Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
0 R S Z Á G O S EVANG É L I K U S H ÉTI LA P xxxv. Évfolyam, 58. szäm 1970. szeptember 20. Ara: 2,— forint ELKÜLDETTŰNK A VILÁGBA (3) <— A Lutheránus Világszövetség Ötödik Nagygyűlése Evianban — A nagygyűlés Jellemzője volt, hogy időileg is és tartalmilag is szokatlanul sokat foglalkozott azokkal a társadalmi, politikai és gazdasági problémákkal, amelyek az emberiség nagy családját érintik és foglalkoztatják. A „szokatlan” kifejezést azért kellett használnom, mert az előző nagygyűlések ezeket a kérdéseket elkerülték, illetőleg nagyon szürkén érintették. Mintha az előző négy nagygyűlés igazolni akarta volna azt a felfogást, hogy az evangélikusság a nagyvilágban nem mutat érdeklődést a társadalmi kérdések iránt. Ez volt a helyzet még Helsinkiben is 1963-ban. Evianban azonban nem így történt. Oly mértékben kerültek előtérbe a társadalmi kérdések, hogy egyes delegátusok szerint „a nagygyűlés idejének háromnegyed részét azzal töltötte, hogy a társadalmi problémákkal foglalkozott.” Magunk részéről ennek csak örülhetünk, hiszen két évtized óta állandóan mondjuk, hogy az egyházak csak akkor tudják betölteni szolgálatukat, ha nem akarják megkerülni a társadalmi problémákat, hanem azok összefüggésében hirdetik az evangéliumot és végzik szeretetszolgálatukat. Alkotó tanítványság Tödt heidelbergi professzor „Alkotó tanítványság a jelenlegi világkrízisben” címen tartott rendkívül figyelemreméltó előadást. Arról szólt, hogy az egyháznak ma Krisztus szolgálatát kell magára vállalnia a világban. De nem elég idézgetni, hogy nekünk „Krisztus követésében kell járnunk”. A teológiai tételekkel és megállapításokkal nem elégedhetünk meg, mert ezekkel nem segíthetjük elő a világ problémáinak megoldását A modern világ megköveteli, hogy egyfelől új, produktív feleleteket adjunk azokra a kérdésekre, amelyekkkel a mai világ küszködik, másfelől cselekedjünk is a megoldások érdekében. Az egyház nem nézheti tétlenül azt a világfolyamatot, amely életpusztító katasztrófához is vezethet és megsemmisítheti a civilizációt A bűn nyilvánvaló következményeinek elhárításáért kell fáradoznunk. Felelősséggel kell vállalnunk ezt a szolgálatot. A „keresztyén kisebbség”-nek a világban szeretettől megkötözöt- ten kell segíteni a humanizá- lódást és a béke ügyét. Ez az „alkotó tanítványság”. ,,Tartózkodó semlegesség és jámbor ékesszólás?” A nagygyűlés megállapította, hogy „mélyen érint mindnyájunkat a jogtalanság, amely az emberiséget fenyegeti és reá nehezedik”. A tennivalók tekintetében — mondja a nagygyűlés által elfogadott egyik nyilatkozat — válaszút előtt állunk. „Vagy olyan általánosságokban kell lényegbevágó nyilatkozatainkat kifejeznünk, hogy azokat jámbor ékesszólási gyakorlatnak lehet tekinteni. Vagy az emberi méltóság megsértésének nagyon sok kérdését és példáit kell megtárgyalnunk, egyenként, gondosan dokumentált vizsgálat alapján, amire ritkán van időnk és vannak technikai segédeszközeink... Az V. nagygyűlés azonban nem hallgathat ezeknek a nehézségeknek ellenére sem. Mint az evangélikus egyház képviselőinek, mégis hinnünk kell abban, hogy fel lehet ébreszteni a keresztyének lelkiismeretét megfelelő és konstruktív cselekvésre.” Igen jelentős a nagygyűlésnek az a reális megállapítása, hogy „hagyományaink alapján az evangélikus egyházak abban a veszélyben vannak, hogy tartózkodó semlegességet tanúsítanak a saját országuk szociális problémái iránt. Ezért bátorítani kell őket arra, hogy küldetésüket a világban úgy valósítsák meg, hogy egyértelműen azok pártjára állnak, akik igazságtalan struktúrák alatt szenvednek.” A nagygyűlés határozatot fogadott el, amelyet megküldenek minden tagegyháznak. Ebben a határozatban azt javasolják a tagegyházaknak, hogy gondolják végig szolgálatukat a szociális problémák összefüggésében és hozzanak megfelelő határozatokat. Eközben tartsák szem előtt a következő szempontokat: „Mivel minden keresztyénnek aktív módon tanúságot kell tennie a társadalomban — aki ezt elhagyja, az nem tölti be kötelességét, illetve elmulasztja keresztyéni kiváltságát — és mivel az egyház nem létezhetik légüres térben, távol a társadalomtól, amelybe pedig tanúságtételre és szolgálatra küldetett, ezért elhatározzuk: a Lutheránus Világszövetség sürgesse minden tagegyházát olyan irányú munkára, hogy ezek a gyülekezeteiket tegyék érzékennyé arra, hogy felismerjék a kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági helyzetet, amelyben élnek és végezzék keresztyén kötelességüket ezekben a helyzetekben.” Az emberi jogok védelme A nagygyűlés hangsúlyozottan foglalkozott az emberi jogok védelmével. Hivatkozott az Egyesült Nemzetek idevonatkozó „Nyilatkozat”-éra. Felhívta a tagegyházak figyelmét, hogy tegyenek meg mindent saját területükön az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. „Egyetemes krízissel van dolgunk, — mondja a határozat — amelyet az emberi jogok növekvő megsértése jellemez”. Külön is kiemeli a határozat Braziliát, ahol „az emberi jogok drámai és nyilvánvaló megsértése történik.” De több más helyén is a világnak hasonló a helyzet. Éppen ezért a nagygyűlés delegátusaira vár az a feladat, hogy „a saját tagegyházaiban felébresszék annak érzését, milyen kétségbeejtően sürgős a segítő-helyreigazító cselekvés, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok és a világbéke területén.” „Felmeljük szavunkat továbbá az ellen, hogy az emberi jogokat megtagadják az igazságtalan gazdaságitársadalmi rendszerek kevésbé erőszakosnak tűnő következményein keresztül is nem egy esetben a nagyszabású ipari fejlesztés módszerével, amelyet gyakran más országok lakói ellenőriznek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen módszerek áldozataira rázuhan az éhség, a nyomor és a reménytelenség.” Aki a határozatnak ezt a mondatát olvassa, azonnal rájön arra, hogy a Lutheránus Világszövetség lényegében a kapitalizmus kizsákmányolását ítélte el ebben a mondatban! A faji megkülönböztetés ellen Igen éles határozatot hozott a nagygyűlés a faji megkülönböztetés ellen. Elítélte az antiszemitizmust. De ezen túlmenően minden fajta megkülönböztetést a fajok között. „Fájlaljuk és elítéljük a faji gondolkodás és faji megkülön- böztetétés minden formáját; azt javasoljuk, hogy a Lutheránus Világszövetség és tagegyházai használják fel eszközeiket és erőiket olyan programok kialakítására, melyek hozzásegíthetnek a megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséhez az egyházban és a társadalomban.” A felszólalásokból kitűnt, hogy több afrikai országban — elsősorban Dél-Afrikában — még az úrvacsorái közösség sem áll fenn egyes evangélikus egyházakban. Ezért ,,az evangélikus egyházban minden emberfaj tagjainak készeknek kell lenniük arra, hogy minden időben együttesen részesüljenek az úrvacsorában”. A határozat azt is kimondja, hogy támogatni kell azokat „a jóakaratú embereket”, akik a faji megkülönböztetés ellen és minden emberfaj iránti igazságos magatartásért küzdenek a társadalomban. Végül felhatalmazta a nagygyűlés az elnökséget, hogy küldjön delegációt azokhoz a tagegyházakhoz, amelyekben a faji kérdés fennáll és szólítsa fel őket, hogy „a fajok iránti gyakorlatukat a lehető leggyorsabban hozzák összhangba a keresztyén testvériség alapelveivel”. Béke, európai biztonság A nagygyűlés kifejezte óhaját, hogy „az életveszélyes katonai rendszereket világméretű biztonsági és jogrendszerek váltsák fel.” Fáradozni kell a béke megvalósításáért. Állást- foglalt a nagygyűlés amellett, hogy „minden nemzetet vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szövetségébe.” Ez a határozat természetesen vonatkozik a Német Demokratikus Köztársaságra is. Éppen a magyar egyház delegátusainak javaslatára a nagygyűlés kimondotta: „az a javaslat, hogy egy európai biztonsági konferenciát hozzanak létre, remény- teljes lehetőségeket ajánl és az egyházak ezen a téren megtalálhatnák annak útját, hogy annak céljai megvalósításához bátorító és segítő formában járuljanak hozzá.” A fenti határozatokhoz a következő megjegyzést kell fűznünk: 1. Nagy előrelépés történt a nagygyűlésen a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás területén. 2. Meggyőződésünk szerint azonban még konkrétebbeknek kellett volna lenniük a határozatoknak. Nem vonta le eléggé a nagygyűlés annak az egyébként jó megállapításának minden következményét, hogy ha a nagygyűlés döntéseiben általánosságokban marad, akkor „azokat jámbor ékesszólási gyakorlatoknak lehet tekinteni.” Nyilvánvaló ennél sokkal több történt a nagygyűlésen, de még sem annyi, amennyinek a jelenlegi világhelyzetben történnie kellett volna. (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán Farkasrét A Budapest—Kelenföldi gyülekezet perifériája fent a hegyoldalban. Szétágazó nagy területen 336 lélek a kertes házak és családi villák világában. Szórványként kezdték gondozni a harmincas években s hol iskolatermekben, hol családi otthonokban tartottak istentiszteleteket. Végül a Farkasréti temető szomszédságában, annak főbejáratánál alig néhány lépésre megvettek az egyre intenzívebb gondozást igénylő hívek egy régi raktár- helyiséget 1964-ben. Dr. Kocsis Iván és Kéry Gyula építészek tervjavaslatai alapján tatarozták, átalakították, s még az év reformáció emlékünnepén felavatták. Az épület is, a lelki munka is az illetékes evangélikus és református anyagyülekezetek közös létesítménye és szervezése. A költségekből az evangélikus részre 100 000 Ft esett, amit 10 000 Ft Gyülekezeti Segély összegen túl maga a gyülekezet fedezett. 50 ülőhely van benne. A templomtérből és néhány kisebb helyiségből álló épületet az evangélikus hívek hetente kétszer használják istentisztelet, ilL bibliaóra keretében. Szervező és gondozó lelkészük dr. Rezessy Zoltán. Az ízléses modem külső, hasonló belsőt kíván az ideiglenes berendezés után. Kilencvenset százaié!; Érdeklődéssel és figyelemmel olvastam társadalmunk és népünk iránymutató és vezető testületének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a Központi Bizottság által a napilapokban nyilvánosságra hozott irányelveit a X. kongresszus előtt. Szemléletes, tartalmas és terjedelmes tájékoztató mindnyájunk számára: milyen eredményeket értünk el eddig, és milyen célkitűzéseket valósítunk meg a közeli jövőben. A számok, kimutatások, adatok tükrében is észrevehető az, aminek napról napra részesei vagyunk: hogyan alakult át a mezőgazdaság, mennyit fejlődött az ipar, hogyan dolgozott a kereskedelem, hogyan terjedt a műveltség, a kultúra, milyen mértékben gyarapodott az oktatási és egészségügyi intézmények hálózata... stb. Engem a számok tengerében különösen egy adat késztetett elgondolkodásra, az ezt magyarázó szövegrész kapcsán: „. .. 97% ...” „... Az egészségügyi ellátás számottevően fejlődött. A lakosság 97%-a ma már társadalmilag biztosított. A negyedik ötéves terv időszakában számos új rendelőintézet épül, növekszik az általános és gyermekorvosi körzetek száma, 6500— 7000 ággyal gyarapodnak a kórházi férőhelyek, javul a fekvő- és járóbetegellátás, általában az egészségügyi ellátás...” Tehát lakosságunk 97%-a SZTK biztosított! Az egészségügyi biztosítottság tekintetében sok fejlett, nyugati országot hagyunk magunk mögött! Visszagondolok: mint gyermek, 28—30 esztendővel ezelőtt milyen sok helyen láttam, hogy ló vagy két tehénke által húzott kocsi fenekén volt a beteg „hordágya”, úgy vitték a sokszor 15—20—25 km távolságra levő orvoshoz — ha éppen a lovat vagy tehenet el nem adták addig, a talán éppen „magyar betegségben” (tbc) szenvedő családtag gyógykezeltetésének fedezésére. A néhány hold földdel rendelkező kisparaszt- vagy földnélküli zsellér-, napszámoscsaládokat a gyógykezeltetéssel járó nagy összegű kiadások nemegyszer juttatták koldusbotra. Ez a szomorú és fájdalmas emlék a múlté! Tessedik Sámuel is látta kora, főleg a parasztság szociális helyzetét. Amit ő nem tudott teljesen megoldani, azt népünk, kormányzatunk megfontolt vezetésével nagymértékben máris megoldotta! Tessedik késői utódai, lelkészi karunk minden tagja, híveinkkel együtt szintén SZTK-biztosított! Ami Tessedik és Berzsenyi korában még csak terv és jó szándék volt, amit a feudális és kapitalista rendszerek nem akartak megvalósítani — mert a MABI és az OTI csak a lakosság kicsiny rétegét részesítette valamilyen „biztosításban”—- az napjainkban valóság, mégpedig úgy, hogy a gyógykezeltetés mellé magas összegben táppénz is kerül! Külön jelentősége van annak a ténynek, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átalakulása folytán gyakorlatilag az egész lakosság biztosított! Nagyszabású, szép terveinkkel nem délibábot kergetünk, mert megvalósításukra van biztosíték: vezetőink mélységesen humánus, józan, bölcs, felelősségteljes irányítása mellett népünk pontos, becsületes, eredményes munkája! Barcza Béla MÜNCHEN AMERIKA — Az észak-amerikai Egyesült Államok görög-ortodox egyházának liturgiáját lefordították angol nyelvre. Az öregek szemében ez a lépés forradalminak számít, viszont a fiatalok örömmel üdvözölték, hiszen a görög nyelv teljesen idegen és érthetetlen számukra. — Amerikában már a konfirmáció előtt úrvacsorát vehetnek az evangélikus és református gyermekek, ha meg vannak keresztelve. — 1958 és 1968 között 21,5 százalékkal csökkent az amerikai református egyházban a vasárnapi iskolákat látogatók arányszáma. A legtöbb egyéb protestáns egyházban is hasonló a helyzet. EGYHÁZ A FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK ELLEN PÜSPÖKÖK ÉRTEKEZLETE ÉSZAKON A háromévenként tartani szokott püspöki konferenciát, amelyen, az észak-európai át lamok püspökei vesznek részt, ez évben Svédországban, a malmöi Bastad-ban tartották augusztus 24—27 között OSZTRÁK KÜLDÖTTSÉG A KISEBBSÉGI KONFERENCIÁN A Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi konferenciáját — mint már korábban jelentettük — ezúttal Romániában tartja szeptembei 21-től 26-ig. Az osztrák evangélikusokat dr. Hans Fischer egyházfőtanácsos és Erich Schneider esperes fogják a fenti konferencián képviselni. Dr. Dietzfelbinger püspök vezetésével ülést tartott Münchenben a Németországi Evangélikus Egyház tanácsa. Foglalkozott az elnökség az általános egyházi és politikai helyzettel, Jelentést fogadott el a Lutheránus Világszövetség eviani nagygyűléséről és foglalkozott az NSZK-ban tervezett új elválási törvénytervezettel is. A brit Egyháztanács élesen tiltakozott az angol kormánynál a tervbe vett angol fegyver- szállítások ellen Dél-Afrika részére, mert az angol kormánynak ez a lépése azt a benyomást kelthetné Afrika népei körében, hogy az angol kormány támogatja a faji megkülönböztetés politikáját Afrikában. AZ ELSŐ PARÓKUSNÖ SVÉDORSZÁGBAN Dr. Margit Sahl lelkésznőt kinevezték a stockholmi Engelbrekt gyülekezet paró- kus lelkészévé. A kinevezést Alva Myrdal egyházügyi miniszter jelentette be. Sahl lelkésznő az első parókusnö Svédországban. RLAKF, FŐTITKÁR DÉL-AFRIKÁBAN tén belül. Kijelentette, hogy a dél-afrikai egyházaknak a kormányukra vonatkozó kritikáját a fajüldözés miatt csak helyeselni tudja. Blakenek Vorster miniszterelnökkel tervezett találkozóját a kormányfő lemondta. Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. E. C. Blake augusztus utolsó hetében Dél-Af- rikában járt. A dél-afrikai egyházakat fokozottabb együtt- munkálkodásra hívta fel az Egyházak Világtanácsa kerePÄRIZS társadalmi-gazdasági kérdéseiről és az egyházak fejlesztési törekvéseiről tájékoztassa a francia közvéleményt ökumenikus információs központot létesítettek Párizsban, amelynek az lesz a feladata, hogy a harmadik-világ
