Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
Ünnepi órák három gyülekezetben Nemrégen kedves és bensőséges ünnepe volt a veszprémi egyházmegye három gyülekezetének. Jubiláltak templomok és lelkészek, lelkészcsaládok. S ebben az emlékezésben és örvendező hálaadásban részt vett a közelebbről „érdekel- tek”-en, gyülekezeteken kívül D. dr. Otttlyk Ernő püspök is igehirdető szolgálatával. A vasárnap kora délelőttjén érkeztünk Csikvándra. Első utunk a jubiláló templomhoz vezetett, hiszen nyitott kapuinak némasága is hívogató volt s az előtte pompázó templomkertben, a hosszú járda mindkét oldalán virágok fejecskéi integettek felénk: „Erre, ide jöjjetek, itt van az Ő dicsősége hajlékának helye ... !” Ünnepi köntösbe öltöztették a csikvándi templomszerető hívek 150 éves templomukat. Első benyomásként ügy érezhettük, hogy jubileumuk nem üres emlékezés, nem egyszerűen visszatekintés a múltba, hanem ez a nép elődeinek hitét is követi. Olyan természetes volt, hogy ott találtuk a templomban a jubiláló lelkészt, Németh Géza espereshelyettest, aki éppen 30 éve pásztora a nyájnak — gondnokával együtt. A rendes gazda, vagy a hűséges szolga gondosságával még tekintetükkel is átsimogattók az előző hetek szorgos munkáját. Harangok zúgása hirdette a hálaadó istentisztelet kezdetét, melyen a csikvándi 700 lelkes gyülekezet hálát adott Istennek templomáért, mindazon ajándékáért, amit másfélszázadon át kapott Istentől a templom szolgálatán keresztül, hálát adott lelkipásztorának 30 éves hűséges1 szolgálatáért, a lelkészházaspár 30 éves példás családi közösségéért, pásztorának felgyógyulásáért... az élő templomokért: hivó egyháztagokért, kicsinyekért és nagyokért E hálával csordultig telve figyelt a gyülekezet D. dr. Ottíyk püspök igehirdetésére. Az istentiszteletet követő közgyűlésen megismerkedtünk régi idők történelemmé vált eseményeivel és neveivel, hívekkel és pásztorokkal, kiknek hűsége még ma is hat és előre visz az Isten és emberszeretet útján. De nemcsak azzal, ami már múlttá lett, hanem a jelen tervekkel, jövővel is... Jó dolog tudni, hogy NGELIKUS FÖLDRADZ Észak-Amerika 1620-ban Plymouthban kikötött egy rozoga kis zarándok hajó, a Mayflower. Fedélzetén alig néhány tucat ember volt. Ezek is zömükben az angliai vallásüldözés elől Hollandiába menekült puritánok voltak. Még a hajó kabinjában 41 ember aláírt egy szerződést amelyet az első amerikai demokratikus szerződésnek nevezünk. „Olyan kormánynak, vagy kormányzóknak vetjük alá magunkat, amilyent közös egyetértéssel alkotunk, vagy választunk. Igazságos és mindenkire egyformán érvényes törvényeket alkotunk a közjóért”. Ezzel a „kis alkotmánynyal” és az úttörők kalandos viszontagságaival rakták le New England alapjait Ezeket a szavakat, valamint a később született alkotmánynak a szavait érdemes jól megjegyeznünk és összehasonlítanunk az USA mai életével. De a Plymouthban kikötött hajó utasai mitsem sejtettek arról, hogy Észak-Amerika milyen hatalmi vetélkedések színtere lesz és hová fognak vezetni ezek a vetélkedések. A kontinens túl nagy volt ahhoz, hogy néhány hite miatt üldözött család átfogja és elindítsa talán éppen a gyarmatosítás nem hálás munkáját Pedig már előttük jóval megvetették lábukat a nyugati part mentén a spanyolok, fel egészen a mai Kanadáig, a Hollandok New York állam területét bírták, s a franciák Kanada keleti felén (Quebec) rendezett gyarmatot mondhattak sajátjuknak, délen pedig természetszerűen volt érvényben a spanyol hódítás. De itt, ahol kikötöttek e pionírok és ahonnan később a hollandokat kiszorították (1664) lassan kialakult egy 13 államból álló angol gyarmat. Az angol gyarmatosítás azonban nem állt meg, mert 1765-ben a franciakat kiűzte Kanadából, s így száz év alatt a kontinens vezető gyarmati hatalma lett. A Mayflower utasainak leszármazottai, valamint a később érkezett bevándorlók megőriztek valamit az 1620-as szellemből. Az „anyaország” különböző nyugtalanításával szemben megszerveződtek és 1776-ban elindítottak egy hosz- szan tartó (7 év) véres küzdelmet, amely „függetlenségi harc” néven került a történelembe. E győzelmes harc befejeztével előttünk áll a mai Egyesült Államok első magva és jövőjét a „Függetlenségi Nyilatkozattal” alapozta meg. Lassan a történelem és társadalom alakító tényezőivel növekszik az egyesülés, szaporodnak az államok. Míg az alapító 13 állam társadalmi rendje az említett alkotmányokon nyugodott, addig a később csatlakozott és délinek nevezett állartiok sajátos társadalmi berendezettségükkel, monokultúrás, feudális, rabszolgatartó felfogásukkal mélyreható feszültséget idéztek elő. A feszültség az 1861-es Észak—Dél rabszolgafelszabadító háborúban oldódott fel. Lincoln elnök nevéhez fűződik a négy esztendeig tartó háború melynek végén a négerek szabad polgárok lettek. A későbbiek során vásárlás és nyugat felé áramlás révén növekedett az Egyesült Államok területe. E vázlatos áttekintés korántsem érzékelteti azt a mélyreható változást, amelyen a kontinens átment 350 év alatt. Hazája lett Európa „népfeleslegének” s a telepesek, pionírok változatos, sokszor ember- feletti küzdelemben álltak helyt a természet erőivel szembén, a mindennapi kenyérért Eközben nem hallgathatjuk el az expanziós törekvések kísérőjelenségeit Az indián őslakosságot egyre nyugatabbra szorították és pusztították az „utolsó mohikánt”, sokszor valóságos embervadászattal. Vagy azt sem, amiről az emberbarátok és buzgó kvékerek írtak és beszéltek, hogy ti. miképpen bántak századokon keresztül a nyomorult rabszolgákkal. Arra sincs módunk, hogy az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi ellentmondásait kifejtsük. Hogy pl. az északi államok, — amelyek nagy vonásaiban protesátnsok —, ipari államok, s gondolkodásukban demokratikusabbak, mint a déli államok, amelyek mezőgazdaságiak — nagyjából római katolikusok, s a faji megkülönböztetés hordozói napjainkig. (Ez akkor is így van, ha magunk tisztában vagyunk azzal, hogy e tényezők nem kizárólagosan vallásos épvekkel magyarázhatók.) Nem részletezhetjük azt a társadalmi ellentmondást sem, hogy az 1863- ban felszabadított négerek csak „papírszabadsággal” rendelkeznek és jogaik mai napig formálisak. Pedig az Egyesült Államok lakosságának több mint 20%-a a régi rabszolgák leszármazottja. A múlt század végén Amerika felsorakozott az imperialista hatalmak sorába. Két világháború győztes nagyhatalmaként ma a legjelentősebb imperialista hatalom. Ahogyan szoktuk nevezni: szuper nagyhatalom. Egyszóval sok mindent kellene ahhoz tudnunk, hogy annak az evangélikus egyháznak a történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi hátterét megrajzoljuk, amely ezen a kontinensen lélekszámát tekintve már más pozícióban van és él, mint a korábban ismertetett kontinenseken, E kontinensen két állam van. Az Egyesült Államok és Kanada. összterülete majdnem 20 millió km2, az összlakossága pedig 215 millió lelek, Di. ESe -y Pál jövőnk is Annak kezében van, Akié a dicsőség és hálaadás a múltért. A szívből ünneplők örömével érkeztünk du. 3 órára a szerecsenyi i filia templomába. E 162 lelkes kis gyülekezet 20 évvel ezelőtt építette templomát s most úgy ünnepelt, hogy ismét teljesen megújította. Rend és tisztaság mindenütt s ez nemcsak külső ékessége a templomnak — mellyel a jelen lelkésze által tervezett keményfa berendezése megőrizte művészi hatását —, de belső ihletést is ad. Tiszta templomban mintha az ige is tisztábban zengene, az ének is igazabban szárnyalna és az imádság is mélyebbről jönne! Kedves szerecsenyi hívek, vigyázzatok ezután is őrizzétek meg templomotok példás tisztaságát! Mi maradt a szívekben ez ünnepi látogatásból? Nehéz lenne minden morzsát összeszedni. Csak egyet hadd vegyek fel azokból, amik elhullottak! Azt, ami egy kis gyermeknek, Kiss Laci IV. o. ált. iskolásnak a szivében visszhangra talált s néhány nap múlva is rezonált püspökünk Igehirdetéséből: „A püspök bácsi nagyon érdekeset mondott: az Isten nem pusztítás, nem villámlás és nem földrengés, hanem csendesség, békesség és szeretet.” És ez mindenképpen Így igaz. Szerétéiben voltunk együtt a szerecsenyi templomban, amelybe 20 évvel ezelőtt sokak szerete- te adományként beleépült s ahová most is elhozta testvéri köszöntését az egykori téti anyagyülekezet. Megtartó erő az Isten szere- tete, de igen jó dolog megtapasztalni a testvéri szeretetet is! össze is tartozik a kettő. Áldja meg az Isten szerecsenyi templomunk szolgálatát, a benne hangzó igehirdetéseket, hogy sokakhoz közelebb vi- hesse Isten szeretetet és sokakat közelebb vigyen egymáshoz tiszta, testvérszeretetben! Este volt, amikor sötétségben világító csillagként ragyogtak a gecsei anyagyülekezet templomának ablakai s a templomot megtöltő hívek az ének szávaival vallották: „Az éj ím érkezik, beborítja a földet. Az Ür nem távozik, megvilágosít minket.” A hívek figyelmesen hallgatták a püspök igehirdetését a Jézusban való élet nagyszerűségéről. Az istentisztelet után pedig itt is Isten iránti hálával emlékeztünk rheg Jakab Sándor lelkész 30 éves gecsei szolgálatáról s a lelkészházaspár 30 éves házassági jubileumáról s kívántuk és kívánjuk, hogy pásztor és nyáj kölcsönös sze- retete s a legfőbb Pásztorhoz- való hűségük úgy kapcsolja őket össze, hogy soha ne érezze magát egyikük sem egyedül. Meleg baráti közösség maradt még együtt a papiakon, míg kihunytak a jubileumi visszaemlékezések fényei. Új hétköznapok következnek az ünneplők között is. Hiszem, hogy az új hétköznapok megújuló hűsége által új jubileumok felé segít és visz mindannyiunkat az Egyház Ura! Síkos Lajos RÉGI ÓRA Ódon óra. Nagyapámat ő intette mindig jóra; hallgatta halk, szép zenéjét este, ha tért nyugovóra. Nagyapámnak később mindig gyémántkönny ült a szemében, s könnyes szemmel gyönyörködött öreg óránk zenéjében. S hogy utolsót ütött neki ez a régi kedves óra... ő mosolygott, s bizalommal tért utolsó nyugovóra. Bizalommal nézem én Is e zenélő, kedves órát, azt ketyegi egyszer én is megláthatom nagyapókat Gyarmathy Irén Harangszentelés Pusztaváraon Nyár vegén elhunyt lelkészére emlékezett a gyülekezet A pusztavámi gyülekezet új harangot öntetett Az áldozat- készség oly nagy volt, hogy az összegyűlt összegből— közel ötvenezer forint — nemcsak a háborúban elvitt kis harangot pótolták, hanem a megrepedt középső harangot is újraöntették a korábbi évtizedek viharait átvészelt nagy harang mellé, sőt a harangállványzatot is restaurálták, hogy majd villamosíthassák a harangozást Agyuk soha többé ne legyenek ezekből a harangokból — mondotta harangszentelő beszédében Nagy István eseperes — hanem mindedkor hirdessék a szeretet Istenét, aki egyben az élet Istene. Minden kondu- lás őhozzá hív. Ügy hívja a harangok szava a gyülekezetét, mint ahogy az édesanya hívja haza gyermekeit. A harangok hívó száva nemcsak az élő Istennel, hanem egymással is közösségbe akar hozni, hogy a gyülekezet közösségében templommá épüljön az életünk, hogy egymás .számára áldássá legyünk. Hívnak a harangok, de siratnak is, majd Vigasztalnak az örökélet reménységéveL A feltámadásról beszélnek. Arról, hogy él Krisztus, s vele együtt mi is élünk! Megszólaltak a harangok, az orgona az Erős várunlc-at kezdte játszani, s a gyülekezet egy szíwel-lélekkel harsogta Luther hatalmas énekét. De az emlékezésnek is szenteltek csendes bizonyságtevő perceket, hiszen a gyülekezet éppen az új harangért áldozó heteiben vesztette ei buzgó lelkészét, Hoffmann Ernőt, aki kora őszön indult el váratlanul a hazahívó szóra. A harangok ősi jelszava: „az élőket hívom ..itt valóban folytatódott: „a holtakat elsiratom .. Könnyes szemmel emlékeztek a budapesti nagy temetésre, amikor a gyülekezetből kétszázan utaztak fel, hogy búcsút vegyenek a gyülekezet hosszú éveken át hűséges lelkészétől. De az élet megy tovább. Munkálkodnunk kell a mában, a holnapért, a holnap boldog életéért, s a holnap gyülekezetéért, hiszen halljuk a harangok hívó szavát Lábossá Lajos MADAGASZKÁR A 800 é2ér tagót számláló „Jézus Krisztus madagaszkári egyháza” legutóbbi Tananari- vében tartott zsinata határozottan állást foglalt a gyarmatosítás és a fajok megkülönböztetése ellen. Örömmel fogadták az Egyházak Világtanácsa határozatát, hogy támogatják a faji megkülönböztetés ellen harcoló nem keresztyén szervezeteket is. Követelték, hogy az olyan államokkal szemben, amelyek jogilag vagy gyakorlatilag fajüldöző politikát folytatnak, a többi államok szakítsák meg a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat. Ez az állásfoglalás Is mutatja az Egyházak Világtanácsa sokat vitatott döntésének helyességét, amellyel tevékenyen próbált részt venni a faji megkülönböztetés elleni világméretű harcban. hí ember szolgálatában Az elmúlt napokban egész országunk az MSZMP X. Kongresszusára figyelt. Mindannyian éreztük, hogy ami a Kongresz- szuson történik, az döntő módon meghatározza népünk jelenét és jövendőjét is. Figyeltük, hogy hónapokon keresztül milyen demokratikusan és milyen tervszerűen folyt a kongresszus előkészítése. Gyűlések százai jelezték, hogy az MSZMP X. Kongresszusára össze akarja gyűjteni azokat a javaslatokat, melyeknek szem előtt tartásával és felhasználásával erősítheti és gazdagíthatja munkáját az egész nép érdekében. A kongresszus egész ideje alatt is nyilvánvalóvá lett, hogy ott nem monolo- gizálás folyt, hanem az elért eredmények felmérése, a problémákkal szemben való nyílt szembesülés és a jövendő munkájának együttes tervezése. Az MSZMP kongresszusa mellett nem mehet el szó nélkül evangélikus egyházunk és annak egy tagja sem. Egyházunkban senki sem mondhatja, hogy ami a X. kongresszuson történt, az „a Párt ügye”. Egyfelől azért nem, mgrt mint Kádár János, az MSZMP első titkára mondotta: „az MSZMP társadalmunk eszmei-politikai vezetője, irányítja, szervezi a szocialista építést, kormánypárt, melynek politikája meghatározóan kihat az ország, a társadalom életének egészére”, — másfelől azért, mert egyházunk tagjai éppen annak a társadalomnak is tagjai, melyet az MSZMP politikája határoz meg. Mindannyian tudjuk és valljuk, hogy az egyház és annak tagjai az evangélium alapján állanak, az MSZMP elvi-eszmei alapja pedig a marxizmus—leninizmus ideológiája. E különbözőség fenntartása mellett társadalmunkban együtt munkálkodnak hívők és nemhi- vők a szocializmus felépítéséért. Szívből örülünk annak, amit Kádár János a kongresszuson igy mondott: „Partunk mindig úgy fogta fel vezető szerepét, mint a ncp szolgálatát, s politikájának vaióraváltásában a legszélesebb tömegekre támaszkodik.” Beszédének egy másik mondata pedig így hangzott: „a szocializmus az embert szolgálja”. Az MSZMP-nek ez az alapállása és ez a célkiltűzése olyan, amely meleg visszhangot vált ki szíveinkből és egyúttal bátorítást is ad az egyházi embereknek arra, hogy a nép, az ember szolgálatában együtt munkálkodjanak más világnézetű felebarátainkkal. Az emberért, az emberség kiteljesedéséért, az emberi méltóság megbecsüléséért, életkörülményeinek javításáért, boldogulásáért, szellemi-anyagi javainak gazdagodásáért vállvetve kell együtt fáradoznunk azon a földön, amelyen magyar népünk a múltban olyan sokat szenvedett. A Központi Bizottság beszámolójából elénk léptek azok a nagyszerű eredmények, melyet népünk a szocialista építőmunkában az MSZMP vezetésével elért. Ezek az eredmények nemcsak Kádár János előadó beszédéből léptek elénk, hanem elénk lépnek hétköznapjainkon és ünnepeinken, amikor járjuk az országot és szembesülünk eredményeinkkel, szépülő életünkkel és felfigyelünk arra az életre, amely ebben a hazában a romokon felépült. Szinte hihetetlen erőfeszítés, lázas tervezés és tengernyi verejték van e mögött a mondat mögött: „Közepesen fejlett agrárországból fejlett mezőgazdasággal rendelkező Ipari országgá lettünk.” Lankadatlan szorgalom, szívós nekifeszülés és botlások utáni újra talpraállás kellett ahhoz, hogy iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, közlekedésben kialakuljanak és megszilárduljanak a szocialista termelési viszonyok. Népünk sikeresen teljesítette a III. ötéves népgazdasági tervet. A három évvel ezelőtt bevezetett gazdasági reform jó eredményeket hozott. Tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok, magasabbra emelkedett a tervgazdálkodás és tervszerűbbé lett a termelés. Bizony igaz a beszámolónak ez a mondata: „A célra irányuló milliónyi gondolatnak és tettnek kell eggyé- valnia a szocializmus építésének hatalmas folyamatában.” És mivel a szocializmus az embert szolgálja, nem közömbös számunkra, hogy emelkedett népünk életszínvonala, szemmel láthatóan javultak az életkörülményeink, nem pusztán statisztikai adat, hogy öt év alatt országos átlagban a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelkedett és azt is jó tudni, hogy a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének színvonala országos átlagban elérte a munkásosztályét, örülhetünk annak is, hogy kiterjesztették a társadalombiztosítást, fejlesztették a csa- ládipótlék-rendszert és bevezették a gyermekgondozási segélyt. És ezen a helyen jegyezzük meg, hogy mind ennek élvezői nemcsak gyülekezeti tagjaink, hanem lelkészeink és lelkészcsaládjaink is. Mindannyian tanúi és élvezői vagyunk annak is, hogy államunk nagy figyelmet fordít a tudomány, a technika és kultúra fejlesztésére. A tudományok eredményeinek gyakorlati hasznosítása, az automatizálás, a kemizálás, hatalmas energiaforrások feltárása és felhasználása kétségtelenül az ember szolgálatában áll. A tudományos-technikai forradalom eredményeinek gyü- mölcsöztetése népgazdaságunk területén nemcsak a termelés műszaki színvonalát emeli és nemcsak minőségileg jobb eredményeket hoz létre, hanem megkönnyíti az emberi munkát és így segíti magát az embert Kulturális életünk gazdagságának is élvezői vagyunk. Nagyra becsüljük, hogy az MSZMP X. Kongresszusán erős hangsúlyt kapott a szocialista demokrácia továbbfejlesztésé abból a Célból, hogy mind az MSZMP tagjai, snd a pártonkívü- liek minél nagyobb lehetőséget kapjanak a közérdekű kérdések eldöntésében. Ez abból a felismerésből fakad, hogy a szocializmus felépítésében az egész nép, minden egyes magyar állampolgár érdekelt. A szocialista demokrácia fejlesztése egyben az ember személyiségének, méltóságának is megbecsülése, mert véleményt mondhat és tudja, hogy meg is hallgatják. Ugyancsak az embert szolgálja a törvényesség biztosítása. Ebben az országban törvényesség van. Egyetértünk Kádár Jánossal, amikor a törvényességet így értelmezi: „A szocialista törvényesség elengedhetetlen eleme egyrészről, hogy alkotmányos törvényes rendünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrészről, hogy hazánkban minden törvénytisztelő állampolgár, származásra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül teljes védelmet élvez.” Külön is örülünk annak, hogy az MSZMP Kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában olyan erős hangsúlyt kapott az „erkölcsi normák” érvényesülésének jelentősége és egyben állandó szükségessége. Igaz, hogy növekedett népünkben a társadalmi felelősség, a társadalom iránti elkötelezettség és erősödött egy olyan közgondolkodás, amely jó alapot ad a szocializmus továbbépítéséhez. Ugyanakkor, kétségtelenül mindany- nyiunknak harcolnunk kell saját életünkben és mások életében jelentkező individualizmus, egoizmus, anyagiasság és a cinizmus minden fajtája ellen. Még az eddiginél is becsületesebben, nagyobb munkafegyelemmel kell dolgoznunk. Az MSZMP X. Kongresszusa ráirányította a figyelmet a kővetkező évek nagy munkájára is. Ennek lényege az, hogy a szocializmust tovább fogjuk építeni éspedig magasabb szinten. A szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése a fő célkitűzés. Mindez az emberért! És ebben az emberért való szolgálatban egyházunk tagjai is ajánlják fel hitből fakadó szerete- tüket, evangéliumból táplálkozó erejüket és felelősségüket népünk javára! D. Káldy Zoltán VATIKAN A vatikáni sajtófőnök Fre- társaság és a Szovjetunió kö~ derico P lessandrini szerint zott létrejött egyezmény, amely 1945 óta a legfontosabb ese- messzemenően megváltoztatja mény a Német Szövetségi Köz- a helyzetet Európa szívében.
