Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-15 / 11. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1970. március 15. Ara; 2.— Forint A Szolga nem kiáltoz az én szolgám, megtartom ét, választottam, benne gyönyörködik lelkem, telkemet adtam őreá, törvényt ő visz a pogány népekhez, friem kiáltoz, nem emeli föl szavát, nem hallatja hangját az utcán. Tört nádszálat nem zúz össze, hunyorgó mécsbelet nem olt ki* törvényt igazán 6 visz. flEsaiás 12, 1—3) Tört nádszál, hunyorgó mécses — s gyengeség, az értékte­lenség, a haszontalanság képei. Gyermek is félredobja, a meg­roppant nádat, se sípot, se nyílvesszőt nem faraghat már belő­le. Hunyorgó mécsest bosszúsan koppantják el, ki ülne könyv mellé sápadt világánál. Ki nem érezte már közülünk magát így valaha: megrop­pant nád, hunyorgó mécses vagyok csupán. Mire vagyok jó, kinek kellek még, veszi-e hasznomat valaki? Talán így töp­rengett tarzuszi Pál is, Damaszkusz után, egy szétesett élet­terv omladékán. Feladat, cél, felelősség terhe néha megrop- pantja a legerősebb vállakat is. Kétség kúszó árnya belopja magát a leglángolóbb lelkekbe is. Jól csináltam, hol hibáz­tam, mikor tévedtem el? Világítanom kellett volna, s magam sem látok, erősségül rendeltettem, * aki rám támaszkodott, csak a kezét sebezte fel. Böjti önvád, böjti keserűség, böjti bűnbánót. Ki emeli fel a tőprengőt, a vívódót, az elesettet? Kinek kellenek nádszál- töredék, hunyó-mécses életek? A Szolga emel fel, 6 nyúl utánam szelíd irgalommal A ti­tokzatos Valaki, akit a próféta Szolgának nevez. Nem kiseb­bítés e cím, hanem viszonyt jelöl. Ma e szónál valami inas- félére gondolunk, s társadalmunkból, hál’ Istennek, kikopott ez u jelenség, a mindig csak másokat kiszolgáló, hajlongó komor­nyik, a cseléd. Pedig itt nem erről van szó, egészen másról. Az ötestamentom korában, s még azután is sokáig, a feje­delmek szolgájuknak szólították hadvezéreiket, államférfiai- kat. A miniszter — latin eredetű — szó is szolgát jelent, s ma magas tisztséget jelöl. A „szolga” a viszonyt jelöli, ami vise­lőjét árához fűzi. Feltétlen engedelmesség, korlátlan bizalom, rendíthetetlen hűség: ezek a szolga jellemzői. Ilyen az a Va­laki, akiről Isten azt mondja: Íme, az én szolgám! Kire gon­dolt a próféta, amikor ezt leírta, a Szolga képét megrajzolta, nem tudhatjuk bizonyosan ma már. Csak annyi bizonyos, hogy «z a kép az Űjtestamentom felől nézve senkire nem illik úgy, mint Jézus Krisztusra. Oróla szólt égi szózat keresztelésekor: Íme szeretettem, akiben gyönyörködöm, őbenne lakozott tel­jességgel Isten Lelke. S ő volt engedelmes mindhalálig; sem­mit nem tett magától, hanem csak amint az Atya parancsolta. Az ö hite és hűsége nem rendült meg soha, egy pillanatra sem, még a kereszt elhagyatottságában sem. Szolga volt a szó ere­deti, és bibliai-ókori értelmében: választottja, bizalmasa, telj­hatalmú megbízottja, helyettese és helytartója, képének vise­lője, s szavának hirdetője az Atyának. Magasabb tisztség, fel­ségesebb hivatás nem volt az övénél. S éppen ezért — nem ennek ellenére! —, volt Irgalmas szí­vű, gyengéd és türelmes végtelenül. Díszéiről gyűjtött magá­nak asztaltársakat, a megvetetteket és kitaszítottakat hívta la­komára, halászok, vámszedők lettek tanítványai. Szenvedélyes szeretettel kereste és vonta magához a repedt nádszálakat, hu­nyorgó mécseseket, — Zákeust, s a samáriai asszonyt, Mátét és Magdolnát. Igazságot hozott és szerzett az elnyomottaknak, a kisemmizetteknek, Isten országának új rendjét hirdette, ahol az utolsókból lesznek elsők, Isten szeretetét prédikálta és élte minden embernek, faji, nemzeti, vallási különbség nélkül; ke­resztjét egy afrikai segített vinni, s az első pünkösdi prédiká­ció hallgatóiból ma kitelne egy ökumenikus kongresszus. S mindezt az alázat mozdulatával, halk szóval, a hajléktalan vándortanító szürke, poros köntösében tette. Nem adott ki hangos proklamációkat, s nem követelt jogokat. Nem kiálto­zott, s nem csinált reklámot magának, nem kereste a főhelye­ket, s megmosta tanítványai lábát. Mindezzel nekünk adott példát, tanítványainak mutatott utat. Keresztyénnek lenni; Krisztus-követés. Akkor jár az egyház Krisztus nyomában, ha az ézsaiási Szolga magatartásában él. Ha az ö irgalmasságával keresi a szolgálat lehetőségeit „törött nádszálak és hunyorgó mécsesek’’: szenvedők és kizsákmányol­tak, elnyomottak és megalázottak között. Ha nem akar „népek tanítója” lenni, de népek igazáért száll síkra, s ebben társá­vá, segítőjévé lesz mindazoknak, akik ezért munkálkodnak A Szolga nem kiáltoz; Jézus népe nem igényeket támaszt, ha­nem felelősséget vállal és áldozatot. Azzal a feltétlen hűséggel, engedelmességgel, ahogyan ezt Ura cselekedte. így járunk böjt útján. Mert ez a Szolga útja, — a szolgálat útja. Dr. Groó Gyula ■ II . »■ ii Pirim MII III l -mi KELET-NÉMET EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG GENFBEN A Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egy­házi Szövetségének küldöttsé­ge járt Genf ben január utolsó hetében D. Schönherr berlini püspök vezetésével. Február 9- én az Egyházak Világtanácsá­nak 4 tagú küldöttsége uta­zott Berlinbe a tárgyalások folytatására, amelynek tárgya, hogy milyen formában vegye­nek részt a jövőben az Egyhá­zak Világtanácsa munkájában a Német Demokratikus Köz­társaság egyházai, Azért vált szükségessé en­nek a kérdésnek újrarendezé­se, mert a tartományi egyházak az Egyházszövetség megalakí­tásig (1969) a Németországi Evangélikus Egyházon (EKD) belül képviseltették magukat az Egyházak Világtanácsában. Miután ez a képviselet meg­szűnt, szükségessé vált annak megvizsgálása, hogy milyen formában folytatódjék az egy­házak képviselete az Egyházak Világtanácsábaa, Egyházunk útja és teológiája Egyházunk válaszúton Huszonöt évvel ezelőtt egy­házunknak választania kellett az élet vagy a halál között. Is­ten kezében volt az élet is, a halál is. Isten állt elénk a vá­ros és a templom, az ország és az egyház romjai között Bűnbánatot, megtérést köve­telt egyházunk népétől. Nem­csak „egyénileg” vétkeztünk. Mint egyház, megverten áll­tunk. A múlt század második felében veszítettük el a ma­gyar reformáció örökségét, a néppel összeforrt, szolgáló egy­ház útját. S ez a két világhá­ború között tetőzött. Az egy­ház önféltése, önfenntartását célzó igyekezete, a közjogi ér­vényesülés vágya, az uralkodó egyház eszméje és gyakorlata három nemzedék alatt elfeled­tette haladó protestáns hagyo­mányainkat. A feltörő mun­kásosztály s a szegényparaszt­ság egyformán bizalmatlanul nézett reánk. Rejtetten ugyan tovább élt az ősök reformátori látása, a szolgáló egyház kon­cepciója, de — saját egyháza vezetőségétől is elnyomva! Or­szágosan a hivatalos hang a sovinizmus, irredentizmus, az antikommunizmus, az anti­szemitizmus, egyszóval a fasiz­mus sötét ideológiájának val­lásos másodszólama volt. A nemzeti újjászületésnek is van vajúdása, szülési kínja. Az egyház megújulásának sok­szorosan, hiszen a vallásos „ó- ember” a legmasszívabb. Egy­szerűen nem akar megtérni. Nem hajlandó elfogadni Isten kezéből az ítéletet. S ha vég­kép nem tud kitérni, akkor csak részlegesen vállalja. Egyhá­zunk válaszútján sorra jelent­A MAGYAROBSZÄGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ÜNNEPI ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉST tart, melyre a közgyűlés tagjait és az érdeklődőket tisztelettel és szeretettel meghívja sa Országos Közgyűlés Elnöksége A közgyűlést 1970. március 19-én, csütörtökön 11 órakor az Országos .Egyház Székházának dísztermében tartjuk (VIII., Üllői út 24.). TÁRGYSOROZAT? 1. Karének Bach J. S.: Dicsérjétek az Urat Előadja a Lutheránia Énekkar Vezényel: WELTLER JENŐ karnagy 2 Elnöki megnyitó: DR. MIHÁLYFX ERNŐ országos felügyelő 3. Heltai Jenő: Szabadság Előadja: BODOR TIBOR színművész 4. ünnepi beszéd: D. KÄLDY ZOLTÁN püspök 5. Váczi Mihály: Még nem elég — Télutói Magyarország Előadja: BODOR TIBOR színművész 6. ünnepi nyilatkozat 7. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának üzenete 8. Himnusz ÖKUMENIKUS HÍREK Baselban 83 éves korában elhunyt Walter Baumgartner professzor, aki a baseli egye­temen az ótestámentomi tudo­mányok és általános vallás- történet tanára volt. Gazdag tudományos munkásságából is külön ki kell emelnünk Bibliai Arám-szótárát, mely 1964-ben már 3. kiadásban je­lent meg. Baumgartner 1958 óta volt nyugalomban. Nyugat-Berlinben D. Martin Fischer, az ottani Teológiai Főiskola tanára és a Göttin­ger Predigtmeditationen szer­kesztője vette át az Egyesült Evangélikus Egyház (EKU) egyházi hivatalának vezetését, miután január elsejével a nyu­galomba vonult Söhngen pro­fesszor utódjává választották, mint a fenti egyház alelnökét. D. Adolf Wischmann, a Né­metországi Evangélikus Egy­ház (EKD) frankfurti Külügyi Hivatalának elnöke február 26-án négyhetes körútra in­dult Libanonba, Abesszíniába és Dél-Afrikába. A német evangélikus gyülekezeteket lá­togatja meg a fenti országok­ban. Dél-Afrikába utazott már­cius 2-án D. Kurt Scharf nyu­gat-berlini evangélikus püspök az ottani német evangélikus gyülekezetek meglátogatására. Montreux-ben, az ökumeni­kus fejlesztési programról tár­gyaló világkonferencia idején hirtelen elhunyt G. Murray, az Egyházak Világtanácsa Egy­házközi Segélyosztályának saj­tóreferense. A 62. életévében elhunyt Murray 1961 óta dol­gozott a genfi ökumenikus központban. EGYHÁZ és társadalom A NÉMET EVANGÉLIKUSOK EMLÉKIRATA „Egyházi megnyilatkozások feladata és határai társadalmi kérdésekben” címen emlék­iratot adott ki a Németországi Evangélikus Egyháznak (EKD) társadalmi kérdésekkel foglal­kozó bizottsága. Az emlékirat nemcsak az egyházat az elmúlt években ért sok bírálatra akar választ adni, hanem föltárja azokat az okokat is, amiknek alapján az egyháznak állást kell foglalnia politikai és társadalmi kérdé­sekben. „Az egyháznak szabad, sőt kell beszélnie, ha konkrétan megszólítják vagy... ha a hallgatással vétkessé teszi ma­gát.” A megnyilatkozásnak meg kell felelnie a Szentírás tanításának és tárgyszerűnek kell lennie és feltétlenül ke­rülnie keű a kegyes szólamo­kat, keztek az egyház kísértésed, giai különbség ellenére a fa« Voltak, akik ott akarták foly- lelősség, feladat, országos és tatni és úgy, ahol és amint világméretű problémák gya- megszakadt. Taktikázással, ra- korlati megoldásában és meg- vasz érveléssel igyekeztek valósításában ragyogó egyetér- visszaszerezni a kiváltságokat, téssel — ez volt egyházunk hatalmi pozíciókat. Még a döntése a válaszúton. S az nyílt ellenállás is szóba ke- alapdöntés mindennapi érvér rült. Mások világvégi hangú- nyesítésébcn, dinamikusan, lé­latban belső körre vonultak pésről-lépésre járjuk ezt az vissza és az egyház életét az utat! új történelmi helyzetben csak Visszaszereztük^ népünk előtt gettóban tudták elképzelni. Az a már-már eljátszott megbe- új társadalomhoz szellemileg, csülést! A világkeresztyénség ideológiailag hasonuló „egy- érdeklődésének körébe jutot- ház” lehetősége is próbált je- tunk s ma még le nem mér- lentkezni. Nagy volt a zűrza- hető módon szolgálunk kő­vár. Teológiai irány, kegyessé- runkban a holnapi utat kere- gi típus, politikai állásfoglalás ső egyházaknak. A világke- és pszichés tényezők húzódtak resztyénségen kívül sok ország meg a háttérben. A tisztázó- és kormányzat számára jelen- dást külső és belső erők mun- tős példát adunk a megvalósí- kálták. Világossá vált, hogy új tott együttélésről és gyümöi- társadalmi rendünk nem tűr csöző együttmunkálkodásróL semmiféle opponálást. De nem Gyülekezeteinkben „nem bi- igénnyel ideológiai elegyítést, zonytalanul zeng a trombita!" konformitást sem. Bizalmatla- A szeretetben, tudatos szol- nul néz a rengeteg tennivaló- gálatban, közösségi erkölcsben* bői visszahúzódó „zárt közös- minden igaz és jó ügyért lel- ségek”-re. Ugyanakkor bizto- kesedő szolidaritásban, feleba- sitotta minden állampolgáré- rátáink javára és népünk elő- nak a lelkiismereti szabadsá- menetelére bomlik ki a gyű- got s nem gátolta az egyházi lekezetekben munkált és ne- életet. Belső tisztázás is Isten- veit „keresztyén exisztencia!" tői adatott. Megelevenítette a Mindez sajátosan együtthang- prófétai szolgálatot, megújítot- zik szocialista társadalmi ren- ta a magyar evangélikus teo- dünk következetes humanizál lőgiai gondolkodást, rásegített ciójával. Együtt dobog szívünk a tökéletesen új történelmi népünkkel a negyedszázados helyzetben érvényes és értei- jubileum alkalmával is. De so* mes, hamisítatlan és hasznos raimat nemcsak az emlékezés igehirdetés útjára. Isten nem- és az indokolt hálaadás diktál- csak követeli, hanem munkál- ja. Gondolok azokra, akik be- ja is az egyház megtérését, lül (!), tehát gondolkodásukba!» Vissza az eredeti újszövetségi, és magatartásukban még min. nálunk a három és fél évszáza- dig nem járták végig ezt az dós kipróbált és beigazolódott izgalmas, vesződséges, gyö- útra: „a szolgáló egyház” dia- nyörűséges utat. Ideje a fel- kóniai életéhez és munkájá- zárkózásnak! — S gondolok a hoz! fiatalokra, akik beállnak & Egyház — nem önmagáért! sorba. Becsüljék meg az örök- — hanem a világért! S ez nem séget, a tiszta alapvetést, & ügyes formula, amelynek vár- bevált gyakorlatot, a világos hatóan jó az akusztikája szó- és egyenes utat. önmagukban* cializmust építő magyar ha- ó-emberi indulatokban és zánkban. Világos látás, meg- egyénieskedő hajlamaikban, győződ és s ebből fakadó új vívják meg harcukat, hogy magatartás, életforma, szóban személyesen átélt, tudatosan és cselekedetben összhangzato- megragadott módon vigyék ve- san jelentkező hitvallás! A lünk, egykor pedig nélkülünk halálba vivő utak helyett a tovább a szolgáló egyház Se­megtalált út! Egyház a szoci- tét. Jutalmat nem várva, el- alizmusban. Félreérthetetlen ismerést nem igényelve. Mint teológiai alapvetéssel, nyílt és akik egyszerűen nem tudnak egyértelmű egyházkormány- másként gondolkodni, szolgál- zatban, álhídalhatatlan ideolő- ni, élni! Balikó Zoltán A KERESZTYÉNEK FELELŐSSÉGE DÉL-AMERIKÁBAN A dél-amerikai népek mind­inkább hajlanak arra, hogy a társadalmi igazságot forradal­mi úton kell megvalósítani a dél-amerikai országokban. Ezért a Lutheránus Világszö­vetségnek „világosan állást kell foglalnia minden társa­dalmi igazságtalansággal szem­ben ..jelentette ki Helder Camara brazíliai katolikus ér­sek, aki megszakította útját Montreux felé Genfben és megbeszélést folytatott dr. A. Appel főtitkárral és az LVSz több vezető munkatársával. Véleménye szerint minden egyes keresztyén felekezetnek feladata ma Dél-Amerikában, hogy erkölcsileg mozgósítsa a közvéleményt annak tudatosí­tására, hogy az uralkodó tár­sadalmi rend megszilárdítása előmozdítja a társadalmi igaz ságtalanságok fenntartását ii A keresztyéneknek számolniuk kell azonban azzal, hogy kom munistáknak fogják őket tar tani, ha ezt teszik — jelen tette ki Camara érsek, ami úg: látszik, elkerülhetetlen, ha a egyház felmondja eddigi sző vétségét a gazdag földbirtoko sokkal és az uralkodó kisebb séggel. Ez. azonban nem tart hatja vissza az egyházat attól hogy hite alapján rámutassoi arra, melyik és hol van a: igazság és szeretet útja. „H; ezt nem tudjuk megtenni”, je lentette ki Camara érsek, „ak­kor a holnap Dél-Amerikáj< nem lesz többé keresztyér földrész, hanem vörös konti­nens”. DR, BLAKE FŐTITKÁR HANNOVERBEN Az Egyházak Világtanácsá­nak főtitkára, dr. E. C. Blake, Hannoverba utazott, hogy részt vegyen a Németországi Evan­gélikus Egyház tanácsának ülésén. Az ülést a megbetege­dett Dietzfelbinger püspök he­lyett D. Kurt Scharf vezeti és mivel főként anyagi kérdése­ket tárgyalnak az Egvházak Világtanácsával kapcsolatban, pénzügyi igazgatóját, Éránk Northamot is magával vitte Hannoverbe a főtitkár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents