Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-11 / 2. szám

.......Ks az ige testté lett és la kozott mi közöttünk — és láttuk az 6 dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicső­ségét, — aki teljes volt ke­gyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14) VASÁRNAP. — „És Jézus gyarapodott bölcsességben és teste állapotában és Isten és az emberek előtt való kedves­ségben.” (Lk 2, 41—52) Az evangéliumok írói nem szán­dékoztak Jézus-biográfiát, ki­merítő Jézus-életrajzot írni, így a születés és nyilvá­nosság elé lépes közötti több, mint 30 esztendőről csak nagy­vonalakban tesznek említést. Ilyen a tizenkét éves Jézus története a templomban. A fenti vers talán 20 év esemé­nyeinek summája. Gyermeke­ink és unokáink nem kamasz- Jézusok ugyan, de nevelésük­ben, szem előtt tarthatjuk tes­ti jóltápláltságukon túl az Is­tennek tetsző értelmi-lelki kedvességüket. HÉTFŐ. — „És egyszerre, amint kilépett a vízből, látta, hogy az egek megnyílnak és a Lélek, mint egy galamb száll rá.” (Mk 1, 1—11) A magyar ember a „megnyílt az ég” ki­fejezésen a sötét felhők szét­osztását, a napfény vagy a csillagok végtelen felragyogá­sát érti. Ha. költő lennék, ak­kor a gond-félbők eltűnésé­ről és a Lélek szelíd galamb- szárnyalásáról verselnék. De ■sokká! fontosabb számunkra az a nem költött, de valósá­gos tény, hogy Jézus olyan közvetlen kapcsolatban állott az Atyával, amelyre érvényes a „Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról’* megjelölés. KEDD. — „Betelt az idő és eliközelített az Isten országa”. (Mk 1, 12—15) Ez a mondat volt Jézus első igehirdetései­nek fő mondanivalója. Ki tudja, hány húszperces pré­dikációjának lényegét foglal­ták össze ebben a mondatban? Az mindenesetre bizonyos, bogy az egyház mai igehirde­tése is abból a tényből él: kö­zel jött hozzánk Isten, világ és emberközelbe került, még­pedig éppen Jézus Krisztus megjelenésén keresztül. A mi húsz perceinkben tehát nem általában arról prédikálunk, amiről Ö, hanem öt magát, az eleven evangéliumot igyek­szünk hirdetni. SZERDA. — „Amikor a két tanítvány meghallotta, amit mondott (t. 1 Keresztelő Já­nos), követte Jézust.” (Jn 1, 35—42) Gyűrűzik embertől emberig a felismerés; „megta­láltuk!” Először Keresztelő János mutat Ra ... s veszít két tanítványt. Ezt akarta, mert tudta, hogy Jézus mellett jobb helyen vannak. János apostol és András mondják tovább Simonnak, de gyűrű­zik tovább Fülöpig és Nátá- . naelig a tizenkettőig, a het­venig, az ötezerig, a nyolcszáz­millióig. És tőlünk terjedhet tovább mind a 3,5 miliiárd- ig. „íme, megtaláltuk!” CSÜTÖRTÖK. — „Bejárta Jézus az egész Galileát tanít­va a zsinagógákban, hirdetve az evangéliumot és gyógyítva a nép között minden betegsé­get.” (Mt 4, 23,) Galilea, Jé­zus szőkébb hazája akkora, mint egy nagyobb hazai me­gyénk. Jézus nem térképnek látta e tájat, de azt is tudta, „mit rejt e térkép”: lakóháza­kat, zsinagógákat, gyermeke­ket, anyókákat, betegeket, akiknek szükségük van jó hír­re, egészségre, boldogságra. Krisztus előtt hazánk tájai is ismerősek: a kövek is, én is. PÉNTEK. — „Ha nem cse­lekszem az én Atyám cseleke­deteit, ne higgyetek nekem, ha azonban cselekszem higgye­tek”. (Jn 10, 31—38) Az em­bereit előtti hitelünk túl elvi állásfoglalásokon, eszmei örökségünkön és új felismeré­seinken, elsősorban gyakorlati magatartásunkon, cselekede­teinken múlik. Nem sok ala­punk van a „higgyetek ne­künk” kimondására, ha fede­zetként nem látszik életünk­ben, munkánkban, családunk­ban, közösségi viselkedésünk­ben a szorgalom, becsület, tisz­tesség és szeretet. SZOMBAT. — „A tanítvá­nyokhoz fordulva, csak nekik maguknak ezt mondta: boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.” (Lk 10, 21—24) Bi­zalmas körben elmondott mondat ez, amely a „boldog­mondások” közé illák. — Jó két hét eltelt már az új év el­ső napjaiban szokásos boldog­ságkívánások óta, de most újra mérlegre kerül: boldogok vol­tunk-e ezalatt a két hét alatt? S ha a boldogságot nemcsak becsukott szemű lelki elmé­lyedés, hanem nyitott szemű figyelésünk, érdeklődésünk és csodálkozásunk táplálja, ak­kor mondhatjuk el: Boldog vagyok. Bízik László — Vízkereszt után az 1. va­sárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 2, 41—52; az igehirdetés alapigéje: 4 Móz 14, 10/b—23. — SZOMBATHELY. Dr. Pálfy Miklós teológiai akadé­miai tanár, az ökumenikus Tanács főtitkára megtekintet­te az „Eclof” kölcsönnel hely­reállított gyülekezeti termet, ahol télen az istentiszteletet tartják. Az istentiszteleten igehirdetéssel, a- kibővített presbiteri ülésen pedig előr adással szolgált. Ismertette az ökumenikus Tanács munká­ját, a bibliafordítást, majd a felvetett kérdésekre válaszol­va teológiai kérdésekről be­szélt. — BUDAHEGYVIDÉK. A gyülekezet decemberi szere- tetvendégségén Várady Lajos budai esperes tartott előadást. — A FE TÉR—KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége december 18- án Budapesten tartotta ülését. Igehirdetési előkészítőt Simon- fay Ferenc, előadást Nagy Ist­ván és dr. Selmeczí János es­peres, befejező áhítatot Sikter László tartott. Részt vett az ülésen D. dr. Oitlyk Ernő püs­pök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. — SZENTES. A gyülekezet ádventi estjén, december 14-én Bártfay Kelló Gusztáv tisza- íöldvári lelkész igehirdetéssel szolgált. — NAGYTARCSÁ. A de­cemberi gyülekezeti napon a budavári, gyülekezet énekkara szerepelt Csorba István kar­nagy vezényletével. — A GYÜLEKEZETI SE­GÉLY 1969. évi nagy szere- tetadományát az Országos Presbitérium megosztotta a kőszegi gyülekezet (30 OOO Ft) és az őrima^yarósd! gyülekezet (8000 Ft) között. A kis szere- tetadományból az aszódi gyü­lekezet 15 000 Ft-ot, a magyar- bolyi gyülekezet pedig 5000 Ft-ot kapott. — HARTA. December 1—S között tartott ádventi soroza­ton Bohus Imre fóti lelkész végzett szolgálatokat — MEZŐBERÉNY IL A de­cember 7-én tartott szeretet­vendégségen Raszik Mihály ■sTberti1 lelkész tartott előadást EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiSdó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám! 30.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 50.4922 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs saagasnyomás Felelős vezet«: soproni Béla igazgat« EGYETEMES IMAHÉT 1970. JANUÁR 19-25. A keresztyének imádságát ebben az esztendőben az egyete­mes imahét alkalmából a világ különböző részein az a bibliai tanítás foglalja egységbe, amelyet Pál így fogalmazott meg: „Isten munlcatársai vagyunk”. Nem véletlen dolog az, hogy a keresztyének az egész vilá­gon egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak e bibliai tanítás felé. Isten kegyelmes eszméltető munkájának, a keresztyének küldetésük öntudatára való ébredésének jele az, hogy ez a gondolat egyre inkább a teológiai eszmélkedés homlokterébe kerül. Ennek során a keresztyének elhivatásának és küldeté­sének tartalmára vonatkozó ama bibliai tanítások, eligazítások, kerülnek ismét teljesebb értelmükben és fényükben napvi­lágra, amelyek hosszú időn át gyakran merültek feledésbe, szenvedtek el jelentős és káros torzulásokat, s főleg az egy­házak és a keresztyének gyakorlatában sokszor kerültek hely­telen, eredeti és valódi tartalmuktól messze eltávolodott mó­don megvalósításra. Mindez messzemenően indokolja, hogy az egész világon imádságos lelkülettel, bűnbánóiban, hálaadás­ban és könyörgésben figyeljenek az egyházak és a keresztye­nek a bibliai tanításra, Isten akaratára, kegyelmes eligazítá­sára és megtisztító útmutatására. Az egyháztörténet, de a közelebbi múlt történetének tanú­ságai arról beszélnek, hogy az egyházak és a keresztyének na­gyon sokszor nem úgy tanítottak, éltek és viselkedtek, mint Isten munkatársai. Sok állásfoglalás és tett — az egyházon belül és az emberiség életének, nagy kérdéseinek vonatkozá­sában — egyaránt azt tanúsítja, hogy az egyházak és a keresz­tyének csak formálisan hivatkoztak Istenre, de tartalmilag és lényegében véve függetleníteni igyekeztek magukat tőle, s nem az 6 akarata és megbízása értelmében jártak el. Mindez nagyon sokat ártott Isten ügyében annak a szolgálatnak, ame­lyet Isten egyházaira és a keresztyénekre bízott. Világosan mutatja ezt az a bizalmatlanság és kiábrándultság, amellyel — nem utolsó sorban Isten büntetése következtében is ■— vi­lágszerte az egyházakra és a keresztyénekre tekintenek. Annál nagyobb öröm másfelől az, hogy Isten kegyelmes munkája nyomán egyre nagyobb helyet kap a keresztyének és az egyházak teológiai eszmélődésében annak vizsgálata, hogy mi a helyes és felelősségteljes tartalma annak, hogy Isten munkatársai vagyunk. Idei egyetemes imahetünk bibliai ve­zérfonala is ennek a kérdésnek néhány súlyponti gondolatát tartalmazza. Adja Isten, hogy mind hazánkban, a protestáns egyházak szűkebb családjában, mind az egész világon élő keresztyének és egyházak nagyobb családjában áldott és eredményes, gyü­mölcsöző és termékeny legyen a keresztyének életében a bib­liai tanítás és az imádkozás, hogy így egyre engedelmesebb és felelőseb b munkatársai lehessünk Istennek, hogy egyre na­gyobb mértékben megvalósulhasson az egység a közös szolgá­latban, a munkatársi elhivatás és küldetés hűséges gyakorlá­sában. Szolgáljon mindez Isten dicsőségére, s mindazoknak, embertársainknak javára és üdvére, akiknek körében Isten kegyelméből ezt a szolgálatot végezhetjük. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANACSA ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: „ISTEN MUNKATÁRSAI VAGYUNK” (I Kor. 3, ») Első nap Január 19. hétfő ISTEN FELELŐS MUNKATÁRSKÉNT HÍVJA EL AZ EMBERT (1 Kór 3, 9—13. 21—23) Bibliai rész: I Móz 1, 26—2, 3 Már a teremtéstörténet is arról beszél, hogy Isten szerepet szánt az embernek a világ alakításában. A föld urává, felelős gazdájává tette. A bűneset következtében állandó kísértése az embernek, hogy felelős munkatársi helyzetét félreértelmezze, a kapott lehetőségekkel visszaéljen. Ugyanez a kísértés meg­van Isten népe, az egyház körén belül is. A kormthusi gyüle­kezetben a különböző igehirdetők szolgálata nyomán az a ve­szély fenyegetett, hogy a gyülekezet tagjai több pártra szakad­nak. Ki erre, ki arra az igehirdetőre hivatkozott. Pál inti és figyelmezteti őket: a gyülekezetét nem oszthatják meg szemé­lyi ellentétek, pártok. Ezt tudniuk kell a gyülekezet tagjainak és az igehírdetőknek egyaránt. Isten munkatársainak lenni, az evangélium, az ő országa hirdetésében — igen megtisztelő ki­váltság, de felelősségteljes eikötelezés is. Téved az igehirdető, ha azt hiszi, magának gyűjt pártot. Téved a gyülekezet, ha azt hiszi, emberekre hivatkozhatik, ezeket támogatva rendelkez­hetik önmagával és eligérkezhetik. Valamennyien: gyülekezet és igehirdető — Krisztuséi, s vele együtt Istenéi. A keresztyé­neknek tudniuk kell, hogy szolgálatuk sem a gyülekezetben, sem a világban nem lehet független Isten akaratától, hanem annak eszköze, s mindenütt Isten felelős munkatársaiként kell forgolódniuk. ADJUNK HALÁT Istennek elhivatásunkért és küldetésünkért; hogy az 6 munka­társai lehetünk a világban, s részt kaphatunk mint az ő esz­közei kegyelmes munkájában az emberek között. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy bűneink miatt feladatainkkal és megbízatásunkkal sok­szor nem jól élünk; a gyülekezeten belül és kívül elrontjuk feladatainkat; nem bizonyulunk Isten felelős munkatársainak; a magunk dicsőségét keressük,. saját akaratunkat akarjuk ér­vényesíteni; hogy a keresztyének sok bűne és mulasztása is Istentiszteleti rend Budapesten. 1970. Január ll-éo Deák tér de. ». (úrv.) Trajüer Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 5. dr. Kékén András, du. 6. szeretetvendégség: dr. Ha­fenscher Károly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. D. Koren Emii, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Korén Emil, Üllői út 34. de. fél 11. Kará­csony Sándor ú. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi And­rás, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán ú. 28. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Karoly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizi’" László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. tu Ma tűz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kis. templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél lf. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 8. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. Tarcsay Vilmos u. de. 9, de. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld <je. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. IU. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 5, Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. D. dr. Ottlyk Ernő. Nagytétény de. fél 9. Vtsontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. VI- sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi- sontai Róbert. CsiUaghegy de. fél 10. Csepel <Je. fél 1L- LAKAST adunk és fizetést nem nyugdíjas, jól főző. takarító, magányos asszonynak kétszemé­lyes gépesített háztartásban. Infor­máció szükséges. Telefon: 359—861, vagy „Központi fűtés” jeligére gyakran szerepet játszott abban, hogy a világ és az emberiség élete szenvedések között folyik. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten bűnbocsátó kegyelméért s engedelmességért, hogy hűséges és való­ban felelős munkatársai lehessünk mind az egyházon belül, mind sr emberek között, a világ életének alakításában és szolgálatában; hógy ezért felelősséget érezzünk, és Isten akarata szerint éljünk; egyházain­kért, Ökumenikus Tanácsunkért, valamennyiünk szolgálatáért ember­társaink és népünk körében. Második nap Január 20. kedd KRISZTUS MINDEN ELVÁLASZTÓ FALAT LEDÖNT (Ef 2, 8-22) Bibliai rész: 1 Móz 11, I—9 . Isten teremtő akarata szerint az emberiség egy, s tagjai, az ő gyermekei — testvérek. Az ember bűne miatt a történelem tükrében más 'kép látható az emberiségről. De nemcsak a tör­ténelemben. Napjainkban is azt tapasztaljuk, hogy számtalan tényező osztja meg az emberiséget, töri szét egységét, s teszi testvére helyett ellenségekké egymás számára Isten gyerme­keit. Elég, ha csalt az emberi gonoszságra, önzésre, a társa­dalmi, politikai, faji ellentétekre gondolunk. Isten akarata azonban az emberiség testvéri egysége. Krisz­tus megváltó munkájában döntötte le a válaszfalakat, és tette lehetővé a testvéri viszony helyreállítását és megvalósítását ember és ember között: a gyülekezeten' belül és a'világban egyaránt. Isten önvizsgálatra hív bennünket: megvalósul-e kö­zöttünk a gyülekezetben a Krisztus által szerzett lehetőség: a testvéri egység? Az emberiség egysége, testvérisége érdekében végezték és vágzik-e az egyházak és a keresztyének szolgála­tukat? Az egyházakon belül, a keresztyének között is érvénye­sülő széthúzó, elkülönítő emberi erők és hajlamok nem mér­gezők-e, s nem hatnak-e károsan az emberiség életére, az em­beri együttélésre is” Nem vétkesek-e az egyházak és a keresz­tyének a történelem sok gyilkos háborújában, s abban is, hogy a világ népei ma is megosztottságban élnek. Sok bűn és mu­lasztás terheli a keresztyéneket, de a szolgálat, lehetősége és útja ma is adott. Isten. kegyelméből világszerte egyre inkább érvényesülnek olyan helyes felismerések, amelyek azt munkál­ják, hogy az egyházak és a keresztyének az emberiség testvéri egysége szolgálatában Isten engedelmes eszközei legyenek. ADjuNK hálát i hogy Isten kegyelméből, Krisztus megváltó munkája nyomán van lehetőség arra, hogy ne a bűnös emberi önzés, számtalan elválasztó tényező és ellenségeskedés érvényesüljön az embe­rek között; hogy nem végzetszerű az ember ember elleni har­ca, hanem lehetséges az emberek közötti testvéri egység meg­valósulása; hogy ennek jele lehet az egyházak és a keresztyé­nek élete, és ezt szolgálhatjuk az emberiség körében is. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy sokszor az egyházak és a keresztyének életében sem va­lósul meg Isten gyermekeinek testvéri egysége; hogy az emberi bűnök miatt elkülönülő egyházak gyakran nem töltötték es töltik be küldetésüket az emberiség egységének szolgálatában; hogy nemegyszer magúk a keresztyének voltak vétkesek és azok ma is abban, hogy az emberiséget háborúk pusztítják, hogy testvéri egység helyett megosztottságban él; hogy gyak­ran nem ismertük fel és támogattuk Isten munkáját az embe­riség testvéri egysége érdekében, sőt egyenesen ellene dolgoz­tunk annak,. KÖNYÖRÖGJÜNK az egyházak es a keresztyének egységéért, azokért a világszervezetekért, amelyek e célt vannak hivatva szolgálni: az Egyházak Világtanácsáért, a felekezeti világszövetségekért, ezek tagegyházaiért; a megosztottságban, élő emberiségért, az egyházak szolgálatáért az emberiség egységében; a válaszfalak ledöntésében, a faji elkülönülés megszüntetéséért, az ellen­tétek felszámolásáért az emberek között, és az emberiség testvéri egy­ségéért. Harmadik nap Január 21. szerda ISTEN A MEGÚJÍTOTT EMBERISÉG JELÉVÉ TESZI NÉPÉT (1 Kor 12, 1—14. 21—28) Bibliai rész: És 62, 1—3. 10—12 Isten a bűnből való szabadításnak, az új élet ígéretének, az emberek hozzá és egymáshoz való megtisztított kapcsolatának jeléül hívta el népét, s ezzel a feladattal ruházta fel Krisztus egyházát, gyermekeit: a keresztyéneket. A megújulás lényege: engedelmesség Isten iránt, és a kölcsönös szeretet szolgálata az embereik között. Isten gyermekeinek nagy lehetősége a meg­újulás kegyelmének elnyerése, és szolgálatuk ennek jeleként való megélése. Az emberre Is-ten iránt az engedetlenség, egy­más között pedig az önzés, az uralomvágy a jellemző. Pál arra tanítja a gyülekezetét, hogy Isten arra adja kegyelme külön­böző ajándékait, hogy a keresztyének ezekkel a gyülekezeten belül egymás javára szolgáljanak, egymást kiegészítsék. Azért kell mindenről írni a korinthusiaknak, mert a gyülekezetben, a keresztyének között sem ismeretlen az a kísértés, hogy a ta­gok megpróbálnak egymás fölé kerekedni, a kegyelmi aján­dékok között minőség és jelentőség szerint különbséget tenni, rangsort felállítani, s így Isten ajándékait nem kölcsönös szol­gálatra, hanem uralomra felhasználni. Pál arra tanít, hogy a gyülekezet — mint Krisztus teste — élő organizmus, ahol Isten kegyelme az egyik tagon keresztül jut el a másikhoz. A gyü­lekezet életének ez a rendje az egész emberiség megújított éle­tének ígéretes jele. Ezért az egyháznak a világban is a szolgá­lat útján kell járni, s a kölcsönös szolgálat gondolatát kell tá­mogatni & erősíteni a világban az emberek és a népek között is. ADJUNK HÁLÁT hogy Isten Jézus Krisztusban megváltja, megtisztítja és meg­újítja az emberi életet, hogy ennek jelévé akarja tenni az egy­házat, a gyülekezetét és a keresztyén embert; hogy lehetővé teszi, hogy a megújított emberi élet tartalma az iránta való engedelmesség és az emberek között a szeretetből fakadó kői- csönös szolgálat legyen; hogy minderre kegyelme ajándékait adja az egyházaknak és tagjaiknak. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy az egyházak és a keresztyének életében sok engedetlenség található Isten akarata ellen, uralkodási vágy a szolgálat in­dulata helyett az egymáshoz váló viszonyban; hogy Isten ke­gyelmének ajándékait önzőén és uralomra akarjuk felhasznál­ni; hogy ezáltal nem válnak az egyházak és a keresztyének a világban a megújított emberiség jelévé; hogy az egyház gyak­ran uralomvágyból a hatalmasok és erőszakosok pártjára állt és áll ma is a kicsinyekkel szemben, és nem az elesettek mel­lé, s ezáltal nem a kölcsönös szolgálat gondolatának képvise­lője az emberek között. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten kegyelmének ajándékaiért at egyházak és a gyülekezetek életében, hegy tudjunk ezekkel hűségesen sáfárkodni, a megújított emberiség jelévé válni azáltal, hogy lemondunk az uralkodás és hatalmaskodás vágyáról, hogy nem akarunk egymás fölé kerekedni, hanem mint test­vérek, egymás javára szolgálunk, * ezt munkáljuk és képviseljük at emberek között Is,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents