Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-30 / 35. szám
EMELT HANGON — Látogatás Albrecht Goes-nél — Albert Schweitzer Ha emberi számítás szerint mindaz, ami Lambarénében az Albert Schweitzer kórházfaluban minden fáradság és nagy anyagi erőbevetés ellenére is a múlandóságé, Schweitzer szellemi kincsei a messzi jövendőben is megmaradnak csorbítatlan értékükben. A nagy ember hagyatékának nagyszerű foglalata pedig az az etika, amely az élet tiszteletét tanítja. Anyagi hagyatékának megőrzésére pedig a Goethe-díjból Günsbachban, szülőházában levéltárat és múzeumot alakítottak ki és egy pár szobás üdülőt a lam- barénei kórház dolgozói részére. 1965-ben a lambarénei Kórházat Fenntartó Szövetség dr. Baur bázeli professzort és Minder párizsi professzort bízta meg a hagyaték rendezésével és őrzésével. 1967-beri Ali Silver vette át ezt a gondot, aki húsz éven keresztül az Őserdő Doktorának szolgálatában állott. Mellette még Emmy Martin vesz részt ebben a szolgálatban, aki negyven évig dolgozott a lambarénei betegek között. A levéltárat és múzeumot gyűjtésekkel, rendezésekkel és azonosítási munkákkal indították meg. Maga a katalogizálás még hosszú ideig tartó munkát jelent. Ha meggondoljuk, hogy Albert Schweitzer naponként átlag 70—80 levelet kapott, s minden levelet meg is válaszolt, elképzelhetjük e munka méreteit Albert Schweitzer magyarországiakkal is levelezésben állott. Bizonyára hazánkban is többen őrzik a tőle kapott leveleket. Az élet tiszteletében nagy súlyt helyezett arra, hogy minden tanácsot kérő, vagy vigasztalásra szoruló ember, aki hozzá fordult, választ kapjon tőle. így írt levelet egy NYA RESTI ORGONAMUZSIKA lesz a Bécsikapu téri templomban szeptember 4-én, pénteken este fél 7 órakor. HÄNDEL, ORGONA VERSENYEI IL g-moll, d-moll, F-dúr. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész. Közreműködik: a Postás Szimfonikus Zenekar, Vezényel: VÁRNÁI PÉTER Előadó: FÖLDES IMRE főiskolai tanár Jegyek ára: 12,— FA szellemi öröksége magyar édesapának, akinek fia Lambarénében dolgozott és ott is halt meg tragikus körülmények között. Ezt a levelet is, a többihez hasonlóan, mind saját kezűleg tollal és tintával írta. Ezzel is kifejezésre juttatta mély együttérzését és emberi közelségét. Könyvek, teológiai, filozófiai, zenetudományi tanulmányok újságokban és folyóiratokban, Schweitzer orgonahangversenyeinek műsorai, mindenféle jegyzetek tőle, feleségétől és leányától, képezik a múzeum további anyagát. Itt helyezik el továbbá édesapjának, Louis Schweitzer lelkésznek gazdag könyvtárát. Korán elhalt fiúgyermekének emlékei is itt kapnak helyet. Gyermekének halála mindig rejtély maradt, nyugtalanító titok számára, amely ifjúságától kezdve terhelte érzékeny lelkét. Legújabban talált kéziratai közül a „Strass- burgi Prédikációk” és „Isten országa és a keresztyénség” csak Schweitzer halála után került nyilvánosságra. Kiadásra készítik elő a „Kultúr-filo- zófia” és az „Indiai és kínai gondolkodás története” című műveit. Ez a günsbachi Albert Schweitzer Múzeum központ, amely élénk kapcsolatban áll kisebb, hasonló levéltárakkal: Strassburgban, Párizsban, Frankfurtban, Weimárban, Baselban, Züricnben, Princ-e- townban, Tokióban. A központ ad tanácsot Schweitzer műveivel és élettörténetével kapcsolatosan. Iskolák és 18 segélyszervezet viseli Albert Schweitzer nevét. Köztük legújabb a lipcsei evangélikus diakórria mozgásszervi betegségben szenvedő gyermekek otthona. Az épület földszintjén a múzeum különleges része helyezkedik eL „Nem halott gyűjtemény, hanem azoknak a tárgyaiknak néma, további élete folyik itt, amelyek őt vették körül.” Itt helyezték el Schweizer dolgozószobáját és hálószobáját, a kis pedálos orgonát, amely az őserdőben is lehetővé tette számára Bach műveinek játszását Ott állnak a régi idők tanúiként édesapja íróasztala, édesanyja támlás karszéke és a régi diófa bölcső. Egyszerűségükben kedves tárgyak, annak a hűségnek a tanúi, amelyet a „Nagy Doktor” a messze trópusokon is mindig elevenen érzett szülőháza iránt Muncz Frigyes Az ember évekig levelez valakivel, lefordít néhányat műveiből, lassanként megismeri életét, világát, kissé — a távolból — részt vesz örömében és gondjaiban, — mit adhat még a személyes találkozás? Németh László mondotta egyszer régen, hogy az írókkal nem beszélni kell. hanem olvasni műveiket. így van ez? Részben, talán. Hogy az idén nyáron mégis, végre Albrecht Goesszel személyesen is találkozhattam, felejthetetlen élmény volt, ajándék. Próféta- ielkekkel nem mindennap akad dolgunk. Albrecht Goes- re talál, nem túlzás a nagyigényű jelző. Neve s három műve nem ismeretlen az Evangélikus Élet olvasóinak sem. Lapunk folytatásokban közölte Goes három hosszabb elbeszélését: 1959-ben „Az égő áldozat”-ot, 1962-ben a .Nyugtalan éjszaka”, s 1966-ban a „Kiskanál” című novellákat. Ezzel — legalább részben — a magyar nyelven olvasók számára is hozzáférhetővé vált a württem- bergi evangélikus papköltő Laczkovszki Jánost, a Magyarországi Baptista Egyház elnökét a Baptista Világszövetség tokiói nagygyűlése a Világszövetség egyik alelnöké- vé választotta meg. Laczkovszki János 1917-ben született Felsőpetényben. A Baptista Teológiai Szeminárium elvégzése után 1944-től 1964-ig Miskolcon szolgált. Ez idő alatt tevékeny részt vállalt az ökumenikus kapcsolatok kiépítésében a protestáns életműve. Nem kis öröm ez, hiszen eddig a „Nyugtalan éjszaka” angol, német, finn, francia, spanyol, dán, török, holland, lengyel, olasz, japán, cseh és norvég fordításban jelent meg. Az „Égő áldozat” pedig angol, holland, svéd, olasz, újhéber és japán fordításban s a „Kiskanál” is már jó egynéhányban. Amikor ezelőtt két évvel, 60. születésnapja alkalmából kiadóvállalata, a frankfurti Fischer-Verlag formás kis füzetben köszöntötte az írót, eddig megjelent műveinek felsorolására 9 sűrűn nyomtatott oldalra volt szükség. Az üdvözlők sorát Golo Mann, Thomas Mann fia nyitotta meg, költők, tisztelők, barátok, közöttük teológiai professzor is köszöntötte a jubilánst. Sajnos, nem lehetett már közöttük a néhány éve elhunyt nagy zsidó költő-filozófus. Martin Buber, Goes atyai barátja. A barátság a harmincas évek elején kezdődött s döntően befolyásolta Albrecht Goes politikai világnézetét: egy életre szívügye lett az emberség s az emberiegyházak vezetőivel és lelkészeivel. 1955-től tagja a Baptista Egyház Központi Tanácsának. 1965-ben a pesterzsébeti gyülekezet hívta meg lelkipásztorául. 1967-től a Magyarországi Baptista Egyház elnöke. Elnöki tisztében egyúttal alelnöke a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának, valamint a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának. ség békéje, a harc — az igehirdető és a költő eszközeivel —a nácizmus, a háború, a faji gyűlölködés ellen, harc a megbékélésért, az emberi életért. Nem véletlen, hogy 1969-ben vaskos könyv jelent meg Amerikában Martin Buberről és Albrecht Goesről ezzel a címmel: A párbeszéd emberei (Man of Dialogue). A borítólapon Buber és Goes fényképe — utóbbié a hitleri Wer- macht egyenruhájában! Igen, mert a sors keserű iróniája, hogy ezt az embert is behívták — valószínűleg így kerülte el a börtönt — s öt évet töltött előbb közlegényként, majd tábori lelkészként a frontokon. Viszont e megpróbál tatásos esztendőknek köszönhetjük a „Nyugtalan éjszakát” s a „Kis- kanalat” és sok más írását. Kevesen leplezték le az írásművészet eszközeivel oly megrendítő módon a háború értelmetlenségét, a náci hadigépezet gonoszságát s magát az embertelen fasiszta ideológiát, mint éppen Albrecht Goes. S e mellett felmutatta az emberi helytállás, az igaz emberség felfénylő jeleit is. Lehetett embernek maradni — bár roppant nehéz és életveszélyes vállalkozás .volt ez akkor — a gonoszság tombolásában is. Amikor beszélgetésünkben Magyarországra terelődött a szó, felcsillant a szeme, melegség fűtötte fel szavát. Járt itt a háború alatt s egyik feledhetetlen élményét megkapó elbeszélésben rögzítette: Találkozás Magyarországon. Azóta nem járt hazánkban, de szívesen jönne, hiszen nagy szeretettel beszélt rólunk, figyelemmel kíséri életünket. / Költőpap, így szokták emlegetni Goest s ez a kifejezés az ő esetében teljesértékű valóságot jelent Ároni család sarja, ősei között lelkipásztorok, teológusok, de nyelvészek, matematikusok és politikusok is akadtak. Büszkén említi egyik dédapját, aki 1848-ban Würt- tembergben forradalmár politikai tevékenységet folytatott. Goes Tübingenben és Berlinben tanult teológiát és 1930- lól 1952-ig württernbergi gyülekezetekben szolgált. 1953 óta Stuttgart egyik kedves elővárosában, a kertes domboldalakra épült Rohr-ban él, immár csak az irodalomnak, de állandó igehirdetői megbízatással: kéthetenként rendszeresen prédikál Stuttgart egyik evangélikus templomában. Több prédikációs kötete jelent meg; az igehirdető nem tagadja meg a költőt, prédikációinak nyelvezete, fogalmazása magasrendű művészi élményt is jelent. „Is”, mert a költő sem tagadja meg a teológust, veretes teológiai műveltség sugárzik minden igehirdetéséből s ez a teológiai, hitbeli meggyőződés ott izzik minden írásában, lírai költeményeiben — több kötete jelent meg — elbeszéléseiben, irodalmi, politikai tanulmányaiban is. Beszélgetés közben minduntalan könyvespolcához lép s leemel egy-egy kötetet, belelapoz, felolvas, idéz. Goethe és Thomas Mann, Kafka és Brecht s persze a nagy sváb költők, Mörike és Hölderlin — s mindig újra Buber társalkodó szellemi társai. S a muzsika, elsőrenden Mozart és Bach. Róluk írt tanulmányai ínyenc csemege zeneesztétáknak — s teológusoknak is. Az együtt töltött idő gyorsan — túlgyorsan — lepergett s ahogy elnéztem a hatodik életévtizedén túllépett költő fürge mozgását, arra kellett gondolnom: milyen súlyos beteg volt az elmúlt esztendőben, több nehéz műtét, sokhónapos kórházi ápolás van a háta mögött. Mindennek alig látszik külső nyoma, csak azóta megjelent írásaiban még elmélyültebb, még egy tónussal melegebb az igazság keresése, hirdetése, az elkötelezettség tudata. „Kissé emelt hangon” szólal meg műveiben — így jellemezte egyik méltatója nemrég s ezzel azt a kérdést is érintette: moralista-e a költő Albrecht Goes, vagy éppen próféta. Ha előbbi, úgy a azó legjobb értelmében az: mindig van mondanivalója, a szószéken és a szépírásokban is s ezzel a mondanivalójával célt akar elérni, mellen ragadni és állásfoglalásra késztetni, tanítani és elkötelezni, egészen egyszerűen: a jóra. Szerintem azonban legalább annyira utóbbi is: próféta, abban az értelemben, hogy az élet dolgaihoz szól s életre akar tanítani és indítani, de úgy. mint aki nem csupán magától és magából szól és merít, hanem mint akinek küldetése van, mint aki üzenetet hirdet, jó hírt, evangéliumot, ami persze mindig szántónkért a gyümölcsöket is. „Emelt hangon”, mint aki maga is figyelmes hallgatója a rábízott szónak s nem teheti, hogy arról ne tanúskodjék. Ez az elkötelezettség jellemzi akkor is, amikor búcsúzáskor tervei, kgszülő munkái felől kérdezem. Azt hiszem — mondja elgondolkodva —, a munka dandárja még előttem van, még felét sem végeztem el annak, ami rám bízatott. Fontane is hatvanas volt, amikor tulajdonképpeni életművéhez hozzáfogott. Amit Albrecht Goestől eddig máris kaptunk, azért nagyon hálásak lehetünk. S örömmel várjuk a folytatást. Dr. Groó Gyula BETEGEN Mintha izeikre hullnánk szerteszét... Lehúz a test, kábult az agy ... nehéz megragadni Jézus erős kezét, ha idegen volt addig az a kéz. BETEGEN JÉZUSSAL Talán másra erő nem is telik, imára, igeolvasásra sem, csak estig és estétől reggelig fogni Jézus hű keaét csendesen. TANÍTÓMESTEREM ös szenvedő, fekélyestestű Jób, taníts a régi leckére, taníts: „Ha elfogadtuk Istentől a jót, ne vennénk el tőle a rosszat is??* Túrmezei Erzsébet LACZKOVSZKI JÁNOS A BAPTISTA VILÁGSZÖVETSÉG EGYIK ALELNÖKE I. István, az egyházszemző Hazánknak két találkozása volt a keresz- tyénséggel: az államalapítás idején, és a reformációban. Most az államalapító és egyházszerwező L. Istvánra emlékezünk. * A 970 körül trónra lépő Géza fejedelem leverte a törzsfőnökök egy részét, és földjeik elvételével megerősítette hatalmát. 973-ban elküldte követeit a német császárhoz, hogy a várható támadások sorozatának békekötéssel vegye elejét, és keresztyén hittérítőiket kérjen tőle. * A keresztyénség nem volt ismeretlen a magyarság előtt. Egyházi vonatkozású kifejezéseink (pl. érsek, püspök, apát, prépost, malaszt, kereszt) tanúbizonysága szerint a magyarság elsősorban a szlávok révén ismerkedett meg vele. Ezek a kifejezések szlovén és nyugat-hor- vát eredetűek. A szentségek kiszolgáltatásának terminológiája bizánci szláv eredetű, Pauler Gyula, Melich János és Kniezsa István kutatása szerint. Erős volt a keleti, bizánci (ortodox) egyház hatása. Több törzsfőről, így Bulcsúról, az erdélyi Gyuláról és Ajtonyról tudjuk, hogy a keleti keresztyénséget vette fél. Tudunk ebből a korszakból keleti keresztyén szertartású és görög nyelvű kolostorokról. Hazánk első templomait bizánci építészek építették fel. A fejedelmi udvar megtérítését szláv, elsősorban cseh papok végiezték. 973 után megindult a nyugati, főleg német, olasz papok, szerzetesek beözönlése az országba. Az egyház szerepe akkor haladó volt (gondoljunk pl. a kultúra és a földművelés terjesztésére), bár a rabszolgaságot és a feudalizmust elismerte és támogatta. A főnökök egy része éppen ezért nem gátolta a papok működését, hanem szívesen látták, ha a szabad magyar pásztorok áttértek az új hitre, mert ez a folyamat megkönnyítette alávetésüket. A római egyház előőrseit földre éhes német lovagok követték. Az egyház és a lovagok egyaránt a fejedelemnek ajánlották fel szolgálataikat, adománybirtokok reményében. Géza fiát és örökösét, I. Istvánt keresztyén hitben neveltette. 997-ben bekövetkezett halála után a feladatok nagyobb részének megoldása Istvánra maradt. * A fejedelem-változást a törzsi-nemzetségi arisztokrácia megpróbálta felhasználná régi uralma visszaállítására. A lázadás a dunántúli Koppány vezetésével tört ki. István azonban kísérete, a német lovagok és az egyház fegyveres segítségévéi leverte őket. Koppányt felnégyeltette, és a lázadók birtokait elkobozta. Ebből is jutalmazta birtokadományokkal híveit, a német lovagokat és az egyházat. A föld és a nép jelentős részét saját tulajdonába vette. A dunántúli lázadás leverése után kelet felé fordította figyelmét. Véres harcokban megtörte a besenyőkkel szövetkezett keleti főnököket. Ajtony legyőzésével a Maros-vidék, a Gyulák hatalmának szétzúzásával pedig Erdély fölé terjesztette ki hatalmát. Ez idő tájt már elérkezettnek látta az időt a királyi cím felvételére: 1000-ben megkoronáztatta magát. Régebben zavart Okozott István koronázása évének meghatározása. Megszűnik a probléma, ha figyelembe vesszük azt, hogy a középkorban az újévi mellett több, más évkezdő időpontot is ismertek és alkalmaztak. így a karácsonyit, és az ortodox területeken az őszit is. Az utóbbi számítások alapján a koronázás nem 1000-ben, hanem 1001-ben történt volna. Innen ered a korábbi szakirodalomban nem ritka, helyenként ma is ismétlődő félreértés. A koronázás 1000-ben történésének sajátos jelentősége lehetett a kortársak, az 1000. évhez különleges várakozást fűző misztikusok mellett az egyszerűbben gondolkodó emberek számára is. Az elkobzások és a belső gyepűk birtokbavételével a király az ország leghatalmasabb földesura lett. A nemzetségek széttelepítése végleg betetőzte az amúgy is működésképtelenné vált nemzetségi szervezet felbomlását. Az új szervezet nem vérségi, hanem területi alapon jött létre: a királyi birtok területi szervezete, a vármegye hatásköre kiterjedt az egész országra. A király, az ispánok, a behódolt főnökök, a német lovagok és az egyház, tehát a nagybirtokosak, valamint a kíséret és a kisebb birtokosok alkották az uralkodó osztályt. Istvánnak két törvénykönyve maradt ránk. Az uralkodó osztályon belül elsősorban az egyház kiváltságait biztosították. A papság része lett az uralkodó rendnek. Papot nem lehetett bíróság elé állítani, A vallási szabályok megtartásáról is törvényeiben intézkedett. A vármegyerendszer kifejlődését követte a megfelelő egyházi szervezet kiépítése. Az a tény, hogy az egyházi szervezet megalapozásakor Géza, majd István inkább a Nyugathoz fordult, abban kétségkívül több szerepet játszottak a bel- és külpolitikai tényezők, mint a kifejlődő dogmatikai különbségek mérlegelése. Istvánnak biztosítani kellett a papságot támogató, és attól támogatott német birodalom jóindulatát, vagy legalábbis semlegességét, és nem fordulhatott másfelé. De természetes, hogy a választás nem jelentett egyirányú elkötelezettséget. A már említett keleti hatások mellett megállapítható, l»ogy a nagy schisma (1054) előtt nem lehet szó a keleti és nyugati egyházak éles elválásáról. Az újabb kutatások kiemelik, hogy a nyugati egyházat megújító reformmozgalmak számottevő kapcsolatban álltak a keletiekkel. Hazánk az egyházszervezés idején a kapcsolatok egyik összeköttetési, érintkezési területe volt. István nyolc püspökséget (Pécs, Veszprém, Győr, Vác, Eger, Várad, Csanád, Gyulafehérvár) és két érsekséget (Esztergom, Kalocsa) szervezett. A legrégibb apátságok és zárdák voltak: a pécsváradi, zalavári, bakonybéli, tatai, zoborhegyi. Minden tíz falut templomépí- tésre, a papokat pádig tanításra kötelezte. Keleti (görög, bolgár, orosz) és nyugati (főleg cseh és délnémet) térítők korábbi munkájára támaszkodva István idejében az egyházszervezés á nyugati reformmozgalmakhoz kapcsolódott. A régebben felismert cluny-i, vagy Cluny felé mutató hatások mellett újabb irodalmunk kiemeli egyéb, jórészt Lot- haringia francia—vallon területének hasonló mozgalmai, ill. az Észak-Itália felől levezethető befolyások, érintkezések emlékeit. Ezek teszik színessé, sokrétűvé a nyugati egyház hazai terjeszkedését. A nyugati szerzetesség elterjedésének nyomjelzői ekkor a Benedek-rend kolostorai, amelyek közül a legjelentősebb, a pannonhalmi apátság elsőként részesült a lázadó Koppány javaiból, ideértve a somogyiak tized- szolgátatását, sőt — közelkorú forrás tudósítása szerint — gyermekeik tizedét is, vagyis hihetőleg minden tizedik gyermek egyházi szolgálatra adását. Az egyházmegyék, a püspökségek ekkor még inkább csak keretek voltak: belső szervezetük, a plébániák, és esperes! kerületek hálózata kezdetleges és bizonytalan volt. Az egyházi szervezet első vezetőinek kiválasztásában (Asztrik, Anasztáziusz, Gellért) is az említett reformirányzatok hatása érvényesült. Egészében tovább erősítette a nyugati egyházi befolyást, de nem szüntette meg a keletit, ami különösen a kolostorok és a szerzetesség összetételében még hosszabb ideig számottevően érvényesült. István és utódai idejében több keleti szertartású kolostor működött hazánkban, még a XI. sz. második felében, a nagy egyházszakadás után is. I. István nagyságát nem annyira emberi tulajdonságai jelentik, hanem inkább az a tény határozza meg, hogy felismerte és erősítette a nemzetté- és állammáválás folyamatát. Megkezdte az országépítést. Népünk most, — miközben tisztelettel emlékezik reá születésének 1000. évfordulóján — magának építi az országot, mert megtalálta benne saját hazáját! Barcza Béla
