Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-03 / 1. szám
#•1 TIZ E V - TI Z E S E M E N Y 1961- 1970 Emberé a munka — Istené az áldás Hós 10, 12 Szántás, vetés, aratas — az. ember ősi tevékenységei a mindennapi kenyérért. A jótékony eső pedig az ég jóváhagyása, az emberi munka megkoronázása, a gyümölcstermés feltétele. A termésnek előbb a fölcj, mélyén, majd a felszín fölött végbemenő folyamata az ősi tapasztalatok ellenére csodálattal tölti el a gondolkodó embert, mert az élet kialakulása és fejlődése mindig csodának tűnik. A naptári esztendőtől való búcsúzás, napok, események újra „számolása” és értékelése szintén ősi emberi érzés és hangulat. A máskor számlálatlanul siető percek lelassulnak, tartamuk mintha sokszorosára nőne. Népszokások, búfelejtő vidámság és bódulat kísérik e perceket, hogy azután nem sokkal később egy új esztendő küszöbén, felmérjük ismét a siető élet feladatait. Isten igéje Óév estéjén — mint bármikor máskor is — meg akar óvni bennünket pillanatnyi hangulatok ábrándos veszélyeitől, élő és használható üzenetet tartalmaz, akár hátra tekintünk, akár előre. ,,VESSETEK MAGATOKNAK IGAZSÁGOT!” Az „igazság” szó mindig sokat hangoztatott s a legszebb szavak között is a legtündöklőbb. A mi korunkban azonban leértékelődnek a „tündöklő szavak” és felértékelődik a „valóság”. Családi életben és társadalomban, becsületes munkában és a mindennapi emberség cselekedeteiben, a béke és az emberi élettel alapvetően összefüggő más világkérdések kapcsán vetődik fel Isten parancsa: valósággal, igazi szeretettel és felelősséggel párosuló igazságot vessetek, elkerülve minden látszatot, képmutatást. „KEGYELMET (HŰSEGET) ARASSATOK!” Amennyiben a mi tevékenységünk a vetés, annyira világos előttünk, hogy az aratáshoz már nem elég a jószándékunk vagy akaratunk. Isten kegyelmének és hűségének áldása adhat csak gyümölcsöt, készíthet a vetés után aratást. Ezeket az áldásokat tapasztaltuk a mögöttünk levő esztendő során is ezer bizonyossággal s az aratásról szóló parancsot azzal a reménységgel fogadjuk, hogy kegyelme nem távozik el tőlünk az új napok során sem. „SZÁNTSATOK MAGATOKNAK ŰJ SZÁNTÁST!” Egy fiatal magyar költőről elhangzott jellemzésben hallottam: verseiben nem ad teljes, magabiztos megoldásokat, csupán küzd értük, megküzd kétségekkel és tornyosuló akadályokkal, mert a végleges válasz csupán „ábrándok megdicsőülése” lenne... Végzetes tévedés lenne, ha Isten parancsait bármilyen élethelyzetben az ábrándok közé sorolnánk! ő az egyszeri életben s a mindig előresiető, egyszer átélhető percekben új szántásra biztat minket. Ez sok küzdelemmel, előre nem látható problémával járhat, de jó eredményhez mi is csak ilyen úton juthatunk. Segítsen bennünket Isten friss gondolatokra, új feladatok közötti hűséges helytállásra, emberek közötti keresztyén felelősségünk megújuló vállalására. Mert itt az ideje, hogy őszintén, fiatalos szívvel keressük az Urat — nagy emberi kérdésekben is — és észrevegyük, hogy Ő is közeledik hozzánk s az „igazság esőjével” öntözi munkánkat, életünket. Ez a bizoda- lom vezessen át minket az év fordulóján. \ Szirmai Zoltán Ami csak rajtunk múlik 5 Móz 11, 26—28 Túlnyomóan világi tartalmúvá lett ünnepnapunkon kaptuk Isten eme üzenetét. Szemünk végigszalad a szentírási sorokon, de nem tudjuk félretenni, mint az újév köszöntő lapokat. A közlés már tudatunkba marta: Rajtunk múlik, hogy áldássá vagy átokká válik jövendőnk! íme, így foglalom össze és tolmácsolom mai értelművé az üzenetet: „Figyelj fel arra, az 1971-es esztendőt, összes lehetőségeit javatokra készítettem. De ti mindezt visszájára is fordíthatjátok! Küzdjétek hát le a gonosz erőket, hogy mindenkinek kedves otthonává lehessen a Föld!” 1. AZ ÜZENET AZZAL KEZDŐDIK. „LÁSD...” Isten valamit meg akar mutatni, ezért figyelni kezdek. Az így élezett szem azután észreveszi: Valaki csakugyan működik az események mögött! Ekkor eszembe jut az a levél, amit a napokban kaptam árvizet élt ismerőseimtől. „Ez esztendő, a rendkívüli időjárás, az árvíz legtöbbünk látását megjavította. Hogy értem ezt? Látni kezdjük, hogy sem Istent, sem embertársainkat nem szabad kihagyni számításainkból. Istennek ma is megvan mind a két keze... Hasonlóan nagy tapasztalat volt: Nem szólam a mi társadalmunkban, hogy egymásnak testvérei vagyunk! Viskóié helyett komfortos házakba költözhettünk, egymáshoz is közelebb kerültünk, váratlanul meg olyan őszt kaptunk, hogy még a december is megengedte a külső munkát. így formálódott nálunk újjá a bibliai mondás: A jóakaratú emberek közt a baj is áldássá válik.” Ezúton is megköszönöm ezt a levelet és felismeréseit sajátommá fogadom. 2 3 2. „LÁSD, ÉN ADOK MA ÉLŐTÖKBE ÁLDÁST...” A MÁ-t tehát Isten kezéből vesszük. Jelenti ez az 1971-es esztendőt, és egyben a ma Magyarországát, mely szocialista jövendőjét építi. Már az magában nagy áldás, hogy ennek belátására eljutottunk és odaadással tudjuk hivatásunkat teljesíteni. Harvey Cox írja le a kubai keresztyének esetét. A Castro vezette forradalomról olyan látást nyertek, hogy azt Isten jelölte ki útul és hűségesen támogatták. Ennek következtében bizonyságtételük kiszélesedett, hitelük megnőtt és sok áldásban részesültek. A forradalom győzelme után azonban megálltak az úton, bizonyságtételüket csak a lelki életre korlátozták, s így a korábbi áldásoktól elestek. Mi hálát adunk Istennek, hogy a most induló új ötéves tervünknél számítanak ránk és mi érezzük elkötelezettségünket az áldásos munkára. Rajtunk múlik, hogy korszerűbb, nagyobb darab kenyeret adó legyen ipari és mezőgazdasági termelésünk, megépüljenek az új házsorok, kultúrált otthont nyújtsanak dolgozótársainknak. A ködös általánosságból például így ölt határozott alakot a megáldatás ígérete! / 3. E NAP ÜNNEPI HANGULATA azonban meg ne tévesz- szen minket! Sok belső és külső erőtlenséggel kell még megküz- denünk! Szebbek a lakásaink, mégis több a magános ember. Szaporodnak autós barátaink, akik a közúton halálos fenyegetést jelentenek. Rövidül' a munkaidőnk, mégis kevesebb jut gyermekeinkre. Ezenkívül is hány ellenmondás, amit meg kell oldanunk, hogy az áldás átokká ne fajuljon. A mai napot először szenteljük a világbéke eszméjének. Becstelen háborúk, hadviselésnek címzett gyilkolások, esztelen ellenségeskedés terheli a világ közérzetét, a fegyverzet költségei pedig pénztárcáját. E világméretű békeagitáció arra mozgósít: Biztosítsunk lázas világunk számára gyógyító körülményeket! Jaj legyen annak, aki ezt megszegi! Hálát adunk Istennek, hogy népünk és egyházunk azok között van, akik erre a belátásra már rég eljutottak! Sőt, .. túljutottunk azon az időszakon, amikor úgy általánosságban akarhatjuk a békét és az életet. Ma a világban fennálló konkrét, kérdések jó megoldásának szorgalmazásával és munkálásával lehet csak a békét munkálni”. (Káldy: Üj úton) Ez az, ami csak rajtunk múlik! Virágh Gyula 1961. Április 12-én Jurij GAGARIN szovjet repülőőrnagy az emberiség történelmében először jutott el a világűrbe, Az egész világ csodálattal vette tudomásul a fantasztikum határát súroló hírt, hogy ember a tudományok és az emberi akarások eredményeképpen a világűrbe tudott kerülni és az emberi kéz alkotta űrhajóval megkerülte a földet. A fiatal szovjet űrhajós bátor tette egy új korszakot nyitott meg az emberiség előtt, az űrkutatás korszakát. 1962. Október 11-én a római Péter templomban XXIII. János pápa ünnepélyes keretek közt megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot. Magában a római katolikus egyházban is, de — meg kell mondanunk, hogy a mi magyar evangélikus egyházunkban is — nagy várakozással tekintettek a zsinat elé. Minél több hír érkezett az ülésekről, úgy oszlottak szét azoknak a reménységei, akik valami „nagy” változásban bíztak. Kétségtelen, voltak eredmények, de — véleményünk szerint — csak akkor lesz igazán ökumenikus találkozásunk a katolikus testvéreinkkel, ha nem zsinatok ünnepélyességében keressük a találkozást, hanem az „élet sűrűjében". É ez még várat magára. 2 3 1963. November 22-én a texasi Dallasban merénylet áldozata lett John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Mindössze ezer napig ült az elnöki székben J. F. Kennedy, amikor választási kőrútjának egyik állomásán — Dallasban — „ismeretlen” tettes több lövéssel életveszélyesen megsebesítette. ő volt az első elnök, aki beismerte az USA-ban uralkodó faji probléma súlyosságát, a mind nagyobb hullámban elszaporodó erőszakoskodás és a közerkölcsök romlását, de ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ő adott parancsot Vietnam elleni agresz- szióra is. 1964. Június 23-án, a pozsonyi régi Városháza épületében a Szlovák Evangélikus Egyház Teológiai Fakultása tiszteletbeli doktorrá avatta Káldy Zoltánt, a Déli Egyházkerület püspökét. Káldy Zoltán püspök beiktatása óta az akkor elmondott székfoglaló beszéd teológiai és egyházpolitikai döntéseit érvényesítette egyházkerületében, hazai és nemzetközi egyházi fórumokon egyaránt. Díszdoktori székfoglaló beszéde: „A diakónia az egyház életformáDietrich Bonhoeffer újévi verse: Jó hatalmaktól Jó hatalmaktól hűen átölelve vigasztalón s őrizve szüntelen, így szeretnék ma érettetek élni s menni véletek úton-útfélen. Szívet kínzóak még a régi dolgok ... még gonosz napok nehéz terhe nyom, ó, felzaklatott lelkeinkre áraszd üdvösségedet Jézus Krisztusom. S ha nyújtanád is a keserű kelyhet szenvedésekkel színültig tele, hálásan vesszük áldott kezeidből reszketés nélkül, utunk Istené. S ha mégis egyszer örömre érlelsz még e világon, hol szikrát szór a nap, a múltakról majd emlékezgetünk beléd simulva — fényei alatt. Csak gyertyáidnak lángja égjen csendben — meleg fényüktől szökjön a setét — s mint pillangókat, vond be fénykörébe e világbörtön minden gyermekét. / És ha egyszer... elmélyül majd a csend szerte e földön s zeng dicséreted, engedd, hallhassuk s minden gyermekedd' együtt áldhassuk fényesült neved. Jó hatalmaktól rejtve és ölelve vigaszra várunk s tudjuk, jönni fog! Isten velünk van, barna est ha érik s akkor is, ha ránk nyit új napod. I Fordította: Jakus Imre Az eredeti szöveg első verséből világosan kitűnik, hogy ezt a verset Bonhoeffer 1944 45 fordulóján, újévkor írta. A fordításban ez így nem érzékelhető, mert én az „úton-útfelen” kifejezéssel a szenvedő társakkal való állandó együttérzést, együtt- menetelést akartam kifejezni, ami az író elgondolása is volt; — szövege így hangzik: „und mit euch gehen in ein neues Jahr?” (első versszak 4. sora). Jakus Imre A karácsonyi üzenet tőlünk az igazságosságot követeli Risto Jääskeläinen, a tavaly nálunk tanult finn lelkész írt Helsinkiből, ahol rövid lelkészi szolgálat után tovább folytatja tanulmányait: az egyetemen politikai történelmet és összehasonlító vallástudományt hallgat. Leveléből idézünk: Innen a hideg északról gyakran gondolok a napsütéses déli országra. Az Evangélikus Élet gyakran hoz köszöntést és híreket Magyarországról, az evangélikus egyházról s a Teológiai Akadémiáról. A finn újságok is gyakran közöltek az utóbbi hetekben pozitív cikkeket a mai Magyarországról... Majd a karácsonyi köszöntés után így folytatja: Hála Istennek az ifjúság nálunk bőven ellátottsága közepette erősen beszélni kezd az éhség karácsonyáról, s karácsonyi ajándékok helyett pénzt gyűjt a félig fejlett országoknak, ahová természetesen jóval több kell, mint amit pénzküldeményekkel meg lehet adni. De ez már annak a jele, hogy az ifjúság többet tudatosít másoknál a világban levő szociális igazságtalanságokról, s változtatásokat követel Krisztus születésének karácsonyi üzenete alapvetően érinti az egész embert és egész jövőjét. Isten megjelenése az emberek között ugyanaz minden ember ,számára, s így a karácsonyi üzenet tőlünk az igazságosság megvalósítását követeli, hogy valóban konkrét legyen a „földön békesség s az emberekhez jó akarat.” ja”, híven kifejezte mindazt a teológiai felismerést, amelyet azóta egész egyházunk magáénak vall és szolgálatára nézve iránymutatónak ismer el. Egyházunk egész népe meleg szeretettel vette körül ebből az alkalomból püspökét. 1965. Az esztendő halottlistáján ilyen neveket olvashatunk: Albert Schweitzer, Winston Churchill, Le Corbusier. Albert Schweitzer neve nem ismeretlen olvasóink előtt. Orvos, evangélikus teológus, orgonaművész volt egy személyben. Korunk egyik legnagyobb humanistája, aki művészetével, tudásával és hitével egy emberibb életért harcolt, dolgozott és imádkozott. — W. Churchill nemcsak az angol politikai életnek, hanem Európa politikai színpadának is ismert személyisége, aki erőteljesen részt vett a II. világháború politikai küzdelmeiben. Részt vett a te- heráni, a jaltai és a potsdami konferenciákon. Majd a hidegháború egyik hangadója lett. — Le Corbusier svájci származású francia építész, városépítő, festő és művészetelméleti író. — Mindhármukkal a XX. század egy-egy jelentős személyisége hunyt el. 1966. December 8—9-én Budapesten ülést tartott a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata és megalkotta az Egyházi Törvényeket. Hosszú és alapos előmunkálatok után ült össze a Zsinat, hogy a korszerű követelményeknek megfelelő és a szocializmust építő hazánkban élő egyházunk életét törvényeink tükrében szabályozza. A Zsinat által elfogadott ÜNNEPÉLYES NYILATKOZAT meghatározza egyházunk helyét és szolgálatát és irányt mutat arra nézve, hogy a „Magyarországi Evangélikus Egyház sajátos evangélikus hitével és felismeréseivel vesz részt az emberiség közös javát és békéjét munkáló egyházi törekvésekben azzal a meggyőződéssel, hogy az egyházak az egész világért végzett diakóniai szolgálattal járnak az egy Ür Jézus Krisztus nyomában.” 1967. December 3-án az egyik fokvárosi kórházban Louis Washkanszky 57 éves férfin szívátültetést végeztek és az operáció után — mellkasában egy fiatal asszony szívével — tizennyolc napot élt. A tudomány eredményei arra engednek következtetni, hogy Isten titkaiból mind többet enged felismerni az embernek. Ez azonban azzal a felelőséggel is jár, hogy az ember a felismert igazságokat csak az emberi élet boldogulása érdekében használhatja és nem annak elpusztítására. 1968. Április 4-én, délután Memphisben (Tennessee-állam, USA) meggyilkolták dr. Martin Luther Kinget, a Nobel- díjas amerikai Jelkészt. A húszmilliót kitevő négerek bátor szószólója volt. Annak, aki erőszakmentes békemenetelésekkel akarta biztosítani testvéreinek az egyenlő jogokat, annak erőszakos módon kellett meghalnia. Ez az ellentmondás híven kifejezi az amerikai helyzetet. Megbocsáthatatlan tett volt a meggyilkolása nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is. Az amerikai négerkérdést éppen Martin Luther King foglaKa össze a legegyszerűbben: „Az Egyesült Államokban száz év óta »hideg polgárháború van«”. 1969. Július 21-én a 39 esztendős Neil Armstrong amerikai űrhajós a Holdra lépett. Bár időt tekintve nem sok telt el azóta, hogy Jurij Gagarin szovjet űrhajós 1961 április 12-én űrhajójával megkerülte a Földet, de a tudomány ho- • mokó’ráján az űrkutatás terén lassan peregtek az évek, míg Armstrong imbolygó léptei holdport vertek. A tudomány ezen a területen is kért áldozatokat s nem adta meg magát egykönnyen. És hiába lépett ember a Holdra, azóta is még sok talányt rejt a kutató számára ez a közeli égi „szomszéd”. ; 1970. Május—június: árvíz- katasztrófa Tiszántúlon. A természeti katasztrófák közül ebben az esztendőben a mi hazánk is súlyqs károkat szenvedett. Szabolcs—Szatmár és Csongrád megyében súlyos anyagi károkat okozott a mindent elsöprő áradat. Egész magyar népünk egy emberként állt oda az árvíz- katasztrófa sújtotta vidék megsegítésére. A nemzeti ösz- szefogás szép példája és eredménye volt az a gyűjtés, melyben hazánk minden lakosa részt vett és anyagilag segítette az újjáépítést, a kárt szenvedett emberek lelki sebeinek a begyógyítását. Egyházunk népe is kivette részét ebben az áldozathozatalban és gyülekezeteink 412 339,— forintot adtak erre a nemes célra. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak az esztendő végén, addigra már a nemzeti összefogás eredményeképpen újjáépültek a szabolcsi falvak, és minden árvizet szenvedett testvérünk meleg hajlékban készül a karácsony megünneplésére. Karner Ágoston Jézus neve Néha annyira fáradt és álmos az ember, hogy nincs ereje imádkozni lefekvés előtt. Ekkor is imádkozhatsz. Van egy egészen rövid imádságunk is. Ennyi az egész: Jézus! Jézus neve magyarul ezt jelenti: Isten megsegít! — Néha nincs idő hosszabb imádságra. Ekkor mondd magadban ezt a rövid imádságot: Jézus! Mária és József első gyermeküket az angyal parancsolatára Jézusnak névezték. Negyven nap múlva elvitték a gyermeket Jeruzsálembe a templomba. Istennek ajánlották. Hálaáldozatot is mutattak be érte Istennek: két galambfiókát. Az akkori vallási szokások szerint ez volt a nagyon szegény emberek áldozata. Jeruzsálemben élt egy istenfélő öregember. Simeonnak hívták. Ezt ígérte neki Isten: Nem halsz meg addig, míg meg nem látod a világ Üdvözítőjét. Simeon éppen akkor ment a templomba, amikor a kis Jézust szülei odavitték. Kezébe vette a gyermeket. Dicséretet énekelt Istennek. így szólt: Uram, most már békességben halok meg, mert látták szemeim Jézust, a te Üdvösségedet. Egy istenfélő asszony is odasietett hozzájuk a templomban. Annának hívták. Ö is öreg volt. Száz évesnél idősebb. Együtt énekelt Simeonnal örömében, örült, hogy kimondhatja ezt a szót: Jézus — Isten megsegít. Amikor kiment a templomból, sokaknak elújságolta, hogy kit látott. Űj év napján m; is boldogan mondjuk ki a szót Jézus. így énekeiül... a templomban : Jézus legyen jelszavunk. Midőn egy új évbe lépünk: Jézus neve pajzsunk Mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk véle szent frigyet. Boldogságra ő vezet. AZ AMERIKAI LUTHERÁNUS EGYHÁZ ÜJ PÜSPÖK-ELNÖKE A két és félmillió tagot számláló Amerikai Lutheránus Egyház dr. Kent Knutson teológiai professzort választotta meg az új elnökévé. Knutson dr. Frederik A. Schiotz tisztébe lép 6 évi időtartamra. Az új elnök — mint ismeretes — a főelőadást tartotta a Lutheránus Világszövetség eviani világgyűlésén és az űj Tanulmányi Bizbttság elnöke lett.