Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-17 / 20. szám

Veszélyes játék a tűzzel A békeszerető emberek az utóbbi hónapokban aggódó re­ménységgel figyelték a Vietnamból érkező híreket: kivonul­nak-e az amerikai csapatok Vietnamból — amint azt Nixon elnök ígérte —, s ezzel véget ér a vietnami nép kálváriája, vagy pedig a háború „vietnamizálása” ürügyén tovább folyik a ve­szélyes tűzfészkek kiterjesztése, s ezzel együtt a délkelet-ázsiai népek szenvedése? Sajnos, az elmúlt napok eseményei arról tanúskodnak, hogy az utóbbi vált valóra. A világ közvéleménye, a békeszerető emberek megdöbbenten vettek tudomást a sajtójelentésekből, hogy április 30-ról május 1-re virradó éjszaka az amerikai fegyveres erők a dél-vietnami bábrendszer csapataival együtt betörtek a szomszédos, semleges Kambodzsa területére. Tehát nem az történt, hogy az amerikai csapatok kivonulnak Viet­namból — s ezzel megszűnik a háború Délkelet-ázsiában — hanem éppen az ellenkezője: az amerikaiak Vietnam és Laosz után egy harmadik államra, Kambodzsára is kiterjesztették agressziói ukat. Nixon elnök az agressziós lépés előkészületeiről azzal igye­kezett elterelni a közvélemény figyelmét, hogy bejelentette: 150 ezer amerikai katonát kivon Dél-Vietnamból (a 427 ezer­ből!!). A kambodzsai agressziót pedig azzal indokolta meg, hogy erre a dél-vietnami amerikai fegyveres erők biztonsága érdekében van szükség, s ezáltal szeretné meggyorsítani a vi­etnami háború befejezését. Az eredmény persze ennek éppen az ellenkezője: a hír hallatára Dél-Vietnamban újabb erővel lángoltak fel a harcok, s az Egyesült Államok megszegvén ígé­retét, bombatámadást intézett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe ellen is. A kambodzsai agresszió igaza oka az, hogy az Egyesült Álla­mok minden eszközzel igyekszik megakadályozni a délkelet­ázsiai népek demokratikus fejlődését és szabadságmozgalmát. Ezért működött közre Szihanuk kambodzsai államfő uralmá­nak megdöntésében. S amikor látta, hogy a kambodzsai nép ellenállása és szabadságmozgalma miatt Lón Nol bábrendszere Kambodzsában veszélybe került, vállalva a „nemzetközi csend­őr” szerepét fegyveres beavatkozással igyekszik rákényszerí­teni a kambodzsai népre akaratát. A harc kimenetele nem kétséges. Ha az Egyesült Államok egy fronton nem tudott győzni, hogyan szerezhetné meg a győzelmet három fronton: Vietnamban, Laoszban és Kambod­zsában? A délkelet-ázsiai népek szívós harcban előbb, vagy utóbb megszerzik függetlenségüket. De addig sok ártatlan em­ber, köztük gyermekek és nők vesztik életüket Nem is szólva arról, hogy az agresszió kiterjesztése nagyon veszélyes játék a tűzzek Mert minél nagyobb területre terjed ki a délkelet­ázsiai agresszió, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a helyi háború nemzetközi konfliktussá válik, amely nemcsak Ázsiát, de egész földünket háborúba sodorhatja. Ezért tiltakozik a nemzetközi közvélemény a szocialista és nyugati országokban, sőt az Egyesült Államokban is egyaránt olyan felháborodottan a kambodzsai agresszió ellen. Ezért csatlakozunk a tiltakozáshoz mi hivő emberek emberek is, hogy az Egyesült Államok kormánya minél előbb arra kény­szerüljön, hogy abbahagyja ezt a nagyon veszélyes játékot a tűzzel. Dr. Selmeezi János A Magyarok Világszövetsége elnökségi üléséről ad hírt a Magyar Hírek április eleji szá­ma. Az ülésen az előző évi munka jelentését hallgatták és vitatták meg, valamint az 1970. évi munkatervvel foglalkoztak. A vitában részt vett D. Káldy Zoltán püspök is, a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja, akinek riportképét is közli a lap. Az ülés foglalko­zott a Szent-Györgyi Albert Amerikában élő Nobel-dfjas világhírű magyar tudóst ért provokáció hírével is. „A Ma­gyarok Világszövetsége az eléggé el nem ítélhető incidens alkalmából legteljesebb együtt­érzéséről és megbecsüléséről biztosította Szent-Györgyi Al­bert professzort és mindazokat, akiknek szívében él a szülő­föld széretete és a haladás gondolata” — szól a híradás. íj szlovák evangélikus püspök Egyházunk útja és teológiája Keresztyénség és humanizmus A mai ember és az emberi­ség a tudományos és technikai csúcsteljesítmények korában él és a ml világunk nagymérték­ben veszélyeztetett világ. Nem a tudomány és technika szédü­letes előretörése a veszélyezte­tettség forrása, se nem az atomtitok megismerése, hanem az embertelen, felelőtlen, er­kölcsi gátlástalanság veszé­lyezteti a világ életét és embe­ri nemünk fennmaradását. Az embertelenség mindenféle for­májának leküzdéséért harcol korunk vezérlő eszméje, a hu­manizmus. Az emberiségért ér­zett felelősség az alapja és cél­ja a világ népeit fenyegető ve­szedelmek kiküszöbölése, hogy ezáltal emberivé tegye az éle­tet Földünkön. Ez az embersé­ges gondolkodásmód egy kö­zös táborban egyesíti, világné­zetre való tekintet nélkül mindazokat a haladó embere­ket. akik felelősséget éneznek a világ sorsáért. Arra a kérdésre kell felele­tet adnunk, hogy mi keresztyé­nek, hogyan tudunk együtt él­ni és együtt dolgozni nemcsak a világ keresztyénségével, ha­nem az emberiség nagyobb fe­lével, amely nem keresztyén, a humanizmus eszméinek meg­valósításáért? Krisztushitünk­ből fakadó pozitív feleletet ad­hatunk erre a kérdésre. Jézus Krisztus igaz embersége a szi­lárd alapja annak az állásfog­lalásnak, hogy az egyes ke­resztyén éppúgy, mint az egy­ház, felelősséggel tartozik a vi­lágért, nemcsak annak üdvös­ségéért, hanem földi életéért és sorsáért is. Jézus emberré léte­le a bizonysága annak, hogy Isten és az embervilág között nincs eredeti és végleges ellen­tét, mert Jézus teljes sorskö­zösséget vállalt az emberrel. Nem uralkodni jött, hanem szolgálni és életét adta az em­beriségért. Ennek a felismeré­se mozdítja ki az egyházat minden kegyes elzárkózottsá- gából és arra kötelez minket, hogy tudjunk együtt küzdeni más világnézetű emberekkel az igazi emberség megvalósításá­ért. De fennáll az a veszély, ha Krisztus igaz emberségét nem PÜNKÖSD Piros pünkösd napján Szép suhanó szárnyon: Szállj át fehér galamb, Szentlélek galambja, Az egész világon. Béke legyen szárnyad Mindenik csapása, Hogy szív, ha hitetlen, Lélek békületlen: Legyen békessége, Legyen gyógyulása! Piros pünkösd napján Templomodba jöttünk És egyakarattal, Egy szívvel, lélekkel Tehozzád könyörgüník-: Küldd el, édes Atyánk, A te Szentlelkedet, Hogy egyetértésben, Igaz szeretetben Forrjon végre össze Ez az egész világi Mint első pünkösdkor Az apostolokra, Töltsd ki, Atyánk, meet is A te Szentlelkedet Kgybegyűlt nyájadra. Szeretet hassa át A má szíveinket, Engedd, hogy szomjazzak És buzgón hallgassuk A te szent igédet, Mely megtarthat minket. Adj békét, Istenünk, A népek szívébe, Fűzze őket össze Kölcsönös szeretet, Gyűlölet helyébe. Kormányozd Lelkeddel Mit alkottál, Atyánk. Viseld gondjainkat, Gyógyítsd bajainkat, Bocsásd meg bűnünket, Légy kegyelmes hozzánk! hangsúlyozzuk, hogy egy ha­mis keresztyén kizárólagosság, önteltség alapján csak a ke­resztyén humanizmust ismer­jük el igazinak. Ez az erkölcsi felfogás megejtően keresztyé­ninek látszik, de gyökereiben hamis. Isten igazságosságát és Krisztus békéjét helytelenül alkalmazza a világ életére. Azt tartja, hogy világi béke és igaz­ságosság krisztushit nélkül nem lehetséges. Csak akkor valósulhat meg, ha minden ember megtér. Eszerint az egy­háznak egyetlen feladata van: az emberiség Krisztushoz térí­tése. Ez a felfogás utópisztikus, irreális és igeellenes, mert nincs ígéretünk arra, hogy az egész világ Krisztushoz tér. A másik veszély, ami ebből a hamis teológiából származik az, hogy a keresztyének ragad­ják magukhoz a vezetést és így valósítsák meg az igazságossá­got és a békét a Földön. Ez az elképzelés a „szolgálat köntö­sébe” kívánná bújtatni az egy­házat kísértő világuralmi tö­rekvéseket. Az ilyen humanizmusnak alapvető tévedése az, hogy megfeledkezik a teremtés és gondviselés valóságáról és fi­gyelmen kívül hagyja Istennek az emberi szívbe írt törvényét. Krisztushitünk nem homályo­st tja el azt az igazságot, hogy a nem hivő embernek is van fogalma az igazságosságról, jogról, békéről és emberségről. A teremtő Isten alkotta így az emberi szívet. Az kétségtelen, hogy nem minden ember isme­ri fel külön és egyformán a szívébe írt törvényt, de az em­beri közösségben, egymással folytatott vitában felismeri életének alaptörvényét, ha az Alkotót nem ismeri. Ez a tény alázatosságra tanít minket, hogy ne gondoljuk egyedül a keresztyének a humanizmus megvalósítói. A megigazulásról szóló lu­theri tanítás is megóv minket attól, hogy fölénnyel tekint­sünk embertársainkra. A meg- igazult ember igaz és bűnös egyszerre. Ez a felismerés arra tanít, hogy nem emelhetjük magunkat többi embertársunk fölé. Az igazán hivő ember alá­zatos, mert tudja, hogy o is bű­nös, mint többi embertársa. A farizeus és vámszedő példáza­tában Jézus méltán ítéli el a farizeus önhitt, másokat meg­vető, fölényes magatartását. Krisztus szolgáló szeretete és igaz embersége arra kötelez minket, hogy Urunk nyomában haladjunk. Ezért vállaljuk az emberiség közös gondjainak megoldásáért való fáradozást és alázatosan, fölényességtől men­tesen együtt tudunk dolgozni más világnézetű embertársa­inkkal az igaz emberség meg­valósításáért. Részt vállalunk mi is abban a világméretű küzdelemben, melynek célja az emberiség egységének megva­lósítása, a faji megkülönbözte­tés megszüntetése, a fejlődés­ben elmaradott népek felemel­kedése, az igazságos béke meg­valósítása és egy igazságosabb társadalmi rend kialakulása. Ebben a harcban minden erőre szükség van. A humanizmus világméretű haladó táborára is és a Krisztushoz hű keresztyé­nekre is, hogy az emberiség nagy családjának az élete igaz­ságos, békés és emberhez mél­tó legyen. Garami Lajos Nincs egy tuent azoknak a leveleknek a száma, amelyeket a szerkesztő három év alatt névtelenül kapott. A nevesekre is alig győzi idő­hiány miatt a válaszadást. A névtelen leveleknek azonban külön klasszikus helyük van: a papírkosár. A szerkesztő a le­vélolvasást a végén kezdi: ki írta. Ha névtelen a levél, ak­kor is elolvassa — azzal az alapvető meggyőződéssel, hogy a levélben foglaltak igazságá­val baj van. Ebben a meggyő­ződésében a levél elolvasása során rendszerint meg is erő­södik. Válaszolni nem tud rá, mert a levélíró gyáva volt — nem arra, hogy az általa fel­vetett problémákkal együtt küzdve megbirkózzék —, ha­nem arra, hogy szembenézzen állításai hamis, sokszor kifeje­zetten rosszindulatú, hazug voltával. Ezért vágja el a lehe­tőségét annak, hogy szóba le­hessen vele állni. Azt persze nem veszi észre, hogy kár a papírért. A papírkosárban is kár érte, mert a Tüker-alá­gyújtós több meleget ad, mint ezek a levelek. Azok legalább „alágyújtanak”. Ezek csak senyvednek, elpenészlenek. Nem így annak a két fiatal­nak a napokban érkezett leve­le, akik levelező társ keresésé­nek kérésével és javaslatával fordultak a szerkesztőhöz. Igé­nyük tisztán és megszívlelen­dőn cseng, de hát — fiatal ba­rátaim — rendszeresen leve­lezni névtelenül: ennek ma még leküzdhetetlen technikai akadályai vannak. GUSTAV ADOLF DANELL a nemrég nyugalomba vonult svéd dómprépost, aki a két világháború között Sopronban is tanult stipendiánsként, a szabad hitvalló egyház körvo­nalait vázolja fel svéd terüle­ten — vélekedik a finn Sana — amikor a Nya Vak tarén lap hasábjain többek között ezt írja: „a népegyházi forma por­rá őrlődik”. A siófoki konferencia mérlege Lapunkban beszámoltunk arról, hogy Siófo­kon ülésezett az Európai Egyházak Konferen­ciája nagygyűlésének előkészítő bizottsága. A feladat az volt, hogy az 197L tavaszán, a dániai Nyborgban tartandó Európai Egyházak Konferenciája nagygyűlését tartalmilag készít­sük elő. Williams főtitkár a tartalmi előkészí­tés céljából 52 oldalas dokumentumot készít­tetett. Ennek megtárgyalása és átdolgozása képezte a siófoki konferencia főfeladatát. Az előkészítő anyag első része az európai egyházak elé táruló feladatokat vázolta, a má­sodik ennek teológiai alapvetését adta meg, a harmadik körvonalazta az egyházak béke­védelmi, társadalmi feladatait. AZ EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG ügyé­ben elhatározták, hogy felveszik a dokumen­tumba a magyar résztvevők által előterjesztett javaslatokat. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a siófoki konfe­rencia megnyitásakor mondott köszöntésében felolvasta a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsa elnökségének levelét E levél 3. pontja foglalkozott az európai béke és bizton­ság ügyével. Ez a pont került be az előkészítő anyagba, amely így hangzik: „Az egyházak szolgálatának, de általában a társadalom életének is átfogó kerete az euró­pai béke ügye. Atomháborúban, vagy súlyos európai feszültségek között az egyházak min­den szolgálata veszélyeztetve van. Ezért az európai egyházak szélesebb értelemben vett diakóniájából külön kiemeljük az Európa békés jövendőjéért végzett egyházi szolgálat jelentőségét. Ismeretes, hogy napjainkban államközi és diplomáciai síkon milyen sok esemény történik, és nagy erőfeszítés folyik, hogy kontinensünk biztonságát megszilárdítsa és az európai népek együttélését biztosítsa. Ennek a reménykeltő fejlődésnek a figyelmen kívül hagyása egyszerűen hitelvesztetté tenné az európai egyházak szolgálatának értelmét. Meglátják-e az európai egyházak az „idők jeleit”, mai nagy lehetőségeiket és elkötele­zettségüket az ezen a téren való, odaadó szol­gálatra ?” A BUDAPESTI FELHÍVÁS által kezdemé­nyezett összeurópai kormányértekezlet gondo­lata szintén magyar kezdeményezésre kerül be a dokumentumba. Dr. Nagy Gyula professzor által előterjesztett javaslat is elfogadást nyert, amely így hangzik: „Az európai egyházak véleménye szerint a tárgyalások módszere az egyedüli út az euró­pai biztonságot veszélyeztető kérdések meg­oldására; ezért szükségesnek tartják az össz­európai kormányok értekezletének összeülését, azzal a céllal, hogy az európai blokkok rend­szerét közös globális biztonsági rendszer váltsa fel. Hasonlóan szükségesnek tartják a lefegy­verzési tárgyalások folytatását és a közvéle­mény mozgósítását e célok érdekében.” A TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK minden fajtáját elítéli az előkészítő anyag, amely rész­letesen, 9 oldal terjedelemben foglalkozott az európai egyházak béke iránti felelősségével. Többek között ezt olvassuk a dokumentum­ban: „Keresztyének és nem keresztyének közös békefrontban lépjenek fel, hogy a hadicselek­mények az égető pontokon korlátozódjanak, majd teljesen megszűnjenek, s a vérontás és az értelmetlen rombolás véget érjen. Ez külö­nösen is érvényes Vietnamra, Laoszra, Közel- Keletre”. A NÉMET KÉRDÉS ügyében az európai sta­tus quo-t, a határok tiszteletben tartását, a következőkben körvonalazza a dokumentum: „A status quo azt jelenti, hogy valamennyi európai állam viszonyát a nemzetközi jog alapján, a kölcsönös együttműködés szerint kell rendezni, az állami szuverénitás, a terü­leti sérthetetlenség, az államhatárok érinhe- tetlensége, a más államok belső társadalmi viszonyaiba való be nem avatkozás elvei alap­ján” (112. pont). AZ EURÓPAI ÁLLAMKÖZI SZERVEZE­TEK fejlesztése is segíti a nemzetközi együtt­működést és a népek barátságát. Erre nézve az anyag ezt írja: „Az ENSZ munkája, osztá­lyait és munkaágait beleértve, lényeges segít­ség a béke védelme és a társadalmi igazság munkálása érdekében. Támogatnunk kell az ENSZ gazdasági bizottsága európai ágának ki­fejlődését. Ez érvényes az európai atomener­gia bizottságra is, amely Bécsben működik”. EZ AZ ELŐKÉSZÍTŐ ANYAG átdolgozásra fog kerülni a siófoki konferencián elhangzott javaslatok, szempontok, kiegészítések szerint, majd javított kiadását nyomtatásban megkül­dik az Európai Egyházak Konferenciája tag­egyházainak, hozzászólás végett. Az előkészítő bizottság ülésén jelentkező pozitív tendenciák arra bíztatnak, hogy az Európai Egyházak Konferenciája szolgálatát változatlanul fontos­nak tartsuk, s abban szolgálatunkat erősítsük. ÖT VITACSOPORTOT hoznak létre 1971- ben Nyborgban, amelynek címei alkalmat ad­nak pozitív nézetek kifejtésére. Az első vita­csoport a mai szituációban való szolgálattal, a második a keresztyének mindennapi magatar­tásával, a harmadik a keresztyének társadalmi feladataival, a negyedik a béke európai és világméretű kérdéseivel, az ötödik a jövő fel­adataival foglalkozik. Palotai Sándor szabad- egyházi elnök javaslatára hozták létre a ne­gyedik számú vitacsoportot, amelynek feladata kifejezetten a béke és az európai biztonság kérdésével való foglalkozás. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKU­MENIKUS TANÁCSA fogadást adott az Euró­pai Egyházak Konferenciája tartalmi előkészí­tését végző bizottság tiszteletére. Ezen dr. Bartha Tibor, református püspök, az ökume­nikus Tanács elnöke üdvözlő beszédében ki­fejtette, hogy amint az egyházak általában kötelességüknek vallják a béke ügyében való részvételt, úgy ez kontinensünkre nézve az európai béke és biztonság ügyének támogatá­sát tartalmazza. az Állami egyházügyi hivatal első elnökhelyettese, Miklós Imre, fogadta az előkészítő bizottság elnökét, Wilm, nyugat­német prézeszt, és Williams, főtitkárt, Ottlyk püspök kíséretében. A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZAK jó együttműködését is tükrözi a siófoki konfe­rencia. Ez mutatkozott meg mind a teológiai összhangban, mind a konferencia szervezési munkálataiban. Kovách Attila, református külügyi osztályvezetőnek volt ebben jelentős szerepe. REMÉNYSÉGGEL tekintünk az Európai Egyházak Konferénciája további gyűléseire. A legközelebbi elnökségi és tanácsadó bizott­sági ülés május végén Hollandiában lesz, az 1971-es tavaszi nagygyűlés előtt pedig az elnökség októberben Romániában jön össze, hogy megtegye az előkészülethez szükséges lépéseket. D. dr. Ottlyk Ernő 1969. december 7-én és 14­én tartották a szlovákiai evan­gélikus egyház Keleti Egyház- kerületének gyülekezeteiben a szavazást az új püspök sze­mélyére. A szavazatbontó bi­zottság január 7-én, Pozsony­ban ült össze, s munkájáról az Egyetemes Tanácsnak ja­nuár 13-án tett jelentést, mely megállapította a szavazás tör­vényességét, s kihirdette an­nak eredményét. A szavazatok többségét Julius Filo lelkész a tátrai egyházmegye esperest kapta. Az első vers Szabolcska Mihálytól, a többi Gerengay Páltól

Next

/
Thumbnails
Contents