Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-09 / 32. szám

Lelkéssek emlékesnek Bornemisza Péter irodalmi szolgálata A Kisalíöldön A tavasz során megtört a német hadsereg gerince. Már­cius vége felé sorra szabadul­tak fel a Dunántúl, közelebb­ről a Kisalföld városai és fal­vai. Alig lehetett a térképen nyomon követni a menekülést, illetőleg a f-elszabadulást. A menekülő német hadsereg- irá­nya Ausztria, közelebbről Bécs volt. A szovjet hadsereg ek­korra már vállvetve a bolgár, román, jugoszláv hadseregek­kel üldözte a menekülőket. A főcél az volt, hogy minél kevesebb anyagi veszteséggel kényszerítse kapitulációra a megvert német hadsereget. Persze ez csak cél volt. A va­lóságban viszont példátlan barbarizmusról tanúskodott az ellenség. Nyugodtan állíthat­juk, hogy a Volgától a Lajtáig, amerre visszavonult a német hadsereg, minden katonailag fontosnak látszó dolgot elpusz­tított. Hogy mi volt katonailag fontos, azt elég lazán ítélték meg. Így azután országutakat, jelentéktelen kis közúti hida­kat, mellékvasútakat, azok vasúti berendezéseit, stb. ész nélkül pusztították és rombol­ták. De még egy sötét folt ta­pad a menekülők nevéhez. Ed­digre már szétválaszthatatla- nul egybe szövődött sorsuk a hazai fasisztákkal, ill. nyila­sokkal. A menekülésnek így nemcsak személyi vonatkozá­sa volt, hanem minden moz­dítható köz- és magánértéket „menekítettek” nyugatra. Ez a „menekítés” rablás volt. Mú­zeumok, középületek tárgyait vagonírozták be és vitték nyu­gatra. A paraszti lakosság lo­vait, szekereit rekvirálták. A vasúti és gépkocsi park szin­tén a menekítés áldozata lett. Ki tudja ma már annak az ér­tékét felbecsülni, ami Buda­pesttől az ország nyugati hatá­ráig vándorútra kelt. Valóban kifosztott, kirabolt és tönkre tett pusztasággá változtatták az országot és annak főleg nyugati felét. Győr, a Rába és a Duna ta­lálkozásánál régen is ipari centrum volt. De egyúttal je­lentős vasúti csomópont a nyugat-keleti forgalom keresz­teződésében. Katonai szem­pontból sem volt közönbös a város, fgy azon helységek közé soroljuk, amelyek aránytala­nul sokat szenvedtek a háború alatt. Győr légitámadása már a háború befejezése előtt egy esztendővel, 1944. április 13-án kezdődött. Ekkor a vagongyár volt a főcélpont. És mint ahogy ez szokott lenni, a sző­nyegbombázás lakóházak tu­catjait romba döntötte. Aki­nek nem nyújtott biztonságot az óvóhely, mezőkre menekült. Itt, mint a nyulakat géppus­A VILÁGIAK IGEHIRDETÉSE „vallásosabb”, mint a lelkésze­ké — állapította meg a finn Jaakko Palomurto, amikor részletesen elemezte a finn rá­dióban elhangzott igehirdeté­seket. Ebben a szolgálatban Finnországban világiak is részt vesznek. A nem-lelkészi jellegű igehirdetők bizonyság­AZ ELSŐ MAGYAR ÍRÁSOS NYELVEMLÉKEKRŐL kázták a levegőből. A felis- merhetetlenségig szétroncsolt tetemek között alig lehetett megtalálni a hozzátartozókat. Még ez év nyár derekán az állomás és a vasútvonal lett volna a cél. Ekkor a belváros vált a földdel egyenlővé. Nem csoda, ha Győr városá­nak lakói repesve várták a fel­szabadítást és a háború végét. 1945 tavasza a fellélegzés ün­nepe lett. Bojtos Sándor, a gyülekezet lelkésze idézi dr. Hőfer Vilmos felügyelő szavait az első presbiteri ülés jegyző­könyvéből: „A reánk kénysze­rűéit, elvesztett háború szo­morú következményeinek olyan korszakát éljük, ami a magyar nemzet történetében soha nem volt. De nem sza­bad kétségbe esnünk hazánk sorsa felett. Mindenek előtt adjunk hálát jó Istenünknek, hogy a háború rémségeit, az öldöklést és értékpusztítást el­hárította. Fejezzük ki iránta határtalan bizalmunkat és gyermeki alázattal kérjük, ajándékozza meg ezt a hazát fiainak egyetértésével, egy­másnak megbecsülésével, sze­retettel, munkakészséggel és kötelességtudással, hogy ezek révén a romokból, ha lassan is, de biztosan új élet és jólét fa­kadjon.” Bojtos Sándor még hozzáfű­zi: „A prófécia beteljesedésé­nek mi vagyunk tanúi!” Hosszú időn keresztül a vá­rost átszelő folyókon át csak szükséghidakon közlekedhet­tek az emberek. A vasút is csak ingajáratban bonyolít­hatta le a forgalmat. Erős szívű emberekre volt szükség, hogy a példátlan letargiából kiemel­jék a város polgárságát és azokra a munkáskezekre, akik, a felszabadulás utáni első na­pokon már hozzáfoghattak a gyárak rendbehozatalához és a gépek kijavításához, hogy a termelés megindulhasson. Győr, a Bécs és Budapest közötti idegenforgalom közép­pontjában van. Azok a turis­ták, akik átutaznak a városon gépkocsival, vagy vasúton, már keveset látnak abból a pusz­tulásból, amit a háború idézett elő. Állnak a templomok, mo­dem, új lakóházak nyújtanak otthont a dolgozóknak, s a folyók partján sétálók, vagy játszadozó gyermekek nem emlékeznek a szörnyő napok­ra. De így van, ez jól! Feledni tudni kell! S a várós tudott feledni és előre tekinteni, mert ma is tele van tervekkel, re­ménységekkel. S e tervek fe­lett ott leng délben és este a harangzúgás, hogy Isten áldá­sát kérje a szép és nemes ter­vek végrehajtásához. R. P, tétele a hit kérdéseit Isten- központibban tárja fel, mint a lelkészeké. Negatív bírálata Palomurto lelkésznek, hogy a rádiós igehirdetések általában közepes értékűek, s „nem fe­lelnek meg a feladat nagysága és fontossága által támasztott követelményeknek."; Bornemisza Péter régi ma­gyar irodalmunk egyik kiemel­kedő, de évszázadokig méltat­lanul elfelejtett klasszikusa. Heltai Gáspár mellett a legna­gyobb, legeredményesebb 16. századi prózaíró. 1534 óta, utolsó művének megjelenése óta csak néhány évvel ezelőtt kerültek az olvasó kezébe is­mét az írásai. Bornemisza Péter 1535. feb­ruár 22-én Pesten (vagy Bu­dán) született. Szülei jómódú városi polgárok voltak. Az 1541-es török megszállás me­nekülni kényszerítette a csalá­dot. A hatéves gyermek el­vesztette szüleit, ő maga a Felső-Tiszavidékre került, a Balassi-család oltalmába. Ta- nulnivágyó ifjú volt. Kassán diákoskodott, itt fehér lepedő­be burkolózva a kemence mö­gül ijesztgette a város császári kapitányát, „égi szózatot” in­tézve hozzá, hogy hagyjon fel a protestánsok üldözésével és zaklatásával. A kapitány elő­húzta Péter diákot, megverte és börtönbe csukatta. Borne­misza azonban ügyesen meg­szökött. Ez az epizód jelképes nyitánya lett későbbi életének: hitéért és politikai meggyőző­déséért, felfogásáért gyakran üldözték, kevésbé derűs körül­mények között. Az 1550—60-as években, mint a kor legtöbb, tudomány­ra. műveltségre szomjazó di­ákja. a külföldet járta. Meg­fordult Velencében, Padová- ban, bejárta Németországot, és tanult a bécsi egyetemen. Kül­földi útjára indulva írta gyö­nyörű versét hazájáról, „áldott Magyarország”-ról. Becsben már tekintélynek örvendett: szónoklatokat tartott szállásán, „kire sokan gyűltek”. Emiatt még a viszonylag türelmes hu­manista érseket, Verancsics Antalt is maga ellen ingerelte. Lefordította Sophokles Elekt­ráját, amelyet nemrég színhá­zaink felújítottak. A görög re­mekműből magyar remekmű született. Szónoklatai miatt távoznia kellett Bécsből. A kor híres nyomdászához. Huszár Gálhoz szegődött, Magyaróváron kor­rigálta kortársai alkotásait, majd Kassára kísérte mesterét. Kassa azonban Bornemisza ha­vazása után sem változott, és a császári kapitány most már Huszár Gált fogatta el, mint felforgatót. Bornemiszának azonban tapasztalatai voltak a börtönviszonyokról. Utcai za­vargást szervezett és a falat kibontva, megszöktette Huszár Gált. Harmadszor már nem tért vissza diákéveinek színhe­lyére. Ezekben az években (1561—62) a humanista Péter diák nagy lelki fordulaton esett át. Lutheránus lelkipász­torrá .prédikátorrá lett. Később szuperintendenssé választották. Ez a foglalkozás nem jelentett biztos egzisztenciát. Hivatás volt, a patrónusok kénye-ked- vének és a kibontakozó ellen- reformáció üldözésének kitéve. Néhány évig Ballasi János udvari lelkipásztora volt. Bá­lintot is tanította. Fennmaradt egy kódex, amelynek üres lap­jára verébfejű pacákkal tarkí­tott betűkkel házifeladatot írt „az kigyelmed tanítványa, Ba­lassi Bálint”. Ezek az esz­tendők voltak Bornemisza versíró-évei. Ekkor született második feleségétől rajongásig szeretett Péter fia. Ekkor írta szép bölcsődalát (1566). A finn—magyar barátsági hét alkalmával, július 8-án finn estet tartottak az angyal­földi gyülekezetben. Az est résztvevői gyönyörködhettek a kantelének, ennek a sajátos finn hangszernek hárfazengésű hangjában. Hamva Syrjelahti művészi játéka Kalevala-rész- leteket, finn dalokat és egyhá­zi énekeket szólaltatott meg. A dallamokat Reino Kosonen hegedűjátéka emelte ki. Az el­ső kantelét, amint Syrjelahti elmondta, „komoly öreg Veine- möjnen” a Kalevala hőse ké­szítette. Ezen az ősi kantelén csak ötfokú, pentaton dallamo­kat lehet játszani. A gyüleke­zeti esten megszólaló hangszer ún. hangverseny-kantele. Hu­szonöt húr feszül rajta. Alakja nagyobb citerához hasonlít. Hangja mégis hárfahangra em­lékeztet csak halkabb. Min­Balassi János letartóztatása után egy jóindulatú és nagyon gazdag magyarosodó német fő­úr, Julius Salm szolgálatába állt. Választása helyes volt: Salm gróf védelme alatt olyas­mit is bántatlanul művelhetett, amelyet másutt szigorúan büntettek volna. Művelte is: messze környéken megszer­vezte a katolikus egyházi adó­fajták beadásának megtagadá­sát. Emiatt sok kellemetlen­sége támadt, a klérus még a pápával is levelezett ebben az ügyben. Ezekben az években kezdett nagy vállalkozásához, prédiká­cióinak kiadásához. Nagyará­nyú előfizető-gyűjtést szerve­zett. A kötetek sorra meg is jelentek. Példátlanul nagymé­retű vállalkozás volt! Postil- láknak nevezett kötetei össze­sen mintegy tízezer oldal ter­jedelműek. Huszár Gáltól meg­vette könyvnyomtató műhe­lyét, és lakóhelyén Semptén rendezte be. Ez a község Nagy­szombat közelében, a Vág part­ján van (Sempte-Szered). Bornemisza egyéniségével, prédikációival, műveivel, tevé­kenységével nagy hírnévre tett szerit Messze földről jártak hozzá tanácsot kérni, egyszerű emberek és főurak egyaránt. Az uralkodókat személyesen ismerte. Könyveinek megjele­nése eseményszámba ment. Köztiszteletben állt. Mégsem tért le meggyőződése hirdeté­sének útjáról. Bírálta a feuda­lizmust, az országvesztő politi­kát, a katolikus klérus erkölcs­telenségét és anyagiasságát. Akkoriban még kénytelenek voltak eltűrni ezt a bátor és bíráló hangot, mert Miksa tá­mogatta a protestánsokat és Salm gróf személyesen is pat­ronálta Bornemiszát. Telegdi Miklós püspök mégis így írt: „.. .Nem szűnöm meg a mennybéli Istennek és föl­di fejedelmeknek esedezni, hogy ...........megöljenek és ki­tö röljenek a földről. . .” Az uralkodó osztály és a velük szövetkezett klerikális reakció résen állt, hogy kedvező alka­lommal leszámolhassanak kel­lemetlen ellenfelükkel. Ez az alkalom Rudolf trón­ra lépésekor következett el. Megkezdődött a protestánsok szervezett üldözése. Ráadásul borzalmas pestisjárvány dü­höngött. Bornemisza elveszí­tette feleségét, több gyermekét, köztük szeretett Péter fiát. Az emberek máról holnapra éltek. Megváltozott az erkölcs, a ma­gatartás: a pestis letépte a kül­sőségeket, a másnapi biztos ha­lál tudatában tomboltak, öl­tek, raboltak az emberek és habzsolták az életet. Élelmes kalandorok tekintélyes va­gyont harácsoltak össze, hogy csakhamar borzalmas kínok között haljanak meg. Egész községek, mezővárosok népte- lenedtek el. A feudális társa­dalom minden szennye napvi­lágra került. Valóban mintha a sátán szabadult volna el. Mindezt látnunk kell ahhoz, hogy megértsük Bornemisza Péter e karban keletkezett mű­veit. Ugyanis Bornemisza fo­kozatosan élesedő társadalom­kritikáját áthatotta ez az apokaliptikus-sátáni hangu­lat Ügy érezte, hogy amikor a társadalom hibái és visszaélé­sei ellen küzd, egyszersmind a sátánt is leleplezi. den hangnemben lehet rajta játszani. Ritka hangszer és drága, mindössze 132 példány van belőle a világon. Syrjelahti első éves finn teo­lógus. Most barátjával együtt egy finn népi művész csoport tagjaként jött el Magyaror­szágra. Részt vettek Pécsett a népi táncosok versenyén is. A finn vendégeket Fa Ferenc fel­ügyelő köszöntötte. Külön örö­mét fejezte ki, hogy hallhatta azt a finn dalt is (a Suomen Laulut), amelyet ötven évvel ezelőtt a Vasas dalárdában ta­nult meg. A gyülekezet kérésére újra eljátszotta befejezésül finn ba­rátunk a „Jövel Jézus lelkem hő szerelme” kezdetű magyar egyházi éneket, amelyet az új finn énekaskönyv is felvett és a finn gyülekezetek nagyon megkedveltek. 1578-ban — ebben a kritikus évben — kiadta Ördögi Kisir- tetek c. művét (a kisirtetek itt kísértéseket jelentenek). Eb­ben személy szerint élesen tá­madta Rudolf császárt, éltette Báthory Istvánt. Szembefor­dult az egész uralkodó osztály- lyal. Becsben elfogtak, de — való­színűleg pártfogójának, Balassi Istvánnak a segítségével — si­került megszöknie. Beckó vá­rában, majd Balassinál, Detre- köben húzódott meg. Detrekő várában Bornemi­sza énekeskönyvet rendezett sajtó alá. Számos irodalmi ér­téket mentett meg így az enyé­szettől. Üjabb, érdekes kiállí­tású Postilla-kötetet adott ki. Bibliafordításon és világtörté­neten dolgozott faradhatatla­nul. Hirtelen érte a halál, negy­venkilenc éves korában. Károlyi Gáspár az ő nyom­dájának betűivel adta ki az el­ső bibliafordítást Vizsolyban. Károlyit Erdélyből támogatták. Ezt a támogatást még Borne­misza szervezte meg. Fenn­maradt könyveinek szélére írott, a társadalmi elégedetlen­ségről szóló, a szerző vélemé­nyével egyetértő bejegyzések tanúskodnak arról, hogy a nép, az egyszerű emberek sokáig nem feledkeztek meg nagy szószólójukról. Bornemisza Péter különösen jelentős író, mert társadalom­kritikája a korhoz viszonyítva, rendkívül tárgyilagos, éles és hatásos, meg nem alkuvó. A nép szemével kritizál és a nép hangján elégedetlenkedik. Mű­veivel a magyar szépprózai el­beszélés alapjait vetette meg. Megragadó jellem- és ember­ábrázolása. Írói tudatossága és pártossága példamutató. Nyelve ma is friss, eleven, kifejezései plasztikusak. ír már másodízben cikket a turkui „Herättäjä” című lap­ban Paavo Viljanen asessor. Legutóbb a Halotti Beszédet közölte magyar szövegében s pontos finn fordításban is, va­lamint értékelte annak teoló­giai és egyháztörténeti jelen­tőségét. A Halottá Beszédről írta egyébként doktori érteke­zését egy századdal ezelőtt a finn egyetem első magyar nyelvű lektora, Oskar Blom- stedt, 1869-ben. Paavo Vilja­nen ugyanebben a lapban most az első magyar nyelvű vers­emlékről, az Ömagyar Mária Siralomról írt, amelynek finn A SAJTÓOSZTÁLY értesíti ... lelkész! hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. A fenti idő alatt a készpénzért történő eladás zavartalan. szövege a Toivo Lyy műfordí­tói tollából most megjelent magyar költői antológiában, az „Unkarin lyyra”-ban olvasha­tó. Idézi a turkui egyetem tisz­teletbeli doktorának, Papp Ist­ván debreceni professzornak a Lyy-fordításról mondott dicsé­rő véleményét is. nyAresti ORGONAMUZSIKA lesz a Bécsikapu téri templomban augusztus 14-én, pénteken este fél 7 órakor. LISZT: Fantázia és fuga az „Ad nos, ad salutarem undam" dallamára, Adagio, B-A-C-H preludlum és fuga, Weinen-klagen variációk. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY orgonaművész. Előadó: FÖLDES IMRE főiskolai tanár. Jegyek ára: 12,— Ft Barcza Béla AZ ATOMBOMBA Bombázók raja zúg Hirosima felett. Alant agykiapasztó légiriadó üvölti, vonítja: — bújjatok! — bújj el! — végetek! — véged! — megbomlott fejed fúrjad a földbe! — fúrjad a földbe! — S tébolyult, hangyabolyos nyüzsögéssel iramlik a város. Bújjatok! — bújj el! — Mindenütt merevült, tágultszemű emberek észvesztett, őrült rohanása ... Bújjatok! — bújj el! — , S fenn a magasban búgnak a gépek. Csillan a gép, a vezérgép, mélyiben mozdul egy kéz, fémemelő szava kattan s az első atombomba suhogva hasít le a földre, a lég is üvöltve, vonítva kotródik az útbóL Odalenn iszonyatos véres az új, titkolt hadicsoda násza. A világmindenség rettegett végső-pusztulása istenkísértő házi-főpróbában. A színpad a kivégzett város, amint cafatos-vérpocsolyásan fetreng gőzölgő halálleviben . .. Százezer ember a halál aratása, mert fenn a magasban csillant a gép, — mozdult egy kéz, egyetlenegy kéz, ' j egyetlenegy s az első atombomba, egyetlenegy bomba, egyetlenegy elérte a nászát: százezer ember tépett tagok, — hús, — vér, — izomcafatok, — molekula, — atom, — elektron, — atommag pozdorjává szakadását. Csalk hallom a nászát. i: mert a földreszakadt pokol még maga is, — szégyelve a gyilkos, vératomos hekatombát, — hullaszagémelyítő füstfátylát ráterítette a nagy temetőre. De óceánküldte, izgága, kíváncsi szelek feltépték mégis a fátylat A nap letekintett, arcát sötétedő napfolt borzadása járja: hisz’ az ember tán éppen belőlem lesett el egy újabb teremtéscsodát, s odalenn /maroknyi atom robbant s nyomában halál, — iszonyat, — megsemmisülés, — iszonyat! Bennem a másodperc tört milliomodja alatt egy helyett millió atombomba robban, atom burka pattan, energia támad s rohan az éter fényperces ösvényein át le a földre és ottan életet sugároz, tavaszt lop a télbe, kőszenet érlel a földnek méhfben lenn, rügyeket bontogat a zsendülő ágon, színes, szelíd virágok fakadnak szavára, emberek nőnek, boldogulnak, élnék, temetnek és újak születnek, csak azért, mert millió atombomba robban a másodperc tört milliomodja alatt napiéiként titkos ölén. És az embernek kéziben egyetlenegy atombomba csupán s a nyomán halál járta a táncát... Igen: az ember bűnös, bősz kéziben, de engem az Isten szent keze tart s ha gyilkos atombombák milliója robban az Isten szent kéziben, benne az is életfakadás, — tavasz, — áldás. A világmindenség legnagyobb energiaforrása az atomrobban­tás (rombolás, bomlás). Az izzó napban is a hatalmas hőtől felbomló atomok szolgáltatják azt az energiát, amely hő és fény alakjában jutva hozzánk, évmilliók óta élteti földünket. Podmaniczky János Finn est Angyalföldön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents