Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-10-04 / 40. szám

ÉRSZ ÁG OS E VAN G É LIKUS HETILAP XXX. EVFOLYÍM/M »zäh 1970. október 4. Ära: Z,— forint Beszélgetés észt és lett testvéreinkkel Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a Szovjetunióból, az észt és a lett egyház képviseletében vendégeink érkeztek. Az észt egyházat Alfred Tooming, a 63 éves érsek és August Lee- pin főtitkár, a lett egyházat az 59 éves Janis Matulis érsek és Valdemar Plamsis konzisztóriumi tanácsos, főpénztáros képvi­selték. Szeptember 20-án Matulis érsek a Budapest-zuglói templom­ban prédikált Mt 5, 13—16 alapján. Az oltári szolgálatot Boros Károly lelkész végezte, a német nyevű igehirdetést ifj. Harmati Béla lelkész, külügyi titkár tolmácsolta. Az istentiszteleten meg­jelent D. Káldy Zoltán püspök is. Az istentisztelet keretében köszöntő szavakat mondott Leepin főtitkár, a vendégeket Kár­páti Sándor felügyelő üdvözölte. Valamennyien részt vettek az úrvacsoraosztáson. Megtekintették a szeretetházat és elbeszél­gettek a gyülekezet presbitereivel is. Tooming érsek a Budapest-kelenföldi templomban prédikált, az oltári szolgálatot Bencze Imre lelkész végezte és ő tolmácsol­ta a német nyelvű prédikációt is. Köszöntést mondott Plamsis tanácsos, akit Reuss András lelkész tolmácsolt. A gyülekezet nevében Szepesfalvy Béla presbiter szólalt fel. Az érsek az Efe- zusi levélből való textusát és az istentisztelet végén az áldást észt nyelven mondta. A vendégek együtt végezték a magyar lel­készekkel az úrvacsorái szertartást és közösen vettek úrvacso­rát. Az észt és lett egyházi delegációt fogadta Miklós Imre, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal első elnökhelyettese és ebédet adott tiszteletükre. Lapunk munkatársának kér­déseire a vendégek az alábbi feleleteket adták: Tooming érsek: Az észt evangélikus egyháznak 300 000 tagja van. A 147 gyülekezet­ben 103 lelkész és 23 prédi­kátor szolgál. Matulis érsek: A lett evan­gélikus egyház 350 000 tagot számlál. Ez a szám lehet na­gyobb is, mert sok ember van, aki a keresztyén hitet vallja, de nincsen stati szti- kaiag nyilvántartva. Tizenöt esperesség területén 226 gyü­lekezetünk van, amelyeket 97 fölelkész, lelkész és evangé­lista gondoz. Tooming érsek:' A fiatal teológusokat egy tallinni in­tézetben képezzük ki. Havon­ta egyszer 4 napra összejön­nek. A tanulmányi program 4 kurzusra van osztva és az azonos a régi tartui egyetem teológiai fakultásának a prog­ramjával. Matulis érsek: Egy évvel ezelőtt alakult meg a Teoló­giai Akadémiánk. A tanul­mányok alapja a régi rigai teológiai fakultásról maradt ránk s a munka levelező tan­folyam jellegű. A tanulmányi idő 4 év. Jelenleg 30 hallga­tónk van. A levelező tanfo­lyam lehetővé teszi azt, hogy a hallgatók valamilyen más hivatásra is felkészüljenek. Havonta 3 napra jönnek ösz- sze, hogy konzultáljanak és vizsgázzanak. Ugyanakkor a professzorok és docensek irá­nyítást adnak számukra. A tananyag szövege lett nyelvű, emellett német és angol nyel­vű műveket is tanulmányoz­nak. Tooming érsek: A lelkészek csak a gyülekezettől kapnak fizetést. Matulis érsek: A jelenlegi lelkésznemzedék kizárólag lett származású, ezért minden lelkész szoros egységben él a keresztyén néppel. A lel- készi kar gondozza Istennek az egyház számára adott ado­mányait, az igét és a szent­ségeket és a társadalom ja­vára szolgál, amelyet a szo­cializmus épít. Vannak olyan esetek, amikor lelkészek és lelkésznők maguk is valami­lyen más munkát is végez­nek. társakkal, akik ugyan abban a gazdasági és politikai környe­zetben hirdetik Isten igéjét és szolgálnak népüknek. Különö­sen nagy hatással volt reánk a Teológiai Akadémián folyó tudományos kiképzés és az egyház diakóniai munkája. Ebben a tekintetben itt sokat tanulhatunk. Matulis érsek: Lapjukon keresztül is szeretnék szív­béli köszönetét mondani azért a lehetőségért, hogy országukat és egyházukat meglátogathattuk. A vezető püspök, D. Káldy Zoltán, ugyanígy D. dr. Ottly Ernő püspök és valamennyi test­vérünk nemcsak vendégszere­tettel, hanem egyenesen forró szeretettel fogadtak bennün­ket és ezt úgy is, mint ke­resztyének, úgyis mint lettek nagyon köszönjük. Magyaror­szág evangélikus egyházának és népének minden jót kívá­nunk! Országuknak és egy­házuknak hazánkban jó híre van, ezért kívántuk a szemé­lyes kapcsolatokat felhasznál­ni a még mélyebb és szoro­sabb kapcsolat megteremtésé­re. Ezt az együttmunkálkodást jónak tartom és már Evian- ban is igen hasznosnak bizo­nyult. Él az a reményem, hogy mindez napvilágra jön min­den más nemzetközi talál­kozón, ahol a keresztyén ideá­lok és a béke munkája ta­lálkoznak egymással. Tooming érsek: Egyházun­kat csak a gyülekezeti tagok önkéntes adományaiból és offertóriumokból tartjuk fenn. Matulis érsek: Lettország­ban is minden egyháztag ön­kéntes adományokat fizet az egyház fenntartására és a közigazgatásra. Ezeknek az adományoknak bizonyos előírt részét a gyülekezetek a köz­pontnak, a konzisztóriumnak adják át. A konzisztórium sa­ját bevétele nyomtatványok­ból adódik. (Üj Testamentum első kiadása 1961-ben, énekes­könyv első kiadása 1960-ban, második 1965-ben, éneklapok és évente a naptár.) Tooming érsek: Van néhány nagy gyülekezetünk mintegy 5000 egyháztaggal, a legtöbb általában ezer lelkes. De van­nak 150—300 lelkes gyülekeze­teink is. János katedrális gyülekezetét Rigában, mint amely a leg­idősebb és amelyben mindig csali lett nyelven prédikáltak. Azután következik a Szent Anna gyülekezet Jelgavában. Ezt a teljesen lerombolt temp­lomot ismét felépítették és renoválták, mint műemlék- templomot, amit örömmel és elégtétellel mondhatok el. Tooming érsek: ökumeni­kus kapcsolataink gyakorlati szükségszerűségből nőttek ki. Bár nincsen ökumenikus Ta­nácsunk, de a Szovjetunió minden egyházával jók a kap­csolataink. Matulis érsek: A lett evan­gélikus egyház valóságos öku­menikus barátságban él a Szovjetunió más egyházaival, de különösen az Orosz Orto­dox Egyházzal. Ez a nagy egyház mindig bizonyságot tett Krisztus szerelméről és a világ békéjéről. Tooming érsek: Egyházunk tagja az Egyházak Világtaná­csának, a Lutheránus Világ­szövetségnek és az Európai Egyházak Konferenciájának. Ugyanígy. munkálkodunk a Keresztyén Békekonferenciá­ban is. Matulis érsek: A lett evan­gélikus egyház is tagja a nagy keresztyén családoknak, a Lutheránus Világszövetség­nek és az Egyházak Világta­nácsának. Ezekből a közpon­tokból áradnak szét kapcso­lataink sugarai is. Az érsek ünnepélyes felavatását 1969- ben a tradíciónak megfelelően Sven Danneil svéd püspök végezte. Ezt megelőzően is jó viszonyban voltunk az NDK és Lengyelország egyházaival és mostani látogatásunktól kezdve igaz keresztyén kap­csolatban szeretnénk lenni Magyarország kedves evangé­likus egyházával is. A két érsek nyilatkozatát Tooming érsek ezekkel a sza­vakkal fejezte be: — „Hálá­san köszönjük a meghívást! Nagyszerű könyvtárat és szé­pen berendezett levéltárat láttunk. Nagyon élénk és szí­vélyes beszélgetést folytat­tunk hallgatókkal és profesz- szorokkal és az ökumenikus Tanáccsal. Nagyon örülünk annak, hogy a magyarországi egyházak oly szépen együtt munkálkodnak a magyar nép­pel a békéért!” V. L. Sokféleképpen hivattunk el Ezekben a hetekben az or­szág minden iskolájában meg­kezdődött a tanítás. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek ültek be az iskolapadokba, hogy tanuljanak, hogy felké­szüljenek az életre. Lapunk előző számában hírt adtunk arról, hogy ünnepélyes kere­tek között megnyílt az új tan­év Teológiai Akadémiánkon is. A 31 hallgató közül 6 új első éves és egy finn ösztön­díjas hallgatónő kezdte meg újból teológiai tanulmányait. Olvasóinkat bizonyára ér­dekli, hogy kik ezek az első­évesek, s milyen indításnak engedve választották élethi­vatásul a teológia tanulmá­nyozását, illetve a lelkészi szolgálatot. Amikor közöttük ülök, s beszélgetek velük, ma­gam is erre a kérdésre kere­sem a feleletet. Bálint LL zló: Nyíregyházi tősgyökeres evangélikus csa­ládban nevelkedett. Két évvel ezelőtt érettségizett, s azóta technikusként dolgozott. Rendszeresen járt a gyermek biblia órákra, majd az ifjú­sági biblia órákra. A lelkészi szolgálatra való jelentkezéssel édesapja halála óta (1968) kezdett komolyabban foglal­kozni. Egy teológiai hallgató igehtrdető bizonyságtétele ad­ta meg a végiső indítást, hogy Isten igéjének szolgálatába álljon, s élete célja az legyen, hogy az embereket Jézushoz vezesse. Böröcz Enikő: Körmenden született, ahol édesapja misz- sziói lelkész volt. A családi megpróbáltatások korán meg­taníttatták vele, hogy a leg­főbb támaszt és segítséget Is­tenben kell keresni. Sopron­ban érettségizett, ahol szor­galmasan részt vett a gyüleke­zeti életben. Érettségi után ápolónői képesítést szerzett, majd ápolónőként dolgozott Budapesten. A fasori gyüle­kezetben kapta az indítást, hogy a lelkészi hivatást vá­lassza, mert „úgy reméli, hogy itt a- teológián kapja meg azt a tudást, amivel ki­mehet az emberek közé Is­ten igéjével, s itt szerezheti meg azt a leik ületét, amely­nek erejével türelemmel és hozzáértéssel tudja szolgálni az emberek boldogságát.” Ka jós Anna Mária: Nagy- velegen nevelkedett, ahol édesapja a gyülekezet lelké­sze. Konfirmáció után már örömmel és készségesen segí­tett édesapjának a gyermek bibliaköri munkában. Székes­fehérvárott érettségizett az egészségügyi szakközépiskolá­ban, majd érettségi után ápolónőként dolgozott Buda­pesten. Még középiskolás ko­rában néhány hetet egy NDK- beli gyermekotthonban töltött, s itt kapta az első indítást, hogy élethivatásul az egy­házi diakóniai szolgálatot vá­lassza. Ha elvégzi tanulmá­nyait, elsősorban ezen a te­rületen szeretne dolgozni az emberek javára, Isten dicső­ségére. Kormos Anna: Pusztabán­révén, a mezőtúri gyülekezet kis szórványában nevelkedett. 1965 óta rendszeresen járt a fóti kántorképző tanfolyam­ra, s a tanultakat igyekezett gyülekezetében hasznosítani. A kántortanfolyamokon ta­pasztalt lelki élet volt rá leg­nagyobb hatással, hogy hiva­tásul az ige szolgálatát vá­lassza. Élete legfőbb tartal­mának és céljának az embe­rek szolgálatát tekinti, s re­méli, hogy ehhez a szolgálat­hoz itt a teológián nemcsak képesítést, hanem erőt is kap. Morauszki András: A nyír­egyházi gyülekezetben nevel­kedett. Középiskolai tanulmá­nyait —, mivel közben dol­goznia kellett — magánúton végezte. A nyíregyházi ke­gyességnek megfelelően, szin­te „belenevelkedett” a gyüle­kezetbe. A lelkészi szolgálatra való elhívást elsősorban az if­júsági biblia órákon kapta. Ügy érzi, hogy mint lelkész tud majd legtöbbet tenni az emberek öröméért, boldogsá­gáért. Reisch György: A soltvad­kerti gyülekezet neveltje. Két évvel ezelőtt jelentkezett a teológiára, de a katonai szol­gálat miatt csak most tudja megkezdeni tanulmányait „Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint nem alkalmas az Isten országára” — mondja. Ö nem hátra néz, hanem előre. Ezért jött visz- sza. S hogy a keresztyén élet harcában mindig győzelmesen tudjon lépni előre, rendszere­sen sportol. Véleménye sze­rint a keresztyén életben és szolgálatban is jó küzdő szel­lemmel rendelkező, s a küz­delmet kitartással vállaló „sportemberekre” van szük­ség. Anja Paalanen: A finn­országi Varkausban született és nevelkedett. A teológiai tanulmányokat azért válasz­totta, mert szereti a gyerme­keket, s közöttük szeretne szolgálni Isten igéjével. Ta­nulmányait már be is fejez­te, sőt két éven át, mint hit­oktató tanított is az egyik iskolában. Magyarországra azért jött, hogy megtanuljon magyarul, s megismerje a magyar népet és evangélikus egyházunkat, annak életét és történetét. S ha majd vissza­megy diákjai közé, nékik is tovább szeretné adni magyar népünk és egyházunk szere- tetét. Lám, milyen színes a kép elsőéveseink elhívásáról! Sok­féleképpen hívattak el, de mindegyiket ugyanaz az Ür. az egyház Ura hívta el a szolgálatba. Azt kívánjuk, hogy az egyház Ura kísérje el és áldja meg őket nemcsak tanulmányaik folyamán, ha­nem egész életükben és szol­gálatukban. Dr. Selmeczi János Tooming érsek: Magyaror- Matulis érsek: T szági látogatásunk alkalmat ban gazdag gyülekezeteink fő­ad arra, hogy kapcsolatainkat képpen a városokban vanna.-í. elmélyítsük azokkal a szolga- Első helyen említeném aSzent Kustánszeg Göcsej hazánk délnyugati csücskében a néprajzkutatók kimeríthetetlen táptalaja ősi szokásaival, eszközeivel, épít­kezésével s egész világával. Nem evangélikus vidék. Híve­ink szórványosan élnek s rend­szerint későbbi betelepültek. Kustánszegen 1902-ben köl­tözött be az első evangélikus: Simon Kálmán. Az ő családi házát adományozták az örökö­sök az evangélikus egyháznak imaház céljaira 1949-ben. Áta­lakították az épületet. Oltára a barlahidai templom kicsinyí­tett mása, s a szószék előtt 30 ülőhely várja a híveket a té­len fűthető kis imaházban. Az épületet most tatarozták, telje­sen saját erőből. A hívek száma 41. Havonta egyszer tartanak istentisztele­tet. Az imaház létesítésekor a kis gyülekezet jogilag Zalaeger­szeghez tartozott, amelynek lel. késze akkor Nagy Miklós volt. De gyakorlatilag Barlahida gondozta, lelkész akkor Feller Ádám volt. Ma jogilag is Bar- lahidához tartozik — gyakor­latilag Pintér János zalaeger­szegi lelkész látja el a szolgá­latokat. Jubileumi ökumenikus közgyűlés és a Keresztyén Békekonferencia budapesti tanácskozásai Amint ezt már előzetesen jeleztük, a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa szeptember 27-én, vasárnap délután ünnepi közgyűlést tartott a Deák téri evangé­likus templomban hazánk fel- szabadulásának 25. évfordu­lója és I. István születésének 1000 éves jubileuma alkalmá­ból. A közgyűlésen az öku­menikus Tanács tagegyházai­nak vezetői, a budapesti gyü­lekezetek számos tagja mel­lett jelen volt a külföldi, test­véregyházak mintegy 20 kép­viselője is. A jubileumi közgyűlést kö­vető napokon a Keresztyén Békekonferencia három veze­tő testületé tanácskozott Bu­dapesten. A Nemzetközi Tit­kárság szeptember 28—29-én, a Munkabizottság szeptember 29—október 1. között, a Struk­túra Bizottság pedig október 2-án tartotta ülését a Refor­mátus Teológiai Akadémia épületében. Tanácskozások folytak többek között ■ az „Európa és az aktuális világ- problémák” témáról, egy Európa kérdésével foglalkozó egyházi konferencia előkészí­téséről, valamint a mozgalom további terveiről. Beszámolók hangzottak el az utóbbi hóna­pok nagy ökumenikus találko­zóiról is. A Keresztyén Békekonfe­rencia tanácskozásai remény­ség szerint jelentős mérték­ben hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyházak megerősöd­jenek Istentől nyert feladatuk végzésében, a keresztyén bé­kés zolgálatban. A jelentős ökumenikus al­kalmakról, melyek kapcsán több mint 50 külföldi vendég érkezett hazánkba, következő számainkban további beszá­molókat közlünk. BRASSÓ—POJÄNA A Lutheránus Világszövetség által rendezett Kisebbségi Egyházak Konferenciája, ame­lyet a romániai Brassó mellet­ti Pojánán tartottak, végétért. A konferencia befejezése után vasárnap a résztvevők közül többen prédikáltak különböző romániai evangélikus gyüleke­zetekben. Egyházunk küldött­sége — amelynek tagjai D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Pröh- le Károly teológiai professzor, valamint Görög Tibor, D. Ko­rén Emil és Mekis Ádám es­peresek voltak — hazaérke­zett. Beszámolójukra követke­ző számunkban térünk vissza. ÜJ PÄTRIARKA Moszkvai jelentés szerint 1971. május 30-tól június 2-ig ülésezik Moszkvában az Orosz Ortodox Egyház Országos Zsi­nata, amely meg fogja válasz­tani az április 17-én elhunyt Alexius pátriárka utódját. A zsinatot előkészítő bizottság­nak 16 püsp ik, két lelkész és három laikus tagja van.

Next

/
Thumbnails
Contents