Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
»A küldött44 Lk 1, 13—11 ANGYAL KÜLDÖTT adta hírül Zakariásnak, hogy fia fog születni. A Biblia egyértelműen arról tanúskodik, hogy az angyalok Isten hatalommal és erővel felruházott követei. Akkor lépnek elő, amikor Isten rendkívül fontos, nemegyszer döntő jelentőségű dolgot akar elmondani az embernek. Amikor olyan üzenetet közöl, amelynek súlya, lényege, tartalma meghaladja az embertől emberig közlés természetes és megszokott világát. Üzenetük utakat nyit meg és tár fel az ember előtt. Olyanokat, amelyek addig ismeretlenek: járatlanok vagy járhatatlanok voltak. Ott állnak az üdvösségtörténet döntő eseményei mellett. Jézus születését ők adták hírül úgy, hogy hangjuk azóta is a fülünkben cseng. Szolgálták a kísértésben győztes Mestert a pusztában, hogy soha el ne felejthessük: Isten képtelenül nehéz helyzetekben is talál megoldást azok számára, akik eltökélt akarattal csak az igazság és a szeretet útján akarnak járni. Odaálltak a feltámadott Krisztus üres sírja mellé, hogy ők mondják el először az embernek majdnem elmondhatatlanul csodálatos örömhírt: feltámadott. Mindig a reménytelenség sötét éjszakájából lépnek elő. Ezért ragyog annyira rajtuk Isten közelségének dicsőséges fénye. Ezért rettentek meg azok mind, akik erejük hatókörébe léptek. S ezért fordultak ők, szinte már köszöntésképpen így az emberhez: ne féljetek. EGY MEGDÖBBENT EMBER, Zakariás veszi itt át a küldött híradását: fia fog születni, aki maga is küldött lesz. Ember, de Isten küldöttje, öröm fogja körülvenni születésekor. Áldás szegődik lába nyomába. Szava bölcsességet sugároz és békességet teremt. Nagy ember lesz, akit majd az utána követ- kező, a Messiás így fog nevezni: nem született nála nagyobb az emberek között. Az angyal szava a bizonyság volt arra, hogy valóra válik az öreg Zakariás álma, s feleségével Erzsébettel együtt hordozott, már egyre fakultabb, imádságos reménysége: lesz életüknek folytatása. Nem marad meddő az élete, ősz feje még fia bölcsője fölé hajol s tudja előre: nagy ember lesz fiából. De nem marad meddő a hite sem. János, akit majd Keresztelőnek hívnak, nemcsak tovább viszi az atyai örökséget hit dolgában, hanem gyümölcsözővé érleli Zakariás korának majdnem holt vallásosságát, hogy tökéletessé formálja Isten népét. Mégis megdöbbentette a híradás. Sem tolmácsolója, sem tartalma nem illett bele az élet megszokott és megszürkült keretei közé. Meglepő volt és nyugtalanító. Isten új kezdetének ígéretét hordozó. A MÁSODIK GYERTYA lobban lángra ezen az ádventi vasárnapon. Fénye világítson be személyes életünkbe, az egyház és a világ életébe a reménytelenség, a lezártnak tűnő utak, a megszokássá merevedett szeretet, a szertartásokká kérgesedéit hit sötét mélységeibe. Ragyogtassa ott Isten szeretetének legyőzhetetlen, életformáló fényességét. Schreiner Vilmos IMÁDKOZZUNK űrünk, köszönjük, hogy van szavad ma is hozzánk és igéd odatalál szívünk rejtett titkaiba: meghiúsultnak látszó reménységeink, megfakult hitünk, látszatvallásosságunk, önzéssel fertőzött szeretetünk világába. Kérünk, újítsd meg hitünket és tedd élővé Reménységünket, hogy valóságos szeretetben járva egész életünkkel téged dicsérjünk. Ámen. A szokás Régi nóta: szabónak rongyos a nadrágja, suszternek a cipője. A munka állandó, egyhangú ritmusában és zajában elgé- piesedik. A gép pedig nem érez, nem gondolkodik. Hajtja a munkát és a pénzt Saját cipőjéért senki sem fizet, így csak marad. Maga észre sem veszi már. Szeme mindig a másén jár. Így igaz, hogy „néha misét se hall a sekrestyés”. Megszokta s már nem is érzékeli. Csak a szokatlan hangok érnek el a füléhez. Ülsz a templomban, énekelsz, imádkozol, hallgatod az igehirdetést. Sokszor annyi ideig sem rezonált benned, mint a templom köveiben. Ha kérdik, mi volt csak azt tudod mondani: „szépen prédikált a papunk, de hogy miről, én bizony meg nem tudom mondani....” hatalma Ének, ima, prédikáció, neked már csak altató... Ébredsz, felriadsz, ha köhint valaki, vagy elejt valamit. A megszokott hangokra már érzéketlen vagy. Gépsorok kezelői üzemekben sokszor fülsiketítő zajban vannak. Szinte már nem is hallják. De a legkisebb idegen zajra felfigyelnek s keresik honnan ered. Ez a szokás hatalma! Nehéz béklyó, melyből szabadulni nem könnyű, de lehet! Ébredj ! S tégy meg mindent, hogy megújuljon minden körülötted. Légy te s a környezeted mindig friss, új. Ne engedd, hogy megkeményedj, megkövesedj, megszokottá válj. Andalító percek helyett legyen minden istentiszteleted: újjászületésed. Ütött-kopotit ruhád helyet újat kapsz, mert a holnap embere vagy. Hernád Tibor — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Jakus Mihály és felesége sz. Vida Erzsébet, valamint Mike Imre és felesége sz. Vida Mária november 16-án érték meg házasságkötésük 50 éves évfordulóját. A két aranylakodalmas párt gyermekeik, unokáik és dédunokáik köszöntötték. „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok az Isten és nincsen több”. — HALÁLOZÁS. Lakos András a békéscsabai gyülekezet tagja hosszú, nagy türelemmel viselt szenvedés után 71 éves korában, november 21-én elhunyt. Temetése november 25- én volt Békéscsabán. Az elhunytban Dóka Zoltán héviz- györki lelkész felesége édesapját gyászolja. „Uram, kihez mehetnénk? örök élet beszéde van Tenálad!” — Fábri Mihály szügyi evangélikus lelkész, a Nógrádi Egyházmegye pénztárosa és Gyülekezeti -Segély előadója 38 évi házasság után 66 éves korában hosszú betegség következtében november 24-én elhunyt. Temetése november 27-én volt a szügyi evangélikus templomból. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vili-. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4580 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. december 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán. du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10. Francisci Guido, de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti ut de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 ifj. Foltin Brúnó teol. (szuppl.), du. 5. szeretetvendégség: Kökény — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 15, 4—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 1, 13—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH-adó. — PESTÚJHELY. December 6-án délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Kökény Elek rákospalotai lelkész tart előadást. — HEGYESHALOM. Temploma felszentelésének 120. évfordulójáról emlékezett meg a gyülekezet. Az ünnepi istentiszteleten és a szeretetven- dégségen Weitler Rezső esperes szolgált. Mindkét alkalmon szép számmal vettek részt a gyülekezet tagjai. — ÓZD. November 22-én szeretetvendégséget tartottak a gyülekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai tanár tartott előadást „Az egyház 2000- ben” címmel. A gyülekezet tagjai szintén hozzájárultak ennek a témának a bemutatásához. — a nógrádi egyházmegye leikészi munkaközössége november 26-án Balassagyarmaton tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Babka Tivadar. Igehirdetési előkészítőt Dedinszky Tamás, előadást Zá- borszky Csaba, Garami Lajos, korreférátumot Polóny Zoltán, tájékoztatót Gartai István esperes tartott. Elek. Rákospalota MÁV telep. de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József, Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. (úrv.) Madocsay Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csen- gődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE leikészi munka- közössége november 17-én Győrött tartotta ülését. Igehirdetési előkészítőt Weltler Ödön, előadást Lukácsy Dezső és Mitykó Zoltán, tájékoztatót Weltler Rezső esperes tartott. — A HAJDÜ-SZABOLGSI EGYHÁZMEGYE leikészi munkaközössége november 24-én Nyíregyházán tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Tarján Béla, előadást Csizmazia Sándor és Endreffy Zoltán tartott. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE november 27-én Békéscsabán tartotta ülését. Áhítatot Zsemberovszky János, igehirdetésti előkészítőt Ku- tyej Pál, előadást Petor János és Kun-Kaiser József, tájékoztatót Mekis Adóm esperes tartott. — PUSZTAVÄM. A gyülekezet november 22-én tartott közgyűlése a megüresedett leikészi állásra Puskás János hánta-ászári lelkészt választotta meg. Beiktatása december J3-án lesz. — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE leikészi munkaközössége november 5-én Orosházán tartotta ülését. Ige- hirdetési előkészítőt Zátonyi Pál, előadást Hegedűs Lajos és Koszorús Oszkár esperes tartott — WOODSTOCK-KAN AD A 18 regiszteres, pedálos, igén szép hangú harmónium eladó. Cim a kiadó- hivatalban. — VIDÉKI PAPLEANY külön- bejáratú, központi fütéses albérletet keres fürdőszoba használattal. Leveleket a kiadóhivatalba kérem. „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságotok”. (Lk 21, 28) VASÁRNAP. — „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához”. (1 Jn 4, 17) Az ádventi napok az előretekintésre, a várakozásra tanítanak minket. Várakozással, reménységgel nézünk a karácsony csodájában felénk közeledő Űr Jézus Krisztusra. De reménységgel és várakozással tekintünk a távolabbi jövőbe is, „ama napra”, amely az ítélet napja lesz. Ez az előretekintésünk határozza meg életünket abban a vonatkozásban, hogy az előrenéző hit mellett a cselekvő szeretet legyen életünk tartalma. Ez a teljes szeretet tesz meg mindent a másik emberért, szolgál az egyházban, a hazában és a világban is. HÉTFŐ. — „Láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt. És mondta az, aki a királyi széken. ül: Íme, mindent újjá teszek”. (Jel 21, 1. 5) János apostol hite a távoli jövőbe néz. Akkor, amikor szemünk az ő útmutatását követi, nem téveszthetjük szemünk elől azt a világot, amelyben élünk. Mert Istennek a mindent újjáteremtő munkája itt, ebben a világban is folyik. Ö tesz minket újjá igéje és Szentlelke által, ő teremtette meg számunkra ezeket az ádventi naplókat is. Meg akarja újítani életünket, hitünket, szerete- tünket, minden gondolatun- és cselekedetünket, hogy megújulva fogadhassuk az érkező Úr Jézust. KEDD. — „Nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas és szent az Ö neve”. (Lk 1, 49) Jó, ha ezekben a napokban, a bünbánat és a várakozás napjaiban egy kicsit szemügyre vesszük az életünket. Boldogan mondhatjuk, velünk is nagy dolgokat tett az Űr. Hány betegségből gyógyított meg, nyomorúságból mentett ki. Gyenge hitünket erőssé tette, tántorgó lábainkat kiegyenesítette, félelmünket eloszlatta, bűneinket megbocsátotta, életünket megújította. Magasztaljuk őt életünk minden napján! SZERDA. — „A reménységnek Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által”. (Rm 15, 13) Szörnyű és fájdalmas a reménytelenül élő ember élete. A szürke napok sivár egyhangúsággal követik egymást a halál pillanatáig. Isten azonban azért szól hozzánk, azért tesz meg mindent az érdekünkben, hogy az életünk ne ilyen reménytelen, hanem bizakodó, reménykedő, szolgáló és ujjongó élet legyen, ö maga ad hitet és békességet, örömöt és boldogságot Szentlelke által. De el is kötelez minket arra, hogy mint szolgáló szövétnekek tudjunk világítani az emberek között a világban. CSÜTÖRTÖK. — „Kezedet nyújtsd ki gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiad, Jézusnak neve által”. (Csel 4,30) Vajon tudunk-e hittel könyörögni Isten erejéért és mindent megújító hatalmáért? És vajon tudunk-e úgy szolgálni, hogy szavunk nyomán emberek élete megoldódjék, hitünk láttán mások hitre jussanak, cselekedetünk által emberek fájdalma enyhüljön? Mert csak úgy használjuk ki helyesen életünk idejét, csak úgy teljes a hitünk, ha életünk szüntelen való szolgálat. Könyörögjünk azért, Isten adjon nekünk erőt erre a szolgálatra! PÉNTEK. — „Jézus mondta: A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet”. (Jn 6, 63) Ahol Jézus megfordult, ott emberele indultak el követésére, ahol megszólalt, ott bűnösök bűne megbocsáttatott, emberek meggyógyultak, halottak feltámadtak. De az evangélium ma is a Lélek eszköze és az életet sugározza. Mert élet ott van, ahol bűnbocsánat, életújulás, hit, szeretet és szolgáló jó cselekedet van. ö az életet adja a mostani ádventben is, hogy a sötétség helyett a világosság útján járjunk. SZOMBAT. — „örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben”. (Lk 1, 47) Az örvendezés a keresztyén élet egyik ismertetőjele. Ahol csüggedés, bizonytalanság, reménytelenség van, ott hiányzik az igaz hit, az Istennel való élő kapcsolat. Isten azért szólt hozzánk a hét minden napján, hogy figyeljünk az ige szavára, hogy megszabaduljunk a bűntől, a félelemtől, a kételkedéstől, s hitre jutva életünk örvendező élet legyen. így hallgassuk az ige szavát, így készüljünk a Krisztussal való találkozásra. Harkányi László Alig van jelentős lap Magyarországon, amely ne foglalkozott volna az Egyházi Gyűjtemények Kincsei című nagyszerűen megrendezett kiállítással. A tv és rádió is kivette részét, hogy e kulturális eseményt még szélesebb körben publikálja. Ezrek és ezrek látogatják azóta a Nemzeti Galéria kiállító termeit. Beszéltem olyanokkal is, akik már harmadszor nézték végig, mert szem a gyönyörűségével, lélek a hangulatával nem tud betelni. S így, amint szemünk előtt állnak a vitrinekben, vagy anélkül a liturgikus edények, egyházi használati tárgyak, szent darabok, ámul- nunk kell azon, hogy a magyar ötvös, textil, vagy festőművészetnek milyen csendes őrizői voltak az egyházak. Egy- egy tárgy ki tudja, mennyi évszázad óta volt rejtve avatatlan tekintetek elől valamelyik vidéki plébánián, vagy parókián. S ki tudná ma már megmondani, hogy a viharos századok, vagy elemi csapások mit pusztítottak el abból, ami egyházi és magyar. De jó azt tudni, s ma néhány lelkes ember munkája révén látnunk, hogy a pusztulások- ellenére milyen gazdag anyag birtokában vannak a magyarországi egyházak. „Soha még erre alkalom nem volt az egyházak történetében, hogy közösen állították volna ki páratlan értékű műkincseiket,” — mondotta a megnyitó idején Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront elnöke. Leomlottak az egyházi sovin’zmus hideg falai és egymás mellé kerülhettek békében az úrvacsorái kehely, egy- egy úrfelmutatóval, keresztelőtál díszes, csillogó barokk Beszélgetés Dá vid Katalinnal feszülettel. A tárgyak különböző felekezetek, különböző rendeltetésű szent edényei, liturgiái eszközei némán hirdetik az ökuménét, Krisztus szolgálatát. „A felszabadulás előtt erről szó sem lehetett — fejtegette megnyitójában az elnök — s ma is csak az állam és egyház kedvező kapcsolata révén jöhetett létre a tudományos felmérés és a szakmai kezelés, illetve kiválasztás. Így válhattak hozzáférhetővé a páratlan értékű műkincsek s így lehetett közös munka eredményeképpen magyar műhelyek és mesterek munkáit kiállítani.” A kiállítást sokféle szempontból méltatták már. Magunk is csak az elfogultság hangján szólalnánk meg, ha értékelni akarnánk. De a tárgyak mögött nemcsak az alkotó ember keze van, hanem azé is, aki észreveszi és elénk tárja vagyis aki rendezte ezt a kiállítást. Szólaltassuk meg itt dr. Dávid Katalint, a rendezőt! „1948 óta foglalkozom egyházi művészettel. Szakterületem az ikonográfia volt. Észrevettem, hogy az egyházi művészet a magyar képzőművészet eleven és szerves része. A kettő nem választható el egymástól” — magyarázza lelkesen Dávid Katalin. „S én kisdiáknak érzem magam, mintha művészettörténet órán lennék. Majdnem az ujjamat is felnyújtottam jelentkezésre, amikor kérdezgettem. — Mert az egyház nagy mecénása volt a művészetnek. Így őrződött meg valami számunkra a reneszánszból, vagy az azt követő korokból, amelyekből sajnos alig van világi anyagunk.” — Milyen szempontok szerint válogatta össze az anyagot — izgatott a kérdés engem, aki annyi gyűjteményt végignéztem már életem során? „Elsősorban magyar művészek munkáit szerettem volna kiállítani, természetesen kronológiai sorrendben, a legrégibb időktől napjainkig. Azután szerepeltetni akartam néhány reprezentatív • darabot, de inkább csak azért, hogy megmutassam: ha például augsburgi ötvös kezéből kerül ki egy remekbe sikerült darab, mellette semmivel sem értéktelenebb az a magyar tárgy, amely nemes egyszerűségével nyűgözi le a szakértőt, de véleményem szerint a látogatót is. Végül pedig, hogy a liturgiái felszerelés teljes legyen.” S ebben a sorrendben újra átélem a kiállítás anyagát, s elrendezem gondolatban a nagy történeti egyházak liturgikus tárgyait, s hálás vagyok a felvilágosításért. „Tulajdonképpen — fejtegeti vendéglátóm — az evangélikus egyházzal könnyű dolgom volt. Ez az egyház rendelkezett már egy listával, amely majdnem szakszerűen feltüntette a meglevő tárgyak származási idejét és lelőhelyeit. Erről a listáról egyszerűen válogatnom kellett csupán. Jólesett az a támogatás és megértés, amely munkámat kísérte az egyházak részérőL Aztán sok-sok kedves élménnyel lettem gazdagabb kiszállásaim során. Ott volt pl. Vadosfa esete. Este tiz órakor érkeztem. Azt hittem, már senki sem vár, hiszen korábbra voltam bejelentve. S bizony késő estig várt a gyülekezet lelkésze. Vagy pl. Bony- hád, ahol betegen feküdt az esperes. Felesége szerényen mentegette magát, hogy ő nem ért ilyen dolgokhoz. Majd elővette a legszebb 18. századbeli paténát. Ki is állítottam. A soproni esperes kedvességéről pedig csak szuperlatívuszban tudnék beszélni. Nagy műveltségű ember. Minden tárgy históriáját ismerte és elmondta. Egyszóval meleg barátság alakult ki köztem és a vendéglátók között.” Dávid Katalin csak mesél és nem tudom e pillanatban, mit kell feltétlenül lelkesedéséből megörökíteni. Talán még ezt: „A nemescsói oltárterítőt megfigyelte-e? Az apostolok orra vörösre, Krisztusé pedig fehérre van festve. Ez voltaképpen egy művészeti irány. Földrajzilag Dalmácia, Szlavónia, Németország keleti területén találkozunk hasonlóval.” És még egyet: „Kossuth Monokon született, de Tállyán keresztelték' meg, Megvan az a keresztelő kancsó és tál, amellyel a nagy szabadsághőst megkeresztelték.” így árad bőven Dávid Katalinból a szó és örül minden érdeklődő kérdésnek és így tárja fel műhelyének titkait. Mi pedig most ebbe a műhelybe elhoztuk olvasóinkat és reméljük, hogy akik még nem látták, ezek után megtekintik a szeretettel és hozzáértéssel megrendezett kiállítást. R. P.