Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-06-14 / 24. szám
Az elmúlt íélév mérlege (I.) — A világkeresstyénség fontosabb eseményei — 1970. a felekezeti világszervezetek nagygyűléseinek az éve. Hét világgyűlésre kerül sor júniustól októberig s ezek között bennünket elsősorban a Lutheránus Világszövetség Porto Aleg- re-i ötödik nagygyűlése érdekel és érint. A megelőző nagygyűlés 1963-ban volt Helsinkiben és most először kerül sor ilyen nagy jelentőségű összejövetelre az ún. harmadik világ egy országában. Két szempontból is tanulságos lesz a világ evangéli- kusságának ez az összejövetele. Bennünket keresztyéneket sokszor és talán nem is mindig ok nélkül szoktak megvádolni azzal, hogy a világkeresztyénség nagy családjában hajlamosak vagyunk csak az egyéni üdvösséggel törődni. Szerintem ezen a kísértésen túl van már a világ evangélikus- sága. Nemcsak mi, magyarországi evangélikusok nem vagyunk „lépéshátrányban”, de a nyugati evangélikusság körében is egyre nő a keresztyén felelősség a világot foglalkoztató problémák iránt. Minden bizonnyal ezt kellett érzékelnie a Lutheránus Világszövetség vezetőségének is, amikor az ötödik világgyűlés főkérdésévé ezt tette: Mi a feladatunk abban a világban, ahová bennünket Isten napról napra elküld az evangélium hirdetőiként és bizonyságtevőiként? Erre a nagy kérdésre egy olyan környezetben kell választ adnia a Lutheránus Világszövetségnek, amellyel kapcsolatban az elmúlt hetekben igen komoly kifogások hangzottak el. Olyan mértékű volt a várható „környezetnek” a bírálata az egyházi és világi sajtóban, hogy a genfi központban újból foglalkoznia kellett a szűkebb elnökségnek azzal a kérdéssel, hogy ajánlatos-e a világgyűlést Brazíliában tartani. A döntés az lett, hogy megtartható, tehát a világgyűlésnek a megadott főtémával kapcsolatban konfrontálnia kell magát mindazokkal az egyházi és társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekkel, amiket a világgyűlés színhelye automatikusan a felszínre dob. A világ evangélikusságának a hitele is múlik azon, hogy ezt a feladatot hogyan és milyen mértékben végzi el a nagygyűlés. A másik probléma — és ez vonatkozik a többi felekezeti világszövetségek vállalkozásaira is! —, hogy van-e egyáltalában értelme és haszna az ilyen világgyűléseknek, ahol több száz küldött, megfigyelő és tanácsadó gyűlik egybe és a világgyűléseket jellemző program-masinéria lehetetlenné teszi az elmélyült munkát?! Szerintem a világgyűléseknek nem az a feladatuk, hogy nagylétszámú bizottságokban és albizottságokban egy hét alatt megoldják az evangélikusság problémáit, mert erre eleve nem is alkalmasak, hanem csupán arra hivatottak, hogy a több éven át munkabizottságokban — de minden tagegyház bevonásával! — kidolgozott eredményeit proklamálják és végrehajtására az akcióprogramot megadják. Reméljük, hogy a Lutheránus Világszövetség erre az útra lép a jövőben. Nagy vállalkozásba fogott az év kezdetén az Egyházak Világtanácsa. Január utolsó hetében mintegy 100 résztvevővel megtartotta a svájci Montreuxben az ökumenikus fejlesztési programmal kapcsolatos világkonferenciáját. Ennek javaslatait a február 16—20. napjain Genfben tartott végrehajtó bizottsági ülésen elfogadta és a következő határozatokat hozta. Megalapította az Egyházi Fejlesztési Bizottságot. Feladata, hogy foglalkozzék az EVT keretében a világ fejlődésének a követelményeivel, kidolgozza az egyházak és az Egyházak Világtanácsának a fejlesztési programmal kapcsolatos stratégiáját, koordinálja az e téren végzendő munkát, biztosítsa az együttműködést azokkal az egyházakkal is, amelyek nem tagjai az Egyházak Világtanácsának, beleértve a római katolikus egyházat is és szorgalmazza az együttműködést kormányokkal, államközi szervekkel és segélyszervekkel, amelyek a fejlesztési programmal foglalkoznak. Ezenkívül felhívást intézett a Végrehajtó Bizottság a tagegyházakhoz, hogy évi bevételük 2 százalékát fektessék a fejlesztési segélybe és létrehozott egy Fejlesztési Alapot is, amelynek ez évi bevételét 10 millió dollárban szabták meg. Köztudott tény, hogy 1969-ben ért véget az ENSZ első 10 éves fejlesztési programja, amelynek az lett volna a célja, hogy hathatós segítséget nyújtson a harmadik világ gazdaságilag fejletlen országainak a gazdasági önállósulásra, az éhínség megszüntetésére, az ipari fejlődésre s általában az életszínvonalnak emberi szintre emelésére. Az ENSZ-nek ez a programja azonban nem érte el célját. Talán csak Indiában tud felmutatni bizonyos eredményeket, de másutt nem csökkent, hanem nőtt a szegények és gazdagok közti távolság. A montreuxi konferencián éles bírálatban részesült éppen ezért a fejlesztési segélyprogram és elsősorban a harmadik világ jelenlevő küldöttei rámutattak arra, hogy az ilyen jellegű segélyek csak akkor lehetnek célravezetők, ha alapvető szerkezeti változáson mennek át a társadalmi, gazdasági és ezekkel együtt a politikai és kulturális struktúrák a megsegítendő országokban. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha az adakozó országok is alapvető változáson mennek át a fenti vonatkozásokban és nem a kapitalista profit növelését tartják szem előtt a „segíteni akarók”. Legutóbb pl. dr. Illich mexikói professzor támadta élesen a jelenlegi fejlesztési gyakorlatot és kijelentette, hogy a fejlesztés jelenlegi célkitűzései „sem nem kívánatosak, sem nem ész- szerűek”. Ha meg akarjuk szüntetni a világon a szegények és gazdagok közti különbséget és ellentétet, akkor világosan tisztázni kell a fejlődés fogalmát és a politikai forradalom kérdését — jelentette ki dr. Illich. Hasonló szellemben nyilatkozik Camara brazíliai katolikus érsek is. Már az uppsalai világgyűlésen megfigyelhető volt 1968-ban, hogy az Egyházak Világtanácsa — egyetértésben a római katolikus elgondolásokkal — törölte szótárából ezt a szót: forradalom. A genfi Egyház és Társadalom világkonferencián még mindegyik előadó arról beszélt, hogy a világon az éhség és embertelenség problémája csak úgy oldható meg, ha az érdekelt országokban radikális változás következik be a gazdasági és társadalmi .berendezettségekben. Egyszóval, ha megvalósul a társadalmi igazság ezekben az országokban. Uppsala óta — a vatikáni jelszónak megfelelően — Genfben is azonosult a béke kérdése a fejlődéssel, ami viszont szabad prédát jelenthet a tőkés országok gazdasági és politikai befolyásának, tehát a neo- kolonializmus új formája megteremtésének a biztosítására. Mi nem tartjuk alapvetően elhibázottnak a fejlesztési terveket, ha azok a társadalmi igazság és az igazi emberség megteremtését szolgálják, de ez nem jelentheti a forradalmi átalakulásnak a kikapcsolását a harmadik világban. (Folytatjukfj Dr. PáTfy Miklós Püspökiktatás a Tátra alján A szlovákiai evangélikus egyházat az elmúlt hónapokban igen nagy személyi veszteségek érték. Egymás után halt meg három püspöke: Kat- lovsky, Katina és Chabada. A nagy veszteség nemcsak a szlovák evangélikus egyházat rázta meg, hanem a mi egyházunkat is, hiszen éppen az elhunyt három püspök volt az, aki az 1950-es évek elejétől kezdve sokat fáradozott a szlovákiai és a magyarországi evangélikus egyházak jó kapcsolatainak kiépítéséért. Katina püspök utódját Rudolf Kostial-1 pár hónappal ezelőtt iktatták be püspöki tisztébe. Ö a nyugati egyház- kerület püspöke lett. A keleti egyházkerületben — ahol Stefan Katlovsky volt a püspök — Julius Filo-1 a tátrai egyházmegye társesperesét, a Poprad-Velka-i gyülekezet lelkészét választották püspökké. Beiktatása május 31-én volt Poprad-Velka-n. Magyarországi evangélikus egyházunkat a beiktatáson D. Káldy Zoltán püspök és Mekis Ádám esperes képviselte, akiket elkísért ifj. Kendeh György kerületi h. lelkész. Az új püspök Julius Filo püspök 1921-ben született Liptószentjánoson. Középiskolai tanulmányait a liptószentmiklósi gimnáziumban végezte. A 4. osztály elvégzése után az iglói tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Itt hitoktatója dr. Jan Michalko, jelenlegi teológiai professzor volt. A tanítóképző elvégzése után beiratkozott az eperjesi Teológiára. Teológiai tanulmányai befejezése után 1947. június 29-én Cobrda püspök avatta lelkésszé. Előbb Turócszentmártonban szolgált mint segédlelkész, majd Felső Boc-ra került, ahol a gyülekezet megválasztott lelkészeként 4 esztendőt töltött. 1952-től a Poprád melletti Velkán szolgált. E tisztségéből hívta el püspökké a keleti egyházkerület gyülekezeteinek bizalma. Rövidesen elhagyja Velkát és Kassára költözik, amely a keleti egyházkerület püspöki székhelye. A beiktatás Filo püspök bekitatása ünnepélyes körülmények között történt. Az ünnepélyen a vel- kai templomban jelen volt Andrej Ziak, a szlovákiai evangélikus egyház egyetemes felügyelője, Rudolf Kostial, a nyugati egyházkerület püspöke, Jan Michalko, a pozsonyi Teológia prodékánja, Bartho főtitkár, az esperesek és sok lelkész. A pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Homola elnök és Kmet osztályvezető volt jelen. A jugoszláviai evangélikus egyházakat dr. Juraj Struharik püspök, a csehországi lengyel evangélikus egyházat Cymorek püspök képviselte. BRAECKLEIN JÉNAI TISZTELETBELI DOKTOR A jénai teológiai fakultás tiszteletbeli teológiai doktorává avatta Mitzenheim türingiai evangélikus püspök utódját, Ingo Braecklein egyházfőtanácsost. Braecklein sokat tett az NDK Evangélikus Egyházszövetségének a megalapításáért és július 1-én foglalja el hivatalát mint a Türingiai Evangélikus Egyház püspöke. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ZSINATA OLASZORSZÁGBAN Az Olaszországi Evangélikus (lutheránus) Egyház Bozenben tartotta ez évi zsinatát, amelynek keretében dr. Dantine professzor, a bécsi evangélikus Teológiai Fakultás dékánja és dr. Camberoni római katolikus professzor tartottak előadást erről a témáról: „A szentségek az ökumenében”. Első esetben vett részt katolikus teológiai professzor evangélikus egyházi zsinaton Olaszországbán. Dantine szerint akkor tudjuk kialakítani a szentségeknek új ökumenikus értelmezését, ha tekintetbe vesszük a keresztyén élet világi vonatkozásait és történelmi felelősségét. I po l yszög Ma már a község is Balassagyarmathoz tartozik. A kétszáz lelkes evangélikus gyülekezet az ötvenes évek elejétől filiája a balassagyarmati anyaegyházközségnek. Temploma 1949-ben épült. 170 000 forintba került, jelentős részben a kis gyülekezet adományaiból. A presbiterek kettesével végigjárták a nógrádi egyházmegye szinte minden gyülekezetét, olyan eredménnyel, hogy az ipolyszögi templomban Nógrád egész evangélikusságának a szíve benne van. Közegyházi segélyt is kapott a lelkes építő gyülekezet. Sokat jelentett az építésnél az önkéntes egyháztársadalmi munka is. Májusban letették az alapkövet s ugyanannak az évnek novemberében, 20-án már fel is szentelte a rekordidő alatt épült templomot Szabó József püspök, aki ma egyben a gyülekezet lelkésze. A templom belső berendezése évről évre gazdagodott. Legutóbb orgonája épült meg, amiről hírt adtunk. A balassagyarmati lelkészek tartanak benne minden vasárnap szépen-látogatott istentiszteletet. A velkai templomot sok ezres gyülekezet töltötte meg. Igen sokan kint rekedtek a templomból, akiknek számára hangszórón közvetítették az istentiszteletet és a beiktatást. Előbb a rendes vasárnapi istentiszteleti rend szerint folyt le az oltári szolgálat. Ezt követően úrvacsorái istentisztelet volt, melyet Jan Michalko pro- dékán végzett. Az úrvacsorán az Országos Presbitérium tagjai vettek részt. Csak ezt követően került sor a tulajdonképpeni püspök-iktatásra. Az igehirdetést Rudolf Kostial püspök végezte. Igehirdetésében elemezte az egyház helyzetét a világban. Szólt arról, hogy „az egyház a világban egyre inkább szórvány-egyház lesz”. A statisztika arról beszél, hogy a világ népességének óriási növekedése közben a Krisztusban hivők száma egyre kisebb lesz. Ezt az egyháznak reálisan látnia kell. Ugyanakkor az egyház, ezt látva, nem járhat a csüggedés útján. Az egyháznak el kell végeznie szolgálatát az emberek között és bíznia kell abban, hogy Isten ígéretei valóra válnak. Az igehirdetést követően Filo püspök letette a püspöki esküt, elmondotta az Apostoli Hitvallást, majd Kostial püspök átadta neki a püspöki keresztet. Ezt követően, Struharik, Cymorek és Káldy püspökök egy-egy igével áldották meg az új püspököt. Filó püspök beköszöntő igehirdetésében a kereszt hatalmáról és kötelezéséről szólt. Elemezte, hogy a „kereszt függőleges része összeköti az egyházat Istennel és a földdel, a vízszintes része az emberekkel, az egész világgal. Az egyház soha sem feledkezhetik meg ezekről a dimenziókról, mert bármelyikről elfeledkezik, nem tudja betölteni azt a szolgálatot, amire az Isten elhívta”. Testvéri köszöntések Az új püspököt többen köszöntötték. A szlovákiai evangélikus egyetemes egyház nevében 2iaíc felügyelő, az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Homola elnök, a pozsonyi Teológia nevében Michalko prodékán szólt. Struharik és Cymorek püspökök után D. Káldy Zoltán püspök üdvözölte Fik) püspököt. Köszöntésében többek között ezeket mondotta: „A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében testvéri szívvel köszöntöm Filo püspök urat. Egyházunk az elmúlt hónapokban együttérzett a szlovákiai evangélikus egyházzal, amikor egymást követően 3 püspökét veszítette el. A mi egyházunk is megsiratta Chabada, Katina és Katlovsky püspököket. Nekünk ők jó barátaink voltak és nagyrabe- csültük őket. A gyász után most együtt vagyunk szlovák evangélikus testvéreinkkel örömeikben is. Egyházunk képviselője ott volt Kostial püspök úr beiktatásán, itt vagyunk Filo püspök úr beiktatásán is és szeretnénk ott lenni majd az új egyetemes püspök beiktatásán is, ha azt megválasztották. Szeretném magamhoz ölelni Filo püspök urat és úgy mondani neki azt az igét, amit Pál apostol mondott Timotheus- nak: „Isten nekünk az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak Lelkét adta.” Kívánom, hogy püspök úr a Lélek eszközeként mindig erőt tudjon adni azoknak, akikhez szól, akiknek a szemébe néz, akikkel kezet fog. Azt is kívánom, hogy „nagy- szívű” ember legyen, akinek a szívébe beleférnek hivők és nem-hivők, gyülekezeti tagok és gyülekezeten kívüliek. A „józanság” az adott körülmények között azt jelenti, hogy tudjon mindig realitások között gondolkodni és a realitások alapján hozott döntéseivel mások előtt járni. A két világháború között inkább a „könyöke” ért össze a szlovák és magyar népnek. Ez volt a so- vonizmus kora. Hála Istennek, hogy ennek a korszaknak vége. Akkor kezdtünk igazán barátkozni, amikor a szocializmus építését kezdte meg mindkét nép. Csak a szocializmusban tudunk igazán testvérek lenni szlovákok és magyarok. Ezen felül van Krisztusban való testvériségünk, de még ez is meglazul, ha a két nép nem tud igazán egymással barátságban élni. A világ nagy kérdéseket ad ma egyházainknak: mi a szolgálatunk lényege, mi a szolgálatunk a világban, és mi a szolgálatunk a társadalomban? Ezekre a kérdésekre kell egyházainknak egyértelmű feleleteket adni. Segítsük egymást, hogy jó feleleteket tudjunk adni”. a jöléti Állam és a társadalmi igazság A jóléti állam eszméje ellentmond a társadalmi igazság elvének. Ezért nem alkalmas a harmadik világ problémáinak a megoldására sem. Dr. Parmar indiai professzor nyilatkozott így az „Evangélikus Kommentárok” című nyugatnémet lapban. Parmar szerint csak akkor lesz eredményes a „Harmadik Világ” fejlődése és fejlesztése, ha a széles néptömegeket is érdekeltté teszik a fejlődés folyamatában. Ezért fontos gondoskodni arról, hogy „kivegyék részüket a gazdasági és politikai hatalomból”. Ha nem hoznak létre a társadalmi igaz. ságnak megfelelő társadalmi berendezettséget a fejlesztendő országokban, akkor — Parmar szerint — a nyugati és szocialista országok segítsége nem viszi előbbre a gazdasági fejlődést, hanem éppen azt fogja eredményezni, hogy a gazdaságilag erősebb társadalmi réteg még erősebb, a gyengék még gyengébbek lesznek. A nyugateurópai jóléti állam modellje mögött viszont „ma is az uralkodó tőke saját érdeke húzódik meg” szerinte. Szószerint ezt mondja Parmar: „Ha tehát importáljuk a jóléti állam eszméjét, akkor ezzel nem teszünk jószolgálatot a szociális igazság koncepciójának. Hiszen a társadalmi igazságon nem azt értjük mi, hogy figyelembe kell venni a birtokon belül levőknek az érdekeit. sőt ellenkezőleg éppen a birtokon kívül levőket kell szem előtt tartanunk.” MARTIN LUTHER KING SZÜLETÉSNAPJA ÜNNEPNAP LESZ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN? Az 1968 áprilisában meggyilkolt amerikai lelkész és négervezető, dr. Martin Luther King születésnapját nemzeti ünneppé akarják nyilvánítani az Egyesült Államokban. Eddig 6 millió ember írta alá azt a kérvényt, melyet ebben az ügyben Conyers demokratapárti kongresszusi képviselő készített és nyújtott be a törvényhozó testületnek.
