Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-09-06 / 36. szám

Szeret, megáld, megsoKasít

5 Móz 7,13

Ibsen drámájának Solness építőmestere, mint bevallja, nem képes (lelkileg) templomokat építeni, amióta személyes tragédia sújtotta. Mennyire hasonlítunk mi rá néha. Amíg mást ér a baj, addig „hát ilyen az élet, el kell szenvedni”, ám ha ránk zúdul a csapás, akkor rögtön a vádlottak padjára ültetjük Istent: hogy mert olyasmit megengedni, ami ennyire nem illik bele elképzeléseinkbe. Hát így szeret? Micsoda gyerekes önzéssel tudunk „ugrálni” az Isten előtt: elvárnánk tőle, hogy szere- tetének tartalmát és módját a mi igényeinkhez szabja, kiszolgáljon bennünket, s ami fő: meghagyjon olyannak, amilyenek vagyunk, másokat viszont programozzon át kedvünk szerint.

MAROKRA FOGÓ SZERETET az Istené, s nem valami protekciózó kényeztetés. Ahogy a kovács kiszemel egy vasdarabot, hogy abból remek szerszámot, vagy művészi díszt kovácsoljon, s épp azért a kiválasztott, „megszeretett” vasat tűzbe teszi s irgalmatlanul megmunkálja, valahogy így szeret az Isten: sokkal különbül, mint ahogy azt várnánk tőle.

Mellénk áll ez a szeretet, hogy megvédjen önmagunk ellen. Elmélyedésre biztat, amikor felületes diadalokra pályáznánk — s bizony csak így lehet elkerülni, hogy életünk elsivatagia- sodjék vagy elvaduljon, „sikereink” kellős közepén. Cselekvésre indít, amikor belefúrnánk magunkat bánatunkba, mint iszapba a hal, emberek közé küld a gyakorlati szeretetet valósággá élni, amikor olyan jól esnék energiarabló álmokba, vagy önsiratásba burkolózni s hátat fordítani az egész világnak — amivel viszont magunkat ítélnénk fokozott sérülékenységre és lassú magányba fúlásra. Sokszor szinte magára haragít az Isten szeretete, amikor felzajdítja imádott nyugalmunk mocsarasodó állóvizét és kidob a hintaszékből, melyet összetévesztünk a gondviseléssel. „Veszedelmesen” szeret az Isten, s nem olyan önelégült lomhaságra nevelve, ahogy azt kegyes leplű önsze- retetünkben kívánnánk tőle. Merő istenkáromlás ilyen szerep- osztással sérteni meg Istent, melyben neki segédmunkási funkciók jutnak. Hiszen Isten tud „anyai” módon is vígasztalni- szeretni (Ézs 66, 13), amikor beleroskadunk saját lelkünk éhez- tetésébe, vagy önérvényesítésünkbe, és nyiladozni kezdünk előtte. Am szeretete sohasem folyik szét a semmibe, nem szirupos érzelgés, hanem teljes testi-lelki-szellemi-érzelmi világunkat istenien megragadó és szüntelen formáló drága vihar, mely sokkal jobban szeret, sem hogy tespedni hagyjon ön- tetszelgésünk vitrinjében.

TALPRA ÁLLÍTÓ ÁLDÁS a második ajándék. Pszichológus szakértők írják, hogy a léleknek minél mélyebb rétegeiből származik egy ősi álom-jelkép, annál nehezebb tartalmát, jelentését a köznapi logika nyelvén megfogalmazni s annál többrétű és kimeríthetetlenebb az értelme. Valahogy így vagyunk az áldás fogalmával is. Többet most sem tehetünk, mint hogy egy-két oldalról megpróbáljuk megközelíteni: mit is akar mondani.

Annyi bizonyos: nem tétlen jóváhagyást jelent az Isten részéről, ahogyan azt a mi „áldásom rátok” kiszólásunk sejteti. Ha valakit tényleg megáld az Isten, az nem tetszés szerinti szabad utat jelent az illetőnek, hanem sokkal inkább azt, hogy mind jobban FUNKCIÖKÉPESSÉ VALIK emebrségének egész vonalán. Testi, lelki, szellemi javait magánzsákmány-szerzés helyett kezdi átirányítani a közösségi szolgálat frontjára, s közben megtapasztalja, hogy még neki egyénileg is pont ez használ igazán. (S ez az áldás.) Lassacskán megtanul örülni annak, ami van, s nem keseredni bele abba, ami még, vagy már nincs. Mikor, milyen jellegű nyomorúságait kezdi Isten riadóztató provokációinak tekinteni, melyekkel a felelős szeretet gyakorlására indítja — s másképp nem is lehet ezekből „kimászni”. Nyilvánvaló, vagy titkos kudarcaiból, kétségbeeséseiből, vagy dühöngéseiből, félelmeiből, vágyaiból és indulataiból egyre kijózanítóbban sejti, mennyivel tökéletlenebb s mennyire tényleg bűnösebb, mint azt hinni szeretné. Naponta megszenvedi szűkölő önféltését s tetten éri kerülőutakon tekergő önzését — de épp eközben gyógyul, mert számára „áldássá lesz a keserűség” (Ézs 38, 17). Ilyen fájdalmas és mégis örvendetes folyamatos újjászületés közben tanulunk bele Isten segítségével az emberi funkcióinkba életünk legszélesebb skáláján, testtől lélekig és vissza.

MINŐSÉGI SOKASODÁS indul meg így. Kezdjük megbecsülni a kicsit — bármilyen értelemben — s akkor mind hatékonyabbnak bizonyul életünkben és talán nagy dolgok veszik belőle kezdetüket. Merünk mind többet befektetni a lélekbe, s idővel kiderül, hogy ez busásan megtérül: lelki energia-utánpótlásban, életörömben, belső szilárdságban, mert folyamatosan értelemmel telítődik meg életünk, ha újra meg újra vállaljuk a szolgáló eltökéltség kockázatait. Bodrog Miklós

EGYHÁZI VILÁGSZERVEZETEINK SEGÍTIK

a román Árvízkárosultakat

Az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség 120 ezer dollár gyorssegélyt küldött a romániai árvízkárosultak megsegítésére, amint ezt D. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség titkára bejelentette.

Sylvester János irodalmi szolgálatáról

Sylvester János humanista tevékenységével a reformáció hazai munkásai számára előkészítő szolgálatot végzett.

.*

Sylvester János Szinyérvár- alján született, valószínűleg 1504 körül. 1526—27-ben —, de talán tovább is — a humanista centrumban, Krakkóban tanult. Tanára volt Cox Lé- nárd is.

Sylvester János Krakkóban magas fokú műveltségre tett szert: elsajátította a legmagasabb humanista rangot adó három szent nyelvet (héber, görög, latin) és így ő lett az első magyar, aki ezzel megvalósította az erasmusi műveltségeszményt. \

Nem a papi pályán akart érvényesülni. 1534 májusától 1543 végéig Sárvár mellett, Üjszigeten, Nádasdy Tamás birtokán tevékenykedett, mint iskolamester. Itt, — sőt, talán még Krakkóban — kezdte el az egész Újszövetség lefordítását. Mielőtt ezt befejezte volna, megírta Grammatica Hunga- rolatiná-ját, amelyet Újszövetség-fordításához szánt előtanulmányként.

Nyelvtanában is megemlékezik arról, hogy a Sárvár melletti Üjszigeten kezdték művelni Magyarországon először „ ... a nyomtatás isteni művészetét...” A nyomda vezetője ő maga lett. A felszerelés egy részét Bécsben vásárolták, betűkészletüket ők maguk állították elő, mert a magyar nyomdai munkához külön jelekre is szükség volt Nádasdy nem sajnálta a költséget a betűmetszéshez. A nyomtatás munkáját az Újszövetség nyomása közben az odahívott Abádi Benedek vette át a német nyomdászoktól.

Még a nyelvtanírás közben a különböző nyelvekkel, főleg a latinnal összehasonlítás kapcsán jött rá Sylvester a magyar nyelv szabályos voltára és gazdagságára: „ ... eddig el volt rejtve előlünk a haza nyelvének ez a kincse, s ezt a most először megtalált (kincset) kiástuk és napfényre hoztuk: s ha ezzel élni nem vonakodunk, rövidesen (amint remélem és óhajtom) dúsgazdagok leszünk...”

Az itt szerzett tapasztalatait az Újszövetség fordításánál kamatoztatta. Ennél a fordításnál felhasználta elődeit: egy középkori fordítást, továbbá Pesti és Komjáti munkáit, valamint az erasmusi jegyzeteket és parafrázisokat is beledolgozta szövegébe.

A magyar Újszövetség 1541- ben került ki az újszigeti nyomdából. Ez volt az első, Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, és az első teljes magyar nyelvű Újszövetség-fordítás.

Sylvester arra is rájött, hogy nyelvünk is alkalmas a klasz- szikus mértékű verselésre. Újszövetség-fordítását még értékesebbé teszik az egyes evangéliumok tartalmát összefoglaló disztichonok. Művének a magyar néphez szóló ajánlását ugyancsak disztichonokban írta meg.

Mind tudatosságára, mind alaposságára, mind pedig az erasmusi filológia döntő hatására egyszerre kapunk illusztrációt 1547-ben Nádasdy Tamáshoz írt levelében. Nádasdy ugyanis Bécsben ki akarta nyomtatni bizonyos Szegedi (vagy Thegezi) Lajos néhány zsoltárfordítását, de előbb elküldte bírálatra az akkor már bécsi egyetemi tanár Sylvestemek. Sylvester válaszában általában is kitért a fordító munkára, amelyet nem lehet amúgy vaktában folytatni, mert megvannak a szabályai, és ezek tudása, figyelembevétele nélkül nem lehet „ .. • e századhoz méltót...” alkotni. Ezután a bírálatra küldött munka hibáit csak nagyvonalúan, az előszó megszólításán mutatta be úgy, hogy minden szavát külön vette, és szavanként magyarázva bizonyította be, hogy a fordítás miért nem jó.

1544-től a Habsburgokhoz hű bécsi egyetem tanára lett

Sylvester János. Hébert, görögöt, majd történelmet tanított. Többet, bizonyosat nem tudunk róla. Halála időpontját sem ismerjük.

Lutheri teológia szólal meg Sylvester Újszövetség-fordításában, amikor a Rómabeliek- hez írt levél tartalmi összefoglalását adja. A hit általi megigazulás jellegzetesen lutheri tanítása csendül ki megfogalmazásában.

Bécsi tanársága idején (1544 —1551) néhány latin, részben vallásos színezetű verset is írt. Ezek pedig — amennyiben felekezetiségét jellemezhetik — nem protestáns szerzőre vallanak. Ha tehát korábban hajlott a reformációs álláspont felé, később, úgy latszik, visszahúzódott.

Sylvesterrel végetértek az erasmista bibliafordítások. Készen állt a tudatos, irodalmi magyar nyelv a jövendő nagy feladataira, és jelentős eredményei már a reformáció következő évtizedeiben megmutatkoztak.

Kazinczy véleménye róla: hatása addig él közöttünk, „... valamíg a Múzsák magyar hangon fognak énekelni ...”

Sylvester János homályból kilépő és oda visszatűnő alakját sajátunknak valljuk.

Barcza Béla

KERESZTELŐRE

Kezem kinyújtom. Várom áldásod Atyám. Könyörgöm, áldj meg. Kérlek, vonj magadhoz. Nézzed gyengeségem. Nálad menedék vár. Oszlopaid közt igaz áldozat tüze ég. Nekem semmim nincsen. Csak dadogó ajkam és szívem Állhatatlan, ingadozó vagyok. Tehozzád menekülök. Megragadom irgalmas kezed. Gyöngyöző forrás vize csillan. Abban te vagy, Örökkévaló. Legyen magasztalás és dicséret. Harsona szóljon angyalok ajakán.

Józsa Mártonná

Semmelweis Ignác

1818-1865

Az anyák megmentője 1818 július 1-én született Budán és 1865. augusztus 13-án halt meg Döblinben, ugyanabban a házban, amelyben a „legnagyobb magyar”: Széchenyi István önkezével vetett véget életének.

Semmelweis egyetemi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Mint tanársegéd a bécsi Klein professzor mellett az Algemeines Krankenhaus szülészeti osztályán dolgozott. Egy ideig rendkívül sokat szenvedett, amikor látta, hogy az anyák százai halnak meg valamiféle ismeretlen betegségben. Éjjel-nappal dolgozott és élete legboldogabb napja volt, amikor rájött — 1847- ben — hogy a gyermekágyi lázat „bomlott állati szerves anyag” okozza, amely nemcsak állatoktól, hanem élőktől is származhat. Ez a felfedezés világraszóló volt, hiszen Semmelweis a sebfertőzés megelőzését is felfedezte. Osztályán elrendelte a kéznek klórmész- szel való fertőtlenítését, ennek következtében, szinte minden szülő anya életben maradt, azok, akik ellenőrzése alatt szültek.

Hatalmas támadás indult ellene, professzortársainak egy része alattomosan és nyilvánosan is támadta. El kellett hagynia Bécset. 1850-ben a pesti Szt. Rókus Kórház főorvosa lett. Itt Pesten is voltak ellenségei, de az életben maradt anyák ezrei bizonyították, hogy Semmelweis felfedezése világraszóló eredmény. 1862-ben a Pesti Egyetem szülészeti tanára lett. Tanítványai rajongásig szerették. Könyvei először német nyelven jelentek meg, érmék következtében fél Európa szakemberei olvasták azt Eredményeit Európa minden nagyobb városában elfogadták és a szülő, életben maradt édesanyák áldották nevét.

Felfedezésének igazságát három évtized múlva a bakteriológiai vizsgálatok is igazolták, ami azt is jelenti, hogy Semmelweis nemcsak a szülészetnek, hanem a sebészetnek is csodálatos úttörője volt.

Negyvenhét éves korában elméje elborult, Döblinben kezelték élete szomorú végéig. Nevét világszerte ismerik, felfedezését korszakalkotónak tartják. Aki látott már vér- mérgezésben meghalt, gyertyaszínű asszonyt, aki betegségét szülés közben kapta, tudja hogy Semmelweis felfedezése életek millióit megtartó csodálatos ajándéka a szorgalmas, következetes tudományos kísérleteknek, amelyeket a nagy tudós roppant egyszerű körülmények között végzett. Meghajtjuk fejünket a tudomány előtt és az asszonyok meg- mentőjét köszönjük Istennek.

Még valamit: Hazánkban a gyermekhalandóság 1938-ban 13,1%. Ugyanakkor a szülő anyák halálozása szintén nagyon magas: tízezer szülésre: 38,5 esik. Ezzel szemben 1968- ban a szülő anyák 99%-a szült intézetben és tízezer szülést számítva három anya halt meg. Minden dolgozó nő anyasági, terhességi, gyermekágyi segélyt kap, ezenkívül csecsemőkelengye utalványt.

Semmelweis hazája megbecsüli a nagy tudós tanításainak nemes örökségét.

Fülöp Dezső

LENGYEL PAPOK ÉS PÜSPÖKÖK A PAPÁNÁL

Sóhaj Bartók-muzsikánál

Az idei szeptember az év legnagyobb magyar szellemidézése. E hónap 26-án lesz huszonöt éve, hogy Bartók Béla befejezte földi útját. Immár negyedszázada, hogy a halhatatlanok mindent fölülmúló erejével él a világon. Nincs abban semmi túlzás, ha azt állítjuk, hogy ez a korszak zenében Bartók korszaka. A világ bármely sarkából nézzük: mindenünnen egyformán nagy jelenség, a XX. század legnagyobb zeneköltője. A lángész elismerése: a nemzet elismerése. Bartók külső hódítása, vagyis ízlésformáló hatékonysága Európában és a többi földrészen, a legteljesebb magyar érvényesülés. Magasra növése magától történt, nem művelődéspolitikai eredmény. Ilyen hatóerőt kívánunk irodalmunknak. A muzsika fordítás nélkül közvetlenül hat, az irodalmi alkotást tolmácsolni kell, ha azt akarjuk, hogy nyelvünk határain túl is megértsék. Külföldön most az a felfogás terjedt el, hogy a magyar zenecentrikus nemzet, hisz Bartók népe vagyunk, s a Kodály-kóru- sokat is messzire viszi a hangrezgés. E században két világháborúban megégett a nemzet és országa, de két zeneköltö lépett az égett arcú magyar elé s elfödte. Bartók és Kodály magyar harmóniát és magyar hangnemet jelent szerte a világban. A zene kifejező erejének bővítése, a zenei alkotás nagy szabadsága világszerte Bartók és Kodály nevéhez fűződik. Más nemzetek ügyesek voltak a politikai for- golódásban, vagy rátermettek gazdasági érvényesülésben, nekünk Bartók és Kodály muzsikája maradt nemzetrendező varázsvesszőnek. Messze idegenből utaznak hozzánk az emberek, hogy lássák Bartók műhelyeit, s a Ko- dály-kórusok eredeti légkörét és sarjasztó társadalmi valóságát.

De a világérvényesülés nem hazai érvényesülés is egyúttal. Ne áltassuk magunkat sem ezen, sem más évfordulón, hogy Bartók (és Kodály) muzsikáját szívébe fogadta a nemzet. Még nem fogadta be, Bartók muzsikája idehaza még nem általános érvényű. Semmiképpen sem mondhatnám, hogy közkedvelt. Sötétenlátó volnék, vagyis nem tárgyilagos, ha azt írnám, hogy a zenei fórumokon, a hangversenytermekben és iskolákban, nem érvényesül a nagy ikerpár zenéje. Érvényesül, de az élő nemzedék nem élvezi, bár udvariasan fogadja. Ha figyelmesen vizsgáljuk, mit kér zenében és dalban a magyar tömegízlés, ha azt nézzük, milyen zenét kér és kap a rádióban a magyar fiatalság, s mi a zenei kívánságok programja, bizony nem ez a muzsika áll elöl. A Bartók-muzsika fölzengésekor a legtöbb lakásban nem szólnak a rádiók. Kodályt még elfogadják, mert dallamos, Bartók disz- szonanciáit nem bírják, vagy nem akarják megvárni, mi kerekedik ■ elő az egész Bartólt- kompozócióból. A táncdalmüveltség terjed mindenütt, falvakban is, kisebbségi magyar területeken is, szomszédainknál.

Bartók zenéje magyarázza, hogy a nagyobb szabadság nagyobb fegyelmet jelent s a Bartók disszonanciák éppen annak a kornak botlásait jelzik, amelyet mi hordozunk. Bartók haragja, dühe megszólaltatja mindazt, ami az élet szép, nemes ritmusát fölbontja, tessék, ilyenek vagytok, ez a mai világ. Zenei kifejező eszközeiben minden hang szerepel, a mai világé. De észre kell vennünk, hogy Bartók nem csupán a mai világ hangját másolja, hanem mélyről merít új harmóniát. Juhász

Gyula írja Bartókhoz címzett versében, hogy muzsikájában Erdély erdői zúgnak, tiszai tájak sírnak és zeng a régi ázsiai éden. Ez a költői jellemzés azt jelenti, hogy Bartók a népzenében, a legrejtetteb dallamokban, kultúránk gyökérzetében találta meg zeneköltészetének tápláló forrásait. A világ disszonáns hangjait összekapcsolta az ősi zenei elemekkel. A keleti pentatónia és a nyugati polifónia eggyé olvad Bartók kompozícióiban. Magyar népzenei talajon és a szomszéd népek dallamainak talaján fakadt föl a bartóki forrás, az új világ zenei forrása. Magyarországon, nyugat és kelet mezsgyéjén, született meg az európai muzsika újjáteremtője. Meg kell ismernünk ezt a zenét, hogy magunkénak vállaljuk s ugyanazt a teljes világot lássuk benne, mint a zeneértők szerte a nagyvilágban.

Valamikor Ady Endre költészetét sem értették azok, akik nem szerették Bartók zenéjét. Éveken át kitartóan olvastuk fel s magyaráztuk és szavaltuk Ady verseit, míg meggyőztük nemzedékünket az Ady-líra szépségéről, nagyságáról, világképünket kifejező erejéről, Ady prófétikus nemzeti szólásáról. A Bartók-zené- vel sem vagyunk másként. A Cantata profanában a szarvasokká vált fiúk nem térhetnek vissza többé abífc a társadalomba, amelyből kiléptek. „Szájuk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból” — hangzik a nagy alkotásban. Ez a tiszta forrás nemcsak a népzenére utal, hanem arra az erkölcsi erőre, amellyel újjászületik az ember. Bartók ilyen újjászületett ember volt, s szellemét bátran és gáncstalanul tudta műveiben kifejezni. Fellépése és alkotó munkássága művelődéstörténeti szükség volt, nagyobb szabadság, nagyobb fegyelem, a magyar kultúra betetőzése. Századunk nagy zeneköltője egész munkásságával párhuzamba került századunk magyar költészetével és irodalmával. Mindkettő hatékonyságát emelnünk kell, vagyis magunkévá kell tennünk, hozzá kell nőnünk!

Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez írott költeményében kérdezi: van-e hangja a beteg hazának a velőket rázó húrokon, van-e hangja, mely a szívet háborgatja s a bánatot elaltatja? A zene a nemzet igazi fiaiban tetteket érlel, országot épít, boldog népet szervez, ezt mondja Vörösmarty Liszt zenéjének értelmezéseként. Mi is kérdezhetjük Bartók Bélát ugyanígy, s a Bartók-zene ugyanazt válaszolja, mint Liszt zenéje a költőnek. Bartók zenéje is velőket rázó húrokat szólaltat meg, ugyanúgy visszakísér a múltba, mint Liszt zenéje, ugyanúgy késztet előre lépni, mint a Liszt-zene, mélynek Bartók volt, mint tudjuk, egyik legjobb értője és bemutatója. Tiszta, nagy szenvedélyeket ébreszt Bartók zenéje, akár Liszté. Valóban úgy érezzük, ahogy Vörösmarty mondja, hogy a nemzet, mint egy férfi, áü föl s érckarokkal győz a viszályon. Hallgatjuk a Bartók-muzsikát, mint kultúránk kristálytiszta forrásvizének csobbanását, mint korunk idegtépő zaját, mint ösztöneink mérhetetlen küzdelmét értelmünkkel. S ez mind a nemzet ereje. Minél élesebb és elütőbb a szokott hangoknál, annál nemzetibb. S minél nemzetibb, vagyis nemesen emberi, annál nemzetközibb. Bartók nem jelent lemondást a nemzeti igényről, hanem annak kiteljesedését. A nemzet majd millió ajakkal utána zengi a dalt, ahogy Vörösmarty írja. Nem lehet más. ként. Szalatnai Rezső

Nagy feltűnést keltett a nyugati sajtóban, hogy VI. Pál pápa 218 tagú lengyel katolikus papi küldöttséget fogadott a Vatikánban. A küldöttség vezetője a krakkói katolikus érsek volt, tagjai ped'g mind egykori foglyai voltak a náci haláltáboroknak. A lengyel küldöttség időszerű kérdésekről tárgyalt a katolikus egyház fejével.