Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-29 / 48. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1970. november 29. Ara: 2,— forint Körül vagyunk véve Ádventi időben mindig alföldi autóútjaim jutnak eszembe. Elhagytuk Szarvast és hamarosan feltűnt a csabacsüdi templom tornya. Csabacsüd jön — mondtam a barátomnak a volán mel­lett. Ő azonnal visszafelelt: nem jön, mi megyünk. — Ádventre mm illik ez a tréfás dilemma. A jövő nem áll egy helyben moz­dulatlanul. Jön. Már a nevében is benne van, hogy közeledő, jövő. És az sem vitás, hogy a jövő nem sóbálvánnyá meredt emberekhez, nem valami történelmi állóképhez közeledik, ha­nem úgy jön és azért jön, hogy mi elébe menjünk. Mi is me­gyünk. És ha megyünk, akkor van jövőnk. Advent első vasárnapjának oltár előtt hangzó epistolai igéjé­ben is találkozunk ezzel a kétféle ádventi mozgással.- Pál apostol a Rómabeliekhez írt levél 13. részében arról szól, hogy „a nap elközclgett”; beszél az üdvösség, Isten embermentő sze- retete közelségéről. A jövő jön. De szól arról, hogy mi is me­gyünk. Az ádventi ember nem áll egyhelyben mint a Vezúv lá­vájából kiásott római katona Pompei kapujában. Járva és nem állva vár. „Mint nappal ékesen járjatok” — mondja az apostol. 1. A kétféle ádventi mozgásban az első a hangsúlyosabb. A mi mozgásunkat, járásunkat döntő módon határozza meg a jövő. „A nap elközelgett”, mert Isten jön a világhoz, az emberhez. Olyan világban élünk, amelytől Isten nem távolodik, hanem amelyhez közeledik. Az idő is Istennek dolgozik. Nem önálló hatalom, rettenetes Kronosz-istenség, miként a görögök gondol­ták, aki felfalja gyermekeit. „Most közelebb van hozzánk az üd­vösség, mint mikor hívőkké lettünk” — mondja az apostol. Advent azt jelenti, hogy az emberhez közel van Isten. Olyan világban élünk, amely körül van véve. Isten felszabadító szere- tete vészi körül. Megtartásunkra jött közel hozzánk Isten, hogy az általa teremtett világ el ne vesszen. Ezt a közelségét vegyük figyelembe. Külön; részletesen kidolgozott ún. „keresztyén vi­lágnézetet” nem ad nekünk Isten a Bibliában. Nézeteinket ma­gunknak kell kialakítanunk a legkülönbözőbb benyomások és ismeretek alapján többi kortársunkkal együtt, de valósagérzé- künket jelentős mértékben erősíti az ádventi szemlélet. Az olyan nézetek, hogy „Isten meghalt” és hogy a történelmi fejlő­dés az Ő esélyeit megcsappantja — ádvent fényében —, épp úgy nélkülözik a realitást mint az a pesszimizmus mely az em­beri életet a halálból, a világtörténelmet valamely végső nagy katasztrófából igyekszik értelmezni. Aki felismeri a világ és az emberi élet ádventi helyzetét, felébred. Felébred szép almaiból, például abból, hogy ha keresztyénné tesszük a világot, paradi­csommá lesz az élet. Felébred egy magát realistának nevező né­zetből is, amely szerint teljesen hiábavaló szegénység, háború, társadalmi igazságtalanság ellen küzdeni, mert ezek mindig voltak és mindig lesznek. Ez nem valóságlátás, hanem rossz álom. , 2. • Második helyen kell említenünk a kétféle ádventi mozgásban a mi járásunkat. Nemcsak Isten jön. Mi is megyünk. Miért ne­vezi jövő felé menetelünket járás-kelésnek az apostol? Nyilván arra gondol, hogy noha előre megyünk, azért erre is megyünk meg arra is. Nem repülünk a jövő felé mint a nyíl, hanem já­runk. Járunk például nemcsak a templomba, hanem az iskolá­ba, gyárba, irodába, ki a földekre, de moziba, színházba, presz- szóba és a szomszédba is. Biztat, hogy nyugodtan járjunk, de figyelmeztet is: „ékesen járunk”. A mi ékességünk Jézus Krisztus. Benne ékesen járjunk. Ezért mondja: „öltözzétek fel a Krisztust”. Ha benne vagyunk, Isten szeretete vesz körül. Felvértezetten járunk az emberek között. Ö jó fegyverünk és pajzsunk a türelmetlenség, fegyelmezetlenség és figyelmetlen­ség minden sötét cselekedetével szemben. Az apostol meg van győződve arról, hogy a világosság fegy­vereivel győzhetünk önmagunk felett és fényt, örömöt, sok jót vihetünk az emberek közé, ahogy ma mondaná: a társadalom­ba. Ezért nem visszahúzódásra, elszigetelődésre, hanem szabad járásra-kelésre biztat. Biztató szavát a mi társadalmunkban is meg kell hallanunk. Sokkal nagyobb mértékben kellene a ke­resztyéneknek ebben a társadalomban „ékesen járásuk” társa­dalmi jelentőségét felismerniük. Álszerénységből, alacsonyabb- rendüségi érzetből jdeje felébrednünk. A mi társadalmunk szép, építő tervek megvalósítására köte­lezte el magát. Hogy tervét megvalósítsa ezeknek a szavaknak mai értelmét: együtt — egymásért — a miénk — széles körben mélyen akarja meggyökereztetni. A jó példa a legjobb fegyver a hibák leküzdésére. Becsületesség, megbízhatóság, szorgalom, őszinteség, vállalkozókedv és jókedv a világosság fegyverei. Nélkülözhetetlen fegyverek. Szívesen fogadottak. Ezért, „mint nappal, ékesen járjunk”. Benczúr László A DÉL-AFRIKAI REFORMATUS EGYHÁZ A dél-afrikai református egyház közgyűlése 75 szavazat­tal 57 szavazat ellenében úgy döntött, hogy nem lép ki az Egyházak Világtanácsábol, de a tagsági díját ezentúl nem az EVT-nek, hanem az üsszafri- kai Egyházi Konferenciának és a Bél-afrikai Egyháztanács­nak fizeti ki. Határozatukban kimondják a dél-afrikai refor­mátusok, hogy nemcsak az Egyházak Világtanácsának a faji megkülönböztetés elleni politikáját, hanem a dél-afri­kai kormány faji pajtikáját sem helyeslik, és tiltakoznak az ellen a mód ellen, ahogyan a dél-afrikai kormányelnök Vorster megfenyegette az egy­házakat és arra akarta kény­szeríteni, hogy lépjenek ki az Egyházak Világtanácsából. Püspökiktatás Pozsonyban Az elmúlt években sok szo­morúság, gyász érte a Szlovák Evangélikus Egyházat. Meg­haltak egyházkerületi püspö­kei, Katlovszky és Katina püs­pökök. Ez év tavaszán pedig, nem sokkal magyarországi lá­togatása után meghalt Chaba- da egyetemes püspök'is. E há­rom vezető egyházi- személyi­ség igazi és őszinte barátja volt a Magyarországi Evangé­likus Egyháznak is. Sokat tet­tek azért, hogy a két nép és két egyház közelebb kerüljön egymáshoz. Halálukkal mi is sokat vesztettünk és őszinte szívvel osztoztunk a szlovákiai egyház gyászában. A szomorú események után most ismét új élet indult a Szlovákiai Evangélikus Egy­házban. A két egyházkerületi püspök — Rudolf Kostial és Julius Filo — beiktatása után a Szlovákiai Evangélikus Egy­ház gyülekezetei megválasz­tották az új egyetemes püspö­köt is, dr. Ján Michalko teo­lógiai professzor személyében, akinek beiktatása 1970. novem­ber 15-én a nagy pozsonyi evangélikus templomban volt. A beiktató ünnepségre, me­lyen több ezren voltak jelen, nagyszámú külföldi vendég is eljött. Részt v€tt-.az ünnepsé­gen dr. Mikko Juva professzor, a Lutheránus Világszövetség elnöke D. Paul Hansen titkár kíséretében: Tooviing érsek Észtországból, Matulis érsek Lettországból; dr. A. Wantula lengyel püspök; dr. I. Braek- lein thürin^iai püspök. A KBK képviseletében Szokolovszki főlelkész Moszkvából és Mo- chalski lelkész Nyugat-Német- országból vett részt az ünnep­ségen. A Magyarországi Evan­gélikus Egyházat D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök képviselték felesé­geikkel együtt, akiket elkísér­tek Köszeghy Tamás és ifj. Kendeh György egyházkerületi • lelkészek. Az ünnepségen részt vett a Szlovák Szocialista Köztársa- ’ ság Kultuszminisztériumának képviseletében Homola igazga­tó és Kmetty osztályvezető is. Az ünnepség első szép je­lenete maga a bevonulás volt. A hívek sorfala közt vonult be az új püspök a templom­ba, a külföldi delegátusok és igen nagy számú szlovákiai lel­kész kíséretében. Az ünnepség rendes vasár­napi liturgiával kezdődött, melyet helyi lelkészek énekel­tek. Ezt követően Julius Filo püspök osztott úrvacsorát a felavatandó püspöknek és az Egyetemes Tanács tagjainak. Csak ezt követően került sor a beiktatásra, melyet Rudolf Kostial, Julius Filo szlovákiai és dr. Andrzej Wantula len­gyel püspökök végeztek. Az iktató igehirdetést Kostial püspök Csel 27,23—25 alap­ján tartotta. Igehirdetésében a püspöki szolgálat terheiről, fe­lelősségéről szólt, majd azt hangsúlyozta, hogy a nehézsé­gek leküzdésében, a jó és he­lyes út megtalálásában és az azon való járásban Istenre t mindig számíthatunk. Ezután a bátorító szavak után tette le a hivatali esküt dr. Ján Mi- chaíko egyetemes püspök. Majd Wantula püspök imád­ság és áldás kíséretében átad­ta a püspöki arany keresztet a felavatott püspöknek. Szép és megkapó eseménye volt az ünnepségnek, mikor a A Teológiai Akadémia ünnepi ülése A Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiá­ja húsz éves működése alkalmából ÜNNEPI ÜLÉST tart december 1-én, kedden délelőtt 10 órakor az Országos Egyház imatermében (Budapest, VIII., Üllői út 24.). jelenlevő érsekek és püspökök saját anyanyelvükön egy-egy igével áldották meg az új püs­pököt. A liturgikus részt a köszön­tések követték. Elsőnek a Szlo­vákiai Evangélikus Egyház ne­vében Andrej Ziak egyetemes felügyelő köszöntötte meleg szavakkal az új püspököt. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság Kultuszminisztériuma ne­vében Homola igazgató szólt, aki annak a reménységének adott kifejezést, hogy tovább­ra is jó irányban fejlődik az egyház és állam kapcsolata a közös munkák és célok érde­kében. A volt munkatársak nevében dr. Ján Petrik dékán mondott köszöntő szavakat. A luthera- nizmus nagy családja nevében dr. Mikko Juva, a LVSZ elnö­ke szólalt fel. Köszöntőjében kiemelte azt a jó kapcsolatot, mely a szlovákiai egyház és az LVSZ között fennáll. Megkö­szönte azt a jelentős Szolgá­latot, melyet Ján Michalko mint a Liturgiái Bizottság el­nöke több éven át végzett és kérte a további szolgálatát a Végrehajtó Bizottság tagja­ként. A Csehszlovák ökume­nikus Tanács nevében Jerzy Cymorek, a csehszlovákiai len­gyelek evangélikus püspöke köszöntötte a püspököt. A kö­szöntők sorát Szokolovszki fő­lelkész szavai zárták, aki a KBK képviselőjeként kívánta áldását az új püspökre és át­adta Nikodim metropolita ajándékát, egy püspöki keresz­tet. > Ezt követően dr. Ján Mi­chalko egyetemes püspök mondta el székfoglaló beszé­dét és köszönte meg az üdvöz­lő szavakat. Székfoglalójának „mottójául” Ef 4,15 versét vá­lasztotta. Beszédének első ré­szében arról szólt, hogy „Is­ten igéjébe gyökerezetten” akarja végezni szolgálatát. A második részben arról a köl­csönös szeretetszolgálatról szólt, melyben az egyháznak kell végeznie ma a szolgála­tát. A sajátos egyházi szolgá­latok után befejező részben ki­tágította a kört. „Mi, mint egyházunk tagjai egyúttal tag­jai vagyunk egy nagyobb kö­zösségnek is. Ez a mi földi ha­zánk. A mi Urunk adta ne­künk ezt a drága hazát. Ez az otthon a mi Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságunk! Ezt a Csehszlovákiát őszintén és képmutatás nélkül szeretjük. Tudásunkat, szolgálatunkat egész közösségi életünkben ka­matoztatni szeretnénk. Támo­gatjuk kormányunk azon fá­radozását, mellyel népünk életszínvonalának emelésére törekszik. Támogatjuk azokat áz erőfeszítéseit, melyek a bel­ső és külső béke megszilárdí­tására és erősítésére irányul- niak.” A befejező,oltárt szolgálatot a három szlovákiai püspök vé­gezte. Az ünnepi istentisztelet után ebéden látta vendégül a Szlo­vák Evangélikus Egyház a külföldi és hazai vendégeket. Itt mód nyílt arra, hogy a kül­földi. egyházak képviselői el­mondják köszöntésüket és át­adják ajándékaikat. A Ma­gyarországi Evangélikus Egy­ház nevében D. Káldy Zoltán vezető püspök üdvözölte Ján Michalkot. Üdvözlő szavaiban kitért a három elhunyt püspök érdemeire és annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a most már kiegészült szlovák püspöki karral testvéri és ba­ráti kapcsolatot folytathatunk ezután is. A területi közelség legyen a szívek közelsége egy­házaink között! A külföldi delegátusok egy része á következő napokat még Szlovákiában töltötte. No­vember 17-én Vazecben, Ján Michalko püspök szülőfalujá­ban ökumenikus ünnepségen vettek részt. Ezen az alkalmon D. dr. Ottlyk Ernő püspök is szolgált. Nehéz megpróbáltatások után egyenesbe jutott a Szlová­kiai Evangélikus Egyház. A jó kezdeti lépések után bízunk abban — kérjük Istent, hogy áldásával ö is segítse —, hogy a szolgálat útján továbbra is együtt tudjunk haladni szlo­vákiai testvéreinkkel. if J. Kendeh György Az akadémiai ünnepi ülés rendje: 1. Közének: Erős vár a mi Istenünk. 2. Igeolvasás imádság, az ülés megnyitása: DR. NAGY GYU­LA akadémiai dékán. 3. Ünnepi beszéd a Teológiai Akadémia húszéves működése alkalmából: DR. PÁLFY MIKLÖS akadémiai tanár. 4. Arokháty Béla: Ima. Előadja a Lutheránia Énekkar. Vezé­nyel Weltler Jenő karnagy. 5. Az új tiszteletbeli doktor munkásságának méltatása: DR. PRÖHLE KÁROLY akadémiai tanár. 6. DR. PÁLFY MIKLÖS tisztelebeli doktorrá avatása. 7. Johann Walter: Isten igéje kőszálam. Előadja a Lutherá­nia énekkar. Vezényel Weltler Jenő karnagy. 8. Az Országos Egyház köszöntése a húszéves évforduló és tiszteletbeli doktoravatás .alkalmából. Elmondja D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. 9. Köszöntések. 10. Akadémiai pályázat eredményhirdetése. 11. Himnusz. Or.Pálfy Miklóst díszdoktori címmel tűnteti kiTeológiai Akadémiánk Széles körű tudományos és egyházi szolgálatának, egyhá­zunk és népünk közös javáért végzett közérdekű tevékenysé­gének elismeréséül a Teológiai Akadémia a tanári kar egy­hangúlag hozott határozatával díszdoktori címmel tünteti ki dr. Pálfy Miklóst, egyházunk legrégebben szolgáló profesz- szorát. Dr. Pálfy Miklós 1945 óta végzi munkáját az evangéli­kus lelkészképzésben, 1946- tól kezdve a volt soproni hit- tudományi kar társadalomtu­dományi intézeti tanáraként, 1949 szeptemberétől ószövet­ségi tanszékhelyettesként, majd 1950 októberétől, az ótestamentomi tanszék pro­fesszoraként. Kezdettől, 1948 óta egyfolytában benne áll az ószövetség új magyar fordítá­sának fontos munkájában. 1958 óta a Keresztyén Béke- konferenciában nemzetközi­leg elismert munkát végez, de ugyanúgy más nemzetközi egyházi szervezetekben is. 1967 óta főtitkára a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának. Számos könyve, cikke jelent meg itthon és külföldön. A díszdoktorrá avatás és az oklevél átadása a Teológiai Akadémia húszéves fennállá­sáról megemlékező ünnepi ülésen történik meg december 1-én délelőtt 10 órakor, az országos egyházi imateremben. . ' 6 Ülést tartott a gyakorlati teológiai szakcsoport November 3—4-én tartotta ez évi munkaülését a gyakor­lati teológiai szakcsoport. A központi téma, amire a tagok közel egy év óta készültek, ez volt: gyülekezeteink felkészí­tése az egyház mai útján való járásra. Missura Tibor vasasi lelkész „Az összgyülekezet ta­nításának célja, lehetősége, anyaga és eszköze” címmel tartott bevezető előadást. Dorn Vilmos bakonyszentlászlói lel­kész referátumának címe: „A gyülekezet taníthatóságának szociológiai problémái” volt. Az előadásokat élénk eszme­csere követte. Ezután Sárkány Tibor és Sárkány Tiborné har- tai, Keveházi Lászlóné pilisi lelkészek a gyülekezetükben végzett, a gyülekezeti tagok vallási ismereteit tesztmód­szerrel felmérő tanulmányaik­ról számoltak be. A szakcsoportot vezető Groó Gyula teológiai tanár ismerte­tett néhány újabb gyakorlati teológiai művet. Ezután kitűz­ték a következő munkaü'ésig elvégzendő feladatokat. Ta­nulmányok készülnek a kö­vetkező témákról: Prédikálá- sunk az újabb magyar iroda­lom tükrében; Egy szociológiai munka tanulsága igehirdeté­sünk számára; Igehirdetésem a perikópa és gyülekezetem problémái között. Minden szakcsoporttag vállalta azonos kérdéscsoportnak tesztmód­szerrel való feldolgozását sa­ját gyülekezetében. AZ IFJÜSÁG ÉS A TÁRSADALMI IGAZSÁG A NYUGATI MISSZIÓRÓL Éles kritikát gyakorolt az európai és az észak-amerikai missziós munkáról Philip Pot­ter, az Egyházak Világtanácsa világmissziós és evangélizációs osztályának igazgatója. Teoló­giai imperializmusnak nevezte a nyugati keresztyénség ex­portját, melyet a szervezett nyugati missziós mozgalmak ma végeznek. t Jogosan mutat ra az ifjúság az igazságtalan gazdasági struktúrákra, melyek megaka­dályozzák, hogy megfelelő tár­sadalmi fejlődés következzék be a fejletlen országokban. D. Mikko Juva professzor, a Lutheránus Világszövetség el­nöke mondta ezt a Kotimaa című Helsinkiben megjelenő keresztyén újságnak adott nyilatkozatában. Szerinte csak helyeselni lehet, hogy az ifjú­ság tíz éve hangoztatja a tár­sadalmi igazság követeimé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents