Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-04 / 27. szám
ORSZÁGO S EVAN G É L I K U S HETILAP _________ ______————— XX XVI. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1971. július 4. Ára: 2,— Forint Tovább kell lépnünk Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepi ülésén elhangzott dékáni jelentésből Az élet és a teológia sohasem állhat meg. Amit elértünk, azért hálát adunk. De vannak meg nem oldott, vagy még kidolgozatlan, vagy rosszul és hiányosan megoldott, illetve egészen új kérdéseink is, miközben Isten kétféle — világi és lelki — kormányzása alatt élünk. Ez kényszerít arra, hogy az elért pozíciókból tovább lépjünk, a „diakónia teológiája” útján tovább haladjunk. Hadd foglaljam itt össze röviden: miben látom a magyar evangélikus teológia területén közvetlenül előttünk álló feladatokat. Egyházunk szolgálatának egyik döntő iránya társadalmunkban az igeszolgálat, beleértve természetesen ennek minden formáját, és hozzáértve elválaszthatatlanul a szentségekkel való szolgálatot is. Az eviani világkonferencia első szekciója szintén felvetette ezt a kérdést. Mi ott is kifejeztük: a továbblépést itt abban látjuk, hogy egyfelől még nagyobb gondot kell fordítanunk annak a tisztázására, mi Isten törvénye ma, hogyan értendők a parancsolatok ma, a mi szocialista társadalmunkban; és mi az evangélium, mit jelent Krisztus evangéliuma ebben a társadalomban, az annak mindennapi feladataiban élő keresztyén ember számára? Minden igehirdetés ezzel küzd, erre felel. Egész teológiai munkánk sarkallatos kérdése ez a kérdés! A „továbblépés” itt az, hogy igeszolgálatunk valóban felölelje ne a tegnap, hanem a ma hitbeli és etikai — személyes és szociáletikai — kérdéseit, és Isten igéjéből megalapozott, konkrét választ adjon a ma és majd a holnap kérdéseire. Egyházunk szolgálatának a másik döntő területe — amint ez a „diakóniai teológiából” következik — a felebaráti szeretet segítő szolgálata társadalmunk építésében, a mai ember és emberiség közös gondjainak megoldásában. Évian is, Nyborg is a legtöbbet ezekkel a feladatokkal foglalkozott, az ún. „etikai szférával”, — bizonyára fontos eredményekét hoz itt az őszi prágai világkonferencia is! Azoknak, akik néha diakóniai teológiánk „megtorpanásáról” szeretnek szónokolni, mert talán sokan valóban nem léptek maguk túl az eddig kidolgozott alapvető pozíciókon, hadd próbáljak utalni arra, hol vannak új feladataink, kidolgozandó részletkérdéseink ebben a vonatkozásban. Az egyházak és keresztyének a társadalmat nemcsak direkt módon, a külső struktúrák igazságosabbá formálásában segíthetik. Annak a humánus társadalmi rendnek, amelyben benne élünk, kevésbé látható és feltűnő formákban is segítséget nyújthatunk: az emberek gondolkodásának formálásával, az erkölcsi normák és mértékek útján, a lelkiismeret ébresztésével és nevelésével. És keresztyéneken át, akik egész életüket, egész lelkesedésüket a körülöttük élő társadalom javára adják. Végül és nem utolsó sorban a nemkeresztyén humanista magatartás, erkölcsi értékek megbecsülésével és segítésével is: közös etikai küzdelemben a romboló erkölcsi nihilizmussal és önzéssel szemben. A társadalmi diakóniának a következő időkben nálunk egyfelől a tartalmi részletkérdésekre, diakóniánk részlet-feladataira kell majd koncentrálnia. Hadd utaljak itt csak néhány ilyen, fontos területre! A legszűkebb közösségben, a családban: a szexuáletikai kérdések, a válás elleni küzdelem, a szülők és gyermekek, a nemzedékek viszonyának problémái. A gazdasági életben: az anyagiasság, a harácsolás, a laza és felelőtlen munkamorál elleni keresztyén küzdelem problémái; a köztulajdon fokozott erkölcsi védelme; a becsületes munka nagyobb etikai megbecsülése stb. A társadalomban: keresztyén részvételünk a közösségért élő ember lelkületének, magatartásának gyakorlati kialakításában; a nők igazi egyenjogúságáért és megbecsüléséért való fáradozás minden téren; a magányosok, lelki sérültek, öregek támogatása; küzdelem a „diszkriminációs gondolkodás” ellen (cigánykérdés, antiszemitizmus, színesek iránti ellenszenv stb.). Most látjuk csak, hogy az igazi közösségi magatartással szemben mennyi antiszociális motívum él még a lelkek mélyén, a keresztyénekben is! A kultúra világában: fáradozás a szellemi és etikai értékek nagyobb megbecsüléséért, az irodalom, művészetek és a tömegkommunikációs programok magasabb etikai színvonaláért; a tudományos-technikai fejlődés etikai irányáért világviszonylatban; a környezetpusztító hatások leküzdéséért; igazi dialógus elősegítéséért az egyházak, vallások és világnézetek közt mások őszinte meggyőződésének tiszteletben tartásával. Nem térek itt most ki a nemzetközi keresztyén diakóniai feladatokra: azokról is legalább ilyen részletességgel és konkrétsággal kellene szólnunk! Nincs itt elég tág tér a „továbblépésre”? Hiszen a konkrét keresztyén etikai válaszok részletes kidolgozásának még nagyon az elején tartunk társadalmunkban — s emellett nap, mint nap új erkölcsi kérdéseket is hoz elénk az élet! Másfelől — megint csak egészen vázlatosan utalhatok rá — megvizsgáltuk-e eléggé a részletekben is, hogy milyen egyházi, keresztyén módszerekkel, hogyan tudunk segíteni társadalmunkban és az emberiség életében, ebben a „közös etikai szférában”? Milyen szerepe van ebben a sokágú diakóniá- ban az igehirdetésnek, a szentségeknek, a keresztyén nevelőmunkának, a lelkipásztori beszélgetésnek és látogatásnak; be- levittük-e már ezeket a konkrét társadalmi diakóniai kérdéseket valóban, gyakorlati módon vallástanításunkba, konfirmandus-oktatásunkba, gyülekezeteink nevelésébe, a teológiai képzés minden ágába, ökumenikus együttműködésünkbe nemcsak a felső, hanem a gyülekezeti szinten is? Azt gondolom; ha ezekig a konkrét, mai részletkérdésekig és konkrét gyülekezeti, lelkészi feladatokig próbáljuk „lebontani” csak az előbbiekben felvetett diakóniai problémákat, akkor nem kell kérdezősködni arról, hol és miben lépjen tovább egyházunk a „diakónia teológiájában”, — hanem mind a két kezünk tele lesz munkával. * Dr. Nagy Gyula „Megbizonyosodtunk arról, hogy Magyarországon él az egyház“ Dr. Ruben Josefson svéd érsek látogatása hazánkban reg..Amíg az istentisztelet után a presbiterek számára Svenungsson külügyi titkár isDr. Ruben Josefson svéd érsek és felesége Bizonyára hónapokig lehettek úton I. István királyunk pénzei, amíg eljutottak III. Olaf vagy Jakab svéd király országába. Az északi ország földjéből több helyen is előkerült érmék az első bizonyítékok a két nép kapcsolatára. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem korában, aki Brandenburgi Katalinnal kötött házassága révén sógora lett II. Gusztáv Adolf svéd királynak, öt hétig utazott a gyorsposta Gyulafehérvártól Svédországig. XII. Károly svéd király pihenőhelyét emléktábla jelzi Pesten a Váci utcában: „1714. XI. 17. Lóháton 14 nap alatt tette meg az utat Törökországból Stralsundig.” Stockholm és Budapest közötti néhány órás repülőút után június 15-én egyházunk meghívására hazánkba érkezett dr. Ruben Josefson, a Svéd Evangélikus Egyház érseke, felesége, Ann-Marie Josefson és Henrik Svenungsson külügyi titkár kíséretében egyhetes látogatásra. Ez az egy hét, egyházunkban a nagyobb testvér- egyház legmagasabb szintű küldöttségének látogatása a testvéri kapcsolatkeresés egy hete volt. Amint vendégeink az utolsó estén összefoglalták tapasztalataikat, szükség volt erre a látogatásra, hogy eloszlasson bizonyos félreértéseket és hamis elképzeléseket a magyar nép életével és egyházunk életével kapcsolatban, melyek a „hidegháború” idejéből maradtak meg. A mai kor technikája által teremtett közelség most vált először az őszinte párbeszéd és tapasztalatcsere lehetőségévé. Három gyülekezetben Budapest Deák tér — Bu- dapest-Kelenföld — Rád: három különböző nagyságú és jellegű gyülekezet Dr. Hafen- scher Károly lelkész svéd nyelvű köszöntése és Szent- ivány Ödön másodfelügyelő üdvözlete fogadta Josefson érseket a Deák téren, aki a zsúfolt templomban igehirdetésében a samáriai asszonytól vizet kérő Jézus akkori emberi határokkal mit sem törődő magatartását emelte ki, aki beszédbe ereszkedett Jákob kút- jánál az asszonnyal, aki más fajú és vallású volt. Jézus sürgetését, járjunk és higgyünk a világosságban, — húzta alá prédikációjában Ke- lenföldön Svenungsson lelkész. Az úrvacsorái oltár mellé a gyükezet lelkészeivel és presszági gyülekezetekben. Szám szerint óriási egyház lennének, kereken 8 millió, de kevesen járnak templomba és sok a közömbös egyháztag. A fokozott városiasodás, a gomba módra növekvő új lakótelepek új feladatokat jelentenek az egyházi és gyülekezeti szervezés számára. Maradandó emléket jelentett a rádi gyülekezet. Megszólaltak a harangok és fölcsendült az ének, amikor a vendégek megérkeztek a templom elé. Bachát István lelkész mondott üdvözletét a Vác-Rádi gyülekezet nevében. Detre László esperes és dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelő kíséretében vonultak föl a gyülekezet tagjainak sorfala között a dombon épített templomhoz vezető lépcsőn. Teli torokból hangzott föl az ének: „Ne csüggedj el kicsiny semertetést tartott a svéd egyház életéről, a templom előtt körülvették a gyülekezet tagjai az érseket és feleségét. Nyújtották a virágokat és könnyes szemmel köszönték a látogatást és a prédikációt. Kedves jelenet volt, amikor az érsek felesége a legegyszerűbb módon oldotta meg a nyelvi nehézségeket és átölelte az őt köszöntő asszonyokat. „Megbizonyosodtunk arról, hogy Magyarországon él az egyház, ezt a vasárnapot soha sem fogjuk elfelejteni!’’ — mondták. Teológiai tapasztalatcsere Több alkalommal és különböző szinteken is sor kerülhetett arra, hogy vendékeinkkel teológiai tapasztalatcserét folytassunk. D. Káldy Zoltán ‘ püspök munkatársai társaságában fogadta az érseket és kíséretét, részt vettek Teológiai Akadémiánk tanévzáró ünnepi istentiszteletén és tanévzáró ünnepélyén, külön is találkoztak D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel, a Teológiai Akadémia tanáraival. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa dr. Bakos Lajos református püspök elnökletével fogadta a küldöttséget. Josefson érsek látogatása alkalmával június 17-én délelőtt tartottak együttes ülést a Pesti, Budai, Pest megyei, Fejér- Komáromi és Nógrádi egyházmegyék lelkészi munkaközösségei. Ezen Josefson érsek „Luther tanítása a keresztségről” címen tartott teológiai előadást, Svenungsson külügyi titkár pedig beszámolt a svéd egyház életéről. Örömmel fedeztük föl vendégeinknél a svéd egyház teológiájára mindig is annyira jellemző ragaszkodást lutheri örökségünk értékeihez. Amikor korunkban az érdeklődés az egyes ember és a társadalom, az emberi közösségek kérdései felé fordul, fontos, hogy az egyházban helyesen értsük igehirdetői és diakóniai feladatunk összefüggéseit, felekezeti- hitvallásos meghatározottságunk és ökumenikus elkötele- zésünk viszonyát. Vendégeink érdeklődéssel figyeltek föl sajátos magyar teológiai eredményeinkre, különösen is az egyház és a társadalom viszonyával összefüggő kérdésekre. „Ügy tapasztaltuk — mondta búcsúzóul Josefson érsek D. Káldy Zoltán püspöknek —, hogy a Magyar Evangélikus Egyház jó irányban halad, amikor a diakóniát, a szolgálatot hangsúlyozza”. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke fogadta a küldöttséget és tájékoztatást adott az állam és az egyház viszonyától. Nyílt és őszinte eszmecsere során sok külföldi hamis hír cáfoló- dott meg. Balett és Balaton Mivel vendégeink most jártak először Magyarországon, egyházunk igyekezett számukra sokat megmutatni hazánkból. Látták az Operaházban Hacsaturján nagyszerű balettjét, a Spartacust. Kirándultak a Balatonhoz, rövid sétát tettek Székesfehérvár, Vác és a budai Vár nevezetességei megtekintésére. Öröm volt megfelelni történelmünk összefüggéseit kutató kérdéseikre, /akár a Mátyás templomban, akár egyházunk levéltárának és könyvtárának sok svéd emlékét forgatva és lapozva Teológiánk díszdoktorának, az ökumenikus mozgalom úttörőjének, Sö- derblom svéd érseknek a leveleit. Beletartozott ebbe az ismertetésbe az orvosi ellátás és a családi pótlék rendszerének vázolása is, a termelőszövetkezetek és a magyar asztaliteniszezők, meg öttusázók eredményének elemzése is. Őszinte érdeklődéssel jöttek, őszinte válaszokat kaptak. Hazánk igaz barátai közé számíthatjuk őket! Ezt ők maguk jelentették ki. Kölcsönös segítség Magyar egyházunk és népünk úgy tekint a svéd egyházra és népre, mint amelyiktől sok segítséget kapott. A háború idején sok üldözött lelt menedéket náluk és sok éhező számára nyújtottak kenyeret. Egyházunk előttünk álló nagy feladata, az új Teológiai Akadémia kialakítása dolgában igen jelentős anyagi támogatást kaptunk és kapunk tőlük. Vendégeink megtekintették a Budapest-Zuglói gyülekezet épületeit és a Zuglói Szeretet- házat, ahol a tervek szerint az új épület készül majd. Egyházunk hálás a nagyobb testvéregyház segítségéért. A mostani látogatás azonban arra is jó alkalom volt, hogy lássuk: a nagyobb testvér is igényli a segítséget. Nagyon sok kérdésben olyan problémáik vannak, mint nekünk. A világ keresztyénsége igényli a tapasztalatcsere különféle formáit. Reméljük, hogy dr. Ruben Josefson svéd érsek és kísérete magyarországi látogatása nyomán egyházunk és a svéd egyház kapcsolata tovább erősödik majd. If j. Harmati Béla Dékán választás a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánkon megtörtént az új tisztségviselők megválasztása az 1971/72. tanévre. A következő tanév dékánjává az Akadémia júniusi kari ülése egyhangúlag D. dr. Pálfy Miklós professzort, prodékánjává dr. Pröhle Károly profesz- szort és kari jegyzőjévé újra dr. Selmeczi János otthonigazgatót választotta meg. AI .BERT SCHWEITZER KÖRHAZANAK újjáépítése A nemzetközi Albert Schweitzer Szövetség új kórház építését tervezi „az őserdő doktora” lebontásra kerülő régi kórháza helyén. 100—120 ágyas új épületet emelnek majd Lambareneben es ót orvos dolgozik majd a legújabb követelményeknek is megfelelő kórházban, közöttük két sebész és egy gyermekorvos. (epd) MIKKO JUVA A helsinki egyetem teológiai ákultásán a skandináv egy- íáztörténet tanárát, a Lutherá- tus Világszövetség elnökét, Mikko Juva professzort választották a helsinki egyetem rektorává. Hivatalát ez év őszén veszi át bitereivel odatérdelő vendég elmondta, hogy milyen nehézségek okoznak gondot a svédor-