Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-15 / 46. szám
As irgalmasság kivédi as Ítéletet Jak 2,8—13. ENNEK A SZAKASZNAK AZ ELŐZMÉNYE ES HÁTTERE a 2,1—7. versekben olvasható. Valószínűleg megtörtént, akkoriban talán közismert esetre hivatkozik a levélíró. Valamelyik gyülekezetben nyilvánosan megszégyenítettek egy szegény embert, amikor az istentiszteletre gyülekezők sorából hátra, az utolsó sorba tuszkolták. Bezzeg az előkelőket, tekintélyeseket az első sorokba tessékelték. Ezt az esetet használja jel Jakab arra, hogy a személyválogatás vétkével kapcsolatban a felebaráti szeretet „királyi törvényére” rámutasson. KIRÁLYI TÖRVÉNYNEK talán azért nevezi, mert az Űr adta, vagy mert ez a parancsolatok királya, a legfőbb, a nagy parancsolat, ahogyan Jézus is nevezte (Mt 22,35—40). A szeretet nagy parancsa mindenkit kötelez és mindenki iránt. Ahogyan a parancsolatokban nem lehet válogatni, úgy az emberekben sem. Talán nem véletlen, hogy Jakab éppen az 5. és a 6. parancsolatot említi példaként: Ne ölj! Ne légy há- zasságtörő! Az emberi együttélés szempontjából szinte a két legjelentősebb területre utal. A család és a szélesebb közösségek, társadalom, népek életére. S talán a megfogalmazás sem véletlen: Ha nem paráználkodol, de ölsz megszeged a törvényt! Éppen az ún. „kegyes” — inkább kegyeskedő — emberek rendkívül érzékenyek a 6. parancsolat — legalábbis külsőleges — betöltésére. Annál nagyvonalúbban kezelik azonban az 5. parancsolatot: haragszanak, gyűlölködnek és hidegen veszik tudomásul a háborús szörnyűségeket. AZ EMBEREKBEN SEM LEHET VÁLOGATNI nemcsak a parancsolatokban. Könnyű lenne csak azokat szeretni, akik nekünk rokonszenvesek s akiktől viszontszeretetre számíthatunk. Jézusnak így tették fel a kérdést a kegyes zsidók: Ki az én felebarátom, akit szeretnem kell? Még a samáriai is? Egy nemzedékkel később a keresztyén gyülekezetnek Jakab azt prédikálta, hogy a pogány környezetre is érvényes a szeretet parancsa. Ma azt mondanánk: nem válogathatunk hívők vagy nem hívők, különböző meggyőződésű emberek között. Szeretetre várnak az emberek, mindenki. A nagyon távoliak, — idegen földrészek lakói, szabadságukért, jólétükért, néha puszta életükért, a mindennapi betevő falatért küzdő népek — s a nagyon közeliek, lakó- és munkatársak, falubeliek és szomszédok, társbérlők és útitársak. Szülők és gyermekek, egymást néha oly nehezen megértő nemzedékek, házastársak, akik közé néha falat épített a megszokás és a közöny. Emberek, akik mellett elmegyünk, t akik azt szeretnék, hogy vegyük végre észre őket. FELELŐSSÉGBEN ÉLÜNK, ezt hirdeti az apostoli ige az egyházi év utolsó előtti vasárnapján, ősi egyházi hagyomány szerint ez „az ítélet vasárnapja”: az utolsó ítéletről szól az igehirdetés. Persze nemcsak ezen a vasárnapon kellene erre gon- dolni.Egész életünknek abban a tudatban kell folynia, hogy felelősek vagyunk. Mindarról, amit kaptunk, számot kell adnunk: a múló időről, éveinkről és napjainkról, szellemi és anyagi javainkról, tehetségünkről és pénzünkről. S nemcsak az embere a társadalom előtt — ez sem mellékes — hanem az örök Isten előtt. Ügy szóljunk és úgy cselekedjünk, hogy Urunk számon- kéri: mire használtuk fel a szabadságot, amit nekünk adott. Igen, a szabadságot, a nagy lehetőséget a jóra. A „szabadság törvénye” ezt jelenti: Isten szeretete, irgalmassága felszabadított a szeretetre, arra, hogy én magam is irgalmas legyek. AZ IRGALMASSÁG KIVÉDI AZ ÍTÉLETET. Azt jelenti ez, hogy a mi irgalmasságunk, emberszeretetünk épít majd jó cselekedeteinkből védő sátrat a fejünk fölé, ha Isten ítéletre hív? Aligha. Minden jó igyekezetünk kevés lenne ahhoz, hogy ebben az ítéletben megállhassunk. Hanem Isten irgalmassága terjeszti ki védő szárnyát fölénk. Így maradhatunk meg az ő ítélő tekintete előtt is. De persze erre csak akkor számíthatunk, ha Urunk jóindulatát el nem játszottuk azzal, hogy míg ő irgalmas és nagyszívü, mi magunk kegyetlenek és szeretetlenek maradunk. Aki irgalmatlan felebarátai iránt, ahhoz az ítéletben Isten sem lesz kegyelmes. Ezért „boldogok az irgalmasok, mert ők nyernek irgalmasságot” (Máté 5,7). At. Groó Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. november 15-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10 Fran- cisci Guido, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Francisci Guido. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 5 szeretetven- dégség: Bojtos Sándor. Utász u. de. 9 Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László, du. 5 szeretetven- dégség Solymár Péter. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kist^rcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Csákó Gyula. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 szeretetven- dégség. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 25. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz- telet oltári igéje: Mt 24, 15— 28; az igehirdetés alapigéje: Jak 2, 8—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 15-én vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BLÁZY LAJOS újpesti lelkész. 1 — ÖSAGÄRD. Október 22— 25. között reformációi igehirdetéssorozat volt a gyülekezetben. Igehirdetésekkel Kovács Pál szarvasi lelkész szolgált. — CSŐT. A gyülekezet régi kedves terve vált valóra, amikor október 4-én hálaadó istentiszteleten először gyúltak fel a csillárok égői. A villanybevezetés a gyülekezet hűségét és áldozatát dicséri. — BUDAVÄRI presbiter, ifj. Fasang Árpád Liszt-estje lesz november 15-én, vasárnap este lél 8 órakor a Zeneakadémia kistermében. — BÄCS-KISKUN és a TOLNA-BARANYAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége együtt tartotta ülését október 13—14-én Hartán. Az ülést a második napon meglátogatta D. Káldy Zoltán püspök is, aki az eviani nagygyűlésről tartott beszámolót. A testvéri együttlét alkalmával Görög Tibor esperes és Lack- ner Aladár igetanulmánnyal, illetve úrvacsorái igehirdetéssel szolgált. Előadást Sólyom Károly espereshelyettes, Missura Tibor, Káposzta Lajos és Sárkány Tibor, igehirdetési előkészítőt Tóth-Szöllős Mihály tartott. Gyülekezeti est keretében a templomban igehirdetéssel Balikó Zoltán, gyülekezeti beszámolókkal Andorka Sándor és Mogyorósi Gyula szolgált, és novelláiból H. Németh István olvasott fel. — A NÖGRADI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 22-én Balassagyarmaton tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Matuz Pál. Igehirdetési előkészítőt Szabó István, előadást Garami Lajos és Polónyi Zoltán, korreferátumot Matuz Pál, tájékoztatót Gartai István esperes tartott. IMÁDKOZZUNK Urunk, magasztalunk irgalmasságodért. Egyedül ebben bízhatunk, ha színed elé szólítasz és számon kéred életünket. Magunkra nem építhetünk, minden jó igyekezetünk mellett is elmarasztalsz bennünket. Igazságod mértéke alatt ki állhatna meg? Kérünk, ne engedd, hogy visszaéljünk jóságoddal s türelmed könnyelműségre indítson. Indíts fel irgalmasságra embertársaink iránt. Hiszen annyian várják tőlünk a jó szót, az igaz tettet. Add, hogy felelősségünk tudatában éljünk s kegyelmedben bízva haljunk meg. Ámen. jíSaSZ5HSHSa5E5ESa525HS2SZS25E52S2525Z52SZ5HSE5ES25ES25H525HS25E5H5H5Z5ÜScl5B5E5H5S52SSSa52S25aS2S25a5a525a5a5S5HSaSH5H Két generáció Éppen a határmezsgyén állok. Nem vagyok már fiatal, de még öregnek sem mondanám magam. A munkahelymen csupa fiatal vesz körül, otthonom és baráti köröm az idősebbekből tevődik össze. Igyekszem megérteni a fiatalokat, és türelemmel meghallgatni az öregeket. Ciceróval együtt szeretem azokat a fiatalokat, akikben van valami az öregekből és azokat az öregeket, akikben van valami a fiatalokból. Ha a humor oldaláról nézem a két generációt — a humornak magja pedig mindig valami igazság — azt mondanám, sok hasonlóság van közöttük. Mindegyik depresszióra hajlamos. Testi és lelki életük változó. Sajnos, mindegyik sok gyógyszert használ. . Miben különböznek egymás- tél? A fiatalok a születésüktől, az öregek a halál felől szokták számolni az éveket. A fiataloknak nincs idejük a múltba visszatekinteni, az öregek mindig visszanéznek és titkos félelemmel szívükben az elmúlásra gondolnak. Az öregek őrzik a múltat, mindent, amit építettek, a fiatalok tudomásul veszik amit kaptak és átlépnek rajta.A jövőben élnek. Állok a két generáció között. Megértem a fiatalok új útkeresését, a lázadozásban kitörő energiatöbbletet, a minit és a maxit, a kamaszos nevetést, a párkeresés útvesztőit, még a fiúk hosszú haját és a lányok fiúsán rövidre vágott hajviseletét is... Értem az öregeket ig, akiket az orvostudomány megőriz a számunkra, megfia- •taHi, de akiket a technika már-már elseper. Bizonytalanul állnak a jármüvek, tengerében. Félnek. Nem tudnak tájékozódni a technika roppant rohanásában. A folytonos kritika bizonytalanná teszi őket, azt hiszik nincs már rájuk szükség, képzelt betegekké válnak. Egyre messzebb kerülnek az eseményektől, végül önmagukba fordulnak. Rájönnek, hogy fizikailag bírni valamit: teher. Lemondanak mindenről, még talán az életről is. Állok a két generáció között. Nézem a hasonlóságokat és a különbségeket. Hallgatom a vitákat, az összecsapásokat. Figyelem a rádió és televízió próbálkozásait: hogyan hozza egymáshoz közelebb a két generációt? Leülök kettőjük közé a határkőre. Nézem a teremtett világot. Arra gondolok, hogy van valami, ami nem változik: az emberek szeretetigénye. Ez az, amit az öregek kérnek. A fiataloknak is erre van szükségük. Azt hiszem, ez az a pont, ahol a két generáció találkozhatna. Fiatal, öreg szeretetre vágyik. Ülök közöttük. Hallgatnak. Olyasmiről beszélek nekik, ami kézenfekvő, természetes. Szeretni kell egymást, öreg a fiatalt, fiatal az öreget. Kölcsönösen. Előveszem egy 22 éves fiatal berátnőm levelét, aki nyári szabadságát idegen országban az aggok kórházában töltötte. Mehetett volna a világ bármely pontjára. De odament, ahol az életet látta fény és árnyoldalaival együtt. Az aggok kórházába. Élményeiről így számol be... ...A város roppant sok látnivalót nyújtott. De a leggazdagabb élményeim nem azokhoz a helyekhez fűződnek, amelyeket a turisták keresnek fel. Többet jelentettek nekem azok az emberek akikkel találkoztam. Az öregek kórházának lakói, ahol dolgoztam. Boldog voltam, hogy közöttük lehettem. Nemcsak a munka tett boldoggá, hanem az is, hogy fogalmat alkothattam magamnak nagyszüleim generációjáról. Megtanultam, hogy az ö korukban nem volt köny- nyü az élet. örülök, hogy az öregek között élhettem, megismerhettem életfeltételeiket, amelyek annyira különböznek a mieinktől. Azt hiszem az eltöltött négy hét alatt sokan közülünk, akik itt dolgoztunk, megálltunk munkánk közben és a szívünkbe nézve kérdeztük: nincs valahol odahaza egy öreg nénénk, bátyánk, nagyanyánk, akit sohasem jutott eszünkbe meglátogatni vagy neki egy lapot írni? Minden képzelőerőmre szükségem volt, hogy megértsem mit jelenthet az élet egy özvegyasszonynak, akit 18 év kötött ugyanahhoz a szobához, ugyanahhoz a kórházhoz, ugyanahhoz az ágyhoz, anélkül, hogy egyetlen barátja, rokona felkereste volna a 18 esztendő alatt. De a sok nehézség ellenére milyen optimista, mosolygó, hálás életekkel is találkoztam. Amíg itt dolgoztam, megtanultam a „türelem” szó igazi jelentőségét. Megtanultam, hogy soha az életben el ne felejtsem milyen fontos lehet egy kedves szó, egy meleg mosoly, egy szerető ölelés. Valamelyik velem egykorú barátomnak meséltem kórházi munkámról. Megdöbbenéssel hallgattam szavait: „Nem hiszem, hogy van szomrúbb dolog a világon, mint az öregek között élni. Én ilyen munkát egyből visszautasítanék”!. Bizonyos szemszögből nézve igazat mondott. Valóban szomorú látvány az az ember, akinek ereje napról napra fogy. De az is igaz, hogy nagyon sok elégedett öreggel találkoztam, akik boldogan gondoltak visz- sza életükre. Ezek az emberek többet mondtak nekem az igazi boldogságról, mint bármelyik fiatal társam mondani tudna nekem. Nem tudom elfogadni azoknak a fiataloknak az álláspontját, akik szemet hunynak az élet ama szakasza előtt, amely valamennyiünknek , tehát nekik is egyszer osztályrészük lesz. Szívesen mondanám nekik: „Sajnállak benneteket egész szívemből. Sajnállak benneteket, hogy nem lehettek részesei annak a csodálatos élménynek, amellyel az élet ajándékozott meg engem ezen a nyáron az öregek kórházában." Hadd fejezzem be én ezt a kis írást azzal a mondattal, amellyel ö kezdte a nekem írott levelet: „Milyen szerencsés teremtmény vagyok én, hogy téged, legdrágább barátaim egyikének nevezhettek!” Gyarmathy Irén „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennnünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket a testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2 Kor 5,10) VASÁRNAP. — „őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem. Ne szégyenüljek meg, hogy Benned bíztam.” (Zsolt 25, 20) Az életben gyakran van okunk a megszégyenülésre Akár azért mert ráébredünk gyengeségeinkre, akaraterőnk, kitartásunk, szeretetünk hiányosságaira, akár azért, mert vágyaink beteljesületlenül maradnak. De megszégyenülhetünk mások miatt is, akik visz- szaélnek emberi jogaikkal és segítség helyett nehéz helyzetekbe sodornak minket is. A zsoltáros mélyről feltörő sóvárgással kéri Istent: a bizalom köti hozzá, ebben soha ne kelljen megrendülnie! Ez a töretlen bizalom szabadítsa meg kétségeitől és őrizze meg a jóban való hitét, törekvését. HÉTFŐ. — „Az Űr az én Istenem, megvilágosítja az én sötétségemet.” (Zsolt 18, 29) Sokszor vagyok tele panasszal s azt hiszem, hogy a világ sötét körülöttem, az emberek ridegek, a körülmények kedvezőtlenek. Pedig legtöbbször bennem van a hiba, belőlem jön elő a sötétség, barúlátás, kedvetlenség, céltalanság. Isten áldott munkáját mindig rajtam kezdi el s én meglepődve vehetem észre, hogy egyszeriben minden megváltozik, világosodik körülöttem is. Arcok válnak derűsebbé, problémák oldódnak meg s én boldogan ismerhetem fel: mi mindenért vagyok felelős, közelben s távolban ! KEDD. — „Legyen, Uram a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Benned.” (Zsolt 33, 22) Cselekedeteink, melyeket heti igénk szerint magunkkal viszünk Krisztus ítélőszéke elé, sok tényezőtől függenek: milyen korban, milyen családi körülmények között születtünk s nőttünk fel; hogyan alakult egyéni életünk, s hogyan a társadalomé, melynek minden lélegzetvételünkkel cselekvő tagjai és formálói vagyunk; milyen emberekkel hoz minket össze az élet, és így tovább. De a keresztyén ember úgy hiszi és tapasztalja, hogy a legfontosabb tényező ez: velünk van-e, rajtunk van-e Isten kegyelme, bölcs szeretetével vezet-e s erejével táplál-e bennünket. Mert, ha igen, akkor cselekedeteink nem erőlködésből, hanem hálás örömből fakadnak. SZERDA. — Az Űr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton.” (2 Móz 13, 21) Mennyi kétség és ingadozás volt már mögöttük s még több előttük, midőn megkezdik a nagy vállalkozást: a kivonulást a „biztonságos rabságból”, Egyiptomból és az új haza megtalálását, az ígéretek alapján. Semmi sem ment magától és természetesen ezen az úton: sokan megbuktak hitből s bizodalomból, de annak számára, aki figyelt az Űrra, éjjel és nappal egyaránt volt mit észrevennie s követnie. A felhő- és tűzosz- lopot lehet természeti tüneménynek is tekinteni. Mi azonban tudjuk, hogy Isten kezében minden eszközzé válik * érettünk történik. CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr megsegít engem, kicsoda kárhoztathatna?” (Ézs 50, 9) Nem önmagunk kiválóságát és támadhatatlanságát akarjuk e bizonyságtevő mondattal igazolni, csupán azt, hogy ha a* Űr megsegít és a jónak szolgálatára segít bennünket, akkor nem kell félnünk bírálattól, meg nem értéstől sem, irigységtől vagy akár felekezetközi vagy szektás kárhoztatástól sem, mert Isten a mi egyetlen Bíránk és hisszük, hogy jó akaratát ő diadalra viszi. De ha saját kemény szívűségünk, szűklátókörűségünk, önzésünk vagy irigységünk kap bírálatot, miközben Isten segítségére már régen nem is gondolunk, ne kíséreljük meg ezt Istenre hivatkozva elhárítani! PÉNTEK. — „Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.” (Ézs 42, 3) Manapság már mindenféle hulladékanyagot ügyesen fel tudnak használni valamilyen új anyag előállításához.A töredezett nádszálat és a már csak levegőt rontó, kialvás előtt pislogó gyertyabelet bizony még ma sem használják semmire. Isten azonban egyetlen emberről sem mond le! ö csodálatosan gazdag eszközeivel megtalálhatja azt az értéket a legelesettebb emberben is, amely- lyel az akár megtört szívvel, akár meggyógyulva be tudja tölteni hivatását. Ennél többet pedig senki nem kívánhat magának ! SZOMBAT. — „Az idegent ne nyomorgasd, hiszen ti ismeritek az idegen életét, mivel idegenek voltatok Egyiptom földjén.” (2 Móz 23, 9) De szomorúan feledékeny tud lenni az ember! Háborúk borzalmait, igazságtalanságokat, nehéz körülményeket feledve kész lenne hamarosan ismét hasonlókat teremteni! Uralkodni azokon, akikkel együtt korábban maga is nyögte mások uralkodását. Isten azt akarja, hogy tisztább és igazabb legyen az életünk! Hogy ne a különbségeket hangsúlyozzuk, hanem azt, ami összeköt. Hogy az idegent is közelivé tegyük emberséggel s a szolgálat lelkületé- vel, mellyel tartozunk minden embertársunknak: velünk egyetértőknek és másként látóknak ... Szirmai Zoltán — NEGYVELEG. Örömünnepe volt október 25-én a gyülekezetnek. Ezen a napon, a 186. templomszentelési ünnepen adta át rendeltetésüknek Ka jós János lelkész a villanymeghajtásra átszerelt harangokat. Az anyagi fedezetet az egész falu megértése és támogatása biztosította, a kivitelezést pedig a hívek egy áldozatkész csoportja hajtotta végre. Külön kitűnt Stróhéber Károly, Pogymik Gyula, Kiss Gyula és Papp Sándor nagyértékű munkája. „Áldjátok népek a mi Istenünket és hallassátok az ő dicséretének szavát.” CSEPEL. A gyülekezet őszi szeretetvendégségén dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója tartott élménybeszámolót az észt nép és az észt evangélikus egyház életéről. A programot Mátis András, Gergely Péter és Böröcz Enikő teológusok szolgálatai egészítették ki. Anja Paalanen, a hazánkban ösztöndíjasként tanuló finn lelkésznő a testvéri finn egyház köszöntését tolmácsolta. Az igehirdetés szolgálatát is dr. Selmeczi János igazgató végezte. — MEGVÉTELRE keresek kisméretű harmóniumot. Evangélikus Lelkészi Hivatal, Csabacsüd. — YVOODSTOCK-KANADA 18 regiszteres, pedálos, igen szép hangú harmonium eladó. Cím a kiadó- hivatalban. — KISGYERMEKEK napközi ellátását vállalom. „Szénatémél” jeligére a kiadóhivatalba. — ELADÓ egy komplett ebédlő- bútor (tízdarabos, intarziás, bieder- maier). Budapest, XVI., Sashalom, Lillafüred u. 53. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—071 Csekkszámlaszám: 20.412—VHI. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4239 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató