Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-27 / 52. szám

Olvasóinkkal beszélgetünk m a« Karácsony— festők ecsetjén J ézus születése, ha keresz­tyén hivő szemével nézzük, kétféleképpen jelentkezett a képzőművészeti alkotásokban a századok folyamán, stílusirá­nyok változásai közepette. Vannak e tárgyú művek, amelyekben karácsony igazi értelmét érezzük kifejezve a festészet nyelvén. Sok esetben nem lehet megállapítani, hogy tudatos mély keresztyén hit hozta magával a művész ré­széről, vagy csak öntudatlanul tapintott rá a lényegre. A ké­pek szemlélésekor ez a szub­jektív, alanyi háttér tulajdon­képpen mindegy, a fő maga a mű, az alkotás, amely ma­Az előző cikkünkben két nagy evangélikus egyházi tö­mörülést ismertettünk már. Hátra van még a harmadik és egyúttal röviden bemutatjuk a magyar evangélikusság hely­zetét is Amerikában. 3. Az Amerikai Lutheránus Egyház. Lélekszámát illetően soron a következő ez az egyház 2,6 milliós lélekszámúval. Ez a kö­zösség is csak 1961-től funk­cionál. Három gyökeréről szól­hatunk. Származásának egyik gyökere erősen pietista, nor­vég csoportra vezethető vissza. A másik csoportosulás, amely azonos nevet hordott ugyan, 1930-ban jött létre, szintén 3 kisebb csoport egyesüléséből. Ezek majd valamennyije né­met eredetű volt. Tanításukban általában konzervatívak. A harmadik csoport dán eredetű. Hosszas szervezeti vajúdás után, különszakadva egymás­tól, „Északi Egyház” néven szereplő grundtvigiánus orien­tációjú dán egyházat hívtak létre 1894-ben. És volt egy ne­gyedik csoport is, amely a lutheránus szabadegyházakból állt, s amelyek 1963-ben csat­lakoztak, (ezek a szabadegy­házak főként norvég, pietista eredetűek voltak.) Ez az egyházi tömörülés két évenként egyetemes gyűlést tart. Gyülekezetei teljesen autonómok. Az adminisztráció különböző kerületek, részek és .komissziók útján megy végbe. Ebben a laza egymás fölé- ill. aláhelyezett szervezetben a gyülekezetek még sincsenek magukra hagyva munkájukban. Ez az egyházi szervezet is tag­ja a Lutheránus Világszövet­ségnek és az Egyházak Világ­tanácsának. 4. A magyar evangélikusság helyzete. Költőink sokat keseregtek azon, hogy a hazai nyomorú­ság következtében hány száz­ezer ember „tántorgott ki” Amerikába. A múlt század vé­ge és századunk elejének gaz­dasági krízisei kényszerítették aira társadalmunk elesettjeit, hogy vándorbotot fogjanak és a pensylvaniai bányákban, vagy a detroiti gyárakban ke­ressék boldogulásukat. Közöt­tük természetesen evangéliku­sok is. Mindmegannyi azzal a szándékkal szállt hajóra, hogy a keserves munkával megkere­sett pénzből majd idehaza bol­dogulni fog. De az élet más­ként alakult, mint az elképze­lés. S erről is szóltak íróink: „a lélek kialszik”. Mert a mintegy egymilliós főnyi ma­gyarból ki tudja ma már meny­nyit tudnának összeszámolni. Az 1967-es adatok szerint az első és második nemzedékben még 700 ezer magyart tarta­nak nyilván. A Nagyokból Ned- zsi, a Tóthokból Tot, a Vásár­helyiekből Vasareliek lettek, és lassan a magyar szó is elhalt ajkukon. Heroikus küzdelmet folytat az elamerikanizálódás ellen az egyház Amerikában. Többek között a magyar evangélikus egyház is, amely igehirdetésé­vel nemcsak a vigaszt és re­ményt nyújtja híveinek, de egy­úttal ápolja a magyar nyelvet és a magyar öntudatot. Az gáért beszél. Mégis érdemes felfigyelnünk arra, hogy ame­lyik festő bensőséges Krisztus­hitéről tudunk az élettörténe­téből, annak karácsonyi képei ebbe a vonalba tartoznak. Le­het bizonyságot tenni ecsettel is. A firenzei Angelico „Jézus születése” képén a XIV. szá­zad első feléből még merev középkori vonalak uralkodók, de az alakok elrendezése azt fejezi ki, amelyet a festészet elmondhat karácsonyról: ezt a gyermeket isteni hódolat il­leti. A gyermek kezének moz­dulata mintha áldást adna. Amerikába szakadt magyar evangélikusok elképesztő szór­ványhelyzetben vannak. Alig itt-ott képesek arra, hogy egy külön gyülekezetbe tömörülje­nek. A magyar evangélikusság az Egyesült Államokban a Luthe­ránus Egyház Amerikában szer­vezetében él. Magát Evangéli­kus Magyar Konferenciának nevezi. Lélekszáma kb. 3000 fő. Gyülekezeteik a következő he­lyeken vannak: New York, Detroit, Cleveland (itt két gyü­lekezet van), Chicago, Buffalo, Pittsburg, Betlehem, Toronto, New Brunswick, Rochester. Számuk sajnos egyre fogy. Némelyik gyülekezetben már el is vesztették önállóságukat, más nemzetiségi egyházzal kellett egyesülniük. Általában az angolokkal egyesülnek. Így pl. Buffaloban, de Chicagóban is, ahol csupán 70 magyar lé­lek van. Betlehemben sajátos helyzet alakult ki. Vend és ma­gyar gyülekezet él együtt. De mindezeken a helyeken mégis hirdetik magyarul az evangé­liumot. És ez rendkívül meg­ható. A magyar evangélikus­ság egy havi lapot is tart fenn, „Erős vár” címen. Ezekben a magyar gyüleke­zetekben általában Magyaror­szágról kivándorolt lelkészek szolgálnak. S ezek a lelkész­testvérek nem vesztették el a kapcsolatot a hazai evangélikus egyházzal sem. Ismerik evan­gélikus egyházunk tanítását, hiszen itt szerezték lelkészké­pesítésüket, hitbeli döntését. Folyóirataink, sajtókiadványa­ink eljutnak hozzájuk és ez nemcsak tájékoztatja őket a hazai eseményekről, de egy­úttal szellemi táplálékul is szolgál. Mi mindannyiszor nagy sze­retettel gondolunk Amerikába szakadt testvéreinkre. És meg­becsüléssel azokra, akik ilyen nehéz körülmények között ápolják a magyar nyelvet és magyar érzést. És mindannyi­szor megdobban a szívünk, ha róluk olvasunk, vagy hallunk. És mindenekfölött testvérek­nek tartjuk őket és erről a testvériségről nem tudunk le­mondani. Együtt valljuk, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk. Együtt hisszük, hogy ő a világ Megváltója, s nekünk is. Együtt teszünk bizonyságot arról, hogy különböző munkaterületeken, különböző életformák között kell szolgálnunk, mert Ő szol­gálatra hívott el bennünket. Együtt vigasztalódunk az Ö szent igéjéből és együt merí­tünk reménységet a jövendő­höz. Idehaza talán már elporlad­tak az ősök és a temető fejfái bizonyára korhadtan roskadtak össze. De áll az ősök által megépített istenháza. Tornyá­ban vasárnaponként megszólal a harang. A szószékekről hang­zik Isten igéje. Ügy mint száz éve, amikor néhányan egy-egy gyülekezetből kikényszerültek Amerikába. És a csodával az határos, hogy a népeknek ab­ban a nagy kohójában még mindig ugyanúgy szól Isten örök igéje, vagyis magyarul. Bárcsak még hosszú-hosszú ideig így szólna! Dr. Rédey Pál Több mint egy évszázaddal később Grünewald isenheimi oltárán Mária már hajlékony mozdulattal tartja karjában gyermekét, de tekintetében szinte fürkésző idegenséggel nézi, mintha érezné előre sor­sát: talány lesz neki fia, míg csak le nem borul előtte pün­kösdi hitben, túl nagypénte­ken és húsvéton. A festmény másik sarkából megszólaló szent zene mintegy átsuhan a fürdető dézsa fölött, hogy zengje az újszülött isteni di­csőségét. Említsem Dürer fiatalkori fametszetét, még mielőtt Lu­ther követője lett volna, „A pásztorok imádásá”-t? A kö­zéppont ismét, fonott kosárká­ban, a kicsi Jézus. József és két marcona pásztor előtte hajt fejet, Mária térdelő, hó­doló alakja az áhítat és alázat karmozdulatával a gyermek­ben Istent dicséri, a gyermek fejénél az angyal az isteni ese­mény jelképe. Kezdetleges idői sűrítéssel a távolban lát­szik az angyali örömhír jele­nete, hogy jelezze a karácso­nyi igét: „íme, hirdetek nek­tek nagy örömet...” Isten emberré lett — kará­csonynak ezt a mély tartalmát tudja megjeleníteni a festők ecsetje, amikor mesterkéltség nélkül, őszintén hat a képeken a betlehemi gyermek felé for­duló nem emberi lénynek szó­ló áhítatos imádat. A karácsonyi tárgyú művé­szi festmények jelentős ré­sze, köztük nagy értékek, Krisztus születésének igazi je­lentőségét nem sugározzák. Fényük nem Jézusra, emberi személyének isteni titkára hull, hanem az ecset az éle­tünk emberi érzéseiből festi meg a karácsonyi jelenetre, különösen Mária alakjára ve­títetteket. Az . újkori festészet nagy előfutára, Giotto, az 1300- as években dús falképein szent karácsony éjjelének ábrázolá­sában az anyai gyöngédséget, a gyermekében gyönyörködő édesanyai szeretetet emeli ki. Mária szerepe a karácsonyi festményeken különös válto­záson megy át a reneszánsz­nak nevezett irodalmi-művé­szeti mozgalomban, amely á középkori önmegtagadó le­mondással szemben az élet szépségét és örömeit magáé­nak vallotta. A reneszánsz al­kotásokon Mária a szépség ideálja lesz. A Madonna-ké­pek a korabeli női szépség áb­rázolásaivá válnak, nem képze­letbeli módon, hanem termé­szet után, a festő előtt lebegő élő arcok bájának, varázsának rögzítésével. Lippi karácsonyi képein a XV. században az életből vett gyönyörű női port­ré jelenik meg. A következő században Correggio karácsony éjszakai képén Mária megvi­lágított arca és felsőteste a szépség harmóniája, s így van a középpontba helyezve. Az anyai érzés, az emberi szépség e képein a gyermek Jézus már csak kelléknek tű­nik. Mégis van a festő ecset­jének távoli, rejtett' összefüg­gése karácsonnyal. Jézus szü­letése, Krisztus testbe öltözése a megváltás örömhírével együtt embervoltunk megál- dását is jelenti, az emberi sors, az emberi érzések igen­lését. S ha karácsony lénye­gére ezek a festmények nem is mutatnak, dogmatikus szi­gorúsággal ne kárhoztassuk festőikét, hiszen ők csak azt tették, hogy a koruk által elé­jük adott vallási keretben bol­dogan megjelenítették az em­beri érzéseket, utat nyitottak az emberi örömnek. A szépség élményével ajándékozták meg nézőiket. Anyaság, szerelem, család nincsenek Isten szere- tetének fénykorén kívül. Ezek is egy-egy sugár az Ö szere- tetéből, amelynek teljességét a bűnbocsánat és örök élet ajándékéval karácsony evan­géliuma zengi. A XX. században karácsony­ról már alig születtek ké­pek. Pedig Krisztus, szenve­dése, halála, feltámadása nem érintetlen témák néhány mo­dern festő tárgyválasztásában. Karácsony eltűnésének a képzőművészetből inkább az lehet az oka, hogy a betle­hemi történethez az idők fo­lyamán hozzátapadt romanti­ka, de Krisztus Isten-embersé­gének hittani tétele is a mai embert nem érinti szíven. A felnőtt Krisztus, a szenvedő és a feltámadott, úgy látszik, többet mond korunk emberé­nek, a kor válságaiban, az embertelepség megtapasztalt szörnyűségeiben. Ahol karácsony mégis fel­bukkan újabb képeken, a ka­rácsonyéjszaka ismert jelene­tei helyett — ha csak nem ré­gi festmények ihlették után­érzésre a festőt — szimboli­kus, jelképes megoldásokkal találkozunk. Ezzel ismét kará­csony legbensőbb mivoltához érkeztünk. Ruzicskay György mai fes­tőművész, a szarvasi gyüleke­zetünk fia egy rajzára gondo­lok most. Sugarak felülről áradó, szétnyíló zuhataga kö­zött egy hatalmas kéz dicsfé­nyes gyermekalakot nyújt le­felé. Az előtérben és kétoldalt férfiak, nők, gyermekek, tá­volban templom, házak. Á kép pátosza az utolsó tíz év festői nyelvében már kissé szokatla­nul hat, de a rajzra tekintő, ha hallott Jézusról, azonnal tudja cím, felirat nélkül is, hogy kicsoda ez a gyermek, és kié a nagy kéz, s azt is, hogy ez karácsony: Isten nyújtja Krisztust felénk. Veöreös Imre ✓ NGELIKUS FÖLDRAJZ Evangélikusok cs magyarok Amerikában Presbiter vagyok és szakáikul van Vidéki város gyülekezetéiben presbiter. A fiatal generáció tag­ja: 25 éves. Foglalkozása: meós. Levelében értékeli lapunkat, javaslatai vannak. Néhány részletét közöljük: Az a tény, hogy 25 éves vagyok, nagyban meghatározza vé­leményemet. Mivel fiatal vagyok, természetesen az érdekel, hogy mi történik, és mi fog történni az egyházban. Érdelcesek a gyülekezetek életéről szóló beszámolók... 25 évünk új temp­lomait élvezettel és érdeklődéssel figyelem, de szerintem érde­mes volna bővíteni. Itt főleg arra gondolok, hogy régi, ismer­tebb, műemlék templomainkról is kellene írni: keletkezése, kik és milyen körülmények között építették, a hozzá tartozó gyülekezet nagysága, összetétele, mai élete, az ott szolgált ki­emelkedőbb lelkészek élete, szóval mindaz,_ ami érdeklődésre tarthat számot... Külföldi cikkeknél... általában milyen problémái vannak •külföldön 'az egyháznak? Kevésnek tartom a magyar vonatkozású híreket. Magyaror­szágon nagyon sok gyülekezet van, amelyben „történik valami”, amiről jó lenne többet olvasni. Hiányolok egy cikksorozatot, amely a felnőtteknek is be­mutatná a Bibliát. Valahogy úgy, mint a gyermekeknek. Szeretnék választ kapni arra a kérdésre: lehet-e egy presbi­ternek szakálla, ill. hosszú haja, ha esetleg egy lelkész elmenne egy beat-koncertre, mi lenne egyházi feletteseinek a vélemé­nye. (Itt jegyzem meg, hogy presbiter vagyok és szakállam van.) Szóval érdekelne, mi a „követelmény”, hogy valaki jó presbiter, ül. jó evangélikus legyen 1970-ben is. Mi a véleménye egyházunknak, ha egy katolikus úrvacsorát vesz a templomunkban? Annak ellenére, hogy nem vagyok előfizető, rendszeresen ol­vasom a lapot. Hallottam olyan véleményt, hogy magas szín­vonalú, átlagos műveltséggel nehezen érthető. Én szerintem ez nem áll fenn. Szerintem szükség van magasabb színvonalú cik­kekre, de alacsonyabbakra is. Ezen nem a minőség csökken­tését értem, hanem az érthetőségre gondolok. Javaslatait köszönjük. Mind megfontoljuk: az itt közölteket s a helyszűke miatt nem közöl teke t is. Lényegesnek tartjuk, hogy lássuk olvasóink igényét, s ehhez mérten tudjuk elmon­dani egyházunk üzenetét, mondanivalóját Válaszra váró kérdéseire a szerkesztő egyéni véleményét közli, mivel ezek jórészt olyan kérdések, amelyekre nézve — a kérdések természete folytán — nincs egyházi rendelkezés, vagy „hivatalos vélemény”. Hogy milyen legyen a jó presbiter, a jó evangélikus ma? Lapunk egész üzenete arra irányul, hogy bi­zonyságot tegyünk arról a hitbéli életről, amit nemcsak járha­tónak látunk éppen a mai életben, hanem amit küldetésünk­nek, feladatunknak látunk. Legalábbis törekszünk érthetően fo­galmazni abban, hogy milyennek látjuk az evangélikus ember szerepét, feladatát, hitbeli magatartását a mai magyar, szocia­lizmust építő társadalomban, az abban elhelyezkedő evangéli­kus gyülekezetben, s a világ keresztyénsége összességében egy­aránt. Közelebbről a jó presbiter képét is igyekszünk megraj­zolni. Nemrég egy cikkben már elkezdtük ezt a kérdést ki­bontani, s a továbbiakban — várva presbitereink hozzászólá­sát — folytatni fogjuk a presbiteri szolgálatról szóló cikkein­ket. A szakáll- és beat-kérdést a szerkesztő az ízlés és modor kérdésköreibe tartozónak látja. Sőt: formanyelvnek tartja. Va­lamit kifejez, valamit mond. A szerkesztő egyetemista fia is4 szp.ikállt visel. Jól áll neki. Viselje. Ha nem állna jól, lebeszélné róla. A kérdés az, hogy mi van a szakáll mögött és a haj alatt. Egy tanmesében a kis veréb ijedten repül anyjához, hogy egy ember áll a réten. Biztosan ember, mert leng a karja, kalapja is van, sőt haja is kilóg alóla. A anyaveréb visszaküldi fióká­ját, hogy nézné meg, van-e feje is az embernek, mert ha az nincs, akkor csak madárijesztő. A szerkesztő látott külföldön hosszú haiú fiatalembert istentiszteleten perselyezni. Senki­nek sem tűnt fel. Hallott vallásos beat-muzsikát, amit ezzel ve­zettek be a szerzők: eged ja meg az idősebb generáció, hogy a mai fiatalok a maguk formanyelvén tegyenek bizonyságot a hi­tükről. Általában: viseljen a presbiter, vagy bárki szakállt, ha az jól áll neki, ha ízléses — halgasson a lelkész beat-hanver- senyt, ha úgy érzi, hogy az mond valami olyat, ami előrevisz, ami segít a jóra, szépre, nemesre — sőt: leányok, asszonyok öl­tözködjenek csinosan, szépen, mert ez életformájuk „teremtési rendjének” velejárója, de mindenekfölött mindenben az a kér­dés: mit mond. mit fejez ki általa, s az, amit kifejez élőre- viszi-e a társadalmat, az emberséget, érleli-e az embert a jobb heivtábé'ra a szebb életre, mert csak annak van értelme eb­ben az életben, ami előrevisz. Végső fokon ez érvényes mind­arra, ami az ízlés, a modor, a magatartás, a formanyelv kér­déseihez tartozik. Az úrvacsorát hitünk legbensőségesebb, legmélyebb — ha szabad így mondanunk: legintimebb eseményének tartjuk. Ben­ne Krisztus maga ajándékoz meg mindazzal, amit abban ka­punk. Épp ezért nem kötjük semmi külső „föltételhez”, csupán tanítunk arra tőlünk telhetőén, hogy értsük és ámuljunk azon, amit benne kanunk, s küzdünk a „méltóképpen” vétel titkai­val. Nem kérdezzük hát, ha valaki oltárunkhoz térdel, hogy hová tartozik. Az ő hite, szoronsattatása, feloldódása, megbé­kélése, Krisztussal-közössége kérdése ez. Az úrvacsorával való élésre nevelésben sok a feladatunk, mulasztásunk is. de az semmiképpen nem tartozik feladatunkhoz, hogy egy ilyen al­kalmat felekezeti térítés eszközéül használjunk. Templomaink­ban sokszor jönnek katolikusok is úrvacsorához. Legyen nekik az ő hitük (és nem felekezeti hovatartozásuk) szerint. TÜKÖRCSEREPEK Az Atya szeretetének fénye beragyogja a betlehemi istál­lóból az egész világot. Bodelschwing Frigyes A hétköznapok újra elérkeznek, de ha igazi karácsonyunk volt, azok nem a régi hétköznapok többé, hiszen Istent dicsér­ni a nagy örömért, mellyel irgalma megajádékozott, új életet jelent. Doerne M. Legyünk újra olyan boldogok, mint gyermekkorunkban vol­tunk. Ami gyermekkorunkban csak mint Sejtés örvendezte­tett meg, legyen felnőtt korunkban tudatos örömünk: Jézus az én barátom, testvérem, Megváltóm és Uram! Ha mese ez, érdemes lenne valóra válnia! De ezerszer hála Istennek: való igaz! Méltó arra, hogy elhiggyük, magasztaljuk, megőrizzük, szeressük. Ajándékozza Isten nektek és nekem az öröm ünnepét, az öröm erejét és az öröm diadalát! Bezzel Hermann Kferesztyénnek lenni annyit jelent, hogy átlagemberként át­lagosnál nagyobb felelősséget vállalunk. Kotir-aa Hazaérkezés! Ezzel a nagy ajándékkal akar a betlehemi Gyermek mindenkit megajándékozni, aki a földön sír virraszi, vándorol. Bodelschwingh Frigyes „Isten megjelent testben... I u

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents