Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-26 / 17. szám
A „rendhagyó” király Lk 19, 37—40 Izgalmas ez a virágvasárnapi bevonulásról szóló történet. A tanítványt sokaság királynak járó hódolattal kíséri Jeruzsálembe a kölcsön-szamáron poroszkáló názáreti ácsot. Királynak nevezik őt, holott vagyona szinte semmi, közéleti hivatalos pozíciója semmi, hatalmi ambíciói nincsenek. Bárhogyan is fordult később a közvélemény iránta, itt osztatlan és hatalmas a lelkesedés. Valóban rendhagyó király Jézus, a királyi hatalom és fenség minden külső jele nélkül. Ellene mond minden királyokkal kapcsolatos elképzelésnek. Miért ilyen? Mert az Ür nevében jön. Hatalma nem a trónokhoz, országokhoz, helyhez, időhöz kötött királyok hatalma. Más és több ez a hatalom. Hatalma a bűnbocsánat és a szeretet hatalma, a pislogó mécsest ki-nem-oltás, a megrepedt nádat el-nem-törés csodálatos hatalma, Isten irániunk való jóakaratának a hatalma. A sokaság így üdvözli őt. Furcsa dolog, hogy a földön működő hús-vér Jézus tettei láttán a tanítványok a mennyei békességet kezdik magasztalni. Hiszen a szemük láttára, fülük hallatára, itt a földön történt, ami történt! De éppen ezekből a dolgokból, tényekből és erőkből győződtek meg arról, hogy a mennyben, azaz Istennél történt valami. Szorosan összefügg ez velünk emberekkel. Amit Isten elhatározott, azt jött Jézus végrehajtani. Isten döntése ránk vonatkozik. Nincs hadiállapot a menny és a föld, azaz Isten és az embervilág között. Isten és az ember szinkronba került! Jézus a kudarcokba, bűnökbe belenyugodott, a társadalomból való számkivetettségbe beletörődött, minden jelen- és túlvilági reménységről lemondott, Istenben csak félelmetes bírót, vagy semmit sem látó embereknek az újrakezdést kínálja előfeltétel nélkül. És kínálja a megújulást az önigazság langyos vízében lubickolóknak, a mosolytfa- gyasztó vallásos-kegyes törvények kegyetlen bilincsébe szori- tottaknak is. Isten országában nincsenek páholyok, ahol a farizeusok érezték magukat, de kerítés sincs, ahonnan a többi kívül lenne rekesztve. Istennek csak szeretetve szoruló és sze- retetet kapott gyermekei vannak! Istennek ez a végérvényes döntése minden gyermekével kapcsolatban. Ezért aki igazán hisz Istenben, annak hinnie kell az emberben és az emberiség jövőjében is. Nem azért, mert az ember önmagában jó, tökéletes, „minden jók kútfője", hanem azért, mert Isten jó és gondoskodik terve valóra váltásáról. Az áldott király Jézus erre a garancia. Olyan király már számtalan volt a történelem során, aki a népét saját elképzeléseiért nyomorgatta és halálba kergette, olyan is volt, aki áldozatokat is tudott hozni. Jézus olyan rendhagyó király, aki maga vállalta a halált, hogy övéiért váltságot szerezzen. A farizeusok hiába figyelmeztették Jézust: „dorgáld meg őket". Mondd, hogy nincs igazuk, mondd, hogy ne lelkesedjenek, oszlasd el híveid elképzeléseit. Jézus nem von vissza semmit. Nem korrigálja a tanítványt sokaság megnyilvánulásait és nem ad igazat a farizeusoknak. Az lehet, hogy a tanítványi sokaság várakozásaiban és elképzeléseiben vannak tévedések, talán maguk sem értik teljes egészében, hogy mit is mondanak. De a tény tény marad. Isten visszavonhatatlanul meghozta a döntést az emberért és ezt véghez is viszi. És e műve érdekében „a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak’’, ha kell. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy nem riasztott; vissza téged az emberi bűn, művecLyéghe^vi tel ében. Köszönjük, hogy minden előítéletet leromboló hatalmaddal felszabadítasz minket a veled és neked történő szolgálatra. Köszönjük hatalmadat, melyet ma is megosztasz velünk és latbavetsz embertestvéreid javára. Köszönjük, hogy szeretetednek végtelen távlatait nyitod meg előttünk. Arra kérünk, szerettesd meg velünk a szolgálat örömét, hogy őszinte, nyílt szívvel és élő reménységgel hordozói lehessünk megváltott világodban minden emberséges jó ügynek, ámen. _______ Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. április 26-án — KONDOROS. Március 22- én, virágvasárnap, szeretet- vendégséget tartottak a gyülekezetben. Előadással Kovács Pál szarvas-ótemplomi lelkész szolgált A Passióval kapcsolatban „Bűnömnek büntetése volt rajtad, óh igaz” címen tartott előadást. — HARMÖNIUMOK, négy-, őt- oktávosak, kitűnő állapotban, 1800,— Ft-tól eladók. Budapest, VIII., Futó utca 41. II. 7. — HALÁLOZÁS. Ozv. Mako- vinyi Pálné, sz. Pohánka Mária. Makovinyi Pál Kis-Zellnoi (Csehszlovákia) evangélikus lelkész édesanyja 74 éves korában a balassagyarmati kórházban elhunyt. Temetése március 16-án volt a balassagyarmati temetőben Rónay Zoltán lelkész szolgálatával. Deák tér de. a. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. IX. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (konfirmáció-úrv.) D. Koren Emil—Szirmai Zoltán, du. 6. Bogya Géza. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. :2. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr Rédey Pál, de. 11. Francisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bizlk László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. (konfirmáció) Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom — Húsvét után a 4. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti intentisztelet oltári igéje: Jk 1, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Lk 19, 37—40. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe- tőfi-rádió és az URH-adó. Igét hirdet SOLYMÁR PÉTER csömöri helyettes lelkész. — BÉKÉSCSABA. Április 8-án szeretetvendégségen igehirdetéssel szolgált Bodrog Miklós gyulai lelkész, egyház- megyei sajtóelőadó. — A FEJÉR—KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 16-án tartotta ülését. Kezdő áhítatot Varga György, befejező áhítatot Bottá István tartott. Előadással Nagy István esperes, Z ászkaliczky Péter, Molnár Gyula és Magyar László szolgált — A SOMOGY—ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 7—8-án tartotta ülését Gyenesdiáson. Ürvacsorát osztott Szomjas Károly. Igehirdetési előkészítőt Szekeres Elemér, esti áhítatot Schád Ottó, előadást dr. Pusz- tay László, Sárkány András és Sághy András, beszámolót Lágler Béla esperes tartott — ÜJCSANÁLOS. A gyülekezet templomi ünnepélyen emlékezett meg hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulójáról. Igét hirdetett Pásztor Pál esperes. A gyülekezet gyermekei énekszámokkal és szavalatokkal emelték az est lelki élményét. — ALBERTI. A gyülekezet böjti sorozatán „A keresztről való beszéd” összefoglaló ci- men Erős Sándor gödöllői, Maróti János acsai, Szende Ernő péteri és Ferenczy Zoltán rákoshegyi m. lelkész végeztek igehirdető szolgálatot. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél II., du. fél з. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (konfirmáció —úrv.) Várady Lajos, du. 6. Kan- tate-est — Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos и. de. 9. Csengődy László, de. 11. (konfirmáció) Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Csepregi Zsuzsanna teol. (szuppl.) Budafok de. 11. Csepregi Zsuzsanna teol. (szuppl.) Budaörs du. 3. Csepregi Zsuzsanna teol. (szuppl.) Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — DIÖSGYÖR-VASGYÄR. A gyülekezet új luther-kabáttal ajándékozta meg lelkészét, Pásztor Pál esperest a húsvéti ünnepek alkalmából. — ÓZD. Április 5-én dr. Hafenscher Károly Deák téri másodlelkész szolgált a gyülekezetben. Délelőtt az anyagyülekezetben és Borsodnádasdon hirdetett igét, délután szeretetvendégségen tartott előadást svédországi tanulmányútjának élményeiről. Pásztor Pál esperes áhítattal szolgált — AMBRÓZFALVA. Március 15-én a gyülekezet böjti szeretetvendégségén Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész „A szenvedő Jób” címen tartott előadást — IKLAD. Március 10-én a gyülekezet böjti áhítatán Ger- hát Sándor galgagutai lelkész igehirdetéssel szolgált — KÖBANYA. Nagycsütörtökön — március 26-án — az esti úrvacsorái istentiszteleten dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár hirdette Isten igéjét és osztott úrvacsorát — BORJÄD. A magyarbó- lyi gyülekezet filiájában március 11—13. között Csepregi Béla sárszentlőrinci lelkész böjti igehirdetési sorozatot tartott „Gyülekezet a kereszt körül” címen. — KISTARCSA. Az Evangélikus özvegy Papnék Otthona lakói és a kistarcsai fiókegyházközség részére a böjti időszakban szokásos igehirdetési sorozat keretében idén fiatal házas budapesti lelkészek, ill. s. lelkészek végeztek szolgálatokat a tékozló fiú története alapján. Sorrendben a következők szolgáltak: Blat- niczky János cinkotai, Bizik László zuglói, Baranyai Tamás csepeli, Aradi András Rákóczi úti s. lelkészek; ifj. Kendek György kér. h. lelkész és Kása László rákoskeresztúri másodlelkész. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.” (Zsolt. 98, 1) VASÁRNAP. — „Halottaid megelevenednek.” (Ezs 26, 19) A húsvét utáni vasárnapok mindegyike a keresztyén élet egy-egy jellemző mozzanatára hívja fel a figyelmünket. A múlt vasárnap az örvendező gyülekezetét és az örvendező embert állította elénk. A mai vasárnap szinte folytatása az előzőnek, amikor az éneklő gyülekezetre, az énekével is Istent dicsőítő keresztyénre mutat. Ami nagypénteken és a húsvéti feltámadás csodájában történt, az ujjongó énekre indítja a gyülekezetét. A húsvéti csoda a mi életünkben is megnyitotta a feltámadás felé vivő utat. Énekeljünk hát új éneket! HÉTFŐ. — „Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, áldott leszel bejöttödben és áldott leszel kimeneteledben.” (5 Móz 28, 1. 6) A keresztyén ember nem járhat a maga feje szerint, hanem minden percben Istenre kell figyelme. Ha nem figyelünk Atyánkra, Megváltónkra és a megszentelő Szentiélekre, ha süket marad a szívünk az ige szava előtt, rossz úton járunk. Ha hallgatunk az ige jó útra vezető szavára, a jó úttal együtt mienk Isten áldása is. A jó út pedig nem más, mint a szolgálat útja. Ügy leszünk Jézus Krisztus hűséges tanítványai, követői, ha szeretetben. szolgálatban járunk az emberek között. KEDD. — „Emeljük fel szíveinket, kezeinket Istenhez az égben” (Jer sir 3, 41) A keresztyén élethez hozzátartozik a szüntelen való, meg nem fáradó imádkozás. Bök pótolnivalónk van ebben a vonatkozásban, mert gyakran csak esetlegesen imádkozunk. Csak akkor, amikor éppen eszünkbe jut. Kezünk összekulcsolása, szívünknek Isten előtt való kitárása legyen a jellemzője ünnepnapjainknak és hétköznapjainknak egyaránt. SZERDA. — „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökre, az ő rendeletéről, amelyet megszabott ezeriziglen.” (Zsolt 105, 8) Ígéret és beteljesedés, fogadalom és annak megtartása szorosan egybetartozik. Jó, ha eszünkbe jut ma a keresztsé- günk, amikor Isten gyermekeivé fogadott minket. Vajon mi valóban gyermekeiként élünk? És jó, ha eszünkbe jut ma a konfirmációnk. Vajon megtartottuk-e az akkor tett fogadalmunkat, hogy keresztyén életben, hitben és szeretetben élünk? Könyörögjünk, hogy Isten bocsássa meg szövetség- szegésünket, s újítsa meg életünket, hogy hitünk tiszta hit, szeretetünk segítő szolgáló szeretet legyen! CSÜTÖRTÖK. — „A gyűlölet szerez versengést; a szeretet pedig minden vétket elfedez.” (Péld 10, 12) Milyen határtalan különbség van e két szó között: gyűlölet-szeretet. És milyen sokszor telik meg a szívünk egy-egy rossz szó, cselekedet nyomán gyűlölettel, haraggal, irigységgel. A gyűlölet pedig nem vezethet máshova, mint a bűnbe és a bűn büntetésébe, a halálba. De a szeretet által megtaláljuk Jézus Krisztusban Urunkat és Megváltónkat, és a másik emberben a testvért, a felebarátot, akinek szívünk minden szeretetével és melegével szolgálnunk kell. Isten maga tá- voztassa el szívünkből a gyűlöletet, s töltse meg szívünket igaz szeretettel! PÉNTEK. — „Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjonganak az élő Isten felé.” (Zsolt 84, 3) A zsoltáros szívét hatalmas kívánság tölti be: vágyódik az Istennel való élő kapcsolatra, közösségre. És itt töredelmesen, bűnbánattal be kell vallanunk, hogy a mi szívünkből bizony nagyon hiányzik ez az Isten utáni vágyódás. Sok mindennel el vagyunk foglalva, s emiatt keveset foglalkozunk Isten dolgaival. Pedig nekünk abban is foglalatoskodunk kell, ami a mi Atyánk dolga: a hit, az üdvösség, a szeretet és a szolgálat útja. Isten adjon nekünk olyan szívet, amelyik vágyódik a vele való kapcsolatra! SZOMBAT. — „Az Ür, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal.” (1. Kir 8, 57) Lehet-e szebb befejezése egy hétnek, mint ez az ige?! Mert nem más ez, mint bizonyságtétel, imádkozás. Bizonyságtétel arról, hogy Isten vezetett ezen a héten is minket. Ö volt velünk a napsütésben, de ö volt velünk a megpróbáltatásban is. ö az, Aki megbocsátja botlásainkat, bűneinket, ö az, aki ellát minket mindennel bőven, ö'äi aki holnap megszólaltatja igéjét. Ne felediük: a mi számunkra is! ö legyen velünk ma és mindenkor! Harkányi László EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— FI Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0901 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni B.éla Igazgató Gabika konfirmációja Még a kézmozdulatára is emlékszem, amikor vendégkönyvünkbe beírta: „Gabika”. Szőke, kék szemű, rózsás arcú fiú volt. Nagy, kerek asztalunknál ült két testvérével és szüleivel, akikkel sok kedves, régi emlék fűz ösz- sze. Amint ült, nem látszott, hogy az asztal alatt diákosan lóbált lábainak egyike fából van. A vendégkönyv fölé hajolt, arcán önérzetes mosollyal, hogy ő most megörökíti a nevét. Nem tudta, milyen igazán, mélyen megörökítette. Édesanyja amott a másik szobában mondta el, hogy még egy éve van. Olyan fegyelmezett arccal mondta, hogy a torkomban vert egy másutt hallott mondat: „magatartás, az igen. de kérem ne nézzen mögé!" „Még egy éve van” — kopogtak bennem a szavak. Én is akkor jártam meg a halál árnyékának völgyét, s a mondat óriássá nőtt: még egy éve van! öt éve ennek. Az egy évet pontosan tudták. * Még nem volt beteg, amikor kis szíve megnyílt barátja, Jézus előtt. Nem volt falrengetö élmény, vagy esemény. Egy lócán ült a ház mögött azzal, aki nyitogatni próbálta szívét az ige előtt. Aztán — csak úgy magától jött — együtt imádkoztak. A pajkos kicsi gyermek megrázta magát: „olyan furi érzés van bennem”. Az arca tüzelt az örömtől. Amikor a műtőbe vitték, hogy fél lábát amputálják, tisztában volt az esélyekkel, bár a baját — szarkóma — nem tudta. Tudta, hogy válaszút előtt alszik el a műtőasztalon, s lehet, hogy az Ür Jézushoz megy. „Uram, Jézusom, légy velem” ... — s elaludt. Az ágyban ébredt, édesanyja simogatására. Felnézett rá, s megszólalt: — Te is meghaltál, anyukám, vagy én is élek? * Letelt az egy év, kérlelhetetlenül megjött az írás, hogy „Gabika ... Megváltójához hazaérkezett.” Múltak a többi évek is, s egyszer letettek asztalomra a szerkesztőségben néhány gépelt oldalt, név nélkül. Gabikára emlékeznek benne. Forgatom a lapokat. Korán kapta a kis fekete könyvet, s szerette olvasni. Amilyen huncut volt természettől, olyan nyitott volt a szíve az ige üzenete előtt A szülőkkel mindig tartottak esti áhítatot, amelyen gyakran választották a gyermekek az éneket, ő mindig ezt: „Az én időm mint a szép nyár, menten eljár...” Az édesanyja szíve elszorult. Miért mindig ez az ének? — De mikor én ezt úgy szeretem — volt a válasz. * Hősiesen viselte, hogy mankót kellett hasz nálnia. Ügyesen, bátran mozgott vele. Ha meg-megállt, olykor elmélázó tekintettel gondolt a bogarakra, amelyeknek ő tépte ki lábukat. Istenem, micsoda összefüggések! — aztán tovább lökte magát a mankóval. Ideiglenes műláb, majd a végleges. Gyorsan megtanult vele járni. Leküzdötte a különbséget, ami közte, s az ép lábúak között volt. Egyszer az iskolában az emeletről a lépcső- korláton csúszott le társaival. Büntetést kellett írnia érte. Büszkébb bizonyítványt ritkán írnak emberek magukról, mint volt neki ez a büntetés. Az apja ölébe vette, amikor szelíden megrótta érte, s úgy simogatta, hogy a fiú ne lásson az apja könnyes arcába. Apjától kapta a konfirmációi tanítást is. Itta a leckéket, s úgy készült, mint aki tudja, hogy nagy-nagy lépés áll előtte. Szívvel-lélek- kel konfirmálni akart. Az egy év pedig az idő nagy óráján lassan lejárt. Igen, a konfirmáció éve. * Hosszúszóra mentek ki Kassáról. De hamar vissza kellett jönniök. Fájt a háta. Megröntgenezték. Akkor a jobboldali tüdő fele már nem működött. Az ágyban kissé jobban érezte magát, de hason feküdt, mert a hátát nyomta a párna __ — A nyukám, te mindig olyan jókat főztél. Miért nincs most semmi ize az ételnek? — Anyukám, mondd, megvan még ez a fél lábam? Úgy elzsibbadt, nem is érzem. Az idő órája hangtalanul ketyegett. * Naplórészlet: Éjfél közeledik. A Csermelyvölgyből most megy le az utolsó villamos. Álom nem jön a szememre... Hajnalfelé egy gyöngéd kéz érintését érzem. Az édesanyja. — Gabika téged hív. Ügy látom, nincs már sok ideje. Erősen, nehezen-veszi a lélegzetet. A ziháló hang összefolyik a 103 zsoltár szavaival, amit olvasok: „ ... meggyógyítja minden betegségedet .. . megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged ... jóval tölti be a te ékességedet, és megújul ifjúságod, mint a sasé ...” Istenem! Mint sasé...! Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Az imába Gáborka is belekapcsolódik. Éppen itt: legyen meg a te akaratod... — s mondja velünk végig — mert tied az ország, és a hatalom, és a dicsőség, mindörökké. Amen. Feje oldalt billent a párnán. A mélységes, ijedt csöndben az édesanyjára tekintek. — Nincs már pulzusa — mondja csendesen. * Ennek már négy éve. A kassai köztemetőben Gabikának, Mohr Gedeon evangélikus lelkész és felesége, Pauksch Etelka fiának ez a sírfelirata: Az én időm, mint a szép nyár. Menten eljár, És eljő a hosszú tél. Ámde az Űr szebb tavaszra Feltámasztja Azt, ki benne hisz, remél. Sötétkék konfirmandus öltönyében temették. „Megújul ifjúságod, mint a sasé ...” Csak fél lába volt. De láttátok a szárnyait D. Korea Emil
