Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
vagytok, lennetek kell! Piispöklátogatns n Nagymágócsi gyülekezetben Ha Magyarországi evangélikus egyházunkban vasárnaponként, küriilbelül ezer alkalommal hirdetik lelkészeink Isten igéiét a gyülekezetek előtt. Országos átlagban hetenként a gyülekezeti tagok 30—35 százaléka vesz részt az istentiszteleteken. Ez a szám természetesen vidékenként változik. Városokban kisebb, falvaink- ban sok helyen magasabb. Gyülekezeteinkben komoly, és előrevivő munka folyik az ifjúság körében is, és az elmélyült hitélet gyümölcseként intenzív diákóniai munka folyik. Viszont látnunk kell a negatív jelenségeket is, mert csak így tudunk az egyház jövőjéről — emberileg — reálisan tervezni. Ismerjük mi is. mert naponként találkozunk vele szolgálatunkban, a szekularizáció Közel ötszáz éve, hosszas kilincselés után, képzeletének engedve indult útnak nyugatra Columbus, akinek a nevéhez fűződik Amerika felfedezése. De aki még úgy halt meg, hogy azt hitte, India valamelyik szigetén kötött ki. Bátor, hősies cselekedet volt, s a történelem nem tudta kellőképpen honorálni. Pontosan ebben az évben, 1492-ben került Luther Márton a mansfeldi iskolába. Es 1521-ben, amikor reformátorunk V. Károly császár előtt állt, indította utolsó rohamát Cortez Mexikó fővárosa, Te- nochtitlan ellen. Hogy mit tudott Luther Márton az Újvilágról, örök rejtély marad. Mert hiszen írásaiban nincs nyoma annak, hogy valamilyen összefüggésben is foglalkozott volna vele. Pedig neki igazán mindenre kiterjedt a figyelme. Ma minden gyermek kezében ott az atlasz, képe van a világrészek elhelyezkedéséről, arányokat tud állítani s az onnan érkező események hírét egyidejűleg veszi. Milyen nagy utat tett meg az emberiség csupán Amerika felfedezésétől! Az északi sarktól a déli sarkig összefüggő hatalmas világrész felfedezése nem véletlenül fordulópont az emberi történelem, tudomány és kultúra területén. Két évszámot használnak az újkor kezdetének jelölésére, Az egyik Amerika felfedezése, 1492; a másik a reformáció elindulása, 1517. Nincs értelme vitatkozni azon. hogy melyik évszámot helyesebb alkalmazni, de hogy az amerikai kontinens bekapcsolása az egyetemes ismeret és gazdaság vérkeringésébe mit jelent, azt nagyjából érezzük. Magunk is elindulunk a felfedezők nyomában, keresve azokat, akik hitsorsosaink, akik az Újvilágban ugyanannak a lutheri szellemnek gyermekei, akikkel közös hitvallási alapon' állunk. Meg akarjuk ismerni azt a környezetet, amelyben élnek, amely hazájuk, és amely akár keserű, akár lágy kenyeret adott gyermekeinek. Columbus volt tehát az a genovai hajós, aki először pillantotta meg európai szemmel az Újvilágot. Több, mint két hónapon át félelem és kétség között vitorlázott, míg partra szállhatott San Salvador szigetén, kezében a spanyol király lobogójával. A Santa Maria, Pinta és Nina alig néhány tonnás lélekvesztők azonban aranyat, pamutot, különös állatokat és madarakat, és két ijedt szemű, festett indiánt hoztak magukkal. A két utóbbit meg- keresztelésre. Ez az emlékezetes esztendő azonban nemcsak Amerika felfedezését. jelentette az európai ember számára, de egyúttal kezdetét vette az Újvilág hosz- szan tartó szenvedése Mert alig vették hírül a tengeri hatalmaik hajósai, hogy arany található az ismeretlen földrészen, erőt Vett rajtuk az ,,aranyláz” és elképesztő áldo- zathozatal mellett, indultak el felkutatására. Bámulatos gyorsasággal tárták fel a kontinens partvidékét és belsejét, kereshatását. Igaz ugyan, hogy sokkal kisebb mértékű- ez a szekularizáció hazánkban, mint a nyugati országokban, de számolnunk kell vele, főleg városi gyülekezeteinkben. Naponként elénk kerülő probléma a belső vándorlás kérdése, moly nagyon sok vidéki gyülekezetei érint érzékenyen, mivel legjobb templomos híveik költöznek faluról városra. Egy másik probléma, mellyel vidéki gyülekezeteink szembetalálják magukat az a folyamat, mely a tanyavilág centralizálását és végső soron megszüntetését tűzte ki célul. Az előbb említett hatások néhány gyülekezetben égetően jelentkeznek. így Nagymágó- eson, melyhez kiterjedt tanyavilág is tartozik. A templomve Eldorádót és egyéb mesés országokat, de nyomukban pusztulás, vér, könny, jaj, panasz és szenvedés maradt. Egyetlen más kontinens feltárása nem ment ilyen gyorsan és precízen végbe. Amerika őslakossága hirtelen megismerkedhetett a fehér, az európai ember civilizációjával, hideg, számító kegyetlenségével. Ez az őslakosság nemcsak halálra ítéltetett, de hamarosan sorstársakat kapott az Afrikából behurcolt fekete rabszolgákban * Élén ennek a felfedezésnek spanyol és portugál hajósok és kalandorok jártak. Az akkori pápa, VI. Sándor igyekezett a két katolikus állam, Spanyol- ország és Portugália koegzis- tenciáját a kontinensen sürgősen megteremteni (1493), és megosztotta egy egyenes vonallal közöttük az Újvilágot, de ez a nevezetes döntés csak a későbbiek során vált jogi kiinduló ponttá. A leghirhedtebb expedíciókat Cortez (1518—21) és Fizar- ro (1531—33) vezette. Az előbbi Mexiko, az utóbbi Peru ellen fordult. Ez a két bravúros diadal hatalmas zsákmányt hozott a kapzsi foglalóknak, de két ragyogó birodalom és kultúra teljes elpusztulásával járt. Eközben a kontinenst legyező alakjában vették körül és ostromolták a felfedezők. Hihetetlen nehézségeket és veszélyeket állták ki, miközben fáradhatatlanul kutatták arany, dicsőség és bármilyen különösen hangzik ebben az összefüggésben: megtéríthetők után. A legtöbb kutató expedícióban csak maroknyi katona és az elmaradhatatlan papi kíséret vett részt. így legfeljebb négyszázan. ha voltak. De abban az évben, amikor Cortez Montezuma császárt foglyul ejtette, vagyis 1521- ben, Magellán megkerülte Dél- Amerikát s hajóival tovább vitorlázott a Csendes-óceánon. 98 napig tartott Földünk első körülhajózása. És igaz, hogy őt magát megölték a Filippi-szigeteken, de most már minden kétséget kizáróan „gömbölyű volt a Föld”. Ezen a „gömbön'’ helyezkedik most már el Amerika is. amelyet három részre osztva ismertetünk. 1. Dél-Amerika (spanyol nyelve, kultúrája miatt Latin-Amerikának neveznek). 2. Közép-Amerika és a Karib-szigetek (szintén Latin - Amerikához sorolnak) és 3. Észák-Amerika, amelynek angolszász kultúrája van. A három rész éles vonallal elválasztható. A VI. Sándor pápa által húzott határvonal, amely elsősorban Közép- es Del-Amerikát érintette, legjelentősebb kihatása a gyarmatosításon kívül a vallásra, ill. a hitéletre volt. mert hiszen napjainkig protestantizmusról komolyabb értelemben véve itt nem beszélhetünk. E területen nagyon sokat szenvedtek hitsorsosaink a ■'•állásos üldöztetés miatt De mindezekkel * továbbiakban foglalkozunk. Ä, P. kent. Néha el-el maradtak istentiszteletek. A gyülekezet áldozatkészsége oly mértékben fogyott meg, hogy még a központi kötelezettségének sem tudott mindig eleget tenni a gyülekezet. Az említett problémák mellett nehezítette a helyzetet az a tény is, hogy a tízgyermekes lelkész, Kálmán Lajos családja megélhetése érdekében állást vállalt a helyi tsz-ben. Öröm ugyan, hogy egy-egy lelkészünk becsülettel megállja a helyét nem egyházi állásban is, de ez azt jelentette, hogy a gyülekezeti munkában nem tudta maradéktalanul betölteni kötelességeit. D. Káldy Zoltán püspök október 4-én azért látogatta meg a gyülekezetét, hogy nehéz helyzetéből kivezető utat, a gyülekezet jövőjére nezve megoldást keressen a helyszínen a gyülekezettel közösen. Először igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Mt 9,35— 38 alapján. Igehirdetésében a püspök arra hívta fel a gyülekezet figyelmét, hogy a mai istentiszteleten találkozhatunk még Jézussal. Jézus azért szól, mert segíteni akar, látva ele- settségünket és gyengeségünket. Nem büntetni, hanem segíteni! „Isten most sem azzal jön, hogy megítél, hanem ma is irgalmával és szeretetével közeledik hozzánk. Lehetőséget ad az új kezdetre... Ebből a kicsiből, ami itt van, tud a Szentlélek újra gyülekezetét teremteni. Kevesebben maradtatok, de vagytok, és ha vagytok, lennetek kell, mert Isten azt akarja, hogy éljetek. Igéjét hallgassátok és szeressétek” — mondta igehirdetésének befejezéseként a púpok. Az istentiszteletet követő közgyűlésen, amelynek egyetlen tárgysorozata a gyülekezet jövője volt, világos képet tudtunk alkotni a jelenlegi helyzetről és körvonalazódott a további teendők sorozata is. A jelenleg kb. 120 családból álló gyülekezet az elkövetkező hónapokban maga dönt további sorsáról oly módon, hogy a lelkész vállalta 60 család és a presbiterek szintén hatvan család meglátogatását. Ezeknek a látogatásoknak az eredményei döntik el az év végéig a további teendőket. Az istentiszteleten résztvevők arról a szándékukról tettek tanúbizonyságot, hogy tovább is önálló gyülekezet akarnak maradni. Ennek egyik tanújele volt az istentisztelet offertóriu- ma is, mely közel 700 Ft volt. Ez az összeg fele az előző egész évi offertóriumnak. Adja Isten — és mi nagyon bízunk benne —■, hogy így lesz, hogy a gyülekezet minden egyes tagja érezze át azt a felelősséget, melyet a jelenlevők átérezték, és melynek az eredménye az a szándék volt, hogy megmaradjanak önálló gyülekezetnek. if j. Kendek György A VÍZRŐL ö víz, ma rólad dalolok. Te minden jók közt legnagyobb Szolgálsz szelíden, hallgatag, Megtöltesz minden poharat Égből hulló kristály eső S a föld mélyéből törsz elő: Te fürdeted a szenvedőt, Megöntözöd a zöld mezőt. Hópehely vagy és lenge der, Toldi lesz a ruhánk fehér. Minden piszkot beléd mosunk S te tükrözöd a mosolyunk, Ha beszennyez a mi bűnünk, Rút csatornákba száműzünk, S te harmatként szállsz újra ránk, Hús csókod enyhíti a szánk. A testünkbe épülsz bele.. I Ó, mindenség mindenese! Bár lehetnék, mint te, olyan Hajókat hintázó folyam, Kis madárkát a legelőn, Szőlő könnye tavaszelőn. Lengő pára hűlő teán, Zápor, szivárvány, óceán. Hű szolgája mindenkinek: Szürcsölnének szikkadt szívek. Szívnának szomjas szenvedők, Öntözném a száraz mezőt. Nem fogna part, se messzeség, Mosnám a világ szennyesét, Hogyha már mindén szép feher, Lennék hókristály, tünde dér S így olvadnék el csendesen Forró szívedben, Istenem, Rumi Erzsébet BACH BACH ORGONAORGONAMUZSIKA.fAN.AK MUZSIKÁJÁNAK FORMAVILÁGA FORMAVILÁGA címmel orgonahangverseny címmel lesz október 23-án. pénteorgonahangverseny lesz ken este fél 7 órakor a Béoktóber 30-án, csikapu téri templomban, pénteken eete VARIÁCIÓ fél 7 órakor Partita, korálelőjáték, kanonikus variációk, passa-1 a Bécsíkapu téri templomban caglia. TOKKATA OrgonáiC-dúr, Dór, d-moll. FESKÖ GYÖRGY Orgonái. FESKÖ GYÖRGY orgonamuvósz. orgonaművész Előadó- ^ Előadó: VÁRNÁI PÉTER VÁRNÁI PÉTER zeneesztéta. zeneesztéta Jegyek ára: ÍZ.— forint. Jgyek ára: 12,— fonat. látogatás nagymértekben csőkNGELIKUS FÖLDRA3Z A forrongó Újvilág leié DR. R RIEMECK 50 EVÉS Dr. Renate Riemeck profesz- szomő október 4-én töltötte be 50. . életévét. Régóta az első sorokban harcol Nyugat-Német- országban azért;, hogy felülkerekedjék a valóságos helyzeten tájékozódó békepolitika hazájában. Munkájának jelentős részét szentelte Riemeck a Keresztyén Békekonferenciának. Tagja a KBK regionális bizottsága tanácsának.a Német Szövetségi Köztársaságban, elnöke a KBK nemzetközi kérdésekkel foglalkozó bizottságának. Mint a „Stimme dér Gemeinde” hetilap szerkesztő bizottságának’ tagja hétről hétre jelennek meg elemzései a lapban a nemzetközi helyzetről Évekkel ezelőtt járt hazánkban is és igen nagyra értékeli azt az építőmunkát, amivel egyházunk hozzájárul hazánk • ban az igazságos társadalom építéséhez. AZ „ÜJ EMBER” JUBILEUMA Az „Új Ember” katolikus hetilap most ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát. Ezen ünnepi esemény tiszteletére fogadást rendeztek október 11-én a Gellért Szállóban. amelyen a hazai és külföldi egyházi sajtó képviselői közül többen megjelentek. Üdvözlő beszédet mondott dr. Várkonyi Imre prépost kanonok. majd az Állami Egyházügyi Hivatal nevében Balló István elnökhelyettes köszöntötte a jubiláló lapot s olvasta fel Prantner József államtitkár, az ÁEH elnöke üdvözlő levelét. Az ünnepélyes és szíves fogadtatáson az Evangélikus Életet D. Koren Emi! felelős szerkesztő képviselte s adta át lapunk szerkesztőségének áldáskívánságait, EVAGÉLIKUS IFJAK LENGYELORSZÁGBAN Harminctagú ifjúsági csoport tanulmányúton volt Lengyelországban a bajor evangélikus egyház területéről. A német fiatalok meglátogatták a legtöbb nagyobb lengyel várost, koszorút helyeztek el az egykori koncentrációs táborban. Birkenauban Auschwitz mellett és több megbeszélést folytattak lengyel evangélikus vezető emberekkel. A fiatalok jó benyomásokkal tértek vissza Lengyelországból. MEGHALT DOERNE PROFESSZOR Hetvenéves korában váratlanul meghalt Göttingenben Martin Doerne nyugalmazott teológiai professzor, aki 1934- ben Lipcsében kezdte meg teológiai tanári tevékenységét mint a gyakorlati tanszék vezetője, majd 5 évi rendszeres teológiai professzoráig után Rostockban és Halléban, 1954- ben a göttingeni fakultás gyakorlati teológiai professzora lett. Doerne professzor igehirdetés-előkészítő könyvei lelkészeink körében jól ismerték. ALASZKA SZENTJE Pál finn ortodox érsek haza- misszionáriusnak, Hérman- tért kéthetes alaszkai útjáról, nak szenttéavatását Herman Az érsek részt vett azon az 1795-ben a finnországi Valamo ünnepségen, ahol nyilvános- kolostorából indult alaszkai ságra hozták az első alaszkai missziói útjára. A KELETI POLITIKA ÉS A JÖVŐ Neves evangélikus és katolikus egyházi vezető emberek — többek között dr. J. Beckmann rajnai egyházi elnök — felszólították a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy a keleti politikát tegyék a jövőben politikájuk alapkövévé. A mintegy 90 személy által aláírt nyilatkozat kifogásolja, hogy majdnem kizárólag nemzeti érdekből kifogásolják az ellenzékiek a keleti politikát és a nacionalista múlt emlékeit ébresztgetik kritikájukban A nyilatkozatot, aláírók szerint a keleti politikának a jövőt kell formálnia, mert ha a keleti és nyugati ipari nemzetek nem találják meg az együttműködés útját, emberek százmilliói fognak hiába harcolni ezen a földön életjogaikért az elkövetkező évtizedben. A nyilatkozatot a bochumi szociáletikai intézet vezetője dr. Klaus Lefringhausen, K Hoppe, a római katolikus bensberger kör és H. Th. Risse, a „Pax Christi” részéről kezdeményezték. Az aláírók között sok professzor szerepel. ősz van és a Zöldség-Gyü- moles Közért pultjain ismét ott sárgállik a téli időszak oly fontos gyümölcse, a narancs. Rományik Sándornak a narancsról édesanyja jutott eszébe, nekem Erzsiké. Mint 12—14 éves kislányt ismertem meg. Amikor meglátogattam rendszerint a konyhaládán ült, onnan csacsogott és figyelte édesanyját. A kkor is ott ült, amikor a többi gyerek az iskolában tanult. Kis pályás lehetett, amikor a, szomszéd, néni felfigyelt és megjegyezte férjének: „Te, apa, nincs valami baja a kis Erzsikének?” — Küzdelemmel teli évek következtek, orvos, kórház, torna, tanító... Végül megértette a család, hogy Erzsiké örök. gyermekként marad az övék. Elfogadták. Szoba-konyhás lakás egy pesti bérházban, dolgozó apa, serdülő fiútestvér, az édesanya a beteg miatt nem vállalhat munkát, Erzsikét mégsem adták, oda és őt ez a szeretet éltette 34 éven át. Helye azóta felszabadult a terjeszkedő család részére, de örök űrt hagyott maga után. Ahogy visszagondolok rá és visszaidézem gyönyörű szemeit — amelyekhez hasonlókat ritkán látni — és hangját, meleg érzés tölt el Erzsiké azok közé tartozik, akik ha tí.thatalanul is, de bíztatnak: tovább . tovább... Én akartam tanítani és 6 lett a tanítóm. Két. dologra tanított: a. szeretet csak hűséggel párosulva igazi szeretet, és: — meglátni a hétköznapi dolgokban is a szépet. A régi városnegyedből elkerültem, más helyen róttam az utcákat és közben elröppent 12 év. Erzsiké kiesett az - útirányomból. Talán azért, mert egy lezárult korszakhoz könyveltem? — ö azonban nem felejtett el 12 éven át sem... Amikor egy este váratlanul beléptem a szobájuk ajtaján, Erzsiké szeme ugyanúgy ragyogott mint régen, nem törte meg a 12 év hűtlensége. „Ugye most már mindig el tetszik jönni." Látszólag én voltam az ajándékozó, valójában ö ajándékozott meg valamivel, ami az élet, az emberek, a jövő iránti bizalmamat megerősítette. A narancsok? Igen. .. Mar beteg volt, kis törékeny teste lassan fogyott. Láza hirtelen felszökött, majd elmúlt. Gyakran szomjúság gyötörte. Gondoltam a narancs lesz a legjobb neki. A kis bibliai képsor már ott várt kirakva, az asztalon. Melléje tettem a narancsokat. ..Bözsikém., megeszed az egyiket, jó, a. többit elteszem” — mondta az édesanyja. ..Hagyja, édesanyám, hadd gyönyörködjem bennük'” — volt a válasz, és szeme ragyogott a gyönyörűségtől Azóta szimbólummá vált- számom.ra a narancs. Futunk, loholunk, erőltetjük az „élni szépet”, „élni jót”, élni akarásunkkal, és a titok valahol máshol van Valahol ott a három- narancs körül... vagy taten szívünkben? Erzsikére gondoltam, és meleg érzés suhant ít rajtam Mintha látnám két szép szemét: tovább... tovább EL 1 Erzsiké
