjáépítése A nemzetközi Albert Schwei­tzer Szövetség új kórház épí­tését tervezi „az őserdő dok­tora” lebontásra kerülő régi kórháza helyén. 100—120 ágyas új épületet emelnek majd Lambareneben es ót or­vos dolgozik majd a legújabb követelményeknek is megfe­lelő kórházban, közöttük két sebész és egy gyermekorvos. (epd) MIKKO JUVA A helsinki egyetem teológiai ákultásán a skandináv egy- íáztörténet tanárát, a Lutherá- tus Világszövetség elnökét, Mikko Juva professzort válasz­tották a helsinki egyetem rek­torává. Hivatalát ez év őszén veszi át bitereivel odatérdelő vendég el­mondta, hogy milyen nehézsé­gek okoznak gondot a svédor-

Next

/
Thumbnails
Contents